„Jobban kerestem volna, de ez az egész felháborító, és ellenkezik az értékrendemmel”
Március elsejével több egészségügyi dolgozó elbúcsúzott az eddigi munkahelyétől, sőt sokan pályától is. Nem írták alá az új egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló szerződésüket. A Szeretlek Magyarországnak korábban már két ápolónő és egy rezidens is elmesélte, miért döntöttek így, és hogyan folytatják tovább az életüket.
Most egy belgyógyász szakorvossal beszélgettem, aki 15 éve végzett az orvosi egyetemen. Sürgősségi ellátásban kezdte meg a munkát az egészségügyben, később aztán külföldön is szerencsét próbált. Egy betegség miatt hazajött, és egy ideig nem dolgozott a betegellátásban. Négy éve aztán visszatért, egy fővárosi kórház belgyógyászatán kezdett dolgozni. Most ő sem írta alá az új szerződést. De nem távozik teljesen, egyelőre önkéntesként folytatja tovább.
- Mi volt a helyzet a koronavírus-járvány előtt? Milyen volt akkor egészségügyi dolgozóként?
- Annak a kórháznak a területe, ahol dolgozom, viszonylag kicsi. Minket - tudom, nem szép kifejezés - ledobóként használ egy nagyobb intézmény. Nálunk nem nagyon speciális, hanem részben szociális igényeket kielégítő, de azért viszonylag nagy betegforgalom volt.
- Mennyivel lett nagyobb a terhelés a járvány miatt?
- Tavaly tavasszal, a járvány első hullámában voltak hetek, amikor csak malmoztunk, mert le voltunk zárva. Nyáron területet láttunk el, akkor is kevesebb beteg volt, az nem volt annyira megterhelő. Októberben viszont nagyon beindultak a dolgok. Ekkor már nem a kijelölt kórházakban helyezték el a koronavírusos betegeket, hanem nagyjából minden kórháznak ki kellett állítania covid-ágyakat. Így október közepe óta főként koronavírusos betegeket látunk el.
- Mikor értesültetek az új törvényről? Milyen információkat kaptatok az egészségügyi szolgálati jogviszonyról?
- Kórházszinten nem kaptunk több információt, mint ami a médiában megjelent. Ez valószínűleg azért lehetett, mert a kórháznak sem volt több információja. Vártuk, hogy kiderüljenek a részletek. A törvényt olvastuk, amikor október elején kijött.
Az egészet még bonyolította az is, hogy decemberben elkezdődtek a kórházösszevonások. Minket is összevontak két másik intézménnyel, így egyébként sem lehet tudni, hogy hosszútávon mi lesz az egyes osztályok sorsa.
- Mikor kaptad meg az új egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló szerződést?
- A szerződést február 22-től vehettük át. Az előtte lévő két hétben viszont már jöttek tájékoztatók az Országos Kórházi Főigazgatóságtól. Ezeket a kórházvezetés mindig továbbította nekünk. A kórházvezetésnek feltett kérdéseinket pedig összegyűjtötték, és február 15-18. körül ők már tartottak tájékoztatókat.
- Hogy nézett ki a szerződés?
- Nálunk a szerződés elég minimális volt.
Azt szeretném megjegyezni, hogy a kórházvezetés igyekezett mindent nagyon korrekten csinálni. Pedig eleve nagyon nehéz helyzetben vannak az intézmények összevonása miatt, hiszen teljesen bizonytalan, hogy mi lesz.
- Te végül úgy döntöttél, hogy nem írod alá a szerződést. Miért?
- A kamarának már októberben is voltak felmérései, hogy ki írná alá, ki az, aki esetleg változtatásokkal aláírná. Én már akkor is azt mondtam, hogy nem fogom aláírni. Nem is konkrétan a kivezénylés vagy az anyagi dolgok miatt.
Én jobban kerestem volna, mint előtte, ha aláírom. Másodállásom amúgy sem volt. A törvény engem nem érintett hátrányosan, de ez az egész felháborító és ellenkezik az én demokratikus és liberális értékrendemmel. Az persze jó, hogy végre hozzányúltak ehhez az évtizedek óta alulfinanszírozott, rosszul működő rendszerhez, mert ez már így tarthatatlan volt. De az, hogy ezt az egészet ennyire átgondolatlanul, előzetes egyeztetések, hatástanulmányok nélkül vitték végig egy járványidőszakban, egyáltalán nem elegáns.
Illetve, szerintem azért is írták alá végül ennyien a nagy felháborodás után, mert jelenleg a járvány miatt egészségügyön kívül nem könnyű állást keresni. Ha ez az egész nem ebben a helyzetben jön, akkor valószínűleg sokkal többen nem írták volna alá szerintem.
- A kollégák közül sokan nem írták alá egyébként?
- Nagyon sokan fontolgatták például az intenzív osztályon dolgozó nővérek közül, de végül aláírták. A többi osztályon is többségében így tettek. Összesen körülbelül 20-25 ember lehet, aki nem írta alá, pontos számot nem tudok.
- Most hogyan tovább? Milyen terveid vannak, maradsz az egészségügyben?
- Igen, átmenetileg önkéntesként folytatom tovább a kórházban.
Egyébként a kórházvezetés nagyon korrekten kezelte ezt az egészet. Nem volt olyan, hogy ha nem írom alá a szerződést, akkor annak következményei lesznek. Sőt, amikor szóltam az orvosigazgatónak a döntésemről, még ő mondta, hogy nem szeretné, ha ingyen dolgoznék. De most átmenetileg önkéntesen viszem tovább, aztán az a terv, hogy csinálok egy egyéni vállalkozást, és egyéni közreműködőként megpróbálok leszerződni a kórházzal. Persze, a tövény szerint nem lehet egyéni vállalkozóként dolgozni, de egyéni közreműködőként lehet, ha a betegellátási érdek úgy kívánja. Nálunk pedig a betegellátási érdek egyértelműen így kívánja. Hosszútávon pedig vagy magánellátás, vagy ismét külföld.
