KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Közösségi videóklip a kivándorolt magyarokról

Menni vagy épp maradni nehéz? - ezt kérdezi Geszti Péter elvándorlásról szóló dalában. Interjúnkból a válasza is kiderül.


VIDEO: Hungarian in Europe

Volt ő már annyi minden: gyermekszínész, műsorvezető, popzenész, reklámszakember, dalszövegíró, mentor. Amíg beszélgetünk, az utcán egy sürgősségi vérszállítóba belerohan egy másik autó. Péter felugrik, meg akar róla győződni, hogy a sofőrök ki tudnak szállni, hogy érkezik segítség – tenni akar. Mindegy, hogy egy balesethez kell mentőt hívni, vagy egy dallal elgondolkodtatni. Ez a legfőbb mozgatórugója, függetlenül attól, milyen címkét akasztunk rá. Most is valami új dologgal jelentkezik, ami reményei szerint gondolatokat ébreszt.

- „Hungarian in Europe” címmel június 26-tól nyilvános az a videóklip, ami hozzád kötődik és több okból is különleges. Miért is?

- Évek óta szerettem volna Sting dalát, az Englishman in New York c. szerzeményt feldolgozni, és amikor felerősödött az elvándorlási hullám, akkor rájöttem, hogy ez a téma összekapcsolható ezzel a zenével. A magyar szöveg még 2012 őszén megszületett, kértünk hozzá átdolgozási engedélyt, amit nagyon hamar meg is kaptunk. A dalt elkezdtük játszani a Gringo Sztár koncerteken, de videóklip valahogy mégsem készült hozzá – most pedig egy speciális, közösségi verzióval állunk elő. Pályázatot hirdettünk a világhálón, külföldön élő magyarokat kértünk meg arra, hogy töltsenek fel rövid videókat, amelyek bemutatják az ő ottani életüket. Sokszáz videó érkezett a felhívásra, amiből több mint 100 került be végül a klipbe.

- Mi lesz a dal sorsa? Mi a cél vele?

- A cél mindössze annyi, hogy kifejezzem a dalban, amit erről a témáról, az elvándorlásról gondolok. A refrén angolul szól, de még azok is éneklik velünk a koncerteken, akik esetleg nem értik, nem beszélnek angolul. Talán azért is szeretik, mert bár komoly a téma, az ismerősen hangzó zene egyfajta sírva vígadós hangulatot teremt.

- A dalban az van benne, amit Te gondolsz az elvándorlásról – amikor a pályázatra beérkezett képek közül válogattátok a klipbe kerülőket, akkor változott-e bármit is ez a kép a fejedben?

- Érdekes tapasztalat volt, hogy több vidám videó érkezett: mutatják azt, hogy hogyan dolgoznak, mit vacsoráznak, vagy éppen hogyan táncolnak egy város főterén. A videókhoz küldött szöveges kommentekből kiderül, hogy érzelmi értelemben legtöbbször lenyomja az embereket az, hogy külföldre kényszerültek, de az egzisztenciális helyzetük és biztonságérzetük gyakran annyival javul, hogy ezért cserébe benyelik ezt. Ami egyértelmű még: a családi közösség, a barátok sokkal jobban felértékelődnek a külföldön élők számára.

WERK_vagas-1 Több száz beérkezett videóból válogattak a vágás során

- Te éltél már külföldön hosszabb ideig?

- Nem.

- Bánod ezt, hogy ez a lehetőség kimaradt?

- Azért nem, mert nekem nagyon sokat adott ez az ország. A 2000-es évekig itt egy viruló piacgazdaság volt, egy nyiladozó kultúra, ami rácsodálkozott az új lehetőségekre, aztán elveszítette ezt a nyitottságát. Az elmúlt tíz év nekem erről a veszteségről szól. Biztos vagyok benne, hogy sokan ezért is mennek el, mert úgy érzik, hogy nem tudják kifutni azt a pályát, ami bennük van, mint lehetőség, és nemcsak azért, mert itthon nem tudnak elég pénzt keresni. Ezt a problémát én magam is érzem.

- De itt vagy. Mert itt van dolgod?

- Mert itt van dolgom, mert van egy felsőfokú magyar nyelvvizsgám. Ez is egy fontos oka annak, hogy sosem mentem el: én dalszövegíró vagyok, nekem munkaeszközöm a magyar nyelv. Egyszer volt az életemben olyan lehetőség, hogy elmenjek külföldre dolgozni, de igazából nem kapkodtam utána.

- Én viszont éltem már külföldön, és az utóbbi két évben legalább havonta kétszer megkapom a kérdést: Te miért nem mentél még el? Már csak ebből is érzem, hogy ez a téma nagyon rányomta bélyegét a mindennapjainkra. Mi volt nálad az a felismerés, amitől úgy érezted, hogy az elvándorlás kérdésköre megkerülhetetlen?

- Az, amikor az ismerősi körömből is egyre többen kezdtek elmenni. Amikor már a zenészbarátaim is azt mondták, hogy akkor ők mostantól Londonban folytatják. Amikor nekem is eszembe jutott, hogy mi lenne, ha én is, mi is, gyerekestül, gondostul...

bekuldott_FOTO Egy képkocka a beküldött sok százból

- Ennek ellenére azt nyilatkoztad korábban, hogy nem azt akarod kifejezni a dallal sem, hogy olyan rossz itt, hogy el kell innen menni, hanem hogy legyen az egy pozitívum, hogy világot látnak a fiatalok, és majd hazahozzák a tapasztalataikat.

- Ebben kell bízni, hogy ez így lesz.

- Rá lehet őket venni erre?

- Szerintem simán. A nagy részük biztos visszajönne, ha lenne elég munkahely, megfelelő fizetés, ha békén hagyná őket a politika, és lenne perspektíva abban, hogy a valódi teljesítményt díjazzák. Aki felismeri a saját képességeit, akiben van bátorság, tehetség ahhoz, hogy megvalósítsa önmagát, és nem mond le a szabad gondolkodásról, az ma itthon falakba ütközik. Mert vagy részévé válik egy pártklientúrának, és akkor nem is kell, hogy tehetséges legyen, vagy azt fogja látni, hogy nem tud érvényesülni a gazdaságban sem, mert az állam ellenségnek tartja a szabadpiaci versenyt. Amíg ez így marad, addig valóban nem fognak hazajönni a külföldön élők.

- Nemrég volt a premierje a Menjek / maradjak? c. dokumentumfilm-sorozat Londonban felvett epizódjának. A film nem foglal állást, de a végén megtudható, hogy a megkérdezett szereplők közül többen időközben hazaköltöztek – míg mások maradtak Londonban. Eldönthető kérdés ez, menni vagy maradni?

- Akkor is menni kell, ha nincs társadalmi nyomás, mert fiatalon meg kell nézni a világot, aztán hazahozni az értékes dolgokat. Probléma akkor van, ha kényszerűségből fakad, hogy el kell menni, és nem kíváncsiságból. Ezzel együtt lehet, hogy sokaknak éppen a kényszerből lett új élethelyzet jelent majd megoldást. Tíz évvel ezelőtt léptünk be az Európai Unióba – amivel megnyílt egy új lehetőség. A lengyelek például azonnal élni akartak ezzel, és tömegesen meg is indultak Nyugat-Európa felé, a magyarok akkor nem. A 2008 utáni gazdasági és politikai változások hatására viszont kényszerűségből elindultak, sokan azért, mert úgy érezték, hogy külföldön csak jobb lehet, mint idehaza. A dal voltaképp ennek a folyamatnak az érzelmi dimenziót járja be.

bekuldott_FILM_reszlet
bekuldott_FILM_reszlet3

- Nem ez az első alkalom, hogy a magyarság megélésével foglalkozol, elég a Nemzeti Vágtára, vagy az Oláh Ibolya által ismertté tett „Magyarország” c. dalra gondolni. Miért tér vissza ez a motívum újra meg újra az életedben?

- Mert arról kell dalt írni, ami foglalkoztat. Az egész életem arról szól, hogy tömeg-kulturális produkciókat hozok létre. Ezek hol dalok, hol rendezvények, hol kommunikációs kampányok. Minél inkább haladok előre az időben, egyre inkább úgy érzem, hogy nem szabad hagyni a politikának, hogy nemzeti, kulturális tartalmakat kisajátítson, egyik oldalnak sem. Egy ilyen pici, zárványszerű kultúrában, mint a miénk - egy nagyobb világvárosban többen élnek, mint egész Magyarországon -, nem megengedhető, hogy a politika a nemzeti tartalmak kisajátításával megossza az országot. A dalaim, vagy a Nemzeti Vágta épp arra akarják ráirányítani a figyelmet, amit én erről gondolok: hogy a nemzeti kultúra mindenkié, nem pedig valamelyik – akármelyik - politikai erő hitbizománya.

- Kaptál is ezért hideget-meleget, minden oldalról. Most is lehet, hogy valaki azt fogja mondani a videó kapcsán: Aha, szóval Geszti külföldre küldené a fiatalokat!

- Nem küldök, nem marasztalok, nem szidok, nem magasztalok. Csak a saját eszközeimmel élek, most épp dalt írok. Az jó kis műfaj – bemászik a fülbe. Ha azzal foglalkoznék, mit hörögnek az agymosottak, akkor soha nem jutnék semmire. Addig, amíg megvan a szabadságom arra, hogy hangot adjak a zenémmel a véleményemnek, addig megteszem, hiszen ez a dolgom. Mindig vannak szélsőségek, amelyeknek nem tetszik, amit épp csinálok, de közben az emberek többsége kíváncsi, elfogadó és normális. Csak nem szólalnak meg. Nincs hozzá zenekaruk. Vagy merszük.

A Hungarian in Europe

I don't drink coffee don’t take tea my dear

You know I’m just a broken guy

And you can hear it in my accent when I talk

I'm a Hungarian in Europe.

I wanna cruise down on the avenue

But got no cash to take a ride

The only thing I got is hope

I’m a Hungarian in Europe.

Ooh, I’m an alien, I’m a legal asian

I’m a Hungarian in Europe.

Ooh, I’m an alien, I’m a legal asian

I’m a Hungarian in Europe.

Befigyel a para, mikor a bazár bezár.

De mi kopog? A szemed. Igen, a küszöbömön áll

A kétség, vele a sötétség, és még

A tesók: a szegénység, na meg az éhség.

Snassz folt marad, ami sansz volt valaha,

A transzport bepakol, van paszport,

Oszt nagy port nem ver fel már most,

Hogy csomagol a falu, s vele csomagol a város.

Na, bye-bye, Stresszburg, lefogok egy esz-dúrt,

Veszem a kalapomat, amit a szél nem fújt el,

Kell, hogy legyen egy hely,

Hol élni igen, de halni még nem kell.

Puszta helyett marad a pasta, rőt

Egri bor helyett az Angry Bird,

Befog a nyugat, hol a kutya sem ugat meg,

Elmegyek idegenbe idegennek.

Ooh, I’m an alien, I’m a legal asian

I’m a Hungarian in Europe.

Ooh, I’m an alien, I’m a legal asian

I’m a Hungarian in Europe.

Ébren tart egy álom. Túl vagy száz határon.

Elfogyott a regiment, és kész.

Berlin, Párizs, London, hol nem vagyunk otthon?

Menni vagy épp maradni nehéz?

- Mi lehet az az összekötő kapocs, szimbólum, ami kifelé is jól kifejezi a magyarságot? Emlékezhetünk korábbi országimázsos kutatásokra, amelyekből kiderült, hogy amit mi gondolunk magunkról, az valami egészen más, mint ahogyan a külföldiek látnak minket.

- A szimbólumainkat már jórészt diszkreditálták a kádárizmustól mostanáig. Ezért szerintem a magyarokat egy dolog kötheti össze igazán: a nyelv. Ezért sem hagyható, hogy a szavainkat és gondolatainkat is kisajátítsák. Ami még összeköt minket, az a depresszionizmus, mint sajátos magyar (élet)művészeti műfaj. Ülünk itthon egy matyó hímzéses fekete dobozban, és hagyjuk, hogy elhitessék velünk, hogy az egész világ le van maradva, de minket akar megtámadni. Pedig nem. Nem vagyunk olyan érdekesek. Közben agresszívak lettünk, és elfelejtettünk nevetni. Nyomatjuk be a pálinkát és a nacionalizmust. Ezek megmentenek a gondolkodástól. Erről szól a Pálinka Sunrise című dalunk. Nacionalista az, aki lenézi a szomszéd népeket, patrióta pedig az, aki büszke a saját hazájára, és ez nagy különbség. A 89-es rendszerváltás óta nem sikerült meggyőzni a társadalmunkat arról, hogy a demokrácia – noha macerás és hektikus – mégiscsak a legbiztosabb formája annak, hogy egy közösség minél több tagja boldoguljon. Olyan sok ember maradt vagy lett szegény, hogy őket már meg sem próbálja a politika meggyőzni a bonyolult és összetett világ valódi összefüggéseiről, és jelenleg nem tud, nem is akar nekik mást adni, mint a nemzeti érzést. Ez a toxikus tünet pedig régi baj, ráment a huszadik század első fele.

- Ráadásul ehhez ma párosul egyfajta apátia is.

- Igen, akkor is, amikor egyébként indokolatlan. Sokat mondó szerintem, hogy azok az újsütetű milliárdosok, akik ma az állam jóvoltából Magyarországon hasítanak, elbújnak a nyilvánosság elől, lopakodó üzemmódban élnek, amiről nehéz elhinni, hogy felhőtlen boldogsággal jár. Milyen furcsa ország az, amelyiknek a saját elitje bujkálva, zárt kapuk mögött éli az életét, és jobbára elrejtőzik? Szegény gazdagok? Ha ők félnek a nyilvánosságtól, az átláthatóságtól, a párbeszédtől, és tulajdonképpen félnek a versenytől, akkor csoda-e, ha ez a becsukódás átragad a kevésbé tehetősekre?

- Benned nincs semmilyen félelem?

- Félelem az értelmetlen élettől van csak. Attól, hogy nem lehetünk azok, akik szeretnénk, és hogy nem úgy élünk, ahogy élhetnénk.

IMG_9976

- Eljöhet az a pont, amikor azt mondod, hogy nincs értelme újabb projektbe kezdeni?

- Eljöhet, de nem erre készülök. Mindig optimistán tekintettem a jövőbe, mert azt láttam, hogy a befektetett munka meghozza gyümölcsét. Hogy ha tisztességesen játszunk, és komoly erőfeszítéseket teszünk, akkor annak van eredménye. Hogy az emberek egyenlőnek születnek, de nem egyformák, és mindenki másra hivatott. Jó ideig olyan demokratikus világ felé haladtunk, ahol ezt természetes módon elismerte a gazdaság, a kultúra és még a politika is – de ezek az idők elmúltak.

- A világhírű szociálpszichológus, Philip Zimbardo néhány napja nyilatkozta portálunknak, hogy ő optimistán hisz abban, hogy a Hősök Tere kezdeményezéssel sikerül felráznia a magyarokat. Van rá esélye?

- Bízom benne. Az ARC kiállításokon keresztül is érzem, hogy a civil szféra most kezd éledezni, hogy jól ráléptek a torkára. Bízni kell abban, hogy egy társadalom nem fekteti magát folyamatosan két vállra, és hogy igaz a dal, amely szerint a változás nem más, mint hogy „eljőnek más miatt cselekvő és másként cselekvő sosevolt emberek.”

Ha érdekes volt ez a cikk, nyomj egy lájkot!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„A kisfiú csak azt nézte, hogy van-e a táskámban ennivaló” – L. Ritók Nóra a mélyszegénységről
L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány vezetője kendőzetlen őszinteséggel beszél arról, milyen esélyekkel indulnak a mélyszegénységben élő gyerekek és miért olyan nehéz kitörni ebből a helyzetből. Nézd meg az interjút, és támogasd a Toldi lányok projektet – most minden adomány duplán számít!


Magyarország számos térségében olyan mély társadalmi leszakadás tapasztalható, amelyből szinte lehetetlen kitörni. Told, egy apró zsákfalu, tökéletes példája ennek.

A rendszerváltás előtt virágzó település volt, ahol mindenki talált munkát, ám azóta a gazdasági lehetőségek eltűntek, a házak elértéktelenedtek, a szolgáltatások megszűntek – ma már egyetlen bolt vagy kocsma sem működik a faluban.

A legszomorúbb, hogy már két generáció nőtt fel úgy, hogy soha nem látta a szüleit legális keretek között dolgozni, így a tanulás és a legális munka értéke teljesen eltűnt az életükből. Hogyan lehet így kitörni? Hogyan lehet így hinni egy jobb életben?

Ezért indult el a Toldi lányok projekt.

A mélyszegénységben élő nők, gyerekek és nagymamák mindennapi küzdelmeiről keveset hallunk – pedig az ő történeteik éppolyan fontosak, mint bárki másé. A Toldi lányok projekt célja, hogy ezek a sorsok végre láthatóvá váljanak, és eljussanak a többségi társadalomhoz.

L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány vezetője egy friss videóban mesél arról, miért olyan fontos ez a film, és hogyan tudunk segíteni.

Nézd meg a videót, és oszd meg, hogy minél többen megismerhessék a Toldi nők üzenetét!

Miért fontos a Toldi lányok projekt?

Egy olyan film megvalósításában segíthetsz, amely az Igazgyöngy Alapítvány, a Moviement Alapítvány és az Északi Támpont összefogásával jön létre, és a

Toldon élő nők, kislányok és nagymamák üzenetét hivatott eljuttatni a többségi társadalomhoz.

Az alkotók célja, hogy a személyes történetek bemutatásával segítsék a nézőket abban, hogy empatikusabbak, nyitottabbak és tudatosabbak legyenek a társadalmi egyenlőtlenségekkel kapcsolatban.

Az Igazgyöngy Alapítvány, amely évek óta küzd az esélyegyenlőségért és hátrányos helyzetű gyerekek oktatásáért, L. Ritók Nóra vezetésével egyedülálló látványvilágot teremtett, amely a filmben is visszaköszön. Az alapítvány legendás képi világa, amelyet gyerekekkel közösen fejlesztettek ki, most egy teljes animációs filmben kel életre, hogy még erősebben átadhassa ezeknek a nőknek a történetét.

A filmterv már elnyerte a Cinemira Nemzetközi Gyerek- és Ifjúsági Filmfesztivál pitch-fórumának fődíját és szakmai zsűridíját is, és két Aranymókust is bezsebelt.

Most Te is segíthetsz! – Adományod most duplán számít

A Toldi lányok film elkészüléséhez még szükség van anyagi forrásokra, és most bármilyen támogatás, amit március 31-ig adsz, megduplázódik a Stronger Roots program jóvoltából!

Ha szeretnéd, hogy ezek a történetek eljussanak az emberekhez, támogasd a projektet ide kattintva!

Minden kis összeg számít! Egy apró segítség hatalmas változást jelenthet azok számára, akiknek a hangját eddig nem hallottuk elég hangosan. Csatlakozz Te is, és segíts, hogy a Toldi nők története mindenkihez eljusson!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Elindult az iSkola pályázat – így kaphat az iskolád kétmillió forintnyi Apple eszközt ingyen!
Most itt a lehetőség, hogy iskolád csúcstechnológiás Apple eszközökkel fejlessze a digitális oktatást. Ha a te iskolád is szívesen bővítené digitális eszköztárát, jelentkezzetek az iCentre pályázatára! Mutatjuk a részleteket!


Manapság egyre több oktatási intézmény igyekszik lépést tartani a digitális fejlődéssel, de ez nem mindig egyszerű feladat, főleg az anyagi források hiánya miatt.

Ezen segít most az iCentre csapata egy új kezdeményezéssel: elindult az iSkola pályázat, amely lehetőséget ad egy általános vagy középiskolának, hogy nettó 2 millió forint értékben Apple termékekhez és szolgáltatásokhoz jusson.

Az intézményeknek nemcsak a modern eszközök használatára lesz lehetőségük, hanem arra is, hogy a diákok digitális készségeit fejlesszék.

Miről szól az iSkola pályázat?

Az iSkola egy friss kezdeményezés az iCentre-től, amely idén indul először, de a tervek szerint évente visszatér majd. A program lényege, hogy Magyarországon működő általános- és középiskolák pályázhatnak az Apple termékek és szolgáltatások elnyerésére. A cél nem csupán az, hogy a diákok menő Mac-eket kapjanak, hanem hogy elsajátítsák a digitális készségeket, amelyeket a jövőben bármilyen területen kamatoztathatnak.

A pályázat március 11-én indult el, a jelentkezéshez pedig az iskoláknak be kell mutatniuk, hogy milyen célokra használnák fel a támogatást.

Az előnyben részesített pályázók azok az intézmények lesznek, amelyek nemcsak digitalizálni szeretnék az oktatásukat, hanem konkrét tervekkel is rendelkeznek a modern technológia beépítésére.

„Elkötelezettek vagyunk a jövő generációjának támogatása iránt, különösen azokban a közösségekben, ahol a legnagyobb szükség van rá. Hiszünk abban, hogy minden diáknak egyenlő esélyt kell biztosítani a minőségi oktatáshoz, függetlenül a szociális vagy földrajzi helyzetétől. Ezért kívánjuk támogatni azokat az intézményeket, amelyek törekszenek arra, hogy áthidalják a technológiai szakadékot, és biztosítsák diákjaik számára a modern oktatási lehetőségeket” – mondta el Gyarmati Csaba, az iCentre ügyvezető igazgatója.

Mikor és hogyan lehet jelentkezni?

A jelentkezéseket 2025. március 11-től április 7-ig lehet leadni, a nyertes intézményt pedig 2025. április 21-én értesítik.

Az átadás sem fog sokat váratni magára: a kiválasztott iskola 2025. május 12-ig kapja meg az eszközöket.

További részletekért látogass el a pályázat hivatalos oldalára!

Az iCentre már bizonyított: jótékonyság és elhivatottság

Az iCentre korábban is bizonyított, hogy komolyan veszi az oktatás támogatását. Egy friss példa erre az ópályi Jókai Mór Általános Iskola esete, amelynek 5-8. osztályos diákjai tavaly óta Apple számítógépeken tanulhatnak.

A mindössze 3000 fős településen működő iskola nehéz anyagi helyzetben van, így az iCentre támogatása hatalmas segítséget jelentett. Az adomány három iMac számítógépből, MagicMouse-okból és numerikus billentyűzetekből állt. Az eszközök mellé üzemeltetési és terméktámogatási szolgáltatást is biztosítottak, hogy a tanárok és diákok a lehető legkönnyebben tudják beilleszteni a digitális eszközöket az oktatásba.

Az eszközök hosszú távon segítik a diákokat abban, hogy fejlesszék informatikai ismereteiket, ami később akár a munkaerőpiacon is előnyt jelenthet számukra. Az Apple gépek különösen népszerűek a kreatív iparágakban, így a jövő grafikusai, videószerkesztői és zenészei is profitálhatnak a korai ismerkedésből.

Az iCentre azonban nemcsak az oktatásban, hanem más területeken is aktívan segíti a közösségeket. 2022-ben közel 2 millió forint értékben adományoztak informatikai és digitális eszközöket ukrán menekülteknek, amelyek között töltőkábelek, adapterek, kijelzőtisztító spray-k és gyermek fejhallgatók is voltak.

2023-ban a Budaörsi Sport Egyesület úszószakosztályát 250 000 forinttal támogatták, hogy enyhítsék a megnövekedett edzési költségeket, amikor a Budaörsi Uszoda bezárása miatt a gyerekek más helyszínen kényszerültek tréningezni. Ugyanebben az évben a Magyar Tűzoltósport Egyesületnek is biztosítottak eszközöket. 2024-ben ismét pénzadománnyal segítették a BSC úszószakosztályát, és csapatuk aktívan részt vett a TeSzedd! akcióban is, hogy a környezetvédelemért is tegyenek.

Miért fontos az Apple az oktatásban?

Felmerülhet a kérdés, hogy miért éppen az Apple termékei kapnak szerepet az oktatás modernizációjában? A válasz egyszerű: ezek az eszközök nemcsak hogy hosszú élettartamúak, hanem kiválóan alkalmasak a kreatív és technológiai készségek fejlesztésére.

Az Apple jelentős szerepet játszik számos iparágban, különösen a dizájn, videószerkesztés és zenekészítés területén. Az oktatásban való használatuk révén a diákok nemcsak a Windows-alapú rendszerekben, hanem egy másik elterjedt platformon is otthonosan mozoghatnak.

A pályázat egyedülálló lehetőséget kínál azoknak az iskoláknak, akik szeretnék a jövő generációját felkészíteni a digitális világra.

Ha a te iskolád is szeretne részt venni, ne hagyjátok ki ezt a lehetőséget! A jelentkezés és további információk az iSkola pályázat weboldalán érhetők el.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Úgy jöttünk haza a Bátor Táborból, hogy ezt a sok pozitív impulzust mi is szeretnénk továbbadni másoknak”
Dávid még csak ötéves lesz idén, mégis túl van már egy agyműtéten, kemoterápián és sugárkezelésen is. Családja a nehézségek után a Bátor Táborban szerzett élményekből merített erőt a további küzdelemhez.


Egy szülő számára a gyermeke betegsége mindig fájdalmas. Ám amikor krónikus vagy rettegett betegségről kap egy szülő diagnózist, annak a feldolgozása borzasztóan nehéz. Dávid egy harmonikus légkört sugárzó családba született, és idén áprilisban ünnepli az ötödik születésnapját.

Életvidám és pozitív gondolkodású szülei, Móni és Robi szeretete gyengéden öleli körbe három gyermeküket. Néhány éve viszont egy pillanat alatt megfordult velük a világ: Dávid súlyos betegségével kemény próbatétel elé állította őket az élet.

Történetükről, és arról, hogy nehézségeik közt milyen sorsfordító élményt jelentett és mennyi lelki erőt adott számukra a Bátor Tábor, Móni és Robi mesélt.

A család kálváriája egy nehezen értelmezhető tünettel indult – Móni így emlékszik vissza az első időszakra.

„Észrevettük, hogy Dávid nem tudta használni a jobb kezét, és egy idő után a járása is furcsább lett. Nem tudtuk, hogy ez minek a jele.”

„Először mindannyian mozgásszervi problémára gyanakodtunk” – folytatta Róbert. Amikor a mozgásterápiás foglalkozások és a gyógytorna után sem javult Dávid állapota, szakorvostól szakorvosig mentek, hogy kiderüljön mi az oka.

Végül fejlődésneurológus hívta fel rá a figyelmet, hogy súlyosabb lehet a baj.

A vizsgálatok igazolták, hogy Dávid esetén agydaganat nyomta el a mozgásért felelős területet.

Ezután felgyorsultak az események: az MRI-vizsgálat másnapján már meg is műtötték Dávidot.

A műtétet követően újabb nehéz időszak következett, a kisfiú sugárterápiát és kemoterápiát is kapott. Mára az állapota sokat javult, és az onkológusokkal együttműködve halad a gyógyulás útján.

A megpróbáltatásaik után szinte gyógyír volt a család számára, hogy eljuthattak a Bátor Táborba, ahonnan a rengeteg pozitív impulzusnak, a derűs hangulatnak és a támogató közegnek köszönhetően lelkileg szinte újjászülettek.

„Hatalmas élmény volt a gyerekeknek, de nekünk is rengeteget adott, már eleve azzal, hogy kiszakadhattunk a mókuskerékből. Nem a betegség és a kezelések körül forgott minden” – mesélték Dávid szülei. „Úgy jöttünk haza a Bátor Táborból, hogy ezt a sok pozitív impulzust mi is szeretnénk továbbadni másoknak.”

Kiknek szervezik a Bátor Tábort?

A daganatos, súlyos vagy krónikus betegséggel diagnosztizált gyerekeknek sok nehézséggel kell megküzdeniük. Hónapokat töltenek a kórházban családjuktól és barátaiktól elszigetelve.

A Bátor Tábor ingyenes programjain azonban erőt kapnak a gyógyuláshoz, önbizalmat az élethez. Magyarországon évente több, mint 4000 beteg gyereknek, családtagnak nyújtanak sorsfordító élményeket. A tábort adományokból és az szja adó 1% felajánlásokból tartják fenn. A cél, hogy a gyerekek izgalmas programokba kapcsolódhassanak be és életre szóló élményekkel gazdagodjanak.

Ha te is szeretnél hozzájárulni ahhoz, hogy még több beteg gyerek élhessen át gyógyító élményeket, most itt a lehetőség. A te segítségedre is szükség van, hogy a Bátor Tábor folytathassa a munkáját – az 1%-od is sokat számít!

Bővebben ide kattintva olvashatsz a felajánlás módjáról!

A táborban a gyerekek olyan izgalmas programokba kapcsolódhattak be, mint amilyen a cirkuszi mutatvány vagy a bátorságpróba, a szüleik közben önismereti foglalkozásokon vehettek részt. Az is tetszett Móninak és Robinak, hogy úgy érezték, minden szülőt és gyermeket ugyanúgy kezelnek.

Nem lehetett tudni, melyik gyermek küzd betegséggel, és ki az, aki testvérként vesz részt.

„Nem a problémákon volt a hangsúly. A teljes, táborban töltött idő rólunk szólt, az volt a fontos, hogy feltöltődhessünk. Nagyon jól esett kilépni az addigi intenzív mindennapokból és a megszokott szerepből, megélni a pillanatokat, és jelen lenni, mintha csapatépítőn volnánk.”

Robi és Móni azt mondja, a beteg gyerekek szülei annyi energiát kaphatnak a Bátor Táborban lelkileg és mentálisan egyaránt, hogy az erőt adhat számukra a betegséggel való további küzdelemhez. Megtapasztalják azt is, hogy nincsenek egyedül. Ez átsegíti őket a nehezebb időszakokon.

„Lehetetlen röviden leírni, mi minden történt velünk, mennyi figyelmességben, kedvességben részesültünk, mit éltünk meg akár csak egy napon.

A Bátor Táborban sokszor hallott mondat is megragadott bennünket: Semmi baj, megoldjuk.”

Az, hogy ingyenes a tábor a résztvevőknek, óriási könnyebbség volt számukra. De nem csak azért, mert egy 5 fős családnak nehéz kigazdálkodni egy nyaralást vagy utazást. Hanem azért is, mert szerintük kevés olyan helyet találni, ahol ennyiféle és ilyen profin összerakott programot találnának.

Hálásak azoknak, akik adományt küldenek a Bátor Tábornak, hogy a beteg gyerekek és a szüleik eljuthassanak oda.

„Aki a Bátor Tábort támogatja, az alkalmanként nem csak egyetlen beteg gyermekért tesz sokat, hanem egy egész családnak segít abban, hogy megküzdjenek a gyermek súlyos betegségével és megpróbáljanak emellett teljes életet élni.”

A daganatos betegséggel diagnosztizált gyerekeknek sok nehézséggel kell megküzdeniük. Hónapokat töltenek a kórházban családjuktól és barátaiktól elszigetelve. A Bátor Tábor ingyenes programjain azonban erőt kapnak a gyógyuláshoz, önbizalmat az élethez.

Ajánld fel adód 1%-át a Bátor Tábor Alapítványnak! Rád is szükségük van, hogy folytathassák a munkájukat, és minél több súlyosan beteg gyermek élhessen át gyógyító élményeket.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Összegyűlt a 460 millió Ágoston életmentő kezelésére – Egy ország fogott össze a 10 hónapos kisfiúért
A gyermek egy ritka, agresszív leukémiával küzd, egyetlen esélye az amerikai kezelés. Több mint 31 ezer ember és 64 cég fogott össze, hogy időben elindulhasson a terápiára.


Ágoston szülei vasárnap este a Facebookon számoltak be arról, hogy sikeresen lezárult az adománygyűjtés: „Elérkezett a nap, amelyre együtt vártunk. Megcsináltuk. Ma elértük a kampány célját. Nagyon sokszor nyitottuk meg az egyenleges excel táblázatunkat az elmúlt 22 napban, elmondhatatlan érzés, hogy 100,83%-ot mutat. 1,21 millió dollár gyűlt össze, ez az elmúlt 4 havi átlag árfolyamán számolva több, mint 460 millió forint.”

A 10 hónapos noszvaji kisfiú nagyon ritka, agresszív leukémiával küzd.

Egyetlen esélye az Amerikában elérhető immunterápia, amelynek költségeit közösségi gyűjtésből próbálták fedezni. A cél eléréséért az egész ország összefogott.

Az örömhírt vasárnap este a Nagy Duett című műsorban is megosztotta Szabó Zsófi, aki elmondta, hogy a TV2 több munkatársa is figyelemmel kísérte az adománygyűjtés alakulását.

A kampány során több mint 31 ezer ember és 64 cég járult hozzá a szükséges összeg előteremtéséhez.

Többek között Szoboszlai Dominik felesége, Buzsik Borka is felajánlott egy mezt az Ágostonért létrehozott licitcsoportban.

A szülők hangsúlyozták, hogy Ágoston útja még nem ért véget, de most egy nagyon fontos szakaszhoz érkeztek: „Már nem az a kérdés, hogy elindulhatunk-e, hanem az, hogy mikor.” Köszönetet mondtak minden támogatásért: „Hálásak vagyunk minden egyes megosztásért, adományért, jó szóért, üzenetért, biztatásért, együttérzésért.”

(via Blikk)


Link másolása
KÖVESS MINKET: