Ryan Murphy új Szörnyetege: Ed Gein története még Dahmernél is gyomorforgatóbb, ő az igazi texasi láncfűrészes gyilkos, csak nem Texasban
A ’60-as és ’70-es években annyira megszaporodtak a Geinhez hasonló ügyek, hogy az FBI 1972-ben létrehozta a kifejezetten sorozatgyilkosok és pszichésen zavart elkövetők felderítésére szakosodott Behavioral Science Unitot, amit a nézők már jól ismerhetnek David Fincher kiváló szintén Netflixes Mindhunter sorozatából.
Ő jegyzi a Glee – Sztárok leszünk!, az Amerikai Horror Story vagy a Scream Queens sorozatokat is. Munkáira erőteljes, könnyen felismerhető stílusjegyek jellemzőek: harsány, látványos, gyakran provokatív, ugyanakkor képes finoman reflektálni a másság és a társadalmi különbségek kérdéseire is. Messze áll a dokumentarista ábrázolástól, ennek ellenére kétségtelenül izgalmas alkotó.

A Szörnyeteg című antológia sorozat sajátos vállalkozás, minden évad a középpontba állít egy hírhedt gyilkost, és az ő szemszögükből igyekszik megmutatni rémtetteiket. Az első évad homoszexuális kannibál gyilkos Jeffrey Dahmer történetét dolgozta fel, aki a ’90-es években tartotta rettegésben Milwaukee-t. A sorozatot egyszerre dicsérték és bírálták: Evan Peters alakítása zseniális volt, ugyanakkor sokak szerint a történet túlzottan is megértően ábrázolta Dahmert. A második évad a Menendez testvéreket vette górcső alá, akik szüleik meggyilkolásával kerültek a címlapokra a ’80-as években. A széria ekkor is hatalmas figyelmet kapott, sőt, a valódi Menendez fivérek is megpróbálták elérni ügyük újratárgyalását, sikertelenül. Most pedig elérkeztünk a harmadik évadhoz, amely minden sorozatgyilkosok archetípusát, Ed Geint helyezi a középpontba.
Halott édesanyja hangja és árnyéka kísértette, tetteit pedig beteg fantáziája és környezete torz tükröződése hajtotta az ’50-es években. Figurája óriási hatást gyakorolt a popkultúrára, hiszen belőle születtek a modern horror legismertebb antihősei. A sorozatban Charlie Hunnam kelti életre Geint, mellette Laurie Metcalf a kegyetlen Augusta Gein szerepében brillírozik, aki bigott vallásosságával és elnyomó természetével megalapozta fia lelki összeomlását.
A történet nem csak Gein életét mutatja be, hanem a kulturális párhuzamokat is. Feltűnik Alfred Hitchcock (Tom Hollander) és Anthony Perkins (Joey Pollari) is, a Psycho születésére reflektálva. Bár a rendező és színész kapcsolatát a sorozat kissé ízléstelenül állítja párhuzamba Geinnel, mégis érdekes fényt vet arra, hogy a horror műfaj mennyire meghatározta mindkettejük pályáját. Innen haladunk tovább a Texasi láncfűrészes gyilkoshoz Bőrpofájához, a Bárányok hallgatnak Buffalo Billjéhez, egészen a modern horrorig, bemutatva, mennyire mélyen ivódott be Gein alakja a filmművészetbe.
A sorozat végére a Mindhunter világába is visszakacsintunk, megjelennek ugyanis Douglas és Ressler ügynökök (ők voltak a Fincher sorozat ügynökeinek alapjai), valamint több hírhedt gyilkos is, köztük Ted Bundy és Ed Kemper. Ez a játékos összekapcsolás egyértelműen tisztelgés Fincher sorozata előtt, hiszen a kéjgyilkos Jerry Burdost ugyan az a színész alakítja mindkét szériában. Ez talán reményt ad arra, hogy egyszer folytatást kap a Mindhunter is, mert az tényleg egy kiemelkedő darab volt.

Hunnam alakítása meglepően erős. Finom, halk beszéde és visszafogott játéka alatt felsejlik a kontrollt vesztett, veszélyes figura. Nem könnyű feladat Dahmer után egy maradandó újabb szörnyeteget életre kelteni, de sikerült elérnie, hogy a néző egyszerre sajnálja és rettegje Ed Geint.
Ez a megbízhatatlan mesélő több esetben is előkerül az évad során. A sorozat hangulata hideg, nyomasztó és kegyetlen. A látványvilág és a maszkok kifejezetten hatásosak, a brutalitás sokszor már-már gyomorforgató. Murphy ismét hozza jellegzetes kézjegyeit, amelyek felismerhetővé teszik a művet, még ha az atmoszféra szezonról szezonra változik is.

Jogosan merül fel a kérdés: nem romantizálják-e ezek a produkciók a gyilkosokat? Valóban veszélyes, ha egy ilyen történet szimpátiát vált ki az elkövetők iránt. Szerencsére ebben az évadban inkább az elrettentés és a háborodott elme hangsúlyozása dominál, bár Gein karaktere így is könnyen sajnálatot ébreszthet egyes nézőkben. Fontos azonban emlékezni arra, hogy a valódi áldozatok tragédiáját semmi sem ellensúlyozhatja.
Látszik rajta a gondos kivitelezés és a Netflix anyagi támogatása, bár tempója lassú, de kellően átgondolt. Ryan Murphy még akkor is képes szórakoztatni, ha néha túlzásokba esik. Már most biztos, hogy érkezik a negyedik évad, amely Lizzie Borden történetét dolgozza majd fel. Érdekes választás, hiszen nem Ted Bundy vagy BTK kerül a középpontba, hanem egy „klasszikus” gyilkos az 1800-as évek végéről. Kíváncsian várom, mit hoz majd Murphy legközelebb.