Pogány Judit betöltötte a hetedik X-et
Akkor is kislányos, amikor vénasszonyokat játszik, s elragadó bája házsártos feleség szerepein is átüt. Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas magyar színművésznő, a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Pogány Judit, hazánk egyik legelismertebb és legtehetségesebb színművésznője ma töltötte be a hetedik X-et.
Nem is gondolnánk, hogy annak idején, amikor a Színház- és Filmművészeti Főiskolára jelentkezett, már az első rostánál eltanácsolták. Mai fejjel megérti az akkori döntést, éretlen kamaszlány volt még, és nem is megfelelő versekkel készült.
Kaposvári születésű, s bár már egészen fiatalon sok városban élt, ez a hely meghatározó jelentőségű maradt számára. Ott született, ott vált színésznővé, ott ismerte meg férjét, Koltai Róbert színművészt, s ott született meg fia is.
Mindeközben pedig adminisztrátor is volt a Kaposvári Megyei Bíróságon, emellett egy amatőr színjátszó körrel jutott be az 1965-ös Ki mit tud? döntőjébe. Ott figyelt fel rá a Csiki Gergely Színház vezetősége, és azonnal segédszínésznői állást ajánlottak neki. Előbb a kórus és a tánckar tagja lett, majd kisebb prózai szerepeket is kapott.
1978-ban férjével a fővárosba költöztek, és mindketten a Nemzeti Színházhoz szerződtek. Ez a fordulat az első filmszerepeket is meghozta számára. Az Ajándék ez a nap című filmben nyújtott alakításáért 1980-ban a Magyar Filmkritikusok Nagydíját is elnyerte, s szintén abban az évben a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon elsőfilmes kategóriában Arany Oroszlán-díjat kapott.
A sikerek ellenére 1980-tól 14 évadra (1994-ig) ismét visszatért Kaposvárra, a Csiky Gergely Színházhoz. Már ott játszott, miközben 1981-ben elkészítette azóta is legendás szinkronszerepét Dargay Attila színes rajzfilmjében, kis Vuk megszólaltatójaként.
Ezt követte Szaffi, s a szintén kedvenc Pom Pom meséi című filmben több mint száz, majd a tavaly bemutatott Bogyó és Babóca című mesesorozatban több mint hetven hangon szólalt meg.
Emellett persze számos tévé- és játékfilmben is szerepelt, olyanokban, mint az Eldorádó (1988), A legényanya (1989), a Patika (1994-1995), a Kisváros (1997)a Csinibaba (1997), az Ámbár tanár úr (1998), Hyppolit (1999), a Zimmer Feri mindkét mozija, Meseautó (2000) vagy épp a Csocsó, avagy éljen május elseje! (2001).
Színházi szerepeinek többségében groteszk és esendő hősnők jellemrajzát tárja fel, vagyis épp azokat érteti és kedvelteti meg közönségével, akik igencsak messze állnak az idealizált, hibátlan karakterektől.
1994 óta szabadfoglalkozású, elsősorban az Örkény István Színházban és a József Attila Színházban lép fel. Vendégként többször játszott a budapesti Katona József Színházban is, ahol 1996-óta Werner Schwab Elnöknők című darabjának egyik főszereplője.
Nagyon boldog hetvenedik születésnapot kívánunk a művésznőnek!
Ha hasznos volt a cikk, nyomj egy lájkot!
