A csúcson kell abbahagyni - Az Ozark lezárása maximumra járatja az adrenalint
Ez az a széria, ami pontosan ott ér véget, amikor már az önismétlő évadok következtek volna. Így viszont méltósággal búcsúzhatott a Netflix saját "breaking bad"-je. Az évadok egyre erősebbek voltak, így ezúttal nincs hiányérzetünk. Persze a lezárásról lehet vitákat indítani, bevallom, én magam nem ilyenre számítottam, de így is kerek az egész. Ha persze leírnám, szerintem "na, ki halna meg" a végén, ami a hasonló drámai súlyú szériáknál akár kérdés is lehet, még lelőhetnék - stílusosan - egy lehetséges megfejtést azoknak, akik még nem látták, úgyhogy csak annyit árulok el, hogy meglepődtem, és én egy kicsit jobban megcsavartam volna - de azért sikerült meglepnie a finálénak.
Ahogy mostanában több sorozattal is eljátszották az alkotók, az Ozark záró évadát is két részre bontva mutatták be egymástól függetlenül, mintha külön szezonok lennének. Az utolsó hét részt április 29-én tették egy csomagban elérhetővé a platformon.
Egyszerűen az előzmények logikájából kiindulva több halált tippeltem a végére, persze, amennyi volt, nézőként és rajongóként az is kellően fájdalmas élmény lett. Bevallom, én magam is azt játszottam, amit sokan: végig változtattam a tippjeimet. Az a, b, c, d, ... x verzióim közól egyik sem nyert. És ez jellemzi a lezárást: meglepő és előre nem kitalálható fordulatok jellemzik az utolsó részeket, egyre erősebb suspense-szel.
Talán ebben tér el a legjobban a korábbi évadoktól a lezáró hét rész, hogy gyorsabb a fordulatok tempója, ettől nagyobb a feszültség és a kiszámíthatatlanságot is feljebb tekerték Jason Batemanék. Ez lett a legfeszültebb évad és így tényleg mondhatjuk, hogy a csúcson zárták le, elegánsan.
Talán pont ezek miatt éreztem úgy, hogy egyben ezek a lezáró részek valahogy leváltak a teljes sorozatról, és egy külön miniszériaként működtek a nagy egészben, mert más szabályok mentén zajlott. Olyan volt, mintha az Elrabolva hirtelen átváltott volna a Crank - Felpörgetvébe.
SPOILER KÖVETKEZIK:
Talán ez fájdalmasabb, mintha egy az egyben lemészárolták volna az egész gárdát, akinek a néző drukkol. De amint a Keresztapa sem foglal állást és ítélkezik, hanem emberként ábrázolja a maffia legsötétebb alakjait is - az Ozark is szimplán elmeséli egy maffiózóvá vált család történetét. És érdekes módon a legempatikusabban épp egy mellékszereplővel, Ruth-tal bánik az írói gárda.
A Netflixnek azért fájdalmas lehet a búcsú egy jól befutott minőségi sorozatától, főleg mivel egyre kevesebb ilyen erősen kidolgozott saját szériája van. Ez inkább az HBO színvonalát jellemzi. A streamingplatform egyre jobban hígítja saját gyártású tartalmait, mivel egyre többet gyártanak, és ez sajnos a minőség rovására is megy. Az Ozark magasan kiemelkedett a mezőnyből. Reméljük, minél előbb kapunk a Netflixtől újabb ilyen minőségű sorozatokat.
Még egy fontos aspektus: amellett, hogy Jason Bateman és az általa képviselt fekete humor végig maga mellé állítja a nézőt, a sorozat végére legfontosabb figurája a Julia Garner alakította Ruth lett. Ez egyrészt a színésznő elképesztő átváltozásának és érzékeny játékának, másfelől az egyre sokszínűbbre írt figurájának köszönhető. A végére azt éreztem, régen nem láttam ennyire izgalmas női karaktert a képernyőn. Már vártam, mikor káromkodja el üvöltve magát egy-egy jelenetben - és talán ezek a pillanatok fognak a legjobban hiányozni.