A szeretnivaló Nagy Fapofa – 80 éves lett Ringo Starr
Van valami nyomasztó abban, hogy nemzedékem bálványai immár valamennyien túl vannak a 70. életévükön, sőt akad, aki az idén már a 80-as is betölti. Igaz, másfelől örülhetünk, hogy a pop-rock világ zivataraiban megérték ezt a tiszteletre méltó kort. Közéjük tartozik Richard Starkey, azaz, ahogy az egész világ ismeri lassan 60 éve: Ringo Starr.
A szegény családból származó, gyerekkorában beteges, iskolába is alig járó fiú egy véletlennek köszönhette szerencséjét. Tizenhárom évesen elhatározta, hogy dobos lesz, liverpooli Rory Storm and The Hurricanes nevű bandával 1960-ban ugyanabban a hamburgi klubban léptek fel, mint földijeik, akik akkor még Silver Beatles névre hallgattak. John Lennonnak és társainak megtetszett a váltótárs dobosa, és amikor két évvel később eljutottak a lemezfelvételig, és eredeti dobosukat a zseniális producer George Martin gyengének találta, eszükbe jutott Ringo – mert már akkor is ezt a művésznevet viselte, a kezén viselt gyűrűkre utalva. A legenda szerint az első felvételbe, a Love Me Do-ba 17-szer kezdtek bele, többnyire Ringo miatt, aki képtelen volt lámpalázát levetkőzni. Szerencsére mindenki bízott benne, és hamarosan fogalommá vált a John, Paul, George és Ringo négyesfogat.
A jelentős méretű orral megáldott, faarcú – és fahangú – dobosról gyakran mondták, hogy ő csak „kiegészítő ember” a három különleges tehetségű, kreatív muzsikus, Lennon, Paul McCartney és George Harrison mögött. Csakhogy az ő pontos, nem tolakodó, de ha kellett, nagyon is kifinomult játéka szerves része volt a Beatles-hangnak, éppen egy ilyen „becsületes iparos” kellett a Pudliknak.
Ráadásul Ringo emberileg is nagyon fontos eleme volt a csapatnak. Ő volt a legderűsebb, akire lehetett számítani egészen az utolsó időkig a konfliktusok elsimításában, vele mindenki jóban volt, valószínűleg nem utolsósorban azért, mert sosem voltak bandavezéri ambíciói. Nem véletlen, hogy a Beatles feloszlása után Ringo szerepelt mindhármuk valamelyik szólólemezén, és az ő 1973-as Ringo című albuma volt az egyetlen, amelyen újra szerepeltek mind a négyen – igaz, külön-külön.
Mint dobos, ritkán énekelt, de azért már korai korszakban is kapott egy-egy slágert – ilyen volt az I Wanna Be Your Man, vagy a Boys – aztán 1966-ban az ő hangjával vált világhírűvé a liverpooli tengerészdalt feldolgozó Yellow Submarine. Egy évvel később Ringo ismét rock-történelmet írt, a Sgt.Pepper albumon övé lett a With A Little Help From My Friends, amely nem kicsit róla is szólt. Az 1968-as White Albumon már szerzőként is szerepelt, a Don’t Pass Me By vidám country-nóta, amelyhez el tudunk képzelni egy füstös vadnyugati szalont, ahol a zongorista sörébe belelóg a majom farka. Az Abbey Roadra viszont már egészen míves dalt írt George avatott gitárjátékával, ez volt az Octopus’ Garden. Kedvence egyébként éppen ennek a lemeznek az összefüggő, második oldala, amelyen egy dobszólót is engedélyeztek neki.
Ekkor már lehetett sejteni, hogy Ringo is meg fog próbálkozni a szólóénekesi karrierrel. Ez azonban, éppen hangkorlátai miatt, nem ment simán. A legnagyobb sikereit country stílusú dalaival aratta (Back of boogaloo, You’re Sixteen), de az It Don’t Come Easy 1971-ben Top Ten-dal lett Nagy-Britanniában és a tengerentúlon is. Önálló lemezei azonban sosem értek el olyan nagy sikert, mint a többiek munkái, ellenben részese lehetett a volt társak alkotásainak. Főleg George Harrisonnal dolgozott sokat. Ott volt többek között a gitáros két legjobb albumának, az All Things Must Pass-nak (1970) és a Cloud Nine-nak (1987) közreműködői között, ez utóbbiban a When We Was Fab című, a Beatlesre emlékező dalhoz egy vidám klipet is csináltak kettejük főszereplésével.
És együtt csinálták meg a rock-történelem első jótékonysági eseményét. A Bangla Desh-koncertre George eredetileg szerette volna az egész Beatlest összehozni, de mivel Lennon és McCartney akkor éppen nem álltak szóba egymással, mondvacsinált ürüggyel lemondták a fellépést. Ringo azonban ott volt Bob Dylan, Eric Clapton, Leon Russell, Billy Preston között és amikor George bemutatta őt a közönségnek, a tomboló éljenzésre a zenekar a Yellow Submarine motívumával válaszolt.
