KULT
A Rovatból

A Barbie kontra Oppenheimer jelenség menti meg a mozikat?

Az utóbbi évek legviccesebb filmes rivalizálása! Az Oppenheimer vs. Barbie mémek mostanában teljesen ellepték az internetet, mivel a két nagyszabású film egyszerre kerül a mozikba július 21-én (nálunk 20-án), ez pedig egy olyan filmes viszályt indított el, ami még sokáig fennmarad.

Link másolása

Barbenheimer – így nevezték el a rajongók a Barbie és az Oppenheimer „összecsapását”. Az egésznek az adja a báját, hogy a két film, vagyis Christopher Nolan Oppenheimere Cillian Murphyvel és Greta Gerwig Barbie-ja Margot Robbie-val és Ryan Goslinggal szinte már nem is lehetne különbözőbb, épp ezért is egyezett bele a Universal (Oppenheimer) és a Warner Bros. (Barbie) stúdió a közös bemutatódátumba, hiszen szerintük egyik sem szipkáz el jelentős mennyiségű nézőt a másiktól, tehát annyira más a célközönség, hogy jól megférnek egymás mellett. A Barbie és az Oppenheimer az utóbbi időben mégis egymásnak estek. Persze csak poénból.

A két film közötti versengés egy kifejezetten vicces online eszmecserét váltott ki, amelyben rajongók és hírességek egyaránt beleszóltak a vitába. De miről is szól pontosan ez a vita?

Együtt erősebbek

Az Oppenheimer vs. Barbie mémek és maga a diskurzus akkor kezdődött, amikor a filmrajongók rádöbbentek, hogy mindkét filmet ugyanazon a napon mutatják be. Az irónia már az egész haddelhadd legelejétől tisztán érezhető volt, hiszen a poénokat természetesen főként arra hegyezték ki, hogy a tartalmuk annyira… nos, különböző.

A Barbie természetesen Margot Robbie Barbie-jának, Ryan Gosling Kenjének, valamint a társaik nagyon rózsaszín és nagyon bájos életéről szól, akik mindannyian egy varázslatos pink álomvilágban élnek, majd átkerülnek a való világba, ami egy kissé más, mint amihez hozzászoktak. A Christopher Nolan (Mementó, A sötét lovag-trilógia, Eredet, Csillagok között, Dunkirk, Tenet) rendezte Oppenheimer viszont a tudós J. Robert Oppenheimer valós történetének fiktív újragondolása, akinek számot kell vetnie azzal, hogy részt vett a világ elpusztítására képes atombomba megalkotásában. A Birmingham bandája és számos mozifilm sztárja, Cillian Murphy játssza Oppenheimert, rajta kívül pedig egy elsöprő sztárgárda tűnik fel a filmben, köztük: Robert Downey Jr., Matt Damon, Emily Blunt, Florence Pugh, Kenneth Branagh, Gary Oldman, Rami Malek és Casey Affleck.

A mémek alkotói közül a legtöbben azon gúnyolódnak, hogy a bemutató napján sok mozi tele lesz izgatott Barbie-rajongókkal a jóval komorabb Oppenheimer-nézők mellett, el lehet például tűnődni azon, mennyire eltérő lesz például a két közönség öltözködési stílusa… És ha ez még nem lenne elég, a Barbie vs. Oppenheimer csevegés csak fokozódott, hiszen most már maguk a hollywoodi hírességek is beleszólnak a dologba!

Például Tom Cruise, akinek új filmje, a Mission: Impossible – Leszámolás Első rész szintén július közepén jelenik meg, bevallotta, hogy mindkettőt meg fogja nézni a nagyvásznon. „Mind a Barbie-t, mind az Oppenheimert látni akarom. Megnézem őket a nyitóhétvégén. Előbb pénteken az Oppenheimert, majd szombaton a Barbie-t” – nyilatkozta a filmsztár.

A mozilátogatók azt is megjegyezték, hogy amíg Margot Robbie lelkesen és megállás nélkül népszerűsíti új filmjét, addig Cillian Murhpy promóciója sokkal visszafogottabb, ezzel is aláhúzva filmjük stílusát, különbözőségét.

Mindenesetre a Barbie rendezője, Greta Gerwig és a sztárja, Robbie nemrég megosztottak egy képet, amelyen az Oppenheimerre szóló elővételes jegyeiket tartják a kezükben, ezzel is erősítve azt a gondolatot, hogy a nézők ne vagy-vagy alapon döntsenek majd, amikor a két film a mozikba kerül. A kérdés tehát nem az lesz, hogy te melyik filmet fogod megnézni, hanem hogy melyiket először és melyiket utána.

A Barbenheimer pszichológiája

A rózsaszín és a fekete. Két nagyon különböző szín, két nagyon különböző film, ugyanaz a megjelenési nap. Egy pezsgő vígjáték kontra egy sötét életrajzi film. Barbie rózsaszín világa szemben az Oppenheimer atombombája által teremtett sötétséggel. Az ellentétek vonzzák egymást – mondják. Ez pedig sok szempontból igaz is, de nem ez az egyetlen pszichológiai ok, amiért ez a furcsa páros létrejött, és amiért imádnivaló. A kontraszthatás is fontos szerepet játszik a Barbenheimer vonzerejében. Ez lényegében azt jelenti, hogy amikor két dolgot egymás mellé teszünk, vagy egymás után tapasztalunk, hajlamosak vagyunk erősebb különbséget, kontrasztot érzékelni közöttük.

Tehát, ha egy nagyon kicsi dolgot nézünk, épp miután valami hatalmasat láttunk, akkor az még kisebbnek tűnhet, mint amekkora valójában, ennek a kontraszthatásnak köszönhetően. Az agyunk ugyanis felerősíti a két inger vagy érzés közötti különbségeket, így azok szélsőségesebbnek tűnnek.

Amikor a Barbie-t és az Oppenheimert egymás mellé helyezzük, mindkét világot intenzívebben tapasztaljuk meg. Amikor a rózsaszín közel van a feketéhez, még feltűnőbbnek tűnik. Vagyis a Barbenheimer valójában maga a nagybetűs kontraszt, aminek máris több millió rajongója van világszerte.

A kérdés inkább az, hogy melyiket érdemes megnézni előbb? Ehhez is több irányból lehet közelíteni. Amennyiben az Oppenheimert nézzük először, a Barbie-val egy pozitívabb végkicsengést kapunk, s talán oldottabban távozunk a mozikból, ám ekkor fennáll a veszélye annak, hogy az előbb látott fajsúlyosabb téma még a Barbie alatt is erősen zakatol majd a gondolatainkban, így kevésbé tudunk koncentrálni a vidámabb képsorokra. Ha pedig a Barbie az első, akkor arra is és utána az Oppenheimerre is kellőképp ki tudjuk hegyezni figyelmünket, de minden bizonnyal kevésbé kellemes hangulatban távozunk a moziból. Ám akárhogy is döntünk, az biztos, hogy egy kifogástalan kontrasztélményben lesz részünk.

Miről is szól ez az egész valójában?

A versengés egyébként csak félig poén, hiszen valóban lesznek azért olyanok, akik csak az egyikre ülnek majd be, az előzetes box office-jóslatok szerint a Barbie kerül majd ki győztesen a gigászok küzdelméből. A helyzetet pedig tovább súlyosbítja, hogy az Oppenheimer egy Universal-film, és közel két évtized óta ez az első alkalom, hogy Christopher Nolan nem a Warner Bros.-szal dolgozott. A szakításuk indító oka az volt, hogy Nolan 2020-as filmje, a Tenet nem tudta visszahívni a közönséget a mozikba a világjárvány közepén. A Tenet sikertelensége miatt a Warner pedig akkor arra kényszerült, hogy a filmjeit egy hibrid (mozi/streaming) megjelenési stratégiára állítsa át. Ez egy rendkívül ellentmondásos lépés volt, amit azóta visszavontak, a mozi- és nagyvászon-őrült Nolant azonban különösen felháborította. S így a Warnertől nem tűnhet szimpatikus lépésnek, hogy a Barbie premierjét épp Nolan új filmjére időzítik… Mégsem erről szól ez az egész.

Néhány kivételtől eltekintve ugyanis, mint például a 2022-es Top Gun: Maverick, a szintén tavalyi Avatar: A víz útja, vagy idén a Super Mario Bros.: A film, a közönség következetesen vonakodik visszatérni a mozikba, legalábbis ami a Covid előtti állapotokat illeti, ezt viszont a filmipar eléggé megsínyli.

A közönség hajlandósága azonban, hogy egy egész napos mozis eseményt hozzon létre a Barbie-ból és az Oppenheimerből, azt sugallja, hogy a két film együttesen lehet az a lökés, amire a 2023-as kasszasikereknek szükségük van: egy szikra, amely újra fellobbantja a filmrajongók lángját, és emlékeztet mindannyiunkat arra, hogy miért szeretünk moziba járni.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk