KULT
A Rovatból

Sena: A mai napig lámpalázam van a színpadon

Az Irie Maffia énekesnője ghánai-magyar gyökereiről, a koncertezés és a gyereknevelés összehangolásáról, valamint idei nyári terveiről mesélt.


Sena Dagadu kirobbanóan vidám és energikus személyiség, aki a legváratlanabb pillanatokban neveti el magát. Bár elmondása szerint az angolt tartja első számú nyelvének és úgy is gondolkodik, élőszóban ennek semmi jele: kifogástalanul, akcentus nélkül beszél magyarul. Többek között arról kérdeztem, mennyire éles a váltás számára, amikor évente egyszer hazalátogat Ghánába, illetve mekkora hatása volt szülőhelyére a technikai modernizációnak. Szóba került továbbá a Művészetek Völgye, amihez különösen erős szálak fűzik a hazai fesztiválok közül, hiszen az esküvőjét is Kapolcson tartotta. (Interjú: Láng Dávid, címkép: Nagy Márton)

– Mennyire egyformán vannak jelen az afrikai és a magyar gyökerek a családodban?

– Szerintem összességében olyan az egész, mint egy szép hajfonat.

"
Amikor édesanyám Ghánába költözött még a születésem előtt, gyakorlatilag semmit nem beszélt angolul, viszont vitte magával nemcsak a bakelitkollekcióját és a könyveit, de minden mást is, ami Magyarországhoz kötötte.

Hozzám és a testvéreimhez is az anyanyelvén beszélt már az első pillanattól kezdve, szívesen tanított bennünket a hazai szokásokra, a húsvétot és a karácsonyt is rendesen ünnepeltük. Mindez pedig összefonódott a ghánai tradíciókkal, abszolút kéz a kézben éltük meg a kettőt. Emiatt nem is tudom szétválasztani a családomban a dolgokat.

sena4

Névjegy

Sena Dagadu 1983-ban született Ghána fővárosában, Accrában. Édesapja odavalósi, édesanyja pedig Borsod megyéből származik. A miskolci kórház kertjében ismerkedtek össze, majd visszaköltöztek Afrikába. Ő maga 18 éves korában jött Magyarországra, hogy főiskolára járjon, de végül egészen más okból maradt itt. Hangszeren játszani és énekelni sem tanult soha, minden zenei tudása ösztönösen ragadt rá az idők során.

Először a Gimmeshot Crew tagjaként állt színpadon, akik akkoriban hetente szerveztek dancehall és hiphop esteket egy budapesti klubban. 20 évesen megjelent az első szólóalbuma First One címmel, pár évvel később pedig csatlakozott az akkor alakuló Irie Maffiához, akikkel hamar országos hírnévre tett szert. Ezek mellett több másik projektben is rendszeresen részt vesz, gyakori fellépő a Random Tripen, W.H. nevű formációjával pedig megzenésített Shakespeare-szonetteket ad elő.

Férje Élő Márton, az Irie Maffia harsonása, közös lányuk pedig a 2010-ben született Kekeli.

(Forrás: hvg.hu)

– A kislányoddal is ez a helyzet?

– Igen, én születése óta angolul beszélek hozzá, hasonló alapelvek mentén, mint édesanyám tette velem. Bár magyarul is tudok, szeretném ha magától értetődőnek venne egy másik nyelvet is azon kívül, amit napi szinten hall. Most már ötéves, és nagyon jól működik a kétnyelvűség. Ezen kívül minden évben kimegyünk vele Ghánába, hogy lássa a tágabb családját és tisztában legyen vele, hogy ott is otthon van.

sena1

– Számodra mennyire éles a váltás, amikor hazamész?

– Nyilván teljesen más világ a kettő, hiszen itt mégiscsak Európa közepén vagyunk, ott pedig Afrika szívében. Általában kell egy kis idő, hogy az ember átálljon és rájöjjön, mi hogyan működik. De én mindig gyorsan akklimatizálódom, hiszen mindkét országot egyformán az otthonomnak tartom.

– Mit csináltok abban az egy-két hónapban, amit évente ott töltötök?

– Igyekszünk kikapcsolódni, nyaralni a tengerparton és a lehető legtöbbet együtt lenni a családdal, de egyre többet zenélünk is. Szép lassan épülnek az ottani kapcsolataink, már a férjemnek is több ismerőse van, akik meg szokták keresni, hogy írjon nekik zenéket vagy segítsen hangszerelni. Én is próbálok együtt dolgozni minél több helyi együttessel: minden évben összerakok egy új saját műsort és más-más zenészekkel játszom kint.

– A nyugati stílusok ott is jelen vannak?

– Ízlését tekintve soha nem lesz teljesen európai, hiszen annyira markáns és egyedi az afrikai zene, hogy nehezen lehetne bármivel elnyomni. Persze vannak külső befolyások, például a hiphop elég népszerű, az elektronikus műfajok (úgy mint a house vagy a techno) viszont nem sok embert érdekelnek.

– Mennyire erősen mutatkozik meg a modernizáció a mindennapi életben?

– Sok a sztereotípia ezzel kapcsolatban:

aki még soha nem járt arrafelé, hajlamos azt gondolni, hogy ma is sárkunyhókban laknak az emberek nomád körülmények között. A valóság ezzel szemben az, hogy Accra egy négy-ötmilliós nagyváros, egyike a világ leggyorsabban fejlődő helyeinek.

Mindent lehet csinálni ott, amit Európában, a többségnek ugyanúgy van okostelefonja, a fiatalok szórakozni járnak, tehát abszolút 21. századiak a viszonyok.

– Az Irie Maffia zenéjére mekkora a te hatásod, mennyit teszel hozzá az összképhez?

– Szerintem pont annyit, hogy ha kivennének, nem lenne Irie Maffia. (nevet) Egyébként nem nagyon tudok erre épkézláb választ adni. Tény, hogy a négy frontember közül én vagyok legtöbbet színpadon, mivel a többiek számaiban is vokálozom. De szerintem felesleges méricskélni, kinek mekkora szerepe van a zenekarban. Mindannyian beletesszük a magunkét, így lesz teljes értékű a dolog, ennyi a lényeg.

sena6

Fotó: Nagy Márton

– És mi az, ami csak a szólóprojektedbe fér bele?

– Lényegében az összes ötlet, ami kipattan a fejemből és a saját kis világomat reprezentálja. Most már nemcsak a szövegeket írom én a SENA zenekarban, a zenékhez is egyre több közöm van. Így még inkább a saját képemre tudom formálni az egészet.

– Magyar nyelvű szövegeket gondolkodtál már?

– Énekeltem már magyarul, például Akkezdet Phiaival közösen. A legújabb Irie Maffia dalban pedig mindenki magyar szöveget nyom, Kemon és én is. Szóval egyáltalán nem az van, hogy ellenállok, de alapvetően nem ez a természetes számomra.

"
Nem tudok csak úgy leülni, hogy akkor most írok egy magyar nyelvű szöveget, ehhez nagyon tudatosan rá kell állítanom az agyamat a dologra.

Ezért preferálom inkább az angolt, hiszen az az első nyelvem, úgy gondolkozom, még ha a külső szemlélők számára ez nem is egyértelmű.

Az említett új dal, amiben mindenki magyarul énekel:

A Sziget tavalyi himnusza az Irie Maffiától:

– Az anyaság mennyire nyomta rá a bélyegét a dalaidra?

– Nem hiszem, hogy annyira drasztikus változást okozott volna a világnézetemben, vagy bármiben. Inkább szervezés terén bonyolódtak a dolgok: így, hogy én és a férjem is játszunk a zenekarban, a koncerteket folyamatosan össze kell hangolni a családi teendőkkel. De nem csak mi igazítjuk a lányunkhoz az életünket, fontosnak tartjuk, hogy ő is beleszokjon ebbe a közegbe. Volt már velünk fesztiválon és önálló koncerten is, sőt párszor a színpadra is feljött, beült a dobok mögé a hangbeálláson, ilyesmi. Ez a mi világunk, neki is része kell, hogy legyen. Szerencsére élvezi is nagyon.

– El tudnád képzelni magad bármilyen hétköznapi munkakörben?

– Ha profi kanyhaló, vagyis semmittevő lehetnék, az biztosan remekül menne... (nevet) De egyébként korábban évekig volt egy boltunk az egyik barátnőmmel közösen, ahol az édesanyám által készített csodálatos ékszereket forgalmaztuk, ghánai textilekkel és ruhákkal megspékelve. Aztán viszont egyre jobban beindult a zenekar, én meg eleve nem vagyok olyan jó üzletasszony, úgyhogy egy idő után elengedtem. Mindazonáltal az ilyesmi továbbra is közel áll hozzám, úgyhogy ha valamivel, ezzel szívesen foglalkoznék.

sena5

– Előfordult olyan, hogy lámpalázad volt a színpadon, vagy kezdettől fogva ösztönösen megy a fontemberség?

– Folyamatosan van, a mai napig. Mindig kitalálok valamit, ami miatt izgulhatok: vajon nem fogom-e elfelejteni élesben a szövegeket, elég energiát tudok-e átadni, úgy egyáltalán színpadképes vagyok-e, és még sorolhatnám. Millió kérdés átmegy ilyenkor az ember fején, de egyben olyan szintű adrenalinlöketet is ad, ami miatt újra és újra megéri csinálni. Ha pedig sikeresen leküzdötted a lámpalázadat és elkezded tényleg élvezni a koncertet, az a legjobb érzés.

– Szoktak felismerni nyilvános helyen?

– Nem, dehogy... (nevet) Egyébként persze, előfordul. Múltkor például a Márvány utcánál sétáltam, amikor láttam, hogy valaki a buszon megböki a haverját és somolyogva néznek rám. Mutattam nekik egy peace jelet, erre elkezdtek még látványosabban nevetgélni, én meg továbbmentem.

"
Ha valaki rám mosolyog, viszonzom, ha rám mordul, azt is. Szerencsére az utóbbi jóval ritkább, azt érzem, hogy az esetek túlnyomó részében tök nagy szeretet áramlik felém.

– Akkor is ugyanúgy ügyelsz a megjelenésedre, ha nem vagy színpadon, csak civilben mész valahová?

– Nem mindig lépek ki full sminkben, olyan is előfordult, hogy pizsamában mentem le a boltba. A hajamban meg az a jó, hogy gyakorlatilag két perc alatt be lehet lőni olyanra, mintha hosszasan csináltam volna vele valamit. Azt hiszem, mázlim van. (nevet)

sena3

– Milyen a viszonyod a Művészetek Völgyéhez? Mikor voltál ott először, mi tetszik benne a többi fesztiválhoz képest?

– Nem tudnám megmondani, mikor jártam ott első alkalommal - annyi biztos, hogy nagyon régen. Az esküvőnket is Kapolcson tartottuk, egy nagyon kedves zenészbarátom, Sabák Péter édesanyjának házában. Ez lényegében egy külön minifesztivál volt júniusban, kivettünk szobákat és teljes házakat, volt élő zene, diszkó a pajtában... Szóval megidéztük kicsit a Völgy szellemét, fantasztikus volt. De már azelőtt is megfogott az a bizonyos hangulat, egyszerűen imádok ott mindent.

Annyira békés és szép az egész falu, minden nyugodt, valahogy mégis folyamatosan pezseg.

A helyszín mellett pedig a programok is nagyon erősek, ez a kettő együttesen teszi kihagyhatatlanná.

– Idén mennyi időt töltesz lent és milyen formációkban leszel látható?

– Fellépek a saját zenekarommal, koncertezünk az Irie Maffiával, illetve a Momentán Társulat Főhős című előadására is meghívtak vendégnek. Az utóbbi miatt izgulok legjobban, mert fogalmam sincs, mi lesz, de kíváncsian várom... (nevet) Sőt, ez még nem biztos, de a Shakespeare-szonetteket játszó formációmmal is van esély egy koncertre. Összesen így ott leszek talán három napot.

sena8

Fotó: Nagy Márton

– Mit vársz még a közelgő nyártól, mik lesznek a csúcspontjai?

– Mostanában a legtöbb energiát arra fordítom, hogy befejezzem a harmadik szólólemezemet. A számok már megvannak, csak le kell tisztázni és fel kell venni őket. Június 25-én a Müpában lesz egy önálló koncertem, amire nagyon készülök, látványvilág, hangzás és repertoár szempontjából is különlegesre tervezzük.

Persze mennyiségre többet fogok játszani az Irie Maffiával, de mivel körülöttük tavaly volt óriási hype a 10-es album és a kapcsolódó turné miatt, az idei évben azért nem kell annyit belerakni. Így szerencsére át tudom forgatni a figyelmemet a saját dolgaimra, amire nagy szükségem is van. Változatos, izgalmas és kreatív nyarat várok.

Ha ismerőseidnek is ajánlanád a cikket, kattints a megosztásra:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
175 éve halt meg Mary Shelley, aki 18 évesen megírta a világ legfontosabb technofóbiás rémálmát, a Frankensteint
Mary Shelley 1816-ban, egy svájci villában írta meg a Frankenstein alapötletét. Az írónő halálának 175. évfordulóján Guillermo del Toro adaptációja uralja a díjszezont.


1851. február 1-jén pontosan 175 éve, hogy elhunyt Mary Wollstonecraft Shelley, de az általa 18 évesen papírra vetett rémálom ma elevenebb, mint valaha. Könyvéről generációk gondolták, hogy férfi találta ki, miközben az igazság az, hogy a Frankenstein egy érzékeny, bátor, nagyon fiatal lány fejéből pattant ki – egy svájci villa padlásán, egy esős nyáron, társasági játéknak indulva.

Míg a világ Guillermo del Toro friss Frankenstein-adaptációját ünnepli, amely a velencei filmfesztiválon 13 perces álló ovációt kapott és Jacob Elordit a csúcsra repítette, kevesen tudják, hogy

a kultikus szörnyeteg születése nem irodalmi csendélet, hanem egy valóságos, filmszerű nyitójelenet volt.

Egy jelenet, amely 210 évvel ezelőtt játszódott: vihar, kényszerű bezártság, a korszak legmenőbb és legbotrányosabb arcai, egy ártatlannak induló játék, és a végén két, máig uralkodó műfaj, a modern sci-fi horror és a vámpírmítosz startpisztolya dördül el.

Mary Shelley 1797-ben született Londonban. Anyja, Mary Wollstonecraft az egyik első komoly feminista gondolkodó volt (A nők jogainak védelme, 1792), de 11 nappal Mary születése után meghalt gyermekágyi lázban. Apja, William Godwin radikális filozófus és író volt. Mary így már kicsi korától intellektuális közegben élt, ahol gondolkodni, írni, vitázni lehetett – de a társadalom ezt nőként még mindig gyanúsnak találta.

Amikor Mary 16 évesen megszökött a már házas Shelley költővel (igen, botrány), a társadalom egy része végképp leírta őt.

Mégis: két év múlva már ott volt a kezében az első Frankenstein-vázlat. 1818-ban jelent meg a könyv – anonim módon. Nem véletlenül: női névvel senki nem vette volna komolyan.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Frankenstein Film (@frankensteingdt) által megosztott bejegyzés

Minden egy természeti katasztrófával kezdődött. 1816-ot a „nyár nélküli évként” jegyzi a történelem, miután az előző évi indonéziai Tambora vulkán kitörése hamuval és aeroszolokkal terítette be a Föld légkörét, drámai lehűlést okozva. Európában a nyár szokatlanul hideg, esős és viharos volt, Svájcban, a Genfi-tó partján hetekig szinte megállás nélkül zuhogott az eső. Ez a könyörtelen időjárás zárta össze a Villa Diodati falai közé a korszak egyik legfényesebb, legtehetségesebb és leginkább megvetett társaságát.

A központban a szupersztár költő, Lord Byron állt, körülötte a 18 éves Mary Wollstonecraft Godwin, későbbi férje, a szintén költő Percy Bysshe Shelley, Mary mostohatestvére, Claire Clairmont, valamint Byron személyes orvosa és útitársa, John William Polidori.

A napokig tartó bezártságban a társaság német kísértettörténetek francia fordításait, a Fantasmagorianát olvasta, amikor Byron egy este kihívást intézett hozzájuk. Mary Shelley a regény 1831-es kiadásának előszavában, amely a történet elsődleges forrása, így emlékezett vissza:

„»Mindegyikünk írjon egy kísértettörténetet« – javasolta Lord Byron.”

Mary napokig képtelen volt kitalálni bármit is, mígnem egy késő éjszakai beszélgetés után, amely az „élet elvének” természetéről és a kor tudományos szenzációjáról, a galvanizmusról folyt, egyfajta éber álomba merült.

„Villámként csapott belém a gondolat… Megvan! Ami engem megrémített, másokat is meg fog.”

A szemei előtt megjelent a „tiltott tudományok sápadt diákja”, amint térdel a maga alkotta, kiterített lény mellett, amely egy erőteljes gépezet hatására megmozdul, és „kínlódva, fél-élet jeleit” mutatja.

Polidori naplója megerősíti a verseny tényét: 1816. június 17-én azt jegyezte fel, hogy „a kísértettörténetek írását mindenki elkezdte, kivéve engem.” Azon az estén azonban nemcsak a Frankenstein, hanem egy másik modern szörnyeteg is megszületett. Byron egy töredéket írt egy arisztokrata vámpírról, de hamar elvesztette az érdeklődését. Az ötletet Polidori vitte tovább, és ebből a vázlatból alkotta meg 1819-ben A vámpír című novelláját, amelynek főhőse, Lord Ruthven lett

a modern, szalonképes, csábító vérszívó archetípusa, Drakula gróf közvetlen elődje.

Polidori később egy nyílt levélben volt kénytelen tisztázni a szerzőséget: „noha az alapötlet kétségkívül Byroné, a kidolgozás az enyém.”

Mary fantáziáját a tudomány is táplálta. A társaság hevesen vitázott arról, lehetséges-e holt anyagot újraéleszteni, a korban pedig szenzációnak számítottak Luigi Galvani és Giovanni Aldini kísérletei, akik nyilvános bemutatókon elektromos árammal rángattak meg frissen kivégzett bűnözők holttesteit.

A regényben Victor Frankenstein egy fiatal, megszállott tudós, aki életet teremt – de aztán megijed tőle, és magára hagyja. A teremtmény nem gonosz, csak elhagyott, egyedül van, és választ vár arra: miért hozták létre, ha nem kell senkinek.

Ez a kérdés ma is kísért: mikor nyúlunk bele életbe, génbe, gépbe úgy, hogy nem tudjuk, mit vállalunk vele?

Mary Shelley kérdése megelőzi korát, és minden korszak megtalálja benne a saját félelmeit:

a nácizmus eugenetikáját,

az atombomba hatalmát,

a robotok és mesterséges intelligenciák felelősségét,

a génmódosított gyerekek bioetikai dilemmáit.

A regény végül 1818. január 1-jén jelent meg Londonban, mindössze 500 példányban, a szerző nevének feltüntetése nélkül.

Bár a fogadtatás vegyes volt, a kor egyik legbefolyásosabb kritikusa, Sir Walter Scott „eredeti zsenialitásról” írt.

A történet ma ismét világsikert aratott. Guillermo del Toro 120 millió dolláros (kb. 38,6 milliárd forintos) költségvetésből készült filmje a velencei bemutató után a díjszezon egyik favoritjává vált.

„Ez az a film, amire 30 éve készülök” – mondta a rendező.

A teremtményt Jacob Elordi játssza, Victor Frankensteint pedig Oscar Isaac – már ez elég lenne, hogy megnézzük, de a film stílusa, mélysége, és a Shelley-szöveghez való visszatérése miatt is érdemes. Jacob Elordi olyan hús-vér szörnyet hoz, akitől nem félünk, inkább sajnáljuk. Mary Shelley regénye tehát újra él. Mert minden korszakban visszatér az a pillanat, amikor valami újat teremtünk – és csak később jövünk rá, hogy mit is csináltunk.

A főszereplő, Oscar Isaac arra kérte a nézőket, hogy a Netflix-premier ellenére próbálják meg nagyvásznon átélni a történetet: „Jó lenne közösségi élményként átélni… ideális lenne moziban megnézni.” A Teremtményt alakító Jacob Elordi, akit a kritikusok sorra díjaznak, egy díjátadón csak ennyit tudott mondani: „A pokolba. Erre tényleg nem számítottam”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
„ICE, takarodj!” – Bad Bunny történelmet írt a Grammy-gálán, majd elküldte a francba a bevándorlási hivatalt
A 68. Grammy-díjátadón Bad Bunny lett az első, aki spanyol nyelvű lemezzel nyerte el az év albuma díjat. Az estét azonban a bevándorlási hivatal elleni éles kritikák határozták meg, több sztár is felszólalt, köztük Billie Eilish, és az év felfedezettje, Olivia Dean.


Nemcsak a zenéről, hanem a politikáról is szólt a február 1-jei Grammy-díjátadó, ahol Bad Bunny történelmet írt, miközben több sztár is éles politikai üzenetet fogalmazott meg a színpadon.

Az est legfontosabb díjait, vagyis a „Nagy Négyest” Bad Bunny (Az év albuma), Kendrick Lamar és SZA (Az év felvétele), Billie Eilish (Az év dala) és Olivia Dean (Az év felfedezettje) vihette haza.

Bad Bunny Debí Tirar Más Fotos című lemeze lett az első, túlnyomórészt spanyol nyelvű album, amely elnyerte a fődíjat.

A díjak átvételekor azonban a beszédek gyakran politikai üzeneteket hordoztak, amelyek elsősorban az amerikai bevándorlási és vámügyi ügynökség ellen irányultak.

„Mielőtt megköszönném Istennek, azt mondom: ICE, kifelé! Nem vagyunk vadak, nem vagyunk állatok, nem vagyunk idegenek – emberek vagyunk, és amerikaiak vagyunk”

– mondta Bad Bunny egyik köszönőbeszédében. Hozzá csatlakozott Billie Eilish is, aki az év dala díjának átvételekor fogalmazott meg kemény kritikát.

„Senki sem illegális egy ellopott földön… A francba az ICE-szel”

– mondta.

Az év felfedezettje, Olivia Dean szintén a bevándorlók mellett állt ki.

„Bevándorló unokájaként állok itt... a bátorság terméke vagyok”

– jelentette ki.

A politikai állásfoglalások mellett a díjátadó zenetörténeti mérföldköveket is hozott. Először nyert k-pop dal a Grammyn: a KPop Demon Hunters Golden című szerzeménye kapta a vizuális médiához írt legjobb dal díját. Steven Spielberg pedig elérte az EGOT-státuszt, miután a Music by John Williams című filmjéért megkapta a legjobb zenei filmnek járó elismerést. „Ez az elismerés igazolja azt, amit ötven éve tudok: John Williams hatása felmérhetetlen, művészete páratlan” – nyilatkozta. Kendrick Lamar eközben a Grammyk történetének legtöbbet díjazott rap előadójává vált.

A további kategóriákban Lady Gaga Mayhem című albuma lett a legjobb pop vokális album, a rock mezőnyében pedig a Turnstile (legjobb rockalbum), a Nine Inch Nails (legjobb rockdal) és Yungblud (legjobb rockelőadás) diadalmaskodott. A country zene területén új kategóriákat vezettek be, a kortárs country album díját Jelly Roll vihette haza, aki rendkívül érzelmes beszédben köszönte meg feleségének a támogatást. „Megöltem volna magam, ha te és Jézus nem vagytok” – mondta a színpadról.

via BBC


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
A fogalmatlan Bridgerton fiú esete Hamupipőkével - megnéztük a Bridgerton család 4. évadának első részeit
Lilaakác, fánktornyok, színkavalkád, ármánykodás, szerelem és főszerepben egy bamba férfi, aki keresi az ő Hamupipőkéjét. Ilyen volt a Bridgerton család negyedik évadának első etapja.


2020 óta követhetik a Netflix nézői a Bridgerton család tagjainak történeteit, amelyek Julia Quinn írónő azonos című regényfolyamának főszereplői. A nyolc évad a család nyolc gyermekének szentel egy-egy felvonást. A sorozat egybefüggő, aki még nem találkozott vele, feltétlenül az első évadtól nézze. (Némi spoiler olvasható az írásban.)

Amikor 2024 tavaszán a Netflix leadta a Bridgerton család harmadik évadát, rajongók milliói kaptak a szívükhöz, atyaég, egészen 2026-ig kell várni az újabb évadig? Vágnánk már a centit, de ekkora mérőszalag nincs is!

Aztán eljött 2026, amikor végre nézhető a sorozat negyedik évada - annak is a fele. A Netflix nem tanul a rajongók panaszáradatából, ez az évad is két részletben érkezik. Az első négy epizód január 29-én került fel a streamingre, míg a többi február 26-tól látható. Ekkora mérőszalag pedig már létezik, úgyhogy lehet nyiszálni!

Minden évad előtt őrült találgatások folynak, a nyolc gyermekes Bridgerton család melyik tagja kerül a következő évadban rivaldafénybe. Talán az a Francesca, aki legutóbb férjhez ment? Julia Quinn eredeti könyvsorozatában pont Francesca alakja és története a leginkább megkapó és megható, sokan várták, hogy ő lesz fókuszban a 2026-os epizódokban.

Abban viszont nagy az egyetértés, hogy Francesca és férje között a sorozatban körülbelül annyi a kémia, mintha két plüssmackó ülne egy-egy fotelben. Nulla.

Eloise neve is előkerült, mint a negyedik évad főszereplője. A különc lány, aki nem kapkod férjet találni és sokkal inkább bújik könyvei mögé, sokak kedvence.

A negyedik évad befutója viszont Benedict Bridgerton lett, a család második fiúgyermeke.

Nagyvilági fazon, habzsolja az életet, buja estéken, orgiákon, alkoholmámorban úszó közegben érzi jól magát, és esze ágában sincs megnősülni. Ám édesanyja folyamatosan dünnyög a fülébe, és sóhajtozik, nem lesz ennek jó vége. Így esik, hogy Benedict úrfi végül megjelenik egy maszkabálon, ahol megakad a szeme egy igéző szépségű, ezüstruhás leányzón, akinek csodálatos a mosolya, kecses a járása, bár táncolni nem tud. És, aki akkor, amikor éjfélt üt az óra, hirtelen elszalad, a döbbent uraság kezében hagyva kesztyűjét.

Ismerős a történet? Persze, hogy az. Tökéletes Hamupipőke történet cipellő helyett kesztyűvel.

Sophie Baek, a nemesi születésű, ám gonosz mostohája által cselédsorba űzött (ugye, hogy Hamupipőke?) ifjú hölgy és a bosszantóan vaksi, bamba és teljesen fogalmatlan Bridgerton fiú később újra találkozik, ám szerelmük kibogozására még várni kell.

A Grimm testvérek mesebeli hercege hasonlóan béna volt: meg tudja vajon magyarázni bárki is, miért bajlódott a herceg egy fél pár cipővel, amikor csak a hölgy arcát kellett volna megnéznie, akivel egész este táncolt?

Nos, Sophie Baek legalább álarcot visel, ráadásul Benedict Bridgerton egyértelműen képtelen meglátni a cselédlányban az ezüstruhás kisasszonyt, így talán a történet jobban hihető a Netflix sorozatában.

Ez az első négy epizód egyébként egyértelműen rászegezi a fókuszt magára a családra, a többi mellékszereplő kevesebb hangsúlyt kap. Lady Danbury például a királynőt unja, a királynő pedig leginkább mindent. Lady Whistledown, azaz Penelope görcsösen igyekszik pletykatémákat találni, míg teljesen zsákutca azt a sztori is, amelyben a királynő új udvarhölgyét keresik. Már senki nem is emlékszik, kik voltak Mondrichék, értelmetlen a házaspárt a negyedik évadban is mellékszálakkal szerepeltetni.

Maga a Bridgerton család viszont, miután már szinte minden gyermek nagykorúvá cseperedett, szerencsére bőven elég izgalmat tud nyújtani.

Lady Violet és Lord Marcus szerelme meghatóan szép, a család legfiatalabb gyermeke, Hyacinth nem fér a bőrébe, annyira szeretne végre már felnőni. És Eloise... Nos, ő még mindig ugyanaz az Eloise, akinek vág az esze, mint a beretva és fütyül a társadalmi konvenciókra.

Meg kell említeni azt is, hogy a Shonda Rhimes producerhez oly jellemző woke-irányzatok ismét nagyon erősen képviseltetik magukat a negyedik évadban is. Julia Quinnek, a Bridgerton-könyvek szerzőjének teljes támogatásával egy laza nemváltás is megtörténik, miután a regénybeli Michael a sorozatban már Michaela lesz. És a negyedik évad főhőse, Benedict úr sem különösebben válogatós az első epizódban, amikor eltakarja őt a vastag dohányfüst.

Hogy mi a titka a Bridgerton családnak?

Sokan igyekeznek megfejteni ezt, pedig a válasz roppant egyszerű. Színes, szagos, romantikus álomvilág ez, békaszínű uszályos ruhákkal, lilaakáccal, méteres macaron- és fánktornyokkal, piruló orcával, estélyekkel, bálokkal, egyszerre mozduló párok keringőivel és sok-sok titokkal, pletykával és szerelemmel. Egy mese, ahová jó elbújni a hétköznapok elől.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Homer Simpson figyelmeztette a világot az orgiákra Epstein szigetén” - egy 26 éves rajzfilmepizód hirtelen egészen más értelmet nyert
A Simpsons alkotóját, Matt Groeninget Epstein egyik áldozata nevezte meg a bírósági iratokban. Ami kiderült, teljesen új megvilágításba helyezi a sorozatot.


Újra forr az internet egy 26 éves Simpson család-epizód miatt, a rajongók szerint ugyanis a rajzfilm egy hátborzongatóan pontos jóslatot tett Jeffrey Epstein pedofil-szigetéről – írta a New York Post. A vita most azért lángolt fel ismét, mert a kérdéses jelenet újra virálissá vált a közösségi médiában. A „The Computer Wore Menace Shoes” című,

2000-ben bemutatott részben Homer Simpson Mr. X álnéven pletykablogot indít, amivel felfedi Springfield sötét titkait.

Amikor azonban egy kitalált sztorija véletlenül igaznak bizonyul, elrabolják és egy titokzatos szigetre viszik, ahol azokat tartják fogva, akik túl sokat tudnak.

A rész végén Homer oldalán egy üzenet jelenik meg, ami „egy szigeten lévő őrült alakokról” szól, akik „titokban irányítják a világot”.

A rajongók azonnal párhuzamot vontak a jelenet és a néhai Jeffrey Epstein botránya között, aki a vádak szerint éveken át kiskorú lányokkal szembeni szexuális visszaéléseket és emberkereskedelmet folytatott a Karib-tengeri magánszigetein, Little Saint James-en és Great Saint James-en. „A Simpson család figyelmeztette a világot az orgiákra Epstein szigetén” – írta egy kommentelő az X-en.

Egy másik felhasználó szerint „a Simpson család beszélt el nekünk először az Epstein-aktákról”. A valóságban az epizód harmadik felvonása az 1967-es brit kultsorozat, a The Prisoner (A fogoly) paródiájaként adták el, amely szintén egy férfiról szól, akit egy elzárt szigeten tartanak fogva, miután túl sokat tudott. A részben még a sorozat eredeti főszereplője, Patrick McGoohan is vendégszerepelt.

Az összeesküvés-elméleteket tovább fűti a sorozat alkotóját, Matt Groeninget érintő állítás.

Epstein egyik legismertebb áldozata, Virginia Giuffre – aki 2025-ben öngyilkosságot követett el – egy 2019-ben nyilvánosságra hozott bírósági iratban azt állította, hogy Epstein arra kényszerítette, hogy masszírozza meg Groening lábát a milliárdos magángépén.

Giuffre arról írt, hogy undorodott a férfi „kérges lábkörmeitől”.

A kommentelők ezt bizonyítéknak tekintik. „Matt Groening beletette Epsteint a 'The Simpsons'-ba. Virginia Giuffre arról írt, hogy Epstein gépén volt Groeninggel, és masszíroznia kellett az izzadt lábát!!” – írta egy felhasználó. Fontos kiemelni, hogy Groening ellen soha nem emeltek vádat az üggyel kapcsolatban.

A sorozat készítői többször is reagáltak a „Simpsons-jóslatokra”. Matt Selman showrunner szerint a sorozat nem jósol, csupán a történelem ismétlődő mintázatait dolgozza fel, és a több száz epizód miatt statisztikailag elkerülhetetlen, hogy néha egybeessenek a valós eseményekkel.

Viszont, ha számításba vesszük, hogy a sorozat egyik agya rendszeresen összejárt a világ szexfüggő hatalmasságaival, a rajzfilm meghökkentő jóslatai talán nem is jóslatok voltak, csak bennfentes információk a jövővel kapcsolatban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk