KULT
A Rovatból

„Az az érzésem, mintha az egész világ megőrült volna” – Születésnapi beszélgetés Kern Andrással

Lustának tartja magát, miközben a munkában nem ismer határt.

Link másolása

„- Mit akarsz te tőlem?

- Csak azt, hogy én is itt vagyok, és én csak mondom, hogy én itt is voltam, és itt is leszek. Nekem is fáj, de én megemelem a kalapomat az Ede bácsi előtt.

- Kár. Milyen kár.

- Mi kár?

- Az, hogy tehetségtelen vagy, Kövesi.”

A Régi idők focijának ez a szép jelenete járt az eszemben, amikor Kern Andráshoz igyekeztem. A végtelenül lelkes, de kétballábas örök tartalék megformálójának elhisszük, hogy ő III.Richárd, Yossarian bombázótiszt, az emlékezetét vesztő Apa, de azt is, hogy ő Sopánka, Kardos doktor, hogy elhozza nekünk Salamon Béla szellemét. Hangja elválaszthatatlan Woody Allentől és Pepin sógortól. És ő énekel a Lövölde térről is, ahol mindig hideg van. Ez a dal is felcsendül január 28-án a Vígszínházban azon a koncerten, amellyel Kern András 75. születésnapját köszöntik.

A színész, aki megtisztel azzal, hogy otthonában fogad, meglepetésemre azzal nyit, hogy ő rendkívül lusta ember, miközben színházi szünnapján éppen egy hangoskönyv felvételéről érkezett. Beszélgetésünket a zenei élőéletével kezdjük, ami nem is volt olyan felhőtlen, mint gondolnánk.

– Nyolcéves koromban elvittek az Operába a Bohéméletre, de egyáltalán nem érdekelt. Apámnak viszont kedvence volt Beethoven D-dúr hegedűversenye. Megvolt lemezen, Schubert Befejezetlen szimfóniájával együtt, de lemezjátszónk nem volt, így a szomszédba jártunk át, szinte havonta meghallgatni. A Beethoven-hegedűversenyt szinte kívülről tudtam, valahogy átöröklődött a szeretete. Amikor bejött a beat-korszak, engem inkább a filmek, a színjátszás, az irodalom érdekelt. Aztán főiskolás lettem, és ott énekelni kellett musicalekből, bár azt mondták, hogy én nem tudok énekelni, de muszáj volt. A táncórákról Verebes Pistával mindig kidobtak bennünket a folyosóra, hogy ne „destruáljuk” a többieket.

Aztán bekerültem a Vígszínházba, ahol hamarosan megjelent Presser Gábor, a Popfesztivál, majd a Harmincéves vagyok, amelybe írtam is ilyen-olyan prózai részeket és énekeltem Hegedűs D. Gézával

– Ezután kezdtem úgy igazán ismerkedni a zenével. Évekkel később a hanglemezgyárból Boros Lajos keresett meg egy zeneanyaggal, hogy azt énekeljem fel, de az nem fogott meg. Arra gondoltam: mi lenne, ha csinálnék egy lemezt, amire én írnék szövegeket, amiket különböző zeneszerzők megzenésítenének? Így született meg 1985-ben az első, és nagy sikere lett…

Lövölde tér, Látlak, Amerika, Mikor leszek szemüveges

– Utána szerettem volna, ha Presser ír nekem egy dalt, de ő „csak” egy egész lemezt vállalt az LGT-tagokkal, Dusánnal, Zoránnal. Ezután következett a Leonard Cohen-lemez, Fábry Péter szövegeivel, majd Heilig Gábor, aki az első lemez zenei rendezője volt, szintén rávett egy újabbra. Így végül eljutottam hatig. A Vígszínházban bíztattak, hogy koncertezzek, de attól féltem, mint a tűztől: megy egy zene, és  be kell folyton lépni. Aztán 2012-ben mégis megcsináltuk, bejártuk aztán valami hasonlóval országot. A születésnapi koncertet először a Kongresszusi Központba terveztük, de nem volt jó az időpont, így került újra a Vígszínházba.

– Ezekkel a dalokkal kialakítottál egy saját stílust, a kuplé, a sanzon, a rock, a blues…

– Amikor én elkezdtem az éneklést, a színészlemezek többnyire sanzonok voltak. Én egy kicsit modernebbet akartam.

– Fábry Péterrel megteremtettétek a „pesti” Cohent: Dal utca 7, a Most először Pestet, Gellért szálló

– Cohen számomra ugyanolyan idol, mint Cseh Tamás. Ezek közérzeti, hangulati dalok. Remélem, hogy általuk bekerülhetek ebbe a brancsba, mint „krónikás”, akik arról mesélnek, hogyan vagyunk, mi van velünk. Persze, hogy pestiesek, mert ezt a világot ismerjük.

– A koncert egyik vendége Hernádi Judit, akivel közös lemezetek is született, és gyakran voltatok, vagytok a színpadon is partnerek.

– Vele jószerével többet találkozom, mint a feleségemmel. Márciusban kezdünk próbálni egy újabb kétszemélyes darabot a Belvárosi Színházban, a Kalamazoot. Kicsit szerelmes, kicsit veszekedős, egy pár öregkori összejövése. Sebestyén Aba fogja rendezni, aki másfajta dolgokkal lett ismert, de szerintem ez jót fog tenni nekünk.

– Kik voltak a pályádon a legemlékezetesebb találkozások?

– Ilyen „rendcsinálásban” nagyon rossz vagyok, kicsit szándékosan is „rendetlen” vagyok, inkább azt szeretem, ha sodornak a dolgok. Amikor Sándor Palival forgattunk, mindig Garas Dezsővel voltunk együtt. Sokat dolgoztam Kútvölgyi Zsikével is. Tizenöt éve mutattuk be és még mindig játsszuk és nagyon szeretjük a Vígszínház Házi Színpadán Az élet, mint olyan című izraeli darabot, amit Parti Nagy Lajos „magyarított” a rá jellemző dumákkal. Annak idén Szinetár Miklós a Szent Johanna címszerepét Zsikére bízta és én lettem a Dauphin. Jurij Ljubimov megnézte ezt az előadást, és azt akarta, hogy Szent Johanna legyen Szonja, a Dauphin pedig Raszkolnyikov a Bűn és bűnhődésben.

Az élet, mint olyan (2016) – Vígszníház, Almási J. Csaba

– Hűséges ember vagy a magánéletben és a színészként is. Amikor te 1970-ben bekerültél a Vígszínházba, egy fantasztikus fiatal generáció indult és meg is kaptátok a lehetőséget a kibontakozásra.

– A Vígszínházban én már főiskolás korom előtt is játszottam egy kamasz szerepet Arthur Miller Közjáték Vichy-ben című darabjában. Várkonyi Zoltán ismert engem a Ki mit tud?-ból, zsűritag volt ott. Tetszett neki a paródia, amit csináltunk, és azt mondta: „Maga mutassa meg magát néha”. Tizennégy éves voltam akkor. Aztán néhány év múlva felhívtak a Vígszínházból, hogy jelentkezzem a rendező Horvai Istvánnál. Pont egy ilyen korú fiatalember kellett, a főiskolások már túl „öregek” voltak hozzá, a gyerekszínészek pedig még kicsik. 1965-ben volt a bemutató. A francia kollaboráns Pétain-kormány alatt játszódó történet színhelye egy rendőrségi fogda, a díszlet egy fal volt és egy pad, amelyen a következők ültek: Várkonyi Zoltán, Latinovits Zoltán, Benkő Gyula, Darvas Iván, Tomanek Nándor, Pethes Sándor, Szakács Miklós, Molnár Tibor, Bitskey Tibor, Harkányi Bandi. Óriási élmény volt nézni, hogyan hoznak létre egy előadást…

– Azért filmes, rádiós tapasztalatod már volt…

– Úgy kezdődött, hogy tízéves koromban kiválasztottak egy napközis táborból egy kisfilmre. Olyanra, mint amiket a mozikban a híradó és a nagyfilm között vetítettek. Innentől kezdve többször hívtak. Akkor kezdtem el szinkronizálni, rádióban szerepelni és így megismertem szinte az egész színésztársadalmat, mert mindenkivel találkoztam valahol. A maiakat már kevésbé ismerem. Akiket ismertem, azoknak a harmada meghalt. Ha nagyon sokáig élek, senki nem marad. Igaz, addigra a már legfiatalabbak középkorúak lesznek és mindenkit ismerni fogok.

Játszd újra, Sam (2022) - Vígszínház, Gordon Eszter

– Szerencsés vagy, hogy soha nem kellett félned a beskatulyázástól.

– Azért egy időben kellett, amikor a rádióban, tv-ben sok-sok kabaréjelenet után kialakult az a szemlélet a rendezőkben, színházigazgatókban, hogy akinek humora van, játsszon humorosat. Sok nagyon jó színész van, akinek nincs igazán humora, vagy valahol benne van, mégsem mernek rábízni ilyen szerepeket. Rólam meg azt mondták, hogy én tudok ilyent, játsszam el. Egy idő után azt vettem észre, hogy állandóan humorosat játszom, és milyen kevés drámai szerepet. Garas panaszkodott egyszer, hogy mindig sötét drámákban játszik, ahol üldözik, leszúrják, zsidózzák, és annyira szeretne olyan kabarét játszani, hogy a fal adja a másikat, én meg mondtam neki, neked jó, mert Magyarországon ennek van rangja, mert a kabarésokat, a humoristákat egy kicsit mindig lenézik, egyfajta sznobériából. Emlékszem a Macskajátékra Mácsai Pál rendezésében Tábori Nóra főszereplésével. Jól ismerem a darabot, mert az első Pesti Színházi előadásnak, amelyben Sulyok Mária játszotta Orbánnét, én voltam Székely Gábor rendező asszisztense. Nóra is remek volt, mert istenien tudta poentírozni azokat a finomságokat, amelyek humorra adnak lehetőséget, egyáltalán nem „ócska kabaré szinten”. De a sok „ócska kabaré” nyomán, amiről őt Horvai Pista mindig le akarta beszélni, ösztönösen meg lehet tanulni, hogy min nevetnek az emberek. Egy időben ugyanez volt a reklámmal, mert úgy vélték, hogy a színész „eladja magát”. Ma meg azt mondják, menjél csak, mert nem a színháznak kell több pénzt adnia, és még az arcod is ismert lesz és ez vonzza az embereket a nézőtérre is. Sok minden változik. Aminek nem változik az ember emberhez való viszonya, az pont olyan, mint 3000 évvel ezelőtt.

– Ez így van, ha előveszek egy ókori szerzőt, úgy érzem, mintha napjainkban írták volna.

– Pedig valamikor gimnazista koromban nagyon untam ezeket a régiségeket. Aztán a 70-es években Karinthy Marci kitalálta, hogy a gorsiumi szabadtéri színpadon Koltai Robival játsszuk el Arisztophanész Plutosz című vígjátékát. Én egy hülye öregasszonyt játszottam, ő meg egy tébolyult öregembert, és nagyon szerettük. A próbákon úgy röhögtünk, hogy beestünk a kukoricásba, ott játszottunk ugyanis. Ezért is lehet elővenni a klasszikusokat, mert az ember ma is ugyanolyan. No meg azért is, mert ma kevés jó darab születik. Amikor a pályámat kezdtem, óriási rangja volt a drámaírásnak. Akkoriban Gyurkovics Tibor, Örkény István, Szakonyi Károly, Csurka István, de Sütő András és Szabó Magda is írták a színdarabokat. Ha ma azt kérnék egy színigazgatótól, hogy jövőre mutasson be egy mai magyar darabot, nagy bajban lenne, mert nem írnak olyant, ami elég izgalmas ahhoz, hogy Molnár Ferenc-i módon megtöltse a színházat. Utoljára talán Csurka tudott ilyent a Házmestersiratóval.

– Molnár Ferenc nemcsak nagyon értett a színházhoz, hanem gondolatai elképesztően a máról is szólnak.

– Volt egy előadásunk Monokli címmel. Fesztbaum Béla összegyűjtött Molnár-jeleneteket, színdarab-részleteket, monológot, novellát, és mi is rácsodálkoztunk, hogy amit mondunk, milyen aktuális. Éppen most olvastam fel hangoskönyvnek A Pál utcai fiúkat. Meg kell halni, olyan gyönyörű! Az én gyerekkoromat is meghatározta. Apám, akit mindig érdekelt ez a pálya, szeretett volna színész, rendező lenni, végül kicsit író lett – az én gyerekkoromról szól a Csata a hóban című regénye – nyolcéves koromban arra kért, hogy olvassam fel A Pál utcai fiúkból az 5. fejezetet.

– A fűvészkerti jelenet, amikor megfürdetik Nemecseket…

– Felolvastam, de azt akarta, hogy legyen izgalmas, amikor a hídon átmennek az őrök, Áts Feri legyen felnőttesebb, Nemecsek pedig igazi gyerek – vagyis „rendezett” engem. Aztán kaptam két jegyet az unokatestvéremtől, aki 1956-ban elment Amerikába, az Ifjúsági Színházban statisztált, vörösingest játszott. Amikor kiválasztottak az első filmhez, kiderült, hogy a címe az lesz: Nemecsek visszatér, mert emlékeztetek arra a szőke fiúcskára, és a főhősnek A Pál utcai fiúk a kedvenc olvasmánya.

– Nem mondhatnád Magadnak Pepin sógorként, hogy „Unatkozik? Vásároljon mosómedvét”.  

– Pedig most nem is csinálok olyan sok mindent. Jelenleg a Vígszínházban, a Belvárosiban és a Játékszínben összesen 10 darabban lépek fel. Film jelenleg nincs, és a televíziózás is kiment a divatból. Fiatal korunkban folyton tv-játékokban játszottunk, helyette vannak ma a napi sorozatok, amiket hát… Egyszer hívtak az egyikhez egy nagyobb szerepre, jó sok pénzt is ajánlottak, de valahogy nem szeretnék ezekben játszani. Tehát a tv-ben szinte csak ismétlésekben látszom. Éppen most történt meg, hogy hazafelé jövet bementem egy boltba, találtam magamnak egy télikabátot, és kértem, hogy tegyék el másnapig, hogy megmutathassam a feleségemnek. A fiatal eladó hölgy megígérte, hogy elteszi és megkérdezte: milyen névre. Mondom: Kern. És visszakérdezett. Ez nem jó. Amikor 14 évesen a Ki Mit Tud?-ban szerepeltem, másnap én voltam „az ország Andriskája”. Innentől kezdve sosem volt gondom, hogy felismernek-e.

– A Semmi baj című dalod, ami az egyik kedvencem, azokról a dolgokról, szól, amelyek valóban fontosak egy ember életében. És sajnos sokat mondó az a sora, hogy „Míg a híreken elalszunk, nincsen baj.” Milyen ma Kern András szerint a világ?

– Most éppen borzalmas. Nem tudom, mindig ilyen volt-e, mert sokáig „szakbarbár” módon filmekkel, színházzal, olvasással, no és persze csajozással foglalkoztam, egyáltalán nem érdekelt a politika. Fiatalon tudtam ugyan, hogy egy elnyomott, megszállt országban élünk, de szinte észre sem vettem. A Heti Hetes idején aztán egy kicsit rákényszerültem, hogy valamit értsek a politikából. Most itt van ez a háború, meg a Covid, amiről először félni kellett, aztán azt mondták, hogy semmiség, én meg tavaly karácsony előtt kaptam el, és még mindig ólmos fáradtság van rajtam.

Hogy milyen a világ? Szar… mindenütt azt hallani, hogy mindenhol csak a baj van, a jobboldali televízió azt mondja, hogy mi vagyunk a legjobbak, a baloldali meg azt mondja, hogy az elsők vagyunk a leghülyébbek között. Az az érzésem, mintha az egész világ megőrült volna, de lehet, hogy mindig is így volt. Emlékszem, már a szocializmus idején is azt mondták, hogy a Nyugat hanyatlik. Most is mondják. Én azért szakbarbár módjára teszem a dolgom…

Apa (2021) - Vígszínház, Dömölky Dániel

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


KULT
Döbbenten hallgatták az utasok, ahogy a Follow the Flow énekese a tömött 4-es metrón énekelni kezdett
A máris nagyon népszerű felvételen jól látszik, hogy a metrón utazók először meglepetten figyelik Gergő produkcióját, aztán nagy örömmel videózzák.

Link másolása

Már több mint egymillióan látták, két nap alatt 260 000 lájkot kapott TikTokon az a videó, amelyben először hallható a Follow The Flow hamarosan megjelenő albumának első dala.

Szakács Gergő a 4-es metrón, egy mini flashmob keretében mutatta be a Szélcsend című szám refrénjét – hangszeres kíséret nélkül, kórus segítségével.

A performanszról videósorozat is készült – ennek első darabja került most ki és máris elképesztően népszerű a TikTokon.

A kisfilmben jól látszik, hogy a metrón utazók először meglepetten figyelik Gergő produkcióját, aztán nagy örömmel videózzák.

VIDEÓ: Az ének

@followtheflowofficial Március végén érkezik a Szélcsend című dalunk, aminek a refrénjét itt épp a 4-es metrón adjuk elő ? #followtheflow #szelcsend #blr #furacse #szakacsgergo #singing #metro #m4 #chorus #flashmob ♬ original sound - Follow The Flow

A sorozat következő epizódjai hamarosan érkeznek az együttes TikTok-oldalára. A Follow The Flow új albuma májusban érkezik, a lemezbemutató koncert május 27-én lesz a Budapest Parkban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Megvan a legdurvább horrorfilm? Szívrohamhoz közelítő pulzusszámot okoz a The Outwaters, volt, aki el is hányta magát tőle
Már a film előzetesében is felkavaró képsorok jönnek egymás után.

Link másolása

Februárban mutatták be az Egyesült Államokban a The Outwaters című filmet.

A found footage horrorfilm állítólag annyira sokkoló, hogy a nézők okosórái is jelzik a heves szívdobogásukat, és riasztást is küldenek a megemelkedett pulzusszám miatt.

Az egyik néző pulzusa 120-ra ugrott, az átlagos szám pedig 60 és 100 között van - írja a LadBible.

"A found footage horrorok közül ebben a filmben láttam az egyik legborzalmasabb és legfelkavaróbb jelenetet" - írta az egyik néző.

"Zavarba ejtő, nyugtalanító, szorongást okozó élmény volt, egy igazi utazás a pokolba" - jellemezte egy másik.

"Még fel kell dolgoznom. Nem tudom, bejött-e nekem. A hangosítástól szédülni kezdtem, ki kellett jönnöm a moziból hányni. Ilyen korábban még sosem történt velem. Inkább felkavaró mint félelmetes élmény, ha van ennek értelme"

- írta le valaki a filmet a Twitteren.

A filmet Robbie Banfitch írta és rendezte, illetve ő játssza az egyik főszerepet is. A történet szerint egy baráti társaság a Mojave sivatagba utazik videoklipet forgatni, ahol valami szörnyűvel találkoznak. A film pedig a memóriakártyáik alapján lett összevágva.

A nézők mellett a kritikusoknak is tetszett: volt, aki azt írta, hogy

a The Blair Witch Project - Ideglelés óta nem látott ilyen hatásos horrort.

Jelenleg 72%-on áll a kritikusok értékeléseit összegző Rotten Tomatoes oldalon.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
Sztárban sztár: Marics Peti vagy nagyon szerelmes, vagy nagyon nagy gázsit kap
Tóth Andi többször szembeszállt zsűritársaival a pontozásnál, két versenyző kiesett, de több remekül teljesítő sztár is veszélybe került.

Link másolása

Az ötödik adást az El Clásico tiszteletére Camila Cabello Don’t Go Yetjével indították a megmaradt versenyzők, majd belibbent a retinaégető öltönyben pompázó Tilla és indult az agyzsibbasztó bazsalygás a zsűrivel.

Ebből túl sok érdekeset nem tudok kiemelni, legfeljebb annyit, hogy Kökény Atilla megígérte, Valkusz Milán produkciója alatt felkéri lambadázni Tóth Andit, aki kegyesen felvette Attilát a táncrendjébe.

Egy tökéletes világban ez nem érdemelne említést, de a műsor első kb 10 percének ez volt a csúcspontja, ami azért sokat elmond.

Andit egyébként nem akarom bántani, egyre inkább úgy érzem, hogy ő az egyetlen a zsűriben, aki azt próbálja csinálni, amiért ott van, de erről majd később.

Ezzel együtt ki kell még térnem Andi öltözködésére: ezúttal csupaflitter sellőnek öltöztették. Azt már megszoktuk, hogy a stylistok imádnak hülyét csinálni a show műsorok hölgy szereplőiből. Az viszont új elem, hogy ott ül a szóban forgó hölgy párja is.

Szegény Marics Petit rendre Andihoz öltöztetik, ami önmagában nem is lenne baj, én is szeretek összeöltözni a feleségemmel. Meg hát nincs is beleszólásom. No de hogy Peti hajlandó volt flitterkesztyűt húzni, hogy passzoljon szíve választottjához… maradjunk annyiban, hogy ez a fiú vagy nagyon szerelmes, vagy nagyon nagy gázsit kap. (Persze a kettő egyszerre is igaz lehet.)

Volt szabálymódosítás is. Nem tudom, eredetileg is így tervezték-e, vagy a nézettségi adatok tükrében döntöttek úgy, felpörgetik kicsit a műsort, minden esetre ebben az adásban már nem egy, hanem két versenyzőt küldtek haza.

Kamarás Iván nyitotta az egyéni produkciók sorát. Karel Gott érdekes figura. Kíváncsi lennék, ki tud a Lady Karneválon kívül akár csak egy slágert említeni tőle. A nagyon tájékozottak még tudják, hogy ő énekelte a Maja a méhecske főcímdalát, de ennyi.

Iván hozta a kötelezőt. Nekem néhol kicsit paródiába hajlott a produkciója, nem vette teljesen komolyan magát, de azért itt is kiviláglott, mennyire remek színész. A hangutánzás sem volt tökéletes, de mindenképp jó hangulatot csinált.

A zsűri mindig fogadkozik, hogy szigorú lesz, ezért Iván „csak” 48 pontot kapott 50 helyett.

Amikor megtudtam, hogy Oláh Ibolya Pikotarót kapja, azt gondoltam, a szerkesztőknek végképp elment az esze.

Lássuk be, képtelenség annyira kitágítani az „énekes” és „zenész” szavak értelmezését, hogy Pikotarto beleessen.

Nincs is rászorulva, hisz a japán úriember alapjában véve komikus, PPAP című YouTube slágere óriási trollkodás.

No de mit tud kezdeni ezzel Magyarország egyik legjobb énekesnője? Mint kiderült, mindent. Ibi ugyanis nemcsak szuper énekesnő, de nagyszerű előadó is (a kettő nem minden esetben ugyanaz).

Nagyszerű humorral teljesítette a feladatot, nem csinált belőle paródiát, igaz, az előadása végégre becsempészett egy kis saját ízt, ami szigorúan véve kilóg a műsorból (amelyben az elvárás az eredeti előadó és klip szolgai leutánzása lenne), de az egész mégis annyira rendben volt, hogy le a kalappal.

Számomra Ibi jobb volt Kamarás Ivánnál, de a zsűritől csak 47 pontot kapott.

Kis kitérő. Alapjában véve nem értek egyet Sheldon Cooperrel és John Cleese-zel abban, hogy az etnikai humor a létező legviccesebb humor, ugyanakkor azt sem gondolom, hogy kivétel nélkül minden esetben muszáj megsértődni rajta.

Lékai-Kiss Ramóna azonban alighanem új rekordot állított fel az egyetlen megszólalással megsértett népek számában. Értékelését ugyanis azzal kezdte, hogy „ez se nem kici, se nem ócó”. Egyrészt a kínaiakkal kapcsolatban ez a poén már annyira elcsépelt, hogy közhelyszámba megy. Másrészt Pikotaro japán.

Oké, nem állítom, hogy egy távol-keleti úriemberről ránézésre meg tudom mondani, melyik országból érkezett, no de a zsűri nemcsak azért kapja a gázsiját, hogy ott üljön és heherésszen, hanem hogy felkészüljön egy-egy adás előtt.

Sipos Tomi igazán testhezálló feladatot kapott. Alice Cooper sem tartozik a sokslágeres előadók közé. Hey Stupid, és ha egy zenei szerkesztő nagyon fel akar vágni, akkor még ott a Poison. Slussz. (Tudom, van még sok nótája, de a rádiókban ezeket nem nagyon játsszák.) Andi szigorúnak bizonyult, csak 7 pontot adott. Figyelemreméltó tény, amire felhívnám a többi zsűritag figyelmét, hogy nem szakadt le az ég.

Kiss Ernő Zsolt Harry Styles alakításába nem tudok belekötni, megoldotta a feladatot. Amiért mégsem igazán tett nagy hatást rám, az nem Ernő hibája, hanem Harry Stylesé. Habár Marics Peti szerint Styles a mai kor egyik legnagyobb pop ikonja, számomra az As It Was tömény unalom, mind a dal, mind az előadásmód.

Ha Ernő nem tudott magával ragadni az csak azért van, mert visszaadta az eredeti fílinget.

Kökény Attila szerint ez volt Ernő eddigi legjobb produkciója. 47 pont röppent.

Molnár Tibi a műsor egyik nagy felfedezettje számomra, de szerintem nem vagyok ezzel egyedül. A Boney M együttes egyik arcát, Bobby Farrellt kapta feladatul, ami azt jelenti, valójában egyszerre két személyt kellett eljátszania, hiszen Farrell helyett valójában Frank Farian, a banda producere énekelt, mint az közismert.

A Raszputyinban a tánc alighanem nagyobb kihívást jelentett, mint az ének, de Trap kapitány mindenképp megérdemelten zsebelte be az 50 pontot.

Gubics Petra is az idei év egyik favoritja, ehhez kétség sem fér, bár kérdés, a múlt heti Rúzsa Magdi után hova lehet még emelni a lécet. Azariah-val nem sikerült, de ez aligha róható fel Petrának. Ez az a feladat, amit nőként nem lehetett ennél jobban megcsinálni.

Valkusz Milán Lambada előadása merüljön a feledés homályába. Szegénynek valószínűleg esélye sem volt, és itt meg kell jegyeznem, Kökény Attila valóban felkérte lambadázni Andit, de azért nem vitte túlzásba.

Soblocher Barbara Liza Minellije megosztotta a zsűrit. A többség nem győzött hozsannázni, és szórni a 10 pontokat. És itt kell visszacsatolnom Tóth Andira. Ő az egyetlen, aki próbál tényleg valós szakmai érveket mondani az értékeléseiben, és nem fél lepontozni.

Ő elmondta, hogy Barbara eddigi produkcióihoz képest ez bizony nem sikerült olyan tökéletesre, és árral szembe úszva 8 pontot adott.

Félreértés ne essék. Nagyon színvonalas Cabaret interpretációt láttunk és hallottunk, de Liza Minelli hangja és előadásmódja csak nyomokban volt felfedezhető.

Közeledett a vég. Gyorsan megtudtuk, hogy Oláh Ibi az adás első. Következett az első kieső. Kamarás Iván és Sipos Tomi kapta holtversenyben a legkevesebb pontot az összesítések alapján. Köztük végül az döntött, ki kapott több szavazatot a nézőktől – Tomi megmenekült.

Következett a másik kieső „megtalálása”. Itt már minden úgy ment, ahogy eddig. Az utolsó hármasból – Molnár Tibi, Schoblocher Barbara és Kiss Ernő Zsolt – a zsűri 4:1 arányban Barbit mentette meg, a nézők pedig Trap kapitányt. Így Ernőtől búcsúztunk.

Jövő héten újabb csavar következik, a szólóprodukciók mellett ugyanis párbajokban is színre lépnek a versenyzők. A párbajok részleteit hét közben fogják csepegtetni, addig is nézzétek meg, ki milyen feladatot kapott:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Nikotinmérgezést kapott az Oscart érő szerepétől, és már négy házasságon is túl van – Gary Oldman 65 éves
A brit átváltozóművész gyári munkás is volt, mielőtt Oscar- és Golden Globe-díjas színész lett, akit már a legidősebbtől a legfiatalabb generációig mindenki ismer.

Link másolása

Gary Oldmant a JFK-ben láttam először, lenyűgözően játszotta Lee Harwey Oswaldot, Kennedy elnök feltételezett gyilkosát. Rögtön utána jött Francis Ford Coppola Drakula filmje, amit manapság illik lehúzni.

Lehet, hogy csupán fiatal korom miatt – gimnazista voltam ekkor –, de engem teljesen magával ragadott Oldman alakítása, valósággal eltűnt az idős vámpírgróf maszkja mögött.

Azóta is számtalan nagyszerű és kevésbé nagyszerű filmben láthattam, és nekem személy szerint sosem okozott csalódást, így nem lehetett kérdés, hogy elvállalom a 65. születésnapját ünneplő sztár portréját.

Gary Leonard Oldman 1958. március 21-én született Londonban. 16 évesen otthagyta az iskolát, és egy sportboltban kezdett dolgozni. Próbálkozott zenéléssel, de miután látta a Tombol a Hold című filmet, olyan nagy hatással volt rá Malcom McDowell alakítása, hogy elhatározta, színész lesz. Ennek megfelelően színészetet kezdett tanulni, de az iskola mellett dolgozott. Volt gyári munkás, dolgozott mészárszéken is. Több kudarc és kacskaringó után 1979-ben szerzett színész diplomát.

Profi pályafutását színházban kezdte, olyan darabokban játszott, mint a Kabaré vagy a Rómeó és Júlia. Európában és Dél-Amerikában turnézott is a Citizens Theatre társulatával. Az 1984-es The Pope’s Wedding (A pápa esküvője) című darabban nyújtott alakításáért több szakmai díjat is kapott.

Első filmszerepét az 1982-es Remembrance-ben (Emlékezés) kapta, de az igazi áttörést az 1986-os Sid és Nancy hozta meg, amelyben a Sex Pistols punkegyüttes 21 évesen elhunyt basszusgitárosát alakította. A szerepet kétszer is elutasította, mert mint fogalmazott, nem igazán érdekelte Sid Vicious és a punk mozgalom. Végül szerencsére beadta a derekát. Ez a film és az 1987-es Hegyezd a füled belépőt jelentett számára Hollywoodba.

Roger Ebert amerikai filmkritikus kiemelte, mennyire eltérő a két alakítás és kora legtehetségesebb fiatal brit színészének tartotta Oldmant.

Ezután egymást érték a filmszerepek. Számomra az 1990-es Rosencrantz és Guildenstern halott emelkedik ki közülük, amelyben Oldman megcsillogtathatta komikus vénáját is. Tom Stoppard saját darabjából készítette a filmet, amely Hamlet két tragikus sorsú barátja szempontjából követi a dán királyfi tragédiáját. Stoppard olyan filmekben működött közre íróként, mint a Brazil és a Szerelmes Shakespeare. Oldman partnere a filmben az a Tim Roth, aki később maga is karriert csinál Hollywoodban. Apró érdekesség: mindketten abba a brit színész generációba tartoznak, akik a 80-as években tűntek fel, és akiket „Brit Pack” néven emlegettek. Olyan nevek tartoznak még ide, mint Daniel Day-Louis vagy Colin Firth.

Oliver Stone 1991-es filmje, a már említett JFK volt az első igazi kasszasiker Oldman pályafutásában. A színész elmondása szerint a forgatókönyvíró-rendező nagyon kevés háttérinformációt adott neki Lee Harwey Oswaldról, azt várta, hogy Oldman járjon utána a karakternek. A színész találkozott többek között Oswald feleségével és két lányával is a felkészülése során.

Az 1992-es, Coppola-féle Drakula megítélése meglehetősen vegyes manapság, ennek ellenére Oldman megkapta érte az Academy of Science Fiction, Fantasy & Horror Filmstől a legjobb színésznek járó díjat.

A Tony Scott által rendezett, Quentin Tarantino forgatókönyvéből készült Tiszta románcban Drexl Priveyt alakította, aki az MSN Movies weboldal szerint a mozitörténet egyik legemlékezetesebb gonosztevője.

A 90-es években egymás után jöttek az ikonikus szerepek. A 94’-es Léon a profiban a korrupt DEA ügynök, Norman Stansfield szerepében is sikerült kiemelkedőt alakítania, pedig nem kisebb nevek, mint Jean Reno és a még kislány Natalie Portman voltak a főszereplők. Az ugyancsak 1994-es Halhatatlan kedves személyes kedvencem, amelyben Oldman Beethovent alakította.

A Skarlát betűvel ismét kosztümös film következett, Nataniel Hawthorne klasszikus regényének adaptációjában Demi Moore volt Oldman partnere. Az elnök különgépében orosz terroristaként térítette el Harrison Ford elnöki gépét. Ezt a szerepet Oldman kevésbé sikerült alakításai között tartják számon, bár el kell ismerni, nem volt túl összetett a karakter. Apró érdekesség: ezért a filmért nem vállalta el a Féktelenül 2. főgonoszának szerepét.

1998-ban a Leon után ismét egy legendás Luc Besson film következett, ismét egy emlékezetes rosszfiúval: Az ötödik elemben Zorgot alakította Bruce Willis, Milla Jovovich és Ian Holm partnereként.

2000-ben a Drakula után ismét Antony Hopkins oldalán találta magát a Hannibalban. Feltűnt a Jóbarátokban is egy duplaepizód erejéig. Ezután 2004-ig elkerülték a nagyobb szerepek.

Sokan tudni vélték, hogy feketelistára került Hollywoodban a Monica Lewinsky-botránnyal foglalkozó A manpiulátor című film miatt.

A film bemutatása után ugyanis Oldman erősen kritizálta a Dreamworks stúdiót, amiért – szerinte – politikai elfogultságtól vezérelve durván megvágták a filmet.

Hogy mi az igazság, valószínűleg sosem derül ki. Mindenesetre az apróbb hullámvölgy hamar véget ért és Oldman 2004-ben megkapta Sirius Black szerepét a Harry Potter-filmekben. Ez, és Gordon felügyelő a Batman franchise-ban biztosította, hogy a nézők legújabb generációja is megismerje Oldman nevét.

A 2010-es évek jól indultak: a Suszter, szabó, baka, kém című film meghozta Oldman első Oscar-jelölését. Újabb popkulturális franchise-ok is megtalálták, hisz szerepelt a 2014-es Robotzsaru remake-ben és ugyanebben az évben A majmok bolygója: forradalomban is láthattuk.

A 2017-es A legsötétebb óra végre meghozta neki a hőn áhított aranyszobrocskát.

Oldman 200 órát töltött a sminkesek székében, és 6 kiló szilikont kellett cipelnie magán, hogy Winston Churchillé változhasson, ráadásul a sok szivartól, amit a szerep kedvéért elszívott, nikotinmérgezést kapott, de megérte: 2018-ban átvehette a legjobb színésznek járó Oscar-díjat.

Oldman híres arról, hogy minden szerepében teljesen átalakul, minden karaktert másképp játszik. De maga az átváltozó művész nem táplál illúziókat. Így nyilatkozott egyszer a színjátszás misztériumáról:

„Az a színész, aki azt mondja, hogy tökéletesen átváltozik az általa formált karakterré, szívat téged – hacsak nem diagnosztizálták skizofréniával.”

Néhány érdekesség a színészről:

  • Nővére, Laila Morse szintén színész lett, aki legismertebb szerepét a BBC EastEnders című szappanoperájában kapta.
  • Többször nősült, egy ideig Uma Thurman is a felesége volt. Jelenleg ötödik felesége, Gisele Schmidt boldogítja.
  • Tim Burton őt kérte fel az Ollókezű Edward főszerepére, de Oldman elutasította.
  • A 90-es évek eleje óta Amerikában él.
  • Szerepelt a Guns N’Roses Since I Don’t Have You és David Bowie The Next Day című klipjében.
  • Két szerepre is felmerült a neve Tarantino Ponyvaregénye kapcsán, de a rendező végül nem őt választotta.
  • Reeves Gabrels 1995-ös „The Sacred Squall of Now” albumon, Oldman David Bowie-val közösen elénekelte a „You’ve Been Around” című dalt.
  • 1997-ben rendezőként is kipróbálta magát az Éhkoppon című filmben. Az egyik szerepet testvérére, Laila Morse-ra osztotta. Később azt állította, azért vállalta el Az ötödik elemet, mert Luc Besson finanszírozta az Éhkoppont.

Címlapképünkön: Gary Oldman feleségével, Gisele Schmidt-tel.

Link másolása
KÖVESS MINKET: