KÖZÖSSÉG
A Rovatból

„Ha nem mentem volna ki Finnországba, akkor az Álommelóban sem tudtam volna annyi szituációt nyugodtan lereagálni"

Czibolya Viktória volt AFS cserediák a nagysikerű Álommeló című reality 4. helyét zsebelte be. Több ezer jelentkezőből jutott el idáig, mindössze 22 évesen. Kérésünkre örömmel adott interjút, melyben megosztotta velünk, hogy milyen változásokat hozott életébe a 10 hónapos külföldi tanulási program.

Link másolása

- Mesélj kérlek a korábbi AFS tapasztalataidról: mikor, hová utaztál és miért azt az országot választottad?

- A 2016-17-es tanévet töltöttem Finnországban az AFS szervezésében. Eredetileg az USA-ba vagy Új-Zélandra szerettem volna utazni, ezek a célországok az utolsó kiválasztáson már nem voltak elérhetőek. A 2 napos kiválasztáson, csapatjátékokon keresztül az AFS önkéntesei segítettek nekünk megformálni azt a gondolatot, hogy hova is szeretnénk utazni. A döntésemet egy álom segítette, ami azt sugallta, hogy Finnországba menjek.

Ez az álom annyira magával ragadott, hogy sikerült meggyőznöm Eriket - akit a kiválasztáson ismertem meg - és együtt indultunk el Finnországba. Bár egymástól igen messze voltunk, mégis sokat találkoztunk és támogattuk egymást a nehezebb időszakokban.

Erik Finnországban fejezte be a középiskolát, már egyetemi életét éli ott. Különösen jól esett legutóbbi telefonhívása, amiben megköszönte, hogy akkor rábeszéltem. Azt mondta, ha én nem vagyok, akkor soha nem ment volna Finnországba, így viszont teljes mértékben megváltozott az élete. Ez a mondata olyan boldogsággal töltött el, amit nehéz lenne szavakba önteni. Örülök, hogy valakinek segíthettem megtalálni az útját, a boldogságát. Mindemellett pedig hatalmas támasz volt ő is számomra a szebb és a nehezebb pillanatokban, amiért örökké hálás leszek.

- Milyen tinédzser voltál kiutazás előtt?

- Sosem voltam egy lázadó típus. Balettoztam, zongoráztam, önkénteskedtem, iskolai versenyekre jártam, mindemellett viszont megtaláltam az egyensúlyt a szociális élet és a tanulás között. Mikor kimentem, nagyon sok minden megváltozott bennem. Nem csak a közösségi médiában lettem aktívabb, minden hónap végén írtam egy lezárást magamnak. Megfogalmaztam az érzéseimet, amik változtak, kialakultak bennem, mióta egy másik országban éltem.

Rájöttem arra, hogy az általánosnak vett családi és baráti kapcsolatokat akkor tanulja meg értékelni az ember, mikor elveszíti azokat. 16 évesen ez volt az első alkalom, hogy több ezer kilométerre, család és barátok nélkül egyedül kellett megállnom a helyem. Idegen ország, idegen kultúra, idegen nyelvközeg.

Elképesztő mentális fejlődésen megy ilyenkor keresztül az ember. Megváltozik az életritmusa és sokkal határozottabban tud fellépni a céljait vagy akár az értékeit illetően. Teljesen más értékekkel jöttem haza és megtanultam az alapvető dolgokat értékelni. Nem csak a személyiségem, a szellemi tudástáram is bővítettem, hiszen az angol nyelvtudásomat a semmiből egy jó erős felsőfokra hoztam fel és a finn nyelvet is megtanultam.

Őszintén szólva, büszke vagyok magamra hogy belevágtam olyan kihívásokba, amik számomra is ijesztőek voltak elsőre. Az ismeretlen mindig félelmetes, legyen szó egy cserediák évről vagy az Álommelóról. Viszont amint az ember ezeket meglépi, újabb és újabb kapuk nyílnak meg előtte, és ha sikeresen végig is viszi azokat… na az az igazi boldogság!

- Hogy viszonyult a magyar családod a programhoz?

- Bár apukám engedett, anya kezdetben azt mondta, hogy a 10 hónapos programról szó sem lehet. Úgy neveltek, hogy bármi rosszat vagy jót csináltam, mindig el tudtam nekik mondani és meg tudtuk beszélni. Ahogyan szerencsére ezt is, és végül közösen útnak engedtek. Édesanyám orosz, az Északi-sarkról érkezett, én pedig nagyon szerettem volna átélni azt, amiről mindig mesélt.

- Mi volt a legnagyobb kihívás a program során?

- A magányosság. Az első fogadócsaládomban volt egy nagyon kicsi testvérem, az anyuka pedig nővérként sokat dolgozott éjszakai műszakban is. 4.30-kor keltem, hajnali busszal mentem az iskolába, mert nagyon messze volt. Délután pedig már haza kellett menni, mert nem volt több busz. Végül új fogadócsaládhoz kerültem, ahonnan az iskola is mindössze 3 km volt.

Ha megfordult a fejemben, hogy haza szeretnék jönni, mindig arra gondoltam, hogy ez az a lehetőség, ami soha többet nem jön vissza az életben. A régi körforgásba bármikor vissza tudok térni, a barátaim és a családom mellettem lesz. Ezt a finn évet viszont nem fogom tudni visszahozni soha.

- Mi volt a legnagyobb változás, amit a személyiségedben, a készségeidben tapasztaltál a program hatására?

- Sokkal higgadtabb lettem. A gimi alatt nagyon forrófejű voltam. Átvettem a finnek rendkívül nyugodt mentalitását, teljesen belassultam, hazatérve anyukám többször meg is jegyezte, hogy olyan vagyok, mint egy kis lajhár. Ha nem mentem volna ki Finnországba, vagy nem tapasztaltam volna meg egy teljesen más életkörülményt, akkor lehet, hogy az Álommelóban sem tudtam volna annyi szituációt nyugodtan lereagálni.

Sokkal megfontoltabb lettem, ráadásul rengeteg cserediákkal találkoztam, számtalan nézőpontot ismertem meg, ezáltal sokat szélesedett a látószögem. Bárkinek bármilyen gondolata volt, azt én úgy fogtam fel, hogy ma megint tanultam valami újat.

- Hol dolgozol most, hol tartasz a karriredben és milyen munkatapasztalataid voltak korábban?

- Már az AFS cserediák programja előtt önkéntesen tolmácsoltam. Később a reptéren dolgoztam, ahol a már a frissen szerzett finn és angol nyelvtudásomat is remekül tudtam hasznosítani. Mivel 12 éves koromtól kezdve diplomata szerettem volna lenni, zseniálisan mutat a CV-mben, hogy finn középiskolában tanultam. Bárhova megyek ez mindig is nagyon pozitív kicsengésű dolog lesz.

A covid időszakában muszáj volt olyat csinálnom, ami picit igénybe vette a kreatívitásomat, mert nem vagyok az a gép előtt ülős típus. Elvégeztem egy sminkes sulit, ezután pedig már az Álommelós etap következett, szeptembertől viszont külügyminisztériumban kezdek el dolgozni.

- Hű, nagyon izgalmasan hangzik a külügyminisztérium is, mesélnél erről egy kicsit? Van ennek köze az Álommelóhoz?

- A külügyhöz már az Álommeló kezdete előtt jelentkeztem. Egyszerre vagyok családcentrikus és karrierista is, azonban tisztában vagyok vele, hogy nőként nem könnyű diplomataként érvényesülni, összehangolni a munkát a családi élettel. Meglátjuk, hogy mit hoz a jövő, de büszke vagyok magamra, hogy sikerült bekerülnöm a külügyhöz és izgatottan várom. Mindig is érdekeltek a különféle kultúrák, az hogy milyen gazdasági-, politikai- és egyéb más vonatkoztatásban tudok egy-egy országnak segíteni. Látszik is, hiszen ezért is mentem cserediáknak!

- Volt olyan szituáció az Álommelóban, ahol konkrét AFS tapasztalatot tudtál hasznosítani?

- Finnország elég sokszor feljön. Balogh Levente például imádta, hogy én Finnországban tanultam. Mindig meglepődött és kiemelte, hogy 16 évesen egyedül elindulni egy évre, az nem semmi. Az Álommelóban volt egy olyan szituáció, ahol Finn Nagykövetségen kellett prezentálunk és én ott is elmondtam, hogy cserediák voltam, annyira kapóra jött.

- Mit gondolsz, az AFS tapasztalatod milyen hatással volt a karrieredre?

- Mindenféleképpen pozitív. Pontosan emiatt, hogy amikor az ember 16 évesen megtapasztalja, hogy egyedül is meg tudja oldani azokat problémákat, amiket odáig a szülei oldottak meg helyette. Arról nem is beszélve, hogy itthon sokkal könnyebb megoldani ezeket a problémákat. Azóta bátran nézek szembe bármilyen feladattal.

Sokkal tudatosabb lettem és tényleg nagyon hálás vagyok azért, hogy az AFS lehetővé tette, hogy Finnországot válasszam. Persze voltak nehezebb időszakok, amiben legnagyobb segítségemre az ottani őrangyalom volt. Mindig fel tudtam hívni, mindig segített és megnyugtatott, nagyon sokat köszönhetek neki. Akár tudásban, nyelvtapasztalatban, élettapasztalatban, az AFS mindenben nagyon sokat hozzáadott a jelenlegi önmagamhoz.

- Mi kellett hozzá, hogy bekerülj az Álommelóba? Látsz-e összefüggést az AFS-es tapasztalataid és bekerülési kritériumok között?

- Rengetegen jelentkeztek és a négy körös interjú során sokat segítettek a nyelvi tapasztalatok és a higgadtság a nyomás alatti feladatok végrehajtásában.

- Milyen volt ez a szakmai reality? Hogy érezted magad, mi tetszett benne?

- Kapcsolati tőke szempontjából mindenképpen megérte. Ez is egy rendkívül értékes fejlődési folyamat, én szeretek új dolgokat kipróbálni, megismerni, tanulni. Visszanézve magamat a tévében, láttam, hogy mik azok a dolgok, amiken javítanom kell, de próbáltam átfordítani ezt is egy tanulási folyamattá, ahogyan azt a csereévem során is tettem.

Ez a hozzáállás sokat segített a műsor teljes ideje alatt. Megpróbáltató volt, de biztos vagyok benne, hogy a későbbiekben még nagy hasznomra fognak válni az itt szerzett tapasztalatok.

- Milyen készségeid, képességeid voltak azok, amik ilyen sokáig juttattak az adásban?

- Erősségemnek tudom be, hogy nem nagyon volt olyan feladat, amire azt mondtam volna, hogy én ezt nem fogom megcsinálni. Voltak feladatok amik kevésbé mentek jól, de belevaló vidéki csajnak tartom magam, aki nem bújik ki semmilyen feladat alól!

- Mesélj milyen tapasztalásaid voltak, hogyan élted meg a műsort?

- Nagyon jó közösség alakult ki. Bár a versenyben ellenfelek voltunk, nap végén csapattársként tekintettünk egymásra.

Úgy gondolom, 22 évesen büszke lehetek magamra, hogy idáig eljutottam. Önmagamat adtam és próbáltam hiteles lenni. A kommentek között sokszor felmerült, hogy olyan, mintha álarcot viselnék. Ezt próbáltam megérteni, és arra jöttem rá, hogy az eddigi tevékenységeim - a balett, a zongora, a tolmácskodás - mind-mind egy baromi erős kontrollt kényszerít ki az emberből. Ennek hatására próbáltam mindig nagyon kimért lenni, emiatt tűnhettem úgy, hogy álarcot viselek.

Nem feltétlenül lovagolnám meg a celebkedést, abszolút nem az volt a célom, hogy a tv-ben szerepeljek, hanem az, hogy Balogh Leventét megismerjem és felmérjem a saját képességeimet. Kíváncsi voltam, hogy ha egyedül maradok egy adott szituban, akkor mire vagyok képes ennyi idősen.

- Nagy lépéseket tettél meg a választott utad során, legyen szó itt cserediák programról, Álommelóról, önkéntes munkákról, színpadi produkcióról.. Ehhez mindhez kell bátorság, és hogy ki merj állni és fel tudd vállalni magad. Mit tanácsolnál azoknak a középiskolásoknak, akik most vannak abban a korban, hogy cserediákként AFS programra jelentkezzenek?

- Azt gondolom, hogy a fiatalabb generációnak egyáltalán nem könnyű érvényesülni és ez a program egy zseniális fejlődési lehetőség. Jól mutat a CV-ben, ugyanakkor minél több élménnyel, tapasztalattal gazdagodik egy diák, az csak jól fog jönni a későbbiekben. Megtapasztalni egy másik kultúrát pedig olyan széles látószöget ad, ami egyszerűen fantasztikus.

A komfortzónát elhagyni nehéz és nagyon ijesztő tud lenni, viszont ha egyszer kilép valaki, utána úgy tud majd visszanézni, hogy “MEGTETTEM!” Nem kell félni, nincs mit veszíteni, mert ebbe a magyar életbe vissza fog jönni és aki fontos a számára és akinek a számára ő fontos, az meg fogja várni.

Történjen bármi, akár egy elsőre negatívnak tűnő élethelyzet, fontos, hogy mindig keressük meg a benne rejlő tanulnivalót és próbáljuk meg átformálni pozitív töltetűvé. Ez lehet a kulcsa egy boldogabb, teljesebb életnek.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Ötvenmillió forinttal köszönte meg egy beteg a debreceni klinikának, hogy meggyógyították
Az intézmény vezetője szerint több betegtől is kaptak már adományt, de ez a mostani támogatás példátlanul magas. Az is kiderült, mire használták fel az összeget.

Link másolása

A Debreceni Egyetem Klinikai Központ Kardiológiai és Szívsebészeti Klinika egyik betege ötvenmillió forintot adományozott az intézmény alapítványának. A páciens így fejezte ki háláját a magas színvonalú gyógyítómunkáért.

A klinika a pénzből betegőrző monitorokat, a katéteres koszorúér-beavatkozásokhoz szükséges korszerű eszközt vásárolt, valamint beszerzett egy, a röntgen és a szívultrahangos készülék együttműködését segítő szoftvert, amellyel minden korábbinál pontosabban láthatóak a szív szerkezeti elemei a katéteres beavatkozások során

- írja az unideb.hu.

Az adományt a múlt évben kapta meg az intézmény. A gyógyult beteg azt kérte, hogy a neve kerüljön nyilvánosságra. Az összeget a gyógyító munka fejlesztésére szánta, korszerű eszközöket, műszereket szánt a kórháznak. A klinika a pénzt erre fordította, három jelentős beruházást valósítottak meg. Erről tájékoztatták az adományozót, aki meg is nézhette az eddigi fejlesztéseket.

"Fantasztikus érzés volt, el sem akartam hinni, amikor értesültem az ötvenmillió forintos támogatásról. Az utóbbi időben egyre gyakoribb, hogy betegeink, miután távoztak a klinikáról, felhívnak, elmondják, hogy mennyire elégedettek voltak az ellátással, beleértve a szakmai, gyógyító munkát, az orvosok és a szakdolgozók emberségét, empátiáját. Többen közülük felajánlják, hogy anyagi lehetőségük függvényében támogatnák az alapítványt akár 100 ezer forintos nagyságrendben, de az 50 millió forint példátlanul magas összeg. Számunkra az a legfontosabb, hogy a betegek elégedetten és gyógyultan, de mindenképpen jobb egészségi állapotban térjenek haza a klinikáról. Természetesen örömmel vesszük az alapítványnak nyújtott támogatást, amit - összhangban az alapító oklevélben lefektetett célokkal - mindig a debreceni szívbetegellátás jobbá tételére, fejlesztésére használunk fel" – mondta el a hirek.unideb.hu-nak Csanádi Zoltán professzor, a Kardiológiai és Szívsebészeti Klinika igazgatója.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
A könnyeivel küszködve olvasta fel a tanárnő a diákok karácsonyi kívánságait – videó
Egy Las Vegas-i tanárnő segített valóra váltani diákjai karácsonyi kívánságait. Volt, aki csak egy papucsot szeretett volna, hogy ne fázzon a lába.

Link másolása

Cheri Guy, aki angol tanárként dolgozik a Las Vegas-i Desert Pines High Schoolban megosztotta TikTok-videóját, amelyben elmeséli, hogy iskolájában van egy "wishmas" program, amelyben a gyerekek megkapják, amit szeretnének karácsonyra.

"Nemcsak azt mondják el a diákok, hogy mit szeretnének, hanem azt is, hogy miért fontos az nekik" - magyarázta Guy vírusként terjedő klipben.

A tanárnő a könnyeivel küzdött, amikor felolvasott néhányat a gyerekek kívánságai közül, és a soraikon keresztül bepillantást kaphattunk az életükbe.

"Szeretnék egy fekete papucsot, hogy megvédjem a lábam a hidegtől" - írta az egyik gyerek.

"Egy zacskó Takis... Segítene, hogy ne legyek éhes" - írta egy másik.

Voltak olyan diákok is, akik a kívánságukkal másokon akartak segíteni. Egy diák például azt remélte, hogy az összes többi diák kívánsága valóra válik, míg egy másik csak annyit szeretett volna, ha a húgának jó születésnapja legyen.

Guy rámutatott, hogy egy 3000 diákból álló iskolában nem tudja az összes kívánságukat valóra váltani. Abban azonban bízott, hogy a TikTokon keresztül kaphat némi segítséget - írta az Unilad.

"Ha szeretnél segíteni, írj nekem , kommentelj, szólj, oszd meg velem, terjeszd ezt. Talán tehetnénk valamit, hogy megpróbáljuk megvalósítani ezeket a dolgokat" - mondta Guy.

"Sok gyerekünk van, akik nevelőszülőknél vannak, sok gyerekünk van, akik szegénységben élnek. Ezek a gyerekek hatalmas stresszel szembesülnek az osztálytermen kívül".

Nem kellett sok idő, miután Guy közzétette a videót, hogy azt felkapják és megosszák sokan.

A vírusvideójának köszönhetően a közösségi média felhasználói mindenhonnan elkezdtek azon dolgozni, hogy a gyerekek kívánságait valóra váltsák.

"Jóval több mint 300 kívánságot teljesítettünk, ami elképesztő" - mondta Guy.

"A végzősök közül néhányan évkönyvet kérnek, mert nem engedhetik meg maguknak. Épp most nézem a táblázatot, és egy gyerek segítséget kért a ballagáshoz szükséges sapka és talár kifizetéséhez" - mondta Guy.

"Van egy diákunk, aki a 'Lectures on Physics' című tankönyvet kérte, mert asztrofizikus szeretne lenni."

Azzal, hogy a diákok álmai valóra válnak, a gyerekek rájönnek, hogy "szeretik őket" - mutatott rá Guy.

"Nemcsak az iskolában kapnak szeretetet, hanem idegenektől is szerte az országban, akik törődnek velük és hisznek bennük" - mondta.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
A titkos milliomos: dollármilliókat hagyott városára egy férfi, akinek tévéje és autója sem volt
Geoffrey Holtról senki sem tudta, hogy mennyi pénzt halmozott fel élete során. A 3,8 millió dollár kamatainak elköltésére évente pályázhatnak a hinsdale-i szervezetek.

Link másolása

Egy lakókocsi-park szerény életű gondnoka volt az a 82 éves bácsi, aki halála után dollármilliókat hagyott városára, írja a The Guardian. Egészen júniusi haláláig senki sem sejtette, hogy a kopott ruhákban, fűnyíróján közlekedő, alkalmi munkákat vállaló Geoffrey Holt élete során 3,8 millió dollárt (1,3 milliárd forint) halmozott fel, amit egy az egyben Hinsdale városára hagyott végrendeletében. Egyetlen kikötése volt csak: a pénzt kizárólag a közösség javára fordíthatják az oktatás, az egészségügy, a kultúra vagy a tömegsport terén a 4200 lakosú városkában.

A város vezetője szerint senkinek nem volt fogalma arról, hogy a család nélküli férfi ennyi pénzt tett félre élete során. Egyelőre még nem döntötték el, hogy mire fordítják az ölükbe pottyant vagyont: felmerült a városháza órájának korszerűsítése, néhány épület felújítása, egy új szavazatszámláló gép beszerzése és egy online autóvezető-tanfolyam indításának lehetősége is.

A szervezetek a New Hampshire-i Jótékonysági Alapítványon keresztül pályázhatnának támogatásokra, és a kamatokból évente nagyjából 150 000 dollárt (52,5 millió forint) kapnának.

Geoffrey Holt legjobb barátja, egyben hagyatékának kezelője is csak néhány évvel a férfi halála előtt tudta meg, hogy mennyi pénze van. Edwin Smith szerint barátja hobbija a modellautók és vonatok gyűjtése volt, emellett rengeteg történelmi könyvet olvasott, és komoly bakelitgyűjteményre is szert tett az évek alatt. A korábban egy malom termelési vezetőjeként dolgozó Holt időnként a patak partjára kiülve olvasgatott különböző befektetésekről szóló kiadványokat.

Évekkel később Holt elmesélte barátjának, hogy a malom bezárása után befektette pénzét, ami minden várakozását felülmúlva teljesített. Ekkor kért tanácsot Smith-től, hogy örökösök híján mihez kezdjen a pénzzel, aki azt javasolta neki, hogy gondoljon a városára. Ettől függetlenül még Smith is meglepődött, amikor kiderült, hogy Holt az utolsó centig Hinsdale-re hagyta mindenét.

A titkos milliomos egy évvel fiatalabb nővére szerint apjuktól tanulták, hogyan kell bánni a pénzzel. A testvérek között soha nem volt téma a pénz, bár a bátyja időnként megkérdezte tőle, szüksége van-e valamire. Amikor kiderült, hogy valójában mennyi pénze volt fivérének, Alison Holt egy kicsit sajnálta, hogy a mindvégig szerény körülmények között élő férfi legalább egy kicsit nem kényeztette magát élete során.

Geoffrey Holtot és vagyonának történetét ebben a videóban is bemutatják:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Kórházban gyógyuló gyermekeknek szállítanak finomságokat a Provident dolgozói
Idén novemberben és decemberben a Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézetben lábadozó gyermekek kaphatják meg a huszonhat főből álló önkéntes csapat segítségével három üzlet péksüteményeit.

Link másolása

Negyedik éve tartja meg hagyományos karácsonyi előkészületi kezdeményezését a Provident Pénzügyi Zrt., a Csodalámpa Alapítvány és a Jókenyér pékségeket üzemeltető Ludwig és Mentesi Kft. Idén novemberben és decemberben a Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézetben lábadozó gyermekek kaphatják meg a huszonhat főből álló önkéntes csapat segítségével három üzlet péksüteményeit.

Megédesíti a Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézetben gyógyuló gyermekek kórházban töltött napjait az a kis figyelmesség, amelyet a Provident Pénzügyi Zrt. önkéntesei által kiszállított péksütemények jelentenek. A pénzügyi szolgáltató immár negyedik éve dolgozik össze a Jókenyér pékségeket üzemeltető Ludwig és Mentesi Kft.-vel, hogy az egyes üzletekben nap végén megmaradó termékek a lehető legjobb helyre kerüljenek. A kezdeményezésben 26 önkéntes vesz részt, akik a szabadidejükben vállalták, hogy a programban résztvevő 3 üzletből elszállítják a frissen készített, de készleten megmaradt péksüteményeket a kórházba.

„A mosoly gyógyerejét nem kell bemutatni senkinek sem. Gyermekként kórházba kerülni ugyan sosem ideális, de a november és a december – ha lehet ilyet mondani – még kevésbé szerencsés, hiszen a rövid nappalok és a hideg, gyakran borús idő miatt nehezebb felvidítani a lábadozó gyermekeket. Éppen ezért választottuk ezt az időszakot a kezdeményezés megvalósítására, és nagy örömmel vágunk bele idén is. Kollégáink figyelmessége sokszorosan megtérül, tudva, hogy a Jókenyér finomságai egy kis időre el tudják terelni a kis betegek figyelmét, mosolyt csalva az arcukra, ezáltal pedig hozzájárulva mielőbbi gyógyulásukhoz” – mondta el a kezdeményezés kapcsán Pálfalvi Márta, a Provident Pénzügyi Zrt. vállalati kapcsolatok és kommunikációs igazgatója.

A pénzügyi szolgáltató önkéntesei két csapatban, összedolgozva viszik el a három pékség termékeit a GOKVI portájára, hogy a kórház dolgozóin keresztül eljuthassanak a péksütemények a gyógyuló gyermekekhez.

Link másolása
KÖVESS MINKET: