KÖZÖSSÉG
A Rovatból

„Hogy mosolyt csaljunk az idősek arcára, ugyanolyan fontos, mint az evés vagy az alvás"

Tóth Sára idősekkel foglalkozó táncterapeutaként közelről látta, milyen pusztítóan hatott a koronavírus miatti bezártság az idősotthonok lakóira. Elmeséli, mit kellett volna másképp csinálni.


 

A pandémia már lassan két éve velünk van, ezalatt az idősotthonokat újra és újra bezárták, majd kinyitották a látogatók előtt. Zárlat idején a segítő szakemberek, így a gyógytornászok, mozgásterapeuták is kiszorultak a rendszerből, pedig Tóth Sára táncterapeuta szerint ezek a programok is a lakók gyógyulását, jólétét szolgálták.

- A járvány miatt bevezetett lezárásokkal az időseket is védték és a hozzátartozóikat is. Viszont a pandémia nagyon sokáig elhúzódott. Önök hogyan élték ezt meg?

- Én már több mint 8 éve foglalkozom idősek táncoktatásával. Amikor megérkezett az első hullám és elkezdődtek a lezárások, az otthonokban is látogatási tilalmat rendeltek el. Az egyik fővárosi intézmény pont a szabályok szigorodásakor, 2020 áprilisában vált a járvány egyik gócpontjává, ekkor nagy lett a pánik. Se ki, se be, se hozzátartozó, se szakember, senki. Értem az intézmények álláspontját is, de azt is látni kell, milyen hatással van a bezártság az emberre.

Sára szerint a feszülés után kell a nyugalom

- Mi történt az idősekkel?

- Frusztráltak voltak, hiányolták a foglalkozásokat. Így amikor már lehetett engedni egy kicsit, az intézmények azokat, akik mozgékonyabbak voltak, vagy nem voltak például demensek, vagyis nem felejtették el, hogy melyik utcában van az otthon, kiengedték a boltba, vagy egy kis egészségügyi sétát tehettek. Aztán jött az újabb hullám, megint a nagy szigor, még ezt a lehetőséget is elvették tőlük újra. A szakembereket is korlátozták. Az orvosokat, ápolókat természetesen beengedték, de úgy gondolták, hogy a művészetterápiát tartók vagy a pszichológusok mellőzhetőek. Pedig szerintem pont rájuk lett volna ekkor is a legnagyobb szükség.

- Az intézmények szemszögéből ez érthető, az otthonokban a fertőzés kockázata is magasabb volt. Nem így látja? 

- De, természetesen, én mindig is kiálltam az élet védelméért, azért, hogy kerüljük el a járványt. Viszont az emberi tényezőt sem szabad elfelejteni. Az ápoló cseréli ki az infúziót, az orvos írja fel a gyógyszert, ez létszükséglet.

De létszükséglet az is, hogy a bent lakók megkapják heti egyszer a megszokott foglalkozásukat. Hogy a pszichológussal megbeszélhessék a lelki dolgokat, a mozgásterapeuta pedig mosolyt csaljon az idősek arcára, feltöltse őket. Ezek ugyanúgy hozzátartoznak az ember szükségleteihez, mint az evés vagy az alvás.

Az itt bennrekedt idősek is ugyanúgy féltek, talán még jobban, mint akik otthon voltak. Ők is ugyanúgy stresszeltek, csak nekik még azzal is szembe kellett nézni, hogy nem várta őket a párjuk vagy a szerettük, hanem szó szerint be voltak zárva. Látnia kellett volna, hogy amikor jött egy nyitási hullám, mennyire szerették az órákat, mennyire felszabadultak voltak.

Néha pomponlányok is megjelennek az órákon

- Online órákkal nem lehetett ezt valahogy megoldani?

- Eleinte próbálkoztunk, de az az igazság, hogy nem túl sok sikerrel. Ezek olyan foglalkozások, ahol kell a jelenlét. Kell az, hogy együtt legyünk, hogy lássam őket. Arról nem is beszélve, hogy idős korukra tekintettel bármikor történhet velük valami. Megszédülhetnek, vagy rosszul léphetnek, és akkor nem tudok segíteni.

- Hogy működnek most ezek a foglalkozások?

- Jelenleg megengedik, több intézményben is dolgozom. Az, hogy mikor szüneteltetjük, nagyban függ az intézmény igazgatójától és a körülményektől. Ahol például van fekvőrészleg, ott nagyobb a kockázat, meg természetesen az is sokat számít, hogy ki mennyi oltást kapott. Ezért jelenleg általánosságban az a megállapodás, hogy ha látjuk, hogy növekszik országos szinten az esetszám, akkor inkább nem megyek. Azt azért szoktam látni, hogy amikor hónapokig nem megyek, akkor sokan elindulnak a depresszió vagy az elmagányosodás felé.

A mosoly a fizetség a terapeutának a jól végzett foglalkozásokért

- Sokan vannak az intézményben, az ott kialakult barátságok ilyenkor kevésnek bizonyulnak?

-Igen. Gondoljunk csak bele! Nem mindenkinek vannak barátai, egy közösségben eltöltött óra pedig ezeket az embereket is felrázhatja. Én a foglalkozásaimat úgy kezdem, hogy körbeülünk, mindenki röviden elmondja, hogy van, aztán körrel is zárjuk.

Ha nincs ilyen, akkor a sok elmagányosodott ember nem fogja megkérdezni egymástól, hogy van.

Kell egy vezető, aki összetartja őket, ez a terapeuta. Ő kívülről jön, és kimozdít. Megbíznak benne.

- Amikor egy-egy ilyen kihagyás után újra találkozott a bentlakókkal, akkor mi történt?

- Bekuckóztak a szobájukba, pár négyzetméteren élnek sokszor, nagyon elmagányosodnak egy-egy ilyen bezárkózós időszak alatt. Hiányolják az órát, várják. Ha heti egyszer megyek, pontosan tudják, mikor, kell ez a napirendjükbe. Olyannal is találkoztam, aki étvágytalan volt, esetleg agresszívebb, amikor nem jöttem, aztán hirtelen visszaszokott és elkezdett ezekből kigyógyulni. De ha nem mozgunk, kicsi a mozgásterünk, az is elindít egy lavinát. Aki például cukorbeteg, súlyosabbra is fordulhat az állapota, csontritkulása is lehet, könnyebben eltörhet a lába, keze. Az izmot folyamatosan építeni kell, az idősebbek ugye már jóval könnyebben vesztik el az eszméletüket, vagy ájulnak el, ha mozgásban vannak, frissek maradnak, erre kevesebb az esély.

Tóth Sárát a La Femme magazin 2017-ben az 50 tehetséges magyar fiatal közé választotta, táncpedagógusként kifejtett tevékenységéért. A jelöléseket olyan 16-30 év közötti fiatalok kapják, akik eddig elért eredményeik alapján átlagon felüli tehetséggel és szorgalommal rendelkeznek. Sára azért is küzd az idősekért, mert pontosan tudja, milyen az, amikor a keretek határozzák meg, mik is lehetünk. Lyukas tüdővel született, nem tudott rendesen számolni és helyesen írni, emiatt tanulási nehézségei is voltak. Alternatív módszerekkel próbálkozott, ekkor tudott igazán kiteljesedni. Rájött, hogy sokkal értékesebb, mint gondolná, a táncban pedig nagyon tehetséges. Az idősekért folytatott missziója talán ebből az életútból eredeztethető.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Képtelen vagyok ezt kifizetni” – 370 ezres villanyszámlát kapott a bohócdoktor
A számla egy új szabályozás miatt érkezett, pedig Ádi bohóc csak nemrég költözött be a rossz állapotú házába, amit nemrég vásárolt. Még a részletfizetést sem engedélyeztek.


Kovács István Ádám, az Egy tábla szeretet alapítvány bohócdoktora 371 333 forintos áramszámlát kapott, írja a Blikk. A számla teljesen lesújtotta, mivel átalányban fizet havi 70 ezer forintot, és úgy érezte, ez az összeg teljesen váratlanul érte.

„Képtelen vagyok ezt kifizetni”

– mondta Ádi bohóc.

Miután megkapta a csekket, felkereste az áramszolgáltató ügyfélszolgálatát, bízva abban, hogy valamilyen félreértés történt, vagy legalább részletfizetést kérhet. Ott azonban elmagyarázták neki, hogy a követelés jogszerű. Egy januári kormányrendelet értelmében, ha egy háztartás bármely évben túllépi az 5 ezer kWh éves áramfogyasztást, kötelező új mérőórát felszerelni, amelyet távolról is le lehet olvasni. Ennek ára 251 ezer forint, a fennmaradó összeg pedig az áramszámla különbözete.

A szolgáltató azt is közölte, hogy

részletfizetést azért nem tudnak biztosítani, mert az ingatlan kevesebb mint egy éve van Ádám nevére írva.
Kovács Ádám István/Facebook

A bohócdoktor szerint a magas fogyasztás még azelőtt keletkezett, hogy ténylegesen beköltözhetett volna, mivel a házvásárlás hónapokig elhúzódott egy hagyatéki eljárás miatt. A mérőóra viszont már az ő nevén szerepelt.

Ádám két munkahelyen dolgozik, hogy biztosítani tudja a megélhetését és az alapítvány munkáját. Az Egy tábla szeretet alapítvány nevében rendszeresen látogatja a kórházakat, ahol beteg gyermekeknek segít mosolyt csalni az arcára

– és egy tábla csokit is ad nekik. Bár arra törekszik, hogy a gyerekek ebből semmit se vegyenek észre, sokszor nehéz elrejtenie a mögöttes feszültséget.

Egy korábbi orvosi műhiba miatt fél tüdejét el kellett távolítani. Ennek ellenére nemrégiben sikerült saját házat vásárolnia a Mátrában. Az ingatlan rossz állapotban volt, de munka mellett fokozatosan rendbe hozta.

Ha segíteni szeretnél a bohócdoktoron, az alábbi számlaszámon megteheted:

Megyesi Krisztián

OTP BANK

11773449-02829621-00000000


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Eldőlt, hogy melyik az ország legjobb iskolája - egy kisvárosi suli vitte haza a díjat
Összesen 44 jelölés érkezett az ország különféle pontjairól, amelyek közül ötöt választott ki a szakértői zsűri. Egy újszászi suli lett végül a győztes.


Idén először hirdették meg Az ország legjobb iskolája díjat, amelynek győztese közönségszavazással dőlt el. Az elismerést az Újszászi Vörösmarty Mihály Általános Iskola nyerte el a Telexen lebonyolított szavazáson.

A pályázatot még márciusban indította az Együttnevelés Szövetség, amely szülőkből, pedagógusokból és oktatási szakértőkből áll. Összesen 44 jelölés érkezett különböző intézményektől, ezek közül választotta ki a szakértői zsűri azt az öt iskolát, amelyek bejutottak a döntőbe.

A zsűri tagjai között volt Berényi Eszter, Derdák Tibor, Ercse Krisztina, Németh Szilvia és Radó Péter is. A döntőbe jutott intézmények a következők:

  • Szent Pál Marista Általános Iskola, Karcag
  • Kondor Béla Általános Iskola, Budapest
  • Sári Gusztáv Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola, Kaba
  • Újszászi Vörösmarty Mihály Általános Iskola, Újszász
  • Nézsai Mikszáth Kálmán Szlovák Nemzetiségi Általános Iskola, Nézsa

A zsűri olyan iskolákat választott ki, amelyek bár nem a kompetenciamérések élmezőnyében szerepelnek, mégis kiemelkedő munkát végeznek. A tanárok odafigyelnek a diákokra, támogatják őket, ha nehézségeik vannak, és bátorítják őket, ha valamiben tehetségesek. Fontos szempont volt az is, hogy ezekben az intézményekben otthonos, elfogadó környezet várja a gyerekeket, ahol biztonságban érezhetik magukat. Emellett a szülőkkel való kapcsolat is közvetlen, a közösségek pedig összetartók.

Az ilyen iskolák nem válogatnak, hanem lehetőséget adnak minden gyereknek.

Az Újszászi Vörösmarty Mihály Általános Iskoláról készült kisfilm elérhető a YouTube-on.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Berohant a tűzbe, és kivezette a csikókat – a 16 éves Blanka mentette meg a lovakat a biztos haláltól Szarvason
A díjugrató versenyről hazatérő tinédzser nem habozott, amikor meglátta a füstöt. A tanya gazdája szerint 20 év munkája égett le, de az állatok túlélték.


Hazafelé tartott egy díjugrató versenyről a 16 éves Blanka és édesanyja, Lestyán Réka, amikor szokatlan látvány fogadta őket a szarvasi tanyavilágban. Sűrű, fekete füst gomolygott az égen – egy tanya lángokban állt. Blanka épp aludt az autóban, de amikor anyukája felébresztette, azonnal tudta, hogy baj van, írja a Blikk.

„Egyértelmű volt, hogy valakinek ég a birtoka. Félrehúzódtam, felébresztettem a lányom, aki nem kérdezett semmit, látta, mi a helyzet. Rohantunk a kertek alatt, bokrokon, árkokon, trágyadombokon át segíteni”

– idézte fel az édesanya.

A helyszínre érve látták, hogy lángol egy szénatároló. A forróság szinte elviselhetetlen volt, a lángok akár négy méter magasra is felcsaptak. A káosz közepette Blanka észrevette, hogy az egyik istállóban lovak rekedtek bent, és senki nem mert bemenni hozzájuk.

A tinilány nem habozott: félrelökte az embereket, és elindult az épület felé. Egyesével nyitotta ki a boxokat, majd kivezette a rémült állatokat. Mire a tűzoltók megérkeztek, mindegyik ló biztonságban volt.

„Mire észrevettem, mire készül Blanka, már nem tudtam visszatartani. Féltettem, de éreztem, hogy nem lesz baja, nem lehet baja, pontosan tudja, mit csinál” – mesélte meghatottan Réka.

„Ott állt a lányom, kormosan, izzadtan, de büszkén, és már nemcsak egy kislány volt, hanem egy igaz ember. Ott volt benne az édesapja öröksége, tartása, csendes ereje. Amit tett, nem puszta bátorság volt, hanem egy hatalmas, mély, emberi teljesítmény, ösztönös, valódi hősiesség.”

A tanya porig égett, de a gazda, Zsolt nem a veszteséget emelte ki, hanem azt, amit Blanka tett.

„A tanya a miénk, és a család nevében is szeretném megköszönni Blankának az önzetlen segítséget. Az életét kockáztatva segített a lovakon, ennél bátrabb dolgot még soha sem láttam. A lovaknak nem lett bajuk, de a pajta sajnos leégett. Ám ez, amit itt láttunk, tartást ad ahhoz, hogy ne keseregjünk, hanem takarítsuk el a romokat és építsünk új istállót a lovainknak, hiszen ők megmaradtak.”

Blanka gyerekkora óta lovagol, otthon is ő felel a hátasokért, és már olyan makacs lovat is megszelídített, akivel a tapasztaltabb idomárok is kudarcot vallottak. A hétvégén az országos bajnokságra készül a Kincsem Parkban.

A helyiek is tisztelettel beszélnek róla. Egy szarvasi lovas, Gábor így fogalmazott: „Nagyon jó látni, hogy ilyen gyerekek is vannak a telefonjukat nyomkodó korosztályban. Itt a tűzoltók is tisztelegtek tegnapelőtt egy csepp lánynak, aki viszont szerényen elhárított minden dicséretet, nyilatkozatot, csak annyit mondott, ki kellett hoznia a lovakat. Egy gyerek öntött belénk erőt, hitet, ez maga a csoda.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Életmentő kettős szervátültetésen esett át Franciaországban a 11 éves Olivér – két év után térhetett haza
A kolozsvári kisfiút két évig kezelték Franciaországban, miután itthon lemondtak róla. Egy fertőzés is megtámadta a szervezetét, ő azonban most örül, hogy iskolába járhatott, és hogy nemsokára ötödikes lesz.


Olivér mindössze néhány éves volt, amikor kiderült, hogy súlyos betegséggel kell megküzdenie. Először Miskolcon vizsgálták, majd Budapestre került, ahol a család a lehető legtöbb szakemberrel konzultált. A vizsgálatok eredménye azonban lesújtó volt: kiderült, hogy a kisfiú vesetágulata rosszabbodott, ráadásul a mája is súlyosan károsodott. Az orvosok kimondták: csak egy vese- és májátültetés adhat esélyt – írja a Blikk.

Romániában, ahol a család él, egyik orvos sem vállalta el a beavatkozást. Azt mondták, túl nagy a kockázat, és azt sem hallgatták el, hogy szerintük a kisfiúnak már csak egy éve van hátra. A szülők azonban nem adták fel a reményt: végül sikerült kijutniuk Franciaországba, Lyonba, ahol 2023. június 18-án elvégezték az életmentő műtétet.

A műtét után hosszú felépülési időszak következett.

Olivért két éven keresztül kezelték a lyoni kórházban. Több komplikáció is nehezítette a gyógyulást, többek között fertőzések és betegségek. A fiúnak a mai napig rendszeres kezelésekre van szüksége.

Május végén azonban végre hazatérhetett az édesanyjával együtt. „Május 21-én engedtek haza minket” – mesélte Boros Lídia, Olivér édesanyja a portálnak. „Egy hónapot kaptunk, és már utazunk is vissza Lyonba, hiszen a kezeléseket folytatni kell.”

Olivért közben egy kórokozó is megtámadta, ami miatt mintát kell venni a veséjéből. Egy olyan vírusról van szó, amely normál esetben minden ember szervezetében jelen van, de nála – a kilökődésgátló szerek miatt – felerősödött. A gyógyszereket emiatt le kellett állítani, ami azzal jár, hogy a szervezete elkezdett antitesteket termelni a beültetett vesével szemben.

Az elmúlt hónap azonban különleges volt Olivér számára. Végre nem csak a kórház és a kezelések határozták meg a napjait – iskolába járhatott, és olyan dolgokkal foglalkozhatott, mint a többi gyerek. „Talán ő az egyetlen, aki az osztályából tényleg szereti a sulit” – mesélte az édesanyja. Bár Lídia így sem tud teljesen elszakadni a betegségtől: kétóránként be kell mennie az iskolába, hogy katéterezze a kisfiát.


Link másolása
KÖVESS MINKET: