KULT
A Rovatból

„Aki Korda közé keveredik, megeszik a diszkók” – Hajós András ilyen szóviccekkel büntetett a Sztárban Sztár All Stars első adásában

Peter Srámek brillírozott, Oláh Ibolyát Hofivá maszkolták, Hevesi Tamás operát énekelt: a TV2 az elmúlt évek összes nagyágyúját beveti a nézettségi háborúban.


A TV2-n kicsit másképp alakul az ősz, mint ahogy a korábbi években megszokhattuk. Ilyenkor általában kezdődött a Sztárban Sztár Leszek, a TV2 csodafegyvere az X-Faktorral szemben. Aztán a zsűri fele – Majka és Pápai Joci – átigazolt a konkurenshez, a csatorna pedig úgy döntött, nem bíz semmit a véletlenre.

Meghirdették a Sztárban Sztár All Starst, amiben összeszedték a korábbi évadokban versenyző hírességek krémjét, hogy igazi sztárparádéval nehezítsék meg szombat és vasárnap esténként az RTL dolgát. A zsűrit is a korábbi évadokból válogatták össze.

Visszatért Hajós András, akinek a jelenléte kicsit mindig zavarba hoz. Még emlékezhetünk, hogy anno nemcsak a Heti hetes egyik visszatérő szereplője volt, de egy időben azt tervezte, hogy politikai pályára megy, méghozzá SZDSZ színekben.

Ezek után kicsit meglepő a NER kedvenc kereskedelmi csatornáján látni.

Itt van újra Liptai Claudia is, akit kicsit sajnálok, hogy ilyen műsorokban pazarolja az idejét, mivel kiváló színésznő. De sejtem, hogy a Sztárban sztár (és leágazásai) adásonként fizet neki annyit, mint amennyit egy színház egy egész évadra tud kínálni.

Igaz, a zsűri másik férfi tagjának, Stohl Andrásnak nem gond összeegyeztetni a színházi szerepeket a showbiznisszel. Buci volt már versenyző is, ezért pontosan tudja, min mennek át a versenyzők, ami segíthet az empatikus értékelésben.

Bár mindegyikük volt már többször zsűritag, Kiss Ramóna jelenti az állandóságot, aki 2022-óta ül az ítészi székben.

A műsorvezető a kirobbanthatatlan Till Attila. Érdekesség: bár úgy tűnhet, mindig is ő volt a Sztárban sztár műsorvezetője, valójában nincs így: 2013-ban az első évadban Friderikusz Sándor konferálta fel a versenyzőket.

A szabály továbbra sem túl bonyolult: a színpadra lépő sztárok párokba rendeződve párbajoztak egymással. A zsűri nem pontozhat, csak értékelhet. Miután egy páros mindkét tagja elénekelte a magáét, a nézők szavazata alapján az egyik tovább jut.

Azért a zsűri is kap lehetőséget: minden zsűritag megmenthet egy versenyzőt, aki vigaszágra (az úgy nevezett Reményzónába) jut. Az adás végén az így megmentett (összesen legfeljebb négy) vigaszágasból megint csak a nézők szavazati alapján ketten még tovább jutnak.

Az adás közös produkcióval indult, a Blondie Call Me című számát adták elő az est fellépői.

Az első párbajban Tóth Gabi és (egyik) exe, Trap kapitány küzdött meg. Gabi Anastaciát kapta feladtul, és egy valamit bebizonyított.

Bármennyire is kritikus vagyok vele viselt dolgai miatt, azt az egyet nem lehet elvitatni tőle, hogy bitang jó énekesnő.

A bevezető filmjében reményét fejtette ki, hogy a nézők ismét meglátják benne azt a 16 éves lányt, aki anno feltűnt a Megasztárban. De hát az a lány egy rocker volt, aki Guns’N Rosest és Pokolgépet énekelt, és innen sikerült eljutnia a kalocsai hímzéses népnemzeti giccshez. Most viszont kicsit tényleg visszahozott valamit abból az időből.

Trap kapitány is azok közé tartozik, akiről valószínűleg nem is tudnék, ha télen nem kell kritikát írnom a Sztárban sztárról. Örülök, hogy így történt, mert tényleg nagyon szórakoztató, sokoldalú előadót ismertem meg benne. De amilyen szenzációsan idézte meg tavaly Rátonyi Róbertet, Szécsi Pált most nem igazán sikerült hoznia.

A zsűri Gabit látta jobbnak, és a nézők is, de Tibi kapott egy szívecskét Ramónától.

Ezután Kiss Ernő Zsolt és Peter Schramek mérkőzött meg egymással. Ernő annak idején nem jutott túl messze a műsorban, ezért érthetően örült az új esélynek. George Baker nevét kétlem, hogy manapság sokan ismernék még, az Una Paloma Blancát is inkább Korda György előadásában ismerjük. Nekem leginkább azért maradt emlékezetes, mert a 80-as években keringett a gyerekek között egy átirat, amiből már csak annyi rémlik, hogy temetőről és csontvázakról szólt. Nem volt rossz, de a zsűri széttrollkodta az értékelést, és a korszakot cikizte.

A Rising Star is a kérészéletű tehetségkutatók közé tartozott, először és utoljára 2014-ben láthattuk. De volt egy tagadhatatlanul pozitív hozadéka: bemutatta nekünk az aranyos Peter Srameket, akit annak ellenére nagyon bírok, hogy Zámbó Jimmy a példaképe.

Sramek olyan Tóth Gabit varázsolt a színpadra, hogy mindenkinek leesett az álla. Ilyen produkcióval döntőt szokás nyerni, nem egy egyszerű párbajt. Stohl Andárs tátott szájjal nézte végig. Az egy dolog, hogy tökéletesen hozta a karaktert, és amennyire fizikailag lehetséges, a hangot is, de úgy valósította meg mindezt, hogy egy pillanatra sem tűnt paródiának.

A legjobb mondat Hajós Andrástól hangzott el Peter szájtartásáról:

„A Gabinak van egy ilyen szájtartása, hogy úristen, mindjárt megsértődik, sír és posztolni fog.”

Ernőnek esélye sem volt. Még szívecskét sem kapott.

Király Linda Oszvald Marikáként énekelte, hogy Kivilágos virradatig. Oszvald Marika a szubrettek királynője, egy cuki energiabomba. Táncol, cigánykereket hány, Speedy Gonzalesként cikázik. Linda derekas munkát végzett, de nem vitte túlzásba a mozgást, és az utánzás sem volt tökéletes, Peter Sramek után különösen visszaesésnek éltem meg. És hát lássuk be, tehetségkutatóban operettel lenyűgözni a nézőket ma már nagyon nehéz.

Hevesi Tamás Simándy Józsefként énekelte a Hazám hazámat, ami nagyon nagy falat. Nem is kezdte jól, hamiskás volt és a ritmust sem találta. Aztán némileg magára talált, de azért voltak bőven hibák. Igaz, az eredeti hangnemben énekelte, ami plusz nehezítés. Ezzel együtt annyira nem ájultam el, mint ahogy a zsűri. A két produkció közül megérdemelten jutott tovább. De Linda sem búcsúzott még, megkapta Hajós András szívét.

Zámbó Krisztián fura figura a hazai popszakmában.

Közel sem énekel úgy, mint az apukája, de százszor jobb fej.

Van humora, tud bolondozni, nem veszi komolyan magát, és ezért szerethető.

Korda Györgyöt és a Lady N-t kapta feladatul, amit olyan nagyon azért nem oldott meg. A zsűri is visszafogottan értékelt. Kordát látszólag könnyű utánozni jellegzetes hangja és mosolya miatt. Valójában azonban van egy olyan erős személyisége és színpadi jelenléte, amit kevesen tudnak visszaadni.

Hajós András ezen a ponton megajándékozott az est legbüntetőbb poénjával:

„Aki Korda közé keveredik, megeszik a diszkók.”

Én kérek elnézést.

Opitz Barbi Kovács Kativá lényegült át. Úgy szerette volna meghálálni, de a zsűri szerint nem sikerült. Liptai Claudia felemlegette Tóth Gabit is, aki anno tényleg emlékezetes előadást nyújtott Kovács Katiként. Én azonban megvédeném Barbit. Bár Tóth Gabi tényleg nagyot énekelt, de egyáltalán nem hozta Kovács Kati hangját. Barbinál ha nem is elejétől a végéig, de sokszor hallani lehetett az énekesnő hangját. A nézők mégis inkább Zámbót szavazták tovább a következő fordulóba.

Az nagyon igazságtalan szerkesztői döntés, hogy Gubik Petra és Oláh Ibolya között a műsornak már ebben a korai szakaszában választanunk kellett. Mindketten nagyon jók voltak a téli etapban, amit Petra megnyert, Ibi pedig harmadik helyen végzett.

Bár nagy rajongója vagyok, Gubik Petra Shania Twain performansza engem nem győzött meg. Szó se róla, jól énekelt, volt energia is, de kicsit egysíkúnak éreztem, nem építkezett. Láttunk már tőle sokkal jobbakat is.

Oláh Ibolya Hofi Gézaként érkezett, de ugyanezzel a maszkkal a következő adásban nyugodtan jöhetne Louis De Funesként, annak is tökéletes. Próbálta hozni Hofi hangját és gesztusait, de valahogy a Hofi érzés mégsem született meg.

Leginkább a maszkmesterek nyerték meg neki ezt a párbaj, de szerencsére Petrát sem küldte még haza a zsűri.

A műsor végére két nagyágyú maradt. Keresztes Ildikó olaszul énekelt fergetegeset. Csodálom, honnan veszi ezt a rengeteg energiát ráadásul úgy, hogy saját bevallása szerint beteg. A kiejtése is jónak tűnt, ő ezt annak tudta be, hogy tud románul, ezért könnyebben boldogult a másik latin nyelvvel. Ildikó is nagyszerű énekesnő, több rivaldafényt érdemelne.

Szabó Ádám Teddy Swimsként hatalmasat énekelt. Így utólag nem is értem, miért harmonikásként indult a Csillag Születikben. Azóta megjárta az X-Faktort is, és megnyerte a Sztárban sztár hetedik évadát. Most is megérdemelten jutott tovább, bár keresztes Ildikót sajnáltam, aki kénytelen volt beérni egy szívvel.

Nem maradt más hátra, mint dönteni a vigaszágasok sorsáról. Közülük Gubik Petrát és Király Lindát mentette meg a közönség. Keresztes Ildikót viszont sajnálom, jobb volt, mint Király Linda, sőt, szerintem még Hevesi Tamásnál is. De hát ez egy ilyen műsor. Várhatóan a továbbiakban is.

Vasárnap újabb sztárok érkeznek, hogy próbát tegyenek, többek Között Dallos Bogi, Puskás Peti, Sipos Tomi és Emilio érkezik a Sztárban Sztár All Stars színpadára.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tóth Gabi: kimegyek mindjárt, azt kint valakit agyonverek – A Megasztár előzetese szerint bőven lesz feszültség a tehetségkutatóban
Herceg Erika könnyeit törli, Curtis kiakad és káromkodik, Marics Peti pedig kiabálni kezd.


Hamarosan érkezik a Megasztár idei évada. A csatorna egy előzetest is megosztott, melyből kiderül, hogy bőven lesznek megint feszültségek, sértődések, könnyek.

A műsorban új mesterek is érkeznek. A zsűri tagjai: Tóth Gabi, Herceg Erika, Curtis és Marics Peti. Ördög Nóra pedig új társat kap a műsorvezetéshez, Till Attila helyett Szépréthy Roland lesz a partnere.

VIDEÓ: A Megasztár beharangozója


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Az év legjobban titkolt sci-fije? – Visszatért az Invázió, és te valószínűleg még mindig nem hallottál róla
Két évet ugrott az időben az AppleTV sorozata. A világ megmenekült? Az Invázió harmadik évadának nyitánya bebizonyítja: az idegenekkel a rémálom még csak most kezdődik. Hősök támadnak fel, titkok szivárognak ki, és minden pillanatban ott lappang a kérdés: tényleg vége van a fenyegetésnek? Dehogy van, itt a harmadik évad…
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. augusztus 24.



A televíziós science fiction világában ritkán akad olyan alkotás, amely egyszerre képes intim, emberi drámát és globális katasztrófát bemutatni, mégis az Invázió pontosan erre vállalkozott 2021-ben. Simon Kinberg sorozata, amely az AppleTV+ megbízásából készült, apró mozaikokból építtette fel egy idegen támadás történetét – nem világmegváltó hősökre, hanem hétköznapi emberekre fókuszálva. Ez a nézőpont kezdettől fogva a széria legerősebb sajátossága, és a harmadik évad nyitánya sem tagadja meg gyökereit:

ismét a kisemberek szemén keresztül látjuk, hogyan alakul az emberiség sorsa egy újabb, látszólag lezárt, de mégis tovább élő fenyegetés árnyékában.

Kinberg neve önmagában is sokatmondó: producerként és íróként egyaránt dolgozott remek és kevésbé sikeres projektekben. A Deadpool 2, a Légió vagy a Sherlock Holmes mellé sajnos olyan címek is feltűnnek a listáján, mint a hírhedt Fantasztikus Négyes (2015), a felejthető 355, vagy a borzalmas X-men: A sötét főnix. Ez a kettősség kíséri végig pályáját, így az Invázió esetében sem lehetett tudni előre, mire számíthatunk. Az viszont két évad alatt már bebizonyosodott, hogy a sorozat képes komoly feszültséget teremteni, miközben nem szuperhősökkel, hanem sebezhető, esendő emberekkel dolgozik.

Az első két szezon nagy erénye a több szálon futó történet volt: egy közel-keleti háborúban rekedt katona, egy japán űrmérnök személyes tragédiája, egy iráni-amerikai család menekülése és egy csapat bajban rekedt diák mind-mind más perspektívából tapasztalta meg az idegenek pusztítását, más-más kontinensen. Ahogy teltek az epizódok, a mozaikdarabok fokozatosan összeálltak, és egyre világosabbá vált, hogy az emberi sorsok közötti látszólag apró döntések globális következményekkel járhatnak.

A második évad végén egy igazi cliffhanger zárta le a történetet: két szereplő kézen fogva lépett be az idegenek anyahajójába, majd vágás, sötét, és vége az évadnak.

A harmadik szezon első része azonban rögtön keresztülhúzza a néző várakozásait. Az évadzáró katarzisa után ugyanis nem folytatódik a történet: két évet ugrunk előre az időben. Az anyahajó lezuhant, a fenyegetés papíron megszűnt, és a világ lassan próbál visszatérni a normalitásba. A hősi halottak között emlegetik Trevante Cole őrmestert (Shamier Anderson) és a fiatal Caspar Morrow-t (Billy Barratt). Csakhogy rögtön az epizód elején kiderül, nem minden az, aminek látszik: Trevante megjelenik egy térkapuban, és semmire sem emlékszik az elmúlt két évből. Innen indul újra a történet, a bizonytalanság, a katonai titkolózás és az emberi bizalmatlanság szorításában.

A forgatókönyv egyik legerősebb húzása, hogy nem próbál hosszan magyarázni, hanem szinte azonnal visszaránt a bizonytalanságba. Ismeretlen gravitációs anomáliák, eltűnő emberek, félrevezető hírszerzési jelentések – minden azt sugallja, hogy az idegenek inváziójának még messze nincs vége. Trevante és a közben felnőtté vált Jamila (India Brown) újra központi figurákká lépnek elő. Jamila bűntudattal küszködik Caspar halála miatt, ám kettejük találkozása újra beindítja az események láncolatát. Amikor katonák támadnak rájuk, menekülni kényszerülnek, és világossá válik, hogy ismét nem számíthatnak senkire – legfeljebb egymásra.

Érdekes módon a nyitány inkább szűkíti, mintsem tágítja a fókuszt.

Nem látjuk egyszerre a régi kedvenceket, a szálak nem futnak párhuzamosan. Aneesha Malik (Golshifteh Farahani) és Clark Evens (Enver Gjokaj) egyelőre még csak az előzetesekből sejthetők, de bizonyosan visszatérnek majd. Más karakterek sorsa kérdéses: Monty (Paddy Holland) újra felbukkanása sok rajongónak örömet okozna, míg Mitsuki (Shioli Kutsuna) halála talán véglegesnek tűnt a második szezonzáróban, bár az Invázió világában soha semmi sem biztos.

Az új évad első epizódja ugyan nem robban be olyan látványos erővel, mint ahogy a második évad fináléja lezárult, de ez nem is áll szándékában. Inkább felépíti az új status quót, miközben lassan, csepegtetve adja a jeleket: a veszély nem múlt el, sőt, valami sokkal komplexebb játszma van kibontakozóban. A katonai erők bizalmatlansága, a titkolózó hírszerzés, és az, hogy még a saját hősüket sem hajlandóak elfogadni, finoman reflektál a hatalom és az egyén konfliktusára. Ez a politikai árnyalat talán eddig is jelen volt a sorozatban, de most még hangsúlyosabbá válhat.

Az idegenek ábrázolása továbbra is különleges. Nem a hollywoodi sablonokra épít, nincsenek klasszikus „szürke kis emberkék” vagy túlzó CGI-szörnyek.

A lények furcsa, folyamatosan fejlődő fiziológiája egyszerre idegen és félelmetes emberi szemmel nézve. Eközben a tudományos magyarázatok ugyan sokszor sántítanak, mégis képesek megőrizni a hitelesség látszatát. Ez a balansz tartja a sorozatot a tudományos fantasztikum keretein belül, anélkül, hogy saját paródiájába fordulna. Nagy kár, hogy vizuálisan a lények gyengébbek, mint a 2025-ben elvárt színvonal.

Az Invázió harmadik évadának nyitánya tehát nem ad mindenre választ, és nem is akar azonnal sokkolni. Ehelyett egy lassan kibontakozó új krízis alapjait fekteti le. A karakterdrámákra koncentrál, ahogy eddig is, miközben apró jelekkel és rejtélyekkel teremt feszültséget. Ez a tempó talán frusztráló lehet azoknak, akik pörgős akciót keresnek, ám a sorozatot mindig is a lassabb építkezés jellemezte.

Összességében az évadnyitó ígéretesen folytatja a történetet: nem szakít a sorozat eddigi filozófiájával, miszerint a világ sorsa hétköznapi emberek apró döntésein múlik. Nem tökéletes, vannak vontatott részei, és az időugrás elsőre kicsit kizökkentheti a nézőt, de mindez hozzájárul a rejtélyhez. Egy biztos, aki hajlandó türelmesen követni a mozaikdarabokból épülő narratívát, annak ismét jutalom lesz a kitartás. Az Invázió továbbra is az egyik legkülönlegesebb idegenes sorozat az elmúlt években – talán tényleg a legjobb, amiről még nem hallottál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
A romantikus komédia, ami se nem vicces, se nem romantikus, de épp ettől lesz jobb és több – Kritika a Többesélyes szerelemről
Mondd, te kit választanál? A dúsgazdag, magas, jóképű és sármos üzletembert, vagy a csóró, magas, jóképű, sikertelen színész exedet? Itt a szerelem ötven árnyalata!


Celine Song nevét 2023 januárjában kezdte hajtogatni szinte mindenki az amerikai filmes körökben, amikor első filmjét, az Előző életeket bemutatták a Sundance Filmfesztiválon. Nem véletlenül, hiszen egy csodás alkotásról volt/van szó, amelyben két dél-koreai gyerekkori jó barát (talán több is annál), a Föld két legtávolabbi pontjára kerül, majd felnőttként újra felveszik a kapcsolatot, és maguk sem gondolják, hogy ez milyen érzelmeket ébreszt bennük.

A film átfesztiválozta a világot, majd 2024 januárjában végül a magyar mozikba is befutott (igaz, 2023 szeptemberében már el lehetett csípni a CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon), nem sokkal később pedig két Oscar-díjra is jelölték, a legjobb film és a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriáiban.

S hogy mi volt az Előző életek titka? Minden bizonnyal a benne rejlő őszinteség, hitelesség és emberiesség. Egy apró és érzékeny, sokszor szavak nélkül is sokatmondó alkotásról van szó, amellyel a dél-koreai Celine Song számára megnyíltak Hollywood kapui. Ő pedig rendesen betrappolt rajtuk. A következő filmjéhez ugyanis már olyan álomgyári nagyágyúkat sikerült megnyerni, mint Anastasia Steele, A mandalóri és Amerika Kapitány, vagyis Dakota Johnson, Pedro Pascal és Chris Evans.

Ha pedig az Előző életek egyik fő erénye az őszinteség volt, akkor ezt Song a Többesélyes szerelemmel rendesen kimaxolta. Talán túl is tolta… De hogyan lehet túltolni az őszinteséget? Nos, a sztori szerint a sikertelen színésznőből sikeres házasságközvetítővé vált Lucy Mason (Dakota Johnson) „örök szingliként” azt állítja, hogy vagy egyedül fog meghalni, vagy egy gazdag férfihoz megy feleségül. A szakmai sikerei ellenére Lucyt azonban egyre inkább frusztrálják ügyfelei irreális elvárásai. Részt vesz egy korábbi kliense esküvőjén, ahol megismerkedik a tehetős befektetővel, Harryvel (Pedro Pascal), aki élénk érdeklődést mutat iránta, de Lucy elutasítja, s azt javasolja, inkább legyen a cége ügyfele, hiszen ő lenne a legkapósabb férfi.

Lucy az esküvőn ráadásul váratlanul találkozik az exével, Johnnal (Chris Evans) is, aki éppen felszolgál a násznépnek, és továbbra is várja, hogy befusson színészként. Felelevenítik a közös múltjukat, amely az anyagi nehézségeik miatt ért véget.

Hősnőnk tehát nehéz helyzetbe kerül: választania kell a jóképű, sármos és mocskosul gazdag Harry, vagy a szintén jóképű, de csóró John között.

A Többesélyes szerelem magyar címe nyilvánvalóan a sztori romkomos oldalára utal, s ezzel próbálja becsábítani a nézőket a mozikba. Az eredeti cím, a Materialists (Materialisták) azonban már jóval őszintébb, hiszen Celine Song filmje egyrészt nem vígjáték, másrészt, ha lehet ilyen jelzővel illetni, akkor inkább antiromantikus film. A főhősnő ugyanis meg van győződve róla, hogy a házasság egy kölcsönösen gyümölcsöző üzlet két fél között, és a boldogságot az anyagi biztonság hozza el (persze az sem baj, ha a férfi jól néz ki, magas, és korban is stimmel).

Mert passzolhat egymáshoz bármennyire két ember, ha nincs elég pénz a közös életükre, az csak vitákat, veszekedéseket generál, szóval a szerelem nem elég a teljes boldogsághoz.

Song filmje tehát minden, csak nem a klasszikus hollywoodi értelemben vett romantikus film. Inkább megöli a romantikát.

Aztán persze a két férfi közt tipródó Lucy is kezdi felfogni, hogy nem lehet mindent matekkal megoldani, de addira a Többesélyes szerelem már elvesztette a szimpla romkomra izguló közönsége érdeklődését. Épp ezért is számít bátor vállalkozásnak: nem azt kapjuk, amit várunk tőle, és nem biztos, hogy örülünk annak, amit kapunk, de az biztos, hogy el fogunk gondolkodni rajta.

A film első fele épp ezért erősebb is, mivel abban kapjuk az arcunkba ezt a hollywoodi csöpögős romantikát kíméletlenül ledózeroló őszinteséget, a második felére már inkább kezd a cselekmény olyan irányt venni, mint ami ellen korábban oly ékesen felszólalt.

Azért így is távol áll a giccstől, csupán Song megijedt kissé a saját felvetésétől és a nézők teljes elidegenítésétől. Persze ezzel sincs semmi baj, hiszen a Többesélyes szerelem így is emlékezetesebb, mint a műfajbeli átlagos limonádék, és savanyúbb azoknál, mivel jóval több citromot facsartak bele.

E film kapcsán azonban már nem lehet elmondani, hogy szavak nélkül is sokatmondó lenne, annyi benne a szövegelés, és bizony épp ennyivel marad el az Előző életektől. Song első rendezésében a karakterek minden gondolatával és érzelmi vívódásával tisztában voltunk az apró rezdüléseikből, az egymásra nézéseikből, a ki nem mondott szavaikból. A Többesélyes szerelem azonban mindent kimond, sokszor. A kevesebb több lett volna.


Link másolása
KÖVESS MINKET: