Papírhajót visz a víz az esőben egy amerikai kertvárosi kis utcában, nyomában egy sárga esőkabátos, öt-hatéves forma kisfiú szalad nevetve. Az idilli jelenet azonban rémálomba fordul, amikor a víz a csatornába sodorja a hajót, és amikor a kisfiú utánakapna, egy sárga szempár néz vissza rá a sötétből. Krajcáros az, a táncos bohóc, akinek – felnőttfejjel – elég egyetlen pillantást vetni az ábrázatára, hogy tudjuk: nem sok jóra számíthatunk tőle.
Ismerős a jelenet? Így kezdődik Stephen King egyik legikonikusabb rémtörténete, az Az.
„Az egyik legfélelmetesebb kis jelenet, amit valaha láttam” – ezt már Guillermo del Toro mondta az argentin Andrés Muschietti Mama című rövidfilmje láttán, majd gyorsan össze is kalapozott az ifjú reménység számára néhány millió dollárt, hogy produceri felügyelete alatt egész estés filmet csináljon a rövidke rémálomból.
Muschietti pedig bebizonyította, hogy nem hiába szavaztak bizalmat neki.
Bár maga a film borzasztóan sablonos volt, 15 millió dolláros költségvetésével 146 millió dolláros bevételt produkált. Ez pedig nem akármilyen ajánlólevél: Hollywoodban annyit érsz, amennyit a legutóbbi filmed, Muschietti pedig már bemutatkozó munkájával komoly profitot hozott a konyhára.
Így esett hát, hogy amikor a True Detective első évadjáért is felelős Cary Fukunaga „kiesett” – jobban mondva kivágták – Stephen King magnum opusának, az Az legújabb feldolgozásának rendezői székéből, a Warner fejeseinek beugrott Muschietti neve. Muschietti, aki néhány évvel ezelőtt még saját 3 perces szösszenetét adaptálta, most hirtelen King egyik legszemélyesebb, egyben leggrandiózusabb regényét vihette vászonra, ráadásul úgy, hogy a forgatókönyvet gyakorlatilag készen kapta.
King neve persze önmagában nem garancia a sikerre: minden egyes ünnepelt adaptációjára jut legalább kettő, de inkább három csúfos bukás, esetenként pedig egyazon regényből is készült egy kiváló és egy harmatgyenge adaptáció (lásd a Carrie vagy a Ragyogás esetét). Arról nem is beszélve, hogy a szóban forgó Az 1990-ben már megért egy egész generáció számára meghatározó, igaz, a King-rajongók körében meglehetősen lesajnált tévéfilmes feldolgozást.
Aki pedig már fellapozta King több mint ezer oldalra rúgó regényét, az tudja, hogy az Az valójában megfilmesíthetetlen: nemcsak méretében eposzi a két idősíkon haladó történet, hanem hangvételében is szerteágazó mű:
Derryben 27 évente feltámad a gonosz, és vadászni kezd a városka legvédtelenebb lakóira: a gyerekekre. Így megy ez ősidők óta, és a város felnőtt lakossága bénultan tűri a pusztítást. Most azonban néhány iskolás gyerek összefog, hogy legyőzze saját félelmét, és megállítsa a városra zúduló iszonyatot, amely egy esős napon kezdődik, mikor egy kisfiú a papírhajóját üldözve egy kanálisból kikandikáló bohóccal találkozik…
Nem árulok el sokat, ha elmondom, az Az legújabb inkarációja is csak egy szeletét nyújtja annak, amit King megálmodott. De jelen esetben ez a szó szoros értelmében is igaz: az alkotók ugyanis úgy döntöttek, kettévágják a gigászi történetet, és ahelyett, hogy a regényhez híven párhuzamosan mutatták volna be hőseink gyerek- és felnőttkorát, első körben kizárólag a cselekmény első felvonását, a Vesztesek Klubja tagjainak tinikorában lezajló eseményeket vitték vászonra,
a jelenkori divatnak megfelelően a 80-as évekre „aktualizálva”.
Ez a lépés egyfelől logikus – hiszen lehetetlenség volna 2 órába sűríteni egy több mint ezeroldalas könyvet -, másfelől azonban árt is a filmnek. Azzal ugyanis, hogy elvetették az eredeti mű gazdag flashback-szerkezetét, az új adaptáció vesztett is jelentésrétegeiből, valamint drámai erejéből, és egy „egyszerű” coming-of-age (felnövéstörténet) horror lett belőle, amelyben egy csapat számkivetett kölyök együttes erővel felülkerekedik legmélyebb félelmein. Az, hogy felnőttkorukra micsoda emberroncsokká válnak, majd a következő film meséli el.
Jó hír, hogy azt, amit felvállal, legalább átlagon felüli szinten hozza a film. Ha ijesztgetésről van szó, Muschietti továbbra is tolakodó, direkt és monoton megoldásokkal él (értsd: a rémek többnyire hangos effektek kíséretében rohannak a kamera felé), meglepő módon azonban
kiváló alakításokat hoz ki a gyerekszínészekből, akiknek köszönhetően az egyébként kissé alulírt, egysíkú figurák is megtelnek élettel.
A film akkor szárnyal igazán, amikor az Állj mellém!-et idézi, és a csatornában lapuló szörnyeteg helyett inkább a kistinik mindennapos problémái kerülnek fókuszba. A filmnek azok a legélvezetesebb pillanatai, amikor ezekkel a szabad szájú kissrácokkal lógunk, a legfélelmetesebbek pedig azok, amikor a való életből ismerős félelmeikkel – a túlságosan védelmező anyákkal és az erőszakoskodó apákkal – szembesülünk.
Szerencsére elég időt hagynak rá, hogy megismerkedjünk mind a hét „vesztessel”.
Hozzájuk képest a Bill Skarsgård által alakított, kissé ripacskodó Krajcáros másodlagossá válik, bár tagadhatatlan, hogy a bohócnak így is kijár egy-két vérfagyasztó pillanat. Mindjárt az első – a cikk elején felidézett – jelenet például közel hibátlanra sikeredett. Ahogyan Krajcáros az ujja köré csavarja a gyanútlan kisfiút, hogy aztán egy pillanattal később tőből tépje ki a karját, tényleg hátborzongató. Ami a játékidő maradékát illeti, ott a kölykök bizony ellopják tőle a show-t.
A film előzetese:
Papírhajót visz a víz az esőben egy amerikai kertvárosi kis utcában, nyomában egy sárga esőkabátos, öt-hatéves forma kisfiú szalad nevetve. Az idilli jelenet azonban rémálomba fordul, amikor a víz a csatornába sodorja a hajót, és amikor a kisfiú utánakapna, egy sárga szempár néz vissza rá a sötétből. Krajcáros az, a táncos bohóc, akinek – felnőttfejjel – elég egyetlen pillantást vetni az ábrázatára, hogy tudjuk: nem sok jóra számíthatunk tőle.
Ismerős a jelenet? Így kezdődik Stephen King egyik legikonikusabb rémtörténete, az Az.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Megszólalt Radnai Márk, miután egy külföldi ügynökség letiltotta a darabját a Thália Színházban
A Thália Színház leveszi műsoráról A nagy kézrablást, mert a jogkezelő kifogásolta a feketére maszkírozott színészt. A darab rendezője, Radnai Márk állítja, hogy nem volt sértő szándék a színpadi megoldás mögött.
Feketére maszkírozott fehér színész miatt tiltott le egy külföldi ügynökség egy 2016-ban bemutatott, majd 2023-ban felújított darabot a Thália Színház műsoráról.
Kálomista Gábor, a színház igazgatója hétfőn közleményben tudatta, hogy a szerzői jogokat képviselő külföldi ügynökség döntése miatt veszik le a műsorról Martin McDonagh A nagy kézrablás című darabját.
Az indoklás szerint a probléma az, hogy az egyik fekete karaktert sötétre sminkelt fehér színész alakítja.
Kálomista Gábor szerint a döntés nemcsak ezt az előadást érinti, hanem az Alul semmit és A koponyát is; az előbbi végül feltétellel repertoáron maradhatott, A koponya játszásához viszont az ügynökség nem járult hozzá. Az igazgató közölte, hogy nem hagyja annyiban, jogi útra tereli az ügyet.
A darab rendezője, Radnai Márk is megszólalt. A Telexnek elmondta, nem volt sértő szándék a színpadi megoldás mögött, de elfogadja, ha az előadás a vita miatt lekerül a műsorról. Radnai a művészi szabadságra hivatkozva érvelt.
„Ahogyan a kis hableányt is játszotta fekete színész, ez fordítva is igaz kellene, hogy legyen, vagy egy meleg karaktert sem kell, hogy meleg színész játsszon” – mondta.
Hozzátette, a darab egy erős szatíra, amelyben a karakter bőrszíne dramaturgiailag fontos, és mivel Magyarországon nehéz színes bőrű színészt találni, így tudták megoldani a szereposztást. „Nem állt szándékomban senkit megbántani, semmilyen sértő dolgot nem éreztem ebben” – fogalmazott Radnai.
A darabot 2016 áprilisában mutatták be a Thália Nagyszínpadán. Akkor a feketére maszkírozott színész alkalmazása még nem okozott problémát, a konfliktus a 2023. májusi felújításkor élesedett ki. A szerzőt képviselő ügynökség már a premier előtt jelezte, hogy nem járul hozzá az előadáshoz ilyen szereposztással, de a bemutatót ennek ellenére megtartották. A 2023-as felújítás után levelezés és egyeztetés indult a színház és a jogkezelő között, a vita végül most jutott el a tiltásig, nem sokkal a tervezett 250. előadás előtt.
Feketére maszkírozott fehér színész miatt tiltott le egy külföldi ügynökség egy 2016-ban bemutatott, majd 2023-ban felújított darabot a Thália Színház műsoráról.
Kálomista Gábor, a színház igazgatója hétfőn közleményben tudatta, hogy a szerzői jogokat képviselő külföldi ügynökség döntése miatt veszik le a műsorról Martin McDonagh A nagy kézrablás című darabját.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Rákay Philipék a választás után visszaléptek a mohácsi csatáról szóló filmhez kért támogatástól
Rákay Philip csapata visszavonta a film támogatási kérelmét. A 956 millió forintos összeg nem a film teljes költségvetését fedezte volna, csupán az előkészületeket. A forgatókönyv első változatára már kaptak korábban 5 milliót.
Alig öt nappal az április 12-i országgyűlési választás után, április 17-én visszavonták a mohácsi csatáról szóló, Mohács 1526 című film közel egymilliárd forintos támogatási kérelmét. A film producere korábban elutasításról beszélt, a Nemzeti Filmintézet szerint viszont a gyártó lépett vissza – írta a Telex.
A projekt mögött álló FP Films Kft. 956 millió forintot igényelt a film gyártás-előkészítésére. A produkció 2024 júliusában már kapott ötmillió forintot a forgatókönyv első változatának elkészítésére.
A most visszavont 956 millió forintos összeg nem a film teljes költségvetését fedezte volna, csupán az előkészületeket.
A forgatókönyvet Kis-Szabó Márk, Szente Vajk és Rákay Philip írta, a producer Fülöp Péter volt. Az alkotói kör nem ismeretlen a nagy költségvetésű állami produkciók világában: a Most vagy soha! című Petőfi-filmhez korábban 4,7 milliárd forint állami támogatást kaptak, annak forgatókönyvét is Rákayék jegyezték, Fülöp a producerek között volt, az FP Films pedig az egyik gyártócégként vett részt a munkában.
A mohácsi film alkotói korábban arról beszéltek, hogy a produkciót a csata 500. évfordulójára, 2026-ra szeretnék elkészíteni. Szente Vajk egy nyilatkozatában kiemelte, hogy a történet már készen áll, és II. Lajos királyt egy árnyaltabb, a valósághoz közelebb álló figuraként akarták bemutatni.
Rákay Philip korábban így kommentálta a készülő filmet: „Előre megnyugtatnék minden fanyalgót, nem fogunk győzni a végén.”
A producer, Fülöp Péter a Telexnek azt állította, hogy a pályázatot a Nemzeti Filmintézet „visszadobta”. A Nemzeti Filmintézet ezzel szemben azt közölte a lappal, hogy a pályázó vonta vissza a kérelmet április 17-én.
Egyelőre nem tudni, hogy a gyártó miért döntött a visszalépés mellett, és hogy tervezik-e a későbbiekben újra benyújtani a kérelmet.
Alig öt nappal az április 12-i országgyűlési választás után, április 17-én visszavonták a mohácsi csatáról szóló, Mohács 1526 című film közel egymilliárd forintos támogatási kérelmét. A film producere korábban elutasításról beszélt, a Nemzeti Filmintézet szerint viszont a gyártó lépett vissza – írta a Telex.
A projekt mögött álló FP Films Kft. 956 millió forintot igényelt a film gyártás-előkészítésére. A produkció 2024 júliusában már kapott ötmillió forintot a forgatókönyv első változatának elkészítésére.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Hátsó kertből indult, mára az „ország legkedvesebb minifesztiválja lett” - Zalában bulizva segíthetsz az állatokon
Egy hátsókertes házibuliból két év alatt nőtt ki az "ország legkedvesebb fesztiválja" Zalában. A Pankkutya Fesztivál három nap alatt 40 fellépőt és 50 programot ígér, miközben minden profitját egy állatmenhelynek adja.
Manapság látjuk, hogy minden fesztivál hasonló problémákkal nyüglődik - állítják legalábbis a Pankkutya megálmodói - ugyanaz a fellépőhad és tarthatatlan árak, miközben azt érezzük, ezt az összes többi fesztiválon megkapjuk. Szapek Gergő az idén szállt be a szervezői kör mellé, mellette pedig az egyik alapító, Varga Vencel mesélt a fesztivál történetéről.
A Pankkutya Fesztivál ötlete zeneipari szereplők barátságából áll, így 2024-ben, egy zalaegerszegi hátsó kertben hat fiatal összehozta a házibulik fesztiválfeelingjét.
V.V.: Az ország minden tájáról hoztak fiatalok kutyatápot, amivel a helyi menhelyt akartuk kicsit jobb helyzetbe hozni. Több, mint 100-an hoztak saját italokat, és a klasszikus értelmében vett batyusbál túl jól sikerült, hogy ne próbáljuk meg nagyobban. Testvéres, családi projektként indultunk, konkrét célok nélkül, de szerencsénkre túl korán kaptuk a bíztatást, hogy mennyire kellene már egy olyan fesztivál, ami "pont azt képviseli, amit mi gondolunk" - jelentsen ez bármit is.
Így is történt. 2025-ben már Zalaegerszeg város segítségével átköltöztek a "hivatalos helyszínre", ahol a Gébárti Tóstrandon két napon át akusztikus koncertek várták a nagyérdeműt, mindezt kutyatápért cserébe. Több, mint három tonna kutyatáp gyűlt össze, a Pankkutyának pedig országosan kezdték megismerni a nevét.
Idén, május 28-29-30-án már három naposra duzzadva, és két színpaddal készülünk. Úgymond egy teljesértékű fesztivál lettünk, hiszen 200 kempingezőnk van, illetve a bérleteink fele is elkelt.
- számol be négy héttel a kezdés előtt Szapek - Igazából innentől a cél az, hogy minden gördülékenyen menjen a fesztiválon magán, illetve hogy a fellépőink is legalább olyan jól érezzék magukat nálunk, mint a fesztiválozók.
Idén már 200 kempingező lesz a Pankkutyán
A fellépői gárda pedig valóban versenybe tudna szállni nagyobb eseményekkel is. A hazai alternatív, rock, és feltörekvő szcénákból rengeteg név bukkan fel.
V.V.: Mi külön büszkék vagyunk, hogy idén elmondhatjuk, hogy
akusztikban ellátogat hozzánk Mehringer Marci, Co Lee, Kolibri, de hangos koncertekből is olyan nevekkel büszkélkedhetünk, mint a Fish!, vagy a Hűvös. Na meg lesz három külföldi banda is nálunk, az még számunkra is hihetetlen.
Szapek Gergő szerint az ekletikus lineup a fontos: Igen, folyamatos a fejlődés, de közben fontos, hogy "hű maradjon a fesztivál magához", mert nálunk nem a gigászi sztárok adják a fesztivál ízét, hanem az az elképzelés, hogy szerintünk kik lesznek a következő évek legnagyobbjai, vagy szerintünk kik a legizgalmasabb előadók itthon. Azt tudni kell, hogy itthon rengeteg zenei réteg a nyári szezonban szinte teljesen inaktív lesz, mert mondjuk kommersz fesztiválok nem merik bevállalni, hogy hardcore punk, vagy akár emo bandákat is merjenek hozni. Szerencsére mi bátran meríthetünk mindenhonnan.
Tavaly is az volt a legizgalmasabb, amikor látszólag a fellépő nem a saját közönségével talákozott, és így is óriási élmény volt ez mindkét oldalnak
- teszi hozzá Vencel
Idén új kampányelem a "visszahozzuk a gyerekkorodat" felkiáltás is, ami teljesen a közönséghez való alkalmazkodásból fakad.
V.V.: Tavaly kaptunk egy helyi gimnázium tanárától számháborúhoz kártyákat, amit unaloműző jelleggel bedobtunk a kempingben.
Tíz percen belül azon kaptuk magunkat, hogy több száz felnőtt és fiatal rohangál az egész fesztiválon gyermeki vigyorral, mert annyira beütött ez a játék náluk.
Idén összeszedtük az összes gimis-nyári tábori játékot a délelőttökre, ami szerintünk közel hasonló élményt nyújthat. Persze a számháború is marad.
A számháború biztosan marad
A kihívásokról is őszintén beszéltek:
Sz.G.: Azt tudni kell, hogy elképesztő költségek vannak az első években, hiszen "tábort, közönséget építünk", így készülni kell arra is, hogy az első pár Pankkutya úgymond tőke nélkül jön létre, és a támogatások illetve a jegyvásárlás tartja fent. Ugyanakkor tudjuk/látjuk, hogy alapvetően az összes fesztivál nehéz helyzetben van anyagilag, szerencsére nekünk a fesztivált kell eltartani, hiszen minden résztvevőnk önkéntes alapon, szerelemből dolgozik ezen.
V.V.: Illetve tudatosan nem akarunk nekiugrani egy 3-4000-es eseménynek, bár nem titkolt cél, hogy szeretnénk az évek alatt odáig nőni. Szerintem erre csak akkor van esélyünk, ha lassabban építkezünk, és "kelendőbbek leszünk", mint amennyit tudunk adni magunkból.
2026-ban a cél tehát az, hogy sztenderd opcióvá váljon mindenki számára a Pankkutya.
V.V.: A régióban szerencsére sok fesztivállal nem kell versenyezni, mert amik vannak a környéken, azok teljesen mást képviselnek és van is nekik létjogosultságuk. De azért az ország minden tájára lövünk, hiszen mi is utaztunk annak idején hosszú órákat Orfűre, Debrecenbe, bárhová egy jó buliért, úgyhogy
a cél az, hogy amikor tavasszal tervezgetik az emberek a nyarukat, a Pankkutya Fesztivál egy opcióként, sőt, az árából fakadóan akár egy biztos pontként szerepeljen a naptárukban.
Sz.G.: Azt gondolom, hogy a kicsi fesztiváloké a jövő, ebben pedig szeretnénk az egyik legkülönlegesebb lenni, mind a jótékony, jófej jelleg miatt, mind pedig amiatt, mert évről évre magunkra tudunk licitálni.
Manapság látjuk, hogy minden fesztivál hasonló problémákkal nyüglődik - állítják legalábbis a Pankkutya megálmodói - ugyanaz a fellépőhad és tarthatatlan árak, miközben azt érezzük, ezt az összes többi fesztiválon megkapjuk. Szapek Gergő az idén szállt be a szervezői kör mellé, mellette pedig az egyik alapító, Varga Vencel mesélt a fesztivál történetéről.
A Pankkutya Fesztivál ötlete zeneipari szereplők barátságából áll, így 2024-ben, egy zalaegerszegi hátsó kertben hat fiatal összehozta a házibulik fesztiválfeelingjét.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Tiniként lebénult az arca, női cipőket árult, Magyarországon forgatta az első filmjét, és majdnem meghalt a motorján… kétszer is – George Clooney 65 éves
Egy jókora grizzly miatt érkezett a ’80-as évek elején hazánkba, de csalódnia kellett. Később Hollywood legnagyobb sztárja és legkelendőbb agglegénye lett… míg nem „szelídítették”.
George Timothy Clooney 1961. május 6-án született a Kentucky állambeli Lexingtonban, egy olyan családban, amely szoros kapcsolatban állt a szórakoztatóiparral. Édesapja, Nick Clooney ismert televíziós műsorvezető és híradós volt, édesanyja, Nina Bruce pedig szépségkirálynő és a város egyik tanácsosa. George a nővérével, Adeliával nőtt fel egy összetartó családban, amely éppoly nagyra értékelte a humort, mint a kemény munkát. Clooney-ék kapcsolata a showbiznisszel mélyen gyökerezik. George nagynénje, Rosemary Clooney az 1950-es és ’60-as években híres énekesnő és színésznő volt, olyan slágereiről ismert, mint a „Come On-A My House” vagy a „Mambo Italiano”. A nagybátyja, José Ferrer pedig elismert színész volt, aki Oscar-díjat nyert az 1950-es Cyrano de Bergerac című filmben nyújtott alakításáért.
A híres rokonai ellenére egyébként George-nak viszonylag szerény gyermekkora volt. A kentucky-i Fort Mitchellben található Blessed Sacrament Schoolba járt, mielőtt a családjával az ohiói Columbusba költözött volna, ahol az apja híradós bemondóként vállalt munkát. Majd a család később visszatért Kentuckyba, és az Augusta nevű kisvárosban telepedtek le.
George a helyi gimnáziumba járt, ahol átlagos tanuló volt, de a sportban, különösen a baseballban és a kosárlabdában kiemelkedő teljesítményt nyújtott.
Tizenéves korában a Bell-féle bénulás nevű betegséggel küzdött, amely az arc egyik oldalának ideiglenes megbénulását okozza. Ez az élmény önbizalom-hiányossá tette őt, és óvatosabbá mások ítéleteivel szemben.
George állapota azonban végül javult, és ennek köszönhetően tanulta meg elmondása szerint a rugalmasságot és az empátiát.
A magyar medve esete
Miután 1979-ben leérettségizett, beiratkozott a Northern Kentucky Universityre, ahol televíziós újságírást tanult. Hamar rájött azonban, hogy az igazi szenvedélye a színészet, ezért 1982-ben otthagyta az egyetemet, és Los Angelesbe költözött, hogy hollywoodi karriert építsen. Az ottani kezdeti éveit azonban küzdelem és bizonytalanság jellemezte. Számos alkalmi munkát vállalt, többek között női cipőket árult, építőmunkásként dolgozott, és dohányt vágott, hogy fizetni tudja a lakbért, miközben persze folyamatosan meghallgatásokra járt.
Az első filmjét épp Magyarországon forgatta, ez volt a Grizzly II: Revenge, amely Szőts André rendezésében Budapesten és Pilisborosjenőn forgott. Olyan, akkor még ismeretlen színészek voltak a szereplőtársai, mint Laura Dern, Charlie Sheen (aki Karate kölyök főszerepét mondta le emiatt, mivel előbb elígérkezett ehhez) vagy Timothy Spall (a Harry Potter-filmek Peter Pettigrew-ja), de azért akkor már nagyobb nevek is, mint például az Indiana Jones-filmek Sallahja, John Rhys-Davies vagy az akkor már Oscar-díjas Louise Fletcher (Száll a kakukk fészkére). Aznap, amikor Clooney, Dern és Sheen megérkeztek Magyarországra, hogy megkezdjék a jeleneteik forgatását, a film társproducere, Joe Proctor közölte a másik producerrel, Csikós-Nagy Zsuzsával, hogy elfogyott a pénzük, majd 30 perccel később le is lépett, sorsára hagyva a forgatáson már jelen lévő kb. 300 embert. Csikós-Nagy ezt az infót azonban nem árulta el senkinek, és kétségbeesetten kereste a módját, hogy a film továbbhaladhasson. Szerencsére megjelent egy japán befektető, aki elegendő pénzt biztosított a film elkészítéséhez. Csikós-Nagy később elmondta, hogy Clooney-val, Dernnel és Sheennel fantasztikus volt együtt dolgozni: mindhárman izgatottan várták a forgatást, sőt, még a film díszleteinek és kameráinak mozgatásában is segédkeztek, és bármikor rendelkezésre álltak, amikor szükség volt rájuk.
Az akkori magyar kormány végül azonban a számlák ki nem fizetése miatt lefoglalta a forgatáshoz használt felszerelés nagy részét; ennek következtében pedig nem tudták elvégezni az utómunkálatokat, így a filmet sem mutatták be. 2007-ben egy munkapéldány illegálisan felbukkant az interneten, de végül csak 2020-ban sikerült azt befejezni, és 2021-ben, vagyis több mint 37 évvel a forgatása után kerülhetett csak a közönség elé.
Épp ezért Clooney első hivatalos áttörése csak 1984-ben következett be, amikor egy kisebb szerepet kapott az E/R című tévésorozatban (nem tévesztendő össze a későbbi ER-ral, vagyis a Vészhelyzettel). Ez az orvosi szitkom csak egy évadot élt meg, és bár nem aratott sikert, Clooney-nak értékes tapasztalatot és egy kisebb ismertséget hozott. Az 1980-as évek során aztán továbbra is tévézett, vendégszerepeket vállalva olyan népszerű sorozatokban, mint a Gyilkos sorok, az Öreglányok vagy a Roseanne. Szerepelt több alacsony költségvetésű filmben is, köztük a Return to Horror High-ban (1987) vagy A gyilkos paradicsomok visszatérésében (1988), az erőfeszítései ellenére azonban nehezen sikerült állandó munkát találnia, gyakorta szembesült elutasítással.
Ross doki rendel
Majdnem a kilencvenes évek közepéig kellett várnia arra, hogy sztár legyen, 1994-ben starolt el ugyanis a Vészhelyzet, amelyben Dr. Doug Ross szerepét kapta. A Michael Crichton által készített sorozat azonnal sikert aratott, George pedig a sármos, de problémás gyermekorvos megformálásával világszerte közismertté vált. A Vészhelyzet ugyanakkor nemcsak a sztárságba repítette őt, hanem szexszimbólummá is tette.
A sorozatban töltött ideje alatt kétszer jelölték Emmy-díjra és háromszor Golden Globe-ra, ő viszont elhatározta, nem hagyja magát tévés színészként beskatulyázni. Elkezdett hát filmbeli lehetőségeket keresni, mivel komoly színészként akart érvényesülni Hollywoodban. Első jelentősebb szerepét 1996-ban kapta, amikor Quentin Tarantino, Harvey Keitel és Juliette Lewis mellett játszott a Robert Rodriguez által rendezett Alkonyattól pirkadatigban. Ez olyannyira bejött, hogy egy romkom (Szép kis nap!) után, 1997-ben már magát Bruce Wayne-t, azaz Batmant játszotta a Batman és Robinban. S bár a filmet a kritikusok széles körben lehúzták, és gyakran emlegetik a Batman-filmek leggyengébb darabjaként (Clooney maga is szégyelli), azért sikeres volt, így George karrierje továbbra is virágzott, és hamarosan sikeresebb projektekkel tért vissza. (A Vészhelyzetből az 5. évad után, 1998-ban szállt ki, csupán két epizódban tűnt fel később, a hatodikban és az utolsó, tizenötödikben, amolyan nagy visszatérésként.) Olyan filmek következtek, mint a The Peacemaker (1997), a Mint a kámfor (1998), a Sivatagi cápák (1999), az Ó, testvér, merre visz az utad? (2000), a Viharzóna (2000), az Ocean’s Eleven – Tripla vagy semmi (2001), a Széftörők (2002) vagy a Solaris (2002).
A filmet rendezte…
Ekkoriban már Hollywood egyik legkeresettebb színésze volt, s bár folytatta is ebbéli tevékenységét, ekkor már valóra válthatta legfőbb vágyát is, hogy filmeket rendezzen. A direktori debütálására 2002-ben került sor az Egy veszedelmes elme vallomásaival, amely többnyire pozitív kritikákat kapott.
Így folytathatta a szenvedélyét következő projektjével, a Good Night, and Good Luckkal (2005), amely viszont már hatalmas kritikai sikert aratott, összesen hat Oscar-díjra jelölték, köztük George-ot is a legjobb film és a legjobb rendező kategóriában. Mégsem ezért nyerte el akkor a szobrot, hanem színészként az ugyanabban az évben bemutatott Sziriánáért (2005) a legjobb férfi mellékszereplők közt.
S bár azóta számos filmet rendezett (pl. Bőrfejek, A hatalom árnyékában, Műkincsvadászok, Suburbicon, Az éjféli égbolt, Iskola a pult mentén, Egy csónakban), és még többen szerepelt, a 2005-ös szakmai sikereit azóta sem tudta túlszárnyalni, igaz, színészi Oscar-jelöléseket még be tudott zsebelni, méghozzá a Michael Claytonért (2007), az Egek uráért (2009) és az Utódokért (2011), valamint A hatalom árnyékában (2011) forgatókönyvéért. Az Argo-akcióért (2012) pedig kapott még egy Oscart produceri minőségben.
Aktivizálta magát
A karrierje során Clooney mélyen elkötelezte magát különféle humanitárius ügyek és a politikai aktivizmus mellett. Hírnevét és erőforrásait arra használta, hogy felhívja a figyelmet fontos globális kérdésekre, és hogy kiálljon a társadalmi igazságosság mellett. Az egyik legjelentősebb ilyen tevékenysége a szudáni Dárfúrban végzett munkája, amit többek között népirtás sújtott. 2006-ban George több más hírességgel, köztük Brad Pitt-tel és Matt Damonnal együtt megalapította a Not On Our Watch nevű szervezetet, hogy felhívja a figyelmet a dárfúri válságra, és segítséget nyújtson az erőszak áldozatainak. Clooney többször is ellátogatott a régióba, hogy találkozzon a menekültekkel, és felhívja a figyelmet a helyzetükre. Még az ENSZ Biztonsági Tanácsában is felszólalt a kérdésről, 2012-ben pedig letartóztatták a washingtoni szudáni nagykövetség előtti tüntetés során.
George aktivizmusa ugyanakkor kiterjed a környezetvédelmi kérdésekre is, illetve sok helyen felszólalt olyan fontos ügyek kapcsán, mint a megújuló energia és az éghajlatváltozás.
Motorbalhék
2007. szeptember 21-én Clooney és akkori barátnője, a realitysztár Sarah Larson megsérültek egy motorbalesetben, a New Jersey-i Weehawkenben, amikor a motorkerékpárjukat elgázolta egy autó. A kocsi vezetője azt állította, hogy Clooney jobbról próbált előzni, míg a színész szerint az autó sofőrje balra indexelt, majd hirtelen jobbra kanyarodott, és így beléjük ütközött. Szerencsére egyikük sem sérült meg komolyabban. 2007. október 9-én aztán a Palisades Medical Center intézmény több mint két tucat alkalmazottját fizetés nélküli felfüggesztéssel sújtották, mivel kiderült, hogy a szövetségi törvényt megszegve belekukkantottak Clooney orvosi adataiba.
Majdnem tizenegy évvel később aztán a filmsztár újra balesetet szenvedett: 2018. július 10-én megint egy motoron ült, amikor elgázolta őt egy autó Szardínia szigetén, miközben épp A 22-es csapdája (2019) című minisorozat forgatásra tartott.
Clooney akkor enyhe sérülésekkel kórházba került, de gyorsan felépült.
Amal, az agglegényidomár
Clooney-t a karrierje nagy részében Hollywood egyik legkívánatosabb és leginkább megrögzött agglegényeként tartották számon. Számos (és nem túl hosszú) románca ellenére gyakran kijelentette, hogy nem szándékozik újra megnősülni, miután első házassága a színésznő Talia Balsammal 1993-ban (négy év után) válással végződött. Ezután olyan hírességekkel járt általában rövidebb ideig (és persze többek között), mint Kelly Preston, Kelly Rutherford, Cameron Diaz, Renée Zellweger, Lucy Liu vagy Krista Allen. Clooney egyébként gyakran viccelt azzal, hogy élete leghosszabb kapcsolata egy Max nevű csüngőhasú malachoz kötődik, akit még Kelly Prestonnal fogadtak magukhoz, ám a szakításuk után is a színésznél maradt, egészen a 2006-os haláláig. Vagyis összesen 18 évet voltak együtt…
George a házasságról alkotott nézetei azonban megváltoztak, amikor 2013-ban megismerkedett Amal Alamuddinnal, egy rendkívül elismert nemzetközi emberi jogi ügyvéddel. Egy közös barátjuk mutatta be őket egymásnak, George-ot pedig azonnal lenyűgözte Amal intelligenciája, szépsége és az igazságosság iránti szenvedélye. A kapcsolatuk gyorsan virágzott, mígnem 2014. szeptember 27-én, egy fényűző szertartás keretében házasságot kötöttek az olaszországi Velencében. Ők ketten a világ egyik legjelentősebb „power couple”-jává váltak, a befolyásukat pedig arra használják, hogy kiálljanak az általuk fontosnak tartott ügyek mellett.
2017-ben aztán George és Amal szülők lettek, méghozzá egy kétpetéjű ikerpáré; a fiút Alexandernek, a lányt Ellának neveztek el.
Az apaság pedig új dimenziót hozott az akkor már 56 éves George életébe, aki gyakran beszélt arról, milyen mély hatással volt rá, hogy szülő lett. Illetve kifejezte azt a vágyát is, hogy a gyermekei erős empátiával és társadalmi felelősségtudattal nőjenek fel, így e szellemben nevelik őket.
George Timothy Clooney 1961. május 6-án született a Kentucky állambeli Lexingtonban, egy olyan családban, amely szoros kapcsolatban állt a szórakoztatóiparral. Édesapja, Nick Clooney ismert televíziós műsorvezető és híradós volt, édesanyja, Nina Bruce pedig szépségkirálynő és a város egyik tanácsosa. George a nővérével, Adeliával nőtt fel egy összetartó családban, amely éppoly nagyra értékelte a humort, mint a kemény munkát. Clooney-ék kapcsolata a showbiznisszel mélyen gyökerezik. George nagynénje, Rosemary Clooney az 1950-es és ’60-as években híres énekesnő és színésznő volt, olyan slágereiről ismert, mint a „Come On-A My House” vagy a „Mambo Italiano”. A nagybátyja, José Ferrer pedig elismert színész volt, aki Oscar-díjat nyert az 1950-es Cyrano de Bergerac című filmben nyújtott alakításáért.
A híres rokonai ellenére egyébként George-nak viszonylag szerény gyermekkora volt. A kentucky-i Fort Mitchellben található Blessed Sacrament Schoolba járt, mielőtt a családjával az ohiói Columbusba költözött volna, ahol az apja híradós bemondóként vállalt munkát. Majd a család később visszatért Kentuckyba, és az Augusta nevű kisvárosban telepedtek le.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
