Három éve már annak, hogy egy matakó (déli háromöves tatu) született a Szegedi Vadasparkban. A Tankari névre keresztelt különleges állat pedig most adott életed egy kis tatunak.

Sajnos azonban – ahogy ez első alkalommal sokszor előfordul az állatok világában – nem tudta megfelelően táplálni a kicsinyét. Bár a vadasparkban általában kerülik a beavatkozást az ilyen esetekben, most mégis úgy döntöttek, hogy ők nevelik tovább a kis tatut, esélyt adva neki az életben maradásra.

A félénk kistatu elkezdett szopni, egy hónap után már szépen megnőtt, és már el is kezdték a szilárd táplálékhoz hozzászoktatni. Így tavasszal a látogatók is megtekinthetik majd a felcseperedett tatufiút, amely a Mateo nevet kapta a gondozóitól.

A tatukölyköt sikerrel nevelte fel a gondozója, pár naposan még csak épp meghaladta a 100 grammot a súlya, most már fél kilós labdává nőtt. Idővel visszakerül a trópusi házba, ahol a látogatók is megtekinthetik. A déli háromöves tatu ugyan nem számít veszélyeztetett fajnak, de nem gyakori látványossága az európai állatkerteknek.

A természetben rovarokkal, főleg termeszekkel és hangyákkal táplálkozik, amelyekhez erős karmaival jut hozzá, ebben némileg távoli rokonára, a szintén vendégízületesek közé tartozó sörényes hangyászhoz hasonlít, fő állatkerti takarmányuk is ugyanaz a magas fehérjetartalmú keverék. Míg a nagy rokont olyan karmok védik, amelyeket még egy jaguár is tisztel, addig a kisméretű tatuk máshogy védekeznek: páncéllabdává gömbölyödnek. Az elcsontosodott irhából kialakult páncél („bőrcsont”) a matakók esetében zárul a legtökéletesebben a rokonságban, a legkisebb rés nélkül.

Annak oka, hogy az állatkertek nem minden esetben avatkoznak be akkor, ha egy újszülöttet nem tud megfelelően ellátni az anyja, a következő: az ember által nevelt állatok sokszor túlságosan is emberhez szoknak, hozzánk szocializálódnak, nem a fajtársaikhoz, és felnőve ez viselkedési és szaporodási problémákhoz vezethet.

Vannak persze olyan állatok, amely szociális élete, „lelkivilága” kevésbé összetett (mint jelen esetben a tatu, vagy éppen a kenguruk), ahol kisebb kockázatot jelent a nevelés, utólag is biztosított a szaporulat elhelyezése,

és sajnos vannak olyanok is, amelyek annyira veszélyeztetettek, hogy a kiemelt természetvédelmi jelentőségük ellensúlyozza a kockázatokat. Ez mindig egyedi mérlegelés kérdése, ahol szükséges, ott a fajmegmentési programmal vagy – hazai védett fajok esetében – természetvédelmi hatóságokkal is egyeztetik a további lépéseket illetően - írta a Szegedi Vadaspark.

Fotók: Endrédi Lajos