A leggonoszabb apa Darth Vader óta - Véget ért az Utódlás
Az Utódlásban nincs egyetlen szereplő sem, akiben egy csipetnyi „főhős”-potenciál is lenne. Az első jelenetétől tudjuk, hogy nem Jeremy Strong a „főhős”, amikor bénán rappel és elszúrja a cégük egyik legfontosabb üzletét. Akkor ki? A kegyetlen apa, aki mindenki negatív példaképe? Nem. Itt a cél a címben rejlik: ki lesz a mitikus Waystar Royco főigazgatója? Ki lesz az utód?
Mindenki ezt a pozíciót akarja megszerezni. A családi vállalkozás, ami a sorozat középpontjában áll, egy médiavállalat, kicsit úgy tudnám leírni, mint jelenleg a Disney-t. Van egy hírcsatornája, mint az egeres cégnek a Fox News, vannak vidámparkjaik, mint a Disney World, és hatalmas nyaraló tengerjáróik is. A klasszikus médiavállalatok csúcsát képviselik, amelyek még az internet előtti időkből származnak.
Az utolsó igazi királya a Waystarnak a Roy család kegyetlen médiamogulja, Logan Roy (Brian Cox), aki az első epizódban úgy dönt, nem adja át a stafétabotot fiának, Kendallnak (Jeremy Strong), hanem továbbra is ő marad a vezérigazgató. Ez persze hatalmi játszmák sokaságát indítja el, mindenki akar egy szeletet a tortából és nem lehet tudni, ki fog kit hátbaszúrni.
Kicsit olyan érzésem volt, mintha a teljes szereplőgárdát a Trónok Harca számító és manipuláló Kisujj karaktere után írták volna. Senkiben nincs egy cseppnyi jóérzés se, ha a hatalomról vagy a pénzről van szó. Logan Roy a saját fiát börtönbe küldené, csak hogy a bőrét mentse. Lánya, Shiv Roy (Sarah Snook), még a férjét is eldobja magától, hogy keresztülhúzza testvérei terveit a hatalomátvételben. Azt gondolná az ember, hogy ezek után nagyon kellemetlen nézni az Utódlást, de nem így van.
és habzó szájjal esnek egymásnak, miközben butábbnál butább döntésekkel ássák meg saját sírjukat. Nem igazán tudunk drukkolni egy karakternek sem, ezért a néző mindennemű tét nélkül, mintegy természetfilmként tekint be ebbe a varázslatos Krőzus gyűjteménybe.
A casting hihetetlenül erős. Brian Cox erre a mocsok szerepre született. Ő a leggonoszabb apa, akit Darth Vader óta hordott hátán a filmtörténet és mégis tudunk vele szimpatizálni, sőt bizonyos esetekben még a kegyetlen király tűnik a legjobb választásnak. Jeremy Strong az elnyomott „trónörökösként” brillírozik. Egy másodpercig sem tud neki szurkolni a néző, annyira életképtelen, hiába vannak jó ötletei, jó iskolái, papíron a legjobbnak kellene lennie és mégis
Shiv Roy (Sarah Snook) neve tökéletes leírása a karakterének, a shiv angolul improvizált szúróeszközt jelent a börtönszlengben. Bárkit képes egy pillanat alatt agyonszúrni szavakkal, vagy egy nézéssel. Élmény volt figyelni a férjével, a Matthew MacFadyen által alakított Tom Wambsganstal történő párbajukat. Ott van még a közönségkedvenc, Kieran Culkin karaktere, vagyis Roman Roy. Macaulay Culkin "kistestvére" remekel a gusztustalan, elkényeztetett szépfiú szerepében, akinek minden újabb megszólalása undorítóbb az előzőnél. Kicsit Tyrion Lannisterre hajaz, csak jobbképű és kevésbé bírja a vért, és kevésbé okos, csak a szája nagy. A Scott Pilgrim a világ című kultuszfilm ellen óta ismerem a nevét és vártam, hogy valami nagyobb szerepben láthassam. Nos itt volt ideje kibontakozni a képernyőn.
De nem mehetünk el a hórihorgas Greg kuzin (Nicholas Braun) mellett sem. Az első pillanatban még azt hittem Greg szemén keresztül fogjuk megismerni ezt az undorító „mesevilágot”, de nem így történt. Az első rész végére mindenki megbizonyosodhat róla, hogy Greg is ugyan olyan kétszínű, talpnyaló, gerinctelen féreg, mint akárki más az Utódlásban.
Mindannyian 100%-os teljesítményt hoznak, ebben az eszeveszett küzdelemben egy idejét múlt cég vezérigazgatói székéért. Jesse Amstrong készítő eddigi munkái inkább könnyebb hangvételűek voltak. A brit Fresh Meat egy időben nagyon kedvelt sitcom volt.
Sosem hittem, hogy a szupergazdagok titkos, mocskos, taszító kirakatéletét ennyire lebilincselően be lehet mutatni.
Azt nem állítom, hogy minden idők legjobb sorozata az Utódlás. Témáját tekintve sokakat hidegen hagyhat, én sem ugráltam, amikor elolvastam a szinopszist, de az első rész után tudtam, itt valami különlegessel van dolgom.
Minden évadnak van egy központi konfliktusa, ami végigkíséri az egész szezont, majd a nagy felhajtás után elsikkad. Nem fogok spoilerezni, de minden évadban a főkonfliktust könnyebben megoldják, mint egy kenyérvajazást 5-6 rész szenvedés után és még hatása sincs igazán a sztorira. Az Utódlás központi kérdése szinte sosem oldódik meg: ki lesz az utód?
Ha nagyon kötekedni szeretnék, a tét egyértelműen hiányzik a sorozatból. Senkinek nincs igazán vesztenivalója, mindenkinek a orsa függ a másiktól, az egyetlen kérdés az, hogy milliomosként vagy milliárdosként távozik a történetből. Karakterfejlődést se nagyon érezni, Kendall próbálkozik, de ő igazából önmaga ellensége és Roman sem tud az elkényeztetett hülye gyerek szereptől szabadulni.
Sokakat zavarhat, hogy nem tudni, kiért lehet szorítani. Ugyanakkor, aki elkezdi a sorozatot, csak ülni és bámulja fogja ezt a csodálatos pusztítást, amit egy nagynevű család önmagával tesz. Kicsit lassan, néha laposan, de alapvetően nagyon szórakoztatóan.
Hogy ér véget egy sorozat, amiben nem drukkolunk senkinek? Egy mesteri módon összerakott blöff az egész. A történet folyamatosan utal rá, vezeti a nézőt a végső igazságra, ki is lesz a méltán jövendölt utód. Sokakban űrt hagyhat a befejezés, de szerintem tökéletes. Ezt a sorozatot sikerült a csúcson abbahagyni. Amikor a negyedik évad kezdett laposabb lenni, magasabb fokozatba kapcsoltak és leraktak egy epikus 80 perces lezárást, ami után minden Utódlás-fan csak elismerően fog bólintani.
Jesse Amstrong lapot húzott 19-re és megnyerte a játékot. Lehetetlen pozícióból egy tökéletes sorozatzárót hozott össze. Minden elismerésem és hiányozni fog a Roy család. Vagyis nem. Az érzés fog hiányozni, hogy nézhetem a família galádságait, miközben az önmagába harapó kígyóhoz hasonlóan felemésztik önmagukat. Az Utódlás négy évada megtekinthető az HBO Max kínálatában!
