KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Narradívák: „Nélkülük olyan a világ, mintha fekete-fehér tévét néznék, velük viszont olyan, mintha moziban lennék”

Ők az audionarrátorok. A feladatuk, hogy különböző művészeti ágakban úgy közvetítsék az eseményeket, hogy a látássérültek is teljes vizuális élményhez juthassanak. Az egész országban körülbelül húsz van belőlük.
Báthory-Beck Nóra, Címkép:Facebook/Narradivak - szmo.hu
2021. február 01.



Közülük hárman a hivatásukat továbbgondolva létrehozták a Narradívák csoportot, amelynek célja, hogy komplex kommunikációs akadálymentesítést nyújtsanak minden sérült ember számára.

"Egyszer csak lekapcsolták a villanyt"

Jenei András 5 évesen tudta meg, hogy súlyos cukorbeteg. Azonnal elkezdték inzulinozni, de így is ki-be járkált a kórházakba egész gyerekkorában. Úgy döntött, mentős lesz, egyrészt azért, hogy vissza tudjon adni abból a rengeteg törődésből, amit az egészségügytől kapott, másrészt azért, mert úgy gondolta, ha a kórház közelében dolgozik, akkor gyorsan el tudják látni, ha baj van.

„A cukor egy alattomos betegség, tönkre tette az ereimet, 2005-ben pedig odáig jutottam, hogy - ahogy mondani szoktam - egyszer csak lekapcsolták a villanyt. Elvesztettem a látásomat és a veséim is szinte teljesen leálltak”
- meséli a látássérült férfi.

Az orvosok próbálták megmenteni a szemét, de a korábbi szürkehályogműtét és a bevérzések miatt már nem tudtak rajta segíteni.

András azonban nem keseredett el. Elfogadta, hogy ezentúl így kell élnie. Három évébe telt, mire újra felépítette az életét, de sikerült. Munkája lett, felesége, hobbija.

És bár még hónapokig minden másnap dialízisre kellett járnia, 2010-ben új vesét és hasnyálmirigyet is kapott. Így azóta már nem cukorbeteg.

„2009-ben kezdtem el komolyabban írni, azóta 20 könyvem jelent meg. Több hangoskönyvként és Braille fordításban is.”

Ez azonban csak hobbi András számára, főállásban a Buda-környéki Látássérültek Közhasznú Egyesületének munkatársa. A környéken élő vakok, gyengénlátók és aliglátók érdekeit képviseli és segíti őket a mindennapi tevékenységeikben.

„Ha egy látássérültnek problémája van, például nem engedik be a vakvezető kutyával a boltba, vagy olyan is előfordult már, hogy elküldték, amikor hitelt akart felvenni egy bankban, akkor én kimegyek és elmagyarázom az érintetteknek a jogainkat.

Tehát képviselem őket minden problémás szituációban” – mondja Jenei András, érdekképviseleti referens, aki hozzáteszi:

„sokszor előfordul, hogy a tömegközlekedésen nem működik a hangos utastájékoztatás, vagy a gyalogátkelőnél a beszélő lámpa. Akkor én szintén tájékoztatok és közbenjárok a javításuk érdekében.”

Ezen kívül persze programokat is szerveznek a látássérülteknek, és bármilyen más hétköznapi akadály leküzdésében is szívesen segítenek.

András azonban nemcsak másoknak segít, könyveket ír és ezekhez kutat, hanem sokat jár színházba, moziba, kiállításokra is. Csakhogy számára segítség kell ahhoz, hogy ott ugyanazt az élményt kapja, mint mi, látók.

Ez az úgynevezett audionarrátorok dolga. Magyarországon összesen körülbelül 20 embernek van arról papírja, hogy ért ehhez az egyébként nagyon nemes foglalkozáshoz.

A dolguk az, hogy a színházi előadások, filmek közben azt is elmeséljék a látássérülteknek, amit a szereplők nem mondanak el. Például, hogy ki milyen ruhát visel, mikor, hol játszódik a történet, hogy néz ki a díszlet, milyen kellékeket használnak, ki merre mozog, hogyan játszik az arcával.

András szerint egyébként minden audionarrátor egy kicsit művész, színész, szinkronhang, és pszichológus is egyben.

„Sok minden kell ahhoz, hogy valaki igazán jó legyen ebben a szakmában.”

Az audionarráció ugyanis nem egyszerűen az eredeti forgatókönyv átvétele, hanem kifejezetten a látássérültek számára nem érzékelhető vizuális információk átadása, amely leírja a testbeszédet, az érzéseket és a mozgást. A televíziós audionarrált tartalmak esetében a csatornák a disztribúciós partnereiknek egy kiegészítő hangsávot továbbítanak, ezen keresztül érhető el az akadálymentesített verzió.

A színházi előadásokat viszont élőben narrálják a látássérültek számára.

Narradívák

A Narradívák három audionarrátor kezdeményezése, amelyhez András is csatlakozott, úgynevezett tapasztalati szakértőként, hogy látássérültként segítse a munkájukat. A csapatot azért hozták létre, hogy komplex kommunikációs akadálymentesítést tudjanak készíteni sérült emberek számára.

Tagjaik: Gazdik Katalin színész, audionarrátor és szinkronrendező. Az ő dolga főleg a filmes, televíziós produkciók teljes akadálymentesítése.

„Végzettségem szerint nemcsak színész, de szakápoló is vagyok, és ez a két szakma nekem itt találkozik: az audionarrációban.

Bár ez egy kicsit még nekem is új, hiszen szinkronizálás közben játszom a hangommal, itt ezt másképp teszem. A cél pedig nemcsak a szórakoztatás, hanem, hogy segítsek „láthatóvá tenni” azoknak, akik látássérültek” – magyarázza Katalin.

Fotó: Kundri Tamás

Demeter-Szabó Ildikó 20 éve jelnyelvi tolmács. Különböző színházi előadások, konferenciák és egyéb rendezvények akadálymentesítésén dolgozik, hallássérültek számára.

.

„Véletlen lettem jelnyelvi tolmács, bár nem hiszek a véletlenekben. Volt a családunkban hallássérült, aki jelnyelven kommunikált a szüleivel, szóval kiskorom óta láttam, hogy ez a nyelv létezik, és mindig nagyon szerettem volna használni. Úgyhogy már gyerekkoromban foglalkoztam vele, aztán teljesen megtanultam.

Viszont a jelnyelvi tolmácsolás hivatalosan csak 2003-ban alakult szakmává Magyarországon, úgyhogy én azóta vagyok főállású szakember. A Narradívákban jelenleg a narráció megírásában vállalok részt, emellett a jelnyelvi tolmácsolást végzem" – mondja Ildikó, aki az audionarráció képzést is elvégezte, csak azért, hogy tágítsa a tudását.

Fotó: Juhász Éva

Tóth Cecília az egyetlen színházi audionarrátor Magyarországon, aki főállásban segíti a látássérülteket abban, hogy ők is élvezhessék az előadásokat, a Pesti Magyar Színház társadalmi felelősség-vállalási referenseként.

„Magyarszakos középiskolai tanárként dolgoztam, amikor az FSZK (Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Nonprofit Kft.) és a SZFE (Színház- és Filmművészeti Egyetem) közös szervezésében elvégeztem ezt a képzést. Ez volt az első modellprogram 2014-ben.

Az iskolában, ahol dolgoztam, egy kolléganőm javaslatára vágtam bele az audionarrátor képzésbe, és nem bántam meg” – meséli Cecília.

A Narradívák egy viszonylag új kezdeményezés, mégis sok munkájuk van már. Utoljára a Gergely Theáter számára akadálymentesítettek egy előadást.

„Ez úgy nézett ki, hogy Cili megírta az előadáshoz - amit előtte mindannyian többször megnéztünk - a szöveget. Én felmondtam a stúdióban a hangot, mert ez most egy közvetített darab volt, a járvány miatt. Ildi pedig feljelelte egy stúdióban, amit rögzítettünk, és Halmi Zoltán hangmérnök elvégezte az utómunkálatokat.

Így került rá az előadás felvételére a jelnyelvi tolmácsolás és az audionarráció is” – meséli Katalin. Cecília pedig hozzáteszi: számukra nagyon fontos, hogy a munkájuk felhasználóbarát legyen, ezért kérik minden esetben a látássérültek visszajelzéseit.

„Egy vak ember, de még akár egy gyengénlátó is amikor színházba megy, megnéz egy filmet vagy részt vesz egy sporteseményen, rengeteg élményből kimarad, még akkor is, ha hallja, amit a szereplők vagy játékosok mondanak. Ebben segítenek nekünk ők”
– mondja András, aki az NFSZK szervezésében részt vett tapasztalati szakértő képzésen is.

„Arra tanítottak meg, hogy maradjunk objektívek, ne úgy segítsem a narrátort, hogy nekem jó legyen, hanem úgy, hogy minden látássérültnek.”



Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Berohant a tűzbe, és kivezette a csikókat – a 16 éves Blanka mentette meg a lovakat a biztos haláltól Szarvason
A díjugrató versenyről hazatérő tinédzser nem habozott, amikor meglátta a füstöt. A tanya gazdája szerint 20 év munkája égett le, de az állatok túlélték.


Hazafelé tartott egy díjugrató versenyről a 16 éves Blanka és édesanyja, Lestyán Réka, amikor szokatlan látvány fogadta őket a szarvasi tanyavilágban. Sűrű, fekete füst gomolygott az égen – egy tanya lángokban állt. Blanka épp aludt az autóban, de amikor anyukája felébresztette, azonnal tudta, hogy baj van, írja a Blikk.

„Egyértelmű volt, hogy valakinek ég a birtoka. Félrehúzódtam, felébresztettem a lányom, aki nem kérdezett semmit, látta, mi a helyzet. Rohantunk a kertek alatt, bokrokon, árkokon, trágyadombokon át segíteni”

– idézte fel az édesanya.

A helyszínre érve látták, hogy lángol egy szénatároló. A forróság szinte elviselhetetlen volt, a lángok akár négy méter magasra is felcsaptak. A káosz közepette Blanka észrevette, hogy az egyik istállóban lovak rekedtek bent, és senki nem mert bemenni hozzájuk.

A tinilány nem habozott: félrelökte az embereket, és elindult az épület felé. Egyesével nyitotta ki a boxokat, majd kivezette a rémült állatokat. Mire a tűzoltók megérkeztek, mindegyik ló biztonságban volt.

„Mire észrevettem, mire készül Blanka, már nem tudtam visszatartani. Féltettem, de éreztem, hogy nem lesz baja, nem lehet baja, pontosan tudja, mit csinál” – mesélte meghatottan Réka.

„Ott állt a lányom, kormosan, izzadtan, de büszkén, és már nemcsak egy kislány volt, hanem egy igaz ember. Ott volt benne az édesapja öröksége, tartása, csendes ereje. Amit tett, nem puszta bátorság volt, hanem egy hatalmas, mély, emberi teljesítmény, ösztönös, valódi hősiesség.”

A tanya porig égett, de a gazda, Zsolt nem a veszteséget emelte ki, hanem azt, amit Blanka tett.

„A tanya a miénk, és a család nevében is szeretném megköszönni Blankának az önzetlen segítséget. Az életét kockáztatva segített a lovakon, ennél bátrabb dolgot még soha sem láttam. A lovaknak nem lett bajuk, de a pajta sajnos leégett. Ám ez, amit itt láttunk, tartást ad ahhoz, hogy ne keseregjünk, hanem takarítsuk el a romokat és építsünk új istállót a lovainknak, hiszen ők megmaradtak.”

Blanka gyerekkora óta lovagol, otthon is ő felel a hátasokért, és már olyan makacs lovat is megszelídített, akivel a tapasztaltabb idomárok is kudarcot vallottak. A hétvégén az országos bajnokságra készül a Kincsem Parkban.

A helyiek is tisztelettel beszélnek róla. Egy szarvasi lovas, Gábor így fogalmazott: „Nagyon jó látni, hogy ilyen gyerekek is vannak a telefonjukat nyomkodó korosztályban. Itt a tűzoltók is tisztelegtek tegnapelőtt egy csepp lánynak, aki viszont szerényen elhárított minden dicséretet, nyilatkozatot, csak annyit mondott, ki kellett hoznia a lovakat. Egy gyerek öntött belénk erőt, hitet, ez maga a csoda.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Próbálkozik, küzd, és nagyon szeretne visszajönni” – Emberfeletti módon harcol a 16 éves evezős, aki januárban kapott agyvérzést
Csapata nagyon várja vissza Csillát, akinek rehabilitációja kórházban és otthon is zajlik. Családjának gyűjtést is szerveztek.


Klubja és csapattársai gyűjtenek annak a 16 éves magyar bajnok evezős lánynak a rehabilitációjára, aki januárban kapott agyvérzést – számolt be az RTL Híradója.

A tragédiát születési rendellenesség okozta. A lány a bénulásból korábban kórházban lábadozott, de egy hosszabb rehabilitáció után most hazamehetett.

Csapattársa szerint nagyon mosolygós, vidám lány volt, akinek személyisége hiányzik az edzésekről. Győri klubjának vezetője szerint pedig az élsportnak is nagyon hiányzik a 16 éves lány. Alföldi Zoltán a Híradónak elmondta: „Körülbelül 2-2 és fél évnyi kitartó munkát követően beérett a gyümölcs, hiszen magyar bajnok és válogatott evezős lett.”

Edzője arról is beszélt, hogy különleges, a sportjához köthető rehabilitációs gyakorlatokkal igyekeznek javítani Csilla állapotán:

„A gyógytornagyakorlatokat mind az evezős mozgáshoz csatolják: fogja meg az ágynak a szélét, mintha a lapát nyele lenne, úgy rúgjon a lábával, mintha elrúgná a hajót maga alól. Ami persze még nem sikerül neki annyira, de próbálkozik és küzd. És nagyon-nagyon szeretne visszajönni”

– fogalmazott a csatornának Bíró-Lakó Szandra.

Csilla szerda óta ismét otthon gyógyulhat. Édesapja szerint kezdetleges mozgásra már képes a kezével. Most arra várnak, hogy a torkában lévő kanült ki lehessen venni, ami után újra tanulhat beszéni.

Csapattársai gyűjtésbe is kezdtek, hogy ezzel segítsék a családot.

Az RTL Híradó riportja Csilla gyógyulásáról:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Bár nem lát, de nagyon tud kötődni” – a rakparti varjúsimogatóban kiderült, hogy ezek a madarak nemcsak okosak, de szerethetők is
Veres Dorottya, a ReCrowery egyesület vezetője 2012 óta ment madarakat, főleg varjúféleket. Van egy saját menhelye, ahová befogadja a hozzá került sérült varjakat. Az edukációs állatvédő programsorozat célja, hogy lerombolja a tévhiteket, és közelebb hozza az emberekhez ezeket az okos madarakat.
Tóth Noémi - szmo.hu
2025. július 13.



A látvány olyan volt, akár egy inverz boszorkányos népmese: a feketeruhás, hosszú fekete hajú hölgy szeretettel puszilgatta és kézből etette a kezén ülő, rendkívül szelíd dolmányos varjút, Vaculát, aki ugyan nem tudott hálásan nézni rá, mert szegényke látássérültként született, de az egész lényéből áradt a szeretet gazdája felé. Vacula is egy azon befogadottak közül, amelyek nem életképesek segítség nélkül, de a másik simogatható cukiság is pórul járt a hajlott csőrével, amely önálló evésre alkalmatlan. Viszont lelkesen nyelte be a szájába tett hűsítő dinnyét a nagy melegben.

A Varjúsimogató nevű rendezvénysorozat egyik állomásán jártam, amelyet ezúttal a rakparton, a Viadukt bisztró előtti sétányon rendeztek meg. Voltak, akik előre eltervezetten érkeztek – gyerekkel is –, és olyanok is akadtak, akik arra andalogva pillantották meg a standot, és spontán közelebb merészkedtek.

Veres Dorottya, a ReCrowery egyesület vezetője 2012 óta ment madarakat, főleg varjúféleket. Van egy saját menhelye, ahová befogadja a hozzá került sérült varjakat. A fiókaként hozzá kerülő madarakat felnevelés és elvadítás után szabadon engedi – ez dolmányos varjak esetében egyéves korukban történik, addig fajtársaiktól tanulják el a varjúélet csínját-bínját.

A számos elütött, meglőtt, ragadozó által megfogott sérült madár teljes gyógyulás után szintén újra szabad lesz. Azokról, akik születési rendellenességgel élnek vagy tartós sérülést szenvedtek, Dóri életük végéig gondoskodik.

A simogató ötlete onnan eredeztethető, hogy két éve csapdákat tettek ki a varjaknak Budapest 13. kerületében, ugyanis a helyiek azt gondolták egy varjútámadás miatt, hogy ezek a madarak bántják az embereket. Holott csak áprilistól augusztus közepéig fészkelnek, ilyenkor nevelik a fiókákat a beilleszkedésre és élelemszerzésre, azaz ilyenkor védik a szülők a kisvarjakat – akár a vélt támadástól is –, amíg nem tanulnak meg repülni.

Mivel ezeknek az állatoknak akkoriban nagyon rossz volt a sajtója, Dóriék petíciót indítottak, és végül sikerült is 1000 aláírást gyűjteniünk, amelynek következtében az önkormányzat beszedte a csapdákat.

Utána jött a varjúsimogató ötlete: tavaly 15 ilyen eseményt tartottak – voltak iskolában, nyári táborban és fesztiválon egyaránt –, de idén is folytatják tavasztól ősz végéig.

A koncepció lényege, hogy bárkinek a karjára boldogan ráülnek ezek a kedves menhelylakók, de a kevésbé bátrak végigsimíthatják a tollukat, vagy csak közelről nézhetik őket – közben pedig Dóri mesél a varjakról, és válaszol a kérdésekre. Hiszen rengeteg a tévhit körülöttük: eleve feketék, sokan félnek tőlük, és olyan alaptalan vádak terjedtek el róluk, miszerint megeszik a többi madarat, illetve hogy miattuk nincs énekesmadár.

Én is itt tudtam meg, hogy a varjak olyannyira intelligensek, hogy 5-7 éves embereknek felelnek meg. Képesek eszközöket használni és készíteni, saját területük van, valamint ügyesen raktároznak élelmet. Megjegyzik az arcokat, erősen kötődnek, és pontosan tudják, ha valaki bántotta őket.

A hangos rikácsolás általában azt üzeni részükről, hogy hagyják békén a fiókáikat, hiszen ők kifejezetten gondoskodó szülők, évekig a gyermekeikkel maradnak. Ami még gyakran felmerülő hiedelem, hogy az éjszaka történt támadásokat az ő számlájukra írják, pedig a varjak nappali állatok, azaz éjjel egyáltalán nem támadnak.

Nagy sikerélmény Dóriéknak, amikor azt látják, hogy valaki fenntartásokkal érkezik a varjúsimogatóra, majd miután megismerkedik velük, rájön, hogy mégsem annyira gonoszak. Mindig van náluk szórólap is a tennivalókról és tanácsokról.

Elhangzott még az is, hogy

amennyiben bárki fiókát szeretne menteni, rögtön tegye egy sötét dobozba az állatot, és fecskendővel soha ne itassa, mert megfulladhat vagy sérülhet a légcsöve, a vizet csak eléjük kell tenni kis tálkában.

Utána nyugodtan fel lehet keresni a ReCrowery kertes házban kialakított menhelyét, valamint aki úgy érzi, utalhat is a madármenhelynek PayPalon keresztül EZEN a linken – én például Revoluton utaltam a standon kihelyezett QR-kódot beolvasva. Továbbá Dóri varjas rajzaiból készülő ajándéktárgyait is meg tudod vásárolni ITT. A madarak etetése és ellátása ugyanis egyre nagyobb pénzbeli terhet jelent, és a varjúmenhely fenntartása, a madarak etetése, gondozása egyetlen ember, Biborné Veres Dorottya önkéntes munkáján alapul.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Erre költötte a MOHU a REpont palackok árából jótékonyságra felajánlott százmilliókat
A rendszer bevezetése óta mára a visszaváltott palackok száma meghaladta a 2,5 milliárdot. A palackok és a dobozok a rendszernek köszönhetően újrahasznosulnak.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. július 17.



Mintegy 230 millió forint támogatást juttatott a MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt. a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet, a Semmelweis Egyetem Gyermekgyógyászati Klinika és a Bethesda Gyermekkórház részére; ez az az összeg, amit a REpont automatáknál a "jótékonyság" gombot választva váltottak vissza a fogyasztók - derült ki az MTI beszámolója alapján az adományok ünnepélyes átadóján csütörtökön Budapesten.

Az intézményenként mintegy 77 millió forintot Runtág Tivadar, a MOHU operatív igazgatója nyújtotta át Nagy Anikónak, a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet főigazgató főorvosának, Szabó Attilának, a Semmelweis Egyetem Gyermekgyógyászati Klinika igazgatójának és Velkey György Jánosnak, a Bethesda Gyermekkórház főigazgatójának.

Runtág Tivadar örömét fejezte ki, hogy hozzá tudnak járulni a hazai gyermekegészségügyi intézmények fejlesztéséhez, illetve köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik a jótékonyság gombot választották a REpont automatáknál.

Közlése szerint

a rendszer bevezetése óta mára a visszaváltott palackok száma meghaladta a 2,5 milliárdot.

A palackok és a dobozok, illetve a készítésükhöz felhasznált anyagok a visszaváltási rendszernek köszönhetően nem az "árokpartokon", a környezetet károsító hulladékként kötnek ki, hanem újrahasznosulnak.

Elmondta, hogy a MOHU folytatja a programot és júliustól a hátrányos helyzetű családok kapják a jótékonyságra felajánlott italcsomagolások árát a Magyar Vöröskereszten, a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálaton és a Magyar Máltai Szeretetszolgálaton keresztül.

Nagy Anikó kiemelte, hogy baleseti központjukban évente 46 ezer gyereket látnak el, közülük 3500 esetében műtét is szükségessé válik. A támogatásból lehetőséget nyílik a gyermekbaleseti osztály komplex átalakítására, a balesetekből eredő sokkhatás és fájdalom mérséklésére.

Szabó Attila arról beszélt, hogy a három támogatott intézmény biztosítja a hazai gyermekegészségügyi fekvőbeteg ellátás egyharmadát. A Semmelweis Egyetem egy olyan röntgenberendezés megvásárlására fordítja az összeget, amely kisebb mértékű sugárzás mellett részletesebb képalkotásra képes.

Velkey György János azt emelte ki: a MOHU által működtetett rendszer révén még egészségesebbé vált Magyarország. Ugyanis a palackok nem szennyezik a környezetet, illetve az egészségügy fejlesztésére fordíthatók a rendszer működése során keletkező adományok. Közlése szerint a pénzt intézményük égéssebészeti központjának fejlesztésére, illetve egy sportegészségügyi központ kialakítására fordítják.


Link másolása
KÖVESS MINKET: