KULT
A Rovatból

Amiket mindenképp látnod kell, ha eddig még nem: ezek 2023 legjobb sorozatai!

Melyik sorozat érdemli meg az idődet? Melyek voltak 2023 legjobb sorozatai és hol láthatod őket? Cikkünkben összeszedtünk minden fontos új és visszatérő szériát az elmúlt évből.


Megpróbáltuk egybegyűjteni az idei év legjobb sorozatait. Direkt nem Top10-ben gondolkodtunk, mert zsáner szerint könnyebb az összehasonlítás. Illetve fontos az is, hogy egy sorozat melyik életszakaszában jár.

Egy új sorozat egészen másképp „üt”, mint egy 2. évados visszatérő sorozat, vagy egy megfáradt sokadik évados széria, amihez megszokásból ülünk csak le.

Most, hogy az írósztrájknak és színészsztrájknak is vége lett, elkezdődhet a munka az új évadokkal, viszont ez azt jelenti, hogy minden csúszik. Nem igazán lesz új tartalom a jövő év elején, ezért érdemes visszanézni kicsit, mit hagyhattunk ki 2023-ban. Kezdjük is.

Legjobb visszatérők:

Az animáció szerelemesei mindig találnak maguknak valami gyöngyszemet, 2022 egyik legjobb rajzfilmsorozata az Invincible volt, amely idén visszatért és tartotta a színvonalát a folytatásban is. A zseniális, brutális, és szigorúan 18+-os első évadot egy legalább olyan minőségi második követett. Az Amazon Prime Video sorozata egy pillanatig sem cicózott, beleadott apait-anyait a híres amerikai képregény adaptálásába és be is rendelték a 3. évadot. A DC és Marvel sorozatok antiképregénysorozata lett, talán úgy tudom leírni, mintha a The Boys-t átültetnék rajzfilm verzióba, csak szerethetőbb karakterekkel.

A másik animáció, aminek érdemes adni egy esélyt, már egy régebben futó sorozat, minden kocka kedvence, a Rick és Morty 7. évada volt.

Az HBO Max tulajdonosa a Warner anno 10 szezonra leszerződtette a készítőket, ez idén kicsit megingott, miután az egyik alkotó – aki egyben Rick és Morty szinkronhangját is jegyző Justin Roiland – egy családon belüli erőszakkal kapcsolatos perbe keveredett. Így őt kirúgták és a 7. évad sokáig csak lógott a levegőben, de ki lehet jelenteni, hogy akik eredeti nyelven szerették, szinte észre sem vették az új színészeket. Köszönjük neked AI – nem bizonyított, de valószínű benne volt a keze a mesterséges intelligenciának a szinkronhangok tökéletességében.

Vígjátékok: itt vannak igazi nagykutyák. Vagyis A rezervátum kutyái 3. évadja a Disney+-on. Ez a sorozat páratlan. Aki kicsit nyitott a morbid humorra és nem gond számára a drámai felhang, akkor az eredeti címén sokkal viccesebb Reservation Dogs egy kiváló választás. Az első évad számomra 2020 legjobb sorozata. Meg lehet említeni a netflixes Menned Kell! Egy este Tim Robinsonnal (You Should Leave Tim Robinson!) 3. évadját. Ez egy abszurd humorral operáló szkeccs show. Nagyon elvont, de hihetetlenül mellberúgó. Sokszor, egy kezdeti poén a csak a rész végére nyer értelmet, de akkor nagyot üt!

Aki szereti Eric André stílusát, imádni fogja Tim Robinsont is.

A közönségkedvenc nagy visszatérő az Apple TV+-ra a Ted Lasso 3. évadja volt. Szokásos minőség, szinte tökéletes lezárás, meglátjuk, hogy a készítők fogják-e még fejni azt a bizonyos tehenet. A Ted Lasso egy könnyed, kedves kis sorozat, amit csak remélni merek, hogy nem folytatnak, mert így tökéletes a befejezés.

Nehéz kérdés, kinek mi a drámai. A Yellowjackets folytatása a SkyShowtime-on, akár a thriller-horror zsánerbe is beleférne. Tavalyi év egyik legkellemesebb meglepetése számomra a repülőgépbaleset túlélőkből lett kannibál focista csajok sztorija, kicsit olyan, mintha a Lost-ot és A Legyek Urát egybegyúrnánk. Csak ajánlani tudom. Mindenképp említést érdemel A mackó (The Bear) a Disney+-on.

A mackó már a 2022-es évben is egy pergő dialógusokkal megtűzdelt, remekül megrendezett, konyhai dráma volt, egy gyorsétteremről és a szakácsokról, akik húzzák az igát és közben egymás idegeit feszegetik.

A második évad tartotta a színvonalat és bátran indul a szokásos sorozatos díjakért jövőre. Egy biztos, véget ért egy modern klasszikus is 2023-ban. Az Utódlás (Succession) az 5. szezonnal elköszönt, egy kissé váratlanul, de teljesen méltó véget ért a sorozat. Aki eddig követte a Roy család üzelmeit, azoknak kötelező az utolsó eresztés, jómagam csak most váltottam jegyet a vonatra, és viszonylag hamar végig szaladtam az HBO Maxon az elejétől kezdve és azt kell, hogy mondjam: minden elismerésem a készítőknek, hiányozni fog a Roy dinasztia.

Az egyetlen, igazán nagyköltségvetésű visszatérő fantasy sorozat, az Amazon Prime Video-s, Az idő kereke (The Wheel of Time) volt. Egy lélegzetelállítóan látványos fantasy, mely a tavalyi évben kategóriájának legjobbja volt.

Véleményünk szerint a Sárkányok házát és A Gyűrűk Ura-sorozatot is maga mögött hagyta izgalomban és történetben.

Az idő kereke egy klasszikus, nagybetűs fantasy kaland, modern köntösben, amit kicsit lassan, de nagyon érdekesen folytattak idén. A minőség megmaradt, a tétek csak nagyobbak lettek és az alapjául szolgáló könyvsorozatnak köszönhetően még van alapanyag bőséggel adaptálni.

Sci-Fi: na itt jön egy-két kötelező résztvevő. Folytatódott A mandalóri (The Mandalorian) a Disney+-on, szokásos minőségben tért vissza Din Djarin és Grogu kettőse. Úgy vélem, kicsit talán már túlnyújtották A mandalórit a sok melléksorozattal, ha valaki eddig azokról lemaradt, elveszve érezhette magát a második évad után.

Az Alapítvány (Foundation) 2. évadja továbbra is hozza a magas színvonalat csakúgy, mint a For All Mankind 4. évada.

Mindkét sorozat az Apple TV+-on található, minőségi sci-fi a zsáner rajongóinak. De az egyik legmeglepőbb, hogy a SkyShowtime-os Star Trek: Különös új világok továbbra is fun. Az utóbbi idők legjobb Star Trek-sorozata jobb, mint a Pickard és a Discovery együtt.

Akik igazi akcióra vágynak két adag bejgli között, azok számára ajánlom, a Reacher 2. szezonját az Amazon Prime Videón. Lee Child óriás nyomozója igazán szórakoztató kis kalandon volt túl tavaly, így hatalmas elvárásokkal vártuk a folytatást.

Eddig nem kellett csalódni, van annyira szórakoztató, mint az első évad, bár kezd kicsit fáradt szájízt hagyni maga után.

Még csak az első négy rész ment le, még elválik, hogy lesz-e akkora katarzis, mint amekkora Jack Reacher maga.

Új sorozatok:

Szinte még friss belépő a Netflixen a Scott Pilgrim rákapcsol (Scott Pilgrim Takes Off) első évadja. Akik ismerik Edgar Wright klasszikusát (sajnos nem sokan vannak), azok megnyalják mind a tíz ujjukat az animációs sorozat után.

Nem egyszerű adaptálása a képregénynek, hanem fogták Wright filmjét, teljesen kiforgatták azt és egy alternatív verziót készítettek belőle, amit csak animációs formában lehetett megvalósítani.

Visszatért a teljes szereplőgárda, mint szinkronszínészek. Vicces volt Chris Evanst és Brie Larsont újra ebben a szerepben hallani, 2010-ben még egyikük sem volt ekkora név.

Ha már Tim Robinsont említettem a visszatérő sorozatoknál, nem tudok elmenni a Philomena Cunk szerint a világ (Cunk on Earth) című vígjátéksorozat mellett. Ez szintén netflixes, mint Robinsonék és legalább annyira elvont darab. Kellemetlen humornak is lehet nevezni, talán a legjobb hasonlat Sacha Baron Cohen Ali G és Borat kegyetlenkedései lennének. Amikor vannak beavatott emberek és ártatlan áldozatok, akiknek vicces a reakciójuk a főszereplők hülyeségére. Gondolkodtam, hogy csinálok külön kaland kategóriát, vagy anime kategóriát, de

a One Piece debütálásával alapvetően egy könnyed kaland-vígjátékba csöppenünk a Netflixen.

Mintha Jack Sparrow kalandjait kereszteztük volna egy egyedi japán fantasyvel. Egy jól felépített, családbarát, kedves kis sorozat. Mindenkinek csak ajánlani tudom, s talán kedvet kap valaki az animékhez is. Az első évados Pokerface (SkyShowtime-on) és Az afterparti (Apple TV+-on) hasonlóan indultak: híres készítők szerelemgyerekei. Előbbi egy nyomozós sorozat Rian Johnson tollából, míg utóbbi egy whodunit a szuper sikeres Christopher Miller–Phil Lord kettőstől. Mindkettő érdemes a figyelemre.

Sci-fi: a Mrs. Davis 1. évadja az HBO Maxon egy igazán szórakoztató abszurd darab, amihez hasonlót nagyon régen nem láthattunk. Aki valami különlegesre vágyik, bátran próbálkozzon vele. A siló bemutatkozó szezonja az Apple TV+-on a kötelező posztapokaliptikus disztópia stílusában készült könyvadaptáció. Annak minden előnyével és hátrányával együtt.

Tudom, nem szép hasonlítgatás, de akik kedvelik az olyan young adult könyveket, mint Az éhezők viadala, vagy Az Útvesztő-sorozat, az kedvelni fogja ezt is.

Minőségben ezeknél azért fényévekkel jobb természetesen. Aztán az év egyik legjobb sci-fije, drámája és posztapokaliptikus túlélő sorozata: The Last of Us. Erről tudtuk, hogy nagyot fog szólni, de az HBO kitett magáért, és a The Last of Us lett minden idők legjobb videójáték-adaptációja. Nem éri meg kihagyni!

Horrorsorozatok tekintetében nem számolhatok be dömpingről, de ami volt, az nagyon ütött. Az Usher-Ház bukása (The Fall of the House of Usher) a Netflixen valami hihetetlen jó volt. Én személy szerint már kétszer láttam a premier óta a 8 részes minisorozatot. Ez Mike Flanagan utolsó netflixes projektje (szerződése volt előre meghatározott számú tartalomra) az Edgar Alan Poe történetekből szőtt fekete komédia, horrorelemekkel teletűzdelve.

Mike Flanagan egy korszakos zseni, és már most várom következő sorozatát, a The Life of Chuckot Tom Hiddlestonnal.

A Gen V nem igazi horror, inkább a The Boys spirituális folytatásának tekinthető tiniszuperhős-szatíra volt az Amazon Prime Videón. De akárcsak Az Usher-ház bukása, a Gen V is kiemelkedett kegyetlenségével és humorával a mezőnyből. Nem a fiatalabb korosztály a célközönség az Amazon stúdiójánál sem, korhatár tekintetében végképp nem.

Amiket még mindenképpen meg szerettem volna említeni így a cikkem végéhez közeledve, azok a dokumentumsorozatok. A Netflix tele van a true crime alapú doksikkal, amik nagyon jók, de hagynak egy kellemetlen „hangulatot” az emberben. Így ki szeretnék emelni három felemelő doksit, amelyek egy kicsit jobb hangulatban engedik el a nézőt. Ilyenek közül az első (igaz, kakukktojás, mert nem film, hanem sorozat, de mindenképpen meg akartam említeni) az Apple TV+-os Still: Michael J. Fox élete. Ez egy szép, kerek történet,

szinte búcsú a betegsége ellenére pozitív Michael J. Foxtól.

Aki kicsit is kedveli a színészt, annak kötelező darab. A netflixes Beckham-minisorozat sokak szemében csak focirajongóknak, azon belül is Manchester United-drukkereknek fontos széria. Pedig nem így van. Az egyik első igazi futballszupersztár életét követő sorozat egy igazi csemege lehet mindenkinek. Nem tudom, mennyire megjátszott, de kellően őszintének tűnik, és szintén felemelő doksi. Nem tudok elmenni a Disney+-on lassan harmadik évadjába belekezdő Welcome to Wrexham mellett sem. Ryan Reynolds és Rob McElhenney kalandja a brit futball csodálatos világában. A sztárok mókásak, a csapatukért megéri drukkolni, igazi Csipkerózsika-történet egy majdnem 160 éves walesi futballklubról.

Aki nem látta a kedvenc sorozatát a felsorolásban, az ne aggódjon, valószínűleg csak én felejtettem ki, mert annyi minden volt 2023-ban, hogy lehetetlen mindet követni. Nem beszéltem például a megszámlálhatatlan minőségi animékről sem, a cikk így is epikus hosszúságú lett.

2023 jó év volt, meglátjuk, 2024 mit hoz.

Van egy érzésem, hogy nem lesz olyan nagy a választék, mint idén volt, ezért érdemes lesz majd visszanyúlni egy-két említett darabhoz.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
175 éve halt meg Mary Shelley, aki 18 évesen megírta a világ legfontosabb technofóbiás rémálmát, a Frankensteint
Mary Shelley 1816-ban, egy svájci villában írta meg a Frankenstein alapötletét. Az írónő halálának 175. évfordulóján Guillermo del Toro adaptációja uralja a díjszezont.


1851. február 1-jén pontosan 175 éve, hogy elhunyt Mary Wollstonecraft Shelley, de az általa 18 évesen papírra vetett rémálom ma elevenebb, mint valaha. Könyvéről generációk gondolták, hogy férfi találta ki, miközben az igazság az, hogy a Frankenstein egy érzékeny, bátor, nagyon fiatal lány fejéből pattant ki – egy svájci villa padlásán, egy esős nyáron, társasági játéknak indulva.

Míg a világ Guillermo del Toro friss Frankenstein-adaptációját ünnepli, amely a velencei filmfesztiválon 13 perces álló ovációt kapott és Jacob Elordit a csúcsra repítette, kevesen tudják, hogy

a kultikus szörnyeteg születése nem irodalmi csendélet, hanem egy valóságos, filmszerű nyitójelenet volt.

Egy jelenet, amely 210 évvel ezelőtt játszódott: vihar, kényszerű bezártság, a korszak legmenőbb és legbotrányosabb arcai, egy ártatlannak induló játék, és a végén két, máig uralkodó műfaj, a modern sci-fi horror és a vámpírmítosz startpisztolya dördül el.

Mary Shelley 1797-ben született Londonban. Anyja, Mary Wollstonecraft az egyik első komoly feminista gondolkodó volt (A nők jogainak védelme, 1792), de 11 nappal Mary születése után meghalt gyermekágyi lázban. Apja, William Godwin radikális filozófus és író volt. Mary így már kicsi korától intellektuális közegben élt, ahol gondolkodni, írni, vitázni lehetett – de a társadalom ezt nőként még mindig gyanúsnak találta.

Amikor Mary 16 évesen megszökött a már házas Shelley költővel (igen, botrány), a társadalom egy része végképp leírta őt.

Mégis: két év múlva már ott volt a kezében az első Frankenstein-vázlat. 1818-ban jelent meg a könyv – anonim módon. Nem véletlenül: női névvel senki nem vette volna komolyan.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Frankenstein Film (@frankensteingdt) által megosztott bejegyzés

Minden egy természeti katasztrófával kezdődött. 1816-ot a „nyár nélküli évként” jegyzi a történelem, miután az előző évi indonéziai Tambora vulkán kitörése hamuval és aeroszolokkal terítette be a Föld légkörét, drámai lehűlést okozva. Európában a nyár szokatlanul hideg, esős és viharos volt, Svájcban, a Genfi-tó partján hetekig szinte megállás nélkül zuhogott az eső. Ez a könyörtelen időjárás zárta össze a Villa Diodati falai közé a korszak egyik legfényesebb, legtehetségesebb és leginkább megvetett társaságát.

A központban a szupersztár költő, Lord Byron állt, körülötte a 18 éves Mary Wollstonecraft Godwin, későbbi férje, a szintén költő Percy Bysshe Shelley, Mary mostohatestvére, Claire Clairmont, valamint Byron személyes orvosa és útitársa, John William Polidori.

A napokig tartó bezártságban a társaság német kísértettörténetek francia fordításait, a Fantasmagorianát olvasta, amikor Byron egy este kihívást intézett hozzájuk. Mary Shelley a regény 1831-es kiadásának előszavában, amely a történet elsődleges forrása, így emlékezett vissza:

„»Mindegyikünk írjon egy kísértettörténetet« – javasolta Lord Byron.”

Mary napokig képtelen volt kitalálni bármit is, mígnem egy késő éjszakai beszélgetés után, amely az „élet elvének” természetéről és a kor tudományos szenzációjáról, a galvanizmusról folyt, egyfajta éber álomba merült.

„Villámként csapott belém a gondolat… Megvan! Ami engem megrémített, másokat is meg fog.”

A szemei előtt megjelent a „tiltott tudományok sápadt diákja”, amint térdel a maga alkotta, kiterített lény mellett, amely egy erőteljes gépezet hatására megmozdul, és „kínlódva, fél-élet jeleit” mutatja.

Polidori naplója megerősíti a verseny tényét: 1816. június 17-én azt jegyezte fel, hogy „a kísértettörténetek írását mindenki elkezdte, kivéve engem.” Azon az estén azonban nemcsak a Frankenstein, hanem egy másik modern szörnyeteg is megszületett. Byron egy töredéket írt egy arisztokrata vámpírról, de hamar elvesztette az érdeklődését. Az ötletet Polidori vitte tovább, és ebből a vázlatból alkotta meg 1819-ben A vámpír című novelláját, amelynek főhőse, Lord Ruthven lett

a modern, szalonképes, csábító vérszívó archetípusa, Drakula gróf közvetlen elődje.

Polidori később egy nyílt levélben volt kénytelen tisztázni a szerzőséget: „noha az alapötlet kétségkívül Byroné, a kidolgozás az enyém.”

Mary fantáziáját a tudomány is táplálta. A társaság hevesen vitázott arról, lehetséges-e holt anyagot újraéleszteni, a korban pedig szenzációnak számítottak Luigi Galvani és Giovanni Aldini kísérletei, akik nyilvános bemutatókon elektromos árammal rángattak meg frissen kivégzett bűnözők holttesteit.

A regényben Victor Frankenstein egy fiatal, megszállott tudós, aki életet teremt – de aztán megijed tőle, és magára hagyja. A teremtmény nem gonosz, csak elhagyott, egyedül van, és választ vár arra: miért hozták létre, ha nem kell senkinek.

Ez a kérdés ma is kísért: mikor nyúlunk bele életbe, génbe, gépbe úgy, hogy nem tudjuk, mit vállalunk vele?

Mary Shelley kérdése megelőzi korát, és minden korszak megtalálja benne a saját félelmeit:

a nácizmus eugenetikáját,

az atombomba hatalmát,

a robotok és mesterséges intelligenciák felelősségét,

a génmódosított gyerekek bioetikai dilemmáit.

A regény végül 1818. január 1-jén jelent meg Londonban, mindössze 500 példányban, a szerző nevének feltüntetése nélkül.

Bár a fogadtatás vegyes volt, a kor egyik legbefolyásosabb kritikusa, Sir Walter Scott „eredeti zsenialitásról” írt.

A történet ma ismét világsikert aratott. Guillermo del Toro 120 millió dolláros (kb. 38,6 milliárd forintos) költségvetésből készült filmje a velencei bemutató után a díjszezon egyik favoritjává vált.

„Ez az a film, amire 30 éve készülök” – mondta a rendező.

A teremtményt Jacob Elordi játssza, Victor Frankensteint pedig Oscar Isaac – már ez elég lenne, hogy megnézzük, de a film stílusa, mélysége, és a Shelley-szöveghez való visszatérése miatt is érdemes. Jacob Elordi olyan hús-vér szörnyet hoz, akitől nem félünk, inkább sajnáljuk. Mary Shelley regénye tehát újra él. Mert minden korszakban visszatér az a pillanat, amikor valami újat teremtünk – és csak később jövünk rá, hogy mit is csináltunk.

A főszereplő, Oscar Isaac arra kérte a nézőket, hogy a Netflix-premier ellenére próbálják meg nagyvásznon átélni a történetet: „Jó lenne közösségi élményként átélni… ideális lenne moziban megnézni.” A Teremtményt alakító Jacob Elordi, akit a kritikusok sorra díjaznak, egy díjátadón csak ennyit tudott mondani: „A pokolba. Erre tényleg nem számítottam”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
„ICE, takarodj!” – Bad Bunny történelmet írt a Grammy-gálán, majd elküldte a francba a bevándorlási hivatalt
A 68. Grammy-díjátadón Bad Bunny lett az első, aki spanyol nyelvű lemezzel nyerte el az év albuma díjat. Az estét azonban a bevándorlási hivatal elleni éles kritikák határozták meg, több sztár is felszólalt, köztük Billie Eilish, és az év felfedezettje, Olivia Dean.


Nemcsak a zenéről, hanem a politikáról is szólt a február 1-jei Grammy-díjátadó, ahol Bad Bunny történelmet írt, miközben több sztár is éles politikai üzenetet fogalmazott meg a színpadon.

Az est legfontosabb díjait, vagyis a „Nagy Négyest” Bad Bunny (Az év albuma), Kendrick Lamar és SZA (Az év felvétele), Billie Eilish (Az év dala) és Olivia Dean (Az év felfedezettje) vihette haza.

Bad Bunny Debí Tirar Más Fotos című lemeze lett az első, túlnyomórészt spanyol nyelvű album, amely elnyerte a fődíjat.

A díjak átvételekor azonban a beszédek gyakran politikai üzeneteket hordoztak, amelyek elsősorban az amerikai bevándorlási és vámügyi ügynökség ellen irányultak.

„Mielőtt megköszönném Istennek, azt mondom: ICE, kifelé! Nem vagyunk vadak, nem vagyunk állatok, nem vagyunk idegenek – emberek vagyunk, és amerikaiak vagyunk”

– mondta Bad Bunny egyik köszönőbeszédében. Hozzá csatlakozott Billie Eilish is, aki az év dala díjának átvételekor fogalmazott meg kemény kritikát.

„Senki sem illegális egy ellopott földön… A francba az ICE-szel”

– mondta.

Az év felfedezettje, Olivia Dean szintén a bevándorlók mellett állt ki.

„Bevándorló unokájaként állok itt... a bátorság terméke vagyok”

– jelentette ki.

A politikai állásfoglalások mellett a díjátadó zenetörténeti mérföldköveket is hozott. Először nyert k-pop dal a Grammyn: a KPop Demon Hunters Golden című szerzeménye kapta a vizuális médiához írt legjobb dal díját. Steven Spielberg pedig elérte az EGOT-státuszt, miután a Music by John Williams című filmjéért megkapta a legjobb zenei filmnek járó elismerést. „Ez az elismerés igazolja azt, amit ötven éve tudok: John Williams hatása felmérhetetlen, művészete páratlan” – nyilatkozta. Kendrick Lamar eközben a Grammyk történetének legtöbbet díjazott rap előadójává vált.

A további kategóriákban Lady Gaga Mayhem című albuma lett a legjobb pop vokális album, a rock mezőnyében pedig a Turnstile (legjobb rockalbum), a Nine Inch Nails (legjobb rockdal) és Yungblud (legjobb rockelőadás) diadalmaskodott. A country zene területén új kategóriákat vezettek be, a kortárs country album díját Jelly Roll vihette haza, aki rendkívül érzelmes beszédben köszönte meg feleségének a támogatást. „Megöltem volna magam, ha te és Jézus nem vagytok” – mondta a színpadról.

via BBC


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
A fogalmatlan Bridgerton fiú esete Hamupipőkével - megnéztük a Bridgerton család 4. évadának első részeit
Lilaakác, fánktornyok, színkavalkád, ármánykodás, szerelem és főszerepben egy bamba férfi, aki keresi az ő Hamupipőkéjét. Ilyen volt a Bridgerton család negyedik évadának első etapja.


2020 óta követhetik a Netflix nézői a Bridgerton család tagjainak történeteit, amelyek Julia Quinn írónő azonos című regényfolyamának főszereplői. A nyolc évad a család nyolc gyermekének szentel egy-egy felvonást. A sorozat egybefüggő, aki még nem találkozott vele, feltétlenül az első évadtól nézze. (Némi spoiler olvasható az írásban.)

Amikor 2024 tavaszán a Netflix leadta a Bridgerton család harmadik évadát, rajongók milliói kaptak a szívükhöz, atyaég, egészen 2026-ig kell várni az újabb évadig? Vágnánk már a centit, de ekkora mérőszalag nincs is!

Aztán eljött 2026, amikor végre nézhető a sorozat negyedik évada - annak is a fele. A Netflix nem tanul a rajongók panaszáradatából, ez az évad is két részletben érkezik. Az első négy epizód január 29-én került fel a streamingre, míg a többi február 26-tól látható. Ekkora mérőszalag pedig már létezik, úgyhogy lehet nyiszálni!

Minden évad előtt őrült találgatások folynak, a nyolc gyermekes Bridgerton család melyik tagja kerül a következő évadban rivaldafénybe. Talán az a Francesca, aki legutóbb férjhez ment? Julia Quinn eredeti könyvsorozatában pont Francesca alakja és története a leginkább megkapó és megható, sokan várták, hogy ő lesz fókuszban a 2026-os epizódokban.

Abban viszont nagy az egyetértés, hogy Francesca és férje között a sorozatban körülbelül annyi a kémia, mintha két plüssmackó ülne egy-egy fotelben. Nulla.

Eloise neve is előkerült, mint a negyedik évad főszereplője. A különc lány, aki nem kapkod férjet találni és sokkal inkább bújik könyvei mögé, sokak kedvence.

A negyedik évad befutója viszont Benedict Bridgerton lett, a család második fiúgyermeke.

Nagyvilági fazon, habzsolja az életet, buja estéken, orgiákon, alkoholmámorban úszó közegben érzi jól magát, és esze ágában sincs megnősülni. Ám édesanyja folyamatosan dünnyög a fülébe, és sóhajtozik, nem lesz ennek jó vége. Így esik, hogy Benedict úrfi végül megjelenik egy maszkabálon, ahol megakad a szeme egy igéző szépségű, ezüstruhás leányzón, akinek csodálatos a mosolya, kecses a járása, bár táncolni nem tud. És, aki akkor, amikor éjfélt üt az óra, hirtelen elszalad, a döbbent uraság kezében hagyva kesztyűjét.

Ismerős a történet? Persze, hogy az. Tökéletes Hamupipőke történet cipellő helyett kesztyűvel.

Sophie Baek, a nemesi születésű, ám gonosz mostohája által cselédsorba űzött (ugye, hogy Hamupipőke?) ifjú hölgy és a bosszantóan vaksi, bamba és teljesen fogalmatlan Bridgerton fiú később újra találkozik, ám szerelmük kibogozására még várni kell.

A Grimm testvérek mesebeli hercege hasonlóan béna volt: meg tudja vajon magyarázni bárki is, miért bajlódott a herceg egy fél pár cipővel, amikor csak a hölgy arcát kellett volna megnéznie, akivel egész este táncolt?

Nos, Sophie Baek legalább álarcot visel, ráadásul Benedict Bridgerton egyértelműen képtelen meglátni a cselédlányban az ezüstruhás kisasszonyt, így talán a történet jobban hihető a Netflix sorozatában.

Ez az első négy epizód egyébként egyértelműen rászegezi a fókuszt magára a családra, a többi mellékszereplő kevesebb hangsúlyt kap. Lady Danbury például a királynőt unja, a királynő pedig leginkább mindent. Lady Whistledown, azaz Penelope görcsösen igyekszik pletykatémákat találni, míg teljesen zsákutca azt a sztori is, amelyben a királynő új udvarhölgyét keresik. Már senki nem is emlékszik, kik voltak Mondrichék, értelmetlen a házaspárt a negyedik évadban is mellékszálakkal szerepeltetni.

Maga a Bridgerton család viszont, miután már szinte minden gyermek nagykorúvá cseperedett, szerencsére bőven elég izgalmat tud nyújtani.

Lady Violet és Lord Marcus szerelme meghatóan szép, a család legfiatalabb gyermeke, Hyacinth nem fér a bőrébe, annyira szeretne végre már felnőni. És Eloise... Nos, ő még mindig ugyanaz az Eloise, akinek vág az esze, mint a beretva és fütyül a társadalmi konvenciókra.

Meg kell említeni azt is, hogy a Shonda Rhimes producerhez oly jellemző woke-irányzatok ismét nagyon erősen képviseltetik magukat a negyedik évadban is. Julia Quinnek, a Bridgerton-könyvek szerzőjének teljes támogatásával egy laza nemváltás is megtörténik, miután a regénybeli Michael a sorozatban már Michaela lesz. És a negyedik évad főhőse, Benedict úr sem különösebben válogatós az első epizódban, amikor eltakarja őt a vastag dohányfüst.

Hogy mi a titka a Bridgerton családnak?

Sokan igyekeznek megfejteni ezt, pedig a válasz roppant egyszerű. Színes, szagos, romantikus álomvilág ez, békaszínű uszályos ruhákkal, lilaakáccal, méteres macaron- és fánktornyokkal, piruló orcával, estélyekkel, bálokkal, egyszerre mozduló párok keringőivel és sok-sok titokkal, pletykával és szerelemmel. Egy mese, ahová jó elbújni a hétköznapok elől.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Justin Timberlake 45 lett, de most inkább annak örül, hogy ezt az elmúlt két évet valahogy túlélte
A turné lement, a bíróság is megvolt, a pletykák is pörögnek: Timberlake születésnapjára minden összejött.


Ma tölti be 45. életévét Justin Timberlake, de az ünneplés helyett a popzene egyik legnagyobb sztárja inkább annak örülhet, hogy megúszta az elmúlt egy-két év eseményeit: egy titkolt, súlyos betegséggel tolt végig egy világkörüli turnét, miközben a törvénnyel is meggyűlt a baja. A házasságáról szóló pletykákról nem is beszélve.

A bíróság előtt végül felelősséget vállalt tettéért, és egy erős üzenettel zárta le azt az ügyet.

„Még ha csak egy italt ittál is, ne ülj a volán mögé. Annyi más lehetőség van” – mondta a bíróságon, miután elismerte bűnösségét. A rajongókat leginkább a tavaly júliusi bejelentése kavarta fel, amikor egy Instagram-posztban vallott arról, hogy Lyme-kórral diagnosztizálták, ami a két éven át tartó Forget Tomorrow World Tour alatt végig megnehezítette az életét.

A betegség tünetei, köztük a komoly idegi fájdalom, a kimerültség és az általános rosszullét, komolyan rányomták a bélyegét a teljesítményére is, amiért akkoriban kapott is kritikákat. „Ha átélted ezt a betegséget vagy ismersz valakit, aki igen, [akkor] tudod: mentálisan és fizikailag is könyörtelenül megterhelő tud lenni” – írta bejegyzésében. A nehézségek ellenére a turnét végigcsinálta.

„Úgy döntöttem, [hogy] a fellépések öröme sokkal többet ér, mint a testem pillanatnyi stressze. Örülök, hogy folytattam”

– tette hozzá. A turné végül több mint száz fellépéssel, 1,25 millió eladott jeggyel és nagyjából 67,7 milliárd forintnak megfelelő bevétellel zárult.

Egy jogi ügy is beárnyékolta a tavalyi évét. 2024 júniusában a New York-i Hamptonsban állították meg a rendőrök ittas vezetés gyanújával. A szeptemberi bírósági tárgyaláson végül egy enyhébb vádpontban, a csökkent képességű vezetésben vallotta magát bűnösnek.

A vádalku részeként körülbelül 250 ezer forintnak megfelelő bírságot és illetéket kellett fizetnie, emellett 90 napra bevonták a jogosítványát

New York államban, és 25 óra közösségi munkára ítélték. Magyarországon ennél jóval szigorúbb büntetéseket rónak ki ennél lényegesen enyhébb ittas vezetésű ügyekre is.

Zenei fronton az új album, az Everything I Thought It Was a Billboard 200-as listáján a negyedik helyen nyitott. A visszatérést egy különös popkulturális esemény is kísérte: amikor megjelent a Selfish című dala, Britney Spears rajongói egy akció keretében elkezdték vásárolni és streamelni Spears 2011-es, azonos című dalát, ami ennek hatására az iTunes-lista élére ugrott. A zenei visszatérés egyik csúcspontja volt, amikor 2024 márciusában Los Angelesben újra együtt állt színpadra a legendás fiúcsapat, az ’NSYNC.

A közös fellépésen előadták a Paradise című új dalt, de felcsendültek a régi klasszikusok is, mint a Bye Bye Bye.

A nehéz időszakban felesége, Jessica Biel végig mellette állt. Egy januári díjátadón a vörös szőnyegen áradozott férjéről. „Én vagyok az első számú rajongója… Egyszerűen nincs még egy olyan ember, mint ő, aki úgy tud fellépni és énekelni, ahogy ő. Nem érdekel, ha őrültnek néznek – két és fél órán keresztül végigtáncolom a koncertjét… Imádom őt.” Szép ez a nyilatkozat, de nem szabad elfelejtenünk, hogy immár 13 év házassággal a hátuk mögött az év végén nagyon felerősödtek a különköltözésről szóló pletykák, mondván: Jessica komoly terveket valósít meg a karrierjében, és nehezen viseli, hogy Justin csak a régi sikereken kesereg, a múltban ragadt.

A színpadi sikerek mellett Timberlake üzletemberként is aktív. 2022-ben egy nagyjából 33 milliárd forintnak megfelelő összegért eladta dalszerzői katalógusát egy befektetési alapnak. Emellett társtulajdonosa a Nashville-ben működő Twelve Thirty Club nevű, több szintes étteremnek és zenei klubnak, amelynek terjeszkedését is tervezik: Austinban egy közel 10 milliárd forintos beruházással nyitnak új egységet.


Link másolása
KÖVESS MINKET: