News here
hirdetés

KULT

Arany Medál-díj: Udvaros Dorottya, Szabó T. Anna és Hámori Ildikó is a díjazottak között

A díjátadót a koronavírus-járvány miatt csak tízhónapos csúszással tudták megtartani. Hat kategóriában adták át a kitüntetést, mutatjuk a díjazottakat.

Link másolása

hirdetés

Kedden délután tartották az Arany Medál-díjak 12. átadási ünnepségét a fővárosi Bethlen Téri Színházban.

A kitüntetést az alábbi kategóriákban adták át:

Az év írója: Szabó T. Anna, József Attila-díjas író, költő

Az év színésze: Mészáros Béla, színművész

Az év színésznője: Udvaros Dorottya, Kossuth-díjas színművész

hirdetés

Az év filmrendezője: Dombrovszky Linda, filmrendező

Az év legígéretesebb fiatal tehetsége: Gáspár Kata, színművész

Életműdíj: Hámori Ildikó, Kossuth-díjas színművész

A koronavírus-járvány miatt tízhónapos csúszással megtartott díjátadáson Andorai Péter Krisztián, énekes, színész és Szabó Tamás zongoraművész SwingOver elnevezésű duója is fellépett. Az esemény állandó háziasszonya Juhász Anna irodalmár kulturális menedzser.

Díjat adott át Bodrogi Gyula Kossuth-díjas színművész, Gera Marina Nemzetközi Emmy-díjas színművésznő, Trokán Péter Jászai Mari-díjas színművész, Gáspárfalvi Dorka színművész és Nagy Lea író-költő. Díjat vett át Földes Eszter színművész. (Bodrogi Gyula az Arany Medál-életműdíjat 2012-ben, Földes Eszter az év színésznőjének járó kitüntetést 2015-ben vehette át.)

Fotó: MTI/Kovács Attila

A díjazottak a villányi Vylyan Pincészet és az egri Kovács Nimród Borászat felajánlásából értékes borokat tartalmazó ajándékban, továbbá virágcsokorban, elismerő oklevélben részesültek. A vendégek és díjazottak a színpadi díjátadás előtt és után a Vylyan boraiból, a BB pezsgőiből kortyolhattak, a Smankerli Cukrászda és Kávézó kínálatából falatozhattak.

Arany Medál-díj története

Az Arany Medál-díj egyedülálló kulturális közönségdíj, amelyet Navarrai Mészáros Márton kulturális újságíró, lap- és könyvszerkesztő kultúrafogyasztó kamaszként 2008-ban alapított. A kitüntetésre minden évben egy hónapig lehet szavazni az interneten, illetve két helyszínen: a fővárosi Bethlen Téri Színházban és a debreceni Apolló moziban. Évente tízezrek-százezrek voksolnak. A díjat 2021-től Szeredi Sára üvegtervező tervezi és készíti.

A Bethlen Téri Színház 2013 óta állandó díjátadási helyszínként szolgál. Eddig negyvennyolc művész vette át az Arany Medál-díjat.

A korábbi elismertek között van (mások mellett) Törőcsik Mari, Bodrogi Gyula, Molnár Piroska, Bánsági Ildikó, Bálint András, Martinovics Dorina, Hámori Gabriella, Gálffi László, Básti Juli színművészek, Szász János, Till Attila, Enyedi Ildikó filmrendezők, Nádas Péter, Háy János, Dragomán György szépírók.

2020-as kitüntetettek:

Szabó T. Anna, József Attila-díjas író, költő.

Kolozsváron született, 1987-ben családjával áttelepült Magyarországra. 1991-ben Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar–angol szakos hallgatója, az Eötvös József Collegium diákja. 1997-ben szerzett tanári és előadói diplomát, majd elvégezte az Angol Reneszánsz és Barokk PhD-programot, doktori fokozatát 2007-ben szerezte meg. Jelenleg Budaörsön él férjével, Dragomán György íróval és két gyermekükkel. Egyetemi évei alatt kezdett publikálni, több napi- és havilapban, különféle antológiákban rendszeresen közöl verseket, esszéket, novellákat. Első kötete A madárlépte hó címmel 1995-ben jelent meg, ezt követően a Magvető Könyvkiadónál publikálja versesköteteit. Író, műfordító (többek között William Shakespeare, James Joyce, Sylvia Plath, W. B. Yeats, John Updike, Beatrix Potter írásait fordította), dolgozott a Cinema magazinnak, tanári és szerkesztői munkát végzett a British Councilnak, a Magyar Könyv Alapítványnak és a Hungarian Quarterlynek, részt vett a Nyugat, a Szósz és a Lyukasóra című televíziós irodalmi műsorokban, cikkeket, tanulmányokat és kritikákat ír, színdarabjait sikerrel játszották. Negyvenkilenc éves.

Mészáros Béla, színművész

Az Új Színház stúdiója elvégzése után 2003-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, Máté Gábor osztályában. Gyakorlatát a Katona József Színházban töltötte, majd 2003-ban, a diploma megszerzése után itt is kapott szerződést. Jelenleg is a társulat tagja. Egykori osztálytársaival megalapította az AlkalMáté Trupp nevű csoportot. Színpadi munkái közül számtalan filmben és sorozatban láthatta a közönség, az utóbbi években a Pesti balhé, a Seveled, a BÚÉK! című filmekben, valamint a Mintaapák című sorozatban. Negyvenkét éves.

Udvaros Dorottya, Kossuth-díjas színművész

A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után 1978-ban a szolnoki Szigligeti Színházhoz szerződött. 1981-ben a Nemzeti Színház (jelenlegi nevén: Pesti Magyar Színház), 1982-től a budapesti Katona József Színház alapító tagja. 1994-től az Új Színház, 1997-től a Bárka Színház, 2002-től a Nemzeti Színház tagja. Szenvedélyes lendülettel játszik, színészi alkata változatos jellemek megformálására teszi képessé, klasszikus és mai darabokban, drámában és vígjátékban egyaránt remekel. Számtalan filmszerepe közül a Te rongyos élet (1983), A miniszter félrelép (1997) és Nyugalom (2008) című filmekben játszott szerepe a legismertebb. 1983-ban Jászai Mari-díjat, 1990-ben Kossuth-díjat kapott. Nyolc alkalommal nyerte el különféle filmfesztiválokon a legjobb női alakítás díját. 2004-ben Prima díjas lett, 2005-ben beválasztották a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjai közé. Hatvanhét éves.

Dombrovszky Linda, rendező

2013-ban Almási Tamás osztályában végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem, Film és TV – rendező szakán. Egyéb filmes munkák után és mellett, több kisjátékfilmje (Csavargó, 2009; Harmadnapon, 2013; Hetvenes, 2014) és dokumentumfilmje (Kötelesség, 2011; Volt egyszer két balerina, 2016) hazai és külföldi sikeres fogadtatása után tavaly mutatták be a Pilátus című egész estés játékfilmjét, amellyel elnyerte a legjobb rendezőnek járó Milánói Filmdíjat. A Szabó Magda regényéből készült filmet sokáig esélyesnek találták a Golden Globe-díj jelölésre. Számtalan országban díjazták a filmet és alkotógárdáját. Filmjeiben rendszeresen fordul az idősek, az öreg kor problémái felé. Negyvenegy éves.

Gáspár Kata, színművész

Állatorvosnak, tengerbiológusnak vagy pszichológusnak tanult volna tovább, de 2003-ban, a főszereplésével bemutatott Apám beájulna című film beszippantotta a színjátszás világába. Érettségi után beiratkozott az esztergomi főiskola (ma Pázmány Péter Katolikus Egyetem Vitéz János Kar) kommunikáció szakára és a Nemzeti Színház akkor induló kétéves színészképző stúdiójába. Első önálló színházi szerepét 2007-ben kapta Alföldi Róbert rendezőtől. Hét éven át játszott a Nemzeti Színházban, majd 2013-ban szabadúszó lett, s a budapesti Karinthy és a veszprémi Petőfi Színház előadásaiba is meghívást kapott. 2017-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor szakán, Molnár Piroska, Szőcs Artúr és Kocsis Gergely osztályában. 2014-től a Thália Színházban, 2015-től a Pesti Magyar Színháznál kapott szerepeket, ahol 2020-ig volt tag. A 2000-es évek közepétől látható filmekben (Tibor vagyok, de hódítani akarok, 2006; S.O.S. szerelem, 2007; 9 és 1/2 randi, 2008; Intim fejlövés, 2009, Login, 2013), sorozatokban, továbbá hallható szinkronhangként is. 2018-tól a 200 első randi című sorozat címszereplője és mostanában a Játékszínben is játszik. Harminchárom éves.

Hámori Ildikó, színművész

Tizenhárom évesen már tévéfilmben játszott, 1960-tól a Magyar Televízió gyermekszereplője volt. Mielőtt felvették a főiskolára, 1966–67-ben tagja volt, az akkor alakuló, híressé vált, Bodnár Sándor vezette Nemzeti Színház stúdiójának. Ekkor lépett először a Nemzeti színpadára, amikor Az ember tragédiája Major Tamás rendezte előadásával megnyílt Nemzeti Színházként a Hevesi Sándor téri épület. 1971-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, Békés András és Gáti József osztályában. 1971–1980 között a Thália Színházhoz szerződött. 1980–1983 között a Népszínházban lépett fel. 1983-tól a Nemzeti Színház, majd 2000-től, az átnevezés után is a Pesti Magyar Színház társulatának művésznője. A magyar színház- és filmművészetben betöltött szerepe és generációk számára meghatározó, emlékezetes alakításai jól ismertek, aktív szinkronszínészként is. 1980-ban Jászai Mari-díjat, 2014-ben Kossuth-díjat kapott. Hetvennégy éves.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT
Poszttraumatikus stressz szindrómát kapott a Jeffrey Dahmer-sorozat egyik stábtagja
Nemcsak a sorozat témája nehezen emészthető, a forgatás is egy horrorral érhetett fel számára.
Fotó: Netflix - szmo.hu
2022. október 01.


Link másolása

hirdetés

A Netflix új sorozata, a Szörnyeteg: A Jeffrey Dahmer-sztori egyik stábtagja azt állítja, hogy PTSD-t, vagyis poszttraumatikus stressz szindrómát kapott, miután megtekintette a széria trailerét, mivel az felidézte benne, hogy milyen borzalmasan bántak vele a stábtagok.

A stáb két fekete női munkatársa közül egyikük, Kim Alsup szerint folyamatosan összetévesztették egy másik fekete nővel, aki szintén a műsorban dolgozott. A nő odáig ment a Los Angeles Times beszélgetése során, hogy a Jeffrey Dahmer-sztori volt

„az egyik legrosszabb műsor, amelyen valaha dolgoztam... igazán kimerítő volt.”

A megkönnyebbülést csak a hatodik rész hozta el számára, amit a szintén fekete Janet Mock írt, és Paris Barclay rendezett. Alsup szerint a stáb több szabályt sem tartott be, mint például a mentális egészségügyi koordinátorok biztosítása, amiről korábban a Netflix azt nyilatkozta, hogy mindenki számára hozzáférhetővé tették.

Alsup mindenesetre nem nézi a szériát, mivel túl sok rossz emléket idézne fel benne, amitől csak felerősödik a poszttraumatikus stressz szindrómája. Nem ő az egyetlen, aki a streaming óriás sorozata ellen felszólalt az utóbbi időben.

hirdetés

Rita Isbell, Jeffrey Dahmer áldozata, Errol Lindsey húga, aki 1992-ben Dahmer perében érzelmes nyilatkozatot adott, neheztelte, hogy a sorozat alkotói nem keresték meg a műsorral kapcsolatban.

Szerinte illet volna megkérdezni tőle, hogy nem bánja-e, ha feldolgozzák a történteket. Így ugyanis felszakították a régi sebeit, és a sorozat felidézte számára a tragikus történéseket.

Mindenesetre a Szörnyeteg: A Jeffrey Dahmer-sztorit elképesztő sikerként könyvelheti el a Netflix, ami az egyik legjobb évadpremiert produkálta. A kategóriájában mindössze négy sorozat előzi meg, vagyis ezek produkálták a legjobb nyitányokat eddig, illetve azóta, hogy a szolgáltató órákban és nem megkezdett percekben méri a nézettséget: a Nyerd meg az életed, a Mindannyian halottak vagyunk, a Stranger Things negyedik évada és A Bridgerton család második évada.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés
Amerika legbetegebb sorozatgyilkosa így úszta meg évekig – A Jeffrey Dahmer-sztori
Miből lesz a cserebogár, avagy hogy lesz egy furcsa kisfiúból a rettegett Jeffrey Dahmer.

Link másolása

hirdetés

Jeffrey Dahmer szörnyeteg volt. Jeffrey Dahmer egy elhanyagolt gyerek volt. Jeffrey Dahmer embereket ölt, savban oldotta fel őket és/vagy megette a húsukat. Jeffrey Dahmer magányos volt. Jeffrey Dahmer egy magányos, beteg, szánandó, borzalmas tetteket elkövető ember volt, akit végül utolért a sorsa: letartóztatása után a börtönben agyonverték 34 évesen. Jeffrey Dahmer sérülékeny, kapcsolódni képtelen, sokszoros személyiségzavartól szenvedő emberi roncs volt. Körülbelül ezeket az első pillantásra egymásnak ellentmondó minőségeket jeleníti meg a zseni veterán sorozatkreátor, Ryan Murphy (American Crime Story) a Dahmer – Szörnyeteg: A Jeffrey Dahmer-sztori című netflixes miniszériájában.

Az ellentmondásos minőségekkel pedig kábé annyit akarhat, amit eddig is mindig minden sorozatával, melyek egytől egyig – még a Glee is – érzékenyíteni akart, árnyalatokat mutatni, elfordulni a fekete-fehértől, az egymás megbélyegzésétől a tényleges emberismeretig. De azért valljuk be, nagy fába vágta a fejszéjét – vagy húsbárdját -, amikor Amerika Ted Bundy és Ed Gein mellett leghírhedtebb sorozatgyilkosának életét tervezte bemutatni. Hogyan lehet úgy elmesélni egy ilyen iszonyatos történetet, hogy lekösse a nézőt, legyen kapcsolódási pontja, ha már azonosulni nehezen is tud, és ne hagyja abba már az első rész után a sorozatot az iszonytól? Mert Dahmer lefelé, és egyre mélyebbre süllyedő spiráljában benne lenni nem komfortos érzés.

Ezt a sorozatot nem élvezettel nézzük, maximum az emberi természet legsötétebb oldalára kíváncsi elrettenéssel.

Úgy lehet sikeresen ezt megtenni, és Murphynek sikerült, hogy szenvtelenül, minden filmes eszközzel – színészi játék, dramaturgia, vizualitás stb. – azon dolgozik, hogy ezt a sztorit a lehető legnagyobb távolságtartással, ugyanakkor megértéssel is mesélje el. A kettő ugyanis nem zárja ki egymást. Undorodhatunk valamitől úgy is, hogy közben értjük, miért vált ilyenné.

Dahmer minden emberi képzeletet alulmúló tettei mögött, mint minden patológiás eset mögött, sok személyes történeti is motívum áll.

A terhesség alatt is végletesen gyógyszerfüggő, instabil anya gyakorlatilag végig drogozza a magzatot, aki mások számára „furcsa” gyerekként már ekkor magában izolálni és szégyellni kezdi a másságát. Mindezt a hatvanas-hetvenes évek Amerikájában, ahol a konzervatív értékekhez társuló álszentség a Dahmer feletti generáció képében még erősen megbélyegezte a melegeket (Dahmer is meleg volt).

Onnantól meg, hogy valakit a társai nyominak bélyegeznek a suliban, már csak háttér kérdése, mennyire viszi magasra az önbecsülését, vagy épp ellenkezőleg: mennyire löki a legmélyebb, legzsigeribb harag pokoli bugyraiba, ahol már az élő nem is vonzó, csak a kontrollálható zombi az, és a szétcsonkolt testrészek.

hirdetés

Jeffrey Dahmer háttere egy pillanatig sem volt biztonságos érzelmileg: a pszichiátrián kikötött anyával, az apával, aki valójában érzelmileg nincs jelen, a tényleges törődés hiánya , azaz a tökéletes magány vette körül. A lejtőn való elindulást egyértelműen a 17 éves kiskorúként hónapokra magára hagyottság indította el, ekkor kezdett el kimaradni az iskolából, fiktív valóságot gyártani és masszívan alkoholizálni.

Murphy tehát nem bagatellizálja el a hátteret, de sötét, homályos, füstös-mocsárszínű képeivel folyton azt sugallja, a pokolban járunk ezzel az emberrel együtt, akinek kábé fogalma sincs, hogy ő maga kicsoda, csak a legzsigeribb ösztönei után megy.

Evan Petersnek már azért is taps jár, hogy elvállalta ezt a hatalmas kihívást jelentő szerepet, amiben nemhogy helytáll, hanem képes úgy ábrázolni Jeffrey Dahmert, hogy minden árnyalatát meg tudja mutatni a torzult személyiségnek: a szorongásait, a drámáját – lásd az első gyilkosságot – és a beteg elméjéből érkező vágyakat, amiknek nem tud ellenállni.

Sem a kreátor, sem a színész nem mentik fel Dahmert, de a remekül megírt Amerikai Crime Story alkotója már ráérzett arra, ezt a sorozatot 2022-ben meg lehet csinálni, és végig lehet merni nézni anélkül, hogy öncélúnak éreznénk az erőszakot. Sőt, ellenkezőleg: fájdalmasnak látjuk, mint ahogy megerőltető végignézni mindazt, amit művel, de mivel látjuk, hogy jut el A-ból B-be, aztán C-be stb., végig érthetőek a folyamatai. És tehetetlenül dühösek is vagyunk, hogy mekkora ziccert hagy ki a rendőrség éveken keresztül.

És akkor még nem beszéltünk a társadalmi vetületről, ami csodásan tükröt tart az amerikai szociális/rendfenntartó szisztémának:

egy szőke, fehér srác hosszú éveken át tudta úgy megúszni egy feketék lakta környéken, hogy bár volt dolga a rendőrséggel, - őrizetbe vették és nyilvántartásba is került -, bárki is komolyan vegye akár a fűrészhangra zokogva elalvó szomszéd nő sirámait vagy a lakásából áradó bűzt

– Dahmer itt tárolta a hullákat és a testrészeket - , csak azért, mert inkább hittek egy jól színészkedő sorozatgyilkosnak, mint a becsületes, de háborgó feketének. Az áthallások itt sem félretehetők. Ha nagyon didaktikus akarna lenni Murphy, azt is mondhatná a Dahmerrel, hogy kapja be a társadalom, így figyeltek egymásra, magatokra, a magzataitokra, a gyerekeitekre, a feketékre, és egyáltalán, így néztek magatokba – és ezzel ilyen szörnyszülötteket hoz mindez létre. De nem különösebben didaktikus, úgyhogy mindez a sorok között marad.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk

hirdetés
KULT
10 ezer fős telt ház előtt tért vissza a Quimby, olyan volt a koncert, mintha abba se hagyták volna
Ugyanazzal a lendülettel és átéléssel játszották a dalaikat, mint korábban, a majdnem három éves kényszerszünet még a konferálásokban is alig került szóba.

Link másolása

hirdetés

Katartikus pillanat volt, amikor a Budapest Park idei szezonzáró buliján először a Quimby többi tagja, majd utolsóként Kiss Tibi is felsétált a színpadra: rajongók ezrei kezdtek el egyszerre teli torokból sikítani, éljenezni, vagy hasonló módon kifejezni örömüket. Minden okuk megvolt erre, hiszen hosszas kálvária végére került pont október 1-jén, teljes felállásban utoljára 2019 karácsonya előtt néhány nappal adtak koncertet.

2020-ban először a Covid tett keresztbe a terveiknek, ezt súlyosbította aztán még tovább a nyár eleji bejelentés, miszerint frontemberük bentlakásos terápiába kezdett, minden erejével a gyógyulásra koncentrál, ezért határozatlan idejű pihenőre vonulnak.

Miután azt az évet teljesen kihagyták, tavaly először egy Plusz-Mínusz névre hallgató koncertfilmmel hallattak magukról, amelyben vendégénekesek ugrottak be Tibi helyére. Az átkötő blokkokból pedig a kissé szemérmes fogalmazás ellenére világosan kiderült, hogy a csapat az egymásra rakódott történtek miatt fennállása legmélyebb válságán megy épp keresztül.

A film némileg módosított programját kétszer élőben is bemutatták, a 2021-es Művészetek Völgyében, majd a Budapest Parkban. Közben Tibivel kapcsolatban is biztatónak tűntek a jelek, elsőként a Budapest Bárral kezdte újra a koncertezést, majd másik formációjával, az Aranyakkorddal is. A Quimby nagy visszatérése viszont egyre csak váratott magára: először idén tavaszra, majd őszre halasztották.

A kétségeket növelte, hogy állapotáról semmilyen részlet nem derült ki, interjút egyáltalán nem adott, mindössze néhány szűkszavú közlemény jelent meg arról, hogy még időre van szüksége. Erre a koncertre készülve sem vállaltak szinte semmi médiaszereplést, közzétettek viszont egy 45 perces interjúfilmet, amelyben régi ismerősük, Pritz Péter kérdezte mind a hat tagot múltról, jelenről és jövőről.

hirdetés

Azzal kapcsolatban viszont ezt megnézve sem lettünk okosabbak, mégis mi történt Tibivel az elmúlt két és fél évben – az egészen direkt módon feltett kérdésre a frontember csak szűkszavú, kitérő választ adott.

Ebből már sejteni lehetett, hogy minden bizonnyal a koncerten sem fog több szó esni a témáról, és így is történt: néhány elejtett félmondatot (pl. „De hiányoztatok, mindjárt sírok...”) leszámítva semmiből nem érződött, hogy épp az a bizonyos nagy visszatérés zajlik, amire tömegek vártak évek óta.

Persze Tibin azért látszottak a jelei, hogy még hozzá kell szoknia ahhoz, hogy újra ekkora tömeg előtt lép fel. Livius emiatt talán a megszokottnál jobban a hátán vitte a show-t, de ez neki amúgy is testhezálló szerep, aligha kellett megerőltetnie magát hozzá, hogy még feljebb csavarja a saját intenzitását.

A többieken leginkább óriási felszabadultságot lehetett látni: nehezebb pillanataikban talán ők maguk is kételkedtek benne, hogy valaha eljön ez a pillanat, most pedig, hogy végül mégiscsak eljött, őszinte örömmel adták át magukat a zenélésnek. Balanyi Szilárdra különösen igaz volt ez, végig úgy ült a billentyűk mögött, hogy le se lehetett törölni a vigyort az arcáról. De a vendéggitáros, Vastag Gábor „Vasti” is hasonló fejjel szólózta végig az estét.

Képkivágások a Budapest Park élő közvetítéséből

A dalokat ugyanazzal a lendülettel és átéléssel játszották, mint korábban, a közönség lelkesedése pedig valószínűleg még nagyobb lett: több számot is az első sortól az utolsóig énekelt a tömeg. A kétórás játékidő alatt szinte az összes kötelező sláger elhangzott, persze egy ekkora életműből lehetetlen mindent egy koncertbe sűríteni, de olyasmi biztosan nem maradt ki, ami nagy hiányérzetet okozott.

A Kispál és a Borz orfűi visszatérésével szemben itt nem voltak se megrendezett közjátékok, se más sallang, de emiatt aligha panaszkodott bárki, hiszen a dalokért érkeztünk, és meg is kaptuk őket.

„Most megyünk, de úgy néz ki, hogy még maradunk is. Még mindig nincs jobb ötletünk...” – mondta be Tibi az este végén, kicsit megvillantva jól ismert ironikus humorát. Ezért valószínűleg egy emberként volt hálás a 10 ezer fős közönség, valamint azok a rajongók is, akik ide nem jutottak el.

A jövővel kapcsolatban egyelőre annyi biztos, hogy a korábbinál jóval kevesebb koncertet fognak vállalni, jövőre jelen állás szerint 8-10 alkalommal állnak színpadra.

Az, hogy a sok újhullámos, művészileg nagyságrendekkel alacsonyabb polcon lévő előadó mellett ők is telt házat csináltak a Parkban, mindenképp jelzi, hogy generációváltás ide vagy oda, továbbra is óriási igény van a Quimby zenéjére. Bízzunk benne, hogy többé Tibi egészségi állapota se tesz ennek keresztbe.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk

hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés
A friss levegő arcszépítő színe – megnéztük a Fűző című Sissi-filmet
A rendezőnő Erzsébet vágyait és frusztrációit kutatta.

Link másolása

hirdetés

Mindenekelőtt felejtsük el a meseszép, hamvas Romy Schneidert és a jóvágású Karl-Heinz Böhmöt is, akik a több mint 60 éve készült, mostanság minden karácsonykor megismételt, látványos, romantikus Sissi-filmekben a császári-királyi párt alakították. Marie Kreutzer osztrák filmrendezőnő Fűző (Corsage) című alkotásában, amelyet az október 20-i országos bemutató előtt a Szemrevaló Filmfesztiválon láthatnak a nézők, az „álompár” már túl van ifjúságán. 1877-et írunk Ferenc József „elfoglalt” uralkodó, Erzsébet pedig egyre inkább magára marad, nemcsak a szó fizikai értelmében (ágytól már régen elváltak urával és parancsolójával, időnként az asztaltól is), hanem vágyaival és egyre erősödő frusztrációival.

„Negyvenévesen az ember már elhalványodik” – mondja az öregedéstől és az elhízástól betegesen rettegő Sissi, akit kevés szóval, illúziómentesen alakít az érdekes arcú, kicsit Meryl Streepre emlékeztető luxemburgi színésznő, Vicky Krieps. A fűző tökéletes szimbóluma a boldogtalan császárné életének: ez a rémséges ruhadarab, amelynek egyetlen célja volt, hogy alattvalói előtt hihetetlenül karcsúnak tűnjön, nem az egyetlen, ami fojtogatja.

Folyamatosan őrlődik a „kötelesség” és saját valódi énje, az udvar elviselhetetlenül merev légköre és a vele született szabadságvágya között. Időnként az ember önkéntelenül Lady Dianára gondol kétségbeesett vergődése láttán – amelyeket csak súlyosbítanak félelmei, és nem utolsósorban jó ideje meg nem élt nőisége.

Bár történik egy apró utalás az Andrássy Gyula grófhoz fűződő viszonyára, ezúttal még ennél is lehetetlenebb kapcsolatai körvonalazódnak Angliában és Bajorországban. A magyarság amúgy különleges hangsúlyt kap a filmben. Bár Ferenc Józsefnek fontos a Monarchia szempontjából Magyarország, ugyanakkor érezhetően púp a hátán, miközben a császárnénak a magyar nyelv is egyfajta mentsvár. Lányával, Mária Valériával egymás közt magyarul is beszélnek.

„Nincs semmi, amibe belekapaszkodhatnék, csak saját magam” – mondja és ennek legintimebb formájának is tanúi leszünk. Amikor pedig szeretne valami jót tenni, például az elmegyógyintézet vagy a hadi kórház nyomasztó jeleneteiben, természetes, emberi viselkedését kifogásolják. És mindeközben környezetében egyfolytában az egészségéért aggódnak, holott lehet, hogy éppen ezekbe a testet-lelket „míderekbe” betegedett bele.

hirdetés

Mai szemmel különösen riasztó, orvosa rászoktatja a heroinra, mint „ártalmatlan fájdalomcsillapítóra.” (Közismert, hogy a Habsburg-ház legmagasabb rangú tagjai mind éltek valamilyen droggal).

Érthető tehát, hogy Erzsébet számára az utazás, a lovaglás és a tenger jelenti a szabadságot. Amikor egy alkalommal megdicsérik arcszínét, azt feleli: „Sokat vagyok friss levegőn”. A film befejezése e vágyainak őrült (történelmileg nem hiteles) beteljesedése, tudjuk, hogy a valóság más volt és Sissi számára szomorú véget tartogatott a sors alig 20 évvel később a Genfi-tó partján.

Vicky Krieps Erzsébetje uralja a filmet – nem véletlenül kapta meg Cannes-ban a legjobb színészi alakítás díját. Mindenki más jelenléte csak annyit ér, amennyire az illető kapcsolatban van vele.

Beleértve a szobája ajtaján kopogtató, majd hosszasan várakozó Ferenc Józsefet, akinek még híres pofaszakálla sem igazi. Vagy az anyját illendő viselkedésre intő Rudolf trónörököst, aki Mayerling előtt alig 10 évvel már hangot ad apja politikája iránti nemtetszésének. Erősítve ezzel azt az elméletet, hogy a főherceg és kedvese, Vetsera Mária nem öngyilkosságot követtek el... És nem járnak jobban komornái és udvarhölgyei sem, akik előbb-utóbb a császárné hatása alá kerülnek, egy idő után hasonlítani is kezdenek rá. A közel két óra alatt egyébként egyszer sem hangzik el a „Sissi” becenév, talán a rendezőnő ezzel is a hamis mítosszal való leszámolást akarja hangsúlyozni.

Hogy miként került bele a filmbe egy esti kerti jelenetbe a Rolling Stones egyik legszebb dala, az As Tears Go By, számomra rejtély. De itt szívesen hallgattam még ezt a hárfás feldolgozást is.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk