„Azonnal rám vetette magát” – borzalmas képet fest Diana történetéről a netflixes dokumentumfilm
Ez a történet, Diana szemszögéből, egy végtelenül szomorú, sorsszerű kapcsolat és egy vállalt mártíromság története. Érdekes, hogy egy szuszra mondja el a következő mondatokat, amikor az esküvőjéről beszél: "Életem legborzasztóbb napja volt", majd: "Boldog voltam". Ezt már akkor mondja, amikor a kocsiban integet a tömegnek, és a története végéig ezt az elhivatottságot, a szeretet ki-be sugárzását meséli el a története: amikor kilép egy balkonra szomorúan, és tízezreknek integetni kezd, felragyog, mert szeretetet kap és tud adni, azt, amit négy fal között már nem kaphatott meg. Talán ez tartotta életben még 36 éves koráig, amikor már úgy nézett ki, mintha ötven lenne és tele volt a szeme szomorúsággal. Ha kint volt és kezeket foghatott, ha beszédeket tarthatott, melynek értelmét látta és segíthetett, élt - ha bent volt és szeretetlenül szenvedett, haldoklott.
A "people's princess", a nép királynője története bizonyos, hogy szubjektív, több ponton a saját emlékeit önkéntelenül is felnagyító - mert így működik az ember elméje - történet, de mindenképpen dühítő és megindító.
Szeretjük egymást, mondja Diana szégyenlősen az eljegyzési videón, "akármit is jelentsen a szerelem", teszi hozzá Károly, a néző meg azt gondolja, hogy "anyád". "Úgy éreztem magam, hogy egy bárány vagyok, akit a vágóhídra visznek" - meséli Diana utólag az esküvője napjáról és ilyen értelemben beteljesítette a sorsát. Más kérdés, hogy nem is volt senki, aki segített volna rajta. A körülmények áldozata élete lezárásával is a körülmények áldozata lett.