News here

KÖZÖSSÉG

Közösségi videóklip a kivándorolt magyarokról

Menni vagy épp maradni nehéz? - ezt kérdezi Geszti Péter elvándorlásról szóló dalában. Interjúnkból a válasza is kiderül.

Link másolása

VIDEO: Hungarian in Europe

Volt ő már annyi minden: gyermekszínész, műsorvezető, popzenész, reklámszakember, dalszövegíró, mentor. Amíg beszélgetünk, az utcán egy sürgősségi vérszállítóba belerohan egy másik autó. Péter felugrik, meg akar róla győződni, hogy a sofőrök ki tudnak szállni, hogy érkezik segítség – tenni akar. Mindegy, hogy egy balesethez kell mentőt hívni, vagy egy dallal elgondolkodtatni. Ez a legfőbb mozgatórugója, függetlenül attól, milyen címkét akasztunk rá. Most is valami új dologgal jelentkezik, ami reményei szerint gondolatokat ébreszt.

- „Hungarian in Europe” címmel június 26-tól nyilvános az a videóklip, ami hozzád kötődik és több okból is különleges. Miért is?

- Évek óta szerettem volna Sting dalát, az Englishman in New York c. szerzeményt feldolgozni, és amikor felerősödött az elvándorlási hullám, akkor rájöttem, hogy ez a téma összekapcsolható ezzel a zenével. A magyar szöveg még 2012 őszén megszületett, kértünk hozzá átdolgozási engedélyt, amit nagyon hamar meg is kaptunk. A dalt elkezdtük játszani a Gringo Sztár koncerteken, de videóklip valahogy mégsem készült hozzá – most pedig egy speciális, közösségi verzióval állunk elő. Pályázatot hirdettünk a világhálón, külföldön élő magyarokat kértünk meg arra, hogy töltsenek fel rövid videókat, amelyek bemutatják az ő ottani életüket. Sokszáz videó érkezett a felhívásra, amiből több mint 100 került be végül a klipbe.

- Mi lesz a dal sorsa? Mi a cél vele?

- A cél mindössze annyi, hogy kifejezzem a dalban, amit erről a témáról, az elvándorlásról gondolok. A refrén angolul szól, de még azok is éneklik velünk a koncerteken, akik esetleg nem értik, nem beszélnek angolul. Talán azért is szeretik, mert bár komoly a téma, az ismerősen hangzó zene egyfajta sírva vígadós hangulatot teremt.

- A dalban az van benne, amit Te gondolsz az elvándorlásról – amikor a pályázatra beérkezett képek közül válogattátok a klipbe kerülőket, akkor változott-e bármit is ez a kép a fejedben?

- Érdekes tapasztalat volt, hogy több vidám videó érkezett: mutatják azt, hogy hogyan dolgoznak, mit vacsoráznak, vagy éppen hogyan táncolnak egy város főterén. A videókhoz küldött szöveges kommentekből kiderül, hogy érzelmi értelemben legtöbbször lenyomja az embereket az, hogy külföldre kényszerültek, de az egzisztenciális helyzetük és biztonságérzetük gyakran annyival javul, hogy ezért cserébe benyelik ezt. Ami egyértelmű még: a családi közösség, a barátok sokkal jobban felértékelődnek a külföldön élők számára.

WERK_vagas-1 Több száz beérkezett videóból válogattak a vágás során

- Te éltél már külföldön hosszabb ideig?

- Nem.

- Bánod ezt, hogy ez a lehetőség kimaradt?

- Azért nem, mert nekem nagyon sokat adott ez az ország. A 2000-es évekig itt egy viruló piacgazdaság volt, egy nyiladozó kultúra, ami rácsodálkozott az új lehetőségekre, aztán elveszítette ezt a nyitottságát. Az elmúlt tíz év nekem erről a veszteségről szól. Biztos vagyok benne, hogy sokan ezért is mennek el, mert úgy érzik, hogy nem tudják kifutni azt a pályát, ami bennük van, mint lehetőség, és nemcsak azért, mert itthon nem tudnak elég pénzt keresni. Ezt a problémát én magam is érzem.

- De itt vagy. Mert itt van dolgod?

- Mert itt van dolgom, mert van egy felsőfokú magyar nyelvvizsgám. Ez is egy fontos oka annak, hogy sosem mentem el: én dalszövegíró vagyok, nekem munkaeszközöm a magyar nyelv. Egyszer volt az életemben olyan lehetőség, hogy elmenjek külföldre dolgozni, de igazából nem kapkodtam utána.

- Én viszont éltem már külföldön, és az utóbbi két évben legalább havonta kétszer megkapom a kérdést: Te miért nem mentél még el? Már csak ebből is érzem, hogy ez a téma nagyon rányomta bélyegét a mindennapjainkra. Mi volt nálad az a felismerés, amitől úgy érezted, hogy az elvándorlás kérdésköre megkerülhetetlen?

- Az, amikor az ismerősi körömből is egyre többen kezdtek elmenni. Amikor már a zenészbarátaim is azt mondták, hogy akkor ők mostantól Londonban folytatják. Amikor nekem is eszembe jutott, hogy mi lenne, ha én is, mi is, gyerekestül, gondostul...

bekuldott_FOTO Egy képkocka a beküldött sok százból

- Ennek ellenére azt nyilatkoztad korábban, hogy nem azt akarod kifejezni a dallal sem, hogy olyan rossz itt, hogy el kell innen menni, hanem hogy legyen az egy pozitívum, hogy világot látnak a fiatalok, és majd hazahozzák a tapasztalataikat.

- Ebben kell bízni, hogy ez így lesz.

- Rá lehet őket venni erre?

- Szerintem simán. A nagy részük biztos visszajönne, ha lenne elég munkahely, megfelelő fizetés, ha békén hagyná őket a politika, és lenne perspektíva abban, hogy a valódi teljesítményt díjazzák. Aki felismeri a saját képességeit, akiben van bátorság, tehetség ahhoz, hogy megvalósítsa önmagát, és nem mond le a szabad gondolkodásról, az ma itthon falakba ütközik. Mert vagy részévé válik egy pártklientúrának, és akkor nem is kell, hogy tehetséges legyen, vagy azt fogja látni, hogy nem tud érvényesülni a gazdaságban sem, mert az állam ellenségnek tartja a szabadpiaci versenyt. Amíg ez így marad, addig valóban nem fognak hazajönni a külföldön élők.

- Nemrég volt a premierje a Menjek / maradjak? c. dokumentumfilm-sorozat Londonban felvett epizódjának. A film nem foglal állást, de a végén megtudható, hogy a megkérdezett szereplők közül többen időközben hazaköltöztek – míg mások maradtak Londonban. Eldönthető kérdés ez, menni vagy maradni?

- Akkor is menni kell, ha nincs társadalmi nyomás, mert fiatalon meg kell nézni a világot, aztán hazahozni az értékes dolgokat. Probléma akkor van, ha kényszerűségből fakad, hogy el kell menni, és nem kíváncsiságból. Ezzel együtt lehet, hogy sokaknak éppen a kényszerből lett új élethelyzet jelent majd megoldást. Tíz évvel ezelőtt léptünk be az Európai Unióba – amivel megnyílt egy új lehetőség. A lengyelek például azonnal élni akartak ezzel, és tömegesen meg is indultak Nyugat-Európa felé, a magyarok akkor nem. A 2008 utáni gazdasági és politikai változások hatására viszont kényszerűségből elindultak, sokan azért, mert úgy érezték, hogy külföldön csak jobb lehet, mint idehaza. A dal voltaképp ennek a folyamatnak az érzelmi dimenziót járja be.

bekuldott_FILM_reszlet
bekuldott_FILM_reszlet3

- Nem ez az első alkalom, hogy a magyarság megélésével foglalkozol, elég a Nemzeti Vágtára, vagy az Oláh Ibolya által ismertté tett „Magyarország” c. dalra gondolni. Miért tér vissza ez a motívum újra meg újra az életedben?

- Mert arról kell dalt írni, ami foglalkoztat. Az egész életem arról szól, hogy tömeg-kulturális produkciókat hozok létre. Ezek hol dalok, hol rendezvények, hol kommunikációs kampányok. Minél inkább haladok előre az időben, egyre inkább úgy érzem, hogy nem szabad hagyni a politikának, hogy nemzeti, kulturális tartalmakat kisajátítson, egyik oldalnak sem. Egy ilyen pici, zárványszerű kultúrában, mint a miénk - egy nagyobb világvárosban többen élnek, mint egész Magyarországon -, nem megengedhető, hogy a politika a nemzeti tartalmak kisajátításával megossza az országot. A dalaim, vagy a Nemzeti Vágta épp arra akarják ráirányítani a figyelmet, amit én erről gondolok: hogy a nemzeti kultúra mindenkié, nem pedig valamelyik – akármelyik - politikai erő hitbizománya.

- Kaptál is ezért hideget-meleget, minden oldalról. Most is lehet, hogy valaki azt fogja mondani a videó kapcsán: Aha, szóval Geszti külföldre küldené a fiatalokat!

- Nem küldök, nem marasztalok, nem szidok, nem magasztalok. Csak a saját eszközeimmel élek, most épp dalt írok. Az jó kis műfaj – bemászik a fülbe. Ha azzal foglalkoznék, mit hörögnek az agymosottak, akkor soha nem jutnék semmire. Addig, amíg megvan a szabadságom arra, hogy hangot adjak a zenémmel a véleményemnek, addig megteszem, hiszen ez a dolgom. Mindig vannak szélsőségek, amelyeknek nem tetszik, amit épp csinálok, de közben az emberek többsége kíváncsi, elfogadó és normális. Csak nem szólalnak meg. Nincs hozzá zenekaruk. Vagy merszük.

A Hungarian in Europe

I don't drink coffee don’t take tea my dear

You know I’m just a broken guy

And you can hear it in my accent when I talk

I'm a Hungarian in Europe.

I wanna cruise down on the avenue

But got no cash to take a ride

The only thing I got is hope

I’m a Hungarian in Europe.

Ooh, I’m an alien, I’m a legal asian

I’m a Hungarian in Europe.

Ooh, I’m an alien, I’m a legal asian

I’m a Hungarian in Europe.

Befigyel a para, mikor a bazár bezár.

De mi kopog? A szemed. Igen, a küszöbömön áll

A kétség, vele a sötétség, és még

A tesók: a szegénység, na meg az éhség.

Snassz folt marad, ami sansz volt valaha,

A transzport bepakol, van paszport,

Oszt nagy port nem ver fel már most,

Hogy csomagol a falu, s vele csomagol a város.

Na, bye-bye, Stresszburg, lefogok egy esz-dúrt,

Veszem a kalapomat, amit a szél nem fújt el,

Kell, hogy legyen egy hely,

Hol élni igen, de halni még nem kell.

Puszta helyett marad a pasta, rőt

Egri bor helyett az Angry Bird,

Befog a nyugat, hol a kutya sem ugat meg,

Elmegyek idegenbe idegennek.

Ooh, I’m an alien, I’m a legal asian

I’m a Hungarian in Europe.

Ooh, I’m an alien, I’m a legal asian

I’m a Hungarian in Europe.

Ébren tart egy álom. Túl vagy száz határon.

Elfogyott a regiment, és kész.

Berlin, Párizs, London, hol nem vagyunk otthon?

Menni vagy épp maradni nehéz?

- Mi lehet az az összekötő kapocs, szimbólum, ami kifelé is jól kifejezi a magyarságot? Emlékezhetünk korábbi országimázsos kutatásokra, amelyekből kiderült, hogy amit mi gondolunk magunkról, az valami egészen más, mint ahogyan a külföldiek látnak minket.

- A szimbólumainkat már jórészt diszkreditálták a kádárizmustól mostanáig. Ezért szerintem a magyarokat egy dolog kötheti össze igazán: a nyelv. Ezért sem hagyható, hogy a szavainkat és gondolatainkat is kisajátítsák. Ami még összeköt minket, az a depresszionizmus, mint sajátos magyar (élet)művészeti műfaj. Ülünk itthon egy matyó hímzéses fekete dobozban, és hagyjuk, hogy elhitessék velünk, hogy az egész világ le van maradva, de minket akar megtámadni. Pedig nem. Nem vagyunk olyan érdekesek. Közben agresszívak lettünk, és elfelejtettünk nevetni. Nyomatjuk be a pálinkát és a nacionalizmust. Ezek megmentenek a gondolkodástól. Erről szól a Pálinka Sunrise című dalunk. Nacionalista az, aki lenézi a szomszéd népeket, patrióta pedig az, aki büszke a saját hazájára, és ez nagy különbség. A 89-es rendszerváltás óta nem sikerült meggyőzni a társadalmunkat arról, hogy a demokrácia – noha macerás és hektikus – mégiscsak a legbiztosabb formája annak, hogy egy közösség minél több tagja boldoguljon. Olyan sok ember maradt vagy lett szegény, hogy őket már meg sem próbálja a politika meggyőzni a bonyolult és összetett világ valódi összefüggéseiről, és jelenleg nem tud, nem is akar nekik mást adni, mint a nemzeti érzést. Ez a toxikus tünet pedig régi baj, ráment a huszadik század első fele.

- Ráadásul ehhez ma párosul egyfajta apátia is.

- Igen, akkor is, amikor egyébként indokolatlan. Sokat mondó szerintem, hogy azok az újsütetű milliárdosok, akik ma az állam jóvoltából Magyarországon hasítanak, elbújnak a nyilvánosság elől, lopakodó üzemmódban élnek, amiről nehéz elhinni, hogy felhőtlen boldogsággal jár. Milyen furcsa ország az, amelyiknek a saját elitje bujkálva, zárt kapuk mögött éli az életét, és jobbára elrejtőzik? Szegény gazdagok? Ha ők félnek a nyilvánosságtól, az átláthatóságtól, a párbeszédtől, és tulajdonképpen félnek a versenytől, akkor csoda-e, ha ez a becsukódás átragad a kevésbé tehetősekre?

- Benned nincs semmilyen félelem?

- Félelem az értelmetlen élettől van csak. Attól, hogy nem lehetünk azok, akik szeretnénk, és hogy nem úgy élünk, ahogy élhetnénk.

IMG_9976

- Eljöhet az a pont, amikor azt mondod, hogy nincs értelme újabb projektbe kezdeni?

- Eljöhet, de nem erre készülök. Mindig optimistán tekintettem a jövőbe, mert azt láttam, hogy a befektetett munka meghozza gyümölcsét. Hogy ha tisztességesen játszunk, és komoly erőfeszítéseket teszünk, akkor annak van eredménye. Hogy az emberek egyenlőnek születnek, de nem egyformák, és mindenki másra hivatott. Jó ideig olyan demokratikus világ felé haladtunk, ahol ezt természetes módon elismerte a gazdaság, a kultúra és még a politika is – de ezek az idők elmúltak.

- A világhírű szociálpszichológus, Philip Zimbardo néhány napja nyilatkozta portálunknak, hogy ő optimistán hisz abban, hogy a Hősök Tere kezdeményezéssel sikerül felráznia a magyarokat. Van rá esélye?

- Bízom benne. Az ARC kiállításokon keresztül is érzem, hogy a civil szféra most kezd éledezni, hogy jól ráléptek a torkára. Bízni kell abban, hogy egy társadalom nem fekteti magát folyamatosan két vállra, és hogy igaz a dal, amely szerint a változás nem más, mint hogy „eljőnek más miatt cselekvő és másként cselekvő sosevolt emberek.”

Ha érdekes volt ez a cikk, nyomj egy lájkot!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Nagyon szeretnénk, hogy több kerekesszékes ember csatlakozzon a Tescóhoz”
A Tesco számára a sokszínűség jóval több, mint hangzatos szlogen.

Link másolása

A Tesco számára a sokszínűség jóval több, mint hangzatos szlogen. A kiskereskedelmi vállalatnál mindenkit szívesen látnak – legyen szó fiatalokról vagy idősekről, etnikai kisebbségekről vagy épp fogyatékkal élő emberekről. Ezt tükrözi a cég idén másodjára kiadott Sokszínűségi jelentése is, amelyben adatokkal alátámasztva mutatják be, hogyan törekednek el- és befogadó munkahellyé válni. Sikerükről nem csupán az elnyert díjak tanúskodnak, hanem az is, hogy a náluk dolgozók 85 százaléka úgy érzi, önmaga lehet a cégnél.

A fogyatékkal élők helyzete még ma sem könnyű a hazai munkaerőpiacon. A munkaképes korúak több mint 7 százaléka sorolja magát ebbe a csoportba, amely továbbra is alulfoglalkoztatott a hasonló korú munkavállalókhoz képest.

„Igazi büszkeség a Tesco számára, hogy csak az idén 96 megváltozott munkaképességű kolléga csatlakozott az áruházi csapatainkhoz” – mondja Szigeti Barbara, a Tesco Magyarország HR-vezetője. Jelenleg is több mint 100 nyitott munkakör érhető el a fogyatékkal élő emberek számára. De hogyan szólíthatják meg a leghatékonyabban az érintett álláskeresőket?

Barbara azt mondja, hogy ennek érdekében először felülvizsgálták a toborzási folyamatokat és a használt hirdetési csatornákat. Idén kezdték meg az együttműködést az „Érték vagy!” portállal és több támogató szervezettel is. Emellett dedikált toborzó partnert bíztak meg a feladattal, és speciális állásbörzéken is részt vettek.

Ami pedig a fogyatékkal élők szervezeten belüli támogatását illeti, a Tesco nagyköveti programot indított az áruházvezetők és régióvezetők részvételével, akik garantálják a kezdeményezés hitelességét.

A nagykövetek képviselik a saját régiójukban a programot és annak eredményeit is.

Szigeti Barbara

„A résztvevőkkel havi online egyeztetéseket tartunk, és szeptemberben volt az első egész napos workshopunk. Itt azt is kimondtuk, hogy a megváltozott munkaképességűek számának növelésével nem csupán egy kvótát szeretnénk teljesíteni” – emeli ki a HR-vezető. Hogyan tudnak ennek megfelelően támogató közeget biztosítani a gyakorlatban?

A Tescónál jelenleg egy speciális, akadálymentes beillesztési programon dolgoznak az újonnan belépő, megváltozott munkaképességű kollégák számára. Ezenkívül együttműködnek olyan szervezetekkel, amelyek érzékenyítő tréningeket tartanak a vezetőknek és a toborzási partnereknek. Minden vezető részt vesz továbbá a Sokszínű pszichológiai biztonság tréningen, ahol találkozhatnak egy-egy megváltozott munkaképességű személlyel.

„Hisszük, hogy mindenki képes valamilyen feladatot 100 százalékosan ellátni, csak türelemre van szükség ahhoz, hogy ezeket azonosítsuk. Sok siket kollégánk van áruházi munkatárs munkakörben. Az autista munkatársak a saját maguk által kialakított munkamódszerek szerint tartják rendben területüket, amire rendkívül büszkék.

Nagyon szeretnénk, ha több kerekesszékes ember csatlakozna a Tescóhoz: mind az áruházakban, mind a központi irodánkban szívesen látjuk őket. A központi irodát már 2019-ben akadálymentessé tettük, és szerencsére a legtöbb hipermarketünk is képes kerekesszékes munkavállalókat fogadni” – fűzi hozzá Szigeti Barbara.

Új generációt nevelnek ki a kereskedelemben

A Tesco nem csupán áruházláncként játszik fontos szerepet a hazai gazdaságban. Az elmúlt években ugyanis Magyarország egyik legnagyobb kereskedelmi szakképző helyévé is vált, és idén már 96 intézménnyel működik együtt.

Bár a szakképzést választók száma országos szinten csökken, a Tescónak így is sikerül évről-évre növelnie a tanulók számát, így 2022-ben minden harmadik kereskedőnek tanuló fiatal a Tescót választotta szakképző helyéül.

Szeptembertől már 970 tanuló vesz részt a Tesco Akadémia duális képzési programjában, az összlétszám pedig ebben a tanévben eléri a 1500 főt.

„Az elmúlt év alatt a képesített oktatóink száma megháromszorozódott, így már 313 gyakorlati oktatóval várjuk a tanulókat. A jövőbeli célunk, hogy minden tizedik végzős a Tescónál kezdje el a karrierjét a kereskedelemben, akár mint áruházi munkatárs, akár mint a jövő vezetője” – mondja Balogh Csaba, a Tesco Akadémia vezetője.

Balogh Csaba

Az itt végzett és itt is dolgozó, pályakezdő munkavállalók közé tartozik Varga Zsófia is, aki két évet töltött el szakmai gyakorlatos tanulóként a balassagyarmati áruházban. 

„Mindenképpen itt szerettem volna elhelyezkedni az iskola után, amit jeleztem is az áruházvezetőmnek, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen magas pozícióban kapok lehetőséget, hogy bizonyítsak és tovább fejlődhessek. Nagyon várom már az új kihívásokat” – meséli.

A kereskedelem mint szakma felértékelődött a pandémia után: biztonságos megélhetést nyújt, mert élelmiszerre minden magyar embernek szüksége van. Az új generáció pedig szép számban képviselteti magát, hiszen a munkavállalók több mint tizede 18 és 24 év közötti.

„Jelenleg – a munkavállalóink családjában – összesen hétezer ‘tescós gyerekünk’ van. Ahogy nőnek, egyre több kollégánk gyermeke csatlakozik először diákmunkásként, majd a tanulmányai befejeztével belép a vállalathoz. Több olyan munkatársunk van, akinek a gyermeke is a vállalatnál dolgozik az irodában, áruházi gyakornokként vagy akár a szülővel együtt, egyazon üzletben, ugyanolyan munkakörben” – teszi hozzá a Tesco Akadémia vezetője.

A kisebbség felkarolása is a sokszínűség része

„Szeretnénk, ha mindenki úgy érezné, hogy a Tescónál szívesen látják. Ezért kapcsolatokat építünk a perifériára szorult roma népesség álláskeresőivel is, akik körében aránytalanul magas a munkanélküliség."

„Hisszük, hogy a roma fiatalok képzésének támogatásával valós kitörési lehetőséget biztosítunk” – mondja Szigeti Barbara.

A Tesco mentoráltjai közé tartozik például a Romaster programban részt vett Szanyi Vivien is, aki a Debreceni Egyetem Élelmiszerbiztonsági és minőségi mérnök mesterképzését is elvégezte. Vivient Balogh Csaba a Tesco részéről két féléven keresztül mentorálta. A fiatal nő szakmai ösztöndíjban is részesült, mikrobiológus konzulense segítségével a mandulák penészgomba-szennyezettségét vizsgálta. Vivien a budaörsi központi irodában is eltöltött egy-egy szakmai napot, ahol megismerhette az élelmiszeripar kereskedelmi részét. Végül jeles átlaggal végzett, és tanulmányai befejeztével nagy örömére hamar állást is kapott Kisvárdán a MasterGoodban mint minőségirányítási asszisztens. 

„A szakképzéses tanulók jelentős része roma származású fiatal. Közülük sokan nehéz körülmények között vagy nevelőszülőknél élnek. Sok energiát fordítunk arra, hogy támogatásunkkal valódi jövőképet találjanak maguknak. Bár sokan hiányzás miatt kihullanak már az első évben, jó érzés azt látni, hogy odafigyeléssel, be- és elfogadó attitűddel képesek vagyunk támogatni sokukat abban, hogy megtalálják helyüket a munkaerőpiacon és az életben” – teszi hozzá Koós Zoltán, a kisvárdai Tesco áruházvezetője.

A nemi egyenlőség sem csupán egy szlogen

A Tescónál a pályakezdőktől a nyugdíjazás előtt állókig minden korosztály képviselteti magát. A foglalkoztatottak 15 százaléka 55 év feletti, és nagyrészük nő. Ezt figyelembe véve indította el a vállalat menopauzaprogramját is, hogy támogatni és edukálni tudja a több mint 2 ezer érintett hölgy kollégát, valamint a velük együtt dolgozókat.

„Olyan kiskereskedelmi vállalat vagyunk, ahol hagyományosan több a nő, mint a férfi – jelenleg a nálunk foglalkoztatottak 67 százaléka nő. A vállalati kultúránkat ennek megfelelően kell alakítanunk: megfelelni a nőknek, ugyanakkor pedig befogadóan kezelni a férfiakat is. Ide sorolható például, hogy évek óta két hét, 100 százalékban fizetett szabadságot biztosítunk az újdonsült apukáknak”

– mondja a HR-vezető.

Ugyan a felsővezetők körében még mindig kevesebben vannak a nők, itt is történt előrelépés, tavaly ugyanis női igazgatósági tag csatlakozott a csapathoz. Ezzel együtt még mindig vannak kifejezetten férfias pozíciók. A munkakör komplexitása miatt például kevesebb a női hipermarketvezető, és az ő életkoruk is 45 év körül van. A férfiak fiatalabb korban tudják ugyanezt a karriercélt elérni, amit a nőknél a gyermekvállalás miatt kiesett évek is nehezítenek. Emellett az informatika és a pénzügy területén is többségben vannak a férfiak, de – a munka fizikai nehézsége miatt – házhozszállítási munkára is szinte kizárólag férfiak jelentkeznek.

A következő év során a Tesco az áruházvezetői állományra szeretné fordítani a figyelmét, és minden eszközzel támogatni a tehetséges nők továbblépését például a nagyobb méretű áruházak vezetése felé. Jó példa erre Borka Nikoletta karrierútja, aki a Fogarasi úti Tescóban áruházvezető:

Borka Nikoletta

„Amikor 2011-ben készletes pozícióban csatlakoztam, még aktív sportoló voltam. Minden vezetőm rendkívül támogatóan kezelte a felkészülési időszakomat, de ami még fontosabb, büszkék voltak az eredményeimre és az oda vezető utamra. Anyaként szeretnék példát mutatni a lányaimnak, hogy az életünk különböző szerepei nem zárják ki egymást. A vállalat rendkívül rugalmas és kompromisszumkész lehetőségeket kínál, hogy ezt meg tudjuk élni, ki tudjunk teljesedni." 

A befogadó vállalati kultúrát a külsősök is értékelik: a Tesco az elmúlt év során összesen hat különböző elismerést nyert el ezen a területen, köztük például a „Kívül-belül sokszínű vállalat” díját az Open Minded Companies Awardon, illetve Az Év Boltja díjat Az Év Munkáltatója kategóriában.

Nem csoda hát, hogy a Tesco a munkavállalók körében végzett közvélemény-kutatáson is jól teljesített, akik 85 százaléka érzi úgy, hogy önmaga lehet a cégnél, és nem kell előítéletektől tartania, míg a kollégák 87 százaléka vallja, hogy a Tesco befogadó munkahely.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
51 év után találkozhatott újra a családjával a csecsemőként elrabolt amerikai nő
A bébiszitter vitte el a kislányt, ezután a család fél évszázadon át nem hallott róla.

Link másolása

Újra együtt lehet a családjával az az amerikai nő, akit több mint 50 évvel ezelőtt raboltak el, még csecsemőként - írja a Guardian.

Melissa Highsmith alig volt egyéves 1971-ben, amikor a texasi Fort Worthben édesanyja, Alta Apantenco újsághirdetést adott fel, amelyben bébiszittert keresett. A nő egyedül nevelte a kislányát, ezért szüksége volt valakire, aki vigyáz a kicsire, amíg ő dolgozik.

Apatenco végzetes hibát követett el, amikor felvett egy nőt bébiszitternek anélkül, hogy személyesen találkozott volna vele: a bébiszitter elrabolta Melissát, az anya pedig fél évszázadon át nem hallott a lányáról.

A család folyamatosan kereste a lányt, sőt minden novemberben születésnapi partit tartottak neki. A közelmúltban megalakult a Finding Melissa Highsmith (Melissa Highsmith megtalálása) Facebook-oldal. Szeptemberben Highsmith szerettei névtelenül kaptak egy tippet, hogy a nő Charleston környékén tartózkodik, ami több mint 1700 kilométerre van Fort Worth-től.

Végül egy DNS-teszt be is bizonyította, hogy bizony az 51 éves nő az egykor elveszett Melissa.

Képeken a megható találkozás:

A család közleménye szerint Melissa édesanyja, édesapja, Jeffrie Highsmith és testvérei - Garner, Sharon Highsmith, Rebecca Del Bosque és Jeff Highsmith - mindannyian egy egyszerű üzenetet fogalmaztak meg az eltűnt szeretteiket kereső emberek számára:

„Soha ne adjátok fel! Kövessetek minden nyomot!”

Melissa nővére, Sharon állítása szerint nem tudta abbahagyni a sírást, annyira boldog volt, amikor a húga előkerült. Anyjuk egész életében szenvedett a bűntudattól, sőt meg is gyanúsították azzal, hogy megölte saját lányát, így Sharon és testvérei különösen örülnek elveszett nővérüknek.

„Anyám a lehető legtöbbet tette meg a rendelkezésére álló korlátozott eszközökkel, nem kockáztathatta, hogy kirúgják, ezért megbízott abban, aki azt mondta, hogy vigyáz a gyermekére. Hálás vagyok... anyámat sikerült igazolni”

- mondta Sharon.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
655 grammal született csodababa kapcsolta fel az edinburgh-i gyermekkórház karácsonyi fényeit
Hectornak mindössze egy-két napot jósoltak az orvosok, de szülei nem adták fel a reményt.

Link másolása

A 655 grammal született csodababa felkapcsolta a karácsonyi fényeket abban az edinburgh-i gyermekkórházban, ahol közel 300 napot töltött születése után. Hector Tully 23 hetes koraszülöttként jött világra. Az orvosok mindössze egy-két napot jósoltak neki, azonban most egy évvel később már otthon töltheti a karácsonyt - írja a Wales Online.

Hector tavaly november 12-én született és számos orvosi komplikációval küzdött, köztük az agyvérzés miatt kialakult vízfejűséggel, krónikus tüdőbetegséggel, retinopátiával, tápszondával és központi alvási apnoéval. A szülők, Marie Clare és Angus felkészültek arra, hogy bármikor elveszíthetik babájukat.

„Életének első két hónapjában csak arra koncentráltunk, hogy eljussunk a reggelig, aztán az estéig, és imádkoztunk, hogy túlélje. 161 napot töltött a Simpsons újszülött-osztályon, majd 98 napot az edinburgh-i gyermekkórházban, ez idő alatt 15 műtéten esett át”

- mesélte Hector édesanyja.

Ugyan áprilisban hazavihették Hectort, a szülők mégsem nyugodhattak meg teljesen: szeptemberig 25 alkalommal jártak a sürgősségin. Az anya szerint azonban idén végre olyan közös karácsonyuk lehet, ami tavaly elképzelhetetlen volt.

Hector jelképesen megnyomhatta a nagy piros gombot, amely felkapcsolta a 6 méter magas karácsonyfát és a kórház környékét díszítő fényeket.

Hector ünnepélyesen felkapcsolta a fényeket szüleivel és a róla gondoskodó nővérekkel

„Az a gondoskodás és szeretet, amelyet a gyermekkórházban mindenki tanúsított irántunk, kivételes volt. Az orvosok, a nővérek, a házi gondozók, a jótékonysági szervezet, mindenki hatalmas szerepet játszott utunkban. Nekik köszönhetjük, hogy Hector itt van velünk most karácsonykor”

- tette hozzá elérzékenyülve az édesanya.

A szülők szerint nagy megtiszteltetés, hogy Hector kapcsolhatta fel a fényeket, hiszen életük már szorosan összefonódott az edinburgh-i gyermekkórházzal és a támogató jótékonysági szervezettel. Marie Clare és Angus már a kezdetekkor eldöntötték, hogy akár egy napot, akár 100 napot tölthetnek kisfiukkal, akkor is emlékezetessé teszik azt. Egy évvel később pedig végre egy családként ünnepelhetnek.

Pippa Johnston, az edinburgh-i gyermekkórház jótékonysági szervezetének igazgatója is részt vett a fénygyújtáson.

„Szeretnénk hatalmas köszönetet mondani Hectornak és csodálatos családjának, amiért segítettek emlékezetessé tenni a kórház karácsonyi fénygyújtását. Ők egy figyelemre méltó család, Hector pedig a szó minden értelmében egy hős”

- mondta Pippa.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
Idén is hagyj el egy mikuláscsomagot – mosolyt csalhatsz valaki arcára
Tedd szebbé mások napját akár egy egészen apró ajándékkal.
Fotó: Northfoto - szmo.hu
2022. december 02.


Link másolása

[caption id="attachment_1933446" align="alignnone" width="2560"]

Idén is meghirdetésre kerül a „Hagyj el egy mikuláscsomagot” országos kezdeményezés.

Az esemény lényege, hogy december 6-án szebbé tegyük valaki napját, mosolyt csaljunk valaki arcára. Az esemény leírásában a szervezők pontos instrukciót adnak arra nézvést, hogyan tehetjük ezt meg.

„Készíts egy csomagot és hagyd el a parkban egy padon, buszon vagy vonaton, orvosi váróban, vagy a hivatali folyosó ablakpárkányán, az oviban, a suliban, a bolt mellett, a játszótéren – bárhol, ahol sokszor megfordulsz, ahol sok ember jár és ahol megtalálhatják.

A csomagra írj egy rövid üzenetet pl: "Én egy elhagyott csomag vagyok. Azért hagytak el, hogy szebbé tegyem a napodat. Vigyél haza!" A megtalált csomagról tölts fel egy képet a Hagyj el egy mikuláscsomagot 2022 facebook eseményhez.”

Az elmúlt négy évben közel 20.000 mikuláscsomagot hagytak el az akcióhoz csatlakozók. Idén eddig, több mint 200 településről érkezett visszajelzés az akcióra. A csatlakozó településekről készült térkép ide kattintva érhető el.

Az eseményről további részleteket EZEN A LINKEN találhattok.


Link másolása
KÖVESS MINKET: