KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Már nem elég, ha a multi önkéntesei mennek és lefestik a kerítést

Az Y és a Z generáció tagjai már azt is megnézik a munkahely választásakor, hogy az adott cég mennyit tesz a társadalomért.
Mizsur András, Abcúg - szmo.hu
2018. augusztus 04.



A jelentősebb hazai vállalatok előszeretettel állnak be gyerekeket, szegényeket vagy fogyatékkal élőket támogató programok mögé. A közvélemény mégis sokszor PR-lufiként tekint a cégek társadalmi felelősségvállalási programjaira. Többek között azért, mert kevés hozzáértő szakember dolgozik ezen a területen. Pedig az Y és a Z generáció tagjai már azt is megnézik a munkahelyválasztáskor, hogy az adott cég mennyit tesz a társadalomért.

Nagyobb magyar cégek, multinacionális vállalatok esetében könnyen belefuthatunk a társadalmi felelősségvállalás (corporate social responsibility, azaz CSR) fogalmába. Ha máshol nem, akkor a cégek honlapján a “Rólunk” menüpont alatt lehet olvasni arról, milyen tevékenységet végeznek társadalmi felelősségvállalási program címén.

Az elmúlt évtized tapasztalatai alapján általánosságban elmondható, hogy a cégek továbbra is oktatással, egészségüggyel és szociális ügyekkel kapcsolatos projektekre áldoznak legszívesebben, mondta megkeresésünkre a Magyar Adományozói Fórum (MAF) igazgatója, Molnár Klára. És kik kapják elsősorban a támogatásokat? A gyerekek, szegények és fogyatékkal élők.

Jobb világot csapolnak

A Magyar Telekom az Autistic Art Alapítvánnyal dolgozik együtt egy három éves stratégiai megállapodás keretében, az alapítvány által támogatott lakóotthonokban élő autistákat digitális eszközökkel fejlesztik, az ezt célzó foglalkozások módszertanának kidolgozását, elterjesztését támogatja a vállalat. Azért választották az Autistic Art Alapítványt, mert a Magyar Telekom kiemelten kezeli azokat a társadalmi ügyeket, amelyekre valóban hatással lehet, illetve a technológiai megoldások új megközelítést nyújthatnak, írta megkeresésünkre Márton Csilla, a cég CSR-ért felelős munkatársa. Kiemelt területnek számít ezenkívül a digitális kompetenciafejlesztés és az informatikai pályaorientáció is. A Legyél Te is Informatikus! pályaorientációs programban 54 település iskolájában tartottak előadásokat telekomos dolgozók az informatikai szakmáról és a felelős internethasználatról.

Változó, hogy a külföldi anyavállalat vagy maga a magyarországi leánycég határozza meg, hogy milyen társadalmi ügyeket támogasson. Sok esetben adott egy nemzetközi keretrendszer, amit aztán a magyarországi viszonyok alapján dolgoz fel a hazai cég, mondta a Magyar Adományozói Fórum igazgatója.

A Tesco Magyarország négy éve futó Ön választ, mi segítünk elnevezésű közösségfejlesztő programja az angliai üzletág Bags For Help nevű kezdeményezésének magyar igényekre szabott változata. A program lényege, hogy a vásárlók dönthetik el, hogy mely civil kezdeményezéseket, programokat támogasson a Tesco. Körzetenként a három legtöbb szavazatot kapott pályázat 100, 200 illetve 400 ezer forint támogatást kapott.

A Heineken Magyarország 2008 óta működteti Csapoljunk egy jobb világot elnevezésű fenntarthatósági programját. Ez hat területet fed le, többek között a környezetbarátabb vízfelhasználást, a karbonlábnyom csökkentését, és a helyi közösségek támogatását. Utóbbi kifejezetten fontos a vállalatnak, főleg azokon a településeken, ahol telephelye van a vállalatnak, mondta megkeresésünkre Bors Kata, a cég kommunikációs vezetője. A főbb irányvonalakat itt is az anyacég határozta meg, a globális vállalások (2020-ra a legzöldebb sörgyártó akar lenni a Heineken) a leányvállalatoknak is teljesíteniük kell.

A holland sörgyártó 2014 óta dolgozik együtt stratégiai partnerével, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezettel. Egy álláskeresőknek szóló program kapcsán indult az együttműködés, azóta közösen határozzák meg a támogatandó célokat és dolgozzák ki a támogatási projektet. Bors Kata elmondta: azért esett választásuk a Magyar Ökumenikus Segélyszervezetre, mert ez a szervezet illeszkedett leginkább a Heineken filozófiájához. Fontos volt emellett az országos elérés is. Legújabb projektjükben rászoruló családok gazdálkodását támogatják Kastélyosdombón: komlót fognak termeszteni, ami a sörgyártónak is jól jön.

Scsaurszki Tamás húsz éve dolgozik a civil szektorban, 1999 és 2004 között az amerikai C. S. Mott Alapítvány visegrádi országokba irányuló támogatásosztó munkáját irányította, ezenkívül dolgozott a Nonprofit Információs és Oktató Központ Alapítványnál és az Autonómia Alapítványnál is. Szerinte nem feltétlenül hátrány, ha a magyar leányvállalatnak egy az egyben át kell venni a központilag meghatározott célkitűzéseket. Nemrég ismert meg

egy pénzügyi alapok kezelésével foglalkozó amerikai céget, ahol minden dolgozó 5000 dollár sorsáról dönthet: ők mondják meg, milyen jótékony célra költse ezt az összeget a cég.

A magyarországi szervezetnél ez ugyanígy működik, ami a hazai viszonyok ismeretében nagyon haladó gyakorlatnak számít.

A cégvezetőn múlik

A Magyar Adományozói Fórum kutatásai szerint a kétszáz legnagyobb hazai vállalt közül száznak van valamilyen támogatási projektje, de még mindig kicsinek mondható idehaza ez a terület. Ennek többek között az az oka, hogy Magyarország nem számít jelentős piacnak a multik számára. Miközben sok német hátterű cégnek egyáltalán nincs CSR programja, addig a nagyobb magyar kkv-knak szinte kivétel nélkül van. A MAF felmérése alapján a TOP 200-as szektor többsége éve szinten 10-100 millió forint közötti összeget szán ilyen célokra. A Heinekennél nincs külön CSR-büdzsé, mindig az adott projekt határozza meg az összeget. A kastélyosdombói programot például 30 millió forinttal támogatják.

Scsaurszki Tamás meglátása szerint az, hogy milyen egy cég CSR-programja, leginkább azon múlik, hogy a cégvezető mennyire tartja fontosnak az. A vállalatvezetési tanácsadással foglalkozó IFUA Horváth and Partners Kft magyar tulajdonosai 2009-ben hozták létre az IFUA Nonprofit Partnert, mert a cég vezetői fontosnak érezték, hogy “valamit visszaadjanak a társadalomnak”, idézte fel Porubcsánszki Katalin ügyvezető. Az IFUA Nonprofit Partner egyfajta híd szerepet tölt be az üzleti szféra és a nonprofit szektor között.

Az üzleti világban megszerzett tudást próbálják átadni a nonprofit szervezeteknek: tanácsadást és képzéseket

(pénzügyi tervezés, stratégia alkotás) biztosítanak számukra. Többek között a Bagázs Egyesülettel, a Kézenfogva Alapítvánnyal és az SOS Gyermekfalvak Magyarországgal működtek együtt eddig.

Szakmai partnerként és programmenedzserként az IFUA dolgozott az ERSTE Alapítvány és az Európai Bizottság által finanszírozott SEEDS inkubációs programban, ami kifejezetten társadalmi vállalkozásokat fejlesztésére jött létre. Összesen 67 szervezet vett részt a programban, többségük kisebb nonprofit szervezet volt. A résztvevők szakmai képzést kaptak: például hogyan kell üzleti terveket készíteni, saját bevételeket generálni, hogyan lehet fenntartható módon fejleszteni a szervezetet. A 10 legígéretesebb projekt pénzügyi támogatást is kapott.

Kipukkadt a PR-lufi

Kovács Klára úgy látja, hogy a hazai vállalati támogatási kultúra átalakulóban van.

Nemzetközi trend, de Magyarországra is igaz, hogy a vállalatok egyre inkább valamiféle megtérülést – társadalmi változást és a vállalat számára is előnyöket – generáló forrásként tekintenek a támogatásokra. Legyen ez pénz, szolgáltatás, termék vagy a dolgozók önkéntes munkája,

- magyarázta.

Egyre pontosabban határozzák meg, hogy milyen ügyeket akarnak támogatni, hogy ezáltal is jobban megkülönböztessék magukat más cégek CSR tevékenységétől. “Kevésbé működik már az, hogy civil szervezetként elküldöm a támogatási kérelmemet 50 cégnek és majd valaki utal.” Scsaurszki Tamás szerint megvan az árnyoldala is annak, hogy a vállalatok egyre inkább már bejáratott partnerekkel és programokkal dolgoznak. Kevesebb az innováció ezáltal a CSR területén, de tagadhatatlan, hogy vége lett a kerítésfestések időszakának, amikor minden cég ezzel tudta le a társadalmi felelősségvállalást.

A dolgozóknak is egyre fontosabb szempont, mennyit tesz munkahelyük a társadalomért. Ez főleg a Y-Z generáció tagjaira igaz, jegyezte meg Porubcsánszki Katalin. Nem ritka, hogy a cégek megkérdezik munkavállalóikat, milyen ügyeket támogassanak. Elterjedt gyakorlat, hogy a társadalmi felelősségvállalás jegyében szakmai önkéntes programokat indítanak számukra.

A nemzetközi elvárások is közrejátszanak abban, hogy már kevésbé “PR-lufi” a CSR tevékenység. Ennek ellenére elterjedt vélekedés, hogy a cégek részéről a társadalmi felelősségvállalás csupán hangzatos, de valójában üres PR-szöveg. Ebben nagy szerepet játszhat, hogy sokszor olyan dolgozókat bíznak meg a CSR koordinálásával, akik eleve leterheltek, vagy nem ismerik igazán ezt a területet.

“Ezt mi is csak megerősíteni tudjuk, sajnos még mindig nincs elég szakember idehaza, aki megfelelő szakmai színvonalon lenne képes kezelni ezt a területet a vállalaton belül”

– mondta Molnár Klára. Nyugat-Európában külön részleg foglalkozik a CSR-ral, míg idehaza legtöbbször a HR-es, a PR-os vagy a sajtós kapja meg a CSR programok menedzselését. Mindez értelemszerűen kihat a projektek megvalósítására is. Scsaurszki Tamás ennek kapcsán elmesélte, hogy nemrég megkérte egyik önkéntesét, nézze végig a Magyarországon működő amerikai hátterű cégek CSR programjait. Kiderült, hogy alig lehet megtalálni, mit csinálnak ezek a cégek társadalmi felelősségvállalás címén. Kapcsolatba lépni velük pedig szinte lehetetlen volt. Ugyancsak általános tapasztalat, hogy sokszor a cégek maguk sem kommunikálják hatékonyan, hogy igenis próbálnak tenni a társadalomért.

A címlapkép illusztráció, az eredeti fotó a dél-baranyai Gilvánfán készült 2017 decemberében, az ott működő E-Tanoda program kapcsán.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Az egyik legkegyetlenebb vadászati módszert akarja eltöröltetni 25 ezer magyar
A kotorékozás ellen indított civil kezdeményezés kevesebb mint két hét alatt vált országos üggyé, miután átlépte a 25 ezer aláírást. Az aláírók azt követelik a jogalkotóktól, hogy törvényben tiltsák meg az állatok föld alatti megtámadását.


Több mint 25 ezren írták alá tíz nap alatt azt a petíciót, amely a kotorékvadászat teljes törvényi betiltását követeli Magyarországon. A kezdeményezés villámgyorsan vált országos üggyé, miután a Rókales Alapítvány útjára indította a kampányt.

Kedd délutáni adatok szerint az aláírások száma már a 25 700-at is meghaladta, derül ki a petíció oldalán. Az alapítvány május 30-án indította el a petíciót, amelyben a kotorékozásként ismert vadászati módszer megszüntetését sürgetik.

Ennek során kutyákat küldenek föld alatti üregekbe, hogy ott sarokba szorítsák, megtámadják, megöljék vagy kiűzzék a kotorékban élő állatokat.

„A kotorék nem „vadászati terep”, hanem az állatok lakóhelye, búvóhelye és a kölykök felnevelésének helyszíne.”

A szervezet szerint a föld alatti összecsapások súlyos, gyakran végzetes sérülésekkel és elhúzódó stresszel járnak mind a vadon élő állatok, mind az erre használt kutyák számára.

A vita jogi hátterét az adja, hogy míg az 1998. évi XXVIII. törvény általánosságban védi az állatokat a szükségtelen szenvedéstől, a vadászatról szóló törvény végrehajtási rendelete (79/2004. (V. 4.) FVM rendelet) kifejezetten említi a kotorékmunkát a vadászkutyák feladatai között.

A petíció pontosan ezt a jogi ellentmondást kívánja feloldani egyértelmű törvényi tiltással, mivel az aláírók szerint az állatok zárt, menekülésre alkalmatlan térben való szembekerülése önmagában felveti az állatkínzás tilalmának sérelmét.

A kezdeményezés címzettjei között szerepel az Élő Környezetért Felelős Minisztérium és az Agrár- és Élelmiszergazdasági Minisztérium is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
A Metallica hosszú előjáték után berobbantotta a Puskás Arénát – Fényképes beszámoló a dupla koncert első napjáról
A Pantera többre volt hivatott az előzenekar-státusznál, a Metallica pedig bő két órát darált, a végére időzített slágerparádéval és egy meglepetés Pokolgép-nótával.
Tóth Noémi - szmo.hu
2026. június 12.



Bő másfél évtizede már láttam a Népstadionban a Metallicát, de akkor kissé túlbecsültem a fizikumomat a pogózás hevében, és a koncert utolsó harmadáról félájultan húztak ki a biztonsági őrök. Ezúttal – letudva a hering-trolizást, majd a kapu- és szektorkereső-golgotát – az ülőhelyem biztonságából szemléltem a víztározóra vagy gigantikus macskaszőr-leszedő hengerre emlékeztető kivetítőket, amelyből nyolc darab volt összesen, miközben már szaggatott az Avatar rendesen. A svéd metálcsapat lendületesen és profin rúgta ránk az ajtót annak ellenére, hogy a körülményes bejutás miatt még csak szállingóztak az emberek. Érdekesen volt megoldva a középen körbejárható színpad, a megszokottnál szélesebb rálátást biztosítva a fellépőkre, bár így a bandák kissé elvesztek a tömegben.

Lélekben már régóta készültem az általam még sosem látott Panterára, erre pont a végtelen sorairól hírhedt büfében értek a legendás banda első riffjei. Számban a hot-dogommal ültem vissza: igazság szerint elég nehéz fejrázva enni, de még nehezebb nem fejet rázni a Panterára. A masszív tömeg mindeközben végig szivárgott befelé, a közönség harmada az előzenekarok végére sem érkezett meg. Bár még világos volt, és nem volt extra látvány sem, csupán némi füst, de odavert rendesen a mezítlábas Phil Anselmo, és – a vikingfetisizmusom miatt különös figyelemmel kísért – Zakk Wylde pedig zseniálisan tépte a húrokat. Volt némi megemlékezés a kivetítőn a 2004-ben meggyilkolt Dimebagről, de nem vitte el a fókuszt. Az I'm brokennél és a Walknál már szabályosan ordított a közönség egy része, nekem pedig nehezemre esett ülve maradni. Azért a Pantera többre volt hivatott annál, mint hogy világosban, lófráló nézők közt, még be nem állított hangosítással játsszon, de nyilván soha jobb előzenekart nem kívánhattam volna. Kivéve, hogy számomra ők egyértelműen főzenekari státuszt érdemelnek.

Miután ők lementek a színpadról, az immár látványos emberáradat hosszas hullámzásba kezdett az ülőhelyes szektorokban. A felfokozott hangulatban negyedórás késéssel berobbant a Metallica, és hirtelen életre kelt az aréna, nekem pedig az arcizmom fájdult meg a vigyorgástól, hogy úristen, hát itt vagyok! És szerencsére a Metallica idejére végre remekül szólt minden, pont optimális hangerőn.

Az immár 62 éves énekes, James Hetfield igencsak férfiasan öregszik, remek formában van, és az egész banda olyan energikus, hogy öröm nézni. Egyedül az szúrt szemet, hogy Robert Trujillo haja úgy volt befonva, mintha egy óvodás csoport nekiesett volna egy teadélutánon, de ez sem tudta elrontani a kisugárzását. A huncutul vigyorogó Kirk Hammettel karöltve olyan virtuóz játékot toltak egész este, hogy hol lúdbőröztem, hol pedig az indulatból elkövetett headbangelés bűnébe estem. A mindig vidám Lars Ulrich pedig egyszerűen nem tud úgy félreütni, hogy egyszer is zavaró legyen: emberfeletti állóképességgel és játékossággal püfölte a bőrt ezúttal is.

Ami a koncertet illeti, nem beszélhetünk hakniról, hiába 1981-ben megalakuló bandáról van szó. Itt bizony kőkemény metál ment a keménymagnak másfél órán keresztül, és csak az utolsó fél órában jött a slágerparádé. Ahogy elnéztem a lelkesedést körülöttem, nem azok voltak a Puskás Arénában többségben, akik látták a H&M-ben, hogy van ilyen póló, pedig a buli alatt kézfeltartással kiderült, hogy bizony sok az elsőbálozó. De a pogó láthatóan kiment a divatból.

A zúzda felezőjénél azért Hetfield és Trujillo megállt egy kis szusszanásnyi beszédre, aztán Rob Pokolgépet gitározott és énekelt a magyar közönségnek. Annyira édes volt, ahogy próbálta kimondani a Totális metál dalszövegét, hogy mire felfogtam, hogy mit is hallok, szabályosan meghatódtam.

James hangja egyébként ugyanúgy karcol, mint évtizedekkel ezelőtt, fantasztikus energia árad belőle, egyedül a – mobiltelefonos fényáradattal megspékelt – Nothing else matters alatt nem éreztem elég erősnek, tisztának és stabilnak, úgyhogy ezt mondanám a koncert gyenge pontjának.

A koncert végére durván beindult a buli: a Sad but true, Fuel (személyes kedvencem!), Seek and destroy és persze az ikonikus Master of Puppets alatt akkorát partiztam a székemben, hogy az ülve nyaktekerő-hajpropellerező mutatványaimért alanyi jogon egy tubus lóbalzsam járna nekem. Ekkor már bevetettek mindent, megspékelve az addigi vetítéseket: volt tűzcsóva-orgia, óriás strandlabda-csata, meg ami a csövön kifér.

Minden elismerésem a Metallicáé, hogy nyugdíjas tempó helyett több mint 2 órát játszottak üresjárat nélkül. Sőt, a végén mindenki mondott köszönőbeszédet is, valamint méltatták szép országunkat. Amikor vége lett a koncertnek, még James ördögi kacaja csengett a fülemben, és szerencsére a hazametrózás meglepően gördülékenyen ment a BKK hatékonyan terelgető kollégáinak köszönhetően. Ugyan másnapra a torokcukorkát receptre írtam fel magamnak, mivel rekedtre kiabáltam magam a refréneknél, de ikonikus este volt, az biztos.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Saját aranyérmet kapott és a sztárokkal fogott kezet a 9 éves Zsombi a BL-döntőn
Az UEFA elnökének társaságában léphetett a pályára a 9 éves Zsombi a Bajnokok Ligája-döntő díjátadóján Budapesten. A kisfiút az Amigos a gyerekekért szervezet választotta ki egy kórházi műtétje után.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. május 31.



„Szerintem a legnagyobb vágyam teljesült” – mondta az a 9 éves kisfiú, aki tegnap este az egész világ szeme láttára sétálhatott fel a Puskás Aréna gyepén felállított színpadra a Bajnokok Ligája-döntő után. Zsombi az UEFA elnökének társaságában foghatott kezet a PSG és az Arsenal sztárjaival, saját aranyérmet kapott, sőt, még a BL-serleget is megérinthette – számolt be róla az RTL Híradó.

A fiú, aki az Arsenalnak szurkolt, a svéd-magyar csatárnak, Gyökeres Viktornak magyarul gratulált. Arra a kérdésre, hogy mondott-e neki valami személyeset, Zsombi csak ennyit felelt: „Nem, csak annyit mondtam neki, hogy gratulálok, amikor elhaladt előttem.”

„Yamalnak és Mbappénak még nincs Bajnokok Ligája-érme, mint nekem” – jelentette ki magabiztosan.

Zsombi az RTL Híradónak azt is elárulta, eleinte fel sem fogta, mekkora dologban van része. „Nem tudtam, hogy ez ilyen óriási dolog, de aztán rájöttem, hogy kezet fogtam nagy sztárokkal.” A szülei végigizgulták a nagy pillanatot. „Nagyon drukkoltam, mert tudtam, hogy ő is úgy indult el otthonról, hogy nagyon izgult: jaj, mi lesz, nehogy elrontson valamit” – mondta az egyik szülő.

A fiúnak akkor esett le igazán, mi is történt vele, „amikor a tévében viszontlátta saját magát.”

A kisfiú is bevallotta, hogy mennyire lámpalázas volt. Az élmény feldolgozása még tart, olyannyira, hogy Zsombi holnap az iskolában előadást is tart majd a kalandjairól. Addig is őrzi emlékeit: egy aláírt mezt, egy tornazsákot és egy új labdát, amit azóta le sem tesz. A lehetőség egyébként nem a véletlen műve volt. Az Európai Labdarúgó-szövetség alapítványa vette fel a kapcsolatot az Amigos a gyerekekért civil szervezettel, akik már 12 éve foglalkoznak kórházban kezelt gyerekekkel. Zsombival egy műtétje után, a Bethesda Gyermekkórházban találkoztak, és nem volt kérdés, hogy őt választják a különleges feladatra.

Rajta kívül más gyerekeknek is felejthetetlen élményt nyújtott a budapesti döntő. Az UEFA hallássérült gyerekeknek is biztosított lehetőséget egy különleges jelzőrendszer segítségével, az Ezüst Cipő Foci Suliból pedig 11 fiú és egy lány labdaszedőként vehetett részt a meccsen. Mindez egybecseng az UEFA üzenetével, miszerint a labdarúgás mindenkié.

Az RTL beszámolóját Zsombi nagy kalandjáról itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Egyetlen év miatt szakíthatják el nevelőszüleitől a beteg magyar kisfiút
Egy cserháthalápi házaspár egy éve neveli a korábban intézetben élő fiút, akit betegsége miatt eddig senki sem akart befogadni. Most egy jogszabályi korlát miatt elvehetik tőlük a gyereket, ügyükben már a Mi Hazánk egyik képviselője is lépett.


Egyetlen év miatt szakíthatnak el nevelőszüleitől egy beteg kisfiút, akinek a hatóságok már amerikai örökbefogadó családot is találtak. Zsuzsa és Tamás egy éve gondoskodnak Tibiről, aki náluk talált először otthonra, miután születésétől fogva intézetben élt. Az örökbefogadását egy jogszabályi korlát akadályozza – számolt be róla a Blikk.

A cserháthalápi házaspár és a kisfiú kapcsolata akkor kezdődött, amikor a férj, Tamás abban az intézetben kezdett dolgozni, ahol Tibi élt. A férfi és a betegeskedő, magára hagyott fiú között hamar kötődés alakult ki. A pár először 2024 karácsonyán vitte haza egy napra a gyereket.

Zsuzsa szerint a találkozás annyira jól sikerült, hogy utána keresték az alkalmakat a közös időtöltésre.

„Hihetetlen, de olyan volt, mintha mindig is velünk lett volna” – emlékezett vissza.

Az intézet szakemberei is támogatták a kapcsolatot, Zsuzsa pedig elvégezte a nevelőszülői tanfolyamot. A pár átalakította a lakást, hogy a fiú otthon érezze magát. Tibi végül 2025 májusában költözhetett hozzájuk nevelőszülőként, és azóta is velük él.

A házaspár szerette volna hivatalosan is örökbe fogadni, ám ekkor szembesültek egy jogi akadállyal:

a törvény szerint az örökbefogadó és a gyermek között legfeljebb 50 év lehet a korkülönbség, ami náluk 51 év.

Az ügyet felkarolta a szintén ezen a településen élő Dócs Dávid, a Mi Hazánk országgyűlési képviselője, aki a minisztériumhoz és a szakhatósághoz fordult.

„A jelenlegi szabályozás szerint nincs kivétel a jogszabály alól, ezért írásban fordultam a minisztériumhoz és a szakhatósághoz, hogy tegyünk valamit az érdekükben” – mondta a politikus.

A képviselő szerint egyedi elbírálásra vagy törvénymódosításra lenne szükség, mert szorít az idő.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk