KULT
A Rovatból

Beckham: a világ egyik legismertebb brandje, betegesen rendmániás, és tudja magáról, hogy nem okos

David Beckham volt az első igazi szupersztár futballista, aki kitaposta az utat a ma népszerű sportikonoknak. Nemcsak a pályán, de azon kívül is tudott bizonyítani, sikeres üzletember, családfő és mindemellett egy hangyányit hangyás is. Dokumentumfilm a Netflixen.

Link másolása

Az új Netflix-sorozat nem cicózik. Négy hosszú részen keresztül mutatja be David életének fontosabb eseményeit. Lebilincselő, összeszedett, igaz, néha hollywoodi eszközökkel operál a doksi, pont olyan, mint a témája, csilli-villi, és nem is olyan butácska, ahogyan azt elsőre gondolnánk. Nem voltam vele tisztában, ki is Fisher Stevens rendező, ezért utánajártam, és eléggé meglepett a dolog.

Fisher Stevens színész nevére kevesen emlékeznek, de ő az a tipikus „láttam már sok mindenben”-mellékszereplő.

Akinek az arcára és a karaktereire jobban emlékszünk, mint a nevére. Ő játszotta többek között a nagy sikerű HBO-sorozat, az Utódlás nyálkás PR-osát, Hugót, vagy a Fekete Lista Marvin Gerardját, de több Wes Anderson-filmben is feltűnt, általában ő „comic relief” mellékkarakter, de jellegzetes arca és vicces szerepei miatt mindenki emlékszik rá. Nos, Mr. Stevens nem csak színész, de rendez is, több tévésorozatot, zenei klipet és dokumentumfilmet köszönhetünk neki egy-két játékfilm mellett. Ő rendezte az Al Pacino, Christopher Walken és Alan Arkin nevével fémjelzett Született gengsztereket, vagy a Justin Timberlake főszereplésével készült Apple Original filmet, a Palmert is. Ilyen tapasztalatok mellett nem csoda, hogy kisujjból kirázta ezt a remek kis dokumentum-sorozatot a Netflixnek.

A négy rész Becks karrierjének négy nagyon fontos eseményére koncentrál, persze kicsit Davidet beállítva a pozitív szereplőnek. Az első epizódból viszonylag gyorsan megtudhatjuk, hogy mennyire betegesen maximalista ember, otthon mindennek rendben és tisztának kell lennie. Nem tudom, mennyi a megrendezett „show” ebből, de én kinézem belőle, hogy tényleg ő rak rendet este azután, amit a családja napközben „széthord”.

Minden a helyén, a ruhák elő vannak készítve egy hétre előre, a konyha olyan, mintha nem főzne benne senki.

Persze biztos vagyok benne, hogy ha éppen fáradt, vagy nem ér rá, akkor van erre is embere, de amilyen perfekcionista, mindent ellenőriz és javít. Megismerjük a múltját, szüleivel való kapcsolatát és azt, hogy gyerekkorától Manchester United-játékosnak nevelte az apja. Ő ültette el a csíráját annak, hogy számára az egyetlen létező angol csapat a vörös ördögök. Látjuk, hogyan mutatkozott be 17 évesen a Manchester Unitedben, majd végigkövetjük egészen az 1998-as világbajnokság híres kiállításáig az Argentína elleni rangadón. Bemutatják kapcsolatát a válogatott futballal, azt, hogy mennyire akart világbajnokságot nyerni Angliának, és ez mindig kútba esett.

A következő etapban a sikereit követhetjük végig a Unitedben, egészen a 2002-es világbajnokságig, majd a Sir Alex Fergusonnal (MUN legendás edzője, aki felfedezte őt) történő összetűzésükig. A folytatásban megtudjuk, hogyan került végül a Real Madridba, és ott milyen volt az élete. A vége pedig a leszállóágat ismerteti, a Los Angeles-i kalandot, a kölcsönjátékot Milánóban, majd pedig az utolsó nagy igazolását a PSG-be, ahol karrierjének utolsó mérkőzésén ünnepelhette a francia csapat az első bajnoki címét 18 év után. Beckhamnek ugyan nem volt nagy szerepe ebben, de kellettek azért az ő passzai is.

Kifejezetten tetszett, hogy külön hangsúlyt fektet a sorozat a családra és a csapattársakra. Nagyon ügyes a vágás és a struktúra szerkesztése, sokszor kerül kontrasztba, mit mond a feleség, a férj és a korabeli média ugyanarról a témáról. Hogy miként támadta egy időben egy egész ország őket, és mennyi mindent kellett elviselniük. Victoria Beckhamen kívül megszólal David édesanyja és édesapja, megtudjuk, ők hogyan élték meg a Beckham-jelenséget, a sikert és a vele járó nehézségeket. A futball szerelmesei pedig hihetetlen nevekkel fognak találkozni a ’90-es és 2000-es évekből.

Eric Cantona, Gary Neville, Phill Neville, Paul Scholes, Rio Ferdinand> és Sir Alex Ferguson a United-érából tud részletesebb infókat megosztani velünk Becks-ről, Paul Ince a válogatottról, míg Luis Figo, Roberto Carlos és Ronaldo (a brazil) a Real időszakról nosztalgiáznak kicsit.

Vicces, hogy pont Ryan Giggst nem szólaltatják meg (érthető módon, ő már nem létezik a média számára, a többszörös családon belüli erőszak vádjának köszönhetően – ami alól azóta tisztázódott egyébként), ő volt a Unitedban Beckham párja a bal oldalon. Giggs fiatalkorától a Unitedben játszott, és onnan is vonult vissza 41 évesen. Érezni, hogy Beckham is erre a jövőre számított, csak hát jött az a bizonyos cipőtámadás, és minden ugrott 2003-ban. Kicsit jobban hangsúlyozhatták volna, hogy Beckham hiányának köszönhetjük azt, hogy a Manchester United anno leigazolt valami fiatal portugál gyereket a lisszaboni Sporting csapatától, bizonyos C. Ronaldót. Ami szintén egy új korszakot nyitott számukra.

A megszólaltatott futballisták sok érdekességet mondanak, illetve nem csak dicsérik Davidet. Főleg Sir Alex, akin érződik, hogy még mindig neheztel Beckhamre az életmódja miatt. Tudniillik David volt az első igazi futball szupersztár. Ő taposta ki az utat Christiano Ronaldónak és Kylian Mbappénak is. A kétezres években érezhetően a Beckham-brand építésére ment el sok-sok ideje és energiája. Ezt Sir Alex nagyon rosszul kezelte, a drákói módszereibe nem fért bele, hogy David ennyire extravagáns életet élt. Modellként dolgozott, megszámlálhatatlan márkát hirdetett, saját márkákat indított, feleségével igazi filmekbe illő álompárt alkottak.

Ahogy Roberto Carlos fogalmazott, amikor a Madrid megvette Beckhamet, és elmentek világ körüli túrára, minden országban sorozatban húsz reklámot látott Daviddel, a saját arcképével meg jó, ha egyszer-kétszer találkozott. Nem lehet elmondani mennyire imádták az emberek a Beckham-brandet.

Nem volt annyira jó futballista, mint amekkora felhajtás volt körülötte, de tudta, hogy kell eladni magát.

Az alkotók megkérdezték a Real Madrid akkori elnökét, az enyhén maffiózó imázst árasztó Florentino Pérezt, hogy minek kellett Beckham, amikor az ő posztján ott van a még jobb játékosnak tartott Figo. Pérez csak annyit válaszol: Daviddel megháromszorozták a klub bevételeit, szinte a megvételének napján. Ennyit jelentett akkor a Realnak ő, nemcsak egy játékost igazoltak, hanem egy médiagépezettel megtámogatott brandet is megvettek. Igaz, a futballsikerek nehezen jöttek a galaktikus időkben a spanyol csapatnak, de gazdaságilag megállíthatatlan volt a klub.

Érintőlegesen kitér David afférjára is a doksi, amitől 2004-ben volt hangos média, de nem mondják ki, hogy valójában mi is történt a zárt ajtók mögött, egy biztos: a Beckham házaspár együtt maradt, és azóta született még egy gyermekük. Szép a sorozat íve, átgondolt a struktúra, látjuk, hogyan jutott el egy fodrász és egy beépített konyhákat építő vállalkozó fia a világhírnévig, és mit kezdett magával a visszavonulása óta. Az utolsó epizódban elmondják, hogy amint visszavonult, Amerikában belekezdett egy új projektbe, az Inter Miami futball csapat alapításába, ami azóta leigazolta például Lionel Messit is.

David az archív televízióinterjúkban nem tűnik intelligens embernek, és ő sem vallja magát annak, de elég jó üzletembernek bizonyult.

Azóta pedig még rendesen kommunikálni is megtanult, Fisher Stevens is kiemeli, hogy sokkal választékosabban beszél és az orgánuma is mélyebb, mint korábban. Jobban megélt a focin kívüli bevételeiből, hozzáment egy szép, intelligens és gazdag nőhöz, rengeteg munkával és elhivatottsággal rendelkezik, amit élmény nézni.

Az egyik legviccesebb pillanat az, amikor Victoria van a kamerák előtt, és éppen arról beszél, hogy ő is egy munkáscsaládból jön, mint a férje. David orvul beszól az ajtóból, hogy milyen kocsival is vitték Victoriát iskolába a szülei? Ekkor, hosszú terelgetés után elhangzik egy márka, aminek hatására kevesek fogják azt gondolni, hogy az Adams-család munkáscsalád lehetett. Aki szereti a focit, vagy ne adj' isten Manchester United-rajongó, vagy csak követi a Beckham-családot a médiában, azoknak mind tud valami érdekeset mutatni a netflixes Beckham-minisorozat. Tiszta szívvel tudom ajánlani, vicces, megható és ügyes.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: