KULT
A Rovatból

Akiket az Év utcazenészeinek választottak

A Pécsen alakult, de ma már budapesti TükeZoo-t egyre többen emlegetik kultzenekarként. A Quimbyvel és a Kiscsillaggal is koncerteztek már.


A TükeZoo-ról

Tagok:

Babarci Bulcsú - ének, kontrabasszus gitár

Restás Gergő - ütősök, ének

A zenekar 2008 tavaszán alakult Pécsen. Hangzásviláguk alapja egy különleges preparált gitár, amely egyszerre hozza a basszusszólamot és a harmóniát, valamint egy cajón (vagyis ülődob), ami idővel ütőhangszer-parkká nőtte ki magát. Dalaikban zeneileg csontig tisztítják szinte az összes rádiós könnyűzenei műfajt (reggae, bossa, funk, manouche, techno, folk, swing, punk, r&b, hip-hop stb.), szatirikus, kifordított magyar-angol-sváb-horvát-japán-beás szövegeikkel pedig a nagyvilág őrületeiről regélnek, igazi kisvárosi odaadással.

2010 szeptemberében felköltöztek Budapestre, ugyanebben az évben előzenekar voltak a Quimby őszi turnéjának több állomásán. Emellett felléptek már a Heaven Street Seven, a Vad Fruttik és a Kiscsillag társaságában is. Tavaly megnyerték a Veszprémi Utcazene Fesztivál szakmai díját, idén pedig a Kalap Kabát tehetségkutatón választották őket az Év utcazenészeinek.

tukezoo8

Koncert az A38 hajón. Fotó: Szekeres Balázs

tukezoo9

Fotó: Szekeres Balázs

Mikor, minek hatására kezdtetek zenélni, és milyen említésre méltó zenekaraitok voltak ezelőtt?

Bulcsú: Már egészen kiskoromban is foglalkoztatott a zeneírás, de magát a zenélést komolyabban a gimnázium alatt kezdtem el. A képregényrajzoló Gróf Balázzsal (a vele készült interjúért KATT IDE - a szerk.) egy suliba jártunk, vele alapítottam az első zenekaromat, a Gyurmaklubot, ő basszusgitáron játszott. Utána, egyetem felé volt egy Spleen nevű jazz-rock formációm, ezzel már egész szép sikereket értünk el. Rendszeresen koncerteztünk, és lemezünk is jelent meg, én voltam a fő dalszerző. Ennek feloszlása után jött egy két-hároméves csend, majd mikor újrakezdtem, egy ideig inkább háttérember voltam, a dalszerzéssel és a szervezéssel nem foglalkoztam. Jól esett kicsit hátrébb lépni, hogy ne rajtam legyen minden felelősség. Játszottam Takáts Eszter zenekarában, a Pavilonban, illetve az országosan is elég ismert Zagasticban és az InterMagyarban, ahol világslágereket dolgoztunk föl népiesen, ez akkoriban még újdonság volt. Aztán lassan ismét megjött a kedvem, hogy alkotói szerepet töltsek be, és nemsokára megalakult a TükeZoo.

Gergő: Én is nagyon zsenge gyerekkorom óta zenélek, bár hangszeren játszani nem tanultam sosem, inkább az éneklés és dalszerzés foglalkoztatott nagyon sokáig. Gyakorlatilag erre kívántam feltenni az egész életemet, de mikor 2004-ben Pécsre kerültem egyetemre, a dolgok valahogy másképp kezdtek alakulni, s én meg valahogy kiszerettem az éneklésből – ami egyébként mostanában kezd megint visszatérni az életembe –, és nekiálltam dobolni. Soha nem foglalkoztam ezzel azelőtt, de nagyon rápörögtem a témára, és hirtelen azon kaptam magam, hogy összeraktam egy jazzbandát, ahol egyébként mindenki sokkal többet tudott a zenéről, mint én. Ez volt a Svetlana, ami helyi szinten egész ismert lett, sőt még más nagyvárosokba is jártunk koncertezni. Miután feloszlott, még volt egy zenekarom a TükeZoo előtt, de igazából sok helyen játszani csak azután kezdtem el, hogy Budapestre költöztem.

A Babylon Bound című szám, amit a zenekar Budapestre költözése ihletett:

Hogyan ismerkedtetek meg és hogy jött a közös zenekar ötlete?

Gergő: Még 2008-ban egy egyetemi tehetségkutatón léptünk fel a Svetlanával, erre a koncertre eljött Bulcsú, aki akkoriban újságíróként is dolgozott, hogy majd ír rólunk pár sort. A bőgősünket ismerte már korábbról, így nem sokkal később felvetődött, hogy szálljon be rappelni az egyik dalunkba. Erre végül nem került sor, nekem viszont felvetette, hogy lenne pár ötlete, amit megnézhetnénk ketten a próbateremben. Az első alkalommal három számot mutatott meg, amik nagyon megtetszettek. Eleinte nem gondoltam, hogy bármi komoly kisülhet belőle, mindenesetre elkezdtünk napi szinten próbálni. Kezdetben R-NoLD-dal, a Punnany Massif DJ-jével hármasban (ő hallható az első albumunkon is), majd nemsokára duóban folytattuk. Elég hamar besűrűsödtek a dolgok, csak az első évben, 2008-tól 2009 nyaráig közel 40 koncertünk volt klubokban, fesztiválokon, megnyitókon, ami nekünk nagy szám volt, mert meghívások alapján mentük zenélni, magunk nem szerveztünk semmit.

A Trabisch című dal, amiben még DJ R-NoLD is hallható:

Saját videóriportunk az idei Dallamos Villamosról, a TükeZoo 2:15-től látható:

Több helyen hivatkoztak már rátok új kultzenekarként, mit gondoltok, mivel érdemeltétek ki ezt a jelzőt?

Bulcsú: Először az Exit magazin nevezett minket így, miután 2008-ban közzétettük az első próbahelyi felvételünket. Ráadásul nem is szóltak nekünk róla, csak utólag, véletlenül olvastuk – mindenestre nagyon jól esett.

"
Én eleve úgy álltam hozzá a zenekar megalapításakor, hogy ezúttal szeretnék valami mást és újszerűt csinálni, mint ami addig jellemző volt. Nem akartam, hogy beskatulyázzanak minket,

már csak azért se, mert én magam is rengeteg fajta zenét játszottam életem során. Ennek a stíluskavalkádnak is szerepe lehetett benne, hogy rövid idő alatt sokan megszerették a dalainkat. A másik pedig a meglepő hangzásvilág, vagyis hogy ketten úgy szólalunk meg a színpadon, mintha minimum hárman vagy négyen lennénk.

Gergő: Szerintem kezdettől fogva benne volt a pakliban, hogy amit csinálunk, azt valakik imádni fogják. A másik vetület viszont, hogy ez az egész kétélű fegyver is lehet: amennyire pozitív, hogy ennyi stílust játszunk, ugyanúgy azt is mondhatják rá, hogy nem tudnak vele mit kezdeni, mert erre nem lehet imidzset építeni. De nekünk pont ez az imidzsünk – nem merem állítani, hogy stílust teremtettünk, viszont annyi biztos, hogy a miénkhez hasonló megszólalásra nem igazán akad más példa. Legalábbis kicsiny hazánkban.

tukezoo2

Fotó: Havas Eszter

tukezoo3

Fotó: Havas Eszter

A hangszerelés mellett a szövegvilágotok sem mindennapi. Honnan jöttek a beás, sváb, horvát és hasonló különleges nyelvű betétek?

Bulcsú: Én mindig is próbáltam abszolút nyitott, multikulturális közegként felfogni a TükeZoo-t, már csak azért is, mert szerintem Pécset is ez jellemzi. Rengeteg történelmi és kulturális réteg rakódott le a városban, nekem személy szerint is vannak sváb-horvát gyökereim, és szerettem volna, ha ez a dalokban is visszaköszön. A Sopianication refrénjében például angol, sváb, horvát és beás nyelvű szavak is vannak, a Trabisch egy része szerb, a Hey Yonxeekah patois alapú (a jamaicai angol nyelvet hívják így - a szerk.), a refrénje pedig „kulfoldi-magyar”, de akadnak olasz, spanyol, sőt gagyiangol és gagyijapán soraink is, utóbbit egy barátunk fordította le a kérésünkre. A Tűsaroknak van egy lovári verziója is, amit Lakatos Szilvi fordított le, és Csőke Reni kozmetikázta. Nagy szenvedélyem a nyelvek, kultúrák után való kutakodás, bár a saját dalokban inkább csak konyhaszinten pedzegetek meg ilyesmiket, szándékosan.

A Sopianication lemezverziója:

A Hey Yonxeekah Veszprémben, a Quimby előtt, Kiss Tibi felkonferálásával:

Mennyire tartjátok magatoknak utcazenészeknek? Idén és tavaly két ilyen versenyt is megnyertetek.

Bulcsú: A hétköznapokban nem szoktunk utcazenélni, ezek olyan rendhagyó események voltak, amikor kapva kaptunk az alkalmon, hogy ilyen körülmények között is megmutathatjuk magunkat.

"
Ez egy nagyon más közeg, aminek leginkább az adja a szépségét, hogy nem tudhatod előre, kit érsz el a zenéddel és ők hogyan reagálnak rá. Tulajdonképpen kilépsz a komfortzónából, amit a hagyományos színpadok jelentenek.

Az igazat megvallva szívesen csinálnánk rendszeresebben, de manapság nincsenek olyan körülmények, amelyek ezt lehetővé tennék.

Gergő: Sajnos az utcazenélés megítélése idehaza nem áll túlzottan magas szinten: legjobb esetben megtűrik, de a többség értékrendjében alig haladja meg a koldulást. Egyszerűen nem ismerik el a létjogosultságát – még ha nagyon jól is nyomod, akkor is azzal jönnek, hogyhogy nem valami menő koncertteremben játszol. Ahelyett, hogy örülnének annak, hogy ott helyben meghallgathatnak téged. Ráadásul a törvények szerint Budapesten erősítőt se lehet használni az utcán, ami nekünk elengedhetetlen lenne.

A TükeZoo-n túl

Bulcsú játszik még a Simply English és a Golestan zenekarokban is, előbbivel angol népzenét, utóbbival perzsa-magyar világzenét, többek között az Egyesült Arab Emirátusokban is koncerteztek már. Nemrégiben bábszín-darabhoz írt és hangszerelt zenét, valamint ő jegyzi Petruska András Metropolita című albumának szövegeit is, amelyeket a négyes metró állomásai ihlettek. Megjelenése után mi is beszámoltunk róla.

A Móricz Zsigmond körtér című dal szövegvideója a Metropolita lemezről:

Gergő a TükeZoo mellett tagja a Forgó nevű népzenei formációnak és a Turbo zenekar énekese által fémjelzett Kalderának, valamint mostanában tér vissza az énekes-gitáros dalszerzéshez, saját számokat ír és ad elő Munkácsi Ádámmal közösen (az elő ilyen ITT hallható). Korábban benne volt Takáts Eszter és Müller Péter Sziámi közös zenekarában, a Catsandox-ban is.

A Quimbyvel közös turné milyen nyomot hagyott bennetek, hogy fogadott titeket a közönség?

Gergő: Azt ki kell emelni, hogy a Quimby tagjainál jobb fej zenészekkel nem nagyon találkoztunk azelőtt.

"
Gyakorlatilag apánk helyett apánk voltak, elképesztő kedvességgel és empátiával álltak hozzánk. Talán a fiatalkori önmagukat látták meg bennünk, említették is, hogy régen ők is vonaton meg villamoson szállították a dobfelszerelést.

Tibi egy alkalommal még fel is konferált bennünket, mondván mi vagyunk az egyik kedvenc zenekara, tehát így álljon hozzánk a közönség. Ennek is köze lehetett hozzá, hogy szinte mindenhol nagyon nagy sikerünk volt: egyáltalán nem az jött le, hogy unnák magukat a jelenlévők és csak azt várnák, mikor jön már a fő műsorszám. Még meg is tudtuk énekeltetni őket.

tukezoo1

A Kalap Kabát tehetségkutató elődöntőjén, Szentendrén. Fotó: Havas Eszter

A Tűsarok című szám egy igazán különleges helyszínen, Dubaiban, a Four Points szálloda 31. emeletén:

Zebránál pirosabb autó - karácsonyi dal, a hangulathoz illeszkedő klippel:

Mindketten kvázi főállásban foglalkoztok zenéléssel, mennyire könnyű manapság megélni ebből?

Gergő: Én azt hiszem, nem tudnék máshogy élni. Viszont akinek olyan tervei vannak, hogy majd zenélésből épít stabil egzisztenciát magának, az vagy csalódni fog, vagy hatalmas szerencsére van szüksége. Ezzel együtt, ha az embernek nincsenek túlzott igényei, el lehet éldegélni belőle. Vannak koplalósabb hónapok, és biztosan rengeteg alkalom adódik, amikor azt mondod, hogy erre vagy arra a helyre legszívesebben nem mennél el játszani, de nem szabad, hogy ez kiábrándítson, mert az életérzés sokban kárpótol.

Bulcsú: Nekem nagyon kényelmes a szabadúszó életmód, élvezem, hogy függetlenebb vagyok az átlagnál. Magamnak felelek a munkámmal, persze én is követem el a hibákat, néha túlvállalom magam, ezekből igyekszem tanulni. Így viszonylag szerény, de boldog az életem. Nincsenek túlzott fogyasztói szenvedélyeim, és ami még van, azt igyekszem leépíteni. A fő, hogy stresszmentes legyen, túlnyomás nélkül. Időnként becsúszik egy-egy grafikai, zeneszerzői, szövegírói munka, amit imádok, mellesleg valamennyi pénzt is hoz. Legfontosabb az alkotás, ez egyben hitvallásom is, és ha az ember nem téved el, még a nehéz időkben is erőt ad neki. Különben pedig Kiss Tibi mondta egyszer, hogy

"
a zenélésből nem megélni kell, hanem szívvel-lélekkel belehalni.

Ez szerintem szép gondolat.

(A TükeZoo Budapesten havonta tart rendszeres klubestet a Kis Á nevű szórakozóhelyen, mindig más-más vendégfellépővel és meglepetés műsorral. A következő alkalom november 28-án lesz.)

Ha tetszett a cikk, nyomj egy lájkot!

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Színészlegendák és legendás szerepek kísérték Diane Keaton életét – galéria
A 79 éves korában elhunyt színésznő a szakma krémjével dolgozott együtt. Néhány munkakapcsolata párkapcsolattá is alakult, bár sosem ment férjhez. Egy élet és karrier képekben.


Ahogy arról korábban beszámoltunk, szombaton Los Angelesben elhunyt Diane Keaton amerikai színész, rendező és producer.

Az Oscar- és Golden Globe-díjas művész pályafutása során olyan nagy sztárokkal dolgozott számos filmben, mint Woody Allen, Al Pacino, Richard Gere, Warren Beatty, Jack Nicholson, Mia Farrow vagy Jane Fonda.

Megannyi filmes szerepéből olykor romantikus kapcsolat is szövődött kollégáival, bár férjhez soha nem ment. Két örökbe fogadott gyereke Dexter (1996) és Duke (2000).

Filmes szerepeiből, pár- és munkakapcsolataiból készítettünk válogatást (a képekre kattintva galéria nyílik):


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Nem egy árváról, hanem az egész elárvult országról szól Nemes Jeles László új filmje
Az Oscar-díjas rendező (ezúttal Nemes László néven) új filmjében saját családja történetén keresztül mutatja be, hogy próbált magára találni az ország 56' után. Az Árvában a nagyszerű főszereplők mellett Iványi Gábor is feltűnik egy kameo erejéig.


(A CIKK KISEBB SPOILEREKET TARTALMAZHAT)

Rögtön az elején szeretném tisztázni a film címét, mert már látni, hogy rengeteg helyen rosszul szerepel.

Tehát helyesen: Árva – így, névelő nélkül.

Nemes Jeles László életművében kiemelt szerepe van a most bemutatott Andornak, hiszen saját családja, egészen pontosan édesapja történetét vitte filmvászonra. Jeles Andrást is foglalkoztatta a megfilmesítés lehetősége, de ő végül nem tudta elkészíteni a saját változatát. Fia szerint kellett az egy generációnyi távolság a történtektől ahhoz, hogy fel lehessen dolgozni.

A film története szerint Andor (Barabás Bojtorján) a második világháború urán négy éves koráig egy árvaházban élt, amit azonban az államosítások során bezárnak. Andornak szerencséje van társaihoz képest, akik állami otthonokba kerülnek át: ő csak félárva, és édesanyja, Klára (Waskovics Andrea) eljön érte, hogy magához vegye. Andor úgy tudja, apja egy Hirsch nevű zsidó jegyügynök volt, de koncentrációs táborba hurcolták. Miután a férfi haláláról nem győződhettek meg minden kétséget kizáróan, Andor egyre csak várja édesapja visszatérését.

Klára és Andor kapcsolata nem szokványos anya-fia viszony. A háború árnyékában annyira nem egyedi eset, hogy egy nő árvaházba adja gyermekét, de érezzük, hogy itt nem a nélkülözés az elsődleges ok. Klára próbál helytállni anyaként, rendesen bánni Andorral, de kettejük interakcióiból hiányzik az igazi anyai gyöngédség.

Csak lassan értjük meg ennek vérfagyasztó okait…

Közben telik az idő. Az 56'-os forradalom utáni hónapokban járunk. Rendkívül feszült a légkör, a város romokban, a hatóságok bárkit, bármiért vegzálhatnak. Akárki lehet besúgó, az emberek kétszer is meggondolják, kinyissák-e a szájukat.

Andornak csupán két igazán közeli barátja van. Iskolatársa, Sári (Szabó Elíz), akinek a bátyja, Tamás (Soma Sándor) részt vett a forradalomban és most egy pincében bujkál a hatóságok elől, illetve a pantomimes Géza (a Nemes-Jeles mindhárom filmjében szereplő Marcin Czarnik), aki Hirsch legjobb barátjaként szárnya alá veszi a félárvát.

Andor élete fenekestül felfordul, amikor megjelenik Klára múltjából Berend, a hentes (Grégory Gadebois egészen hihetetlen alakítása), akiről az anyja sokáig nem mondja meg az igazat. A könnyen dühbe guruló férfi egyre nagyobb részt követel magának Klára és Andor életéből. Bár Berend tud kedves és figyelmes lenni, de ha elönti a düh, senki és semmi nincs biztonságban tőle. Andor fél tőle, és elhatározza, hogy bármi áron megszabadítja tőle a családját. Miközben kamaszos dühe egye szélsőségesebb tettekre viszi, apránként fény derül a múlt nyomasztó titkaira, amiben az a legfélelmetesebb, hogy teljesen átírja Andor identitását és jövőjét.

A film tulajdonképpen Andor személyes forradalmát mutatja be 56' árnyékában, és ily módon a forradalom metaforájává válik. Elgondolkoztatja az embert, mit is jelent pontosan a bukás és a győzelem.

Talán ezért is lett a film címe Árva, névelő nélkül, mert nem egy árváról szól, hanem az egész elárvult országról.

A filmet Nemes Lászlóként jegyző rendező mesterien bánik a fényekkel és a plánokkal, a beszűkített terekkel, hogy megteremtse az ötvenes évek fojtogató miliőjét. A korfestésben nem csak a jelmezek és a technika segítségével feljavított díszletek segítenek, hanem a műgonddal kidolgozott, apró részletek is. Ily módon pedig a film arra is alkalmas, hogy kicsit megismerjük az akkori mindennapokat. A tujázás, az 56'-ban szétlőtt házak romjain játszó gyerekek, a mozi nézőterén dohányzó emberek és a szünet, amikor mutatványosok szórakoztatják az embert csak néhány apróság abból, amit az alkotók felvillantottak 1957 miliőjéből. A rendező és Erdély Mátyás operatőr precízen megkoreografált, hosszú snittekkel teszi még életszerűbbé, még átélhetőbbé a történetet.

Barabás Bojtorjánt több hónapnyi intenzív casting során találták meg Andor szerepére. Bojtorján a sajtótájékoztatón azt mondta, nem készült sohasem színészi pályára, de a film gyökeresen megváltoztatta az elképzeléseit.

Nemes-Jeles szerint Bojtorján igazi őstehetség, akivel nagyon könnyű volt együtt dolgozni, mert ahogy elindult a kamera, rögtön Andorrá változott.

Waskovics Andrea azon színésznők közé tartozik, akik teljesen fel tudnak oldódni a szerepben. Ha meg akartok győződni róla, nézzék meg a Vígszínház előadásaiban. A Letargiában például tökéletes gimnazistává változik, bármelyik középiskolában be tudna olvadni és az embernek eszébe sem jut, hogy egy érett, felnőtt nőt lát. A filmben nagyon érzékenyen hozza a szerencsétlen sorsú anyát, aki a háborúban elvesztette férjét, élete szerelmét, és az anyaságot sem képes a maga teljes gyönyörűségében megélni, mert fia a traumák élő mementója.

A film egyik nagy meglepetése a Sára nagypapáját alakító Iványi Gábor, aki kiválóan alakítja a bölcs zsidó öregembert.

Alighanem Iványi saját, személyes hitelessége és kisugárzása az, ami több mint alkalmassá teszi erre a szerepre.

(Iványi szerepeltetéséről bővebben is mesélt nekem a rendező, a vele készült interjút is hamarosan olvashatják majd a Szeretlek Magyarországon.)

Végére hagytam a Berendet alakító Grégory Gadebois-t, aki egészen elképesztő teljesítményt nyújt. Először is szenzációsan hozza a durva hentes alakját. Az efféle figurák a filmekben nagyon könnyen válnak egydimenzióssá: narcisztikus, brutális állatok, akiknek egyetlen jellemvonása az erőszakosság. De Berend nem ilyen, sokszor elhisszük neki, hogy őszintén vágyik a fiú szeretetére, elfogadására, és bizonyosan pillanatokban, amikor azt várnánk, hogy robban, a leggyöngébb oldalát mutatja. Ehhez nyilván szükséges a remek forgatókönyv is, de Gadebois alakítása is.

A legnagyobb fegyvertény azonban mégsem ez, hanem az, hogy a francia színész a szerep kedvéért megtanult magyarul. Igen, a filmben nem szinkronhangot hallunk, Gadebois maga beszél tökéletes, akcentusmentes magyarsággal, ami valami egészen egyedülálló teljesítmény.

Nincs tökéletes film, így az Árva sem az, lehet találni benne apró koszokat. Bennem például hiányérzetet hagyott, hogy nem tudjuk meg, pontosan mi volt Klára motivációja arra, hogy mégis magához vegye a fiát. De fölöslegesnek érzem a szőrszálhasogatást. Ha vannak is apró szépséghibák, azok csak még inkább kiemelik a nagy egész értékeit.


Link másolása
KÖVESS MINKET: