A mi kis falunk: ha bírod az öniróniát, ezen jókat fogsz nevetni
Ismét választások vannak Pajkaszegen! A nagyjából 300 fős falunak döntenie kell: a töredezett járdákat az egymásba kapaszkodás és összefogás jeleként értelmező, a támogatásokat horgászszenvedélye oltárán nagylelkűen feláldozó Füleki Károly (Csuja Imre) marad a vezér, vagy letaszítja trónjáról a neki dolgozó, nem túlzottan maszkulin és egyáltalán nem határozott kiállású unokaöccse, Berkics László (Bánki Gergely), aki nemes célokkal és tiszta szívvel szeretné megújítani, jobbá tenni Pajkaszeg életét.
Hogy ki fogja megnyerni a választásokat? Nos... valószínűleg az, aki több pálinkát és gulyást tud felszolgálni a választópolgároknak.
Bár úgy tűnik, a híres és hagyományos, pajkaszegi kakás briós, pardon, kakaós briós is elnyerheti a kegyeiket, pláne, ha arról még egy tekintélyes méretű, tiszteletet parancsoló szoborremek is születik - EU-s támogatásból, természetesen.
Az RTL Klub új sorozata tökéletes érzékkel tapintott rá a magyar falusi valóság fő pontjaira, s azok kifigurázása is megfelelő szintű: nem túl erőltetett, de nem is gagyi. A templom nélkül maradt, jóvágású plébános (Schmied Zoltán), aki a templompótlásként szolgáló helyi kultúrházon a fitnesz-cicákkal kényszerül osztozni, és 10 fő alatti gyülekezetének feltűnően lelkes tagjai a 60-70 közötti hölgyek; a plébános apja, a falu orvosa, elnézést, állatorvosa (Reviczky Gábor), aki egészséges fanatizmussal próbálja rávenni fiát a nőkkel való közösü... közösséget vállalásra;
a biciklivel járó, nem túl erős szellemi képességekkel bíró rendőr (Szabó Győző), akinek csak egy bilincse van, ezért ha két embert tartóztat le, akkor megkéri a másikat, hogy tegye hátra a kezét és hagyja úgy;
a sokak számára legnagyobb hatalommal bíró, jó munkásembereket kézben tartó, csinibaba kocsmáros (Bata Éva); és egyik fő kedvencünk, a Válótársak lelkiismeretes fiatal apukájából, Jociból egy asztmás, gyerekekkel ordibáló, faék egyszerűségű, kissé tökparaszt fociedzővé alakuló Lengyel Tamás. Ez a sorozat egy kincs.
A jelenség persze nem mentes minden szomorúságtól... mert sajnos, e társadalomkritikával teli médiaterméket nézve azon nevetünk, amit a hétköznapok valóságában találunk meg, s ilyen formában egyáltalán nem vicces. De mit tegyen az ember, ha a helyzeten változtatni nem tud? Hát nem a legjobb döntés viccet csinálni belőle, és legalább nevetni rajta egy jót?
A dialógusok kiválóan lettek megírva, az odamondások és a falusi gondolkodás nagyszerűen lejön belőlük.
A jelmezek sokat mondóak: a húsz évvel ezelőtti divat és kiegészítők - például a mosómedvefarokra hajazó, pihe-puha kulcstartó, a polgármesteri hivatal katódsugárcsöves számítógépe, vagy a gombnyomásra random dalokat éneklő műhal a falon - röhögve összekacsintó bólogatást váltanak ki a '90-es évek előtt született nézőkből.
Röviden: jól megalkotott, átgondolt és vicces. Legalábbis az első rész alapján. És biztos, hogy nem lesz minden epizódja tökéletes. De - tegyük szívünkre a kezünket - mióta akarjuk mi, magyarok azt játszani, hogy tökéletesek vagyunk?
Ha tetszett a cikk, oszd meg!
