A magyar filmekről alapból azt gondolják, hogy rosszabbak
Gigor Attila 8 év után tért vissza a mozikba Kút című filmjével, annyi pedig már most megállapítható, hogy munkáit még mindig érdemes figyelemmel kísérnünk. A rendezővel A nyomozó óta eltelt évekről, a Filmalappal közös munkáról és a magyar filmek lehetőségeiről beszélgettünk.
- Az előző munkád, A nyomozó egy olyan magyar film volt, amit kivételesen a szakma és a közönség is nagyon szeretett. A bemutatónak azonban már 8 éve. Nem félsz attól, hogy irreális elvárásoknak kell megfelelned?
- De. Fel is vagyok készülve rá, hogy minden kritika azzal fog kezdődni, hogy mennyivel jobb volt A nyomozó (nevet). De hát ez ellen az ember nem tud mit tenni. Én nem A nyomozóhoz képest akartam filmet készíteni: alkotóként egyszerűen igyekszem, hogy olyan filmmel álljak elő, amit én is szívesen látnék a moziban. Ugyanígy indultam neki A nyomozónak és a Kútnak is.
- A nyomozó után volt egy projekted, amit angol nyelven szeretnél volna leforgatni, még az MMKA összeomlása, és a Filmalap felállása előtt.
- Igen, ez Az ember, akit nem lőttek le. Angol nyelven, külföldön akartam leforgatni, és meglehetősen drága film lett volna. Nem is annyira a rendszer összeomlása, illetve lassú felépülése miatt, hanem a saját bizonytalanságom miatt nem készült el. Egy adott ponton úgy éreztem, nem vagyok biztos benne, hogy van olyan jó a könyv, mint amennyibe kerülne. Ehelyett jött a Kút, ami ezzel szemben egy nagyon olcsó projektnek tűnt.
Fotó: Sághy Tímea
- Ezen kívül dolgoztál színházban, illetve tévében is, ahol a Terápiát csináltad. Nem merült fel időközben más mozis projekt?
- Nem, és nem is kerestek meg forgatókönyvvel, pedig más történeteiből is szívesen forgatnék filmet. Még A nyomozó után volt egy-két felkérésem, de azok kicsit komolytalanok voltak.
De nem tartom kizárólagosnak az életemben a mozit. Úgy érzem, hogy jelenleg elsősorban – főként ha az amerikai példát vesszük - inkább a tévében történnek az érdekes dolgok, így nagyon érdekes az ilyen dolgokban is részt venni, például az HBO-nál.
- Ez volt az első filmed a Filmalappal közösen, ami bevallottan a szórakoztatóbb, műfaji filmeket részesíti előnyben. A Kút mégis sokkal nehezebben beskatulyázható film lett, mint A nyomozó. Milyen volt a fejlesztés, illetve hogyan fogadták a filmtervedet?
- Lehet, hogy azért, mert az előző filmterv nehezebben alakult, de úgy érzem, hogy a Kút fejlesztése viszonylag flottul ment.
Ilyen szempontból egy kicsit két szék között a pad alá estem, a Kút ugyanis egyik kategóriába sem illik igazán bele.
Ennek ellenére nem tudok rosszat mondani a Filmalapra, mert abszolút nyitottak voltak az ötleteimre. Szerettek volna egy másik befejezést, amit én nem akartam, és ennek ellenére megadták a támogatást. Nem tudok kényszerről vagy beleszólásról beszámolni. Csak javaslatok voltak.
Jelenet a Kút című filmből (Vertigo Media)
- Mit gondolsz a Filmalap forgatókönyvközpontú rendszeréről?
- Azt, hogy nekem működik ez a szisztéma, mert én magam is történetekben gondolkodom. Az viszont a világon mindenhol nagyon nehéz kérdés, hogy mi van az olyan szerzői filmekkel, amelyek esetében nem lehet háromfelvonásos struktúráról, plot pointokról, meg műfaji sajátosságokról beszélni. Nem vagyok biztos benne, hogy a Filmalap ezekre is fel van már készülve, de nekünk bevált a dolog.
- Sok magyar alkotó szerint a magyar filmipar egyik legnagyobb problémája, hogy elhanyagoljuk a marketinget. Erről mi a véleményed?
- A marketingbe nem nagyon látok bele, de fontosnak tartanám észrevenni, hogy egy nem celebes, nem vicces magyar filmnek sokszor az az egyetlen esélye, ha sokáig műsoron tartják, és az emberek elkezdik ajánlgatni egymásnak.
Nagyon drágák a mozijegyek, és a Csillagok háborújával nyilván nem lehet versenyezni. Ilyenkor az szokott lenni az ellenérv, hogy ha olcsóbbak a jegyek, akkor az emberek azt fogják gondolni, hogy a film is rosszabb, de szerintem itthon alapból is azt gondolják a nézők, hogy rosszabbak a magyar filmek.
Fotó: Sághy Tímea
- Ez az első mozifilmed a Terápia után sorozat óta, és ahhoz hasonlóan ez is egy helyszínes történet, ami nagyon kevés szereplőt mozgat. Hatott rád a tévés munka?
- A Terápia letagadhatatlanul nagy hatással volt az életemre és a munkásságomra is. Iszonyatosan inspiráló volt számomra a sorozat készítése, és nagyon meg is szerettem ezt a formát. Ha nem lenne a Terápia, a Kút sem létezne, legalábbis nem ilyen formában.
A Terápiában a történet a néző fejében áll össze, hiszen a csak egy arcot látunk. A képletet bonyolítja, hogy azt is nekünk kell kitalálni, hogy az elhangzottakból mi igaz és mi nem.
Én a valóságot sokszor sokkal irreálisabbnak tartom, mint a fiktív történeteket. Ez a gondolat ragadott meg, ezt próbáltam meg sztoriba foglalni.
- Van készülő munkád?
- Lehet, hogy visszatérek Az ember akit nem lőttek le című munkámhoz. Hátha találok megoldást a kérdéseimre.
Címkép: Sághy Tímea
Ha tetszett az interjú, kattints a megosztásra!
