Gigor Attila 8 év után tért vissza a mozikba Kút című filmjével, annyi pedig már most megállapítható, hogy munkáit még mindig érdemes figyelemmel kísérnünk. A rendezővel A nyomozó óta eltelt évekről, a Filmalappal közös munkáról és a magyar filmek lehetőségeiről beszélgettünk.
- Az előző munkád, A nyomozó egy olyan magyar film volt, amit kivételesen a szakma és a közönség is nagyon szeretett. A bemutatónak azonban már 8 éve. Nem félsz attól, hogy irreális elvárásoknak kell megfelelned?
- De. Fel is vagyok készülve rá, hogy minden kritika azzal fog kezdődni, hogy mennyivel jobb volt A nyomozó (nevet). De hát ez ellen az ember nem tud mit tenni. Én nem A nyomozóhoz képest akartam filmet készíteni: alkotóként egyszerűen igyekszem, hogy olyan filmmel álljak elő, amit én is szívesen látnék a moziban. Ugyanígy indultam neki A nyomozónak és a Kútnak is.
- A nyomozó után volt egy projekted, amit angol nyelven szeretnél volna leforgatni, még az MMKA összeomlása, és a Filmalap felállása előtt.
- Igen, ez Az ember, akit nem lőttek le. Angol nyelven, külföldön akartam leforgatni, és meglehetősen drága film lett volna. Nem is annyira a rendszer összeomlása, illetve lassú felépülése miatt, hanem a saját bizonytalanságom miatt nem készült el. Egy adott ponton úgy éreztem, nem vagyok biztos benne, hogy van olyan jó a könyv, mint amennyibe kerülne. Ehelyett jött a Kút, ami ezzel szemben egy nagyon olcsó projektnek tűnt.
Fotó: Sághy Tímea
- Ezen kívül dolgoztál színházban, illetve tévében is, ahol a Terápiát csináltad. Nem merült fel időközben más mozis projekt?
- Nem, és nem is kerestek meg forgatókönyvvel, pedig más történeteiből is szívesen forgatnék filmet. Még A nyomozó után volt egy-két felkérésem, de azok kicsit komolytalanok voltak.
"
Úgy gondolták, hogy én egy ilyen „zsánerfilmes” rendező vagyok, és akkor felajánlottak egy romantikus komédiát, amit nemhogy megcsinálni, de megnézni is nehezen tudtam volna.
De nem tartom kizárólagosnak az életemben a mozit. Úgy érzem, hogy jelenleg elsősorban – főként ha az amerikai példát vesszük - inkább a tévében történnek az érdekes dolgok, így nagyon érdekes az ilyen dolgokban is részt venni, például az HBO-nál.
- Ez volt az első filmed a Filmalappal közösen, ami bevallottan a szórakoztatóbb, műfaji filmeket részesíti előnyben. A Kút mégis sokkal nehezebben beskatulyázható film lett, mint A nyomozó. Milyen volt a fejlesztés, illetve hogyan fogadták a filmtervedet?
- Lehet, hogy azért, mert az előző filmterv nehezebben alakult, de úgy érzem, hogy a Kút fejlesztése viszonylag flottul ment.
"
A Filmalapnál azt látom, hogy vagy zsánerfilmet akarnak csinálni, vagy igyekeznek megtalálni a következő Saul fiát.
Ilyen szempontból egy kicsit két szék között a pad alá estem, a Kút ugyanis egyik kategóriába sem illik igazán bele.
Ennek ellenére nem tudok rosszat mondani a Filmalapra, mert abszolút nyitottak voltak az ötleteimre. Szerettek volna egy másik befejezést, amit én nem akartam, és ennek ellenére megadták a támogatást. Nem tudok kényszerről vagy beleszólásról beszámolni. Csak javaslatok voltak.
Jelenet a Kút című filmből (Vertigo Media)
- Mit gondolsz a Filmalap forgatókönyvközpontú rendszeréről?
- Azt, hogy nekem működik ez a szisztéma, mert én magam is történetekben gondolkodom. Az viszont a világon mindenhol nagyon nehéz kérdés, hogy mi van az olyan szerzői filmekkel, amelyek esetében nem lehet háromfelvonásos struktúráról, plot pointokról, meg műfaji sajátosságokról beszélni. Nem vagyok biztos benne, hogy a Filmalap ezekre is fel van már készülve, de nekünk bevált a dolog.
- Sok magyar alkotó szerint a magyar filmipar egyik legnagyobb problémája, hogy elhanyagoljuk a marketinget. Erről mi a véleményed?
- A marketingbe nem nagyon látok bele, de fontosnak tartanám észrevenni, hogy egy nem celebes, nem vicces magyar filmnek sokszor az az egyetlen esélye, ha sokáig műsoron tartják, és az emberek elkezdik ajánlgatni egymásnak.
"
Egyébként egyáltalán nem tartanám rossz gondolatnak, ha jegyártámogatást kapnának a magyar filmek, és olcsóbban lehetne őket megnézni.
Nagyon drágák a mozijegyek, és a Csillagok háborújával nyilván nem lehet versenyezni. Ilyenkor az szokott lenni az ellenérv, hogy ha olcsóbbak a jegyek, akkor az emberek azt fogják gondolni, hogy a film is rosszabb, de szerintem itthon alapból is azt gondolják a nézők, hogy rosszabbak a magyar filmek.
Fotó: Sághy Tímea
- Ez az első mozifilmed a Terápia után sorozat óta, és ahhoz hasonlóan ez is egy helyszínes történet, ami nagyon kevés szereplőt mozgat. Hatott rád a tévés munka?
- A Terápia letagadhatatlanul nagy hatással volt az életemre és a munkásságomra is. Iszonyatosan inspiráló volt számomra a sorozat készítése, és nagyon meg is szerettem ezt a formát. Ha nem lenne a Terápia, a Kút sem létezne, legalábbis nem ilyen formában.
A Terápiában a történet a néző fejében áll össze, hiszen a csak egy arcot látunk. A képletet bonyolítja, hogy azt is nekünk kell kitalálni, hogy az elhangzottakból mi igaz és mi nem.
"
A Kút esetében számomra a legfontosabb dolog az elmesélt történetek viszonya volt a valóssággal.
Én a valóságot sokszor sokkal irreálisabbnak tartom, mint a fiktív történeteket. Ez a gondolat ragadott meg, ezt próbáltam meg sztoriba foglalni.
- Van készülő munkád?
- Lehet, hogy visszatérek Az ember akit nem lőttek le című munkámhoz. Hátha találok megoldást a kérdéseimre.
Címkép: Sághy Tímea
Ha tetszett az interjú, kattints a megosztásra!
Gigor Attila 8 év után tért vissza a mozikba Kút című filmjével, annyi pedig már most megállapítható, hogy munkáit még mindig érdemes figyelemmel kísérnünk. A rendezővel A nyomozó óta eltelt évekről, a Filmalappal közös munkáról és a magyar filmek lehetőségeiről beszélgettünk.
- Az előző munkád, A nyomozó egy olyan magyar film volt, amit kivételesen a szakma és a közönség is nagyon szeretett. A bemutatónak azonban már 8 éve. Nem félsz attól, hogy irreális elvárásoknak kell megfelelned?
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Stefani Joanne Angelina Germanotta 1986. március 28-án született a New York-i Lenox Hill Kórházban. Apja, Joseph Germanotta eredetileg New Jersey-ből származik, anyja, Cynthia Bissett pedig Glen Dale-ből. Stefani húga, Natali hat évvel fiatalabb nála. Mindkét szülő egyetemi végzettséggel rendelkezik, olasz származású, és a távközlés világában keresték a kenyerüket. Cynthia a Verizonnál dolgozott, Joe pedig GuestWiFi nevű cég tulajdonosa volt, amit 2002-ben alapítottak, mint az egyik első olyan vállalkozást, amely vezeték nélküli internetszolgáltatást nyújtott New York-i szállodák számára.
Stefani gyermekkorában mindkét szülője otthonról dolgozott. Az 1990-es évek elején a család egy két hálószobás lakásba költözött a Pythian Temple épületben, a New York-i Upper West Side-on.
Az énekesnőt, akit a családja és a közeli barátai Stefnek hívnak, apja pedig Loopynak becézi, apja nővéréről, Joanne-ről és a nagymamájáról, Angelináról nevezték el.
Joanne 1974-ben, mindössze 19 évesen halt meg lupusban, a karrierje során Lady Gaga pedig többször is utalt rá, például 2016-os albumát, a Joanne-t is róla nevezte el. Stefani katolikus hitben nevelkedett a New York-i Upper East Side-on található, kizárólag lányoknak fenntartott Sacred Heart nevű magán kolostoriskolában, amely jelenleg évente körülbelül 30-40 000 dollárt számol fel az iskola-előkészítőtől a 12. osztályig), és exkluzív társadalmi osztályba tartozó gyerekeket járatnak ide. Stefani azonban a szülei rendkívül sikeres szakmai karrierje és az abból fakadó vagyona ellenére állítólag nem mindig illett be teljesen a diákok közé, hanem állítása szerint valahol „középen” ragadt.
Nem akart tinisztár lenni
Gaga zenei nevelése természetesen a kisgyermekkoráig nyúlik vissza. Négyévesen kezdett el hallás után zongorázni, és klasszikus zenei képzésben részesült, hogy továbbfejlessze zongorakészségeit. Bár nem volt hivatásos zenész, Joe Germanotta egy Bruce Springsteen-feldolgozásokat játszó zenekarban játszott, és olyan klasszikus rockzenekarok rajongója volt, mint a The Beatles, a The Rolling Stones, a Pink Floyd és a Led Zeppelin. Apja rock iránti szeretete pedig Stefanira is átragadt, aki 13 évesen írta meg az első teljes zenei kompozícióját, egy rockos hangvételű balladát To Love Again címmel.
Tinédzserkorában folytatta a zongoraóráit, illetve színész- és énekórákon is részt vett. Bár felvették a rangos The Juilliard School nevű konzervatóriumba, Stefani inkább a Sacred Heartban folytatta a tanulmányait. Egy szerencsés fordulatnak köszönhetően 14 éves korától kezdve a zongora mellett második hangszerként a hangjának csiszolására koncentrálhatott, amikor megismerkedett Don Lawrence énekoktatóval. Akkor találkozott a híres tanárral, amikor annak Evan nevű unokaöccse meghallotta a lányt egy butikban a Backstreet Boys I Want It That Way című slágerét énekelni, és javasolta neki, hogy vegye fel a kapcsolatot a nagybátyjával. Don addigra már jelentős hírnevet szerzett magának, hiszen olyanokkal dolgozott együtt, mint Mick Jagger, Bono vagy Christina Aguilera.
Stefani tinikoráról egyébként nem sokat tudni, mivel nem tinisztárkarriert képzelt el magának, hanem úgy döntött, megvárja, amíg a tehetsége jobban kifejlődik.
Alkalmanként persze fellépett úgynevezett „open mic” esteken különböző New York-i klubokban. Mivel még kiskorú volt, általában a szülei elkísérték ezekre, akiknek meg kellett győzniük a klubtulajokat, hogy engedjék fellépni a rendkívüli tehetséges lányukat. Amúgy Gagát is bátorítani kellett, hogy színpadra lépjen, mivel – ahogy egy korai mentora és apja is később elmondta – ezekben az években fájdalmasan szégyenlős volt.
Ekkortájt Stefani egy kisebb szerepet kapott a Maffiózók című tévésorozat egyik, 2001 áprilisában sugárzott epizódjában (15 éves volt mindössze). A Sacred Heartban a középiskolai kórus tagja volt, és legalább két iskolai színdarabban is fellépett. A középsulis évkönyvében úgy említik, hogy általában éneklés közben látták, a zongora volt a legértékesebb tulajdona, és arról álmodozott, hogy egy napon a Madison Square Gardenben lép fel. Mivel egyre határozottabban a művészeti pályára törekedett, 2004 őszén, 18 évesen beköltözött egy kollégiumba a 11. utcában, és beiratkozott a New York-i Egyetem (NYU) Tisch School of the Arts musicalszínházi programjára, ahol egy alapszintű bevezető szociológiakurzuson is részt vett.
Rádiós Gaga
A karrierjének vitathatatlanul legjelentősebb fordulópontja 2005. március 28-án, vagyis a 19. születésnapján következett be, amikor Stefani közölte a szüleivel, hogy úgy döntött, otthagyja a NYU-t, hogy önálló zenei karrierbe kezdjen. A szülők vonakodva, de elfogadták lányuk döntését azzal a feltétellel, hogy anyagi függetlenséget kell teremtenie, és egy éve van arra, hogy lemezszerződést kössön. Stefani ekkor a New York-i Stanton Street 176. szám alatti lakásba költözött, és pincérnőként dolgozott a Cornelia Street Caféban, illetve más helyeken.
Emellett olyan bárokban is keresett pénzt, mint a Slipper Room, ahol go-go táncosként lépett fel, és rendszeresebben adta elő a dalait kis klubokban.
Előadóként kezdetben még a születési nevét használta, és énekes-dalszerző-zongoristaként hirdette magát, alkalmanként Stefani Live néven lépett fel, 2005. október 1-jétől pedig saját, négytagú zenekarával, a Stefani Germanotta Banddel.
2006. március 23-án, alig egy évvel azután, hogy úgy döntött, otthagyja az egyetemet, és apja ultimátumot adott neki, Stefani részt vett a 57. New Writers Showcase-en, amelyet Bob Leone, az énekesnő nem hivatalos menedzsere szervezett azért, hogy kilenc feltörekvő női énekes-dalszerzőt mutasson be a zeneiparnak. Stefani Hollywood című dalának előadása eseménydúsnak bizonyult, mivel a koncerten egy másik énekesnő, Wendy Starland látta őt fellépni, és úgy döntött, felhívja a menedzserét, Rob Fusarit, aki például a Destiny’s Child producere volt. Stefani így meghívást kapott Fusari New Jersey-i stúdiójába, ahová busszal érkezett, és előadta ismét a Hollywoodot. Fusarit eleinte nem nyűgözte le az énekesnő a megjelenésével, a különleges énektehetségével aztán annál inkább. Megállapodás született köztük, amit meglehetősen intenzív és fárasztó tárgyalások után írtak alá. Így épphogy meglett egy éven belül az a bizonyos lemezszerződés.
Fusari ragasztotta rá Stefanira a Gaga becenevet, mivel úgy vélte, ő olyan híres előadó lesz, mint a néhai Freddie Mercury, a brit Queen rockzenekar énekese, aki 1984-ben a Radio Ga Ga című dallal aratott hatalmas sikert. Stefani hamarosan a magáévá tette ezt a kifejezést, és végül Lady Gaga művésznévvé alakította. Az első nyilvános fellépése ezen a néven 2006. október 6-án történt a New York-i The Cutting Roomban.
Hónapokig bezárva tartották
Egy 2014-es interjúban Gaga arról beszélt, hogy 19 éves korában a producere megerőszakolta, ezt követően pedig pszichológiai és fizikoterápián vett részt. Azóta is poszttraumás stressz szindrómában szenved, amelyet ennek az eseménynek tulajdonít, kijelentve, hogy a trauma megváltoztatta őt, mint embert, és ez soha nem is fog elmúlni. Elmondása szerint az orvosok, a családja és a barátai által nyújtott támogatás mentette meg őt ekkoriban.
További részleteket is elárult erről, például, hogy „az a személy, aki megerőszakolt, terhesen hagyott ott a szüleim házánál, mert hánytam, és rosszul voltam. Előtte hónapokig bezárva tartottak egy stúdióban.”
Miután több mint 30 dalt írt a producer Fusarival, a szerelem is berobbant az életébe. Lüc Carllal a San Loco étteremben találkozott. A férfi, aki az elkövetkező években többször is fel-felbukkant a szerelmi életében (és aki a korai szerelmes dalainak többségét ihlette), a St. Jerome’s bárban dolgozott. Az akkori koncertjein egyébként Lady Gaga a természetes sötét hajával jelent meg, és állítólag többször is Amy Winehouse-nak nézték, ami miatt az énekesnő még abban az évben szőkére festette a haját.
Első nagy slágere, a Just Dance 2008 nyarán került fel a slágerlistákra, de csak 2009 januárjában vált igazán népszerűvé. 2009 tavaszától kezdve aztán Gaga sikerei megsokszorozódtak olyan további dalaival, mint például a Poker Face, a LoveGame és a Paparazzi. A Poker Face például 2009 legkelendőbb kislemeze lett. A többi pedig már zenetörténelem.
Sikerének kevesebb mint egy éve alatt Lady Gaga már kifejezte a hírnév iránti félelmét, attól tartva, hogy soha nem fogja tudni élvezni az életet: „Annyira szeretem a munkámat, hogy nagyon nehéz nekem kimozdulni, és jól érezni magam” – mondta 2009-ben.
Mozicsillag született
Gaga legelőször az AC/DC Stiff Upper Lip címú 2000-es videóklipjében tűnt fel, s csak utána jött a medencés lány szerepe a Maffiózókban. Vagyis a színészkedés a zenélésnél is előbb jött. Azóta persze ez csak egy mellékág a karrierjében, ám ezen a téren is elért szép sikereket. Feltűnt például a Gossip Girl – A pletykafészek egyik 2009-es epizódjában (önmagát alakítva), majd a 2013-as Machete gyilkolban játszotta az első nevesített szerepét.
Feltűnt ezek után a Muppet-krimi: Körözés alattban (2014), a Sin City – Ölni tudnál értében (2014), az Amerikai Horror Story 5. és 6. évadában (2015-2016), majd jött az áttörés 2018-ban Bradley Cooperrel és a Csillag születikkel.
A film óriási siker lett, anyagilag éppúgy, mint szakmailag. Összesen nyolc Oscar-díjra jelölték (a legjobb filmként is, illetve Gaga megkapta az első Oscar-jelölését színészként), amelyből egyet, a legjobb betétdalét (Shallow) meg is nyerte.
Majd olyan mozgóképek jöttek ezután, mint A Gucci-ház (2021) a Joker – Kétszemélyes téboly (2024), tavaly pedig a Wednesday 2. évada. Legközelebb az április 30-án mozikba kerülő Az ördög Pradát visel 2-ben láthatjuk (kisebb szerepben).
Pasik, díjak, százmilliók
Gaga magánélete általában mentes volt a botrányoktól, de igazán hosszú távú kapcsolata ettől függetlenül nem volt. (Talán majd most…) Lüc Carllal 2005 és 2011 között volt együtt, a színész Taylor Kinney-vel pedig 2011-től 2016-ig. Majd jött a tehetségkutató ügynök Christian Carino, akivel két évig jártak (2017 és 2019 között), mígnem 2020-ban megismerkedett az amerikai vállalkozó és kockázati tőke befektető, nála 2 és fél évvel idősebb Michael Polanskyval, akivel azóta is boldogok együtt. 2024 júliusában jegyezték el egymást, az esküvőre azonban még nem került sor.
S hogy mit ért el eddig Lady Gaga? Nos, azt összefoglalni is nehéz. Eddig 16 Grammy-díjat, egy Oscar-díjat (a Shallow-ért), egy Sports Emmy-díjat, két Golden Globe-ot, egy BAFTA-díjat, 22 MTV Video Music Awardot és három Brit Awardot kapott, illetve 18 Guinness-világrekordot állított fel. Becslések szerint 124 millió eladott lemezzel Gaga a világ egyik legkelendőbb zenésze. Ő az egyetlen női előadó, akinek négy kislemeze (Just Dance, Poker Face, Bad Romance és Shallow) is legalább 10 millió példányban kelt el világszerte. 2025-ig több mint 879,6 millió dollár bevételt ért el koncertkörutakból 7,1 millió nézővel, ezzel pedig ő az ötödik nő, aki átlépte az 500 millió dolláros határt. 2020 októberében a Forbes magazin Gaga nettó vagyonát 150 millió dollárra becsülte, ma már ennek nagyjából a duplájával rendelkezhet a szakemberek szerint.
Stefani Joanne Angelina Germanotta 1986. március 28-án született a New York-i Lenox Hill Kórházban. Apja, Joseph Germanotta eredetileg New Jersey-ből származik, anyja, Cynthia Bissett pedig Glen Dale-ből. Stefani húga, Natali hat évvel fiatalabb nála. Mindkét szülő egyetemi végzettséggel rendelkezik, olasz származású, és a távközlés világában keresték a kenyerüket. Cynthia a Verizonnál dolgozott, Joe pedig GuestWiFi nevű cég tulajdonosa volt, amit 2002-ben alapítottak, mint az egyik első olyan vállalkozást, amely vezeték nélküli internetszolgáltatást nyújtott New York-i szállodák számára.
Stefani gyermekkorában mindkét szülője otthonról dolgozott. Az 1990-es évek elején a család egy két hálószobás lakásba költözött a Pythian Temple épületben, a New York-i Upper West Side-on.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Hevér Gábor is csatlakozik az újrainduló Heti Hetes csapatához
Újabb névvel bővült a visszatérő Heti Hetes stábja. A műsorvezető Nagy Ádám, Majka és Hajós András mellett a népszerű színész, Hevér Gábor is helyet foglal majd a műsorban.
Ahogy arról korábban mi is beszámoltunk, visszatér a Heti Hetes az RTL-re. A megújult műsor házigazdája a JÓLVANEZÍGY és Fókuszcsoport YouTube-csatornákról ismert Nagy Ádám lesz. Az már korábban biztossá vált, hogy a hetesfogatban helyet kap Hajós András és Majoros Péter Majka is. Az RTL azt ígérte, a teljes névsort a választásokig hátralévő időben folyamatosan hozzák nyilvánosságra.
Hétfő reggel újabb névvel bővült a műsor stábja: az RTL bejelentette, hogy Hevér Gábor is csatlakozik a műsorhoz.
„Helló Hevér Gábor, helló Heti Hetes! Reszkess, közélet, mert az RTL április 12-től újra tálalja a feketelevest!”
– írták az RTL közösségi oldalán.
Kép forrása: RTL Facebook
A csatorna múlt héten közölte, hogy a legendás közéleti-szatirikus műsor az országgyűlési választások estéjén, április 12-én, az urnazárást követően 19:30-kor tér vissza a képernyőre. A premiert követően az adások vasárnap esténként 21:00-tól lesznek láthatók az RTL-en, és ezzel egy időben felkerülnek az RTL+ Premium streamingplatformra is.
A bejelentés óta élénk vita alakult ki a műsor időzítéséről. Puzsér Róbert publicista szerint az, hogy a műsort csak a szavazóhelyiségek bezárása után tűzik képernyőre, politikai óvatosságra és gyávaságra utal. Erre Majka egy videóban reagált, ahol azzal érvelt, hogy a döntés éppen a felelősségről szól, mivel a kampánycsend után már nem akarták befolyásolni a választókat. A vitába vasárnap Hajós András is beszállt, aki kollégájával szemben Puzsérnak adott igazat.
A Heti Hetes eredetileg 1999 és 2016 között futott az RTL Klubon, így közel egy évtizedes szünet után tér vissza a képernyőre.
Ahogy arról korábban mi is beszámoltunk, visszatér a Heti Hetes az RTL-re. A megújult műsor házigazdája a JÓLVANEZÍGY és Fókuszcsoport YouTube-csatornákról ismert Nagy Ádám lesz. Az már korábban biztossá vált, hogy a hetesfogatban helyet kap Hajós András és Majoros Péter Majka is. Az RTL azt ígérte, a teljes névsort a választásokig hátralévő időben folyamatosan hozzák nyilvánosságra.
Hétfő reggel újabb névvel bővült a műsor stábja: az RTL bejelentette, hogy Hevér Gábor is csatlakozik a műsorhoz.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Egy jóslat szerint Reviczky Gábornak csak két éve van hátra, most elárulta, milyen érzés a halál kapujában állni
77. születésnapján a megpróbáltatások után őszintén beszélt a halálhoz fűződő viszonyáról. A színész egy spirituális élmény után már nem fél, sőt, gyönyörűnek írta le azt.
Hetvenhetedik születésnapján Reviczky Gábor nemcsak az ünnepléssel, de egy ősi jóslattal is szembenéz, mégis meglepő nyugalommal beszél az elmúlásról.
„Egyáltalán nem félek a haláltól” – szögezte le a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész.
Az elmúlt években egymást érték a csapások: a Nemzet Művésze prosztatarákkal küzdött, súlyos fertőzésen és szívműtéten esett át.
A közelmúlt sem volt könnyebb, március elején komoly tüdőgyulladás miatt került intenzív osztályra, majd alig engedték haza, egy szerencsétlen esés következtében bordatörést szenvedett. A testi fájdalmak közepette azonban egy rendkívüli spirituális élmény mindent megváltoztatott benne.
„Már megnyílt egy égi test, lejött egy fény, megnézett, majd azt mondta, hogy még maradj. És maradtam. De olyan csodálatos állapotot közvetlenül a halál előtt, azt a végtelen nyugalmat, azt a gyönyörű érzést nem tapasztalja meg az életben soha senki” – mesélte a színész arról a pillanatról, ami átformálta a halálhoz való viszonyát.
Ez a békesség azért is figyelemre méltó, mert egy évekkel ezelőtti, ősi indiai pálmalevél-jóslat szerint pontosan tudja, mikor ér véget az élete.
„Bizony, pontosan le van írva, hogy mikor jön el a vég, eszerint 79 éves koromban halok meg. Bízom benne, hogy velem kapcsolatban ez lesz a következő tévedés, ugyanis remélem, túlélem a halálom napját. Sok feladatom van még, szeretnék nagyon hosszú ideig színész maradni!” – mondta Reviczky, aki nem hagyja, hogy a jövendölés irányítsa a mindennapjait.
A nádí asztrológia egy dél-indiai hagyomány, amely szerint pálmaleveleken őrzött szövegek tartalmazzák egyes emberek sorsát.
A Halhatatlanok Társulatának örökös tagja a jóslat ellenére is a jövőre koncentrál, és továbbra is aktívan dolgozik. A hátborzongató számítás szerint Reviczkynak alig két éve maradt, de aki ismeri az életútját, tudja, eddig is minden akadályt legyőzött.
A színész története most arról szól, hogyan lehet a félelmet derűvé, egy baljós határidőt pedig motivációvá formálni.
Két sorozattitán, Jason Bateman és David Harbour egyesítették erőiket, hogy létrejöjjön a DTF St. Louis című sorozat, amely lehetőséget adott nekik, hogy komikus és drámai készségeiket egyaránt csatarendbe állíthassák. Batemant vígjátékszínészként ismerhettük meg Az ítélet: családban (amely 2008 és 2019 között 5 évadot élt meg), illetve olyan mozifilmekben, mint az Édes kis semmiség, a Kidobós, a Szakíts, ha bírsz, a Hancock, a Páros mellékhatás, a Sejtcserés támadás, a Förtelmes főnökök vagy a Testcsere. Majd jött a nagy karrierfordító projekt, a 2017-ben indult Ozark című sorozat, amelyben Bateman egy eddig nem, vagy csak ritkán látott oldalát mutatta meg: a főhős drámai színészét (oké, egy kicsit előtte, a 2015-ös Az ajándékkal már rendesen meg tudta lepni a közönséget, az igaz). Az Ozarkkal egyrész visszatalált a szériákhoz, másrészt újrakalibrálta a pályáját, így azóta láthattuk őt – ráadásul nemcsak színészként, hanem forgatókönyvíróként, rendezőként és producerként is akár – A kívülállóban (2020) vagy legutóbb a Fekete nyúlban (2025) is nagyot játszani komoly szerepekben.
David Harbour pedig sokáig az örök mellékszereplő volt (Világok harca, Túl a barátságon, A Quantum csendje, Zöld Darázs, A védelmező, Fekete mise, Suidice Squad: Öngyilkos osztag stb.), mígnem megkapta Hopper seriff szerepét a Stranger Thingsben, s lám, hirtelen főszereplőt faragtak belőle.
Akciósztár lett a Hellboyjal (2019) és a Vérapóval (2022), illetve szuperhős a Fekete Özveggyel (2021) és a Mennydörgők*-kel (2025). A Stranger Things olyan magaslatokba katapultálta Harbourt, hogy még jó ideig kedvére válogathat a szerepek közül. Főképp, ha olyasmiket választ, mint Batemannel közös új projektje, a DTF St. Louis, amit már jó ideje szerettek volna összehozni. Harbour különösen, mivel ez az első sorozatos munkája executive producerként. Eredetileg ő és Pedro Pascal játszották volna a főszerepeket, Pascal azonban kiesett a projektből, s így került a helyére Bateman.
A DTF St. Louis mindenese (értsd kreátora, írója, rendezője) egyébként Steve Conrad, akit főként olyan filmek forgatókönyvírójaként ismerhetünk, mint Az időjós (2006), A boldogság nyomában (2006), a Walter Mitty titkos élete (2013) vagy Az igazi csoda (2017).
S ahogy e listából is látható, Conrad igen rutinos már a humoros és drámai képsorok ügyes összecsiszolásában, a könnyes-vicces filmjeiben való jártasságát pedig ezúttal is kamatoztatni tudta.
A DTF St. Louis három középkorú (kb. az ötvenes éveikben járó) ember története. Clark Forrest (Bateman) St. Louis ismert és népszerű időjósa, aki megkapja maga mellé jelelőnek Floyd Smernitch-et (Harbour). Ők ketten a közös munka során jól összebarátkoznak, közel kerülnek egymáshoz a magánéletben is. Mindketten házasok, de Floyd felesége, Carol (Linda Cardellini) lesz a harmadik kerék a történetben.
Clark és Floyd ugyanis kipróbálják a DTF (azaz Down to Fuck) nevű társkereső alkalmazást (nevéből adódóan főként szexuális célból hozza össze az embereket), hogy megfűszerezzék egy kicsit a kihunyóban lévő házasságaikat. Majd Carollal kiegészülve kialakul köztük egy szerelmi háromszög, ráadásul az egyikük nemsokára halálát leli furcsa és látszólag megmagyarázhatatlan körülmények között. Ennél többet pedig nem is árulunk el a cselekményről, mivel a DTF St. Louis egyik nagy erénye, hogy folyton meg tudja lepni a nézőt.
Csak az első epizódban több minden történik, mint más sorozatok teljes hossza alatt, és ez nem vicc.
Erős felütést kapott tehát a széria, s bár a soron következő részekben egy kicsit már visszafogják a csavarok adagolását, azért így sem kell bánkódnunk, minden etapra jutnak meglepetések bőven. Mindig más kerül a gyanú középpontjába, illetve flashbackekben folyamatosan tárulnak fel előttünk a szereplők közti események, átverések, idézőjeles hátbaszúrások, valamint egy barátság krónikájának fejezetei.
A gyilkos után nyomozó Donoghue Homer (Richard Jenkinsnek mindig nagyon örülünk) és Jodie Plumb (Joy Sunday a Wednesday Biancájaként szerzett hírnevet magának) képviselik a nézőket, velük együtt próbáljuk mi is felderíteni, hogy mi mindent történhetett e három ember között, ami idáig vezetett.
David Harbour egyébként Hopper seriff mellett élete legjobb alakítását nyújtja a végtelenül kedves és odaadó, de súlyos önbizalomhiánnyal küzdő Floydként, aki mindenkin segíteni akar, csak magán nem tud. Jason Bateman kellemesen kiismerhetetlen Clarkként, aki látszólag valóban fontosnak tartja Floyd barátságát, mégis lefekszik a feleségével, és amúgy is van benne valami zavaró sunyiság. Linda Cardellini pedig egyfajta kertvárosi femme fatale-ként tetszeleg Carolként, aki boldogtalan a házasságában, és elhisszük róla, hogy ügyesen manipulálja a környezetét a kénye-kedve szerint.
Hármójuk szerelmi, barátsági, megbízhatósági és önzési tánca a DTF St. Louis, amelynek egészen sajátos (és abszolút működő) humora van, amelybe egy szempillantás alatt belevegyülhet az izgalom és a dráma is. Egy furcsa, de imádnivaló krimis műfajmix.
Két sorozattitán, Jason Bateman és David Harbour egyesítették erőiket, hogy létrejöjjön a DTF St. Louis című sorozat, amely lehetőséget adott nekik, hogy komikus és drámai készségeiket egyaránt csatarendbe állíthassák. Batemant vígjátékszínészként ismerhettük meg Az ítélet: családban (amely 2008 és 2019 között 5 évadot élt meg), illetve olyan mozifilmekben, mint az Édes kis semmiség, a Kidobós, a Szakíts, ha bírsz, a Hancock, a Páros mellékhatás, a Sejtcserés támadás, a Förtelmes főnökök vagy a Testcsere. Majd jött a nagy karrierfordító projekt, a 2017-ben indult Ozark című sorozat, amelyben Bateman egy eddig nem, vagy csak ritkán látott oldalát mutatta meg: a főhős drámai színészét (oké, egy kicsit előtte, a 2015-ös Az ajándékkal már rendesen meg tudta lepni a közönséget, az igaz). Az Ozarkkal egyrész visszatalált a szériákhoz, másrészt újrakalibrálta a pályáját, így azóta láthattuk őt – ráadásul nemcsak színészként, hanem forgatókönyvíróként, rendezőként és producerként is akár – A kívülállóban (2020) vagy legutóbb a Fekete nyúlban (2025) is nagyot játszani komoly szerepekben.
David Harbour pedig sokáig az örök mellékszereplő volt (Világok harca, Túl a barátságon, A Quantum csendje, Zöld Darázs, A védelmező, Fekete mise, Suidice Squad: Öngyilkos osztag stb.), mígnem megkapta Hopper seriff szerepét a Stranger Thingsben, s lám, hirtelen főszereplőt faragtak belőle.
Akciósztár lett a Hellboyjal (2019) és a Vérapóval (2022), illetve szuperhős a Fekete Özveggyel (2021) és a Mennydörgők*-kel (2025). A Stranger Things olyan magaslatokba katapultálta Harbourt, hogy még jó ideig kedvére válogathat a szerepek közül. Főképp, ha olyasmiket választ, mint Batemannel közös új projektje, a DTF St. Louis, amit már jó ideje szerettek volna összehozni. Harbour különösen, mivel ez az első sorozatos munkája executive producerként. Eredetileg ő és Pedro Pascal játszották volna a főszerepeket, Pascal azonban kiesett a projektből, s így került a helyére Bateman.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
