SZEMPONT
A Rovatból

Az én diákjaim rabszolgák unokái, dédunokái voltak

Az egyik legregényesebb sorsú magyar író, Ferdinandy György mesélt nekünk az életéről.
Józsa Márta - szmo.hu
2015. április 15.



Ferdinandy György az egyetlen trópusi magyar kortárs író – ha ki lehet egyáltalán ilyet jelenteni. Negyvenöt évet töltött emigrációban, ebből harminchetet a trópusokon, ahol még mezőgazdasági könyveket is olvasott, hogy gyakorolja az anyanyelvét. Az ötvenes évek végén befutott francia írónak számított, de egyszer csak úgy érezte: visszatér a magyar irodalomba. Nem volt könnyű: 1988-ig Magyarországon egyetlen könyve sem jelenhetett meg. Igen termékeny író pedig, több mint ötven kötete jelent meg franciául, magyarul és spanyolul, a franciák éppen most fedezték fel újra. Veszprémben, a Pannon Egyetem által szervezett Magyar Napok témája a diaszpóra magyar irodalma volt – itt beszélgettünk vele. Arra voltunk kíváncsiak: hogy látja egy magyar író a trópusokat, és hogy látja egy trópusi író Magyarországot.

Névjegy

Ferdinandy György író, irodalomtörténész 1935-ben született Budapesten. A Budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett, majd a Budapesti Autóbuszüzemben dolgozott kalauzként. 1956 őszén felvették az ELTE bölcsészkarára, francia-magyar szakra, a forradalom kitörése után emigrált, a strasbourgi Dijoni Egyetemen szerzett diplomát, majd 1959-ben irodalomtudományi doktorátust szerzett. 1958-tól néhány évig franciául írt Georges Ferdinandy néven, kéziratait első felesége lektorálta.

Fizikai munkából élt, egyebek mellett volt kőműves, akkumulátorsav-töltő és könyvügynök. 1964-ben megpályázott egy egyetemi oktatói állást Puerto Ricóban, megtanult spanyolul és odaköltözött. 37 évet töltött a trópusokon, ahol visszatért a magyar nyelvű íráshoz. Közben a Szomorú Vasárnap című emigráns irodalmi lap kiadója és a Szabad Európa Rádió munkatársa volt. Magyarországon 1988-ben jelenhetett meg először, azóta számos kötetet kiadott. 1995-ben József Attila díjat kapott. Tizenöt éve él itthon.

ferd

- Ha magyar gyarmat nincs is, van-e gyarmati magyar irodalom?

- Az én trópusom az a szigetvilág, ami több ezer kisebb-nagyobb szigetből, szirtből, sziklából áll. Kuba, Jamaica, Dominikai Köztársaság, Haiti (az utóbbi kettő Hispaniola szigetén) és Puerto Rico - ennyi nagyobb sziget van mindössze a Karib-tengeren. Az említett aprócska kis szigetek sorban egymás után olyanok, mint egy nyaklánc a Jóisten nyakán - valami ehhez hasonló kifejezést használt egy magyar ember. Mert magyar ember ott is van, és ott is a magyar emberek mondják meg, hogy ki kicsoda. Ezt egy magyar szobrász mondta, aki Barbados szigetén élt - és remélem él még most is -, teljesen elvágva a magyar szobrászattól és a magyar társadalomtól. Egy magyar szobrász Barbados szigetén.

- Ez a térség az Ön számára egyébként Bermuda-háromszög volt?

- A Bermuda-háromszögön ugyebár azt értjük, hogy ahol az ember hajótörést szenved és eltűnik. Hát nálam ez szerencsére nem így történt. Először úgy nézett ki, hogy hajótörés lesz, hiszen nyolc évi franciaországi tartózkodás után kerültem át erre a világrészre, a Puerto Ricó-i egyetemre, és ez kezdetben eléggé kétségbeejtő volt. Akkor még huszonöt napos volt a hajóút. A banánt szállító hajókon ennyi ideig utazott az ember hogy leérjen ebbe a szigetvilágba. Mert ugye ezek a banánszállító gőzösök mindenütt megálltak, és fel- és lerakodtak. Míg a személyszállító gőzösök kilenc nap alatt értek le a francia partokról a karibi szigetekre. De repülőjárat akkor még nem volt.

Amikor ’64-ben odaértem, akkor mondták, hogy lesz repülőjárat, és lett is, de úgy, hogy először föl kellett repülni New Yorkba, ott átszállás. Ami azt jelentette, hogy valószínűleg ott kellett maradni éjjelre, és akkor másnap ment egy repülő Rejkjavikba. Még el sem indultunk, de máris vissza szerettem volna jönni. Ott megint repülőt kellett váltani, a második átszállás Luxemburgban vagy Londonban volt. Mert akkor nem merte senki egy szuszra átrepülni az Atlanti óceánt, amit ma már pocsolyának nevezünk. Egyébként abban az időben is volt már, aki egy szuszra átrepülte, Endresz Györgynek hívták.

- Az egész úgy kezdődött, hogy 1956-ban volt egy Ferdinandy György nevű autóbusz-kalauz, akinek volt egy-két álma…

- Szerettem volna elkerülni Franciaországba, francia szakos egyetemista szerettem volna lenni.

"
Három évig felvételiztem az Eötvös Lorándra francia szakon, mind a háromszor visszautasítottak.

Az én családomban mindenki orvos volt, az apám, nagyapám. Nem tudom, hogy mi volt ebben a rossz, de hogy valami rossz volt, az biztos, mert ezért utasítottak vissza. Végül 1956-ban Gyergyai Albert kedves professzorom segítségével bekerültem az egyetemre Budapesten, és hat hétig magyar egyetemista voltam. Szeptemberben kezdődött, és október 23-án befejeződött a tanév, legalábbis az én számomra. És akkor arra gondoltam és arra biztattak a tanáraim is, hogy ne álljunk meg, hanem menjünk tovább és folytassuk Franciaországban ezt a megszakadt tanévet. Kikerültem először Bécsbe, ott ösztöndíjat hajkurásztak a hozzám hasonló egyetemisták, mondták, hogy nyugati ösztöndíjakra lehet pályázni. Szerencsésen francia ösztöndíjat tudtam szerezni, kijutottam Franciaországba. Úgyhogy ’57 január 13-án én már ott voltam francia területen, és folytattam a megszakadt tanévet. A közbejött sajnálatos események miatt szakadt meg - ha jól emlékszem ezt így mondtuk, ugye?

molnarsandorral

- Miért maradt Strasbourg környékén?

- Azért maradtam Strasbourgban, mert az volt az érzésem, hogy most már túl messzire jöttünk Budapesttől. Én ennél messzebb nem akarok menni, és Párizs ennél is messzebb volt vagy 5-600 kilométerrel. Azt mondtam, ez nekem elég, én itt nagyon jól elleszek, ez már Franciaország, itt már szabadon fogok mozogni. Ott maradtam a strasbourgi egyetemen, nagy szerencsém volt, ott doktoráltam tizenkét vagy tizenhárom évvel később. Nem ment gyorsan, méghozzá olyan körülmények között, hogy más francia egyetem nem is fogadta el az én pályázatomat.

Én ugyanis Remenyik Zsigmond latin-amerikai, spanyol nyelvű művéből írtam a doktori disszertációmat. Remenyik Zsigmond hét évig élt Chilében és Peruban, és ottléte alatt spanyolul írta meg az első könyveit. Hét év után hazajött Magyarországra. Róla, és erről az oda-visszáról írtam a doktori disszertációmat. Ehhez kellett a magyar nyelv és a magyar irodalom, másrészt a latin-amerikai irodalmak ismerete. Tehát kellett tudni magyarul, kellett tudni spanyolul, és egy francia egyetemen ajánlatos lett volna mindezt franciául megvédeni. Akkor azt mondták nekem, hogy nézze: nekünk Budapestről és Madridból kellene hozatnunk olyan specialistákat, akik előtt ön itt ledoktorálhat. Ezt annyiszor elmondták, hogy kezdtem azt hinni: belőlem nem lesz doktorandusz Franciaországban. És akkor a strasbourgi egyetem elvállalta.

Remenyik Zsigmond (Dormánd, 1900 - Budapest, 1962) magyar író, költő, első kötetei spanyolul jelentek meg Dél-Amerikában. Hét évet töltött a kontinensen, többek közt az első chilei avantgarde csoport vezetője volt. Magyarul első írásait a Ma, A Hét és a Nyugat közölte. Erőteljesen szatirikus, kritikus hangvételű szerző.

Most már Strasbourg másról híres, de az én időmben arról volt híres, már az ősidőktől fogva, hogy ott volt Lothar birodalma. Lotharingia, ami beszorult a frankok és a germánok közé. És az ott élők, szegények, félig-meddig németül beszéltek, német dialektust, pedig a franciákhoz húzott a szívük. Tehát ott voltak két pogány közt, ahogy mi is gyakran éreztük magunkat történelmünk folyamán. Szóval a Strasbourgi Egyetemen azt mondták, hogy jó, mi ezt a doktorit vállaljuk, és sikerült ledoktorálom. Ez olyannyira emlékezetes volt, hogy mikor nemrég ott jártam, meghívott a rektor, és tartottam egy előadást az egyetemen. Többek között arról, hogy milyen volt itt doktorálni egy magyar menekült diáknak, akinek a tézise magyarul és spanyolul volt megírva, és egy árva szó francia nem volt benne.

- Nemcsak emiatt volt most Strasbourgban, hanem azért is, mert a franciák újra felfedezték Önt mint francia írót. Mit tapasztalt, él-e még az emlékezetükben, és érdekli-e őket az, amit ír?

- Megérkeztem Strasbourgba, az újságokban bejelentették, hogy érkezem, ott volt a sajtó, a televízió - minden. Azt hittem, hogy most megjelennek a fiúk, azok, akikkel annak idején együtt vágtunk neki a vadnyugatnak. Azt hittem, hogy majd ott lesznek, és vártam, vártam, de nem voltak ott. Egyszer csak hoztak nekem a hónuk alatt tartva egy idős bácsikát, egy kopasz, egészen idős bácsit. Odahozták elém, és azt kérdezte: tudod, ki vagyok én? Ránéztem, mondtam, hogy te úristen, fogalmam sincs, hogy ez ki lehet... És akkor hirtelen megvilágosodtam, és mondtam, hogy te vagy Tombola Mihály! Ő volt az egyetlen, aki a régiekből megmaradt. Ő is csak úgy maradt meg, hogy a katedrális sekrestyése lett, és ez egy olyan állás, ami – úgy látszik – konzervál. Viszont rengeteg magyar diák volt az estemen, mert rengetegen tanulnak magyarul a strasbourgi egyetemen. Mi erről itt nem tudunk, de legalább hatvanan vannak ott hivatalosan beiratkozott diákok, magyar nyelvet és civilizációt tanulnak. Mielőtt túlságosan megmelengetné a szívünket, hadd mondjam el azt is, hogy a hatvanból ötven török.

- Miért tért át a spanyolra, miért ment át aztán spanyol nyelvterületre?

- Fogalmam sincs, de talán a feleségeimnek köszönhetem.

"
Volt három francia feleségem: ugyanazt a leányt vettem el háromszor,

aki addig javítgatta a kézirataimat az egyetemen, ugyanis gyorsan elkezdtem írni a sajtóban. Szóval ugyanazt a leányt vettem el háromszor, egy-egy gyermek született valamennyi házasságunkból. De a házasság nagy félreértés volt mindannyiszor, mert eleinte ugyan mindig segített, kijavította a szövegeimet, ám utána, amikor aláírtuk a papírokat, már nem. Az én francia feleségem egy polgárlány volt. Akkor még az volt a módi, hogy a polgárleánykák polgárpukkasztással foglalkoztak - ez a kifejezés nálunk is megvolt magyar nyelven. Pontosabban a szüleiket bosszantották mindenfélével, akármivel, csak ne legyen polgári íze a dolognak. Ő is polgárpukkasztással foglalkozott, azt találta ki, hogy kalandor lesz. És erre én voltam a legalkalmasabb, mert nem volt semmiféle hátterem.

Én pedig, hát mire gondol ilyenkor az ember? Szerettem volna egyetemre járni, szerettem volna befejezni a tanulmányaimat, és arra vártam, hogy bekerüljek a tojásba. Ezt a kifejezést Félicien Marceau, az a nagyon aranyos színpadi szerző használta, akit nagyon szerettem és szeretek a mai napig is. Van egy színdarabja, az a címe, hogy A tojás. A tojás az a zárt polgári társadalom, amibe nagyon nehéz bekerülni, de ha valaki bekerült, akkor onnan nem volt kiút. Nos, én szerettem volna bekerülni a tojásba, a feleségem pedig szeretett volna kitörni a tojásból, és az útjaink keresztezték egymást. Ennek köszönhető a mi szép és boldog házaséletünk, házasélet-sorozatunk. Ő egy idő után rájött, hogy ez a kaland nem olyan vicces dolog. Hamarosan rájött, hogy ha hozzám köti az életét, akkor az nem lesz fenékig tejföl. Amikor erre rájött, akkor elkezdett engem kapacitálni, hogy szerezzek magamnak rendes polgári foglalkozást. Rendes polgári foglalkozást, egy ágról szakadt magyar menekült... Emlékszem, akkoriban éppen kőműves voltam, a dijoni pályaudvart építettem, könyvekkel vigéckedtem, szóval nem volt rendes polgári foglalkozásom. Aztán a fülembe jutott, hogy a Puerto Ricó-i egyetemen diplomás európai tanerőket kerestek, azt sem tudtam még akkor, hogy ott spanyolul beszélnek.

- Mikor tudta meg?

- Amikor már aláírtam a szerződést és útban voltam Puerto Rico felé. Először elmentünk Barcelonába, hogy tanuljunk egy kicsit spanyolul. Beültünk egy moziba, megnéztünk egy filmet, örültünk, hogy milyen gyorsan megtanulunk majd spanyolul. Aztán kiderült, hogy a film katalánul volt. Végül valahogy eljutottunk Puerto Ricóba. Nagyon érdekes volt, csak tizenöt év telt el a II. világháború óta, és azok, akik a háború előtt, alatt és után átmenekültek Amerikába, még keresték a helyüket. Még nem volt semmi végleges a trópusokon sem.

A nagybátyám, Ferdinandy Mihály történész már kint volt. Ő korábban kultúrattasé volt Lisszabonban, aztán a háború után Francoék átpaterolták őket Argentínába. Ezt például még senki nem írta meg. Több száz európai volt azon a hajón, egy részük menekülő náci, a többiek, köztük a nagybátyám, akinek a felesége zsidó volt, a nyilasok elől menekültek Nyugat-Európába. Hat hétig együtt utaztak a keretlegények a túlélő áldozataikkal. Vajon mivel szórakoztatták ott egymást? Valahányszor megkérdeztem erről Mihály nagybátyámat mérgesen letorkolt, hogy ne foglalkozzam ilyesmivel. Argentínában aztán évekig kellett arra várniuk, hogy beengedjék őket, mert tartottak a háborús bűnösöktől. Azonban Puerto Rico az Egyesült Államokhoz tartozott, nem államként, csak területként, oda könnyebb volt beszivárogni. Így aztán mire odaértem, a nagybátyám már ott tanított az egyetemen. De nagyon mások voltunk, nagyon különbözött a ’45 előtti és az ’56 utáni emigráció, mi ásatag őslényeknek tekintettük őket.

Ferdinandy Mihály (Budapest, 1912- Oxford, 1993) író, történész, egyetemi lektor, Michael de Ferdinandy és Miguel de Ferdinandy néven is publikált. 1927 és 1929 között a Hazánk című újság szerkesztője volt, majd a Budapesti Egyetem művészeti és keresztény régészeti intézetben volt asszisztens, később múzeumigazgató lett. A háború idején Lisszabonban dolgozott, utána Argentínába, majd Porto Ricoba emigrált. Ugyanott dolgozott, ahol unokaöccse: 1950-től 1977-ig a Puerto Ricó-i Állami Egyetemen az antik és középkori történelem, majd az összehasonlító irodalomtudományi tanszékének volt oktatója.

wiki

Fotó: Wikipédia

- Mi jelentette a legnagyobb kulturális sokkot? És mi volt a legpozitívabb élménye?

- Az én diákjaim rabszolgák unokái vagy dédunokái voltak. Elmentem egyik-másik családhoz, és ott büszkén mutatták a szabaduló levelüket. Ez engem nagyon meghatott. Ekkor jöttem rá: itt másképpen kell élni, mint ahogy azt egy európai elképzeli. Nyugati civilizáció volt a tantárgyam címe, és kiderült, hogy ők nyugatnak neveznek mindent, ami a szigettől keletre van, Afrikát is, Európát is. Mondtam nekik, hogy akkor kezdjük Egyiptommal, mire az egyik diákom megkérdezte: Tanár úr, Egyiptom az USA tagállama? Mondtam neki, hogy nem, mire azt kérdezte: akkor minek tanuljuk? Úgyhogy rájöttem, nagyon át kell gondolnom, hogyan tanítsam őket úgy, hogy ez hasznukra is váljék. Rájöttem, hogy öntudatra kell őket tanítani. Arra, hogy ők is jelentős része a világnak, hogy Puerto Rico fontos, mert ezt akkorra már kinevelte belőlük az 1898 óta tartó amerikai megszállás. Volt tennivaló bőven, hogy olyan embereket neveljek belőlük, akik büszkék.

A mi tanári szabadságunk teljes volt, olyannyira, hogy például a nagybátyám Vörösmarty eposzait tanította nekik, mert ő egy magyar úr volt. Volt ott más magyar oktató is, köztük Sánta Pintér Józsi Jenő, akit spanyolul Santa Pinternek hívtak, ami ugye spanyolul Szent Pintért jelent. Olyannyira komolyan vették ezt a spanyolok, hogy több lánygyermeket is Pinter névre kereszteltek. Mondták nekem, hogy ne világosítsam fel őket, jól hangzik az a Pinter. Neki egyébként az volt rögeszméje, hogy itt gyűlölik a magyarokat, és velem évekig csak spanyolul beszélt.

- Irodalmilag mit jelentett Önnek, hogy harminchét évig a trópusokon tanított?

- Át kellett adnom, le kellett írnom ezt a világot, hiszen ezt nem tette meg senki helyettem, addig magyarul csak geológusok írták le ezt a szigetet. De azt még senki írta meg, hogy milyen az, amikor fúj, s milyen, amikor nem fúj a passzát. Hogy milyen az antipasszát. Megpróbáltam ezt a világot apró léptekkel, gondosan, tudatosan megírni. Keserves volt, mert kiadóm nem volt, olvasóm nem volt, mert akkor már magyarul írtam újra. Reménykedtem, hogy ez egyszer eljut a címzetthez, de nem voltam biztos benne. Most már tizenöt éve itthon élek, de még mindig csak meghatottsággal tudok arról beszélni, hogy eljutott valami az üzenetemből a címzetthez.

- Itthon Ön nagy befogadó, én elképedve nézem, hogy mennyire érdekli minden és mindenki, milyen nyitott, mennyi energiát szán arra, hogy megismerjen embereket. Ez a hosszú emigráció miatt van így, vagy egyszerűen ilyen a személyisége?

- Én azt hiszem, hogy ez író ember számára haszon. Móricz Zsigmond is élete végéig jegyzetfüzettel a zsebében járt és minden felírt. Én nem írok fel mindent, de azért azt hiszem, hogy a nagy prózaíró nemzedék így élt és dolgozott, nincs ebben semmi különös. Nagyon élvezem, nagyon szeretem, hogy mindenki egy kicsit más, ez a tarka-barkaság nagyon érdekes. Ez nem valami trópusi dolog, pontosan Szent Istvántól Intelmeiből tanultam, hogy így kell megismerni embertársainkat.

- Megnyugvással él, vagy úgy érzi, hogy azért van valami háborús hangulat itthon?

- A mi hazai irodalmi viszonyaink között először meg kellett tanuljam azt a kifejezést, hogy a kánonba kerülni. A kánonról nekem mindig az ágyúzás jutott eszembe, a francia canon szóról. Azt is meg kellett tanulnom, hogy ha nem állok be egyik szekértáborba se, akkor a senki földjén maradok. A kívülállás az nem rossz, hogy ha nem jár kifejezetten kiközösítéssel. De az

eléggé fájdalmas, amikor már a barátaim is próbálnak rávenni, hogy most már valljak színt, és mondjam meg, hogy hová tartozom, hová állok ebben a mi kis szekértáboros országunkban.

Én harminchét éven át Puerto Ricóban úgy képzeltem, hogy ezt az egész országot szeretem, és az egész országba szeretnék visszakerülni, nem pedig az egyik felébe igen, a másik felébe meg nem. Ez szélmalomharc, azt én nagyon jól tudom, de én ezt fogom vívni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Ligeti Miklós: Most már a NER-ben nem vesződnek a színjátékkal, ez színtiszta pártpropaganda
Bár Magyar Péter cáfolta, hogy a Tiszának lennének adóemelési tervei, elindult az ezzel kapcsolatos plakátkampány, méghozzá adófizetői pénzből. A Transparency International szerint egyre kevesebb energiája van a NER-nek arra, hogy a korábbi álcát fenntartsa maga körül.


Elindult a 4 milliárdos plakátkampány a Tisza állítólagos adóemelési terveiről, amit Magyar Péter már többször megcáfolt. Az óriásplakátokon az Európai Bizottság elnöke látható, aki marionettbábukkal bábozik valakikkel, és azzal buzdítanak a nemzeti konzultációban való részvételre, hogy „Brüsszel bábjai adót akarnak emelni." Bár a plakátokon név szerint nem említik a Tiszát, ez az üzenet rímel a Fidesz és a kormány fő üzenetére Magyar Péterrel szemben, a kormány oldalán pedig már a címből kiderül, hogy adófizetői pénzből "Tisza adóemelési terveiről" konzultálnak.

Hogyan nevezheti ezt a kormány tájékoztató kampánynak, és miért nem lép közbe a Választási Bizottság? Erről beszélgettünk Ligeti Miklóssal, a Transparency International Magyarország korrupcióellenes civil szervezet jogi igazgatójával.

– A most az utcákat elárasztó plakátok hivatalosan nemzeti konzultációt hirdetnek, azaz a kormány működéséhez kapcsolódnak, de közben a kormány honlapján egyértelművé teszik, hogy mindez a Tisza párt elleni választási kampány része, azaz pártérdeket szolgál. Hogyan lehet ezt ilyen nyíltan felvállalni?

– Valójában, amit megvalósulni látunk, ami kibontakozik az elmúlt pár évben, az csak őszintévé teszi a NER-t. Ugyanis a NER, egymásra épülő hazugságok rendszere. Azt bábozzák el, hogy ez demokrácia meg jogállam. Hol tesznek hozzá jelzőket, hogy illiberális, vagy azt magyarázzák, hogy a jogállam az, mint olyan, az nem is megfogható jelenség, de azért ez itt demokrácia, meg jogállam, ahol nem is bajlódnak a különösebb részletezéssel. Valójában ez a rengeteg manőver mind azt hivatott elfedni, hogy Magyarországon nem jól működnek a dolgok. Viszont az elmúlt pár évben, amióta nem jönnek az uniós források, meg a szűk két évben, mióta a Tisza mozgalom és Magyar Péter színre lépett,

egyre kevesebb energiája van a NER-nek arra, hogy ezt az álcát fenntartsa maga körül.

Így aztán azok a jelenségek, amikre eleinte csak az olyan éber szemű kritikus civilek, mint amilyen a Transparency International Magyarország is, később meg már külső megfigyelők is, például az EBESZ mutatott rá, például, hogy összefolyik a párt és az állam működése, nem lehet elhatárolni a közkiadásokat, a közpénzeket, a párt kampánypénzeitől, a párt, a Fidesz érdekében álló propagandatevékenységtől, mára már nyíltan zajlanak. Most már a NER-ben vagy nem vesződnek a színjátékkal, vagy nem veszik észre már, hogy elfelejtették a kötelező tánclépéseket végigjárni, mindenesetre nincsen energia erre.

– Miért?

– Ez egyfajta posztkommunista pártállami működés. Nincsen ugyan beleírva az alkotmányba, ami 1989-ig benne volt, hogy a párt azaz az MSZMP a társadalom vezető ereje, és hogy nem is létezik olyan, hogy hatalommegosztás, mert ebből következően minden hatalmat gyakorol. Lényegében most is az van, hogy a NER, a rezsim fennmaradásának,

a Fidesz hatalomban tartásának az érdeke mindent felülír,

és kisebb-nagyobb módosításokkal, csiszolgatásokkal ehhez a gyakorlathoz idomították a jogszabályokat is. Például amit 2014-ben még színtiszta jogsértésként tudott megfogalmazni a Transparency International Magyarország, hogy a kormányzati szervek és önkormányzatok folytatnak a kormánypárt, a Fidesz érdekében kampánytevékenységet a választást megelőző időszakban, nem csak abban az 50 napban, ami a szavazás előtt van, hanem az azt megelőző fél évben, például plakátolnak, meg különféle rendezvényeket szerveznek, az mostanra bekerült a választási eljárási törvénybe, hogy a kampányszabályok, a tilalmak nem vonatkoznak a kormány által folytatott lakossági tájékoztató tevékenységre.

– Mennyiben kormányzati tájékoztatás a kampánytevékenység?

– Úgy, hogy a hatóságok, a választási bizottság, választási iroda, adatvédelmi hatóság egyáltalán nem vizsgálja, hogy ez az úgynevezett lakossági tájékoztatás, mindig konkrétan a Fidesz és a kormány üzeneteit közvetítő propagandatevékenységben nyilvánul meg plakátokon, vagy éppen olyan kéretlen email üzenetekben, amin keresztül például a kormány Ukrajnával, Oroszországgal kapcsolatos álláspontja ömlik a COVID vészhelyzeti információs csatornán is. Tehát elmosódik az a választóvonal, ami a kormányzó pártot és a kormányt, az államot és a pártot elválasztja egymástól.

– Perképesek ezek a határátlépések?

– Nem lehet mindent mindig bíróságon érvényesíteni. De még a jelenlegi szabályok szerint is, amikről határozottan lehet állítani, hogy kifejezetten annak a gyakorlatnak a jogi megtámogatásához vannak igazítva, amit a Fidesz folytat, ami a NER-nek a működési sajátossága, ezek mellett is lehetne észlelni és szankcionálni ezeket a rossz gyakorlatokat. Attól, mert a lakossági tájékoztató tevékenységre nem vonatkoznak a kampányszabályok, még

a Nemzeti Választási Iroda mondhatná azt, hogy az nem lakossági tájékoztató tevékenység, hogy tudta-e ön, hogy Soros György, von der Leyen, Manfred Weber meg Zelenszkij összeesküdtek arra, hogy átoperáltatják az összes óvodást fiúból lánnyá vagy lányból fiúvá, és elveszik a munkahelyeinket, megerőszakolják a feleségeinket.

Ez színtiszta pártpropaganda. Erre mondhatnák azt az arra hivatottak, hogy az a lakossági tájékoztatás, hogy tessék kezet mosni, mert fertőző betegségek vannak, vagy tessék felvenni az oltást, mert járványhelyzet van. A Nemzeti Adatvédelmi- és Információs Hatóság is mondhatta volna azt, hogy az személyes adattal visszaélés, hogy kéretlen, kormánypropaganda üzenettel bombázza a COVID infóra feliratkozó polgárokat a hatalom. Azaz még ezek mellett a szabályok mellett is lehetne sokkal jobb működést elérni és szankcionálni ezeket a vadhajtásokat. Nyilván a tiszta helyzet az lenne, ha tilos lenne az, ami tilos. Azaz a jogszabályok meg is tiltanák azt, amit nem illik csinálni, és ezeknek a tilalmaknak érvényt szereznének azok a szervek, hivatalok, amelyeknek az a dolga, hogy ezeket a szabályokat alkalmazzák a gyakorlatban.

– Hoztak egy törvényt, hogy korlátlanul lehet kampánycélra pénzt költeni, ennek mi lehetett a célja?

– Ennek több oka is lehet. Azon, hogy korlátlan a kampányköltés, annyira nem kell meglepődni. Gyakorlatilag majdhogynem az volt a főszabály, hogy a kampányokra elkölthető pénzmennyiségnek nincs felső határa, mert kampányköltési plafon csak a nemzeti, azaz a hazai parlamenti választásra vonatkozott, az Európai Parlamentire soha, igaz, hogy annak a kampányfelhajtása is sokkal kisebb volt, de az önkormányzati választásokra se vonatkozott soha a kampányköltési limit, pedig a polgármester-választás, önkormányzati választás az nem kevésbé jelentős, mint a parlamenti választások. Ráadásul a parlamenti választási kampányok költési plafonját sem tartották soha tiszteletben. Ez 98-tól 2010-ig 1 millió forint volt, és már 98-ban sem 1 milliót költöttek jelöltenként, azóta meg az inflációval növelt 5 milliós plafon volt egészen mostanáig. Tehát

ennek inkább szimbolikus jelentősége volt.

Természetesen a Transparency International Magyarország ellenzi, hogy eltörölték ezt a szabályt, mert így már formai értelemben sem lehet számonkérni az érintett politikai szereplőkön, hogy túlköltik magukat.

– Korábban azt is megfigyeltük, hogy a kampányba a kormánypárti oldalon magukat civilnek mondó szervezetek is bekapcsolódtak, melyekre eleve nem vonatkoztak a kampánypénz költési szabályok.

– Azért tartja fenn a Fidesz ezt a háromosztatú kampányolást, azaz van egyrészt az állam, a kormányoldali kiadás, tehát amikor elmossa a párt és az állam közötti határokat, másrészt vannak az úgynevezett harmadik szervezetek, tehát a kampány kiszervezése, például a CÖF, és harmadrészt van a párt maga, mert ez bejött. Ez működött ‘14-ben, ‘18-ban, ‘22-ben, az ellenőrző hatóságok erre vannak szoktatva, tudják, hogy az Állami Számvevőszéknek, a Kincstárnak, a választási szerveknek hol kell becsukni a szemüket. Az emberek is hitelesebben fogadnak el egy üzenetet, ha az a magas autoritású kormánytól érkezik, és nem valamely párttól.

– Ezek szerint ez várható a mostani kampánynál is?

– Még valószínűleg a Fidesz maga sem tudja, mekkora öngólt rúgott a kampányplafon eltörlésével, mert így a Tiszától sem tudják majd kérdezni, miből van ez a nagy költés, meg hogy ki van a háttérben. Tehát ezzel a Tiszát is bátorítják arra, hogy bármilyen fundraising megengedett, tessék csak költeni, amennyi tetszik.

– Milyen hatása lehet az eddigi háromosztatú modellre, hogy megszűnt a politikai hirdetések lehetősége a Metánál és a Youtube-on is?

– Azt még nem tudjuk, hogy ezt pontosan hogyan fogja kezelni a Fidesz, tudomásul veszi-e, vagy megpróbálja trükökkel megkerülni a hirdetési tilalmat. Tény, hogy mintha tényleg kevesebbet látnék én is ezekből a megafonos, és hasonló hirdetésekből, de azért azt fontos látni, hogy a kampányfeladatok megosztása, a háromosztatúság nem csak a Facebookra meg a Youtube-ra terjed ki. A CÖF-nek is volt mindig nagyon masszív plakátolása, és nem csak funkcionális, hanem a kreatív tartalom szerint is megoszlottak a feladatok. A Fidesz és a kormány alapvetően a pozitív üzeneteket, vitte a korábbi választási kampányokban. Például, hogy megvédjük az országot, illetve a 22-es kampány során volt egy „népszavazás” az LMBTQ közösséggel szemben, akkor is a kormány népszavazási üzenetét egy gyermekét ölelő anya képe jelent meg. A CÖF-nél pedig volt a negatív mini Feri, és a bohóckampány, tehát a lejárató, a gegeskedő negatív kampány jutott a CÖF-re.

– Ezek szerint, amit elmondott, ez ellen nem is nagyon lehet mit tenni, mert papíron minden törvényes és szabályos?

– Meg vannak hajlítva a jogszabályok, azaz beütötték a jogszabályi szövetbe azokat a lyukakat, amiken keresztül a megengedő hatósági gyakorlat ezt a megoldást elfogadhatóvá teszi.

De nem igaz, hogy minden jogszerű, csak most azt játsszák az államhatalmi szervek, hogy a jog az olyan homályos, az olyan sokféle értelmezést tesz lehetővé, és az ő értelmezésük pedig az, hogy itt minden rendben van.

Tehát az Állami Számvevőszék mércéjével mérve a CÖF-jelenséget ugyanúgy meg kellett volna küldeni sok százmilliós, milliárdos fizetési kötelezettséget eredményező vizsgálatokkal, és szankciókkal, ahogy a Márki-Zay Péter vezette ellenzéki összefogást is megküldték, csak persze szelektív a látásuk, van egy látótérkiesés az esetükben, az MMM-et látják, a CÖF-öt meg nem. Persze az MMM-nél amatőrök voltak a szervezők, mert személyi szervezeti összefonódásokat tartottak fenn. A CÖF ügyesebb volt, mert a cöfös plakáton nem szerepelt kormánypolitikusnak a neve, meg nem ugyanazt a telefonszámot, e-mail címet, bejelentett székhelyeket használták. Tehát, ehhez azért kell egy masszív, vastag, szándékos, önmagában is jogsértő félrenézés, tudatos rossz jogalkalmazás.

– Ez mennyiben tekinthető választási csalásnak?

– Nem, nem az. A választási csalás, ezt el kell fogadni, az individuális magatartásokra van elképzelve, mint hogy a büntetőjog maga is individuális magatartásokra van méretezve alapvetően. Biztos vannak olyan mozzanatai, amelyek beleillenek a választás rendje elleni bűncselekménybe, vagy akár a hivatali visszaélésbe, vagy közfeladati helyzetben elkövetett visszaélésbe, de

amikor az állam tudatosan rosszul működik, azaz a közjó helyett a párt érdekeit, a nemzet helyett a rezsim céljait szolgálja, akkor arra nagyon nehéz büntetőjogi megoldást találni, büntetőjogi választ adni.

Tehát azt igazolni, hogy az a járási hivatalvezető, vagy polgármester, vagy számvevő tanácsos, vagy a választási irodának az az osztályvezetője, aki nem indított vizsgálatot a CÖF ellen, hogy az kifejezetten azért cselekedett vagy tartózkodott a cselekvéstől, hogy ezáltal a Fidesznek előnyt biztosítson, és az MSZP-nek, meg a Tiszának hátrányt okozzon. Szóval sajnos nagyon nehéz, elkötelezettebb, felkészültebb nyomozói, ügyészi munka mellett is igazolni, hogy egy-egy ilyen fogaskeréknek a magatartása minden mozzanatában fedi a büntetőtörvényi tényállást.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Pottyondy Edina: Vera nagyon rémült, vajon attól fél, hogy plusz adót kell fizetnie, vagy hogy kiderül, nem is létezik?
A humorista szerint „az AI-magyarok rettegnek a Tisza-adó terveitől”.


Pottyondy Edina újabb YouTube-videóban mondta el véleményét a magyar közélet aktuális eseményeiről. Szerinte „a kormánynak nem a kutatás-fejlesztés, az informatika-oktatás a fontos, inkább a forradalmi technológiát igénytelenül »összemekkmesterkedett«, általános iskolás színvonalú bullying-videók készítésére használják” a mesterséges intelligenicát.

Felhívta a figyelmet arra, hogy „már az utca emberét is digitálisan tenyésztik” azokban a klipekben, amelyekben a "Tisza-adó" lehetséges következményeit vetíti előre a kormánypárt. Ebben például elhangzik, hogy a "Vera" nevű tanárnő 33 ezer forinttal kevesebbet keresne havonta.

„Az AI-magyarok rettegnek a Tisza-adó terveitől. Vera nagyon rémült, vajon attól fél, hogy plusz adót kell fizetnie, vagy hogy kiderül, nem is létezik?”

– tette fel a kérdést Pottyondy Edina.

A humorista beszélt a most megjelent 1242 - A Nyugat kapujában című történelmi filmről is.

„Bizonyos szempontból ez a film zseniális alkotás. Van egy alaphelyzet, amin nehéz változtatni, hiszen a tatárok kiirtották az ország felét. És van egy másik alaphelyzet, amin szintén nehéz változtatni:

az Orbán-kormány olyan szolgaian dörgölőzik a keleti nagyhatalmakhoz, mint Mari néni vádlija a kanos kutyához.

Tehát egyszerre kell szeretni keleti testvéreinket és valahogy elsunyulni, hogy kardélre hányták a fél országot.”

Pottyondy szerint ez a lehetetlennek tűnő feladat teljesült is a filmben: a magyar sorstragédia miatti kesergés helyett „egy kifejezetten pozitív, optimista üzenetre fókuszál és a középpontba egy karizmatikus vezetőt állít. Nem IV. Bélát, hanem Batu kánt”.

„A »Batu kán a mi hősünk« olyan csavar, amire magyar ember nem tud felkészülni. Mintha egy izraeli iskoláscsoport megnézne egy holokauszt-filmet, ahol Hitler megmenti a zsidókat”

– mondja.

Végül szót ejt K. Endre, a kegyelmi ügy egyik főszereplőjének könyvéről is, majd így zárja a videóját: „Ha van rokon a családban, aki még mindig fideszes, vidd már el a tatárjárást romantizáló filmre, vagy vedd meg neki K. Endre romantikus regényét, hátha feléled benne a magyar virtus!”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Takács Márk: Nem a Magyar Honvédség, hanem cigicsempészek drónjai repülhettek be Ukrajnába
Kémkedésnek ugyanis csapnivaló lett volna egy ilyen akció. A katonai elemző a készülő drónfalat szükségesnek tartja, szerinte a kórházakat, reptereket, kormányzati vezetési pontokat is védeni kell, mert jelenleg egy tömeges dróntámadás ellen védtelenek vagyunk.


Több ezer ember töltötte kempingágyakon a csütörtök éjszakát Münchenben, miután ismeretlen eredetű drónokat láttak a reptér környékén. Korábban egy dán repteret is le kellett hasonló okokból zárni, és drónok repültek át a legnagyobb dán katonai reptér felett is. A dán miniszterelnök nem zárta ki, hogy az oroszok állnak az akció mögött, a védelmi miniszter pedig hibrid támadásról beszélt. Az európai vezetők drónfal felállítását sürgetik, hogy megakadályozzák a keleti határ felől érkező drónok bejutását.

A kezdeményezéshez Magyarország is csatlakozott, Orbán Viktor pedig azt mondta, „ha jön egy drón, ami nem a tiéd, akkor lődd le.” Csakhogy épp Magyarország volt az, ami fölött 2022-ben háborítatlanul átrepült egy bombát szállító drón, ami később Zágrább mellett zuhant le. Közben Ukrajna azzal vádolta meg a magyar kormányt, hogy felderítő drónokat indított az ő területükre. Orbán Viktor szerint ez „kamu”. De azt is hozzátette: „tegyük fel, hogy néhány méterre berepült oda, és akkor mi van? Ukrajna nem egy független ország.” Tényleg hibrid hadviselést folytat európai országok ellen Oroszország? Képes megvédeni magát a NATO? És mi állhat az ukrán-magyar drónvita mögött? Erről beszélgettünk Takács Márk katonai elemzővel.

— Zelenszkij elnök szerint magyar felderítő drónok hatoltak be Kárpátaljára, a magyar fél ezt tagadja. Mi történhetett?

— Szerintem ezek nem a Magyar Honvédség vagy a magyar állam drónjai voltak.

Kilencven százalék esélyt adok rá, hogy csempészdrónok: cigarettát, kábítószert vagy mást vittek, ami azon a határszakaszon régi „népszokás”. Ha kémkedésről lenne szó, ez a lebukás legbiztosabb módja.

Sokkal kulturáltabban is meg lehet oldani, például Ukrajnába becsempészett drónokkal, fedett akcióként álcázva. Volt már rá példa a háború alatt is, hogy ukrán kisrepülőgép, cigarettacsempészek, átrepültek magyar légtérbe, és Hajdú-Biharban találták meg a gépet. Akkor nem volt hiszti. Most az ukránok verik a tamtamot, ennek nyilván valamilyen kétoldalú politikai oka lehet.

— Európában közben egyre másra bukkannak fel ismeretlen eredetű drónok, ami sok európai vezető szerint orosz provokáció, ami ellen drónfallal kell védezezni. Mennyire felkészült jelenleg Európa vagy a NATO a dróntámadásokra?

— Röviden: semmennyire. Ha kézből indítható FPV-drónokról, oktokopterekről beszélünk, ezek általában nem nagyobbak egy laptopnál vagy egy nagyobb bőröndnél. Ellenük jelenleg nincs érdemi képesség, és nem azért, mert ne lenne mivel lőni rájuk. Ha egy ilyen berepül például a koppenhágai repülőtérre, be lehet vetni betanított madarakat, például vándorsólymokat, sörétes puskát vagy más eszközt. Csakhogy ezeket nem egyesével alkalmazzák, hanem tömegesen, ez a lényegük.

A védelmi rendszerek túlterhelésére akár több ezret is bevetnek, amelyek emberi irányítás nélkül is együttműködhetnek. Jelenleg nincs ellenük hatékony védelem,

és egyik ország hadiipara sem áll ott, sem az amerikai, sem a kínai, sem az európai, hogy ezek ellen megfelelő védelmet adjon. Új fejlesztésekre van szükség.

— Hogyan lehet ezeket egyáltalán felderíteni és megsemmisíteni? A radarokkal a repülőket látjuk, de ezeket a drónokat akár egészen közelről is indíthatják, a célország területéről, láthattuk ezt a Pókháló-hadműveletnél és a Izrael iráni akciójánál is. Olyan mértékben kell kiterjeszteni a megfigyelést, amiről eddig szó sem volt.

— Alapvetően radarral is fel lehet deríteni őket, de nem olyan radarokkal, mint a repülőgépeknél: más hullámhosszon, kisebb távolságra optimalizált rendszerek kellenek. Emellett optikai eszközökkel is működik a felderítés, a látható vagy más fénytartományban érzékelő rendszerek képeit AI szoftverek elemzik. A gond a mennyiség. A megsemmisítésre több opció van: lelövés légvédelmi tüzérséggel (ez jellemzően a végső, közeli megoldás), nagy energiájú fegyverek, például lézerek, amelyekből már létezik hadihajóra vagy kamionra telepíthető verzió. Idő és pénz kérdése a kisebb rendszerek elterjedése. A leghatásosabb az irányított energiájú fegyver: szűk sávban irányított rádióhullámmal „megsüti” a drón elektromos rendszerét. Van még a zavarás: ha az adott tartományban megvalósítható, megbénítja az irányítást. Ez utóbbi azonban csak a távolról, ember által irányított drónok ellen jó. Ha autonóm, algoritmus vezérelte gépekről van szó, a zavarás nem hatékony.

— Ráadásul nem elég a határok mentén kifelé figyelni, mert bárhol, bármikor felbukkanhatnak ezek az eszközök. Ekkora lefedettséget elérni óriási feladatnak tűnik.

— Igen, és ezért jó, hogy Magyarország csatlakozott a drónfalhoz, mert ezt csak a világ egyik leggazdagabb régiója, az Európai Unió tudja finanszírozni. Muszáj is, ha a saját biztonságunkat akarjuk garantálni,

akár Oroszország, mint ellenérdekelt nagyhatalom, de egy ma még ismeretlen terrorszervezet is használhat ilyen eszközöket ellenünk.

Elsősorban az orosz határra érdemes telepíteni, de a kritikus infrastruktúra köré is. Ilyenek például a repülőterek, kórházak, kormányzati vezetési pontok.

— Amikor az 1950-es években felmerült a veszély, hogy nukleáris eszközöket csempészhetnek az Egyesült Államok területére, megkérdezték Oppenheimert, hogyan lehet védekezni. Ő azt mondta: csavarhúzóval. Minden beérkező hajón a konténereket szét kell szedni. Itt is hasonló szigorításra számíthatunk? Meg kell szigorítani az EU-ba érkező áruforgalon ellenőrzését?

— Ez komplex védekezés. Például a franciák nemrég bejelentették, hogy francia felségvizek közelében lefoglaltak egy, szerintük az orosz „árnyékflottához” tartozó hajót, amely drón-anyahajó lehet. Bizonyítékot még nem tettek közzé, meglátjuk, de minden lehetőség adott rá.

— Tehát jelenleg semmilyen képességünk nincs dróntámadás visszaverésére?

— Helyesbítek: csak az ilyen tömeges, kisméretű drónok ellen állunk rosszul. A Sahedeket ma le tudnánk lövöldözni.

— Egy hasonló drónt 2022-ben sem sikerült lelőni, az egy Tupoljev 141-es volt.

— Egy eltévedt ukrán drónról volt szó. A képesség megvolt, csak a döntéshozók addig tötyörögtek, amíg elrepült.

— Az oroszoknak mi az érdekük az ilyen akciókban a zavarkeltésen túl? Lehet konkrét katonai akció is, vagy inkább csak a folyamatos feszültség- és bizonytalanságkeltés, a nyugati közvélemény nyomás alá helyezése a cél?

— Egyértelműen az utóbbi. Az orosz hibrid háborús doktrína része, hogy a náluk erősebb ellenfelet, például az EU-t vagy a NATO európai tagállamait, folyamatos bizonytalanságban tartsák, és ezzel a lakosságot elfárasszák. Egy komoly katonai támadás casus belli lenne, ami nem érdekük, mert nem nyerhetnének egy háborúban.

— Tehát a lakosság kifárasztásával olyan közhangulatot teremtenének, amely segíti az általuk favorizált „békepárti” erők hatalomra kerülését, hogy ezek belülről segítsék az orosz politikát?

— Pontosan.

— Mikorra állhat fel egy védővonal?

— Ez elsősorban pénz és technológia kérdése. Fél éven belül nagy előrelépések érhetők el a pontszerű, kritikus infrastruktúra, például az erőművek, repterek védelmében.

A teljes, „totális” légvédelmi kerítés nagyjából öt év.

Ez nem azt jelenti, hogy addig semmi nincsen: öt év múlva kész, de négy év múlva sem lesz rossz, egy–két év múlva pedig már érezhető javulás lesz. Ez folyamatos fejlődés. És ha kiépítünk egy rendszert, akkor sem lehet hátradőlni: az ellenfél a védelmünkhöz igazítja a támadóképességeit, nekünk pedig ehhez kell igazítani újra a védelmet.

— A keleti szárny országai ültek össze a drónfal ügyében, de nyugat- és észak-európai országoknál is észleltek támadásokat. Miközben ez kiépül, várható, hogy az EU összes tagállamára kiterjed a program?

— Célszerű lenne. Ezt csak együtt lehet csinálni. Ezeket a drónokat könnyű mozgatni, akár egy sztenderd konténerben is.

A pontszerű és a körkörös védelem egyszerre kell.

Minden légvédelmi rendszer lényege, hogy egymást átfedő, együttműködő elemek összessége legyen.

— Ukrajnának kialakult gyakorlata van már ebben. Érdemes tőlük tanulni, velük együttműködni? Van olyan innováció, amit most ők tudnak a legjobban?

— Feltétlenül. Az oroszokkal fej fej mellett haladva náluk van a legmodernebb tudás harctéri és hátországi védekezésben, támadó fejlesztésekben egyaránt. Ezért volt számomra szomorú, hogy Robert Brovdit kitiltották Magyarországról. Remélem, ez csak múló politikai szeszély.

— Ő inkább a támadó oldal szakértője.

— De a támadó tudja, mivel védekeznek ellene, és hogyan lehet azt megkerülni. Ha a másik oldal logikájával gondolkodunk, a tudása a védelemben is hasznos.

— Van terv arra, hogy Ukrajnát bevonjuk az együttműködésbe?

— Úgy tudom, hivatalosan nincs. A lengyelek viszont már elkezdtek együttműködni az ukránokkal. Tagállami szinten kétoldalú megállapodások indulhatnak. Hivatalosan még nincs bevonva Ukrajna ebbe a kezdeményezésbe, de erősen meglepődnék, ha nem használnánk fel a tapasztalataikat.

— A magyar miniszterelnök határozottan kijelentette, hogy ha egy drón berepül az unió légterébe, azt le kell lőni. Hol a határ a hidegháború és a forró háború között?

— Hál’ istennek nem a magyar miniszterelnök dönti el, hanem egységesített szabályok rögzítik, ki mit, mikor, milyen eszközzel és miért lőhet le a saját légterében. Viszont alapvetően igaza van: az azonosítatlan és felszólításnak nem engedelmeskedő légi eszközöket, akár ember vezette járműről is van szó, végső esetben le kell lőni. A kérdés második felére: a hidegháború addig tart nemzetközi jog szerint, amíg a felek nem üzennek hadat egymásnak. Valószínűleg ez nem fog megtörténni, így

hidegháborúról beszélünk mindaddig, amíg a két fő érintett fél nem csap össze nyílt fegyveres konfliktusban.

— Sokan nem éltek az első hidegháború alatt. De azt gondolom, nem túlzás azt mondani, hogy annak első évtizedei legalább ennyire „forrók” voltak, mint a mostani események...

— A koreai háborúban kevésen múlt, hogy az amerikaiak atomfegyvert vessenek be. A kubai rakétaválság sokkal forróbb volt, mint bármi most. Attól hál’ istennek messze vagyunk. Abban az időben sokkal közelebb állt annak lehetősége, hogy a felek egymásnak essenek, mert az Egyesült Államok és a Szovjetunió nagyjából pariban volt.

Ma a Nyugat sokkal erősebb Oroszországnál,

Kína pedig Európában nem hidegháborús szereplő katonai értelemben, az ő terepe a Csendes-óceán.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Otthon Start: beduguló ügyintézés, 10%-os önrészből kieső ügyfelek, egymásra licitáló bankok – berobbant az új hitel
Kétszer annyi hiteligénylés fut be most a bankokhoz, mint általában, miközben Budapesten 1-2 nap alatt elviszik a 40-50 négyzetméteres lakásokat. Az igénylés beadásától azonban hosszú az út a folyósításig, és akadhatnak meglepetések - mondja a szakértő.


Túl vagyunk az Otthon Start program első hónapján. Már nemcsak előzetes kalkulációk, jóslatok állnak rendelkezésünkre, hanem számok is. A kedvezményes, 3%-os kamat mellett akár csupán 10 százalék önrész is elegendő a kölcsön felvételéhez. Ráadásul nagyon nagyvonalúak a program feltételei abban is, ahogyan az első lakás fogalmát meghatározzák: akinek 50%-os tulajdonrésze van egy ingatlanban, jogosult a programban való részvételre.

Ahogy az várható volt, az ügyfelek megrohamozták a bankokat, azonban sokan szembesültek azzal, hogy belassult az ügyintézés. Olyan részletszabályok is kiderültek, amikkel előzetesen nem nagyon találkoztak az ügyfelek, és ez átírhatja a számításokat. Az első hónap tapasztalatairől Árgyelán Józseffel, a Bankmonitor vezető elemzőjével beszélgettünk.

– Hogy áll most az Otthon Start?

– Az óvatosság az első napokban sem nagyon látszott. A kormány elmondása szerint már az első héten is napi ezer igénylés volt, tehát heti ötezer a munkanapokat tekintve, és az első három héten ez folyamatosan megvolt. Ezalatt 15 ezer igénylést fogadtak be a bankok. Hogy ez sok vagy kevés, önmagában nem mond sokat. Havi szinten a szerződéskötések száma 6–7 ezer a bankoknál, tehát

három hét alatt igénylési oldalon megduplázták az átlagos szerződésszámot.

Nyilván nem minden igénylésből lesz hitelügylet: lesz elutasítás, elhúzódó ügyintézés. Nem lehet egy az egyben átváltani a két számot, de sokat sugall. Ráadásul a Bankmonitor kalkulátorát használók adatai alapján a felhasználók jelentős része megfelelt a jogszabályi feltételeknek: a jövedelmük elfogadható volt, megfelelő értékű ingatlanra kalkuláltak, volt TB-jogviszonyuk. Itt 83–84 százalékos arány látszott. Nyilván vannak banki szabályok is, de

első ránézésre úgy látszik, hogy egy kifejezetten hitelképes réteg szeretné kihasználni ezt a lehetőséget.

Jó eséllyel a 15 ezer igénylésből nem ezer szerződés lesz, hanem bőven 10 ezer fölötti.

– Van is ennyi ingatlan folyamatosan?

– Júliusban jelentették be a programot, és július–augusztusban a hitelből vásárlók egy része már az Otthon Starttal kalkulált. Ezt alátámasztja a ma megjelent MNB-nyilvántartás: a lakáshitel-volumen a május–júliusban tapasztalt havi 140–150 milliárdról augusztusban kicsivel 100 milliárd fölé esett, azaz nagyjából 25 százalékkal csökkent. Ennek oka, hogy

a júliusi bejelentés után sokan kivártak, sőt volt, aki szerződéskötés előtt lépett vissza.

Ezek az Otthon Start indulására vártak. A Duna House Barométer szerint a júliusi 9 ezer fölötti adásvételszám augusztusra 11 ezer fölé emelkedett; ezek egy része szintén az Otthon Start indulására várt. A szeptemberi nagy ugrás tehát korábban megkötött adásvételekhez köthető. Jogos a kérdés, lesz-e hosszú távon elég ingatlan. Az ingatlan.com friss statisztikái szerint 30 százalékkal nőtt a kínálat, és ennek jó része Budapest. Budapesten például 70 százalékos pluszt mértek. Hozzá kell tenni, hogy hiába jön ki darabra a matek, felmerülhetnek problémák: sok olyan ingatlan kerülhetett vissza a piacra, amelyet korábban minőség vagy állapot miatt nem adtak el, és most az Otthon Start indulása miatt újrahirdettek. Lehet, hogy darabra meglesz a keresett mennyiség, de minőségben, elhelyezkedésben, alapterületben lehetnek szűk keresztmetszetek.

Látszik, hogy a fővárosi 40–50 négyzetméteres lakások adásvételi sebessége nagyon felgyorsult: ha egy jó árú, Otthon Start-kompatibilis lakás kikerül a piacra, egy-két nap alatt elviszik.

A kínálati oldal alakulása fogja az árhatást is meghatározni: mennyi jó minőségű, megfelelő állapotú „új” (új építésű és frissen piacra kerülő használt) lakás jelenik meg. Használt lakást önmagában az Otthon Start miatt nem fognak tömegesen eladni. Többlet akkor jöhet, ha a befektetők eladnak, vagy ha sokan lakáscserébe fognak. Itt viszont kérdés az „első lakásszerzés” feltétele. Emellett az új építések felfutása hozhat nagyobb mennyiséget. A kormány durván évi 10 ezer új projekttel számol az Otthon Starthoz kapcsolódóan, az Otthon Start Programirodánál is több ezres, sőt több tízezres lakásszámú projektekről tárgyalnak. Viszont ezek az ingatlanok nem azonnal jelennek meg: a projekt állapotától és technológiától függően 1–3 év is lehet, mire ténylegesen elkészülnek, viszont már korábbi stádiumban is értékesíthetők. Az indulás utáni első hónapokban ezért a meglévő piac kínálatának kell fedeznie a hirtelen megugró keresletet, és kérdés, milyen összetételű új kínálat jelenik meg.

– Hatása lehet ennek az átrendeződésnek az albérletekre is?

– A bérleti piacra is van hatása a programnak, mivel sok bérlő inkább vásárol, ha hasonló törlesztővel saját lakást tud venni. Ha sokan kimennek a bérleti piacról, a bérleti díjak emelkedése megállhat, egyes régiókban csökkenhet is, ezt látva befektetők is dönthetnek eddigi lakásaik eladása mellett, ami fenntarthatja a kínálatot. Rövid távon ez kompenzálhat, de pár hónapon belül a kereslet továbbra is magas maradhat, míg a kínálat szűkös, egészen addig, amíg az új projektek nem jutnak el az értékesítési fázisig. Láttam már „tervezőasztalos” vásárlást is.

– Úgy tűnik, hogy az ügyintézés lassul. A bankok korábban azt kommunikálták, hogy felkészültek a rohamra, de a helyzet az, hogy lényegesen hosszabb idő, míg az Otthon Start-ügyeket elintézik.

– Ha fel is készült az apparátus, ekkora igényemelkedésre nem lehet úgy felkészülni, hogy az átfutási idő ne növekedjen. Még nincsenek végleges számok, arányaiban néhány ügyletet folyósítottak, és kevés jutott túl a bírálaton.

Nem tudjuk pontosan, mekkora a bedugulás, de lassulás látszik.

Például sokan 10% önerővel szeretnék igénybe venni a konstrukciót. Az első kommunikációkból az tűnhetett ki, hogy aki Otthon Startot vesz fel, automatikusan 10% önerővel vásárolhat, ám ez végül nem így lett. Az Otthon Startnak van egy első lakáshoz kapcsolódó feltételrendszere, és a 10% önerő alkalmazásának is van egy másik, de ezt a kettőt nem hangolták össze. Az MNB-nél eltörölték az életkori korlátot, tehát valóban nincs felső korhatár a program igénybevételére. Azonban a meglévő tulajdonokra más elvárások vonatkoznak. Otthon Startnál 50% meglévő tulajdoni hányad mellett is lehet hitelt igényelni, viszont első lakásszerzőként a 10% önerőhöz legfeljebb 49%-os tulajdoni hányaddal lehet rendelkezni. Tehát,

ha egy házaspár fele-fele arányban tulajdonos egy ingatlanban, felvehetik az Otthon Startot, ha nincs és nem is volt más lakásuk, de 10% önerőre már nem lesznek jogosultak.

Másik fontos különbség: az Otthon Startban több kivétel van a meglévő ingatlanokra, amelyek birtoklása esetén igényelhető a hitel (15 millió alatti érték, haszonélvezettel terhelt és a haszonélvező bent lakik, az elmúlt tíz évben elbontott ingatlan, tíz évnél régebbi tulajdon stb.). Az MNB oldalán, egyetlen kikötés van: ha jogszabályi haszonélvezettel terhelt az ingatlan, az nem számít. Nincs alacsony értékű, bontásra vonatkozó vagy múltbeli vizsgálati könnyítés. Tehát,

ha 12 éve volt valakinek ingatlana, jogosult a hitelre, de nem lesz jogosult a 10% önerőre.

Sok igénylő most fog ezzel szembesülni. Továbbá a 10% önerőhöz a Lechner Tudásközpontnak igazolást kell kiállítania. Jó hír, hogy ezt már nem a magánszemélynek kell lekérnie, hanem a banknak. Ugyanakkor vannak technikai anomáliák: legutóbb, múlt héten a bankok azt jelezték, hogy ez még nem megy gördülékenyen. Mindenkitől, aki így szeretne vásárolni és így nyújt be hitelkérelmet, nyilatkozatot kérnek az ingatlanjairól, és hozzájárulást kérnek, hogy a Lechnertől lekérhessék a szükséges hatósági bizonyítványt.

– Egy szeptember 4-i hír szerint, már nincs szükség a Lechner Tudásközpont által kiállított tulajdoni igazolásra...

– Az Otthon Starthoz kapcsolódó fix kamatnál nincs szükség rá, de ha 10% önerővel veszem igénybe, ahhoz kapcsolódóan van.

– Tehát egyelőre még csiszolódnak a szabályok. Ez is okozhatja a tömegességen túl a zökkenőket és az ügyintézés lassulását?

– A 10% önerővel számoló ügyfél mindenképpen számíthat lassulásra, a sok ügylet miatt is, és amiatt is, hogy mikor tudják lekérni ezt az igazolást.

– Mivel a program nem határidőhöz kötött, hanem visszavonásig él, az elején nagy boom van, aztán beáll a rendszer. Feltételezem, hogy a most tapasztalt roham nem tartható sokáig. Hol stabilizálódhat az igénylések száma?

– A havi lakáshitel-volumen 140–150 milliárd volt (júliusban nagyjából 140–145). Augusztusban visszaesett 100-ra, szeptemberben feljebb megy, de a bírálati átfutások miatt nagyjából októberben jelenik meg a kihelyezéseknél a nagy ugrás. Mindenképpen 200 milliárd forint fölötti számokra számítanak a szakértők a mostani igénylésszám mellett, és az sem kizárt, hogy 220–250 milliárd körül alakulnak a számok októberben.

– Ez meddig tartható?

– Szerintünk 1–3 hónapig lesz ennyire magas. Utána beáll egy alacsonyabb, de a korábbiakban megszokottnál magasabb szintre, valahova 150 milliárd fölé, mondjuk 160–170–180 milliárdra. Egyéb hatásoktól függően ez persze még eltérhet. Az is fontos, hogy

eddig az átlagos kölcsönösszeg 20 millió forint körül volt, de az Otthon Startnál bőven 30 millió fölötti igénylések érkeznek átlagosan.

Tehát nemcsak a darabszám miatt nő a kihelyezés, hanem az átlagösszeg miatt is.

– Az elején a bankok a kötelező 3% alá is kínáltak. Látszik a verseny a továbbiakban is?

– A verseny fokozódott. Azok a bankok, amelyek eddig kevésbé vették ki a részüket, növelték a tétet. Induláskor három bank kínált 3% alatti kamatot: a Gránit 2,85-öt, az UniCredit 2,95-öt és a CIB 2,95-öt.

Kamatoldalon becsatlakozott az MBH Bank: a saját, speciális ügyfélkörének 2,75-öt ad; ez azoknak szól, akiknek a munkaadója speciális megállapodásban áll az MBH-val.

Átlag (illetve átlag feletti jövedelmű) ügyfelek is elérhetnek 2,89%-os kamatot az MBH-nál, tehát ott is léptek. De jóváírásban is versenyeznek: jellemzően 100-200 ezer forint közötti összegeket kínálnak. Van olyan bank, amely egy havi törlesztőt ígér vissza, futamidőtől függően ez akár közel félmillió is lehet. Az MBH a korábbi 100 ezer forintos ajándékutalványt 120 ezerre emelte, ha az ügyfél Fundamenta lakáskasszát is köt. Ha prémium ügyfél, további 100 ezret ad.

A Raiffeisen szerdán jelentette be, hogy a 100 ezres jóváírást megduplázza 200 ezerre.

Látható, hogy akik nagyobb piaci részt szeretnének, ráígérnek. Kilóg a sorból az OTP: ők eddig sem kínáltak érdemi jóváírást vagy kamatkedvezményt, és most sem; más ligában játszanak a fiókhálózatukkal, felkészülten. A versenynek itt biztosan nincs vége: akik nagyobb piaci részesedést szeretnének, további kedvezményeket ígérhetnek.


Link másolása
KÖVESS MINKET: