A nagyzolás átkának örökbecsű görbe tükre – 90 éve mutatták be a Hyppolit, a lakájt
Vannak olyan vígjátékok, amelyeket az ember akár több tucatszor is megnézhet, már kívülről fújja a poénokból lett szállóigéket, és mégis képes újra meg újra szívből nevetni rajtuk. Mindenkinek megvannak e téren a maga klasszikusai: nálam a Botrány az operában a Marx fivérekkel, a Van, aki forrón szereti, a Fogd a pénzt és fuss! Woody Allentől, Jiri Menzel Sörgyári capricciója, a két „dühbe jövő” film Bud Spencerrel és Terence Hill-lel, míg a magyar mozitörténetből A tizedes meg a többiek, A tanú és mindenekelőtt a Hyppolit, a lakáj.
Székely István örökbecsű komédiáját 90 éve, 1931. november 27-én mutatták be az Erzsébet körúti, a New York kávéházzal szembeni Palace (később Bástya) moziban.
„Ismerem ezt a csengetést. Az anyád… azanyád…”, „Teniszezni vele, az is egy sport? Jöjjön velem alsózni, ha mer”. „Majd ibolyával meg kökörcsinnel fogom enni ezentúl a liba sültet”. „Hippodrom”. „Hogy én a saját marhapörköltem tiszteletére szmokingot vegyek föl? Soha!” „Mimi. Mi Mimi?” „Lazac. Érdekes, egy hónappal ezelőtt ez nálunk még cékla volt.” „Én minden körülmények között voltam az operában.” „Pá, kis aranyom, pá – és leszúrta”. „A hagymához is hagymát eszem”. És lehetne végig sorolni az egész, alig több, mint 70 perces, mai szemmel is pergő, remekül vágott filmet.
Újgazdagék a még nagyobb üzlet reményében férjhez adnák lányukat egy helyi potentát szépnek nem mondható, ám kissé gügye unokaöccséhez, a lány azonban cégük sofőrjét szereti, akit a mama, hogy ne keresztezze a házassági terveket, elbocsát. A szerelmesek azonban több félreértés és bonyodalom után mégis egymásra találnak, és a sofőrről is kiderül, hogy valójában mérnök. A film igazi sodrását azonban az úrhatnám sznobbá lett asszony, és a flancos életnél a dalárdás-sörözős-kártyás haverokat többre becsülő, a felfogadott előkelő modorú inassal az első perctől kibékíthetetlen ellentétben álló férjének csatája adja, amelynek a végén botrányba fulladt eljegyzési estély után az addig többszörösen „elnyomott” férfi fellázad az „új rend” ellen, és csakazértis áldását adja a fiatalokra.
Persze még ez is kevés lett volna az üdvösséghez, de olyan alkotógárdát hoztak össze rá, ami garantálta a sikert: Székely István rendezőnek a kor sikeres kabarészerzője, Nóti Károly írta filmre Zágon István darabját, aki egyébként a Vígszínház dramaturgja volt. A dalbetétekről Eisemann Mihály, az Egy csók és más semmi, valamint a Fekete Péter ma is közkedvelt operettek szerzője gondoskodott, így vált örökzölddé a Köszönöm, hogy imádott, és a Pá, kis aranyom, pá… A filmet a korai magyar hangosfilm legkeresettebb operatőre, Eiben István fényképezte, akinek később olyan filmeket is köszönhetünk, mint a Mágnás Miska, vagy a Dollárpapa. Még a segédrendező is nagy név: Benedek László, aki az 1950-es években elkészítette az egyik leghíresebb motorosfilmet, A vad címmel, Marlon Brandóval a főszerepben.
Kabos Gyula azon kevés színészzsenik egyike volt, aki bármilyen filmet el tudott a hátán vinni. Amikor manapság vetítik a tv-ben a 30-as évek sok, mi tagadás, blőd vígjátékát, leginkább azok nézhetők, amelyekben Kabos játszik, sokszor csak az ő jeleneteire emlékszik az ember.
Abban a szinte észrevétlenül összegörnyedt testtartásban minden benne volt, amit egy semmibe vett, megfélemlített ember érez. Később ennek már tragikus éle lett a Lovagias ügyben, a Papucshősben vagy a Döntő pillanatban – itt már nemcsak a karakter rettegett, hanem a színész is… De ugyanilyen sokatmondó, amikor a „szupéra” készülve már rohanna korgó gyomrára hallgatva, de az inas szigorú pillantására visszasunnyog a felesége mellé… Róla elhisszük, hogy neki a szabadság netovábbja az lesz, ha majd ingujjban két késsel eheti a halat…
Közhely, hogy egy poénnál nem mindegy, hogy ki mondja, és hogyan mondja – Kabos a maga védjegyként viselt hebegésével, találó hanglejtéseivel, mimikájával képes a legnagyobb hülyeséget is hitelesíteni. Éppen ezért voltak egykori filmjeinek remake-jei bizonyos értelemben lehetetlen vállalkozások, hiszen azokhoz a bemondásokhoz Kabos kellett…
Csortos Gyula a valóságban kora egyik legelegánsabb színésze volt, de legalább ennyire elhíresült botrányairól, fényűző életmódjáról és nemegyszer már-már gőgösnek ható, de nagyon találó kijelentéseiről. A sokoldalú művész rendkívül igényes volt a színpadon önmagára és színésztársaira, nehezen tűrte a felszíneseket, még kevésbé a tehetségteleneket. A 27 évi grófi szolgálatból jött Hyppolitja telitalálat, már az, ahogy bevonul bőröndjeivel, bejelenteti magát az egészből mit sem értő kocsissal, Tóbiással, majd felteszi monokliját. Tökéletesen uralja a helyzetet és saját érzelmeit, senki nem mer neki ellentmondani, miközben ő maga mélységesen megveti felkapaszkodott, legjobb esetben is félművelt gazdáit. (Az ő figurája éled újra bizonyos fokig A Tizedes Major Tamás alakította Albert komornyikjában). Csortos mindössze egyszer esik ki a szerepéből: amikor Kabos a szemébe vágja, hogy mi lesz ezentúl másképpen, ő sem bírja ki egy jóízű mosoly nélkül.
Az utókornak nem adatott meg, hogy a 30-as évek férfiideáljának igazi tehetségét színházi alakításaiból megítélhesse. Filmen legtöbbször a nők fess bálványát kellett játszania, megjelenésével, eltökéltséget sugárzó járásával, később angolosan nyírt bajuszával divatot teremtett. Csak ritkán mutathatott meg valamit drámai erejéből, mint például a Két fogolyban, vagy a Halálos tavaszban, de a vígjátékokban is lehetett sármjára építeni. A Hyppolitban az ő Benedek Istvánja a konfliktusok egyik oka, de végül ő lesz az, aki végül könnyedén megoldja a rendkívül kínos helyzetet.
Gózon Gyula is felejthetetlen alakja a filmnek. Ő az ifjú Makács, a városi tanácsos unokaöccse, aki reménytelenül udvarol Schneider Terkának, és ugyanilyen reménytelenül próbál szellemesnek látszani. A film egyik csúcspontja Kabossal előadott duettje, amikor Schneidernének be akarják adni, hogy előző este az operában voltak: Gózon lelkendezéseire Kabos egyre kétségbeesettebb némajátékkal reagál, de partnere nem veszi a lapot. De emlékezetes a nagy darab, jóhiszemű, gazdáival - Hyppolittal szemben - szolidaritást vállaló Tóbiás szerepében Szenes Ernő, egy jelenetben feltűnik a magyar mozi leghíresebb epizodistája, Maklári Zoltán, és Herczeg Jenő, a kabarék első Hacsekje, Komlós Vilmos partnere.
A nők közül pompás alakítást nyújt Haraszti Mici, mint a férjén uralkodó, végül saját fennhéjázása áldozatául eső Schneiderné, különösen hiteles a fogyókúra okozta szenvedésében. Ez volt a legmaradandóbb filmszerepe, akárcsak a kissé hűvös Terkát játszó Fenyvessy Évának. Az artistából lett Erdélyi Micit viszont a dögös, szókimondó bártáncosnő Mimi után szinte beskatulyázták ebbe a szerepkörbe.
.
Bár a Hyppolit túlélt minden rendszert és divatot, sőt, 2000-ben bekerült minden idők legjobb 12 magyar filmje közé, szereplőinek többségéhez nem volt kegyes a sors. Kabos Gyula és Székely István 1938-ban a zsidótörvények elől Amerikába menekültek.
Miután a háború után itthon mellőzték, „elavultnak” tartották stílusát, az Egyesült Államokban próbált szerencsét, kapott néhány kis szerepet, de végül 1957-ben hazatért – meghalni. Csortos Gyula csak néhány hónappal élte túl Budapest ostromát. Erdélyi Micit a háború után egy igazoló bizottság parancsolta le a színpadról és a filmvászonról. Gózon Gyula, akinek legjobb barátja Kabos volt, túlélte a vészkorszakot – egy rajongója bújtatta, akit később nyilas háborús bűnösként kivégeztek - és a felszabadulás után még közel két évtizedig játszotta a karakterszerepeket és a filmvásznon is kapott néhány szerethető figurát. Gózon 87 évet élt, nála több a Hyppolit szereplői közül csak Fenyvessy Évának jutott, aki 2009-ben halt meg 98 éves korában, és még jelen lehetett a film digitálisan felújított változatának díszbemutatóján.
