5+1 koncert a Fishing on Orfűn
Tavaly a járvány miatt egyáltalán nem tudták megtartani a Fishing on Orfűt, idén azonban duplán is kompenzálták a szervezők a közönséget: először az eredeti időpontban, nyár elején tartottak egy kisebb pótrendezvényt MiniFishing néven, augusztus utolsó hétvégéjén pedig a nagy fesztiválra is sor került.
Az időjárás viszont ezúttal nem alakult annyira szerencsésen: míg a MiniFishing három napja alatt végig kánikula volt, most inkább kora őszi, mint késő nyári hőmérséklet fogadta a látogatókat. Éjjelente nagyon lehűlt az idő, 12-13 foknál nem volt több, csütörtök késő este pedig az eső is megérkezett. Kisebb megszakításokkal egészen péntek délutánig esett, szombat délutántól estig pedig újra.
A programok közül viszont szinte semmi nem maradt emiatt, még a Ricsárdgír legendás víziszínpados koncertjét is át tudták menekíteni a Magam adom színpadra. És a fesztiválózók hangulatára se nagyon nyomta rá a bélyegét a dolog, ránézésre pont ugyanúgy tomboltak az esőben és sárban is, mintha mi sem történt volna.
A zenei felhozatal a Fishingen évről évre színesebb, a kezdetben jellemző "alterfeszt" jelző már közel sem fedi le a teljes programot. A két nagyszínpadon persze jórészt ez a szcéna képviseltette magát, de a Fonó Borfalu jóvoltából masszívan jelen volt a nép- és világzene, az Amondó színpadon tematikus napok keretében szémos rap-, metál- és punkelőadó is lehetőséget kapott, de fellépett például a csak évi néhány alkalommal látható VAN filmzenekar is.
Az alábbiakban olyan koncertekről lesz szó, amelyek valami miatt kiemelkedtek a többi közül, és ezért a legjobb keresztmetszetét adják ennek a négy napnak.
Az LGT gitárosa két hete ünnepelte 70. születésnapját, de ha A tűzhöz közel színpadon nyújtott teljesítménye alapján kellene meghatározni a korát, valószínűleg jó pár évtizeddel korábbi lenne a legmagasabb tipp.
James folyamatosan kommunikált a közönséggel, hosszan mesélt a játszott dalok születésének körülményeiről, valamint számos másik, egykori zenésztársaival közös emléket is felidézett a múltból.
A legnagyobb sikert természetesen az olyan LGT-slágerekkel aratta, mint A dal a miénk, vagy A kicsi, a nagy, az Artúr és az Indián, de megidézte a Generál-korszakot, illetve szólólemezeinek anyagát is. Egy szál gitárral is olyan lendülettel játszott, amitől az ezen a helyszínen amúgy jellemző csendes-ülős fíling már a legelején elillant.
A dramaturgiai csúcspont viszont a legvégére maradt, amikor a tömeg természetesen ütemes vastapssal követelt ráadást, ő viszont közölte, hogy muszáj átadnia a színpadot, "feketén-fehéren le van írva a szerződésben."
De azt javasolta, hogy amíg összepakol, addig is énekeljünk még egyet közösen. Elkezdte játszani a Neked írom a dalt első akkordjait, majd tényleg lerakta a gitárját és nekiállt szétszedni a kábeleket és pedálokat.
A végén dobott egy csókot és a következő pillanatban már ott sem volt, mivel néhány órával később még a SZIN-en is várta egy fellépés.
A Kispál és a Borz névadó gitárosa a zenekar feloszlása óta csak nagyon ritkán lép fel, ezért minden ilyen alkalom eseményszámba megy, az pedig még inkább, ha nem Lovasi András társaságában áll színpadra.
A Fishingre minden évben különleges produkcióval készül, 2018-ban az Óriásból és a Mmamt-ból ismert Egyedi Péterrel zenélt, legutóbb pedig Püspöki Péterrel, a Kubalibre frontemberével. Idén újra vele állt össze, ráadásul a Kispál és a Borz alapító dobosa, Bräutigam Gábor is csatlakozott hozzájuk.
Ha valóban csak annyit szerettek volna, hogy jól érezzék magukat, az bejött: az érezhető izgulás ellenére mind rajtuk, mint a néhány számban közreműködő Serfel Boglárkán, a pécsi Doggos zenekar basszusgitárosán látni lehetett, hogy ez az egész nem más nekik, mint jutalomjáték.
A Kispál és a Borzot egy szám, a Naphoz holddal erejéig idézték meg, Püspöki itt tulajdonképpen Lovasi szerepét töltötte be, magára viccesen "Pót-lóként" hivatkozott. Azt viszont már inkább meghatódva tette hozzá, hogy ez zenei karrierjének az egyik legnagyobb pillanata.
A műsor többi része az ő dalaiból állt össze, amelyek között egyaránt voltak régebbi Kubalibre-számok, valamint olyanok, amiket már erre a fellépésre írtak közösen. Az utóbbiak közül ősszel néhányat ki is szeretnének adni – ha megvalósul, ez lesz az első alkalom 10 év óta, hogy új dalokban hallhatjuk Kispál Andrást gitározni.
A tűzhoz közel színpad előtti tisztás teljesen megtelt erre az alkalomra is.
Reméljük, hogy a nagy sikert látva meggondolják magukat, és mégiscsak lesz folytatás.
A Víziszínpad idén új helyszínre került, a kemping bejáratától alig néhány percnyi sétára helyezték át. Ez amiatt mindenképp jó döntés volt, mert a régihez közel negyed órát kellett gyalogolni a tó körül, ami most jócskán lerövidült. Cserébe viszont nélkülözni kellett a tóba benyúló stéget, ahonnan mindig sokan hallgatták a koncerteket.
A Víziszínpados fellépésektől nem szabad nagy megfejtéseket várni: a műsoridő alig 20-25 perc, ráadásul a technikai feltételek sem segítik a virtuóz hangszeres teljesítményt, a lényeg ezért inkább a kuriózumjelleg.
A zenekar pedig vette a lapot, egyből a Hobbihajótörött című számmal indítottak, később pedig elhangzott legújabb daluk, a szintén vízparti tematikájú Kék hullám kemping is. Közben végig látszott rajtuk, mennyire élvezik az egészet, és ennél több ezen a helyszínen nem is kell egy emlékezetes bulihoz.
Szűcs Krisztián zenekara eredetileg a tavalyi fesztiválon játszott volna, pont 5 évvel a feloszlásuk után, de a járvány miatt a visszatérés is csúszott egy évet.
És a közönség voltaképpen meg is kapta, amiért érkezett: a majdnem kétórás bulin sorra került az együttes gyakorlatilag összes nagy slágere, a kezdeti évektől egészen az utolsó időszakig.
Elhangzott a Márta, a Dél-Amerika, a Hol van az a krézi srác, a Mozdulj, a Hullik a zápor (még pont azelőtt, hogy tényleg elkezdett volna esni), a Sajnálom, a Tudom, hogy szeretsz titokban, a Csízbörger, és még hosszan lehetne sorolni. A hatás pedig nem maradt el, még a leghátul állók is teljes átéléssel énekelték a szövegeket.
Valami mégis hiányzott: nekem úgy tűnt, hogy a közönség sokkal jobban élvezi a koncertet, mint maga a zenekar. A számok közötti konferálások alig pár mondatosak voltak, semmi olyasmi nem hangzott el, hogy mennyire örülnek a visszatérésnek ennyi év után, milyen jó újra együtt játszani. Azt a felszabadult lelkesedést se láttam rajtuk, ami a fentebb tárgyalt Kispál-Bräutigam-Püspöki koncerten szinte lerítt a színpadról.
A dologhoz hozzátartozik, hogy sosem voltam kimondottan nagy HS7 rajongó, szóval elképzelhető, hogy csak emiatt lett volna szükségem némi pluszra a teljes élményhez, és aki tényleg imádja a zenekar dalait, annak bőven elég volt ez a produkció is. Nálam viszont ez így legfeljebb egy erős közepesre elég.
Kollár-Klemencz László zenekara az utóbbi 2-3 évben már eléggé takaréklángon működött, tavaly pedig úgy döntöttek, ilyen keretek között inkább nem folytatják tovább, ezért bejelentették, hogy egy hosszú turnéval elbúcsúznak közönségüktől.
Persze arról nincs szó, hogy addig teljes intenzitással folytatnák a turnézást, de ha már így alakult, néhányszor azért felléptek ezen a nyáron is, például a Kobuci Kertben, vagy az erdélyi Double Rise fesztiválon.
A Fishingen szép búcsúajándékként az első számú nagyszínpadot kapták meg, teltház közel sem volt, de azért nagy tömeg összeverődött.
A zenekarba erre az utolsó szakaszra visszaszállt Bujdosó János, aki az Intim Torna Illegált megalapító tagok távozásától kezdve 3-4 évvel ezelőttig volt a csapat szólógitárosa, így a 2010 utáni korszakot keretes szerkezetben fejezik be vele.
A hangzást női vokalisták színesítették, bár ez néhol talán túl erős kontrasztot adott Kollár nyers énekéhez, nem minden esetben illett a dalok hangulatához.
Én egyenletesebben osztottam volna el a műsorban a két korszak dalait, és többet elővettem volna a régiek közül, hogy kidomborodjon a karrierösszegző jelleg. Bízzunk benne, hogy a valódi búcsún, jövő áprilisban a Budapest Parkban így tesznek majd.
Kétségtelenül ez volt a fesztivál legszürreálisabb koncertje, a hivatalos programban nem szerepelt, csak szájról szájra terjedt, mégis annyian voltak kíváncsiak rá, hogy szó szerint még a plafonról is lógtak az emberek.
Hogy mi történt pontosan, és egyáltalán mi ez az egész, arról bővebben az alábbi cikkben lehet olvasni:
