KULT
A Rovatból

A csodaszarvas kiszabadult – újra színpadon a Djabe

A zenészek is úgy érezték, mintha elölről kezdenének mindent

Link másolása

Újrakezdés – sokak számára ez a legszebben hangzó szó manapság. Például a zenészeknek, akik végre nem csupán otthonukban, házi stúdiójukban muzsikálhatnak, esetleg zoom-on jammelnek egyet távol lévő barátaikkal, hanem igazi színpadra léphetnek, igazi közönség előtt. Például a közönségnek, amely ugyan lelkesen követte az on-line koncerteket, de akik az élő élményre vágynak, azokat ez a technikai vívmány soha nem fogja kielégíteni. És ki hinné, hogy ez az újrakezdés nem is olyan egyszerű lelki folyamat, mint ahogyan azt elképzeltük, amikor az egyre húzódó karantén, majd a korlátozások lassú enyhülése idején arról az álmodtunk, hogy ott folytatjuk, ahol abbahagytuk.

Erről váltottunk néhány szót a Budapest Jazz Club kávézójában Égerházi Attilával, a Djabe együttes vezetőjével lemezbemutató koncertjük szünetében. Közel egy év után indulhatott újra turnéra a fúziós etno-jazz nemzetközi hírű csapata – a főváros előtt Győrben, Miskolcon és Debrecenben léptek fel – és a gitáros elárulta, hogy mintha elfelejtették volna azt a negyedszázados rutint, amely beléjük rögződött a fellépések megtervezésében, és szinte a kezdők feszültségével néztek szembe a publikummal. Ugyanez igaz volt a közönségre, sokkal lassabban oldódtak fel, mint ahogyan az egy Djabe-bulin szokás. Ezt a kölcsönös szorongást mi is éreztük az együttes törzshelyén a koncert első perceiben, még a hangerő is furcsának tűnt, de aztán gyorsan lendületbe jöttek a fiúk, és számos vendégükkel emlékezetessé tették a zárlat idején elkészült lemezük, a The Magic Stag (A csodaszarvas) élő ősbemutatóját, amelynek egyes darabjai Égerházi Imre festményeire készültek.

Mindjárt az első, címadó dal után Attila „színpadra szólította” Steve Hackettet, akit lassan 20 éves barátság és együttműködés fűz a Djabéhez. A csodaszarvashoz ő írta feleségével, Jo-val az angol nyelvű szöveget, annyira megihlette a vonatkozó festmény és a magyar legenda és bár most nem jöhetett el Budapestre, élőben kapcsolták őt angliai otthonából, ahonnan egy akusztikus gitáros fantáziával örvendeztetett meg minket. Talán nem véletlen, hogy a közös zenélés éppen a 2003-as Táncolnak a kazlakkal kezdődött, amely szinte a gitáros apjának alkotásai köré épült. Augusztus 5-én már ismét élőben láthatjuk Steve-et is ugyanitt a Djabéval.

Az új dalok mellett, amelyeket mindig egy-egy festmény totálban, vagy részletekben való megjelenése kísérte, megszólaltak az olyan Djabe-klasszikusok, mint a Witchi Tai To, a Lava Lamp, vagy a már-már állandó ráadásnak számító Distant Dance. A Barabás Tamás (basszusgitár), Égerházi Attila, Nagy János (billentyűs) Kaszás Péter (dob-ének) Koós-Hutás Áron (trombita, kürt) összetételű csapat, amely öt éve játszik ebben a formációban, ezúttal is alaposan átvariálta az egyes darabokat, az újakból kihozva a rejtett finomságokat, a régiekhez pedig hozzátették az új szellemiséget.

Megőrizték azt az erényüket, hogy bár nagyszerűen bánnak hangszereikkel, nem az öncélú virtuozitás, hanem a kompozíció egysége a fontos még élőben is.

Jó volt látni és hallani az őstag Muck Ferencet, aki ma is az ország egyik leginvenciózusabb szaxofonosa, Szabó László nemcsak szitárjával adott különleges hangulatot a zenének, hanem még gitárpárbajra is ragadtatta magát Attilával. Szintén a kezdetekből tért vissza Karvaly Tibor elektromos hegedűjével, főként a meditatív darabokat színesítette. Egyetlen állandó elem maradt el csupán, az „angklungozás”, az indonéz bambusz-hangszerek örömzenéje – talán majd ez is visszatér, ha teljessé válik a testi-lelki felszabadulás.

De beszéljük magáról a lemezről. A szülőföld és hagyományai iránti ragaszkodás, a világokat átszelő valóságos és spirituális utazás közös gyökere Égerházi Imre és Attila alkotói tevékenységének, és fiú, aki azóta is több kiállítással ápolta apja emlékét, régi terve volt a Kazlakban elkezdett út továbbvitele. Mivel a mérce igen magas, egy hasonló szellemiségű lemezhez különleges légkör, mondhatnánk kegyelmi állapot kell, amelyet ezúttal sajátos módon éppen a pandémia okozta bezártság, és a zaklatott zenészéletnek egyfajta „lecsendesedése” kellett. A 2016-ban alakult ötösfogat immár teljesen összeérett, ami azért paradoxon egy kicsit, mert ezúttal nemcsak a vendégek, hanem az alapcsapat tagjai is többnyire külön dolgoztak.

Így született meg a The Magic Stag (A csodaszarvas) című dupla LP, valamint az azonos című CD/DVD, amely ezúttal is egy zenés tárlatvezetés. A magyar motívumok az egyes darabokban is elő-előkúsznak, például a nyitó, alig két perces The Beginnings of Legends-ben (Honfoglalók hitvilága), vagy a Rising Horizonban (Erdélyi táj), amelyet egy ismeretlen gyimesi csángó énekesnő vezet be. Ettől persze még halljuk a kedvenc nyugati rock-os, jazz-es, valamint keleti népzenei elemeket Steve Hackett-től, Rob Townsend szaxofonostól, az azeri tar-mester Malik Manszurovtól, Szabó Lászlótól és Muck Ferenctől.

Talán ez a termékeny nyugalmi állapot teszi, hogy az egész lemezt egyfajta intenzív visszafogottság jellemzi, a kompozíciók dominálnak, a hangszeres improvizációk is kifinomultabbak.

Engem a legjobban talán a Power of Wings (Szerelem – Harc – Nász) álomszerű gitárhangjai és fúvóskettőse ragadott meg, de igazi „audiovizuális” élményt jelent a Two Little Snowflakes (Téli falu), amelynek fő motívuma ihletét Tamás lányától, Kittitől kapta. Az Unseen Sense (Harsonás angyal) pedig olyan dimenziókba vitt, amelyeket leginkább a Mahavishnu Orchestra You Know You Know variációinál érzek, a True Hope-ban Áron szelíd trombitadallama emlékezetes. Az LP utolsó oldala egészen különleges.

Az Uncertain Time (Hosszú utazás), Attila szerzeménye, jövőnk kérdéseit tárja elénk, és jól érzékeltetik a már közeledő fényt a levegő gitárok, Muki szaxofonja és Karvaly Tibor hegedűje. Akár meditációs zenének is alkalmas. Attila lánya, Sára is debütál társszerzőként a Sara’s Dreamben (Törökországi álom), a Gallop élő előadása pedig visszavezet minket a kezdetekhez.

És nem véletlenül: a Djabe őszre tervezi megjelentetni első, 1996-os albumának újrakevert, eddig ismeretlen felvételekkel kiegészített albumát. De hogy addig se maradjanak kiadvány nélkül az együttes életművének gyűjtői: The Journey Continues címmel jelent meg egy dupla CD+DVD, amely a Djabe és Steve 2019-es turnéjának nyiregyházi állomását rögzíti, néhány ausztriai felvétellel kiegészítve.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Tényleg nem tudom, mi köze ehhez a cicimnek" – 34 éves Emma Watson
Nem Angliában született, 11 évesen lett filmsztár, de igyekszik két lábbal állni a földön, és mindig kiáll a nők jogaiért.

Link másolása

A szemünk látára nőtt fel, hiszen alig 11 évesen szállt fel a Roxfort expresszre, hogy bevonatozzon a nézők szívébe és a filmtörténelembe. Emma Watson azonban nem csupán a filmvásznon aktív, hírnevét arra használja, hogy kiálljon a nők jogaiért, szerepeit is igyekszik meggyőződésének megfelelően kiválasztani és alakítani.

Ma pedig 34 éves az egykori kislány, akitől mindenki megtanulhatta, hogy kell helyesen hangsúlyozni azt, hogy leviosa. Ebből az alkalomból összeszedtünk néhány érdekességet a még mindig nagyon fiatal színésznőről.

Emma Charlotte Duerre Watson 1990 április 15-én született Párizsban, és a francia főváros közelében cseperedett ötéves koráig. Jogász szülei ekkor úgy döntöttek, visszaköltöznek Angliába. Később el is váltak, így Watson édesanyjával Oxfordshire-be költözött.

– Bár korábban is játszott iskolai darabokban, de a Harry Potter és a bölcsek köve volt az első hivatásos színészi munkája.

– 15 évesen ő volt a legfiatalabb, aki szerepelt a Teen Vogue magazin címlapján.

– A Szépség és a szörnyeteg szerepére kimondottan őt választotta a Disney Stúdió, ami nagyon ritka. Paige O’Hara, aki az 1991-es rajzfilm változatban Belle hangja volt szintén úgy nyilatkozott, hogy ő is Emma Watsont választotta volna. Később azt nyilatkozta erről a szerepéről, hogy a filmvásznon vált nővé.

– Belle kedvéért visszautasította a Kaliforniai álomban Mia szerepét. Azt végül Emma Stone kapta, aki Oscart nyert az alakításáért. Watson viszont Stone helyett került be a Kisasszonyokba.

– 2015-ben már a Hamupipőke főszerepét is felajánlották neki, de nem vállalta el.

– Jobban szeret autogramot adni a rajongóknak, mint fotózkodni velük.

– A kedvenc színészei Johnny Depp és Russell Crowe.

– Hivatásos jóga- és meditációoktató.

– Naplót vezet, amióta csak elkezdett filmezni. Már 30 kötet körül jár.

– Egy napon született Luke Evansszel és Emma Thompsonnal.

– Felszólalt az ENSZ-ben a nők jogaiért, és rendszeresen kiáll a gender egyenjogúságért.

– Emma ADHD-s, 5 éves kora gyógyszert szed.

– Egyszer azt nyilatkozta, a legnehezebb jelenete az volt, amikor Nevill megkérdezi tőle, ad-e jóéjt puszit Trevornak, a békájának. „Mindig elnevettem magam. Csúnyán kellett volna ránéznem, de nem bírtam megállni. nyolcszor kellett újra vennünk.”

– Az utóbbi években nem készített új filmet, mert úgy érezte, kicsit beskatulyázták. Szívesen visszatér a színjátszáshoz, de várja a megfelelő lehetőséget. Az biztos, hogy anyagi gondjai nincsenek, hiszen csak A szépség és a szörnyetegen mintegy 15 millió dollárt keresett.

– Sok képmutatónak bélyegezték amikor 2017-ben a Vanity Fair fotózásán bevállalt egy olyan képet, amin kicsit látszott a melle. Akkor így reagált:

„A feminizmus nem egy bunkósbot, amivel a nőknek egymást kell ütnie, hanem a lehetőségekről, szabadságról, egyenlőségről szól… Tényleg nem tudom, mi köze ehhez a cicimnek.”

– Közismerten azok közé a Harry Potter-sztárok közé tartozik, akik kritizálták J. K. Rowlingot a transzellenesnek tartott megnyilvánulásaiért.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Michael Douglas eszik, iszik, csajozik, mégis megvan az AppleTV+ első igazi bukása?
A Franklinnel az AppleTV+ elkövette az első nagy mellélövését? Eddig elég jó szériája volt, úgyhogy talán nem csorbít az amúgy nagyon jó renoméján, de sajnos látni az elpazarolt dollármilliókat a Franklin minden másodpercén.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2024. április 17.


Link másolása

Timothy Van Patten neve nem ismeretlen sorozatos berkekben. Rengeteg híres klasszikuson dolgozott már, mint rendező, ráadásul nem is kis címekben.

Olyan ikonikus szériákat tudok említeni, mint a Drót, a Deadwood, a Róma, a Maffiózók, The Pacific – A hős alakulat, a Trónok harca, a Fekete tükör, a Perry Mason, A levegő urai vagy a Gengszterkorzó.

Ilyen filmográfiával nem csoda, hogy az Apple TV+ rábízta a Franklin vezénylését. Nem tudom mennyire Van Patten hibája, de a Franklin nem lett túl jó.

Benjamin Franklin amerikai polihisztor, államférfi, diplomata, író, természettudós, filozófus, nyomdász és feltaláló életének 84 éve alatt több érdekes dolog történt vele, mint tíz férfivel történhet 200 év alatt.

A szegény családból származó 13. gyermek életrajza számtalan könyvet tölthetne meg.

Jópárat meg is töltött, a Franklin is egy ilyenen, Stacy Schiff, A Great Improvisation című könyvén alapszik. Nem olvastam az eredeti művet, de amit az AppleTV+-nak sikerült előadnia, az egy rettenetesen unalmas kis szelete ennek a hihetetlen élettörténetnek.

1776-ot írunk, az Amerikai függetlenségi háború alig egy éve zajlik, de a gyarmati erők sorra szenvednek súlyosabbnál súlyosabb vereségeket. A kongresszus helyzete egyre kilátástalanabb. Franklin fia is a britek háborús túsza lett.

Ezekből a harcokból meglepően nem látunk semmit, mert ezekben a sötét időkben Benjamin Franklin (Michael Douglas) átutazta az Atlanti-óceánt, hogy segítséget kérjen a francia nemzettől.

Unokája, Temple (Noah Jupe) kíséretében érkezik Passy kis falujába, amely viszonylag közel van Párizshoz. Itt szövi fondorlatos terveit, hogyan lehetne megnyernie magának a versailles-i támogatást Amerika britek elleni harcában. Igazi kémjátszma, sok-sok unalmas párbeszéd alá rejtve.

Nagyon hiteles az Apple-féle Franklin sorozat, már-már túl hiteles. Egy képkocka háborút kapunk ízelítőnek a harmadik részben, de ez a széria nem más, mint hosszú párbeszédek, partik, előadások és bálok sora, ahol úriemberek beszélgethetnek, miközben a kémek kihallgatják őket. Nem egyértelmű, ki kivel van valójában és mindenki csak a saját hasznát keresi. Van, aki pénzt, egyesek szerelmet, mások megbecsülést várnak Franklintől.

A megvalósítás elsőrangú, a kosztümök, a helyszínek, a tájkép és a díszletek elképesztően autentikusak.

A sorozat külön büszke lehet ezekre. Érezni, amikor szinte céltalanul mutogatják ezt a mozi-mágiát. Sokszor húzza a rendező az időnket egy-egy hosszúra hagyott nagytotállal. Természetesen hatalmas érdem és pirospont jár a történelmi hűségre, és az atmoszféra is páratlan, csupán annyi ezzel a probléma, hogy a tényleges tartalom, amit látunk, nagyon kevés.

Ahhoz képest, hogy Ben Franklinnek milyen érdekes élete volt, nagyon sokáig tartott, hogy egy ilyen nagy költségvetésű sorozatot készítsenek róla. Ez a szerep Michael Douglasnek szinte jutalomjáték. Látszik, hogy a nagy öreg élvezte a forgatást, hiszen jókat ehet, ihat és jól mulathat fiatal hölgyek társaságában, miközben csak beszélgetnie és néha színészkednie kell.

Nem érzem, hogy Douglas eltűnne a szerepben, inkább önmagát hozza, kicsit rájátszva Franklin szinte rocksztár szerepére, máskor meg aggódóan tűnődve.

Az unokáját alakító színész nekem kicsit túlságosan fiatal, de lehet pont ezért őt választották ki a szerepre, ő egy kis ártatlanság a megfáradt mester mellett. A többi színésszel sincs probléma, maximum annyi, hogy a teljes stábból ha öt karaktert fel tudok sorolni, azzal lehet, hogy sokat mondtam. Igazából alig van maradandó szereplő, de erről nem a színészek tehetnek, hanem a történészek… akarom mondani forgatókönyvírók.

Alig történik itt valami! Tényleg! Az egyik legnagyobb drámai csúcspont az első három részből az, amikor Franklin visszakapja a megjavított nyomdáját, miután azt ellenséges kémek összetörték. Értem, hogy így szimbolikusan visszakapta a hangját a feltaláló zseni, de ettől ez még gyenge tartalom, még streamingre is.

Egyáltalán nem szórakoztató, és nem érzem azt a „wow” faktort, amit az Apple álltalában képvisel.

Ez egy alapos történelemlecke, amely azt feltételezi, hogy van bőséggel háttértudásunk a korszakról, mert ha nem figyelünk eléggé, akkor bizony megkavarodunk a sok-sok francia név mellett. Mostanában sokadik sorozatnál látom, amelyben előszeretettel használják az eredeti nyelvet, tehát itt a franciák franciául beszélnek, nem francia akcentusos angollal – ez is a pozitívumok közé tartozik a szememben. Van rajta kellő mennyiségű pátosz, hab és csillámpor is az átlagamerikai nézőnek. Láthatunk hitelesnek érződő kémjátszmát, és három rész alatt azért megértjük, hogyan mozgatták a szálakat a háttérből a diplomaták, de attól még rém unalmas az egész.

Amikor egy függetlenségi háborús történetre gondolok, nem az van a fejemben, hogy a győzelmekről és vereségekről csak híreket hallok, miközben semmit nem látok.

Nem véletlenül vizuális médium a televízió. Sajnos az egész túl unalmas, metodikus és nem érdekes. A Franklin megtekinthető az Apple TV+ streaming szolgáltató műsortárában.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Mohácsi Emil, a Jóbarátok és a Kojak szinkronrendezője
A szinkrondirektor több mint 720 film magyar változatán dolgozott több mint 30 éves pályafutása során, amik között akadt több igazi klasszikus is.

Link másolása

78 éves korában elhunyt Mohácsi Emil, a magyar szinkron egyik legendás rendezője – tudatta a család.

Mohácsi Emil az Internetes Szinkron Adatbázis (ISzDB) adatai szerint 1978-ban kezdett szinkronrendezéssel foglalkozni. Pályafutása során számos legendás szinkron fűződött a nevéhez: ő rendezte a Vissza a jövőbe második része, a Híd a Kwai folyón vagy a Kramer kontra Kramer magyar változatát is. Az adatbázis szerint legalább 715 filmen dolgozott, de a valós szám ennél magasabb is lehet.

Az 1990-es években neki köszönhettük a Jóbarátok kultikussá vált szinkronját, így ő osztotta ki a főbb szereplők szinkronhangjait is.

Az ISzDB szerint a szakember 2009-ben dolgozott utoljára, akkor az Újralátogatás című lengyel film szinkronját rendezte. Munkásságát 2019-ben Szinkron Életműdíjjal ismerték el.

Mohácsi Emil március 25-én töltötte be 78. életévét.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Kijött Azahriah új albuma, és máris imádják a rajongók
Egy szokatlanul kemény, rockos dal is felkerült a zenész új lemezére. Az egyik videóklipben pedig percekig egy dél-amerikai szerpentinen autóznak.
Maier Vilmos - szmo.hu
2024. április 18.


Link másolása

Éjfél után nem sokkal megjelent Azahriah legújabb albuma, vette észre az Index. A Skatulya I című lemez dalaiban hol angolul, hol magyarul, hol pedig spanyolul énekel Azahriah a tőle megszokott stílusban.

A dalokhoz videók is készültek, amiket a YouTube-on lehet megnézni. Több klipben is visszaköszön az a búváros motívum, ami a február közepén megjelent mariana.árok című dalhoz készült videóban bukkant fel először.

A kapu című dal videóklipje eltér a búváros vonaltól. Itt látszólag vágás nélkül, percekig egy dél-amerikai szerpentinen kocsikázunk:

A lesson című dalban dzsesszes elemek hallhatók, míg a viadal tele van magyar motívumokkal, a yukata pedig a latinos hangzásra épít, míg a tartarosz szokatlanul kemény, rockos lett.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk