"Mikor kopasz lettem, az orvosom is levágatta a haját" - őszintén mesélt az agydaganattal folytatott harcáról a magyar vlogger
„Bár csak egy apró dolog változott a külsőmön, mindenki máshogy nézett rám onnantól. Mindenki számára egyértelművé vált, hogy valami baj van, valami súlyos dologgal küzdök” – árulta el. Azonban ez csak kezdetben jelentett nehézséget: Anita egy Facebook-csoportnak köszönhetően 5 parókát kapott ingyen, de végül annyira megszerette új frizuráját, hogy egyszer sem viselt műhajat.
„Plusz erőt adott, hogy nincs hajam, hogy innentől bármire képes vagyok, bármit végig tudok csinálni.”
Ám a valódi nehézségek a műtét után kezdődtek. A 4 órás operáció a beszédért felelős központot érintette, így egy héten át se beszélni, se írni, se olvasni, se számolni nem tudott. A regenerálódást egy pszichológus segítette, aki minden nap meglátogatta Anitát.
„Eleinte nem tudtam összeadni két egyjegyű számot, és a nevemet sem tudtam leírni. Mindent felfogtam, ami körülöttem történt, de képtelen voltam elindítani a saját válaszaimat. Attól rettegtem, hogy hosszútávon is így marad.
Az orvosok a legrosszabbra készítettek, de végül a lehető legjobban alakult. Nagyon nehezen fogadtam el a fizikális állapotom is. A műtét után 5 nappal szétszedtem a katéterem, mert egyedül akartam fogat mosni. A fürdőben elájultam, a puffanásra jöttek be az ápolók. Fekve úgy érzi az ember, bármit meg tud csinálni, de egy ilyen komoly beavatkozás rengeteget kivesz belőled fizikálisan.”
Anita összesen egy hónapot töltött a pécsi kórház rehabilitációs osztályán, de ott olyan jó kapcsolatba került az orvosokkal és a nővérekkel, hogy azóta is visszajár hozzájuk látogatóba. Ahhoz képest, amit a magyar egészségügyről hallott korábban, mindennek a szöges ellentétét tapasztalta.
Elmondása szerint részben ebből merített erőt az elmúlt hónapokban:
„Nem adtam annak opciót, hogy rosszul sül el a műtét. A sport olyan önfegyelmet, fájdalomtűrést és akaraterőt adott nekem, amely egy ilyen szituációban is a hasznomra válik. A krízishelyzetekben kétféleképpen reagálnak az emberek: vagy még jobban küzdenek, vagy feladják. Én az előbbi kategóriába tartozom. Az orvos-páciens viszony is nagyon fontos. Maximálisan megbíztam a professzorban, aki műtött, mind emberileg, mind szakmailag. Mikor kopasz lettem, ő is levágatta a haját szolidaritásból.”
A műtét után nem sokkal pedig már meg is jelent az első fotó az Insta-feedben: a frissen operált lány a kórházi ágyon fekszik, a fején hatalmas seb, ám a sminkje olyan makulátlan, hogy reklámmagazinokban is helyt állna.
„Alig vártam, hogy végre olyan állapotba kerüljek, hogy újra sminkelhessek. Talán ez felszínesen hangzik, de azt éreztem, hogy így továbbra is önmagam vagyok, kellett ez az önbecsülésemnek. Kisminkelve kevésbé láttam magam betegnek” – árulta el. Utólag egyedül azt bánja, hogy nem vlogolt a gyógyulási folyamat alatt, hiszen szívesen megmutatta volna azokat a mindennapi örömöket és árnyoldalakat, amik az elmúlt hónapjaiban hatást gyakoroltak rá.
Bár a nehezén már túl van, továbbra is vizsgálatokra kell járnia, mert lehetséges, hogy utókezelést igényel majd a beavatkozás. Anita a pszichológusa segítségével dolgozza most fel az elmúlt 9 év traumáit.
„Furcsa ezt mondani, de ennyi év alatt az életem részévé vált a tumor. Nem mondom, hogy hiányzik, de egyelőre nem megkönnyebbülést érzek, hanem zavart, nem tudom, hogyan tovább. Fizikailag képes lennék már arra is, hogy edzést tartsak vagy dolgozzam, de egyelőre a pihenésre szeretnék koncentrálni.”
