A Postmodern Jukebox talán legismertebb zenésze – az alapító, Scott Bradley mellett – Adam Kubota, a mosolygós, mindig vidám nagybőgős. Adamot Pozsonyban értem el, hogy a ma esti budapesti koncert előtt beszélgessünk kicsit.

– Vége felé közeledik a turné. Hogy sikerült?

– Nagyszerűen. Március közepe óta vagyunk Európában, az utolsó fellépésünk pedig július 2-án lesz.

– Azt olvastam, hogy jogot végzett, ami nem annyira gyakori a zenészek között. Hogy jön össze a zene és a jog?

– Még én magam sem jöttem rá, hogy jön össze a kettő. Végzett jogász vagyok, van engedélyem, de nagyon szeretek zenélni, és miután két éven keresztül nem igazán lehetett a Covid miatt, kihasználom a lehetőséget, hogy most végre járhatom a világot a zenésztársaimmal.

– A kezdetektől tagja a Postmodern Jukeboxnak. Hogy emlékszik a kezdetekre, hogy ismerte meg Scott Bradleyt?

– 2002-2003 körül találkoztunk az egyetemen. Barátok lettünk, voltak kisebb fellépéseink. Aztán amikor 8-9 évvel később Scott elkezdte feltenni a YouTube-ra a feldolgozásait megkeresett, és azóta is csináljuk.

– Számomra a PMJ olyan, mint egy virtuális zeneklub. Ha van időm „benézek”, hogy most épp ki játszik. A zenészek, énekesek cserélgetése kezdetektől fogva a koncepció része volt?

– Mindig is változott a társulat. Scott olyasmiben gondolkodott, mint egy varieté műsor, sok zenésszel, táncossal.

– Kétségtelenül öné az együttes legikonikusabb hangszere, egy különleges nagybőgő.

– Ezt a nagybőgőt kifejezetten utazásra tervezték. Lényegében ugyanúgy kell játszani rajta, mint a hagyományos bőgőn, csak kisebb az alja, így könnyebb és egyszerűbb feladni a repülőre.

David Gage tervezte New York-ban. A hangszert úgy hívják, Czech-Ease, mert Csehországban gyártják.

– A legismertebb PMJ szereplése az All About the Bass című dalban a bőgő négykezes Casey Abrams oldalán.

– A négykezes bőgőszólót Casey mutatta nekem, én azelőtt nem csináltam ilyesmit. Ő találta ki, és színpadon már hosszú ideje csináltuk a videó elkészítése előtt. Gyakorlatilag naponta játszottuk, ezért a videó forgatásakor már nagyon jól ment.

– Mindig Scott Bradley mondja meg, hogy mit dolgozzanak fel és hogyan, vagy mások is mondhatnak ötleteket?

– Az ötleteket Scott és az énekesek hozzák és beszélik meg. Kipróbálnak különböző stílusokat. Ugyanez igaz a sztepptáncosokra, sokszor jönnek ötletekkel, hogy például szeretnének egy Harry Potter egyveleget, vagy valami hasonlót.

– Nagyon tetszik, ahogy a sztepp táncot használják, sokszor olyan, mint egy külön ritmusszekció.

– Igen, a sztepp nagyon szórakoztató része a shownak.

– Úgy hallom, nagy művészetpártoló.

– Több olyan szervezetnek is dolgoztam régebben, amik galériákkal, mozikkal, előadásokkal foglalkoztak. Így szerencsére nagyon sokféle művészettel találkoztam pusztán azáltal, hogy ott voltam.

Nagyon szeretek mindenféle stílust. Turnék idején is szeretek galériákban, múzeumokba menni, megnézni a helyi művészek alkotásait.

– Azt is olvastam, hogy hátizsákkal körbejárta Patagóniát.

– Egyszer valamiért kitaláltam, hogy milyen jó lenne. Elkezdtem spórolni rá, néztem filmeket, könyveket olvastam róla, és végig jártam Patagónia chilei és argentin részét is. Olcsó hostelekben laktam. Csodálatos tájakat láttam, mindenkinek ajánlom. Én is remélem, hogy vissza tudok még menni.

– Elárul néhány címet, amit játszani fognak Budapesten?

– Eljátszunk néhányat a legismertebb slágerek közül. Lesz az All About the Base. Elhangzik a Creep is, kicsit másként, mint ahogy a rajongók az internetről ismerhetik. Van egy új énekesnőnk, akivel tavaly kezdtünk együtt dolgozni, Effie Passero, fantasztikusan énekli. De látható lesz a Super Mario sztepp egyveleg is, ami nagyon jópofa.