KULT
A Rovatból

A VAN lesz az új Moszkva tér?

Egy éve mutatták be az utóbbi idők egyik legnépszerűbb magyar filmjét. Reisz Gábor rendezőt arról kérdeztük, mi történt azóta.


A VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan (vagy ahogy mindenki hivatkozik rá röviden, a VAN) a 2010-es évek egyik legnagyobb magyar filmsikere. A mai húszas, harmincas generáció mindennapjainak kilátástalanságáról szóló tragikomikus vígjáték elképesztően sok rajongót szerzett, olyan is akadt, aki hatszor nézte meg moziban. A napokban jelent meg a várva várt DVD változat, ebből az alkalomból beszélgettünk a rendező-forgatókönyvíró-operatőr Reisz Gáborral az elmúlt év tapasztalatairól, az elnyert díjak jelentőségéről és arról is, mennyire lehet időtálló alkotás a VAN.

– Hogy emlékszel vissza a premier óta eltelt egy évre?

– Nagyon-nagyon sűrű volt. A bemutató után azt gondoltam, hogy nagyjából egy hónap alatt letudom az ilyenkor kötelező dolgokat (sajtómegjelenések, interjúk, Facebook-kampány stb.), de hamar kiderült, hogy ennél sokkal több ideig tart majd. Egyszerűen nem maradtak abba a feladatok, csőstül jöttek tovább folyamatosan. Persze mondhattam volna nemet rájuk egy ponton túl, de azt hiszem, akkor utólag bűntudatom lett volna.

Nyilván speciális helyzetben voltunk amiatt, hogy nem állt mögöttünk sok fős profi marketingstáb, és mi csináltuk a zenét is, ami szintén rengeteg teendővel járt – elég, ha csak a koncertek szervezését és lebonyolítását nézzük. Mindezt úgy, hogy én közben már javában ötleteltem a következő filmen. De szerintem valahol normális is, hogy egy első filmnek hosszabb a kifutása, nem lehet egyik pillanatról a másikra elvágni és továbblépni.

– Úgy emlékszem, már jóval a premier előtt is jelentek meg olyan cikkek, amelyek az év legjobban várt magyar filmjének nevezték a VAN-t. Mikor tudatosult benned először, hogy igazi kultfilm lehet belőle?

– Én mindig kicsit óvatosan álltam ezekhez a címekhez, mert oké, hogy nagyon jól hangzanak, de sokszor csak a minél több kattintás elérése motiválja őket. Persze irtó jól esett nekünk, amikor olvastuk, de elbízni semmiképp nem akartuk magunkat. Főleg, hogy

a lehetséges forgalmazók a velük való tárgyalások során mind különböző nézőszámokat becsültek, de annak a számnak, amit végül elért a film, az egytizedét sem tippelte senki.

Mindössze egyvalaki volt közülük, aki ki merte jelenteni, hogy ez a film nagyon jókor lehet jó időben, és akár a Moszkva tér szintjét is elérheti. De ennek hallatán is úgy voltam vele, hogy majd meglátjuk, bármi lehet. Egy forgalmazás sikere ugyanis rengeteg mindenen múlik, a befektetett munkán és a részletesen kidolgozott stratégián túl is. Az időjárástól a napi híreken át az adott héten kijövő többi filmig rengeteg tényező befolyásolja, hogy beülnek-e éppen a te filmedre az emberek a moziban.

reiszg1

Werkfotó: Valuska Gábor

reiszg3

A hirdetés feletti werkfotó: Nemes Jeles Vera

– Nálatok akkor minden jól jött ki?

– Igen, mondhatjuk, hogy szerencsénk volt, főleg mivel a felvezető kampány is különösen erősre sikerült. Leginkább a mozibuszt emelném ki, ami a Young kreatív ügynökség ötlete volt, és teljes mértékben betalált. Egy héttel a bemutató előtt ennek köszönhetően megduplázódott a Facebookon a lájkjaink száma. Ez nem tűnhet annyira lényegesnek, de valójában nagyon is sokat számít, hány embert tudunk ott elérni, főleg az első egy-két hétben.

– Raktak rád valami plusz terhet a fokozott várakozások?

– Biztosan, de valamikor jobban éreztem, máskor kevésbé. Egyik pillanatban nyomasztott, a következőben viszont igazi energiabomba volt. Összességében mégiscsak a pozitív oldala maradt meg bennem, ahogy más téren is szinte csak jó dolgokat adott nekem ez a film.

– Mi fogta meg szerinted az idősebb nézőket a sztoriban? Az oké, hogy a 20-as, 30-asok jelentős része magára ismert, de a régebbi generációk számára vajon mi lehetett a vonzereje?

– Nem vagyok szociálpszichológus, csak olyan példákat tudok említeni, amikkel személyesen találkoztam. Annyi biztos, hogy

"
nagyon sok idősebb szülő jött hozzám oda azzal, hogy végre kezd valamit kapisgálni arról, miért olyan a gyereke, amilyen.

Egyébként, mint talán mindenkinek, nekem is a családom volt az első számú tesztközönségem. És amikor láttam, hogy a szüleim jól szórakoznak a filmen, kicsit megnyugodtam, hogy hátha nem csak azt a generációt tudjuk megszólítani, akikről a történet szól.

– Mit jelentenek számodra az elnyert díjak? Van olyan, amire különösen büszke vagy?

– Elképesztő öröm volt mindegyik, főleg hogy néhány kisebb díjat leszámítva soha nem nyertem még ezelőtt. Bár a 18 éves koromban kialakított elveimen nem változtat, továbbra is teljes marhaságnak tartom, hogy művészeti alkotásokat hasonlítanak össze és hirdetnek közülük győztest, akár egy sportversenyen. De hiába, az a helyzet, hogy ettől még nagyon jól esett mindegyik elismerés. A miskolci CineFesten nyert első díj volt talán a legnagyobb fordulópont az életemben, és hasonlóan emlékezetes a Torinóban nekünk ítélt összesen 4 díj is.

reiszg_cinefest

Reisz Gábor a CineFesten a zsűri nagydíjával - Fotó: Mészáros Márton

– A film zenéje kvázi független, önálló életre kelt. Eredetileg is ennyire hangsúlyos szerepet szántál neki?

– Igen, kezdettől fogva kattogott bennem, hogy a zenét más szintre helyezzem, mint ami a filmek többségében jellemző. Számomra a külön lemezen kiadott filmzene és a koncertek mind lehetőségek voltak arra, hogy a nézők felé többféle módon is kommunikáljuk a film hangulatát és üzenetét. Egyszerűen teljesebbnek érzem így a mondanivalót. Az, hogy egyébként mindez plusz promóciós eszköz is volt, ilyen szempontból mellékes.

Az egésznek a koncertek jelentették a csúcspontját. Ahogy az elért nézőszámot és a kapott díjakat is maximum álmodni mertem volna előzetesen, az se fordult meg a fejemben, hogy a filmzenekar ekkora siker lesz.

"
Végképp nem gondoltam arra, hogy az A38 hajót kétszer is megtöltjük, de úgy, hogy a közönség kívülről fújja az összes dalt. Ez tényleg felfoghatatlan volt.

– Mi lesz a zenekarral most, az utolsó koncert után?

– Sokan félreértelmezték ezt, hiszen bár úgy hirdettük, hogy az utolsó VAN-koncert, ez nem búcsúkoncertet jelent. Ennek a projektnek ugyan vége lett, de mi, mint együtt zenélő barátok, ezután is folytatjuk a közös munkát. A következő filmhez szeretnénk ugyanilyen hangsúlyos zenét alkotni, majd élőben is előadni. Nyilván maga a film fogja meghatározni, hogy ez pontosan milyen irányú lesz, de az alapkoncepció megmarad.

vankoncert2

Koncertfotók: Valuska Gábor

vankoncert1

– Te személy szerint hányszor nézted újra a filmet?

– A bemutató után nagyon sokáig szándékosan nem akartam. A fesztiválvetítéseknek csak a legelejére ültem be, hogy megnézzem a közönséget, majd a végén mentem vissza. Valamikor áprilisban néztem végig ismét, utána sokat beszéltünk is róla a vágóval, Tálas Zsófival, aki szintén hosszú ideje akkor látta újra. Azt vettem észre, hogy sokkal jobban el tudtam benne mélyülni, mint a munkálatok idején, és persze a hibák is jóval inkább feltűntek.

Ezek nagyon fájnak, különösen az a részük, amelyeket így utólag visszanézve ki lehetett volna javítani. De ez van, valahol muszáj véget vetni minden munkafolyamatnak. Vicces lett volna, ha akkor tavasszal azt mondom, hogy vágjuk újra - szerintem a stáb tagjai bitófára küldtek volna, annyi melója volt vele mindenkinek korábban... (nevet)

– Mit kell tudni a most megjelent DVD verzióról, milyen extrák kerültek rá?

– Régi tartozást törlesztettünk ezzel, rengetegen kérdezgették tőlünk már jó ideje, hogy mikor jövünk végre ki vele. De jó okunk volt a halogatásra, hiszen még nyáron is bőven játszották a filmet a mozikban. Olyan is akadt, ahol mindennap műsorra tűzték, ami nyilván azt jelenti, hogy stabil nézőszámot hozott. Ezért nem akartuk elsietni a DVD kiadását, csak miután végül kifújt a dolog.

Különlegessége, hogy van rajta 92 percnyi extra (tehát több, mint az alapfilm játékideje), amit direkt emiatt raktunk össze. Kimaradt jelenetek, werk-anyagok, próbafelvételek és bakik is kerültek rá, valamint az áprilisi, szédületes A38-as koncert teljes felvétele.

Egy dal az áprilisi koncertről:

– Mennyire lehet időtálló ez a film? Szerinted van rá esély, hogy egyszer majd úgy tekintsenek vissza rá, mint most a Moszkva térre, tehát mint a 2010-es évek Budapestjének igazi kordokumentumára?

– Nem tudom. Igazából abban sem vagyok biztos, mennyire kell, hogy egyáltalán azzá váljon. A stábban senkinek nem az volt a célja, hogy valami örök érvényű dolgot csináljon. Kultfilmes kijelentéseket tenni szerintem még nagyon korai lenne, ezt nyilván majd az idő dönti el. De tény, hogy a kultfilmek egyik fontos jellemzője, hogy egy bizonyos társadalmi réteg teljesen a rajongójukká válik.

Ez pedig igaz a VAN-ra: nem csak simán szeretik az emberek, csomóan rajonganak érte.

"
A mostani koncert előtti dedikáláson olyat is mondott nekünk valaki, hogy ő hatszor nézte meg moziban. Én mozirajongó vagyok, de háromnál többször még egy filmre se vettem jegyet.

Nehéz ezeket a helyzeteket lereagálnom, annyira elérzékenyülök és meghatódom mindig. Mindenesetre, talán valóban jeleznek valamit a jövőre nézve.

– Mi az, amit már elárulhatsz a következő filmedről?

– Részleteket semmiképp nem szeretnék megosztani róla, mert ebben a fázisban még szinte minden megváltozhat. Nyáron egy interjúban viszonylag sok mindent elmondtam, és ezzel is az a helyzet, hogy nagy része már nem aktuális. A címe Rossz versek lesz, ez nem titok. Személyes filmnek szánom, nehéz lenne bármilyen műfajba besorolni. Dominál benne a szerelem, viszont igazán romantikus filmnek se mondanám. A forgatókönyv első változata már kész, de bőven kell még dolgozni a részleteken. Jövő év vége felé szeretném elkezdeni a forgatást, de addig is szinte minden időmet az előkészületekkel fogom tölteni.

Ha tetszett az interjú, oszd meg!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
175 éve halt meg Mary Shelley, aki 18 évesen megírta a világ legfontosabb technofóbiás rémálmát, a Frankensteint
Mary Shelley 1816-ban, egy svájci villában írta meg a Frankenstein alapötletét. Az írónő halálának 175. évfordulóján Guillermo del Toro adaptációja uralja a díjszezont.


1851. február 1-jén pontosan 175 éve, hogy elhunyt Mary Wollstonecraft Shelley, de az általa 18 évesen papírra vetett rémálom ma elevenebb, mint valaha. Könyvéről generációk gondolták, hogy férfi találta ki, miközben az igazság az, hogy a Frankenstein egy érzékeny, bátor, nagyon fiatal lány fejéből pattant ki – egy svájci villa padlásán, egy esős nyáron, társasági játéknak indulva.

Míg a világ Guillermo del Toro friss Frankenstein-adaptációját ünnepli, amely a velencei filmfesztiválon 13 perces álló ovációt kapott és Jacob Elordit a csúcsra repítette, kevesen tudják, hogy

a kultikus szörnyeteg születése nem irodalmi csendélet, hanem egy valóságos, filmszerű nyitójelenet volt.

Egy jelenet, amely 210 évvel ezelőtt játszódott: vihar, kényszerű bezártság, a korszak legmenőbb és legbotrányosabb arcai, egy ártatlannak induló játék, és a végén két, máig uralkodó műfaj, a modern sci-fi horror és a vámpírmítosz startpisztolya dördül el.

Mary Shelley 1797-ben született Londonban. Anyja, Mary Wollstonecraft az egyik első komoly feminista gondolkodó volt (A nők jogainak védelme, 1792), de 11 nappal Mary születése után meghalt gyermekágyi lázban. Apja, William Godwin radikális filozófus és író volt. Mary így már kicsi korától intellektuális közegben élt, ahol gondolkodni, írni, vitázni lehetett – de a társadalom ezt nőként még mindig gyanúsnak találta.

Amikor Mary 16 évesen megszökött a már házas Shelley költővel (igen, botrány), a társadalom egy része végképp leírta őt.

Mégis: két év múlva már ott volt a kezében az első Frankenstein-vázlat. 1818-ban jelent meg a könyv – anonim módon. Nem véletlenül: női névvel senki nem vette volna komolyan.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Frankenstein Film (@frankensteingdt) által megosztott bejegyzés

Minden egy természeti katasztrófával kezdődött. 1816-ot a „nyár nélküli évként” jegyzi a történelem, miután az előző évi indonéziai Tambora vulkán kitörése hamuval és aeroszolokkal terítette be a Föld légkörét, drámai lehűlést okozva. Európában a nyár szokatlanul hideg, esős és viharos volt, Svájcban, a Genfi-tó partján hetekig szinte megállás nélkül zuhogott az eső. Ez a könyörtelen időjárás zárta össze a Villa Diodati falai közé a korszak egyik legfényesebb, legtehetségesebb és leginkább megvetett társaságát.

A központban a szupersztár költő, Lord Byron állt, körülötte a 18 éves Mary Wollstonecraft Godwin, későbbi férje, a szintén költő Percy Bysshe Shelley, Mary mostohatestvére, Claire Clairmont, valamint Byron személyes orvosa és útitársa, John William Polidori.

A napokig tartó bezártságban a társaság német kísértettörténetek francia fordításait, a Fantasmagorianát olvasta, amikor Byron egy este kihívást intézett hozzájuk. Mary Shelley a regény 1831-es kiadásának előszavában, amely a történet elsődleges forrása, így emlékezett vissza:

„»Mindegyikünk írjon egy kísértettörténetet« – javasolta Lord Byron.”

Mary napokig képtelen volt kitalálni bármit is, mígnem egy késő éjszakai beszélgetés után, amely az „élet elvének” természetéről és a kor tudományos szenzációjáról, a galvanizmusról folyt, egyfajta éber álomba merült.

„Villámként csapott belém a gondolat… Megvan! Ami engem megrémített, másokat is meg fog.”

A szemei előtt megjelent a „tiltott tudományok sápadt diákja”, amint térdel a maga alkotta, kiterített lény mellett, amely egy erőteljes gépezet hatására megmozdul, és „kínlódva, fél-élet jeleit” mutatja.

Polidori naplója megerősíti a verseny tényét: 1816. június 17-én azt jegyezte fel, hogy „a kísértettörténetek írását mindenki elkezdte, kivéve engem.” Azon az estén azonban nemcsak a Frankenstein, hanem egy másik modern szörnyeteg is megszületett. Byron egy töredéket írt egy arisztokrata vámpírról, de hamar elvesztette az érdeklődését. Az ötletet Polidori vitte tovább, és ebből a vázlatból alkotta meg 1819-ben A vámpír című novelláját, amelynek főhőse, Lord Ruthven lett

a modern, szalonképes, csábító vérszívó archetípusa, Drakula gróf közvetlen elődje.

Polidori később egy nyílt levélben volt kénytelen tisztázni a szerzőséget: „noha az alapötlet kétségkívül Byroné, a kidolgozás az enyém.”

Mary fantáziáját a tudomány is táplálta. A társaság hevesen vitázott arról, lehetséges-e holt anyagot újraéleszteni, a korban pedig szenzációnak számítottak Luigi Galvani és Giovanni Aldini kísérletei, akik nyilvános bemutatókon elektromos árammal rángattak meg frissen kivégzett bűnözők holttesteit.

A regényben Victor Frankenstein egy fiatal, megszállott tudós, aki életet teremt – de aztán megijed tőle, és magára hagyja. A teremtmény nem gonosz, csak elhagyott, egyedül van, és választ vár arra: miért hozták létre, ha nem kell senkinek.

Ez a kérdés ma is kísért: mikor nyúlunk bele életbe, génbe, gépbe úgy, hogy nem tudjuk, mit vállalunk vele?

Mary Shelley kérdése megelőzi korát, és minden korszak megtalálja benne a saját félelmeit:

a nácizmus eugenetikáját,

az atombomba hatalmát,

a robotok és mesterséges intelligenciák felelősségét,

a génmódosított gyerekek bioetikai dilemmáit.

A regény végül 1818. január 1-jén jelent meg Londonban, mindössze 500 példányban, a szerző nevének feltüntetése nélkül.

Bár a fogadtatás vegyes volt, a kor egyik legbefolyásosabb kritikusa, Sir Walter Scott „eredeti zsenialitásról” írt.

A történet ma ismét világsikert aratott. Guillermo del Toro 120 millió dolláros (kb. 38,6 milliárd forintos) költségvetésből készült filmje a velencei bemutató után a díjszezon egyik favoritjává vált.

„Ez az a film, amire 30 éve készülök” – mondta a rendező.

A teremtményt Jacob Elordi játssza, Victor Frankensteint pedig Oscar Isaac – már ez elég lenne, hogy megnézzük, de a film stílusa, mélysége, és a Shelley-szöveghez való visszatérése miatt is érdemes. Jacob Elordi olyan hús-vér szörnyet hoz, akitől nem félünk, inkább sajnáljuk. Mary Shelley regénye tehát újra él. Mert minden korszakban visszatér az a pillanat, amikor valami újat teremtünk – és csak később jövünk rá, hogy mit is csináltunk.

A főszereplő, Oscar Isaac arra kérte a nézőket, hogy a Netflix-premier ellenére próbálják meg nagyvásznon átélni a történetet: „Jó lenne közösségi élményként átélni… ideális lenne moziban megnézni.” A Teremtményt alakító Jacob Elordi, akit a kritikusok sorra díjaznak, egy díjátadón csak ennyit tudott mondani: „A pokolba. Erre tényleg nem számítottam”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
„ICE, takarodj!” – Bad Bunny történelmet írt a Grammy-gálán, majd elküldte a francba a bevándorlási hivatalt
A 68. Grammy-díjátadón Bad Bunny lett az első, aki spanyol nyelvű lemezzel nyerte el az év albuma díjat. Az estét azonban a bevándorlási hivatal elleni éles kritikák határozták meg, több sztár is felszólalt, köztük Billie Eilish, és az év felfedezettje, Olivia Dean.


Nemcsak a zenéről, hanem a politikáról is szólt a február 1-jei Grammy-díjátadó, ahol Bad Bunny történelmet írt, miközben több sztár is éles politikai üzenetet fogalmazott meg a színpadon.

Az est legfontosabb díjait, vagyis a „Nagy Négyest” Bad Bunny (Az év albuma), Kendrick Lamar és SZA (Az év felvétele), Billie Eilish (Az év dala) és Olivia Dean (Az év felfedezettje) vihette haza.

Bad Bunny Debí Tirar Más Fotos című lemeze lett az első, túlnyomórészt spanyol nyelvű album, amely elnyerte a fődíjat.

A díjak átvételekor azonban a beszédek gyakran politikai üzeneteket hordoztak, amelyek elsősorban az amerikai bevándorlási és vámügyi ügynökség ellen irányultak.

„Mielőtt megköszönném Istennek, azt mondom: ICE, kifelé! Nem vagyunk vadak, nem vagyunk állatok, nem vagyunk idegenek – emberek vagyunk, és amerikaiak vagyunk”

– mondta Bad Bunny egyik köszönőbeszédében. Hozzá csatlakozott Billie Eilish is, aki az év dala díjának átvételekor fogalmazott meg kemény kritikát.

„Senki sem illegális egy ellopott földön… A francba az ICE-szel”

– mondta.

Az év felfedezettje, Olivia Dean szintén a bevándorlók mellett állt ki.

„Bevándorló unokájaként állok itt... a bátorság terméke vagyok”

– jelentette ki.

A politikai állásfoglalások mellett a díjátadó zenetörténeti mérföldköveket is hozott. Először nyert k-pop dal a Grammyn: a KPop Demon Hunters Golden című szerzeménye kapta a vizuális médiához írt legjobb dal díját. Steven Spielberg pedig elérte az EGOT-státuszt, miután a Music by John Williams című filmjéért megkapta a legjobb zenei filmnek járó elismerést. „Ez az elismerés igazolja azt, amit ötven éve tudok: John Williams hatása felmérhetetlen, művészete páratlan” – nyilatkozta. Kendrick Lamar eközben a Grammyk történetének legtöbbet díjazott rap előadójává vált.

A további kategóriákban Lady Gaga Mayhem című albuma lett a legjobb pop vokális album, a rock mezőnyében pedig a Turnstile (legjobb rockalbum), a Nine Inch Nails (legjobb rockdal) és Yungblud (legjobb rockelőadás) diadalmaskodott. A country zene területén új kategóriákat vezettek be, a kortárs country album díját Jelly Roll vihette haza, aki rendkívül érzelmes beszédben köszönte meg feleségének a támogatást. „Megöltem volna magam, ha te és Jézus nem vagytok” – mondta a színpadról.

via BBC


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
A fogalmatlan Bridgerton fiú esete Hamupipőkével - megnéztük a Bridgerton család 4. évadának első részeit
Lilaakác, fánktornyok, színkavalkád, ármánykodás, szerelem és főszerepben egy bamba férfi, aki keresi az ő Hamupipőkéjét. Ilyen volt a Bridgerton család negyedik évadának első etapja.


2020 óta követhetik a Netflix nézői a Bridgerton család tagjainak történeteit, amelyek Julia Quinn írónő azonos című regényfolyamának főszereplői. A nyolc évad a család nyolc gyermekének szentel egy-egy felvonást. A sorozat egybefüggő, aki még nem találkozott vele, feltétlenül az első évadtól nézze. (Némi spoiler olvasható az írásban.)

Amikor 2024 tavaszán a Netflix leadta a Bridgerton család harmadik évadát, rajongók milliói kaptak a szívükhöz, atyaég, egészen 2026-ig kell várni az újabb évadig? Vágnánk már a centit, de ekkora mérőszalag nincs is!

Aztán eljött 2026, amikor végre nézhető a sorozat negyedik évada - annak is a fele. A Netflix nem tanul a rajongók panaszáradatából, ez az évad is két részletben érkezik. Az első négy epizód január 29-én került fel a streamingre, míg a többi február 26-tól látható. Ekkora mérőszalag pedig már létezik, úgyhogy lehet nyiszálni!

Minden évad előtt őrült találgatások folynak, a nyolc gyermekes Bridgerton család melyik tagja kerül a következő évadban rivaldafénybe. Talán az a Francesca, aki legutóbb férjhez ment? Julia Quinn eredeti könyvsorozatában pont Francesca alakja és története a leginkább megkapó és megható, sokan várták, hogy ő lesz fókuszban a 2026-os epizódokban.

Abban viszont nagy az egyetértés, hogy Francesca és férje között a sorozatban körülbelül annyi a kémia, mintha két plüssmackó ülne egy-egy fotelben. Nulla.

Eloise neve is előkerült, mint a negyedik évad főszereplője. A különc lány, aki nem kapkod férjet találni és sokkal inkább bújik könyvei mögé, sokak kedvence.

A negyedik évad befutója viszont Benedict Bridgerton lett, a család második fiúgyermeke.

Nagyvilági fazon, habzsolja az életet, buja estéken, orgiákon, alkoholmámorban úszó közegben érzi jól magát, és esze ágában sincs megnősülni. Ám édesanyja folyamatosan dünnyög a fülébe, és sóhajtozik, nem lesz ennek jó vége. Így esik, hogy Benedict úrfi végül megjelenik egy maszkabálon, ahol megakad a szeme egy igéző szépségű, ezüstruhás leányzón, akinek csodálatos a mosolya, kecses a járása, bár táncolni nem tud. És, aki akkor, amikor éjfélt üt az óra, hirtelen elszalad, a döbbent uraság kezében hagyva kesztyűjét.

Ismerős a történet? Persze, hogy az. Tökéletes Hamupipőke történet cipellő helyett kesztyűvel.

Sophie Baek, a nemesi születésű, ám gonosz mostohája által cselédsorba űzött (ugye, hogy Hamupipőke?) ifjú hölgy és a bosszantóan vaksi, bamba és teljesen fogalmatlan Bridgerton fiú később újra találkozik, ám szerelmük kibogozására még várni kell.

A Grimm testvérek mesebeli hercege hasonlóan béna volt: meg tudja vajon magyarázni bárki is, miért bajlódott a herceg egy fél pár cipővel, amikor csak a hölgy arcát kellett volna megnéznie, akivel egész este táncolt?

Nos, Sophie Baek legalább álarcot visel, ráadásul Benedict Bridgerton egyértelműen képtelen meglátni a cselédlányban az ezüstruhás kisasszonyt, így talán a történet jobban hihető a Netflix sorozatában.

Ez az első négy epizód egyébként egyértelműen rászegezi a fókuszt magára a családra, a többi mellékszereplő kevesebb hangsúlyt kap. Lady Danbury például a királynőt unja, a királynő pedig leginkább mindent. Lady Whistledown, azaz Penelope görcsösen igyekszik pletykatémákat találni, míg teljesen zsákutca azt a sztori is, amelyben a királynő új udvarhölgyét keresik. Már senki nem is emlékszik, kik voltak Mondrichék, értelmetlen a házaspárt a negyedik évadban is mellékszálakkal szerepeltetni.

Maga a Bridgerton család viszont, miután már szinte minden gyermek nagykorúvá cseperedett, szerencsére bőven elég izgalmat tud nyújtani.

Lady Violet és Lord Marcus szerelme meghatóan szép, a család legfiatalabb gyermeke, Hyacinth nem fér a bőrébe, annyira szeretne végre már felnőni. És Eloise... Nos, ő még mindig ugyanaz az Eloise, akinek vág az esze, mint a beretva és fütyül a társadalmi konvenciókra.

Meg kell említeni azt is, hogy a Shonda Rhimes producerhez oly jellemző woke-irányzatok ismét nagyon erősen képviseltetik magukat a negyedik évadban is. Julia Quinnek, a Bridgerton-könyvek szerzőjének teljes támogatásával egy laza nemváltás is megtörténik, miután a regénybeli Michael a sorozatban már Michaela lesz. És a negyedik évad főhőse, Benedict úr sem különösebben válogatós az első epizódban, amikor eltakarja őt a vastag dohányfüst.

Hogy mi a titka a Bridgerton családnak?

Sokan igyekeznek megfejteni ezt, pedig a válasz roppant egyszerű. Színes, szagos, romantikus álomvilág ez, békaszínű uszályos ruhákkal, lilaakáccal, méteres macaron- és fánktornyokkal, piruló orcával, estélyekkel, bálokkal, egyszerre mozduló párok keringőivel és sok-sok titokkal, pletykával és szerelemmel. Egy mese, ahová jó elbújni a hétköznapok elől.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Homer Simpson figyelmeztette a világot az orgiákra Epstein szigetén” - egy 26 éves rajzfilmepizód hirtelen egészen más értelmet nyert
A Simpsons alkotóját, Matt Groeninget Epstein egyik áldozata nevezte meg a bírósági iratokban. Ami kiderült, teljesen új megvilágításba helyezi a sorozatot.


Újra forr az internet egy 26 éves Simpson család-epizód miatt, a rajongók szerint ugyanis a rajzfilm egy hátborzongatóan pontos jóslatot tett Jeffrey Epstein pedofil-szigetéről – írta a New York Post. A vita most azért lángolt fel ismét, mert a kérdéses jelenet újra virálissá vált a közösségi médiában. A „The Computer Wore Menace Shoes” című,

2000-ben bemutatott részben Homer Simpson Mr. X álnéven pletykablogot indít, amivel felfedi Springfield sötét titkait.

Amikor azonban egy kitalált sztorija véletlenül igaznak bizonyul, elrabolják és egy titokzatos szigetre viszik, ahol azokat tartják fogva, akik túl sokat tudnak.

A rész végén Homer oldalán egy üzenet jelenik meg, ami „egy szigeten lévő őrült alakokról” szól, akik „titokban irányítják a világot”.

A rajongók azonnal párhuzamot vontak a jelenet és a néhai Jeffrey Epstein botránya között, aki a vádak szerint éveken át kiskorú lányokkal szembeni szexuális visszaéléseket és emberkereskedelmet folytatott a Karib-tengeri magánszigetein, Little Saint James-en és Great Saint James-en. „A Simpson család figyelmeztette a világot az orgiákra Epstein szigetén” – írta egy kommentelő az X-en.

Egy másik felhasználó szerint „a Simpson család beszélt el nekünk először az Epstein-aktákról”. A valóságban az epizód harmadik felvonása az 1967-es brit kultsorozat, a The Prisoner (A fogoly) paródiájaként adták el, amely szintén egy férfiról szól, akit egy elzárt szigeten tartanak fogva, miután túl sokat tudott. A részben még a sorozat eredeti főszereplője, Patrick McGoohan is vendégszerepelt.

Az összeesküvés-elméleteket tovább fűti a sorozat alkotóját, Matt Groeninget érintő állítás.

Epstein egyik legismertebb áldozata, Virginia Giuffre – aki 2025-ben öngyilkosságot követett el – egy 2019-ben nyilvánosságra hozott bírósági iratban azt állította, hogy Epstein arra kényszerítette, hogy masszírozza meg Groening lábát a milliárdos magángépén.

Giuffre arról írt, hogy undorodott a férfi „kérges lábkörmeitől”.

A kommentelők ezt bizonyítéknak tekintik. „Matt Groening beletette Epsteint a 'The Simpsons'-ba. Virginia Giuffre arról írt, hogy Epstein gépén volt Groeninggel, és masszíroznia kellett az izzadt lábát!!” – írta egy felhasználó. Fontos kiemelni, hogy Groening ellen soha nem emeltek vádat az üggyel kapcsolatban.

A sorozat készítői többször is reagáltak a „Simpsons-jóslatokra”. Matt Selman showrunner szerint a sorozat nem jósol, csupán a történelem ismétlődő mintázatait dolgozza fel, és a több száz epizód miatt statisztikailag elkerülhetetlen, hogy néha egybeessenek a valós eseményekkel.

Viszont, ha számításba vesszük, hogy a sorozat egyik agya rendszeresen összejárt a világ szexfüggő hatalmasságaival, a rajzfilm meghökkentő jóslatai talán nem is jóslatok voltak, csak bennfentes információk a jövővel kapcsolatban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk