KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Tesztelték, hogy hálapénz nélkül is túlélhető-e a műtét egy magyar kórházban

Az Átlátszó egyik munkatársa epeműtétje idején nem csúsztatott borítékot senkinek. Naplót vezetett a tapasztalatairól.


Mi történik, ha nem csúsztatsz borítékot az orvosoknak? Ha nem veszel ajándékot a nővéreknek? Hogyan bánnak veled? Túléled a műtétet? Az Átlátszó.hu egyik munkatársa a győri kórházban arra volt kíváncsi, mi történik azzal, aki nem fizet hálapénzt, nem vesz igénybe fizetős VIP-szolgáltatásokat a magyar egészségügyben, viszont a jogaiért látványosan kiáll.

korhaz2

Az újságíró egy epehólyag-műtét miatt került a győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórházba, ahol nem árulta el a foglalkozását, viszont naplót vezetett az ott töltött napokon.

"Ez a mű nem klasszikus újságírói, oknyomozói produktum. Így aztán nem is kérhetőek számon rajta annak kritériumai: az objektív távolságtartás, a személyes érintettség és érzelem kizárása, stb.

"
E naplót hangsúlyozottan betegként, páciens gyanánt írtam

- írta a Facebook-on a szerző. "Azt szerettem volna kideríteni: milyen bánásmódban részesülök, ha nem fizetek hálapénzt, ugyanakkor rámenősen, lerázhatatlanul, jogaimat hangoztatva kérdezgetem az illetékeseket az ellátás menetéről. Sőt, a betegjogi képviselőnek, valamint a kórházigazgatónak is a nyakára járok, levelekkel bombázva őket."

korhaz3

Fotó forrása: google

A "kísérlet" előzménye egy orvosi diagnózis volt, mely megállapította, hogy epekövesség miatt epehólyag-eltávolító laparoszkópos műtétre van szükség. Ekkor döntött úgy az Átlátszó munkatársa, hogy kideríti, igaz-e, hogy magánzsebből fizetett saját orvos, ide-oda dugdosott hálapénz nélkül rosszul bánnak majd vele, mint beteggel.

mutat2

Részletek a naplóból:

Április 1. Reggel a győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórház (továbbiakban: PAMOK) 3. emeletén, a Sebészeti Szakambulancián jelentkezem a magánorvosi diagnózisom papírjával. Előtte jártam háziorvosnál is, nem mindennapi élmény: körülbelül tizenöt éve voltam utoljára. ...

A sebészeti járóbeteg ambulancián rögtön azt kérdezik: van-e saját orvosom? Nem tudom, hogy pontosan mit értenek ez alatt: hogy van-e fogadott (tehát fizetett) orvosom, vagy netán azt, hogy van-e már kezelőorvosom? De mivel egyik sincs, nemmel felelek. ...

Nemsokára engem szólítanak. Előadom a bent ülő sebésznek, hogy mi járatban vagyok. Átnézi a leleteket, végigtapogatja a hasamat, aztán szakszerűen és barátságosan tájékoztat, mi vár rám. A várólista alapján két és fél hónap múlva kerül sor a műtétre. Mivel panaszaim, tüneteim (láz, fájdalom, görcsök stb.) nincsenek, a sürgősségi beavatkozás nem indokolt. Felteszem “aggályoskodó” kérdéseimet: részletesen válaszol, abszolút nem kioktató, ingerült vagy arrogáns. (Pár nappal később felkeresek egy privát sebészt másodvéleményért: gyakorlatilag ugyanazt mondja.)...

Június 6. Háziorvosnál vagyok – előzetes vizsgálat, szakvéleményezés céljából. EKG-t csinálnak. Direkt provokatívan rákérdezek: “Mennyi az esély rá, hogy operáció közben leáll a szívem?” Az orvos azt feleli, hogy a szívhangom alapján nagyjából semmi. A háziorvos egyébként inkább pozitív csalódás. ...

Június 10. Vér-, és vizeletvételezés a szakambulancián, utána mellkasröntgen. Nincs különösebb zsúfoltság, tumultus, rövid időn belül mindenütt átesek a szükséges vizsgálatokon. Igazából a bánásmód nem lépi át a határértéket. Nagyrészt mindenki udvarias, szakszerű...

Június 13. Elkészültek a labor-és röntgenleletek, azok birtokában találkozom az aneszteziológiai szakambulancián egy altatóorvossal. Kicsit szorongok... Megvizsgál, átnézi a leleteimet, tájékoztat, aztán válaszol a felvett kérdéseimre. Nem mondhatnám, hogy megnyugtatott... tételesen felolvassa az altatás lehetséges szövődményeit a beleegyező nyilatkozatból...

Június 17. Reggel nyolc körül jelentkezem a megyei kórház negyedik emeletén, az Általános Sebészeti Osztályon. A betegfelvétel után fogad a kezelőorvos, aki a műtétet végzi. Szakszerűen megvizsgál, csináltat egy kontroll vérképet, aztán tájékoztat az operáció részleteiről. Nagyjából ugyanazt mondja, amit egészségügyi szakportálokon már végigolvastam. Átadja otthoni tanulmányozásra a beleegyező nyilatkozatot. Nem titkolva el azt sem: hányféle tünet, panasz, mellékhatás és szövődmény jelentkezhet a műtét alatt és után. ...

Június 20. Kora este jelentkezem az osztályon, lezajlik a “behajózásom”. Ténylegesen is elfoglalom az ágyamat. ...Az ügyeletes nővér közli a műtét időpontját (valamikor reggel 9 után), illetve a játékszabályokat. Ad egy gyomorvédő tablettát, amit kötelező bevenni. Fakultatív, opcionális viszont a nyugtatószer, amit ugyancsak odakészítenek az éjjeliszekrényre. Bár mind idegesebb vagyok, úgy döntök nem élek vele...

"
A személyzet teljesen korrekt, a bánásmódban nem észlelem jelét a fizetés, a borítékcsúsztatás hiányának.

Június 21. Ébresztő korán reggel, öt után... Gyanúsan barátságos mindenki. Ez tényleg az az egészségügy, amelyről temérdek rémtörténetet hallani? Jön egy újabb nyugtató pirula, ez viszont nem fakultatív, be kell venni... Elmegyek még tusolni, a fürdőhelyiség szépen néz ki, akár egy középkategóriás hotelben is elmenne. Jönnek értem, mint a halálra ítéltért a smasszerek,

"
tolnak a műtőblokk felé. Ami hipermodern, a Nyolcadik utas a Halál űrhajójában nem volt ilyen profi a robotdoki helyisége.

Miután bekötik az infúziót egy maszkot látok közelíteni a fejem irányába. Onnantól képszakadás. Mikor felébredek, újra a kórteremben vagyok...

Június 22. A reggeli ébresztő után jön a feketeleves: a vállam úgy fáj mintha tüzes vassal szurkálnák. Ez a hasüregbe pumpált szén-dioxidtól van, amit a műtét befejezésekor persze leeresztenek, de pár buborék azért ott reked. ...

Az ápolószemélyzet rendkívül készséges. Kérni sem szükséges, maguktól rákérdeznek, igénylünk-e fájdalomcsillapítót.

"
Éjszaka ugyancsak ránk néznek, nincs-e valami probléma. Bármi kérdésem van, azonnal felelnek rá.

Az egyikük megmutatja hogyan kell majd beadnom távozás után otthon a trombózis-megelőző véralvadásgátló injekciósorozatot.

Egy újságíró persze genetikailag kódoltan rosszhiszemű. A fejemben egymást kergetik az összeesküvés- elméletek. Mi van ha azért ilyen kedvesek, mert leszóltak a főigazgató titkárságáról, hogy ez egy kötekedő bajkeverő, vigyázzatok vele? Talán leguglizták a nevemet, s rájöttek, hogy Átlátszó-munkatárs vagyok? A teóriámat cáfolja viszont, hogy egyrészt nem látok semmi különbséget a velem, illetve betegtársaimmal történő bánásmódban. Ugyanúgy kezelik őket is. Ugyancsak ellentmond a feltételezésnek, hogy a vizitelő orvosok nem igazán nyújtanak osztályon felüli kiszolgálást.

Június 23. A reggeli vizit után kiadják a zárójelentést. Elmehetek. Az ügyeletes nővér mindettől függetlenül odaadja nekem a szokásos joghurtomat. Ja, a kórházi menü: hát arról nemigen tudok reprezentatív beszámolót produkálni. Natúr joghurtot, üres levest, főzött krémpudingot adtak csak. Amelyeket nehéz volna elrontani.

mutet1

Fotók: illusztrációk

Részletek az összegzésből:

Betegként szerzett tapasztalataim minderre rácáfolnak. Páciensként az intézményrendszerben való tartózkodásom alatt senki nem utalt vagy célzott arra, hogy fizetnem kéne. Még közvetett, ráutaló módon sem. Páciensként megkérdeztem egy, magánszolgáltatónál, illetve állami kórházban egyaránt dolgozó, vezető beosztású orvost: van-e jelentősége annak, hogy egy ilyen típusú műtétet ki végez, illetve ha valaki fizet, van-e lehetőség arra, hogy ténylegesen gyorsabb kiszolgálásban, emelt szintű bánásmódban részesüljön? A felelet az volt, hogy rutinszintű, majdhogynem futószalagon végzett beavatkozásoknál ennek de facto semmi relevanciája. (A műtéteket amúgy is egy legalább három-négy fős stáb végzi (operáló, illetve altató orvos, valamint az asszisztenciájuk) egy vagyonba kerülne, ha mindegyiküket meg akarnánk fizetni, így toborozva egy “álomcsapatot.”)...

Sok tekintetben olyan a “fogadott orvos” intézménye, mintha egy bűncselekménynél a sértett/feljelentő akarná pénzzel megszabni, az ügyében ki végezze a nyomozást. Egyébként a hálapénz – paradox módon – lényegében csak akkor jogszerű, ha semmit nem kérnek vagy adnak érte. Az elég nyilvánvaló, hogy egy közkórházban nem teheti meg (de egy magánkórházban se: ott aztán végképp nem) az orvos, hogy az intézményfenntartó kontójára biztosít jobb, gyorsabb elbánást, miközben a beteg ezért nem a tulajdonosnak, hanem neki fizet. Számla nélkül, adózatlanul. Egyetlen piaci cég sem engedné, hogy munkatársai az ügyféllel a hátuk mögött “leboltolva” az ő kárukra “fusizzanak.”...

Ha ezek után javaslatot, tanácsot kérne tőlem valamely, az én cipőmben járó beteg, én azt mondanám: ne fizessen. Igazából az orvosnak nem sok eszköze van arra hogy kockázat nélkül informális juttatás lerovására ösztökélje betegét. ...

Mint a szabadpiac hívének, nem esett volna nehezemre rosszat írni az állami ellátásról. De igazából semmi borzasztó nem történt velem. Kevésbé megnyugtatóan tudom véleményezni a betegjogi képviselet intézményének ama részét, mellyel kapcsolatba léptem. Ez papíron ama szervezet, melyek akár az orvossal, a kórházzal szemben is védi, képviseli a beteg érdekeit, tájékoztatja arról, mihez van (és mihez nincs) joga. Ha megkérdeznek róla, mi a véleményem, azt mondanám: alibiből fenntartott sóhivatal...

Ha pedig arról faggatnának: kitől reméljenek védelmet, segítséget az esetleges orvosi túlkapásokkal szemben, akkor inkább profi egészségügyi magánszakjogászt írnék fel neki receptre. Mindenkinek tanácsolnám, hogy súlyosabb mulasztás, atrocitás esetén azonnal és írásban tegyen panaszt az intézményvezetőnél. ...

A teljes írást az Átlátszó.hu oldalon találod.

Utóirat:

A győri napilap is foglalkozott az üggyel. Az újságíró szerint: "Ha sikerült ezzel kavicsot dobni az állóvízbe + a "tudatos fogyasztóvá" válást ösztönözni a jövőbeli betegeknél, akkor megérte..."

Ha érdekes volt a téma, oszd meg másokkal is!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Ágostont nem tudják meggyógyítani” – A szülők bejelentették, hogy egyéves kisfiuknak nem maradt esélye
A leukémiás kisfiú szülei megtört szívvel jelentették be, hogy Ágostont hazaviszik a kórházból, és minden közös pillanatot kihasználnak. Az orvosok szerint nincs már esély a gyógyulásra.


Az akut mieloid leukémiával küzdő Tóth-Helli Ágoston szülei a Facebookon jelentették be, hogy a kisfiuk többé nem kap kezelést, mert az orvosok nem látnak esélyt a gyógyulására.

„Az orvosok behívtak egy szobába mindkettőnket, és elmondták, hogy ők teljesen biztosak abban, hogy Ágostont nem tudják meggyógyítani” – írták a szülők.

A legutóbbi vizsgálat szerint Ágoston csontvelőeredménye 81 százalékos, ami azt mutatja, hogy az utolsó gyógyszer, a Stro nem hatott. Egy újabb kemoterápia ugyan meghosszabbíthatná az életét, de jelentősen rontaná az életminőségét, ráadásul továbbra is az elkülönítőben kellene tartózkodnia.

Mivel „a nyugati orvoslás semmi olyat nem tud adni, amivel minimális esély lenne a gyógyulásra”, a szülők úgy döntöttek, inkább hazaviszik a fiukat, és minden idejüket vele töltik.

Mint írták, tudják, hogy az orvosok „jót akarnak, teszik és mondják a tőlük telhető legjobbakat, mégis ez az, amit az ember az életében a legkevésbé akar hallani. Ez egyszerűen felfoghatatlan, és esélyét sem látjuk annak, hogy le tudjuk írni, mit érzünk most. Ágostont tegnap hazavittük. Mostantól 2–3 naponta fogunk kontrollra jönni, ha kell, akkor kap vérkészítményt és fájdalomcsillapítást, ha szükséges lenne. Viszont leukémia elleni kezelést, kemoterápiát már nem fog kapni. A kórház nyitva áll, az elkülönítőt fenntartják nekünk, bármikor visszaköltözhetünk, ha úgy érezzük, nem bírunk el a helyzettel otthon.”

Ágoston története tavasszal vált országszerte ismertté, amikor a szülei az akkor tíz hónapos kisfiú amerikai immunterápiás kezelésére indítottak gyűjtést.

A gyógyszert a gyártó biztosította volna, de a kiutazás, a kint tartózkodás és a kórházi költségek a családra hárultak. A 500 millió forintos cél rövid idő alatt összejött, de négy nappal az indulás előtt kiderült, hogy Ágoston mégsem kaphatja meg az amerikai kezelést.

A szülők azóta más lehetőségeket is kerestek, de egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Most minden idejüket és energiájukat Ágostonra fordítják, és hálásak a sok támogatásért. Úgy fogalmaztak, talán egyszer valami olyan kezdeményezést hívhatnak életre, ami eddig nem volt Magyarországon, de erről majd később számolnak be.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Felfoghatatlan tragédia: egy hónap alatt halt meg mindkét szülő – öt gyerek maradt árván Orosházán
A fiatal anya tüdőembólia miatt hunyt el, párja egy hónappal később agyvérzésben. A négy kicsi nevelőszülőkhöz került, a legnagyobb lányt a nagypapa vette magához.


Döbbenetes tragédia rázta meg Orosházát és Nagyszénást. Egy fiatal pár egy hónapon belül halt meg, öt gyermekük pedig árván maradt. A hároméves ikerpár, egy 5 éves kisfiú, egy 9 éves és egy 13 éves kislány veszítette el szüleit. A családból senki nem tudta magához venni mind az öt gyermeket. Egyetlen élő nagyszülőjük, az apai nagyapa a legidősebb lányt vállalta, a négy kisebb testvér pedig nevelőszülőkhöz került – számolt be a Blikk.

Egy hónapja Mónika lett rosszul az orosházi albérletükben. Párja, Szabolcs vonattal tartott haza, amikor a nő felhívta, hogy nincs jól. Később már összefüggéstelenül beszélt, mire a férfi hazaért, a mentők próbálták ellátni, de a 36 éves édesanya életét már nem lehetett megmenteni.

„Tüdőembólia, ezt állapította meg a boncolás” – mesélte az elhunyt nő unokatestvére, Hajnalka. „Szabolcsot nagyon megviselték a történtek, de igyekezett tartani magát, méltó módon eltemette a szerelmét, és minden erejét a gyerekekre fordította. Annyiban tudtunk neki segíteni, hogy gyűjtést szerveztünk, legyen miből élniük, míg a hivatalok rendezik a dolgokat. Nem is gondolkozott azon, mi lesz az öt gyerekkel, tudtuk, Szabolcs remek apa.”

Egy hónapig bírta tartani magát, aztán agyvérzést kapott. A család őt is elvesztette. Az öt gyermek teljesen árván maradt. Az apai nagyapa már 73 éves, egyedül él, a többi rokon saját családja miatt nem tudta vállalni a gyerekeket.

„Nem is a pénz lett volna a gond, mert rengetegen segítettek nekünk, milliók gyűltek össze a gyerekek számláján, amit egy rokon nyitott, mert a hagyatéki eljárás miatt Móni és Szabolcs bankszámláját is zárolták. Szabolcs sokat dolgozott az építőiparban, minden fillért hazavitt. A gyerekekkel az a helyzet, hogy – főleg a négy kisebbet – nem lehet szétszakítani őket, annyira szeretik egymást” – mondta a rokon.

A legidősebb gyermek, a 13 éves lány, Mónika előző kapcsolatából született. Ő egy gyulai speciális iskolába jár, hét közben kollégiumban lakik. Egy hét múlva visszatér az iskolába, az ellátását a nagyszénási nagyapa vállalta.

A négy kisebb testvért a gyermekvédelem vette gondozásba. Augusztus 25-én vitték el őket az orosházi albérletből, és nevelőszülőknél helyezték el.

A hivatal nem árulta el, sikerült-e a testvéreket együtt tartani. „Alapállás, hogy a gyámügyi eljárásoknál a testvéreket nem szakítják el egymástól, ám négy, 3-9 év közötti gyermek esetében ez nem egyszerű” – mondta el a Blikknek egy gyermekvédelmi szakjogász. „Nehéz olyan nevelőszülőt találni, ahol éppen van négy szabad hely, ráadásul ezek a gyerekek friss traumán mentek keresztül, így extra figyelmet és pszichológusi segítséget igényelnek” – tette hozzá a szakember.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Önzetlenül felajánlotta a veséjét a főnökének, hogy megmentse az életét, később mégis kirúgták
Debbie Stevens felajánlotta egyik veséjét, hogy főnöke esélyt kapjon az életre. A műtét után komplikációk jelentkeztek, mégis visszatért dolgozni, de alig telt el idő, és lefokozták, végül elbocsátották.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 23.



Előbb aa veséjét adta egy nő, hogy megmentse a főnöke életét, később azonban mégis elveszítette az állását, írja a Unilad. A 47 éves Debbie Stevens az évekkel ezelőtt történtek után azt mondta, elárulva érezte magát, amikor végül 2012-ben elbocsátották.

„Úgy döntöttem, hogy vesedonor leszek a főnökömnek, ő pedig a szívemet vette el” – mondta a Long Island-i nő. „Nagyon elárulva érzem magam. Számomra ez egy rendkívül fájdalmas és borzasztó élmény volt. Úgy kezelte ezt a felajánlást, mintha a földre dobta és belerúgott volna.”

Debbie még 2009 januárjában kezdett dolgozni az Atlantic Automotive Groupnál, ahol megismerkedett Jackie Bruciával. Bár 2010-ben elköltözött és otthagyta a céget, később visszatért Long Islandre, és egy irodai látogatás során tudta meg, hogy Bruciának vesetranszplantációra van szüksége.

Stevens szerint Brucia akkor elmondta neki, hogy van egy lehetséges donor, de ha szükség lesz rá, elfogadná a felajánlását. A jogi iratok szerint így fogalmazott:

„Soha nem tudhatod, lehet, hogy egyszer élnem kell majd ezzel az ajánlattal.”

Nem sokkal később Stevens újra Long Islandre költözött, és visszatért a régi munkahelyére. Röviddel ezután Brucia behívta az irodájába. Stevens állítása szerint ezt kérdezte tőle: „A donoromat elutasították. Komolyan gondoltad, amit mondtál?” Stevens igennel felelt, mert tisztelte a főnökét, és nem akarta, hogy meghaljon.

Ugyan Debbie nem volt megfelelő donor Bruciának, az orvosok lehetővé tették, hogy másnak adja a veséjét. Ezáltal Brucia feljebb került a várólistán.

„Úgy éreztem, visszaadom neki az életét. Az én vesém végül St. Louisba került, az övét pedig San Franciscóból hozták”

– mondta Stevens.

A műtét után a nő komplikációkkal küzdött, mégis visszatért dolgozni. Egy alkalommal rosszul lett és hazament, majd azt állította, hogy Brucia felhívta otthonról. „Azt mondta: »Mit csinálsz? Miért nem vagy a munkahelyeden?« Mondtam neki, hogy rosszul érzem magam. Erre ő: »Nem jöhetsz-mehetsz, ahogy kedved tartja. Az emberek azt fogják hinni, hogy különleges bánásmódot kapsz.«”

Stevens elmondta, hogy ezután előbb elvették az irodáját, a túlórázási lehetőségeit, majd egy 80 kilométerre lévő telephelyre helyezték át, majd pszichés problémái lettek.

„A műtét után borzasztóan, kegyetlenül, embertelenül kezdett bánni velem. Olyan volt, mintha csak azért vett volna vissza, hogy megkapja a vesémet”

– mondta az ABC Newsnak.

Ügyvédei levelet küldtek a cégnek, ezt követően kirúgták.

Az Atlantic Automotive Group és Jackie Brucia akkor nem reagált az ABC News és a The Post megkereséseire. Brucia férje, James viszont azt mondta egy újságírónak, hogy az állítások „messze állnak az igazságtól”, és hozzátette: „Ő senkit sem rúgott ki.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam” - elmesélte a 8 éves Hanna, hogyan mentette meg anyukája életét
Az édesanya korábban megtanította lányának, mit kell tenni vészhelyzetben. Hanna most nagymamájánál él, a rendőrök ajándékokkal köszönték meg a bátorságát.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 13.



Hanna, a nyolcéves békéscsabai kislány különleges okból érkezett rendőrautóval a helyi kapitányságra. A rendőrök kézen fogva kísérték be az épületbe, hogy megköszönjék: életet mentett – mégpedig az édesanyjáét, számolt be róla az RTL Híradó.

Az édesanya július közepén lett rosszul, jelenleg is kórházban kezelik. Hanna most a nagymamájánál lakik.

„Tüdőembóliám volt a hajnali órákban. Az utolsó pillanatban tudtam szólni a nyolcéves kislányomnak, hogy hívja a mentőket, és ez így is történt” – mesélte az édesanya. Néhány perc múlva elvesztette az eszméletét, így Hanna maradt mellette, és követte a segélyhívó utasításait.

A kislány bevallotta, hogy nagyon megijedt.

„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam, nagyon nem értettek szerintem semmit”

– mondta. A kislány végig kitartott az anyukája mellett, amíg a segítség megérkezett.

„Mondták, hogy mit kell csinálni, hogy rázzam meg anyának a vállát, meg hogy a fejét fordítsam úgy, mert ugye előre volt esve, hogy úgy oldalra. Nem bírtam, mert olyan, mintha úgy feszítette volna” – idézte fel Hanna.

Az édesanya már óvodás korában megtanította neki, mit kell tenni, ha baj van.

„Egy pár évvel ezelőtt átvettük, hogyha bármi történik velem vagy bárki mással, esetleg az utcán is lehetősége van rá, akkor mit kell, hogy tegyen, hívni kell a segélyhívót, be kell mutatkozni, el kell mondani, hogy mi a probléma, vagy ő mit lát, és nagyon ügyesen helytállt ebben a rendkívüli helyzetben” – mondta.

Szemenyei Kamilla őrmester ért elsőként a helyszínre.

„Igazából megmentette az édesanyja életét a telefonhívásával, ehhez nagyon nagy lélekjelenlét kellett. Ezt szerintem ott ő akkor nem fogta fel, emiatt is gondoltam, hogy óriási nagy trauma lehet ez számára...” – mondta a rendőr.

Az RTL teljes riportját a békéscsabai életmentésről itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET: