A gyilkos Micimackó sokat fejlődött, a Vér és méz 2 persze ettől még továbbra is egy hatalmas állatság
Mindenekelőtt érdemes megtudni, hogyan jöhetett létre a 2023-as Micimackó: Vér és méz című mozgóképes förmedvény (amely idén összesen öt Arany Málna-díjat zsebelt be: a legrosszabb film, a legrosszabb rendező, a legrosszabb forgatókönyv, a legrosszabb filmes páros és a legrosszabb előzmény/remake/koppintás/folytatás kategóriákban), valamint annak nemrég mozikba került folytatása, jelen kritikánk tárgya.
2022. január 1-jén rengeteg régi kreatív alkotás vált közkinccsé. Az amerikai szerzői jogi törvények értelmében azóta bárki újra kiadhat vagy feldolgozhat bármilyen, 1926-ban vagy azelőtt megjelent művet anélkül, hogy fizetnie kellene a szerző hagyatékát kezelőknek, vagy akár engedélyt kellene kérnie tőlük.
Bár a Disney stúdió Micimackó-verziója továbbra is szerzői jogi védelem alatt áll, a vállalat már nem rendelkezik a mesehős kizárólagos jogaival. A csacsi öreg medvét így természetesen, ahogy lehetett, azonnal sorozatgyilkos vadállatként gondolta újra Rhys Frake-Waterfield író-rendező, és persze nemcsak őt, hanem Malackát is. Mivel a mindössze 50-100 ezer dolláros költségvetésből (a marketing jóval többe fájhatott) 5,2 milliót fialt a film világszerte, vagyis katatsztrófaturizmus-jelenséggé vált, természetesen azonnal jöhetett a folytatás, amit Frake-Waterfield egy évvel az első rész premierje után rögvest fel tudott pattintani a vásznakra. A hozzávetőleges siker miatt ezúttal már jóval nagyobb büdzséből garázdálkodhatott, egyes becslések szerint belekerült a film egymillió dollárba is. Ez viszont valóban látszik is a végeredményen.
Lássuk azonban az új etap sztoriját, mert az is van, ráadásul mindjárt egy hatalmas csavarral indulnak a dolgok. Az animációs felvezetésében egy teljesen más alapsztorit kapunk, mint aminek a Vér és mézben (sajnos) szem- és fültanúi voltunk, majd a film nyitányában azt láthatjuk, ahogy Micimackóék, kiegészülve Bagollyal feltrancsíroznak három fiatal nőt, akik épp a Százholdas pagonyba mentek szellemet idézni, vesztükre. Itt feltűnik, hogy eléggé másképp néznek ki szörnyeink, mint az első részben, sőt, hmm, várjunk csak, abban ki is purcantak, ha minden igaz…(Na de ki is emlékszik már arra, hogy mi történt ott?)
Majd megismerjük Róbert Gidát, aki pszichiáterhez jár, és nem ugyanaz a fickó alakítja, aki az első részben. Vagyis nem Nikolai Leon, hanem a színészként és producerként is a futószalagon gyártott gagyi horrorok magasztos és elhivatott harcosa, Scott Chambers. Oké, mi folyik itt? Majd nem sokkal később fény derül mindenre: a 2023-as Micimackó: Vér és méz csupán egy film a filmben volt, vagyis a Vér és méz 2 világában készített olcsó horror, ami a valódi, vagyis a Chambers által alakított Róbert Gida esetéből készült.
itt van valamirevaló történet, vannak karakterek, motivációk, háttérsztorik, egy krimiszál, nyomozás, jobb színészek (bár azt nem értjük, hogy Simon Callow, akit olyan filmekből ismerhetünk, mint az Amadeus, a Szoba kilátással, a Képeslapok a szakadékból, a Mr. és Mrs. Bridge, a Négy esküvő és egy temetés, a Szerelmes Shakespeare, a Senkiföldje, vagy a Viktória királynő és Abdul, mit keres itt?!) és persze a lényeg: a gore, vagyis az egyre durvuló gyilkosságok. Micimackó és társai (Bagoly mellett Tigris tűnik még fel nagydumás veszedelemként) annyi embert aprítanak fel itt, amennyit nem szégyellnek, vagyis vegytisztán megkapjuk azt, amit a folytatások igényelnek: minden több, nagyobb és durvább. Ráadásul ez esetben bőven jobb is.
Na persze azért kezeljük továbbra is a helyén a dolgokat: Rhys Frake-Waterfield nem lett jó író és rendező az utóbbi egy évben, ő továbbra is a legalantasabb ösztöneinkre hajt. Azt viszont érezni, hogy nem veszi magát komolyan, hát hogyan is lehetne komolyan venni egy micimackós gyilokpornót? Ám az első rész totál amatőrizmusa átcsapott egy fogyaszthatóbb és sodróbb mederbe. Ezzel persze a trash-faktor is alábbhagyott egy icipicit, és a Vér és méz 2 ezzel már nem is annyira durván körberöhöghető szánalom, mint az előzmény, vagyis emiatt kevésbé emlékezetes is.
És persze ha valami egyszer beindul… Idén ugyanis már Mickey egér felhasználási joga is szabad préda (az 1928-as Willie gőzhajó okán), és kapásból két horrorszösszenet érkezik kedvenc Disney-rágcsálónk főszereplésével (a ScreamBoat jövőre, a The Mouse Trap viszont valószínűleg még idén). Ugyanakkor Rhys Frake-Waterfield sem áll le, már készíti elő ugyanis (és erre a Vér és méz 2 végefőcímében látható grafikák is utalnak) a „Miciverzumot”, vagyis a Poohniverse: Monsters Assemble című produkcót, amelyben Micimackó, Tigris, Bagoly, Malacka és Nyuszi mellett olyan mesefigurák irtják majd Ashdown békés lakóit, mint Bambi, Csipkerózsika, Csingiling, a Bolond Kalapos, Pinocchio, Tücsök Tihamér, Pán Péter és Hook. Jaj szegény fejünknek!
