prcikk: Így mentették meg Daniella életét | szmo.hu
KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Így mentették meg Daniella életét

A várandós édesanyának méhnyakrákja volt, de nem adta fel. A Kárpátaljai Ferences Misszó Alapítvány pedig mellé állt.


2011-ben Munkácson harmadik gyermekét várta az Udvardi család. A baj akkor kezdődött, amikor kiderült, hogy az édesanyának rosszindulatú méhnyakrákja van. Az orvosok azt javasolták, vegyék ki a méhét, ami azzal járt volna, hogy elveszti magzatát.

A család ezt nem tudta elfogadni, annak ellenére, hogy az édesanya közvetlen életveszélyben volt. Magyarországon vállalták volna, hogy egy másfajta műtéttel megpróbálják mindkét életet megmenteni, de hiányzott 1,3 millió forint...

1 Daniella 3 hónapos

A család ekkor kereste meg a Kárpátaljai Ferences Misszó Alapítványt. Kacsó András, az alapítvány elnöke azt mondja, dönteniük kellett: a családot támogatják, vagy az intézményeiket, mert ha onnan vonják el a pénzt, nem marad a működésre.

"Bevállaltuk a költségek fedezését, bízva a Gondviselésben. Nem csa­lódtunk! Váratlanul támogatást kapott a család az egészségpolitikától (meglepő, mikor egy politikus nem a saját szempontjai szerint lép, hanem tud irgalmas lenni...). Közben persze idő előtt megindult a szülés, nagy műtét az édesanyánál, orvosok helytállása stb. Szűken hat hónapra világra jött Daniella 790 gramm súllyal... Ezt követően még rengeteg intézni való volt, no meg költség, de ezeket már tudtuk kezelni."

2 A 26. hetesen született Udvari Daniella-a képen 2 éves

Daniella ma már elmúlt két és fél éves egészséges szép kisgyerek. "Tanulság: ha igaz ügyek­ben munkálkodsz és a bajokat a Szentháromságos Egy Isten kezébe ajánlod, akkor a lehe­tetlen, „őrült” feladatokra elég csak igent mondanod, a ténylegesen megoldandó rész az erő­det nem haladja meg" - mondja az Alapítvány elnöke.

2 Daniella szüleivel és keresztszüleivel

Csodák léteznek

Kedves András!

Köszönöm, megkaptam a dokumentumokat és a képeket! Lacival köszönjük a szíves vendéglátást, örültünk, hogy megismerhettük a feleségét és az otthonát és jót beszélgettünk!

Danielláékat ma kísértem ki a vonathoz, a Margit Kórházban megvizsgálta a pszichológus és azt mondta, hogy szellemileg teljesen egészséges, minden ingert ki tudott váltani belőle amit ebben a korban tudnia kell. Elmondta, hogy a koraszülöttség miatt úgy kell tekinteni rá mint egy 6 hónaposra (tehát mintha rendes időben, novemberben született volna), majd 1 éves kora körül kezdi el beérni a társait. Egyébként nagyon tündéri lett, most látványosan fejlődött egy hónap alatt! Nagyon érdekli a körülötte lévő világ, a kutyus, a vízcsobogás, a tárgyak. Mindent meg akar fogni és gyorsan a szájába gyömöszölni. :) Sokat nevet, ha bohóckodunk vele.

Ma reggel még voltunk Zsenyával citológián T. doktornál, most mondta ki először azt, amit eddig még senki nem mondott ki: az, hogy Zsenya meggyógyult, az nem csoda, mert arra 95 % esély van és csak 5% esély, hogy kiújul a betegség. De hogy Daniella életben maradt és rendben van, arra viszont 5% százalék volt az esély, és 95% százalék, hogy nem. Ez valóban csoda! És nagyon jól mondta szombaton, hogy sokszor elég IGENT mondani, és megtörténik a csoda. Átgondoltam, és ez a kulcsszó! Sok „igen” vezetett ahhoz, hogy Daniella most él!

Daniella

A történetnek nincs vége, folytatódik mindannyiunk életében. A szerepünkből, a feladatainkból nem lehet kilépni…

A Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítványt Tálas Mária hozta létre 1991-ben. Az évek során sok minden változott a szervezetnél, de a lényeg maradt. Segíteni ott, ahol szükség van a segítségre.

Segíts Te is!

A segítés legegyszerűbb módja most az adó 1%-os felajánlások, amikor döntesz, gondolj rájuk is!

Kacsó Andrással, az Alapítvány elnökével beszélgettünk

Hogyan indult a misszió, és mik voltak a fő célkitűzései?

A rendszerváltást követően három magyarországi ferences szerzetes költözött Kárpátaljára, Nagyszőllősre, pótolni a kihalt helyi katolikus papokat és fellendíteni a kato­likus hitéletet. Az ő munkájuk támogatására alapította meg Tálas Mária, a Ferences Vilá­gi Rend tagja 1991. november 7-én a Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítványt. Tálas Mária helyett ma már a Ferences Világi Rend, mint testület gyakorolja az alapítói jogokat. A tá­mogatások változatlanul csak Kárpátaljára, az ottani katolikus magyarokra irányulnak, de a hitélet segítése mellett kulturális célokat, magyar oktatási intézményeket, és főleg sze­gényeket támogatunk, ingyenkonyhával, élelemmel, tüzelővel. Az elmúlt években összesen mintegy 750 millió fo­rinttal támogatták döntően magyarországi ma­gánszemélyek az Alapítványon keresztül Kárpát­alját.

Ki a fő célcsoport? Kinek segítenek?

A helyi karitász szerve­zetek, szerzetes rendek, plébániák által működtetett oktatási-kulturális intézmények óvo­dák, iskolák, kollégiumok, ingyen­konyhák, hajléktalanok és periférián élők, például cigány közössé­gek.

1 A técsői Hit és Fény csoport nyári tábora

OLYMPUS DIGITAL CAMERA Az aknaszlatinai Szent Anna óvodába járó gyermekek

Milyen adományokkal segítenek általában?

Régebben jelentős mértékű tárgyi adomány is eljutott Kárpátaljára a KFMA-n keresz­tül, de az utóbbi időben szinte kizárólag pénzzel támogatjuk a helyi partner intézményeket, amiből ők megvásárolják a szükséges eszközöket. Az utóbbi másfél évben az ukrán állam tárgyi adományt nem enged be az or­szágba, így elvi lehetősége is csak a pénzügyi támogatásnak van.

Vannak-e különleges „akcióik”?

Igen vannak. Az utóbbi tíz évben rendszeresen szerveztünk gyűjtéseket a súlyos egészségügyi gondok megoldásának segítésére, ahol az érintettek anyagi erejét sokszo­rosan meghaladták a gyógyítás költségei. Korábban a nagy árvizek idején is voltak rend­kívüli gyűjtéseink a személyes károk enyhítésére.

3 A munkácsi Szent Erzsébet melegedő és ingyenkonyha egyik támogatottja

Az embereknek az adó 1% felajánlása nem okoz terhet, az alapítvány életéhez viszont nélkülözhetetlenek ezek a felajánlások. Ha valaki segít, honnan tudhatja, hogy kihez kerül/mire fordítják az adományát?

Több csatornán keresztül tartjuk a kapcsolatot adakozóinkkal, elérnek bennünket a www.ferences.hu honlapunkon, a Facebook oldalunkon), de sze­mélyesen is. Aki megadja levelezési vagy e-mail címét, azt személye­sen is megkeressük: elektronikus hírlevelünkkel és meghívónkkal a rendszeres éves személyes találko­zóinkra, melyet az advent kezdete előtti utolsó péntek délután egy budapesti helyszí­nen tartunk. Minden egyes támogatónkat írásban tájékoztatjuk az elmúlt év jelentősebb eseményei­ről, megküldjük a közhasznúsági jelentésünket szöveges értékeléssel kiegészítve, a bevéte­leink és a kiadásaink részletes kibontásával.

4 A nagyszőlősi rehabilitációs központban

5 A nagybocskói óvodában

Részt lehet-e venni személyesen az alapítvány működésében önkéntesként?

Igen, örömmel fogadjuk őket. A működésünk jellegéből adódóan az a célunk, hogy Ma­gyarországon és a magyarok lakta helyeken minél többen megismerjék a KFMA-t, annak működését. Ez elsősorban a magánszemélyekre, de vállalkozásokra, politikusokra, civil szervezetekre is vonatkozik. Elsősorban itt van a legnagyobb szükség a segítségre: agilis, a modern és hagyományos kommunikációs csatornák alkalmazásában járatos aktivisták sokat tudnának tenni. A másik mód az, ha valaki a helyszínen bekapcsolódik az intézmények mun­kájába. Ennek is van lehetősége, gyakorlata.

Mely településeken élőket támogatja az alapítvány?

Nincs válogatási szempont, ahol igény jelentkezik Kárpátalja egészén. Mindenesetre a magyar ferencesek működési területe (Nagyszőllős és környéke) kiemelkedik. Jelentős he­lyek még: Ungvár és környéke, Munkács, Beregszász, Huszt, Visk, Técső, Bustyaháza, Ak­naszlatina, Nagybocskó, Gyertyánliget, Kőrösmező.

Nyomj egy lájkot, ha Te is szívesen segítesz!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Ott hittük el, hogy bármi jön, együtt megküzdünk vele” – így adott erőt Zoé családjának a Bátor Tábor
Zoé még csak öt és fél éves volt, amikor kiderült, hogy agydaganat miatt meg kell műteni. A családot letaglózta a diagnózis, ám a táborban átélt élmények hatására megszabadultak a félelemtől.


„Ha egyetlen mondatban kellene elmondanom, mire tanít a Bátor Tábor, ez lenne: higgy magadban, és merj örülni a kis dolgoknak is” – mondja Zita, akinek a nagyobbik gyermeke, Zoé súlyos betegséggel küzdött.

Hitre óriási szükségük lett, mert váratlanul érte őket annak idején a diagnózis, és néhány nap alatt fordult fel az életük. A négyfős család megszokott hétköznapjaiba bekúszott a bizonytalanság és a félelem.

A Bátor Táborban töltött idő azonban átírta bennük mindazt, amit addig a betegségről gondoltak.

„Zoé öt és féléves volt, amikor megkaptuk a diagnózist az agydaganatról. Korábban semmi nem utalt rá, csak egy éven belül kétszer fájt a feje”

– idézi fel Zita a történteket.

A betegség megváltoztatta a család életét

Először migrénre gyanakodott a gyermekorvos, ezért tovább küldte őket neurológiai vizsgálatra, ami után MRI-t javasoltak. Ekkor derült ki, mi okozta a fejfájást.

„Ijesztő volt, nem voltunk felkészülve rá”

– mondja az édesanya. Másnap már újabb vizsgálatok, konzíliumok, majd a műtét következett. Olyan gyorsan követték egymást az események, hogy a családnak szinte ideje sem maradt arra, hogy átgondolja, mi is történik velük.

A műtét szerencsére sikeres volt, ám a nehézségeik itt nem értek véget. A beavatkozás után hosszabb kórházi tartózkodásra és a gyógyszeres beállításra volt szükség.

Zoé azóta is naponta négyszer kap gyógyszert, és a rendszeres kontrollvizsgálat is a család mindennapjainak részévé vált.

„Meg kellett szoknunk, hogy az életünk reggeltől estig e körül forog” – mondja Zita.

A kisebbik testvér, Lia ekkor még csak kétéves volt. Amíg Zoé az édesanyjával három és fél hetet a kórházban töltött, ő a nagymamájával volt, hogy az apukája dolgozni tudjon és intézzen minden szükséges feladatot.

A Bátor Táborról az a doktornő beszélt nekik, aki végigkísérte őket ezen az úton. Elmondta, hogy ott olyan családokkal találkozhatnak, akik hasonló megpróbáltatáson mentek keresztül, és ez sokat adhat nekik lelkileg.

Zoé szülei örültek a lehetőségnek, éltek is vele és azóta is hálásak érte a doktornőnek.

A betegg gyerekek szülei nem is sejtik, mennyi pozitív élményt tartogat a Bátor Tábor

Nem is sejtették, mennyi pozitív élményt tartogat a Bátor Tábor

A műtét után nem tudták, hogyan kezeljék lelkileg Zoé a betegségét és mindazt, ami ezzel jár. Kíváncsiak voltak, mi vár rájuk.

Már a Bátor Táborba érkezésük pillanata is emlékezetes maradt számukra, olyan szeretettel fogadták őket a cimbik, vagyis az önkéntesek.

„Azonnal különlegesnek éreztük magunkat” – meséli Zita „Az első percekben családi fotó készült rólunk, amiből az egyik foglalkozáson közösen készítettünk egy nagy plakátot, ami azóta is az otthonunk dísze. Ezek az apró gesztusok rögtön azt üzenték: itt fontosak vagyunk, itt jó helyen vagyunk.”

A táborban a gyerekeket korosztályuk szerint csoportokra osztották, így Zoénak és Liának is külön programjai voltak. A szülők pedig a sorstársaikkal beszélgethettek, olyan szülőkkel, akik pontosan értették a helyzetüket.

Különösen sokat jelentett nekik az, hogy olyan családokat is láttak, akik már előrébb jártak ezen az úton.

„Ez erőt adott nekünk: hinnünk kell abban, hogy minden rendben lesz”

– mondta Zita.

Bátor Tábor közösségi élmények

Az igazi fordulópontot egy csoportfoglalkozás hozta el

Minden szülő kapott egy papírt, amire fel kellett írnia, mit szeretne a táborban hagyni, és mit vinne haza onnan.

„Azt írtam, a nyugalmat vinném magammal, a félelmeimet pedig a táborban hagynám.”

A papírtól később jelképesen megszabadultak – ezzel együtt annak a tehernek egy részétől is, amit hónapok óta cipeltek.

„Akkor úgy éreztem, valóban elengedhetem a problémákat.”

Ez az élmény nemcsak neki adott erőt. A férjével együtt azt látták a többi szülőn, hogy ők is ugyanúgy felszabadultak a számukra biztonságos közegben, ahol nem kell magyarázkodni, nem kell erősnek látszani, és nem kell állandóan készenlétben lenni.

A táborban működő minikórház, az egészségügyi stáb és az itt dolgozó önkéntesek mind azért vannak, hogy a gyerekek és a családok teljes testi és lelki biztonságban érezzék magukat, így a szülők ténylegesen tudnak hosszú idő után magukra és egymásra figyelni.

Meghatotta őket a cimbik kedvessége és a Bátor Táborban dolgozók profi hozzáállása is, amivel Zoét nem betegként, hanem gyerekként kezelték.

Bár Zoé a Családi Táborban még nem oldódott fel azonnal, a programok így is mély benyomást tettek rá.

A lovas foglalkozás különösen emlékezetes maradt számára. A saját korosztályával akkor még nem sikerült közelebb kerülnie, de a cimbikkel és a felnőttekkel jól érezte magát. A szülein pedig azt látta, hogy nyugodtabbak lettek, nem aggódtak annyit, csökkent a feszültség és ez rá is jó hatással volt.

Együtt mindent legyőz a család

A tábor egyik játékos programja a család életének szimbólumává vált. Mindenki jelmezbe öltözött, és a színpadon egy-egy jelenetet adtak elő. Zita és a férje királynőként, illetve királyként küzdött meg a hercegnőkkel, vagyis a lányaikkal együtt a sárkánnyal. A mese mögött egy valós felismerés húzódott meg.

„Ott mi is elhittük, hogy ezzel az erővel felvértezve mindegy, mi jön, megküzdünk vele” – idézi fel Zita. „Történhet bármi, a férjemmel hős lovagként szállunk vele szembe, és nem engedjük, hogy úrrá legyen rajtunk a félelem.”

Ezt az erőt vitték magukkal haza: a félelem ne vehesse át az irányítást.

A Bátor Tábor a gyerekek hozzáállását is átírta

Később Zoé már önállóan is részt vett a táborban, és ezek az alkalmak még inkább megmutatták, milyen sokat jelent számára ez a közeg. Annyira szerette, hogy otthon is lelkesen mesélt róla a húgának: az esti programokról, a lovaglásról, a „bátorkodásról”, azokról a pillanatokról, amikor a szabályok mellett is jut hely a felszabadult gyereklétnek.

Az első önálló tábor után egyértelmű változást láttak rajta. „Zoé sokkal nyitottabb lett mások felé” – mondja Zita.

A táborban össze is barátkozott egy kislánnyal, akivel azóta is tartják a kapcsolatot.

Közben Lia akkorára nőtt, hogy szülők nélkül táborozhatott a testvérével. Zitáék bíztak benne, hogy a közös élmények még közelebb hozzák a lányokat egymáshoz. Valóban így történt a Bátor Tábor Testvér Táborában.

Bár a két testvér különböző személyiség – Zoé megfontolt, higgadt, Lia cserfes és örökmozgó –, a tesós tábor mindkettőjüknek sokat jelentett. Közösen alkottak, figyeltek egymásra, és olyan emlékeket szereztek, amelyek csak a kettejüké.

Az egyik legkedvesebb ezek közül a tábortánc, amit a lányok otthon az édesanyjuknak is megtanítottak. Néha hárman táncolják el, már ez is az életük része.

Lia számára a testvértábor azért is volt fontos, mert segített még mélyebben megértenie a nővére helyzetét. A családban mindig nyíltan beszéltek a betegségről, sosem érezte magát kizárva, ám a tábor új nézőpontot adott neki. „Amikor hazajöttek, Lia azt mondta, most már érti, Zoé miért szeret a Bátor Táborba járni, és mitől érzi ott magát másnak.”

Életre szóló élmény

Zita szerint a Bátor Tábor legnagyobb ajándéka talán az volt, hogy segített nekik átkeretezni a velük történteket. Nem a betegség ténye változott, hanem a hozzáállásuk. „Megerősített bennünket abban, hogy mi döntünk arról, hogy folyamatosan félelemben élünk-e, vagy meglátjuk az élet pozitív oldalát is.”

Azoknak a családoknak, akik beteg gyereket nevelnek és még nem jártak a Bátor Táborban, Zita szívből ajánlja, hogy éljenek a lehetőséggel.

„Mindenképpen látogassanak el a táborba, és tapasztalják meg, milyen ebben az elfogadó és védett közegben lenni, ahol képtelenség nem mosolyogni.”

Mert van egy hely, ahol mindenki azon dolgozik, hogy a családok legalább egy kis időre letehessék a terheiket.

A daganatos betegséggel diagnosztizált gyerekeknek sok nehézséggel kell megküzdeniük. Hónapokat töltenek a kórházban családjuktól és barátaiktól elszigetelve. A Bátor Tábor ingyenes programjain azonban erőt kapnak a gyógyuláshoz, önbizalmat az élethez.

Ajánld fel adód 1%-át a Bátor Tábor Alapítványnak!

Adószámuk: 18107913-1-41

Rád is szükségük van, hogy folytathassák a munkájukat, és minél több súlyosan beteg gyermek élhessen át gyógyító élményeket.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Tisztelt rendőrség!” – Kiskapu alatt csúsztatta be segélykérő levelét a magányos néni
Lökösházán egy 86 éves asszony a rendőrséghez juttatta el segítségkérő levelét a határrendészet egykori épületének bejáratánál. A küldeményt megtaláló elmondta, hogy a levél mellett egy könyv is volt, és az egészet be is csomagolta a néni.


Egy Lökösházán élő 86 éves néni nagy magányában a hatósághoz fordult. Segélykérő levelét nem a megszokott módon juttatta el hozzájuk - írta a Blikk. A rendőrök nem mosolyogtak a szokatlan megkeresésen, hanem azóta is segítik őt, ahogy csak idejük engedi.

Lehoczki Zsolt, a Békés Vármegyei Rendőr-főkapitányság raktárosa egy egykori határrendészeti épületet ellenőrzött, amikor a földön egy különös csomagra figyelt fel. „A kiürítés után én vettem át a területet, így rendszeresen járok oda ellenőrizni” – mondta Zsolt, aki néha a kiskapu környékét is alaposabban szemügyre veszi, mert olykor a környék macskái is bebújnak itt. Aznap azonban nem az állatok, hanem egy nejlonzacskóba csomagolt könyv és egy papírlap várta.

A raktárosnak azonnal feltűnt, hogy a csomagot szándékosan helyezték el.

„Gyanús volt a csomag, látszott, hogy nem véletlenül esett oda”

– emlékezett vissza Zsolt. A gondos csomagolásból arra következtetett, hogy a feladó mindenképp el akarta juttatni az üzenetét. „A könyvet szinte biztosan azért csomagolta bele a 'feladó', hogy egyfajta nehezék legyen és ne sodorja el a mellé tett levelet a szél. A nejlonzacskónak pedig az volt a szerepe, hogy nehogy egy eső eláztassa a fontosnak tűnő papírt.” Amikor felbontotta a zacskót, a levél megszólítása – „Tisztelt rendőrség!” – egyértelművé tette, kinek szánták a küldeményt.

Zsolt azonnal értesítette a békéscsabai bűnügyi osztályvezetőt, és átadta neki a levelet. „Néhány napja heverhetett ott, hiszen nemrégiben jártam a területen, akkor még nyoma sem volt” – idézte fel. A nyomozók intézkedni kezdtek, de a folyamatot lassította, hogy Lökösháza a Gyulai Rendőrkapitánysághoz tartozik, így az ügyet végül az ottani kollégáknak adták át. A néni asszonynéven írta alá a levelet, így némi nyomozásba telt, mire azonosították.

Mikor kiderült, ki a segélykérő, a rendőrök azonnal elindultak hozzá. Az idős asszony nagyon megörült, amikor becsöngettek hozzá. Elmondta, hogy

feledékenysége miatt már ritkán mozdul ki otthonról, de nagyon hiányzik neki a társaság, és nincs kivel beszélgetnie.

A Lökösházán szolgáló egyenruhások azóta már újra meglátogatták őt, és megígérték, hogy a jövőben is így tesznek, amikor csak idejük engedi. A Gyulai Rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezetője pedig jelezte a történteket a kistérségi szociális intézmény vezetőjének, így teljes lesz az odafigyelés. Lehoczki Zsoltnak, a levél megtalálójának pedig a történtek óta folyamatosan gratulálnak a kollégái.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Csodával határos módon 12 nap után megtalálták a kutyájukat, Pipának egy autóbaleset után veszett nyoma
A 11 éves kutya egy autóbaleset után menekült el, végül halőrök találtak rá a váci Kompkötő-szigeten. Kimerülten, de sértetlenül került haza a gazdáihoz.


Tizenkét nap után, egy dunai szigeten találtak rá Pipára, az eltűnt kutyára a rendőrök. Február végén veszett nyoma az állatnak, miután gazdái autóbalesetet szenvedtek.

A 11 éves kutya kálváriája akkor kezdődött, amikor gazdái autóbalesetet szenvedtek a 12-es úton februárban. Az ütközés erejétől kinyílt a csomagtartó és az állat szállítóboxa is, a sokkos Pipa pedig az erdőbe rohant. Hiába futottak utána, a sötétedésig tartó kutatás sem hozott eredményt.

A gazdák azt mondták, hogy mindent bevetettek, hogy megtalálják kedvencüket. A keresésbe az egész Dunakanyar bekapcsolódott. „Kutyával, drónnal, mindenféle módszerrel kerestük; plakátoltunk, Facebookon élőztem, szórólapoztunk, és az egész Dunakanyar tudta a történetet. Tényleg akárhová mentünk, szájról szájra terjedt ez a sztori. Nagyon sok barátunk, ismerős és ismeretlen segített; elképesztő volt az összefogás” – mesélte Tóth-Czudar Orsolya, a kutya gazdája.

A napokig tartó reménytelen keresés után végül múlt héten érkezett a várva várt hívás: halőrök jelezték, hogy látták a kutyát a váci Kompkötő-szigeten – számolt be róla az RTL Híradó. Orsolya hiába volt lázas, férjével azonnal a helyszínre sietett. Ott szembesültek a drámai helyzettel: a kutya a szigeten volt, és megpróbált volna átúszni hozzájuk.

„Örömében folyton oda akart jönni hozzánk, be is akart menni a vízbe, hogy átússzon. De láttuk, hogy a sodrás nagyon veszélyes, ezért folyamatosan arra kértük: üljön, maradjon, feküdjön. Így három órán keresztül távol tartottuk a víztől”

– idézte fel a feszült órákat a gazdája.

Mivel a sodrás miatt nem tudtak átjutni a szigetre, a rendőrök segítségét kérték. A BRFK Dunai Vízirendészeti Rendőrkapitányságának két járőre sietett a helyszínre. „A Dunai Vízirendészeti Rendőrkapitányság két járőre átvitte a kutya gazdáját a szigetre, és a sűrű bozótoson átvágva végül megtalálták az állatot” – mesélt a mentőakcióról Csécsi Soma, a Budapesti Rendőr-főkapitányság szóvivője.

A 12 napnyi csatangolástól Pipa teljesen kimerült és sokat fogyott, de végre épségben hazakerülhetett. Gazdái szerint azóta már jobban van, és kedvenc kanapéján hortyogva piheni ki a megpróbáltatásokat.

VIDEÓ: Az RTL Híradó beszámolója


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
30 palacsinta kevesebb mint 5 perc alatt – 100 ezer forintot nyert az 1. Országos Palacsintaevő Verseny győztese
A szervezők célja az volt, hogy közösségi találkozóhellyé alakitsák az egyébként elég kihalt Rákóczi téri vásárcsarnokot. Ez sikerült is: igazi tömeg szurkolt a helyszínen a versenyzőknek.


Palacsintás Roby története igazi józsefvárosi sikersztori: alig több mint fél éve nyitotta meg apró üzletét a Népszínház utcában, de már a legelején kultikus státuszba került. Soha nem múló jókedvvel szolgálja ki törzsvendégeit, és az árai is verhetetlenek: mindössze 300 forintot kér egy palacsintáért, amihez hasonlót aligha találunk nemhogy Budapesten, bárhol az országban.

Az üzletet mára ki is nőtte, a napokban költözött a Kiss József utca 18. szám alá, a régitől alig 50 méterre, egy sokkal tágasabb helyre. Ide akár 40-50 ember is befér, de továbbra is ő egyedül szolgál ki mindenkit, csak az alapanyagok beszerzésében van segítsége. Bár az érdeklődésre valószínűleg egyébként sem lett volna panasz, Roby gondolt egy nagyot, és plusz hírverésként meghirdette az 1. Országos Palacsintaevő Versenyt, amire a Rákóczi téri vásárcsarnokban került sor.

Egy helyi civil szervezet, a Lendület Progresszív Közéleti Egyesület (röviden LePkE) itt szervezi meg minden második hétvégén a Rákóczi téri Reggeliket, azzal a céllal, hogy újra megpróbálják behozni az emberek életébe a mára kissé megkopott fényű csarnokot.

A koncepció az, hogy olyan embereket is becsalogassanak, akik egyébként nem ott vásárolnak. Arra ösztönzik őket, hogy a reggelijüket a helyi árusoktól (pékség, hentes stb.) vegyék meg, ezzel támogatva őket. Középre asztalokat raknak ki, közben élő zene szól és kézműves programokkal is készülnek.

„Szeretnénk, ha a csarnok nemcsak vásárlótér lenne, hanem egy közösségi találkozópont is, ahol az emberek időt tölthetnek együtt” – meséli Hayes Lukács, az egyesület elnöke. Palacsintás Robyval már ismerték egymást a Népszínház utcából, így amikor megtudták, hogy helyszínt keres a versenyéhez, adta magát az együttműködés.

A név persze kicsit túlzó: bár benne van az országos jelző, azért főként inkább helyiek jelentkeztek. A rögtönzött konyhát a csarnok végében rendezték be egy éppen üres és kiadó üzlethelyiségben – ilyenből akad ott bőven. Összesen 20-an nevezhettek, bár az érdeklődés ennél jóval nagyobb volt.

„Kedves nézők, szurkolni ér! Kedves versenyzők, tömjétek!” – hangzott el a felszólítás a közös visszaszámlálást követően, és mindenki tartotta is hozzá magát. Kifejezetten nagy tömeg gyűlt össze bátorítani az evőket, a hangerő a klasszikus sportversenyek hangulatával vetekedett.

Mindenkinek 30 lekváros palacsintát kellett megennie, a maximális időkeret 15 perc volt. A győztesnek, Váradi Bencének azonban kevesebb mint 5 percre volt szüksége, ami barátok között is annyit jelent, hogy alig 10 másodperc alatt végzett eggyel. A jutalom kifejezetten bőkezű volt: nemcsak két trófeában részesült – az egyiket örökre megtarthatja, a másikat jövőre tovább kell adnia –, 100 ezer forint pénzjutalom is ütötte a markát.

A versenyt közösen finanszírozták: az egyesület a saját költségvetéséből, és Roby is hozzájárult a költségekhez (nyeremény, alapanyagok, szórólapok). A maga részéről az egész versenyt egyfajta szórakozásnak tekinti, végül még az első pár jelentkezőtől beszedett 3000 forintos nevezési díjat is visszafizette.

A nagy sikert látva pedig máris ígéretet tett rá, hogy pár hónapon belül érkezik a folytatás, de addig is mindenkit szeretettel vár új üzletébe, amit szeretne a fiatal generáció kedvenc találkozóhelyévé tenni.

A fentiekhez csak annyit tennék hozzá, hogy a választási kampány hajrájában mindenkinek receptre kellene felírni az ilyen eseményeket, amelyeknek a politikához semmi közük, de a helyi közösséget annál jobban építik.


Link másolása
KÖVESS MINKET: