SZEMPONT
A Rovatból

Az én diákjaim rabszolgák unokái, dédunokái voltak

Az egyik legregényesebb sorsú magyar író, Ferdinandy György mesélt nekünk az életéről.
Józsa Márta - szmo.hu
2015. április 15.



Ferdinandy György az egyetlen trópusi magyar kortárs író – ha ki lehet egyáltalán ilyet jelenteni. Negyvenöt évet töltött emigrációban, ebből harminchetet a trópusokon, ahol még mezőgazdasági könyveket is olvasott, hogy gyakorolja az anyanyelvét. Az ötvenes évek végén befutott francia írónak számított, de egyszer csak úgy érezte: visszatér a magyar irodalomba. Nem volt könnyű: 1988-ig Magyarországon egyetlen könyve sem jelenhetett meg. Igen termékeny író pedig, több mint ötven kötete jelent meg franciául, magyarul és spanyolul, a franciák éppen most fedezték fel újra. Veszprémben, a Pannon Egyetem által szervezett Magyar Napok témája a diaszpóra magyar irodalma volt – itt beszélgettünk vele. Arra voltunk kíváncsiak: hogy látja egy magyar író a trópusokat, és hogy látja egy trópusi író Magyarországot.

Névjegy

Ferdinandy György író, irodalomtörténész 1935-ben született Budapesten. A Budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett, majd a Budapesti Autóbuszüzemben dolgozott kalauzként. 1956 őszén felvették az ELTE bölcsészkarára, francia-magyar szakra, a forradalom kitörése után emigrált, a strasbourgi Dijoni Egyetemen szerzett diplomát, majd 1959-ben irodalomtudományi doktorátust szerzett. 1958-tól néhány évig franciául írt Georges Ferdinandy néven, kéziratait első felesége lektorálta.

Fizikai munkából élt, egyebek mellett volt kőműves, akkumulátorsav-töltő és könyvügynök. 1964-ben megpályázott egy egyetemi oktatói állást Puerto Ricóban, megtanult spanyolul és odaköltözött. 37 évet töltött a trópusokon, ahol visszatért a magyar nyelvű íráshoz. Közben a Szomorú Vasárnap című emigráns irodalmi lap kiadója és a Szabad Európa Rádió munkatársa volt. Magyarországon 1988-ben jelenhetett meg először, azóta számos kötetet kiadott. 1995-ben József Attila díjat kapott. Tizenöt éve él itthon.

ferd

- Ha magyar gyarmat nincs is, van-e gyarmati magyar irodalom?

- Az én trópusom az a szigetvilág, ami több ezer kisebb-nagyobb szigetből, szirtből, sziklából áll. Kuba, Jamaica, Dominikai Köztársaság, Haiti (az utóbbi kettő Hispaniola szigetén) és Puerto Rico - ennyi nagyobb sziget van mindössze a Karib-tengeren. Az említett aprócska kis szigetek sorban egymás után olyanok, mint egy nyaklánc a Jóisten nyakán - valami ehhez hasonló kifejezést használt egy magyar ember. Mert magyar ember ott is van, és ott is a magyar emberek mondják meg, hogy ki kicsoda. Ezt egy magyar szobrász mondta, aki Barbados szigetén élt - és remélem él még most is -, teljesen elvágva a magyar szobrászattól és a magyar társadalomtól. Egy magyar szobrász Barbados szigetén.

- Ez a térség az Ön számára egyébként Bermuda-háromszög volt?

- A Bermuda-háromszögön ugyebár azt értjük, hogy ahol az ember hajótörést szenved és eltűnik. Hát nálam ez szerencsére nem így történt. Először úgy nézett ki, hogy hajótörés lesz, hiszen nyolc évi franciaországi tartózkodás után kerültem át erre a világrészre, a Puerto Ricó-i egyetemre, és ez kezdetben eléggé kétségbeejtő volt. Akkor még huszonöt napos volt a hajóút. A banánt szállító hajókon ennyi ideig utazott az ember hogy leérjen ebbe a szigetvilágba. Mert ugye ezek a banánszállító gőzösök mindenütt megálltak, és fel- és lerakodtak. Míg a személyszállító gőzösök kilenc nap alatt értek le a francia partokról a karibi szigetekre. De repülőjárat akkor még nem volt.

Amikor ’64-ben odaértem, akkor mondták, hogy lesz repülőjárat, és lett is, de úgy, hogy először föl kellett repülni New Yorkba, ott átszállás. Ami azt jelentette, hogy valószínűleg ott kellett maradni éjjelre, és akkor másnap ment egy repülő Rejkjavikba. Még el sem indultunk, de máris vissza szerettem volna jönni. Ott megint repülőt kellett váltani, a második átszállás Luxemburgban vagy Londonban volt. Mert akkor nem merte senki egy szuszra átrepülni az Atlanti óceánt, amit ma már pocsolyának nevezünk. Egyébként abban az időben is volt már, aki egy szuszra átrepülte, Endresz Györgynek hívták.

- Az egész úgy kezdődött, hogy 1956-ban volt egy Ferdinandy György nevű autóbusz-kalauz, akinek volt egy-két álma…

- Szerettem volna elkerülni Franciaországba, francia szakos egyetemista szerettem volna lenni.

"
Három évig felvételiztem az Eötvös Lorándra francia szakon, mind a háromszor visszautasítottak.

Az én családomban mindenki orvos volt, az apám, nagyapám. Nem tudom, hogy mi volt ebben a rossz, de hogy valami rossz volt, az biztos, mert ezért utasítottak vissza. Végül 1956-ban Gyergyai Albert kedves professzorom segítségével bekerültem az egyetemre Budapesten, és hat hétig magyar egyetemista voltam. Szeptemberben kezdődött, és október 23-án befejeződött a tanév, legalábbis az én számomra. És akkor arra gondoltam és arra biztattak a tanáraim is, hogy ne álljunk meg, hanem menjünk tovább és folytassuk Franciaországban ezt a megszakadt tanévet. Kikerültem először Bécsbe, ott ösztöndíjat hajkurásztak a hozzám hasonló egyetemisták, mondták, hogy nyugati ösztöndíjakra lehet pályázni. Szerencsésen francia ösztöndíjat tudtam szerezni, kijutottam Franciaországba. Úgyhogy ’57 január 13-án én már ott voltam francia területen, és folytattam a megszakadt tanévet. A közbejött sajnálatos események miatt szakadt meg - ha jól emlékszem ezt így mondtuk, ugye?

molnarsandorral

- Miért maradt Strasbourg környékén?

- Azért maradtam Strasbourgban, mert az volt az érzésem, hogy most már túl messzire jöttünk Budapesttől. Én ennél messzebb nem akarok menni, és Párizs ennél is messzebb volt vagy 5-600 kilométerrel. Azt mondtam, ez nekem elég, én itt nagyon jól elleszek, ez már Franciaország, itt már szabadon fogok mozogni. Ott maradtam a strasbourgi egyetemen, nagy szerencsém volt, ott doktoráltam tizenkét vagy tizenhárom évvel később. Nem ment gyorsan, méghozzá olyan körülmények között, hogy más francia egyetem nem is fogadta el az én pályázatomat.

Én ugyanis Remenyik Zsigmond latin-amerikai, spanyol nyelvű művéből írtam a doktori disszertációmat. Remenyik Zsigmond hét évig élt Chilében és Peruban, és ottléte alatt spanyolul írta meg az első könyveit. Hét év után hazajött Magyarországra. Róla, és erről az oda-visszáról írtam a doktori disszertációmat. Ehhez kellett a magyar nyelv és a magyar irodalom, másrészt a latin-amerikai irodalmak ismerete. Tehát kellett tudni magyarul, kellett tudni spanyolul, és egy francia egyetemen ajánlatos lett volna mindezt franciául megvédeni. Akkor azt mondták nekem, hogy nézze: nekünk Budapestről és Madridból kellene hozatnunk olyan specialistákat, akik előtt ön itt ledoktorálhat. Ezt annyiszor elmondták, hogy kezdtem azt hinni: belőlem nem lesz doktorandusz Franciaországban. És akkor a strasbourgi egyetem elvállalta.

Remenyik Zsigmond (Dormánd, 1900 - Budapest, 1962) magyar író, költő, első kötetei spanyolul jelentek meg Dél-Amerikában. Hét évet töltött a kontinensen, többek közt az első chilei avantgarde csoport vezetője volt. Magyarul első írásait a Ma, A Hét és a Nyugat közölte. Erőteljesen szatirikus, kritikus hangvételű szerző.

Most már Strasbourg másról híres, de az én időmben arról volt híres, már az ősidőktől fogva, hogy ott volt Lothar birodalma. Lotharingia, ami beszorult a frankok és a germánok közé. És az ott élők, szegények, félig-meddig németül beszéltek, német dialektust, pedig a franciákhoz húzott a szívük. Tehát ott voltak két pogány közt, ahogy mi is gyakran éreztük magunkat történelmünk folyamán. Szóval a Strasbourgi Egyetemen azt mondták, hogy jó, mi ezt a doktorit vállaljuk, és sikerült ledoktorálom. Ez olyannyira emlékezetes volt, hogy mikor nemrég ott jártam, meghívott a rektor, és tartottam egy előadást az egyetemen. Többek között arról, hogy milyen volt itt doktorálni egy magyar menekült diáknak, akinek a tézise magyarul és spanyolul volt megírva, és egy árva szó francia nem volt benne.

- Nemcsak emiatt volt most Strasbourgban, hanem azért is, mert a franciák újra felfedezték Önt mint francia írót. Mit tapasztalt, él-e még az emlékezetükben, és érdekli-e őket az, amit ír?

- Megérkeztem Strasbourgba, az újságokban bejelentették, hogy érkezem, ott volt a sajtó, a televízió - minden. Azt hittem, hogy most megjelennek a fiúk, azok, akikkel annak idején együtt vágtunk neki a vadnyugatnak. Azt hittem, hogy majd ott lesznek, és vártam, vártam, de nem voltak ott. Egyszer csak hoztak nekem a hónuk alatt tartva egy idős bácsikát, egy kopasz, egészen idős bácsit. Odahozták elém, és azt kérdezte: tudod, ki vagyok én? Ránéztem, mondtam, hogy te úristen, fogalmam sincs, hogy ez ki lehet... És akkor hirtelen megvilágosodtam, és mondtam, hogy te vagy Tombola Mihály! Ő volt az egyetlen, aki a régiekből megmaradt. Ő is csak úgy maradt meg, hogy a katedrális sekrestyése lett, és ez egy olyan állás, ami – úgy látszik – konzervál. Viszont rengeteg magyar diák volt az estemen, mert rengetegen tanulnak magyarul a strasbourgi egyetemen. Mi erről itt nem tudunk, de legalább hatvanan vannak ott hivatalosan beiratkozott diákok, magyar nyelvet és civilizációt tanulnak. Mielőtt túlságosan megmelengetné a szívünket, hadd mondjam el azt is, hogy a hatvanból ötven török.

- Miért tért át a spanyolra, miért ment át aztán spanyol nyelvterületre?

- Fogalmam sincs, de talán a feleségeimnek köszönhetem.

"
Volt három francia feleségem: ugyanazt a leányt vettem el háromszor,

aki addig javítgatta a kézirataimat az egyetemen, ugyanis gyorsan elkezdtem írni a sajtóban. Szóval ugyanazt a leányt vettem el háromszor, egy-egy gyermek született valamennyi házasságunkból. De a házasság nagy félreértés volt mindannyiszor, mert eleinte ugyan mindig segített, kijavította a szövegeimet, ám utána, amikor aláírtuk a papírokat, már nem. Az én francia feleségem egy polgárlány volt. Akkor még az volt a módi, hogy a polgárleánykák polgárpukkasztással foglalkoztak - ez a kifejezés nálunk is megvolt magyar nyelven. Pontosabban a szüleiket bosszantották mindenfélével, akármivel, csak ne legyen polgári íze a dolognak. Ő is polgárpukkasztással foglalkozott, azt találta ki, hogy kalandor lesz. És erre én voltam a legalkalmasabb, mert nem volt semmiféle hátterem.

Én pedig, hát mire gondol ilyenkor az ember? Szerettem volna egyetemre járni, szerettem volna befejezni a tanulmányaimat, és arra vártam, hogy bekerüljek a tojásba. Ezt a kifejezést Félicien Marceau, az a nagyon aranyos színpadi szerző használta, akit nagyon szerettem és szeretek a mai napig is. Van egy színdarabja, az a címe, hogy A tojás. A tojás az a zárt polgári társadalom, amibe nagyon nehéz bekerülni, de ha valaki bekerült, akkor onnan nem volt kiút. Nos, én szerettem volna bekerülni a tojásba, a feleségem pedig szeretett volna kitörni a tojásból, és az útjaink keresztezték egymást. Ennek köszönhető a mi szép és boldog házaséletünk, házasélet-sorozatunk. Ő egy idő után rájött, hogy ez a kaland nem olyan vicces dolog. Hamarosan rájött, hogy ha hozzám köti az életét, akkor az nem lesz fenékig tejföl. Amikor erre rájött, akkor elkezdett engem kapacitálni, hogy szerezzek magamnak rendes polgári foglalkozást. Rendes polgári foglalkozást, egy ágról szakadt magyar menekült... Emlékszem, akkoriban éppen kőműves voltam, a dijoni pályaudvart építettem, könyvekkel vigéckedtem, szóval nem volt rendes polgári foglalkozásom. Aztán a fülembe jutott, hogy a Puerto Ricó-i egyetemen diplomás európai tanerőket kerestek, azt sem tudtam még akkor, hogy ott spanyolul beszélnek.

- Mikor tudta meg?

- Amikor már aláírtam a szerződést és útban voltam Puerto Rico felé. Először elmentünk Barcelonába, hogy tanuljunk egy kicsit spanyolul. Beültünk egy moziba, megnéztünk egy filmet, örültünk, hogy milyen gyorsan megtanulunk majd spanyolul. Aztán kiderült, hogy a film katalánul volt. Végül valahogy eljutottunk Puerto Ricóba. Nagyon érdekes volt, csak tizenöt év telt el a II. világháború óta, és azok, akik a háború előtt, alatt és után átmenekültek Amerikába, még keresték a helyüket. Még nem volt semmi végleges a trópusokon sem.

A nagybátyám, Ferdinandy Mihály történész már kint volt. Ő korábban kultúrattasé volt Lisszabonban, aztán a háború után Francoék átpaterolták őket Argentínába. Ezt például még senki nem írta meg. Több száz európai volt azon a hajón, egy részük menekülő náci, a többiek, köztük a nagybátyám, akinek a felesége zsidó volt, a nyilasok elől menekültek Nyugat-Európába. Hat hétig együtt utaztak a keretlegények a túlélő áldozataikkal. Vajon mivel szórakoztatták ott egymást? Valahányszor megkérdeztem erről Mihály nagybátyámat mérgesen letorkolt, hogy ne foglalkozzam ilyesmivel. Argentínában aztán évekig kellett arra várniuk, hogy beengedjék őket, mert tartottak a háborús bűnösöktől. Azonban Puerto Rico az Egyesült Államokhoz tartozott, nem államként, csak területként, oda könnyebb volt beszivárogni. Így aztán mire odaértem, a nagybátyám már ott tanított az egyetemen. De nagyon mások voltunk, nagyon különbözött a ’45 előtti és az ’56 utáni emigráció, mi ásatag őslényeknek tekintettük őket.

Ferdinandy Mihály (Budapest, 1912- Oxford, 1993) író, történész, egyetemi lektor, Michael de Ferdinandy és Miguel de Ferdinandy néven is publikált. 1927 és 1929 között a Hazánk című újság szerkesztője volt, majd a Budapesti Egyetem művészeti és keresztény régészeti intézetben volt asszisztens, később múzeumigazgató lett. A háború idején Lisszabonban dolgozott, utána Argentínába, majd Porto Ricoba emigrált. Ugyanott dolgozott, ahol unokaöccse: 1950-től 1977-ig a Puerto Ricó-i Állami Egyetemen az antik és középkori történelem, majd az összehasonlító irodalomtudományi tanszékének volt oktatója.

wiki

Fotó: Wikipédia

- Mi jelentette a legnagyobb kulturális sokkot? És mi volt a legpozitívabb élménye?

- Az én diákjaim rabszolgák unokái vagy dédunokái voltak. Elmentem egyik-másik családhoz, és ott büszkén mutatták a szabaduló levelüket. Ez engem nagyon meghatott. Ekkor jöttem rá: itt másképpen kell élni, mint ahogy azt egy európai elképzeli. Nyugati civilizáció volt a tantárgyam címe, és kiderült, hogy ők nyugatnak neveznek mindent, ami a szigettől keletre van, Afrikát is, Európát is. Mondtam nekik, hogy akkor kezdjük Egyiptommal, mire az egyik diákom megkérdezte: Tanár úr, Egyiptom az USA tagállama? Mondtam neki, hogy nem, mire azt kérdezte: akkor minek tanuljuk? Úgyhogy rájöttem, nagyon át kell gondolnom, hogyan tanítsam őket úgy, hogy ez hasznukra is váljék. Rájöttem, hogy öntudatra kell őket tanítani. Arra, hogy ők is jelentős része a világnak, hogy Puerto Rico fontos, mert ezt akkorra már kinevelte belőlük az 1898 óta tartó amerikai megszállás. Volt tennivaló bőven, hogy olyan embereket neveljek belőlük, akik büszkék.

A mi tanári szabadságunk teljes volt, olyannyira, hogy például a nagybátyám Vörösmarty eposzait tanította nekik, mert ő egy magyar úr volt. Volt ott más magyar oktató is, köztük Sánta Pintér Józsi Jenő, akit spanyolul Santa Pinternek hívtak, ami ugye spanyolul Szent Pintért jelent. Olyannyira komolyan vették ezt a spanyolok, hogy több lánygyermeket is Pinter névre kereszteltek. Mondták nekem, hogy ne világosítsam fel őket, jól hangzik az a Pinter. Neki egyébként az volt rögeszméje, hogy itt gyűlölik a magyarokat, és velem évekig csak spanyolul beszélt.

- Irodalmilag mit jelentett Önnek, hogy harminchét évig a trópusokon tanított?

- Át kellett adnom, le kellett írnom ezt a világot, hiszen ezt nem tette meg senki helyettem, addig magyarul csak geológusok írták le ezt a szigetet. De azt még senki írta meg, hogy milyen az, amikor fúj, s milyen, amikor nem fúj a passzát. Hogy milyen az antipasszát. Megpróbáltam ezt a világot apró léptekkel, gondosan, tudatosan megírni. Keserves volt, mert kiadóm nem volt, olvasóm nem volt, mert akkor már magyarul írtam újra. Reménykedtem, hogy ez egyszer eljut a címzetthez, de nem voltam biztos benne. Most már tizenöt éve itthon élek, de még mindig csak meghatottsággal tudok arról beszélni, hogy eljutott valami az üzenetemből a címzetthez.

- Itthon Ön nagy befogadó, én elképedve nézem, hogy mennyire érdekli minden és mindenki, milyen nyitott, mennyi energiát szán arra, hogy megismerjen embereket. Ez a hosszú emigráció miatt van így, vagy egyszerűen ilyen a személyisége?

- Én azt hiszem, hogy ez író ember számára haszon. Móricz Zsigmond is élete végéig jegyzetfüzettel a zsebében járt és minden felírt. Én nem írok fel mindent, de azért azt hiszem, hogy a nagy prózaíró nemzedék így élt és dolgozott, nincs ebben semmi különös. Nagyon élvezem, nagyon szeretem, hogy mindenki egy kicsit más, ez a tarka-barkaság nagyon érdekes. Ez nem valami trópusi dolog, pontosan Szent Istvántól Intelmeiből tanultam, hogy így kell megismerni embertársainkat.

- Megnyugvással él, vagy úgy érzi, hogy azért van valami háborús hangulat itthon?

- A mi hazai irodalmi viszonyaink között először meg kellett tanuljam azt a kifejezést, hogy a kánonba kerülni. A kánonról nekem mindig az ágyúzás jutott eszembe, a francia canon szóról. Azt is meg kellett tanulnom, hogy ha nem állok be egyik szekértáborba se, akkor a senki földjén maradok. A kívülállás az nem rossz, hogy ha nem jár kifejezetten kiközösítéssel. De az

eléggé fájdalmas, amikor már a barátaim is próbálnak rávenni, hogy most már valljak színt, és mondjam meg, hogy hová tartozom, hová állok ebben a mi kis szekértáboros országunkban.

Én harminchét éven át Puerto Ricóban úgy képzeltem, hogy ezt az egész országot szeretem, és az egész országba szeretnék visszakerülni, nem pedig az egyik felébe igen, a másik felébe meg nem. Ez szélmalomharc, azt én nagyon jól tudom, de én ezt fogom vívni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Bárándy Péter: A romák bűnügyi adataihoz még Orbán Viktor sem férhetett volna hozzá, ami történt, valószínűleg bűncselekmény
A volt igazságügyi miniszter szerint a jogtalanság földjén járunk. És nem csak a romák szenzitív adatainak felhasználása mutatja ezt, hanem az is, hogy a kormány a szolidaritási adó ügyében egy rendelettel átvette a bíróságok szerepét, vagyis bármire feljogosítva érzi magát.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. február 05.



Egyre több a kérdőjel a gyöngyösön Lázár János WC-kefés mondatai miatt tiltakozó romák bűnügyi adatainak felhasználásával kapcsolatban. Ezekről elsőként a Magyar Nemzet írt, majd a Fidesz konkrét monogramokkal, életkorral és bűnlajtrommal, az egyes elhomályosított arcokat bekarikázva mutogatta egy videón, ki mit csinálhatott. A videót Lázár János is megosztotta, majd Orbán Viktor is konkrét bűncselekményekről beszélt. Lázár János szerint az adatokat ő és a kormány onnan tudhatta, hogy a helyszínen rendőrök igazoltatták az ellene tiltakozókat, és ennek eredményéről Pintér Sándor beszámolt Orbán Viktornak. Csakhogy a rendőrség közleményben cáfolta, hogy bárkit is igazoltattak volna.

Hogyan juthatott hozzá a Fidesz, Lázár János, vagy akár Orbán Viktor a bűnügyi nyilvántartás adataihoz, és ha ez megtörtént, az felvet-e bűntetőjogi kérdéseket? Erről beszélgettünk Bárándy Péter volt igazságügyi miniszterrel. De szóba került az a veszélyhelyzetre hivatkozással meghozott kormányrendelet is, ami utasította a bíróságokat, hogy szüntessék meg a szolidaritási hozzájárulással kapcsolatos pereket, és megtiltotta az önkormányzatoknak, hogy ebben az ügyben újra bírósághoz forduljanak.

— Mit gondol arról, hogy a Lázár János WC-kefés mondatai miatt Gyöngyösön tilatkozó romák szenzitív bűnügyi adatai a jelek szerint nyilvánosságra kerültek?

— Ennek az ügynek minden eleme jogsértő. Az ilyen adatok, még ha valósak is, hogyan kószálhatnak olyan helyeken, olyan fórumokon, olyan személyek előtt, akiknek a hozzáférése jogszerűen nem lehetséges?

A bűnügyi nyilvántartás adatairól pontos jogi rendelkezés van, hogy ki férhet hozzá: ezek a bűnügyekben eljáró hatóságok, beleértve a bíróságokat és a rendőrséget.

Bizonyos esetekben, mondjuk kegyelmi ügyek előkészítése során, mások is hozzáférhetnek, így például az igazságügyi miniszter, de a jogszabályban leírt jogosultakon kívül senki más. A kormányfő semmi esetre sem jogosult a hozzáférésre.

— Ez szabálysértés vagy bűncselekmény?

— Valószínűleg bűncselekmény, hiszen szenzitív adatokat szereztek meg jogellenesen, és ráadásul közzé is tették, ami büntető tényállásszerű magatartás.

— Ahhoz, hogy részletes adatokat nyerjenek ki a bűnügyi nyilvántartásból, a Belügyminisztériumnak is közre kellett működnie, vagy valakinek, akinek bejárása van oda.

— Ez így van.

— Tehát ahhoz, hogy kikutassák, kinek mi volt a rovásán, állami alkalmazottak dolgoztak?

— Ez egy feltételezés, erre én nem tudok válaszolni, mert önnek sem állnak erre vonatkozóan rendelkezésre adatok, és nekem sem.

— Ha valakinek már nincsen priusza, nem kerülnek törlésre automatikusan a rá vonatkozó információk?

— A nyilvántartásban az elévülési időn túl, jogszabályban meghatározott ideig még szerepelnek a büntető szankciók, amelyeket alkalmaztak egy adott személlyel szemben. De jogilag szabályozott, hogy az elévülési időn túl mennyi ideig szerepelhet valami ebben a nyilvántartásban. Ehhez azonban csak egy esetleges következő büntetőeljárásban eljáró hatóság juthat hozzá, és végső soron a büntetőbíróság.

— Úgy tűnik, a kormánypárt felült erre a „bűnöző vonatra”. A Szőlő utcai javítóintézet kapcsán is arról beszéltek, az ottani fiatalok bűnözők. Van különbség a két eset megítélése között?

— A Szőlő utca tekintetében én nem emlékszem szenzitív adatok megszerzésére és nyilvánosságra hozatalára. Csak arra, hogy kijelentették: ott súlyos bűnök elkövetői, bűnözők vannak fogva tartva, és az intézmény nem más, mint fiatalkorúak börtöne. Ami tényszerűen nem igaz, mert

a javítóintézet nem börtön, ott nem elítéltek vannak.

Vannak ott olyanok, akik eljárás hatálya alatt állnak, és fiatalkorúként a fogvatartásukat oldják meg így, ha az indokolt. De ha el is ítélték őket, a javítóintézeti nevelés egy intézkedés, aminek, ahogy a neve is kifejezi, elsődlegesen a nevelés a célja. A személyiségre és az elkövetett bűncselekményre tekintettel a nevelést a bírói ítélet szerint csak úgy lehet biztosítani, ha az illetőt egy intézetben tartják, elválasztva a külvilágtól, főként annak káros befolyásától. Tehát semmi esetre sem lehet a börtönnel egyenrangú intézményként kezelni a javítóintézetet. Ott inkább ilyenre emlékszem, nem arra, hogy valakire vonatkozóan konkrét adatokat hoztak volna nyilvánosságra. Hazugságnak ez is hazugság volt, csak más típusú.

— A részletes bűnlajstromot monogramokkal, életkorral, a Fidesz egyik videójában tették közzé. Vagyis bűnügyi adatok kerültek a kampányoló kormánypárthoz is. Ez a pártállami rendszert idézi, amikor az állam és az uralkodó párt hatáskörei fedték egymást. Mit tehetnek az érintettek? Ha ez bűncselekmény, az ügyészségnek hivatalból kellene nyomoznia, de ha nem teszi, mi lehet a következő lépés?

— Feljelentést tehetnek, és helyes is, ha megteszik, akik személyükben azonosíthatóak lettek. Ebben az esetben a nyomozó hatóságoknak valahogyan kezelniük kell az eljárást. Ha megszüntetik, akkor azt indokolással kell megtenniük, és el kell mondaniuk, miért nem látják ezt bűncselekménynek, ami egyébként ordítóan az.

Egy feljelentés esetén vagy megindul egy eljárás, vagy pedig egy alaptalan megszüntetés esetén a megszüntető hatóság presztízse erősen csökken.

De csak ilyen eszközök állnak rendelkezésre. Nagyon nehéz ezt kezelni, a párt és az állam erős összefüggése miatt, ami miatt teljes joggal használjuk a pártállam megnevezést, a választás tisztasága is megkérdőjelezhető. A kampány során, ami nálunk négy évig tart, most pedig a finisében vagyunk, olyan módon élnek vissza az állami lehetőségekkel a kormánypárt választási győzelme érdekében, ami nem megengedhető.

— Egy mai hír szerint visszamenőleges rendelettel vették el az önkormányzatoktól, így a fővárostól is, a jogot, hogy a szolidaritási adó miatt bírósághoz forduljanak, sőt, a folyamatban lévő perek megszűntetésére is utasították a bíróságokat. Ez hogy lehetséges?

— Ez a kormányrendelet

egy újabb határátlépés a jogtalanság földjére.

A kormány a különleges jogrendre, a szomszédos országban lévő fegyveres konfliktusra és a humanitárius katasztrófára hivatkozva hozta meg, hogy elhárítsa ezek magyarországi hatásait. Na most ez önmagában nem igaz, mert semmi köze a rendelet tartalmának az ukrajnai orosz agresszióhoz. Ez szépen demonstrálja, hogy Magyarországon már nem különleges jogrend van, hanem rendeleti kormányzás. 2015 óta, tehát lassan tíz éve, különböző jogcímeken és neveken lényegében különleges jogrend van érvényben. Különleges jogrend pedig nem lehet tíz éven keresztül érvényben, mert annak lényegi eleme, hogy csak nagyon rövid ideig lehet hatályban a veszély elhárítására, és a célja a normál alkotmányos rend mihamarabbi visszaállítása. Itt jól látszik, hogy az állam tíz éven át berendezkedett a rendeleti kormányzásra. Ez az első baj ezzel a rendelettel. A következő baj az, hogy az Alkotmánybírósági határozat, amelyre hivatkoznak, és az azt megelőző határozat sem alapozza meg a rendelet tartalmát alkotó következtetés levonását. A következő baj, hogy visszamenőleges hatályú. Ezen túl

a hatalommegosztás tagadásaként a bíróságok munkáját határozza meg, és kötelezi őket az eljárás megszüntetésére.

A bíróságnak kellene mérlegelnie, hogy egy adott jogszabályváltozás megokolja-e egy eljárás megszüntetést, a végrehajtó hatalom nem kötelezheti erre. A következő baj az, hogy az Alkotmánybíróság határozatát egy folyamatban lévő eljárásban a bíróságnak kell értékelnie és értelmeznie, nem a kormánynak. És az már csak egy kiegészítő dolog, hogy a két alkotmánybírósági határozatot hamisan értelmezi. Így első ránézésre csupán ennyi a bajom ezzel a rendelettel.

— Van ezzel szemben jogorvoslat?

— A választások hozhatnak ebben is reparációt. De ha folytatom: van egy állami intézkedés, ami kötelezettségeket ró az önkormányzatokra.

Erre nem lehet azt kimondani, hogy ez nem egy közigazgatási határozat.

Nem lehet úgy értelmezni, ahogy a rendelet teszi: hogy ez a költségvetési törvény végrehajtásának egy intézkedése, ezért nem határozat, nem közigazgatási eljárás része, és ezért nem lehet keresetet benyújtani ellene. Ez sem valós értelmezés, ez sem igaz. Ezzel a rendelettel csak baj van. Azt tükrözi, hogy a kormányzat bármire feljogosítva érzi magát.

— Ha ezt megtehetik, akkor holnap hozhatnak egy olyan rendeletet is a háborús veszélyhelyzetre hivatkozva, minek következtében a személyiségi jogaikban megsértett romák sem perelhetnek?

— Én nem tudok és nem akarok jósolni. Mindenesetre ez egy olyan belerúgás az alkotmányosságba és a tartalmi jogszerűségbe, ami kinyitja a kaput minden egyéb szörnyűségre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Közvetlen beavatkozás az igazságszolgáltatásba” – kiakadtak a jogászok az új kormányrendeleten
A kormány a szolidaritási hozzájárulás körüli vitát egy veszélyhelyzeti jogszabállyal zárná le, amely visszamenőleg szüntetné meg az önkormányzatok pereit is. Alkotmányjogászok szerint ez az igazságszolgáltatás autonómiáját érinti, és rossz mintát adhat jövőbeli ügyekre.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. február 04.



Egy kedd este megjelent rendelettel a kormány egy tollvonással vetett véget a szolidaritási adó körüli jogvitáknak, kritikusai szerint ezzel a végrehajtó hatalom mond ítéletet a bíróságok helyett. A Magyar Közlönyben kihirdetett, az ukrajnai háborúra hivatkozó veszélyhelyzeti rendelet visszamenőleges hatállyal zárja le az önkormányzatokat sújtó hozzájárulással kapcsolatos ügyeket, és kifejezetten előírja a már folyamatban lévő perek megszüntetését is.

A lépés legérzékenyebben a Fővárosi Önkormányzatot érinti, amely korábban többször is jogvédelmet kapott a bíróságon a kormányzati végrehajtással szemben. A fővárosnak a rendelet melléklete szerint 2023-ra 57,8 milliárd, 2024-re pedig 75,5 milliárd forintot kell fizetnie. Az idei évre már 98 milliárd forintot vár a kormány ezen a címen, aminek az első, 11,7 milliárdos részletét január végén a Magyar Államkincstár már le is emelte a főváros számlájáról.

„Még a sokk hatása alatt vagyok” – fogalmazott a 24.hu-nak Kádár András Kristóf, a Helsinki Bizottság társelnöke, aki szerint a lépés a joggal való visszaélés klasszikus esete. „Ez olyan, mintha egy focimeccs kellős közepén az a csapat, amely vesztésre áll, azt mondja, hogy inkább most fújjuk le a meccset, és legyen az, hogy mi győztünk” – magyarázta az alkotmányjogász.

Az Ügyvédkör elnöke szerint a rendelet veszélyes precedenst teremt. „Ha elfogadjuk, hogy a kormány akár egy rendelettel megszüntethet folyamatokat, kizárhatja a jogorvoslatot, és mindezt visszamenőleg megteheti, akkor a jog nem korlátja, hanem eszköze a hatalomnak” – hívta fel a figyelmet Horváth Lóránt.

„Kifejezetten előírja, hogy a már megindult pereket meg kell szüntetni. Ez nem más, mint a végrehajtó hatalom közvetlen beavatkozása az igazságszolgáltatás működésébe”

– tette hozzá.

A mostani rendelet Alkotmánybírósági döntésekre is hivatkozik, amelyek szerint a szolidaritási hozzájárulás intézménye összhangban áll az Alaptörvénnyel. A kormányzati álláspont szerint a hozzájárulást mindenkinek teljesítenie kell, a főváros pénzügyi gondjai pedig nem az elvonásból, hanem a városvezetés gazdálkodásából fakadnak. A vita előzménye, hogy korábban a Fővárosi Törvényszék, majd a Kúria is a fővárosnak adott igazat egy 28,3 milliárd forintos levonás ügyében, az Alkotmánybíróság ugyanakkor magát a hozzájárulás intézményét nem nyilvánította alaptörvény-ellenesnek.

„Nem is kell ennél nagyobb beismerés a kormányzat részéről arról, hogy a Fővárosi Önkormányzatnak lenne igaza a perekben, vagyis visszajárna a budapestieknek a tőlük elszedett pénz. Mégis dermesztő az egész. Innentől precedens van arra, hogy ha látszik, hogy a bíróság egy perben a kormányzat ellen ítélne, akkor utólag rendelettel elég kimondani, hogy a kormánynak van igaza, a pert pedig meg kell szüntetni” – írta reakciójában Karácsony Gergely főpolgármester. Bejelentette, mivel a bírósági döntések utólagos felülírása szerinte sérti az Európai Unió Alapjogi Chartáját, az igazságszolgáltatás és a bírói függetlenség védelmében az Európai Bizottsághoz fordul. Hazai szinten a jogászok szerint egy bíróság, ha úgy ítéli meg, hogy egy jogszabály alkotmányellenes, felfüggesztheti a pert és az Alkotmánybírósághoz fordulhat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor: Holnap valószínűleg kiderül pár új dolog a politikusokról és a választóikról is
A politikai elemző arra reagált röviden, hogy Magyar Péter és a Tisza Párt ellen a jelek szerint intim jellegű lejárató kampány indulhat szerdán.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. február 10.



Rövid posztban reagált kedd este Török Gábor arra, hogy szerdán intim lejárató kampány indulhat Magyar Péter ellen.

„Ami a hírek szerint holnap jön, az - ha tényleg jön - többek között arra is alkalmas lehet, hogy belássuk: a politika megfigyelése, elemzése tényleg nem matematika, sokkal inkább embertan” - írta a Facebookon a politikai elemző. Mindezt hosszabban is kifejtette:

„Emberek cselekszenek, döntenek, választanak jó vagy rossz, szép vagy csúnya eszközöket, támadnak és reagálnak, sikeresen vagy sikertelenül - és ezt, valamint az ezekre adott szavazói válaszokat, előzetesen tudni és számítani szinte lehetetlen, legfeljebb "gondolni" lehet (valamit).”

„Mára ennyit, aztán holnap - ha tényleg az jön, amit gondolunk - valószínűleg kiderül pár új dolog a politikusokról és a választóikról is”

- zárta sorait Török Gábor.

Az elemző azután osztotta meg gondolatait követőivel, hogy előbb elindult a radnaimark.hu oldal, amin egy széttúrt ágy látható, és egy felirat: Coming Soon, vagyis magyarul hamarosan. Nem sokkal ezután Magyar Péter arról posztolt, hogy régóta zsarolják és fenyegetik videófelvételekkel, lejáratással. A Tisza Párt vezetője szerint február 11-én, vagyis éppen a Partizánnak adott interjúja második évfordulóján jelenhet meg róla egy felvétel, amin az akkori barátnőjével látható intim helyzetben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Ranschburg Zoltán: Lázár János „a Fidesz dárdahegye”, nem tudják visszavonni a frontvonalból, hiába vet rossz fényt a pártra
Egy olyan politikussal az élen kampányolni, akiről még a fideszesek egyötöde is azt gondolja, hogy le kellene mondania, legalábbis kockázatos - mondja a politikai elemző. De Lázárt nincs kire lecserélni, hiába vonja el a botrány a figyelmet a Fidesz fő politikai üzenetéről.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. február 06.



Lázár Jánosnak ismét a WC-kefés botránnyal kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolnia váci fórumán. Bár a Fidesz ellentámadásnak szánta, hogy bűnözőkként bélyegzik meg a gyöngyösi LázárInfón tiltakozó romákat, a bűnügyi adataik nyilvánosságra hozása a jelek szerint visszafelé sült el, és Lázár János újabb és újabb magyarázatokkal kénytelen előállni, honnan is jutottak ezekhez az adatokhoz. Először azt mondta a rendőrök igazoltatták a résztvevőket, most pedig azt, hogy ő védelem alatt áll, és valakik beazonosították őket, de azt sem Gulyás Gergely, sem Lázár nem árulta el, kik. A miniszter válaszok helyett indulatosan visszatámadt az újságírókra, azt hangoztatva, hogy a bűnözőket védik.

Mennyire árthat a Fidesz kampányának, hogy egyelőre nem sikerül elterelni a figyelmet a botrányról, és annak újabb és újabb szálairól? Miért nem vonják eggyel hátrébb a támadások kereszttüzébe került Lázár Jánost. Erről beszélgettünk Ranschburg Zoltán politikai elemzővel.

— Ilyen nem nagyon történt, hogy a rendőrség megszólaljon egy politikailag ennyire forró témában. Mi történhetett?

— Ha jól tudom, a rendőrség sajtómegkeresésre reagált, tehát nem maguktól adták ki a közleményt. Azt nem tudom, hogy proaktívan akarták-e elejét venni a félreértéseknek, vagy eleinte azt gondolták, nem kell reagálniuk, de amikor konkrétan megkeresték őket, nyilván nem hazudhatták, a rendőrség nem állíthatja, hogy ők igazoltattak, csak hogy alátámasszák Lázár János kijelentését. De azt gondolom, hogy ez a része a történetnek talán kevésbé érdekes. A nagy kérdés az, ha nem így, akkor hogyan kerülhettek ilyen adatok a kormányhoz? Őszintén, halvány fogalmam sincs, hogy ez pontosan hogy történhetett. Az mindenesetre problémás, mert még ha lenne is legális módja, bár ezt én sem látom, akkor is releváns kérdés, hogy

egy csütörtöki eseményről hogyan jutnak el ilyen sebességgel adatok a kormány elé, hogy szombaton reggel már egy videót tudjanak közzétenni, amiben listázzák egyes tiltakozóknak a vélt vagy valós bűnügyi előéletét?

Ez mindenképpen egy nagyon problémás kérdés, amihez csak hozzáad, hogy most már az is megkérdőjeleződött, hogyan kerültek egyáltalán ezek az adatok a kormány birtokába. Eszébe juthat az embernek, amikor Tuzson Bence adott ki egy „jelentést” a Szőlő utcai ügy nyomozásáról. Még azelőtt kiadták, hogy megjelent volna a rendelet arról, hogy Orbán felkéri őt erre. Már ott felmerült, hogyan férhetett hozzá ezekhez az anyagokhoz az igazságügyi miniszter, pláne a miniszterelnöki utasítás előtt. De ebben az ügyben még az is komoly aggályokat vethet fel, hogy ezeket az információkat nyilvánosságra hozták.

— Bárándy Péter szerint ami történt, az valószínűleg bűncselekmény. De mennyit árthat ez az ügy a kampányban a Fidesznek?

— A politikai probléma az, hogy amíg újabb, ráadásul komoly jogi kérdések merülnek fel, addig ez az ügy terítéken marad. A Fidesz ezzel nyilván ellentámadásba akart lendülni, meg akarta kérdőjelezni a tüntetők hitelességét, és össze akarta „bűnözőzni” a TISZA Pártot, mondván, ezek bűnözők, akiket Magyar Péter szervezett oda.

Én úgy látom, hogy a dolog visszafelé sült el,

hiszen az ügy tovább napirenden marad, mert további, potenciálisan súlyos jogi problémák merültek fel. Nem gondolom, hogy ezekre a következő hetekben-hónapokban megnyugtató válasz érkezik, most mindent a közelgő választások és a kampány fényében lehet értelmezni.

— Lázár János azt mondta a csütörtöki váci fórumán, hogy őt „nem érdeklik a bűnözők jogai,” És a Szőlő utcai ügyben is azzal érveltek, hogy az ottani fiatalok bűnözők.

— Ennek van hagyománya a Fidesznél. Önmagában rendkívül káros társadalmi hozzáállás, hogy a Fidesz úgy kezeli azokat, akik bármiféle bűncselekményt követtek el, mintha életük végéig megfosztatnának bizonyos állampolgári jogaiktól. Mintha érv lenne egy tiltakozóval szemben, hogy büntetett előéletű. Még ha igaz is, na és? Ettől függetlenül teljes joggal tiltakozhat, ha valaki az identitásában és emberi méltóságában sérti meg. Ezzel semmi probléma nincs, akkor sem, ha büntetett előéletű. Ugyanez igaz a Szőlő utcai ügyre is. Teljesen mindegy, miért vannak bent azok a fiatalok, semmi nem jogosít fel senkit arra, hogy az intézményben lakó gyereket megverje vagy más módon abuzálja. Ez nem függ össze a büntetett vagy büntetlen előélettel.

Értem a politikai motivációt, csak társadalmi szinten végtelenül károsnak gondolom,

mert azt üzeni, hogy ezek az emberek, még ha le is töltötték a büntetésüket, onnantól kezdve nem számítanak teljes jogú állampolgárnak. Ez nagyon káros dolog, és valóban jellemző taktika a Fidesz részéről.

— Megint az történik, hogy a Fidesznek arra kell reagálnia, amibe az események belesodorják.

— Ezzel az egész Lázár-kijelentéssel a Fidesz fő politikai problémája az, hogy még ha működne is a magyarázatuk, még ha el is fogadnák Lázár János bocsánatkérését, és ha nem is lennének az ügynek negatív következményei a választásokra nézve, akkor is az a helyzet, hogy

az elmúlt két hétben ez elvonta a figyelmet a Fidesz fő kampányüzeneteiről. A választások előtt bő két hónappal ez jelentős probléma.

Általában arról beszélünk, hogy a napot, a pillanatot kell uralni, meg kell határozni a politikai napirendet. A Fidesz ebben régen nagyon jó volt, de az utóbbi két évben komoly problémái vannak ezzel. Most azt látjuk folyamatosan, hogy Magyar Péter hogyan fogja ki a szelet a Fidesz kampányvitorlájából, például a Kapitány István vagy Orbán Anita-féle bejelentésekkel. Múlt hét óta a TISZA Pártnak nem is kell ebben nagyon igyekeznie, mert Lázár János maga vonta el a figyelmet a Fidesz fő üzeneteiről. Tehát még ha ezt ki is hozzák nullára, a kampány szempontjából ez akkor is negatívum, mert fogy az idő, és nem tudják az érdemi kampányt olyan intenzitással folytatni, ahogy kellene. Csütörtökön jöttek ki a 21 Kutatóközpont számai a Lázár-mondatokkalés a kormány–cigányság viszonnyal kapcsolatban. Azt találták, hogy a magyarok túlnyomó többsége hallott Lázár mondatairól. Ami érdekes, hogy a válaszadók 55%-a szerint Lázárnak le kellett volna mondania. Még a fideszesek között is van körülbelül 20%, aki szerint le kellene mondania. A bizonytalan szavazók körében pedig ez az ügy közel 30%-uknál rontott a Fidesz megítélésén. A pártpreferenciákra egyelőre nem volt jelentős hatása. Egyelőre. De Lázár Orbánnal együtt indult országjárásra, ő a dárdahegye ennek a kampánynak. Csakhogy egy olyan politikussal az élen kampányolni, akiről még a fideszesek egyötöde is azt gondolja, hogy le kellene mondania, és aki rossz fényt vet a pártra, az legalábbis kockázatos.

A Fidesznek komoly problémája van Lázár Jánossal, csak őt nem lehet visszavonni a frontvonalból.

Nemcsak azért, mert Orbán már többször rámutatott mint a kampány egyik első emberére, és a hiba elismerése lenne, ha háttérbe vonnák, hanem szerintem sokkal fontosabb, hogy nem tudnak mást a helyébe tenni. Én legalábbis nem látok olyan politikust a Fideszen belül, aki ezt a szerepet át tudná venni. Tehát most az lesz, hogy egy olyan politikus fog tovább fórumozni a Fidesz nevében, akiről folyton ez az ügy fog eszünkbe jutni. Erről a TISZA Párt biztosan fog tenni, így Lázár jelenléte potenciálisan árthat az egész párt megítélésének. A Fidesz örülhet, hogy ez eddig nem történt meg, de semmi garancia nincs rá, hogy a következő hetekben-hónapokban sem fog.

— Lehetséges, hogy Lázár elszólása vetekszik Márki-Zay Péter 2022-es, Partizános szerencsétlen mondatával?

— Azért nem, mert a 2022-es választások utolsó két hónapjában a háború volt a kampány központi témája. A mostani választások előtt nincs központi téma. Van egy központi témája a Fidesznek és van egy a TISZA Pártnak. A két párt azon verseng, hogy meggyőzze a választókat, hogy az ő témája a fontosabb. A TISZA Pártnál az, hogy az állam diszfunkcionális, mert a Fidesz alkalmatlan a működtetésére. A Fidesz fő története pedig az, hogy nagy globális átalakulás van, és Magyarországot csak Orbán Viktor tudja megvédeni ebben a nemzetközi viharban, nem a Brüsszel által rángatott báb, Magyar Péter. Lázár mondata súlyos, de hogy mekkora hatása van, azt nem lehet megjósolni. Komoly rizikókat rejt, az biztos. De 2022-höz képest nagy különbség, hogy akkor egy téma volt mindkét oldal számára: a háború. A Fidesz mondott valamit, az ellenzék pedig hetekig azzal foglalta el magát, hogy sikertelenül próbáljon visszakozni vagy fogást találni a kormány állításain. Ebből a szempontból Márki-Zay mondata rosszabb kontextusban hangzott el, és komolyabb problémát okozhatott akkor az ellenzéknek, mint most Lázáré a Fidesznek.

— Nagy visszhangot váltott ki a szolidaritási adóval kapcsolatos kormányrendelet is, amit a Fővárosi Bíróság és az Ügyvédi Kamara is alkotmányellenesnek tart, és a bírói függetlenség aláásását látják benne. Miért lehet ennyire fontos a Fidesznek, hogy ellehetetlenítsék a főrvási működését??

— Az, hogy a Fidesz Budapestet az ellenzék alkalmatlanságának állatorvosi lovaként próbálja bemutatni, biztosan fontos kampányeszköz a szemükben. Úgy szoktak hivatkozni rá, hogy „Karácsony–TISZA koalíció”, ami elég vicces, mert szerintem sem Karácsony Gergely, sem a TISZA Párt nem érzi úgy, hogy koalícióban lennének, de ez a Fidesz kommunikációját nem zavarja.

— A DPK gyűlésein már hallottunk DK–TISZA kormányról is.

— Hát igen, sok mindent hallottunk már, pedig az talán még irreálisabb. De az, hogy Budapest egy ilyen minta-próba, amire a Fidesz mutogathat, hogy „lám, ennyire működik az ellenzék”, az fontos. Emlékezzünk a segélyhitel törvényre, amit az Országgyűlés megszavazott. A lényeg a „segély” szó volt. Legyen leírva egy parlament által elfogadott dokumentumban, hogy az alkalmatlan ellenzéki kormányzás miatt kilátástalan pénzügyi helyzetbe került fővárost a kormány megsegíti. Ez a fontos üzenet. Racionálisan egyébként nem lenne érdeke a kormánynak bedönteni Budapestet, annak nagyon komoly pénzügyi hatásai lennének.

Az érdekük inkább az, hogy az utolsó pillanatban kisegíthessék a fővárost, hogy Karácsony Gergely olyan helyzetbe kerüljön, hogy kérnie kelljen Orbán Viktortól.

Maga Orbán többször utalt is rá: ha Karácsony megjelenik nála, és azt mondja, „miniszterelnök úr, baj van”, akkor ő kegyeskedik segíteni. Ezt erre tudják használni. Hogy ez Budapesten kívül mennyire működik kampányeszközként, fogalmam sincs. Nem hiszem, hogy a vidékieknek ez egy kifejezetten fontos téma, de az, hogy ez is ott legyen a pakliban, mint egy érv a TISZA Párt és az ellenzék ellen, az biztosan fontos.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk