„Ahhoz képest, milyen apró a sziget, mégis hatalmas a szabadságom és a lehetőségeim” - Így telik a karatén egyedül egy szigeten a Tiszán
Hatodik hete él magányosan egy szigeten Ljasuk Dimitry. A koronavírus-járvány kezdetén döntött úgy, hogy önkéntes karaténba vonul a Tiszán. A folyó szerelmese a hétköznapokon reklámszakember Budapesten, aki imádja ezt a vidéket, és elhivatott természetvédőként is sokat tesz érte.
Az amatőr filmesként is sikeres Dimitry most újra jelentkezett, hogy megmutassa, milyen a Robinson-élet, hogyan telnek a napjai, hogyan biztosítja magának a civilizációtól távol is a létfenntartásához szükséges dolgokat. Videójában beszél arról, milyen a természet körülötte, mit tud ő maga tenni azért, hogy megóvja mindezt, és hogyan hasznosítja az időt.
Első bejelentkezésében a kiköltözésről mesélt, arról, hogy milyen az élet villany nélkül, milyen a csend, amikor csak a madarak rikoltoznak körülötte.
„Egy stabil dolog van most az életben, az a természet körforgása, a nappalok biztos váltakozása, az éledő természet szépsége, az állatok, akik mintha boldogabbak lennének, hogy az ember most nem jár közéjük”
– mesélte.
A Szeretlek Magyarországnak is rendszeresen beszámol a Karatén-szigeti élményeiről. Április utolsó napjaiban arról beszélgettünk vele, hogy hogyan éli meg az elszigeteltséget.
„Nem stresszelek egyáltalán, úgy érzem inkább, hogy boldog vagyok. Amióta itt élek, azóta sokkal elfoglaltabb lettem.
A híreket naponta csak egyszer nézem, leköti az időmet az, hogy gondoskodok magamról, home office-ban dolgozom és közben készítem a kisfilmemet is.
Az első napokban még úgy éreztem, hogy nyaralok, de rájöttem, hogy fontos a napirend, így azóta eszerint élek. A felkelő nap ébreszt, és én boldogan kelek vele.
Figyelem az ébredő természetet, fotózom, filmezem mindezt a csodát. Az apró dolgok is hatalmas élményt jelentenek, megtanul az ember ezeknek is örülni: a kicsírázó paradicsomnak, a hajnalban előúszó hattyúknak, az eleségért induló halaknak.
Másképp telik az idő is, itt a teavíz felforralása is 45 perc, egy paprikáskrumplit pedig 3,5 óra alatt lehet elkészíteni.”
Dimitry délelőtt és délután is egyeztet munkatársaival, akikkel távmunkában végzik a feladataikat. Később jut idő kenuzásra, sportolásra, elmélkedésre, de szokott mosni is vagy szépítgeti a házikót. A környezetére is figyel, folyamatosan gyűjti a mások által elhagyott, partra sodort szemetet is.
Úgy érzi, a vírus a pusztítás mellett tanít is. Tanít arra, hogy megbecsüljük a környezetünket, hogy elgondolkozzunk azon, milyen jövőt szeretnénk, hogyan kéne másképp élni, ha újra „szabadok leszünk”.
A remeteség megmutatta azt is, nincs szükség sok dologra, hogy képesek vagyunk sokkal egyszerűbben is élni, és más dolgok lesznek fontosak. A természet pedig megint bizonyítja, hogy milyen csodálatos örömforrás. Mindenkinek kéne két hét, hogy kipróbálja ezt az életformát – véli, mert akkor mások is rájöhetnének arra, hogy a luxus keresése helyett mennyivel különlegesebb a természetben lenni, együtt élni vele.
„Amióta a szigeten vagyok, sokat változtam én is. Azáltal, hogy életem egyszerűbb lett, hogy jobban figyelek a természetre, hogy megtanultam megtalálni az apró örömöket, az életem is boldogabb lett – mondja. Nehéz most elképzelni, hogy vissza kell térni a nagyvárosba, és visszazökkenni majd egyszer a korábbi rohanásba. Ezért is gondolom azt, hogy még egy darabig biztos maradok. Az élményt pedig szeretném megosztani másokkal is, ezért a kezdetektől folyamatosan forgatok, hogy egy kisfilmen megmutassam, milyen is az élet (nem is olyan távol) a civilizációtól”.
„A természet inspirál, energiát ad, ösztönöz arra, hogy cselekedjünk”
– vallja Dimitry.
Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!