SZEMPONT
A Rovatból

Akár európai színekben is repülhet majd a jövőben Kapu Tibor vagy egy másik magyar űrhajós

Kapu Tibor sikeresen landolt, de az program itt nem ér véget, és a mostani küldetés megnyitotta az utat újabb magyar űrutazások előtt - mondja Tamási Dávid, a SpaceJunkie szakértője, akivel az űrutazás legizgalmasabb pillanatait is végigvettük.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. július 16.



Több mint három hét után magyar idő szerint 11:32-kor visszatért a Földre a Crew Dragon „Grace” űrkapszula, fedélzetén négy emberrel, köztük Kapu Tiborral, a Hunor-program keretében kiképzett magyar kutatóűrhajóssal. A landolás a Csendes-óceánon történt, a kiszállás már a mentőhajó fedélzetére emelt járműből 12:19-kor kezdődött, Kapu utolsóként, 12:28-kor hagyta el a kapszulát.

Akinek lehetősége volt, élő közvetítésben követhette az eseményeket. Az egyik, talán leginformatívabb közbetítést a Spacejunkie csatorna nyújtotta, melynek munkatársával, Tamási Dáviddal beszélgettem, aki nemcsak azt mondta el, miért volt ez az egész történet mérföldkő a magyar űrkutatás szempontjából, hanem azt is, hogy mi jön most. Lesz-e folytatás? Lesznek-e, lehetnek-e következő magyar űrhajósok? Mi történt eddig és mi várható ezután?

– A tudományos program Kapu Tibornak két hétre volt beosztva, de végül csak hétfőn indultak vissza, nem a két hét leteltével. Mi volt ennek az oka?

– Először is fontos tisztázni: az a hír, miszerint a küldetés pontosan két hétig tart, valójában csak itthon terjedt el. A hivatalos dokumentumokban nagyjából két hetes időtartamot írtak elő, de soha nem volt kőbe vésve, hogy csütörtökön indulnak vissza. A tényleges ok az úgynevezett magas bétaszög fázis volt, ami évente kétszer fordul elő, 5-7 napig tart, és ilyenkor az űrállomást folyamatosan éri a napfény, nem kerül árnyékba. Ennek következményeként a felületek és rendszerek túlhevülhetnek, így

a NASA ilyenkor nem engedélyez sem indítást, sem dokkolást, sem leválást. Ez a fázis már akkor ismert volt, amikor Tiborék elindultak, csak nem kommunikálták hivatalosan.

Mi is sokszor megkaptuk ezt a kérdést, hogy „hogyhogy nem tudták előre?”. Ez nem igaz, természetesen pontosan tudták.

– Gondolom, ebbe a speciális időszakba azért csúsztak bele, mert az indulás is késett. Amikor már tudták, hogy tovább maradnak, akkor hozzányúltak a programjukhoz? Vagy az eredeti menetrendet tartották, és a plusz napokban extra munkát végeztek?

– A pontos napi beosztást nem ismerem, de valószínűleg tartották az eredeti ütemtervet, és a plusz időt kihasználták például kísérletek megismétlésére, további adatgyűjtésre, illetve az állandó személyzet munkájának segítésére. A Nemzetközi Űrállomáson minden perc értékes, így a személyzet örült is annak, hogy pár nappal tovább maradtak.

– Volt egy érdekes mozzanat, amiről szerintem érdemes beszélni: amikor az űrhajó már a vízen lebegett, nem azzal kezdődött a művelet, hogy rögtön kinyitották az ajtaját. Ma már egyébként is sztenderd eljárás, hogy először kiemelik a vízből, és csak ezután nyitják ki. Ez régen, például az Apollók esetében, még nem így történt. Még a vízen meg kellett bizonyosodniuk arról, hogy nem szivárognak-e bizonyos gázok. Ezek milyen gázok, és miért fontos, hogy ne szivárogjanak?

– A Crew Dragon saját hajtóművekkel rendelkezik, amelyek az űrbéli pozíciószabályozást szolgálják.

Ezek leggyakrabban hidrazinnal működnek, ami rendkívül mérgező, rákkeltő anyag. Ezért rendkívül fontos, hogy a visszatérés után a mentőcsapat először megbizonyosodjon arról, hogy semmilyen szivárgás nem történt, még minimális mértékben sem.

Ha bármilyen gáz szivárogna a hajtóművekből, a mentőcsapat nem közelíthetné meg a kapszulát, amíg a veszély el nem hárul.

– Hogyan ellenőrzik ezt? Speciális védőruhában dolgoznak? Mert a mostani éjszakai felvételeken ez nem volt jól kivehető.

– Természetesen ilyenkor védőruházatban közelítik meg a kapszulát. A vizsgálatot először vizuálisan végzik: a kapszula külső burkolatán, illetve a vízfelszínen keresnek szivárgásra utaló nyomokat, például az úszó hajtóanyag maradványait. Szerencsére a Crew Dragon esetében ez eddig szinte mindig rendben zajlott. Egyetlen esetben volt valamiféle gyanú, de még ott is inkább csak elővigyázatosságból ellenőriztek többször. Összességében a Dragon egy nagyon biztonságos jármű ebből a szempontból is.

– Az űrhajósok kiszálltak, de még mindig nem ért véget a küldetésük. Mikor tekinthető lezártnak az ő programjuk?

– Ma már nincsen karantén, hiszen nincs fertőzésveszély, ellentétben a korábbi korszakokkal. Már a mentőhajón is van orvosi személyzet, akik azonnal megvizsgálják őket. Jelenleg valószínűleg Los Angelesben tartózkodnak, de lehet, hogy már el is indultak Houston felé. A NASA minden személyzetet Houstonba szállít a visszatérés után, ahol részletesebb orvosi vizsgálatok következnek, hiszen a mentőhajón nem biztos, hogy minden szükséges eszköz rendelkezésre áll. Houstonban egy nagyobb orvosi csapat elvégzi a részletes kivizsgálást,

majd innen az űrhajósok útjai szétválnak, attól függően, hogy melyik szervezet küldte őket.

Tibor esetében ez úgy néz ki, hogy körülbelül két hetet még Houstonban tölt, ahol zajlik majd a rehabilitáció. A családja, többek között a szülei, már kint várják őt, tehát nem kell elszigetelve lennie. Cserényi Gyula, a tartalékos kutatóűrhajós is vele van.

Ezután következik még némi adminisztráció, a küldetés hivatalos lezárása, a papírmunkák elvégzése. Ez is eltarthat egy-két hétig. Ha ezek is lezajlanak, akkor várhatóan körülbelül egy hónapon belül Tibor már hazatérhet, feltehetően a családjával együtt.

– Ugorjunk vissza az Axiom-4 küldetés elejére. Kezdjük rögtön a starttal, amelyet hosszasan várnunk kellett. Mi volt a sorozatos csúszások oka?

– Minden közbejött, ami csak közbejöhetett. Már tavasszal kiderült egy probléma: az egyik ejtőernyő tárolórekeszében páralecsapódást észleltek, ezért az egész űrhajót cserélni kellett. A személyzet, akiknek azt a kapszulát eredetileg szánták, végül egy másik járművel ment fel, Tiborék pedig azzal, amelyet eredetileg nekik szántak volna. Ezután, közvetlenül az indítás előtt, a rakétánál is felfedeztek egy szivárgást, ez már egy korábbi repülés után is ismert volt, de a SpaceX egyik kötelező ellenőrző tesztje során újra előjött a probléma. Javítani kellett, szerencsére nem kellett teljes vizsgálatra visszavinni, viszont ez is halasztást okozott.

Ezek után a Nemzetközi Űrállomáson is volt egy szivárgás, ami már régóta fennáll, de éppen Tibiék indulása előtt átlépett egy biztonsági határértéket, és azt az orosz személyzetnek előbb ki kellett javítania. Ez különösen fontos volt, mert nem volt biztos, hogy az ISS levegőszűrő rendszere elbír ilyen körülmények között még négy új személyt. Ráadásul még az időjárás is közbeszólt. Szóval valóban igaz:

ami közbejöhetett, az közbe is jött. Ez lett a kereskedelmi űrrepülések történetének egyik leghosszabb halasztása,

majdnem egy hónapos csúszásról beszélünk.

– Igaz, hogy ezt a szivárgást végül az indiai kollégák vették észre, nem is a SpaceX szakemberei?

– Ez egy kicsit túlzó megfogalmazás az indiai fél részéről. Igen, mi is láttuk ezt a hírt, de valójában ez egy hosszabb ellenőrzési folyamat egyik pontja volt. Az összes partnernek mindig jóvá kell hagynia az indítás előtti lépéseket.

Az indiaiak valóban észrevettek valamit, de ez nem jelenti azt, hogy a SpaceX részéről ne vették volna észre ugyanezt.

Az a cikk, amely ezt állította, valószínűleg nem a teljes képet mutatta, inkább az indiai nézőpontot emelte ki, mintha ők mentették volna meg az indítást. Valójában túl kevés részlet ismert ahhoz, hogy biztosak lehessünk abban, hogyan is történt mindez. Én személy szerint nem hiszem, hogy ez pontosan így történt, de ez már az én véleményem.

– Évek óta figyelemmel kísérem a különböző űrjárművek indítását, akár személyzettel, akár anélkül, és úgy látom, hogy a halasztás szinte mindig benne van a pakliban. Ez annak köszönhető, hogy a hőskor tragédiái után sokkal óvatosabbak lettek az űrügynökségek?

– A korábbi sajnálatos balesetek mindenképpen hozzájárultak ahhoz, hogy ma jóval szigorúbb biztonsági követelményeknek kell megfelelni. Ma már nemcsak kétszer, hanem inkább háromszor is átgondolják, hogy elindítsanak-e egy járművet. Nem akarnak újabb tragédiákat. Sokkal több biztonsági protokoll létezik, mint például a holdraszállások idején. Olyannyira, hogy

a mai szabványok szerint valószínűleg már el sem indítanák azokat a járműveket, amikkel annak idején repültek.

– Én is elgondolkodtam azon, hogy egy Apolló űrhajóba, vagy a Holdkompba ma egyáltalán beengednének-e embereket… Amit viszont mindig figyeltem: az indítások időpontjai rendkívül pontosak. Vannak úgynevezett indítási ablakok, és ha akkor nincsenek meg a megfelelő körülmények, utána, napokat kell várni a következő lehetőségre. Mi ennek az oka?

– Ez elsősorban az űrállomás pályájával van összefüggésben. Nem mindegy, hogy éppen hol tartózkodik az ISS. Az amerikai és orosz indítások közötti különbség is abból adódik, hogy az oroszok kedvezőbb földrajzi helyzetben vannak, ők a kazahsztáni Bajkonurból indítanak, ami jobban illeszkedik az ISS pályájához. Az indítási ablakok ciklikusan ismétlődnek. Egy héten belül lehet három-négy nap, amikor az indítás ideális, aztán pár napig nem az. És

ezekben az időablakokban is csak néhány perc, vagy másodperc áll rendelkezésre. Például a Falcon 9 rakétát abban a másodpercben kell indítani, amikor az optimális pályaadatok adottak.

Ha akkor nem tudják indítani, akkor aznap már nincs lehetőség, csak a következő ablakban.

– Ezt mi is szépen láttuk, amikor az indulás után éjjel kimentünk a gyermekeimmel megnézni az égen, hogy az űrhajó és az ISS pontosan ugyanazon a vonalon követte egymást. Tökéletesen látszott, mennyire precíz volt az indulás.

– Igen, ez a pályamechanika és a földrajzi adottságok összehangolása. Nagyon látványos és nagyon precíz jelenség.

– Az utazásról és a dokkolásról viszonylag kevés szó esik, hiszen minden automatizált. Ha jól tudom, a Dragon űrhajóknál még soha nem kellett kézi beavatkozást végezni.

– Így van. Már az első tesztküldetés is teljesen automatikusan zajlott, és akkor sem volt szükség beavatkozásra. Természetesen a parancsnok és a pilóta bármikor közbeavatkozhat, ha szükséges, de eddig még nem volt rá példa. Az emelkedés és a visszatérés is teljesen automatizált.

– A parancsnok és a pilóta ilyenkor aktívan figyeli a műszereket, vagy inkább a földi irányítás követi az adatokat, és az űrhajósok csak utasként vannak jelen?

– A kritikus fázisokban, például indításkor vagy visszatéréskor, természetesen az űrhajósok is figyelik az adatokat, különösen a parancsnok és a pilóta. Ők a középső üléseken ülnek, és nekik van lehetőségük beavatkozni. A földi irányítás ugyanakkor folyamatos kapcsolatban van az űrhajóval, és

ha bármilyen probléma merülne fel, ők irányítják a beavatkozást. Ezért is tart hónapokig a kiképzés: hogy a legváratlanabb helyzetekben is tudják, mit kell tenniük.

– Farkas Bertalan űrrepülése óta 45 év telt el. Mi minden változott meg az elmúlt 45 évben az űrkutatásban és űrrepülésben? Az 1980-as év még szinte a hőskorszak végének számított, ugye?

– Igen. Farkas Bertalan 94.-ként jutott fel a világűrbe, Magyarország pedig a hetedik nemzetként. Kapu Tibor pedig most a 636. sorszámot kapta meg ezzel a repüléssel. Ahhoz képest, hogy mennyi idő eltelt, és még mindig csak valamivel több mint 600 ember járt a világűrben, ez egy nagyon alacsony szám, különösen a Föld lakosságának növekedéséhez viszonyítva. Ez mindenképp figyelemre méltó,

– Mi változott most?

– A legfontosabb talán az, hogy a kereskedelmi űrrepülés, elsősorban a SpaceX révén, jelentősen csökkentette az űrutazások költségét az újrahasználható rakéták bevezetésével. Ez az, ami néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna.

Így most kisebb országok, mint például Magyarország vagy Lengyelország, ismét képesek űrhajóst küldeni az űrbe.

Ha továbbra is csak a nagy állami űrügynökségek végeznék ezeket a küldetéseket, szinte biztos, hogy erre az utazásra nem kerülhetett volna sor. Az Axiom-4 küldetés azért is különleges, mert a NASA-nak ebben nem volt kiemelt szerepe, persze a kiképzésben részt vettek, hiszen ők üzemeltetik a Nemzetközi Űrállomást, de a küldetés két magáncég közreműködésével valósult meg: a SpaceX biztosította a rakétát és az űrhajót, míg az Axiom Space a küldetés lebonyolítója volt. Velük szerződtünk, nem pedig a NASA-val vagy a SpaceX-szel. Ez önmagában is érdekes aspektusa ennek a repülésnek. Annyiban hasonlít a Farkas Bertalan-féle űrrepüléshez a mostani, hogy most is államilag finanszírozott program keretében küldtünk fel egy kutatóűrhajóst. Más a helyzet Charles Simonyi esetében, aki magyar származású amerikaiként járt az űrállomáson, viszont ő űrturistaként a saját pénzéből finanszírozta mindkét repülését 2007-ben és 2009-ben. A mostani küldetés viszont a HUNOR program keretében, állami finanszírozással valósult meg.

– Miért pont most?

– Egyrészt, ahogy említettem, most nyílt egy olyan lehetőség, hogy magáncégeken keresztül küldhettünk fel kutatóűrhajóst a Nemzetközi Űrállomásra. Másrészt az ISS napjai, pontosabban évei, meg vannak számlálva. Jelenleg 2025-öt írunk, és az állomás üzemeltetését nagyjából 2030-ig tervezik. Egyáltalán nem mindegy, hogy a hátralévő években ki, mikor és milyen módon tud űrhajóst küldeni az űrállomásra.

Számos kísérletet csak a súlytalanság körülményei között lehet elvégezni, ezek pedig fontos szerepet játszanak a hosszú távú emberes űrrepülések előkészítésében.

Tibor például mikronövény-termesztéssel kapcsolatos kísérleteket végzett, amelyek célja, hogy kis helyen magas tápértékű növényeket lehessen előállítani, ez a klímaváltozás miatt a Földön is egyre fontosabbá válik. Emellett orvosbiológiai vizsgálatokat is végzett, amelyek eredményei a látásvizsgálatoktól a szemműtétekig számos földi alkalmazásban is hasznosíthatók lesznek. És azt is fontos látni, hogy az űripar robbanásszerű fejlődésen megy keresztül. Aki most nem lép be, az pár éven belül lemaradhat erről a „vonatról”. Ezért döntött úgy a magyar kormány, hogy most finanszírozza ezt a küldetést. Lehet, hogy az ISS hátralévő időszakában már nem is nyílik több ilyen alkalom, persze reméljük, hogy igen, de ezt a mostanit mindenképpen meg kellett ragadni.

– Ott is kell tudnunk maradni a nemzetközi űriparban? Mert ha ez csak egy egyszeri alkalom volt, hogy egy magyar kutatóűrhajós feljutott és dolgozhatott az ISS-en, akkor bár megtettünk valamit, de aztán megint nem leszünk jelen.

– Azzal, hogy Tibor visszatért, még nem zárult le a program. A kísérletek nagy részét most kell kiértékelni, elemezni, és ezek közül több olyan is van, amit korábban például még amerikaiak sem végeztek el az űrállomáson. Ezáltal azok a szervezetek, egyetemek és kutatócsoportok, akik ezeket a kísérleteket küldték fel, most nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is letették a névjegyüket.

Emellett olyan tapasztalatokra is szert tettek, amelyek a jövőben bármilyen másik űrállomás esetében is hasznosak lesznek, például hogy milyen követelményeknek kell megfelelni, milyen szabványok szerint lehet kísérleteket küldeni.

És ne felejtsük el, hogy kiképeztünk egy űrhajóst. Részben hazai, részben nemzetközi kiképzésen vett részt, és ez a folyamat önmagában is egyfajta validálása volt a magyar képzési rendszernek az Európai Űrügynökség (ESA) szemében. Így akár európai színekben is repülhet majd a jövőben Kapu Tibor, vagy akár egy másik, később kiképzett magyar űrhajós is.

– Ne feledkezzünk meg arról, hogy két kiképzett űrhajósunk van, csak egyikük repült most.

– Igen, Cserényi Gyula, mint tartalékos űrhajós, bármikor lehetőséget kaphat.

Neki van a legnagyobb esélye arra, hogy a következő repülést ő hajtsa végre.

Még ha nem is teljesen ugyanazt a kiképzést végezte el, mint Tibor, de nagyon hasonló programban vett részt.

– Ha jól tudom, a lengyel űrhajós az Európai Űrügynökség, az ESA űrhajósa volt. Ő ilyen szempontból másik ligában játszott. De például Cserényi Gyulának vagy Kapu Tibornak milyen esélyei vannak az ESA-nál dolgozni? Ha valaki az ESA űrhajósa lesz, akkor nem feltétlenül a saját nemzeti zászlaja alatt repül, hanem lehet, hogy egy nagyobb, európai projekt részeként. Ezt jól tudom?

– Igen, a lengyel űrhajós esetében is hangsúlyozták, hogy nemcsak a lengyel űrügynökség képviseletében, hanem az ESA képviseletében is repült. Magyarország is már tíz éve tagja az ESA-nak, tehát elvileg nálunk is megvan ez a lehetőség.

Most ebben a konkrét programban önállóan vettünk részt, de ez nem zárja ki, hogy a jövőben ESA-színekben repüljön magyar űrhajós.

Tehát például előfordulhat, hogy Gyula a következő repülésén már nemcsak Magyarországot képviseli, hanem az ESA-t is. És mivel az ESA elfogadta a magyar kiképzési szabványokat, mi is átvettük az európai sztenderdeket, ez a kétirányú együttműködés már létrejött. Ez azt is jelenti, hogy a jövőben már úgy is ki lehet képezni űrhajósokat Magyarországon, hogy azok megfeleljenek az ESA elvárásainak is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Tarjányi Péter a Trump-Putyin találkozóról: Amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete
A biztonságpolitikai szakértő szerint Putyin elérte, amit akart, Trump pedig önmagát tette meg békeszervezőnek. Tarjányi Péter szerint a legnagyobb kérdés jelenleg az, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt.


„A világ figyelt. A háború nem állt meg. És amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete. Nincs áttörés. Csak egy asztal. A találkozó nem hozott megállapodást. Nincs tűzszünet. Nincs aláírt egyezmény. Van viszont egy tervezet, amit Trump és Putyin kidolgozott, Ukrajna és Európa nélkül. Ez nem béketeremtés. Ez békéről való tárgyalási keret felkínálása, Ukrajna feje felett” - írja a Trump-Putyin csúcstalálkozóról Facebook-oldalán megosztott elemzésében Tarjányi Péter.

A biztonságpolitikai szakértő szerint

„Putyin elérte, amit akart: fogadták hivatalosan az USA-ban, Trump partnerként kezelte, nem született új szankció, nincs tűzszünet, tehát a háború folytatódhat. Ez diplomáciailag óriási előrelépés Moszkvának, anélkül, hogy bármit engedett volna”.

Tarjányi szerint Trump önmagát tette meg békeszervezőnek, ez pedig kampánystratégia is.

„Trump úgy akar visszatérni, mint aki békét tud hozni. De ehhez előbb meg kell teremtenie a háború folytatásának lehetőségét is. És ezt most megtette. Mert jelenleg a harc megy tovább! Ukrajna és Európa a pálya szélén. Zelenszkijt nem hívták meg. Az európai vezetők csak értesítést kapnak, nem tárgyalófelek. A biztonsági garanciák nem NATO-keretűek, tehát nem kollektív védelmet jelentenek, csak Trump által vázolt ígéreteket”

- írta, majd hozzátette:

„Ez egyben stratégiai üzenet is: ha Európa nem egységes és nem lép fel önállóan, nem lesz megoldás.”

A szakértő számára ugyanakkor a legnagyobb kérdés, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt. „Mert erről senki nem mondott semmit. (...) A tervezet létezik, de nem hozták nyilvánosságra. Ez érthető, mert előtte Trump megmutatja Zelenszkijnek és az EU-nak” - fogalmazott a szakértő, aki szerint a tervezetben lehet szó területi kompromisszumról, a Krím elismeréséről, Donbasz orosz védnökségéről és akár Ukrajna NATO-tagságának tiltásáról is.

„Ez a találkozó nem a háború lezárásáról szólt, hanem a hatalmi szerepek újrafelosztásáról. Putyin visszatért a tárgyalóasztalhoz, Trump visszatért a középpontba és Európa, Ukrajna nélkül semmi nem lehet a »békéből«, ami még tűzszünet sem jelenleg. A kérdés mi derül ki az elkövetkező órákban, napokban a tárgyalásról, a konkrét hangulatról, esetleges nyomásgyakorlásról illetve a tervezet tartalmáról...Bizonyos szempontból többet vártam, bizonyos szempontból rosszabbat”

- zárta értékelését.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Karikó Katalin: Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat
A Nobel-díjas kutató szerint a tudományellenesség erősödése és a támogatások megvonása komoly kockázatot jelenthet. A kutatóbiológus az amerikai egészégügyi miniszter legújabb döntése hosszú távon gyengítheti az ország felkészültségét egy új pandémia esetén.


Karikó Katalin kutatóbiológus szerint az Egyesült Államok komoly veszélybe kerülhet, ha a jövőben új pandémia tör ki. Úgy véli, hogy az mRNS-vakcinák fejlesztésének leállítása jelentős nemzetbiztonsági kockázatot hordoz. „Amikor majd jön a következő pandémia, a fejlesztések leállítása hatalmas nemzetbiztonsági veszélyt fog előidézni. Akkor Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat” – fogalmazott a Magyar Hangnak adott interjújában.

Mindezt azután mondta el a Nobel-díjas tudós, hogy az amerikai egészségügyi miniszter, Robert F. Kennedy Jr. nemrég

félmilliárd dollárral csökkentette az mRNS-vakcina kutatások szövetségi támogatását. Karikó szerint Kennedy minden döntését félreértésekre és hazugságokra alapozza, és már régóta ismert oltásellenes nézeteiről.

A kutató arra is kitért, hogy nem érti, hogyan erősödhetett meg ennyire a tudományellenesség az Egyesült Államokban. Megdöbbentőnek tartja, hogy tömegek örülnek annak, ha egy egyetem, például a Harvard, komoly támadások érik.

Felidézte, hogy amikor Magyarországon ellehetetlenítették a munkáját, elhagyta az országot, később pedig az Egyesült Államokból is távozott, miután a Pennsylvaniai Egyetemről elküldték.

Ezután Németországba ment, ahol a Biontechnél kezdett dolgozni – a cégről akkor még csak véletlenül, egy ismerősétől hallott.

Elmondta, hogy az mRNS-vakcinák mellékhatásai nem térnek el a hagyományos oltásokétól. Sokan mégis másképp gondolják, mert egyszerre sok felnőttet és idős embert oltottak be, akik az életkoruk miatt gyakrabban betegednek meg.

Karikó szerint az amerikai támogatások megvonása nem állítja meg a fejlesztéseket. Úgy látja, hogy az amerikai kutatók megtalálják a módját a folytatásnak, miközben Európában és Kínában továbbra is számos kutatás zajlik. Hozzátette, hogy ezeknek a vakcináknak a rákterápiákban is nagy szerepe lehet.

Jelenleg mintegy 150 különböző klinikai vizsgálat folyik világszerte mRNS-vakcinákkal, elsősorban különféle daganatos betegségek ellen. Három éve kezdtek személyre szabott mRNS-alapú oltásokat adni New Yorkban hasnyálmirigy-daganatos betegeknek, és a páciensek fele még ma is él, annak ellenére, hogy ez az egyik legagresszívebb ráktípus.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Thuróczy Szabolcs: Ha 2026-ban is ebben a száraz szarban tapicskolunk, elhagyom az országot
A színész az Ördögkatlanon beszélt arról, mennyire felháborítja a luxus és a politikai közöny. Szerinte Rogán Barbaráék pénzéből akár tanárok béremelését is fedezni lehetne.


Thuróczy Szabolcs az Ördögkatlan fesztiválon ült le beszélgetni Veiszer Alindával. A színész elmondta, hogy Moszkva mellett van egy falu, ahol Aszadtól Janukovicsig mindenki megtalálható. Úgy fogalmazott, Orbán is elmehetne oda a több százmillióval együtt, és „mi meg boldogabban élnénk”.

A Telex által szemlézett beszélgetés elején Rogán Barbara luxustárgyairól beszélt. Szerinte a propagandaminiszter feleségének egyetlen karkötőjéből szinte az egész Ördögkatlan fesztivál kijönne. A Hermès táska ára 23 millió forint, amibe csak zsebkendőt és szájfényt lehet tenni. Azt mondta: „Amikor azt gondolod, hogy az elmebetegségnek nincs már határa! És megy be a Chanel boltba, hogy vesz még egy táskát.”

„A szekrényben lévő táskáiból egy teljes pedagógusi béremelés kijönne.”

Thuróczy szerint szeretne távol maradni a közélettől, de nem tud, mert a politika folyamatosan adja a témát, és ez nagyon feszült hangulatot teremt. „Félreállok az autóval, felordítok az égbe, nem marad bennem, nem leszek rákos. Kiordítom magamból” – mondta. Ha nem így vezeti le a feszültséget, akkor Bödőcs Tiborral sms-ezik. Szerinte a nagyjából 10 ezer üzenetükből akár 400-500 percnyi anyag is lehetne, ha egyszer kiadnák.

A rendszerváltás idején még a Fideszre szavazott, mert vidéki fiatalként nem érzett más pártot magához közel. Úgy látta, az SZDSZ túl budapesti volt, az MDF pedig kevésbé szólt a fiatalokhoz. Most úgy fogalmazott: „Az MDF már egy jó minőségű tokaji bor ehhez a koccintókultúrához képest, amit ma politikának nevezünk”. Torgyán József, Kuncze Gábor szerinte szórakoztató emberek voltak, Kupa Mihály pedig összetett mondatokban beszélt. Úgy érzi, a politika teljesen megváltozott, de „ennek egyszer vége lesz, mert csak a pénz érdekli őket, és csak erről tudnak beszélni”.

„Ma egy kurvajó országban Sára Sándor, Ungváry Krisztián meg Jankovics Marcell lenne a jobboldal” – mondta, hozzátéve, hogy ma ezt Bede Zsolt és Menczer Tamás képviseli.

A jövőjéről úgy nyilatkozott, nyugodtabb életet szeretne, „hogy kicsit felszabaduljon a társadalom, és fasza, fontos dolgokra lehessen koncentrálni”. A 2026-os parlamenti választásra és a lehetséges változásra is utalt: „Ha nem így lesz, akkor én biztosan elhagyom az országot, elmegyek Rijekába.”

Szerinte „ha jövőre megint ebben a száraz szarban fogunk tapicskolni, akkor végünk van”.

Szóba került Magyar Péter is, akiről Thuróczy azt mondta, „hihetetlen, amit kap” a Fidesztől és a holdudvarától, és „másfél év alatt meg is őszült a csávó”.

Színészként felháborítja, hogy a kormány milyen kulturális produkciókat támogat. „A tündöklő középszer dorbézol, égetik a pénzt, mintha nem lenne holnap” – mondta. A legtöbb kiemelt alkotást megnézi, így a Hunyadit is, de elaludt rajta. Szerinte „rengeteg ember van benne, akit szeretek, de ha én játszottam volna benne, röhögőgörcsöt kaptam volna magamon ebben a jelmezben”. A Tenkes kapitányáról viszont azt mondta, hogy jól volt megcsinálva, remek színészi játékkal. A Hunyadival kapcsolatban úgy fogalmazott:

„Itt meg nyammogás van, nincs igazán brutál erejű, jó színészet. Szarok a szövegek, pedig lehetett volna ezt igazi, valós, jó párbeszédekkel csinálni.”

A beszélgetésben még szóba került a Pintér Bélához fűződő viszonya, nehezen induló pályája és az alkoholizmus is. Elmondta, hogy nagyon szereti az olyan feltörekvő előadókat, mint Beton.Hofi, Pogány Induló vagy Carson Coma. Úgy érzi, a hatalom „MSZMP KB, munkásőrhangulatban” áll hozzá a művészekhez, és „Azahriah számait elemzi a Mandiner”. Majka Csurran, cseppen című száma azért tetszett neki, mert sok emberhez eljutott. Szerinte a kormány felháborodása Majka főbelövős performanszán öngól, hiszen fél éve még azt mondták, a számhoz nincs közük, most viszont felvállalják, hogy róluk szól. „De ez már ebben az évben vagy a tizedik vagy huszadik öngól” – tette hozzá.

A teljes beszélgetést Veiszer Alinda csatornáján lehet megnézni és meghallgatni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Mitől ennyire magabiztos Putyin? – A New York Times bemutatta, hogyan változott meg az orosz hadsereg
Putyin Oroszország teljes gazdaságát alárendelte a háborúnak, és sikeresen alakította át a toborzást, a fegyvergyártást, valamint a harcmodort – írja az amerikai lap. Emiatt sokkal jobb pozícióból várhatja találkozását Trumppal, ami számára önmagában is győzelem.


Orbán Viktor arról beszélt a történelmi Trump-Putyin csúcstalálkozó előtt, hogy Oroszország már meg is nyerte az Ukrajna elleni háborút. Bár rajta kívül egyetlen nyugati vezető sem tett ilyen kijelentést, abban egyetértenek az elemzők, hogy Putyin számára már az is hatalmas győzelem, hogy létrejön a csúcs, ami véget vet nemzetközi elszigeteltségének, éket ver a NATO szövetségesek közé, és lehetővé teszi, hogy úgy mutassa be az ukrajnai háborút, mint egy nagyobb konfliktus részét Oroszország és a Nyugat között, amit Oroszország akár meg is nyerhet.

„Bárhová is lép egy orosz katona, az a miénk” - jelentette ki Putyin nemrég külföldi vezetők előtt egy gazdasági találkozón.

De mitől lehet ennyire magabiztos az orosz vezető, akinek a hadserege a háború első időszakában katasztrofális vereségeket szenvedett el? Hogyan tudta megváltoztatni a helyeztetet a csatatéren? És milyen kilátásai lehetnek valójában a háború megnyerésére?

A New York Times terjedelmes cikkében azt írja, Putyin magabiztossága az orosz hadsereg újjáépítéséből fakad. A toborzás, a fegyvergyártás és a harcmodor teljesen átalakult.

Ennek eredményeként Oroszország jelenleg több katonát és fegyvert tud mozgósítani, mint Ukrajna és nyugati szövetségesei. Az orosz veszteségek súlyosak, de a csapatok előrenyomulnak. Mindez csak megerősíti Putyint abban, hogy kitarthat, amíg olyan békemegállapodást nem ér el, ami megfelel az érdekeinek. Kijelentette, ha ez az alaszkai tárgyalásokon nem sikerül, fegyverrel szerzi meg, amit akar.

A lap felidézi, hogy 2022-ben az oroszok a vereség küszöbén álltak. Putyin ekkor elrendelte a második világháború óta az első részleges mozgósítást: 300 ezer embert hívtak be. Emellett fegyencek tízezreit vitték a frontra kegyelemért cserébe. Ez stabilizálta a helyzetet, de komoly társadalmi feszültséget okozott – százezrek menekültek el Oroszországból.

A Kreml ezután változtatott a gyakorlaton, és ma már a pénzre építi a toborzást.

Egy átlagos orosz havi bére körülbelül 330 ezer forint. Egy katona viszont 900 ezer forintot kap havonta. Ehhez jön az akár 11 millió forintos aláírási bónusz, nyugdíj, adósság-elengedés és kedvezményes lakáshitel. Emellett minden harctéri teljesítményt külön megjutalmaznak. Ha valaki kilő egy nyugati tankot, több százezer forint prémiumot kap. Egy HIMARS kilövéséért vagy egy helikopter megsemmisítéséért milliós bónusz jár. Súlyos sérülések – például végtag amputáció vagy vakság – után is komoly kártérítést fizet az állam.

Ezek az ösztönzők százezreket vonzottak a frontra. Egy lábát elvesztő őrmester azt mondta a New York Times-nak, hogy 33 évesen nyugdíjba mehet, és soha többé nem kell dolgoznia. Korábban egy napraforgóolaj-gyárban robotolt, havi 110 ezer forintért. Most Havi 400 ezres nyugdíjat kap majd.

Ezzel a taktikábal Oroszország jelenleg naponta nagyjából ezer katonát toboroz – kétszer annyit, mint Ukrajna.

Átalakították a fegyvergyártást is. A védelmi kiadások ma már aköltségvetés több mint egyharmadát teszik ki. Oroszországé ipara teljesen átállt a háborús termelésre. Putyin hitelekkel árasztotta el a fegyvergyárakat, lazította a munkaügyi törvényeket, és hétvégi, ünnepnapi, éjszakai műszakokat rendelt el.

Jelabugában létrehozták a világ legnagyobb dróngyárát, ahol naponta 80 Geran–2 drónt gyártanak. Az orosz légierő júliusban átlagosan már 200 drónt indított minden éjjel Ukrajna felé. A háború elején ez a szám alig érte el a 40-et.

Putyin a jobb ellátás érdekében harcot hordetett a korrupció ellen. Régi szövetségese, Szergej Sojgu helyére egy közgadászt nevezett ki, Andrej Belouszovot, aki az üzleti világban megszokott módon irányít. Elsődleges célja az ellátási láncok javítása, új technológiák bevezetése, a hadsereg kapcsolatainak elmélyítése az üzleti szférával és a tudományos világgal, hogy Oroszország előnybe kerüljün a csatatéren.

Egyik első intézkedése egy speciális drónegység, a Rubicon felállítása volt, amellyel az ukrán utánpótlási vonalakat támadhatják. Az egység új generációs orosz drónt vetett be, amelyet vékony optikai kábellel irányítottak. Ez a technológia immunissá tette a drónokat a jelzavarásra. A Rubicon drónjai órákig mozdulatlanul feküdtek az utak mellett, majd lesből támadtak minden mozgó célpontot. Belouszov azt is megígérte: októberre külön katonai ágat hoznak létre Drón Erők néven.

Változtattak a harcmodoron is. Az ukrán városokat kisebb gyalogos egységekkel veszik körbe, mezőről mezőre haladnak, sokszor gyalog vagy motorbiciklivel. A védőknek így választaniuk kellett: visszavonulnak, vagy bekerítik őket.

Emellett az idei nyári offenzívában kis, álcázott csoportokat küldtek mélyen az ellenséges vonalak mögé is, ahol romos épületekben vagy szakadékokban rejtőztek, mielőtt összehangolt támadásokba kezdtek. Olekszandr Szirszkij, az ukrán haderő főparancsnoka „teljes beszivárgásnak” nevezte ezt a taktikát.

Mindez oda vezetett, hogy az oroszok fölénybe kerültek az 1200 kilométeres frontvonalon, és az alaszkai tárgyalások előtt sok helyen előre tudtak törni.

A New York Times cikke ugyanakkor rávilágít arra is, hogy mindennek komoly ára volt, Putyin rendszerén belül is megjelentek a repedések. A frontra egyre idősebb és tapasztalatlanabb katonák kerülnek, akiknek az átlagéletkora már eléri a 38 évet. A gazdaság egészét megviseli a hadigazdálkodás, a készletek fokozatosan kimerülnek, az utánpótlás pedig a szankciók miatt akadozik.

De mindeddig Putyin kitartott. Mindent egy lapra tett fel, és úgy tűnik, továbbra is eltökélt, hogy győz Ukrajnában, amit politikai örökségének tekint.


Link másolása
KÖVESS MINKET: