KULT
A Rovatból

A neonáci, a gladiátor, a skizofrén, a zaklató - A 60 éves Russell Crowe 10 legjobb alakítása

Az ezredforduló egyik legnagyobb sztárja volt, kasszasikerek, Oscar-díj, csodás filmek. Majd jöttek a sablonszerepek, a magánéleti zűrök, az elhízás. Russell Crowe nem tűnt el, csak átalakult. Íme a 10 kedvenc alakításunk a szülinapos sztártól!


Romper Stomper (1992)

Az ausztrál film, amivel Russell Crowe feltette magát a filmes térképre. Pontosabban Geoffrey Wright rendező, aki későbbi filmjeivel Ben Mendelsohn és Brittany Murphy karrierjét is elindította. A Romper Stomper középpontjában egy neonáci skinhead mozgalom áll, amely Melbourne külvárosi munkásnegyedében, a kékgallérosok körében alakult ki. Hando (Crowe) egy különösen pszichopata fiatalember, aki talál egy bandát, amely ugyanazokat az idegengyűlölő nézeteket vallja, mint ő maga. Miközben ez a kis közösség megpróbálja anyagilag támogatni egymást, és együtt élni, Hando dühkitörései hosszú távon fenntarthatatlannak bizonyulnak, és gyakorlatilag tönkreteszik a stabilitás minden esélyét. Crowe a gyűlölet ciklikus természetét mutatja be, ahogyan Hando elvakul saját állatias természete miatt, és ennek következtében mindent elveszít.

Szigorúan bizalmas (1997)

Ebben a 9 Oscar-díjra jelölt filmben Crowe alakította Wendell "Bud" White-ot, az erőszakos Los Angeles-i nyomozót, aki bosszút akar állni a testület korrupt tisztjei ellen. És bár nagy sikert aratott a film, s Crowe-t is megismertette Hollywooddal, nem sokon múlt, hogy majdnem kitették a szűrét. „Néhány nappal a próbák után a stúdió már nem fizette a szállodai számlát, és a bérautómat sem. Nem akarták, hogy én játsszam ezt a szerepet. Azt hiszem, Sean Pennt akarták” – nyilatkozta, majd hozzátette, nem tántorították el a stúdió próbálkozásai, és nem adott rá okot, hogy kirúgják, így végül feladták. És milyen jól tették! A film, amely James Ellroy 1990-es, azonos című regényén alapul, egy gyilkosságsorozat nyomozását követi nyomon az 1950-es évek Los Angelesében, Crowe mellett pedig Kevin Spacey, David Strathairn, Kim Basinger, Danny DeVito és James Cromwell is feltűnt benne.

A bennfentes (1999)

A Szigorúan bizalmas után figyelt fel Crowe-ra Michael Mann rendező (Az utolsó mohikán, Szemtől szemben), aki megtette őt új filmje, A bennfentes főszereplőjének Al Pacino mellett. Noha egy teljesen más karaktert alakított, mint a Szigorúan bizalmasban: Jeffrey Wigand irodista volt, tudós és informátor, aki a cigarettagyárakat rossz helyzetbe hozó dokumentumokat szivárogtatott ki egy tévés újságírónak. A szerephez Crowe állítólag 35 kilót szedett fel, s bár még csak 34 éves volt az 1998-as forgatáskor, egy őszülő parókával és az öregítő sminkkel jóval idősebbnek tűntették fel. E szerepéért pedig 2000-ben megkapta első Oscar-jelölését, korábbi szereplőtársa, Kevin Spacey azonban elvitte előle a szobrot (az Amerikai szépségért).

Gladiátor (2000)

2000 minden szempontból az áttörés éve volt a színész számára, hiszen A bennfentes forgatása után Crowe Angliába, Marokkóba és Máltára utazott, hogy leforgassa Ridley Scott Gladiátorját a DreamWorksnek. Vagyis már ekkor rábíztak egy 100 millió dolláros költségvetésű filmet, amelynek a forgatás kezdetekor még alig volt forgatókönyve. Színészünknek igen gyorsan meg kellett hát szabadulnia Jeffrey Wigand felesleges kilóitól, ráadásul kénytelen volt menet közben kitalálni a karakterét, sőt a párbeszédei nagy részét is. Még az "Erő és becsület", Maximus mottója is Crowe-tól származik, ez volt ugyanis a sydney-i gimnáziumának latin jelmondata. A kezdeti káosz azonban sikerbe fordult, hiszen a Gladiátor 465 millió dollárt kasszírozott világszerte a mozikban, megkapta a legjobb film Oscar-díját 2001-ben, Russell Crowe pedig megkapta érte első és eddig egyetlen Oscarját a legjobb férfi főszereplők közt.

Egy csodálatos elme (2001)

Mesterhármas! Russell Crowe egyértelműen az ezredforduló idején volt a karrierje csúcsán, hiszen három egymás utáni évben jelölték Oscar-díjra (ez pedig csak olyan nagyságoknak sikerült korábban, mint pl. Bette Davis, Marlon Brando, Elizabeth Taylor, Al Pacino, Spencer Tracy, Glenn Close, Jack Nicholson vagy Meryl Streep) olyan filmekben, amelyeket szintén nomináltak a legjobb film kategóriájában. Sőt, kettő közülük nyert is. A Gladiátor után ugyanis az Egy csodálatos elme is győzedelmeskedni tudott, Crowe pedig ezúttal a Colosseumot lecserélte egy egyetemi campusra, és egy pillanat alatt átvedlett a játékelméletet kidolgozó, Nobel-díjas és skizofrén tudóssá, John Nash-sé. Fantasztikus alakítást mutatott be ismét egy merőben más karakterként, újabb Oscar azonban nem lett belőle, mivel végül Denzel Washingtonnál landolt a szobor a Kiképzésért.

Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán (2003)

A sikersorozat nem állt le, Crowe közvetlenül az Egy csodálatos elme után bólintott rá Peter Weir (Holt költök társasága, Truman Show) hajózós történelmi kalandjára, amely, bár a mozikban nem teljesített úgy, ahogy várták, vagy szerették volna, ez a film is ott díszelgett a legjobb film Oscar-kategóriájának jelöltlistáján 2004-ben. Crowe pedig ezúttal hosszú szőke tincsekkel és bő fehér ingben vezette a HMS Surprise nevű hajó legénység a napóleoni háborúk idején egy francia hadihajó ellen. Akció, dráma, zendülés, volt itt minden, Crowe-nak meg sikerült egy klasszikusabb hollywoodi szerepben is megmutatnia, hogy milyen széles a színészi eszköztára.

A remény bajnoka (2005)

Ron Howard méltánytalanul keveset emlegetett filmjében a színész Jim Braddockot, a kiöregedett és elszegényedett bokszolót alakítja, aki visszatér a ringbe egy utolsó, mindent eldöntő nagy meccs erejéig. Crowe bevallotta, hogy ez a szerepe volt számára a legnehezebb a karrierje során, hiszen egy igazi bokszolóvá kellett válnia. A kitartása és fegyelme azonban meghozta gyümölcsét: a kész felvételeken ugyanis nem lehetett megkülönböztetni őt egy kaszkadőrtől. Nemcsak úgy nézett ki, mint egy igazi bokszoló, nyugodtan mondhatjuk, hogy azzá vált. A hitelessége mellett pedig egy rendkívül érzékeny alakítást is bemutatott az újra felálló egykori bunyósként.

Börtönvonat Yumába (2007)

Crowe-nak, akármilyen rossz is volt a híre magánemberként (erőszakos dühkitöréseiről írtak egy időben folyamatosan a bulvárlapok), negatív karaktert valamiért nem igazán bízott rá Hollywood (a Romper Stomper még ugye ausztrál volt). A feddhetetlen hősies szerepek után azonban megkapta a vadnyugati bűnöző, Ben Wade figuráját az 1957-es Ben Wade és a farmer James Mangold-féle remek remake-jében, Christian Bale partnereként. És igen, azért az kétségtelen, hogy Crowe még így is szimpatikussá tudta tenni valamennyire a karaktert, de talán épp ezért volt a játéka parádés. Együttérzünk egy gyilkos bandavezérrel? Bizony, Bale karaktere mellett ez nekünk sem esett nehezünkre.

Rendes fickók (2016)

Volt még egy műfaj, amely nem volt jellemző Crowe amúgy igen széles addigi zsánerskáláján: a vígjáték. Pedig Shane Black (Durr, durr és csók, Vasember 3) filmjéből kiderült, hogy Ryan Gosling mellett ő is nagyon érzi a humort, s ők ketten egy emlékezetes és csodás párost alkottak. Ez a film pedig, bár nem szerepelt valami jól a kasszáknál, jókor jött, mivel Crowe karrierje akkoriban kezdett megfenekleni. Ekkor már túl volt az első rendezésén, az Akihez beszél a földön, ami ugyan nem volt rossz, a Noé, a Téli mese és a Megtört város azonban nem kaptak túl jó kritikákat. A Rendes fickókkal viszont Crowe megmutatta, hogy van még benne kraft, és akár új vizekre is tud evezni. Tavalyi hír, hogy talán folytatást kap a film, mi reménykedünk benne.

A legharsányabb hang (2019)

A végére pedig egy sorozat. Russell Crowe ugyanis élete egyik legjobb alakítását mutatta be Tom McCarthy és Alex Metcalf miniszériájában, amely Roger Ailes történetét meséli el, aki a Fox Newst a történelem egyik legerősebb és legbefolyásosabb médiahálózatává tette. A film bemutatja, ahogy Ailes a modern amerikai konzervativizmus egyik legjelentősebb alakjává válik, visszatekintéssel a 9/11-es támadásokra, a 2008-as és a 2016-os amerikai elnökválasztásra, valamint arra a számos szexuális zaklatási vádra, amelyek véget vetettek a karrierjének. Crowe pedig méretes maszkja alatt is kiválóan formálta meg az egyáltalán nem szimpatikus tévémogult, ezen újabb negatív szerepe pedig meghozta számára 2020-ban a Golden Globe-díjat. Lehet, hogy maradnia kéne a sorozatoknál?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Váratlan műsorváltozás a TV2-n: meglepődtek a nézők, visszatért egy népszerű műsor
Elindultak a Kincsvadászok új részei, emiatt borult az eddigi műsorrend. A Házasság első látásra korábban kezdődik, a Legyen Ön is Milliomos! pedig később.
DKA – Fotó: TV2 - szmo.hu
2025. november 18.



Hétfő estétől új műsorrenddel jelentkezik a TV2, a változás a csatorna teljes hétköznap esti sávját érinti.

A Házasság első látásra a korábbi 19:45-ös kezdés helyett már 19:20-kor képernyőre kerül, ezt követően 20:40-től a Kincsvadászok vadonatúj részei láthatók, az estét pedig 22:00-tól a Legyen Ön is Milliomos! zárja.

Az eddigi műsorrend a népszerű műtárgy-kereskedő show visszatérése miatt borult, a változás viszont sok nézőt váratlanul ért. A TV2 közösségi oldalain számos értetlenkedő hozzászólás jelent meg.

„Kedves TV2, most mi ez? A Házassâg első látásra 21:20-ig van írva. Akkor most, hogy van ez?” – kérdezte egy kommentelő.

„Hogy került a Kincsvadászok ide?” – írta egy másik.

A Kincsvadászok stábja nem változott: a műsorvezető Till Attila, a műtárgyszakértők Kelen Anna és Megyesi Balázs, a kereskedői székben pedig dr. Katona Szandra, Fertőszögi Péter, Fejes Tamás, Nagyházi Lőrinc és Molnár Viktor foglalnak helyet. A műsorban civil eladók hoznak be különleges tárgyakat a stúdióba, ahol azokat szakértők értékelik, majd a kereskedők licitálnak rájuk. A műsor sikerét a tárgyak mögötti történetek, az értékbecslés és az alku izgalma adja, a csatorna a mostani évadban a szokatlan darabokra és a már ismert, stabil szereplőgárdára épít.

A Palik László nevével fémjelzett Legyen Ön is Milliomos! 2025-ben több új etappal tért vissza, és ismét a TV2 egyik rendszeres esti műsorává vált.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Nem készültél fel rá, mennyire be fog rántani: A bennem lakozó fenevad az év egyik legfeszültebb meglepetése!
Claire Danes és Matthew Rhys párosa olyan feszültséget teremt, amitől még a kanapén is kiegyenesedsz. A bennem lakozó fenevad első pillanattól kezdve beszippant, és az évadzáró után is a nézővel marad.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. november 17.



A bennem lakozó fenevad már a legelső jelenetével érzékelteti, hogy valami egészen nyugtalanító történetbe csöppenünk: a cold openben történik valami szörnyű, amit még nem értünk teljesen, de azonnal odaragaszt a képernyő elé. Gabe Rotter, aki az X-akták rebootja óta nem rukkolt elő komolyabb projekttel, most visszatér, és nagyon úgy tűnik, hogy nem aprózta el.

A sorozat nem csupán egy jól összerakott pszichothriller, hanem a Netflix egyik legkellemesebb meglepetése is idén.

Ez leginkább az egészen kiváló színészgárdának köszönhető: Claire Danes, Matthew Rhys, Natalie Morales és Brittany Snow ezek nem kis nevek egy sorozathoz képest, némelyik egyedül is képes lenne eladni egy sorozatot.

A történet középpontjában Agatha Wiggs áll, akit Claire Danes a tőle megszokott intenzitással formál meg. Aggie sikeres írónőként próbál boldogulni, vagyis inkább csak próbálna, mert jelenleg egy makacs alkotói válság gyötri. Hiába a karrier, hiába a hírnév, a Pulitzer-díj, az ihlet makacsul kerüli őt, az anyagi helyzet pedig egyre feszültebbé válik.

Az okokra hamar fény derül: Aggie és párja súlyos tragédián mentek keresztül, elvesztették a gyermeküket.

Ez a veszteség olyan mélyen beette magát a nő tudatába, hogy szinte minden döntését, minden rezdülését befolyásolja. A sorozat ezt a lelki törést nem túlmagyarázva, mégis rendkívüli érzékenységgel mutatja be, miközben lassan, de határozottan építi fel Aggie mentális instabilitását.

A helyzetet tovább bonyolítja, amikor a szomszédságba beköltözik egy titokzatos, módos üzletember, Nile Jarvis. Matthew Rhys játéka egyszerre visszafogott és dermesztő, már az első jeleneteiben érezni rajta azt a fajta sötét vibrálást, ami végig ott lüktet a karakterében.

Nem csoda, hogy Aggie figyelmét hamar felkelti, pláne akkor, amikor megtudják a nézők, hogy Jarvis első felesége rejtélyes körülmények között eltűnt.

Mindenki Jarvist gyanúsította, de olcsón megúszta. Most egy új környékre költözött, ám a lakók egyre hangosabban suttognak arról, hogy talán gyilkosság történhetett, Aggie képzelete pedig már ettől is lángra kap. A sorozat ügyesen meglovagolja ezt a kettősséget: vajon tényleg valami szörnyűség történt, vagy ez csupán egy gonosz pletyka. Maradjunk annyiban, hogy nem véletlenül érezzük furának a pszichésen megtört író és a hírhedt üzletember kapcsolatát.

A készítők nem húzzák az időt, nem játszanak felesleges találgatósdit: hamar elhintik a fontos információkat, mégis minden epizód után marad bennünk egy kis feszültség, egy apró kérdőjel, amitől muszáj tovább néznünk.

A hangulat szinte kézzel tapintható, szinte már hitchcocki megoldásokkal él: lassan építkező feszültség, groteszkül hétköznapi pillanatok és mentális instabilitás.

Claire Danes alakítása ebben kulcsfontosságú. Pontosan azt a törékeny, mégis elszánt, a saját bűntudatával küzdő karaktert hozza, amitől nemcsak megértjük Agatha motivációit, de együtt is élünk vele. Matthew Rhys pedig pazar kontraszt: egyszerre megnyerő és ijesztő, mintha minden mosolya mögött bújna egy második, sötétebb jelentés. Rhysnek igazi jutalomjáték Danes mellett gonoszkodni.

Kettejük dinamikája annyira feszült és kiszámíthatatlan, hogy már a második részre teljesen odabilincseli a nézőt. A két karakter között kibontakozó verbális párbajok és sejtelmes félmondatok a sorozat legerősebb pillanatai közé tartoznak.

A Homeland színésznője és a Foglalkozásuk: amerikai színésze nagyon jó párosnak bizonyul.

Az is remek húzás, hogy Jarvis gyakorlatilag „könyörög” Aggie-nek, hogy írjon róla, ez egyszerre abszurd, nyugtalanító és fenyegető, mintha egy ragadozó kedvesen invitálná magához az áldozatát.

A széria végig lendületes marad, nincs üresjárat, a cselekmény pedig kellően izgalmas ahhoz, hogy ne csak egy újabb rejtélysorozatnak érezzük. A dráma kellően mély, emiatt sokkal többet kapunk.

Ez egy olyan történet, amely folyamatosan arra késztet, hogy megkérdőjelezzük a szereplők szándékait, és néha még a saját ítéletünket is.

Bár a finálé talán nem üt akkorát, mint amilyet a felvezetés ígér, ez a kisebb súlytalanság korántsem rontja el az összképet. Ez egy jó sorozat volt, nem bántam meg, hogy megnéztem.

A bennem lakozó fenevad azok közé a szériák közé tartozik, amelyeket jólesik végignézni, majd utána is kicsit elidőzni rajtuk.

Egy feszült, hangulatos thriller, amelynek két főszereplője annyira erős jelenlétet hoz, hogy képes önmagában működtetni az egész sztorit.

Nem sajnáltam érte egyetlen percet sem, és bár biztos akad több apróbb hibája, összességében kifejezetten ajánlott darab mindenkinek, aki szereti a lélektani, lassan kibontakozó, mégis folyamatosan pulzáló sorozatokat. Gratula a Netflixnek, néha megérdemlik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
„Jani, nem jön a vonat!” – a Bankrupt új dala a MÁV-ot állítja célkeresztbe
Alig néhány hónappal azután, hogy megénekelték „Repülős Petit”, újra támad az utóbbi évek talán legtöbb politikai-közéleti dalát szállító zenekar. Premier!
L.D. - szmo.hu
2025. november 19.



„Ez a szám egy rendőrautóban fogant, útban a veszprémi vasútállomás felé, ahová a járőrnek kellett négyesével bevinnie a sztrádán lerohadt vonatpótló busz utasait. Amióta a Batidai Vámpír kezében a MÁV, bárki gazdagodhat hasonló élményekkel, ha kénytelen igénybe venni a vasúti szolgáltatást, így nem lesz nehéz azonosulni a dalszöveggel.”

A Bankrupt frontembere, Sarkadi Balázs a fenti szavakkal mutatja be a zenekar legújabb dalát, ami egyben a zenekar idei termését összefoglaló új négyszámos EP címadója is.

Nem jön a vonat:

No Train’s Coming:

Spotify-ra és a többi streaming platformra november 28-án érkezik, a lemezbemutató koncert pedig november 29-én az Instantban lesz, ahol a legmenőbb osztrák punk rock zenekar, a DeeCracks lesz a vendégünk. Ezen kívül számos vidéki városban is lesz alkalmunk bemutatni a Fish! és a Kozmosz zenekarokkal már javában zajló turnén. A felvétel ezúttal is a Grenma Stúdióban készült Botlik Mátyással, a borítógrafika pedig ismét Vass Richárd alkotása.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
A Szépművészetiben balhézva és a Dunán hajókázva sem kápráztatnak el igazán a Szemfényvesztők 3 illuzionistái
Azért így is akad néhány csavaros trükk a tarsolyban, csak ne lenne minden karakter ennyire elszállva magától.


Kilenc év után folytatódik a „robinhoodkodó” bűvészbanda kálváriája. A Szemfényvesztők 2013-ban meglepetéssikert aratott: a David Copperfield babérjaira törő illuzionisták látványos akciókkal megtűzdelt és csavaros heistfilmje 351 millió dollárt termelt a világ mozijaiban, ami, ha belegondolunk, mégsem olyan nagy csoda, hiszen olyan sztárokkal volt karimáig pakolva a film, mint Jesse Eisenberg, Mark Ruffalo, Woody Harrelson, Morgan Freeman, Michael Caine, Dave Franco, Isla Fisher, Mélanie Laurent, Common vagy Caitríona Balfe. A minőségről alapvetően ritkán gondoskodó Louis Leterrier rendező (A szállító 1-2, A nyakörv, A hihetetlen Hulk, A titánok harca, Agyas és agyatlan, A leszámolás, Halálos iramban 10) akkor egész szépen betalált, és egy valóban szórakoztató és meglepő fordulatokkal teli filmet tett le az asztalra.

Nem is kellett hát nagyon sokat várni a folytatásra, 2016-ban érkezett a Szemfényvesztők 2. A rendezői széket ezúttal a szintén nem túl erős filmjeiről ismert Jon M. Chu (Step Up 2-3, G.I. Joe: Megtorlás) foglalta el, aki csak később kezdett igazán értékelhető mozgóképeket összerakni (Kőgazdag ázsiaiak, In the Heights – New York peremén, Wicked). A Szemfényvesztők 2 zárta le a rossz korszakát, amely sajnos nem tudta megismételni az első etap erényeit, a gyenge sztori és a fantasztikumot súroló nevetséges jelenetek (a kártyadobálós szcéna eléggé hírhedt lett) megtették a magukét. Az anyagi siker azonban most sem maradt el (főként az USA-n kívüli terepeknek köszönhetően), összesen 334,8 millió dollárt kalapoztak össze a mágusaink, tehát csak egy kicsivel kevesebbet, mint az első résszel.

Úgy tűnik azonban, hogy ez a visszaesés (az Egyesült Államokban csak 65 milliót hozott) elegendő volt ahhoz, hogy a Lionsgate stúdió egy időre parkolópályára állítsa a franchise-t.

Végül azonban újra összegyűlt a banda (legalábbis a nagyja), hogy kilenc évvel a legutóbbi húzásuk után ismét valami nagyon villantsanak. A harmadik alkalomra is új rendező vállalta el a levezénylést, méghozzá a főszereplő Jesse Eisenberg régi haverja, Ruben Fleischer, akivel korábban együtt forgatták a Zombieland első és második részét, valamint a 30 perc vagy annyi se című akció-vígjátékot (Fleischer azért ezek mellett nagyot ment a Venommal és az Uncharteddal is).

Hőseink, avagy a Négy Lovas visszatér, és velük együtt egy új generáció illuzionistái is színre lépnek. Nem kis feladatra vállalkoznak: minden idők legjobban őrzött, legértékesebb ékszerét, a Szívgyémántot tervezik becserkészni a gonosz cégvezér Veronika Vanderbergtől (Rosamund Pike).

Pontosabban csak Atlas (Jesse Eisenberg) vág neki a társai nélkül a körmönfont rablásnak, amelyhez egy új, fiatal illuzionistatriót kér fel társnak, akik épp a Négy Lovas álcája mögött kopasztottak meg legutóbb egy sokakat megkárosító, milliomos kriptohuszárt. A színész Bosco (Dominic Sessa), a fürge June (Ariana Greenblatt) és az „agy” Charlie (Justice Smith) belemennek a játékba, a balhé közben azonban feltűnnek a régi Lovasok is, a kártyazsonglőr Jackkel (Dave Franco), a szabadulóművész Henley-vel (Isla Fisher) és a hipnotizőr Merritt-tel (Woody Harrelson), akik, Atlashoz hasonlóan, kaptak egy új kalandra invitáló kártyát egy titokzatos megbízótól. Vagyis a veteránok és az ifjoncok kénytelenek összefogni a közös nemezissel szemben.

Persze nem eszik olyan forrón a kását egy Szemfényvesztők-filmben, így megannyi csavarra és trükkre kell számítani a játékidő alatt.

Sajnos azonban ezek közül továbbra sem működik mindegyik. Alapvetően nagy gond ezzel a franchise-zal, hogy pontosan tudjuk, a benne szereplő színészek nem igazi illuzionisták, így az általuk bemutatott trükkök láttán sem esik le az állunk, hiszen tisztában vagyunk vele, nem igaziak.

A Szemfényvesztők-filmekben ráadásul már olyan kunsztokat mutatnak be, amelyekre egyszerűen nem is lehet magyarázat, legalábbis a fizika törvényei szerint elfogadhatók, szóval időnként átnézünk a fantasy műfajába is. Ebben a harmadik rész sem kivétel.

Bár a forgatókönyvírók próbálnak időnként különféle magyarázatokkal előállni a trükkökre, azok a legtöbb esetben igen kevésnek bizonyulnak. Ráadásul ebben az epizódban is kapunk egy, a második rész kártyadobálós pillanatához hasonló kínos jelenetet: amikor a hét főhős egymást túllicitálva próbál menősködni saját képességeivel a kastélyban. Jujj!

Azért van jó hírünk is. A fentieket leszámítva egész szórakoztató lett ez a rész, amelyben valóban akadnak meglepő csavarok, amikre talán csak a legedzettebbek jönnek majd rá. A casting is szuper, az új színészek ügyesek, bár mind nagyon el vannak telve maguktól, de Dominic Sessa (Téli szünet), Ariana Greenblatt (65, Ahsoka, Barbie, Borderlands) és Justice Smith (Jurassic World: Bukott birodalom, Pokémon: Pikachu, a detektív, Dungeons & Dragons: Betyárbecsület) jól hozzák a karaktereiket, és sokkal emlékezetesebbek, mint az „öreg rókák”.

Ráadásul nekünk, magyaroknak is tartogat kukkolnivalót a film, hiszen azt részben Budapesten forgatták, így a szemfülesek nem egy fővárosi helyszínt könnyedén kiszúrhatnak (többek között a Szépművészeti Múzeumot, az Operaházat vagy a Dunán hajókázva a háttérben a Rákóczi hidat).

Összességében tehát kijelenthető, hogy bár a borzalmas második résznél jobb lett a Szemfényvesztők harmadik kalandja, az első frissességének és körmönfontságának azért híján volt, szóval továbbra is elkelne még néhány ütősebb trükk a szereplők ingujjaiba.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk