A csábítás fegyvere című kiállítás a divat, az öltözködés és a képzőművészet kapcsolatát mutatja be olyan híres művészek festményein keresztül, mint Szinyei Merse Pál, Rippl-Rónai, Vaszary János vagy Csók István. A Kieselbach Galéria legújabb tárlatán áttekintést kaptunk a divat, az elegancia, a stílus és a szépségideál változásának százéves történetéről, és arról, hogyan kommunikáltak az emberek a ruhák segítségével.
Mi már megnéztük a kiállítás legszebb festményeit. Mutatjuk, mi vár rád.
A galéria első terében a boldog békeidők illemkódexek által irányított viselete tárult elénk. A festményekről a finom kacérkodás eszközei, a fűzők krinolinok és turnűrök köszönnek vissza.
Modern idők - rövid szoknya és csillogás
A 20-30-as évek divatját bemutató festményeken már a csábírás egészen modern eszközeit figyelhettük meg: vörös rúzs, fiús idomok és bubi frizura. A flappereket tartották abban az időben a legelegánsabb, legelragadóbb, legtisztább, legjobban öltözött nőtípusnak.
Távol a várostól - népviselet
A kiállítás külön teremet szentel a vidéki viselet bemutatására. Fényes Adolf, Perlmutter Izsák és Faragó Géza is előszeretettel ábrázolta festményein a falu világát és az ott élők idealizált hétköznapjait. Képeiken megjelenik a falusi férfiak és nők gazdagon hímzett viselete is.
Kalap - a ruha koronája
A kiállításon azt is megtudtuk, hogy a kalap trend szinte évente változott, a festményeken ábrázolt kalapok éppen ezért sokszor nagy segítséget jelentenek egy-egy műalkotás korának meghatározásában. Kocsikerék nagyságú karima, strucctoll, virágok, szalagok, a következő pillanatban pedig már a szűk sapkák jöttek divatba.
Hatvany Lili, a divat egyik leghíresebb hazai szakértője 1932-ben az alábbi sorokat írta a fejfedők divatjának gyors változásáról:
"Soha, de soha nem lehetünk biztosak abban, hogy amit a fejünkön viselünk, nem pont tegnap bukott-e meg a párizsi piacon. Régi szabály, hogy ne fényképeztessük le magunkat kalapban. Az ilyen fényképekre az imádott férfi egy esztendő múlva már szánakozó mosollyal tekint."
A diktatúra jelmezei
A kiállításon megnézhettük a diktatúrák politikusairól készült festményeket is. Horthy öltözetéből is nyilvánvalóvá válik, hogy az erőt sugárzó egyenruha és a kitüntetések ábrázolása a meggyőzés, a manipuláció és a vezér-kultusz kialakításának eszköze.
Divat a szocializmusba
A kiállításon a szocializmus időszakának festményei leptek meg bennünket a legjobban. Czene Béla nagyvárosi témái, modern, divatos és érzékien ledér modelljei olyanok, mintha a festő képeit nem is a szocialista Magyarország szürke hétköznapjai ihlették volna.
Czene festményeihez ötletes háttérként szolgál a szocializmus divatjáról szóló viccesen ellentmondásos vetítés, amit mindenképp érdemes végigülni.
A kiállítást ingyenes. November 24-ig nézhetitek meg a Kieselbach Galériában. Részletek a honlapon.
A szemünk látára nőtt fel, hiszen alig 11 évesen szállt fel a Roxfort expresszre, hogy bevonatozzon a nézők szívébe és a filmtörténelembe. Emma Watson azonban nem csupán a filmvásznon aktív, hírnevét arra használja, hogy kiálljon a nők jogaiért, szerepeit is igyekszik meggyőződésének megfelelően kiválasztani és alakítani.
Ma pedig 34 éves az egykori kislány, akitől mindenki megtanulhatta, hogy kell helyesen hangsúlyozni azt, hogy leviosa. Ebből az alkalomból összeszedtünk néhány érdekességet a még mindig nagyon fiatal színésznőről.
– Emma Charlotte Duerre Watson 1990 április 15-én született Párizsban, és a francia főváros közelében cseperedett ötéves koráig. Jogász szülei ekkor úgy döntöttek, visszaköltöznek Angliába. Később el is váltak, így Watson édesanyjával Oxfordshire-be költözött.
– Bár korábban is játszott iskolai darabokban, de a Harry Potter és a bölcsek köve volt az első hivatásos színészi munkája.
– 15 évesen ő volt a legfiatalabb, aki szerepelt a Teen Vogue magazin címlapján.
– A Szépség és a szörnyeteg szerepére kimondottan őt választotta a Disney Stúdió, ami nagyon ritka. Paige O’Hara, aki az 1991-es rajzfilm változatban Belle hangja volt szintén úgy nyilatkozott, hogy ő is Emma Watsont választotta volna. Később azt nyilatkozta erről a szerepéről, hogy a filmvásznon vált nővé.
– Belle kedvéért visszautasította a Kaliforniai álombanMia szerepét. Azt végül Emma Stone kapta, aki Oscart nyert az alakításáért. Watson viszont Stone helyett került be a Kisasszonyokba.
– 2015-ben már a Hamupipőke főszerepét is felajánlották neki, de nem vállalta el.
– Jobban szeret autogramot adni a rajongóknak, mint fotózkodni velük.
– A kedvenc színészei Johnny Depp és Russell Crowe.
– Hivatásos jóga- és meditációoktató.
– Naplót vezet, amióta csak elkezdett filmezni. Már 30 kötet körül jár.
– Egy napon született Luke Evansszel és Emma Thompsonnal.
– Felszólalt az ENSZ-ben a nők jogaiért, és rendszeresen kiáll a gender egyenjogúságért.
– Emma ADHD-s, 5 éves kora gyógyszert szed.
– Egyszer azt nyilatkozta, a legnehezebb jelenete az volt, amikor Nevill megkérdezi tőle, ad-e jóéjt puszit Trevornak, a békájának. „Mindig elnevettem magam. Csúnyán kellett volna ránéznem, de nem bírtam megállni. nyolcszor kellett újra vennünk.”
– Az utóbbi években nem készített új filmet, mert úgy érezte, kicsit beskatulyázták. Szívesen visszatér a színjátszáshoz, de várja a megfelelő lehetőséget. Az biztos, hogy anyagi gondjai nincsenek, hiszen csak A szépség és a szörnyetegen mintegy 15 millió dollárt keresett.
– Sok képmutatónak bélyegezték amikor 2017-ben a Vanity Fair fotózásán bevállalt egy olyan képet, amin kicsit látszott a melle. Akkor így reagált:
„A feminizmus nem egy bunkósbot, amivel a nőknek egymást kell ütnie, hanem a lehetőségekről, szabadságról, egyenlőségről szól… Tényleg nem tudom, mi köze ehhez a cicimnek.”
– Közismerten azok közé a Harry Potter-sztárok közé tartozik, akik kritizálták J. K. Rowlingot a transzellenesnek tartott megnyilvánulásaiért.
A mesterséges intelligencia szerint így kellene kinézniük a Harry Potter karaktereknek a könyvbeli leírások alapján
Annak ellenére, hogy leírásokon alapulnak, a Harry Potter rajongók továbbra is vitatkoznak az AI által generált képekről az interneten. Persze mindannyiunk fejében más és más kép alakul ki egy karakterről, nehéz tehát igazságot tenni.
A LadBible cikke szerint a mesterséges intelligencia csupán a könyv leírásaira támaszkodott. A karakterek elég kísértetiesen hasonlítanak a filmbeliekre, az az egy biztos.
Noha a technológiai adaptációk hihetetlenül lenyűgözőek, a rajongók továbbra is azon vitatkoznak, hogy melyik karakter a leghitelesebb.
A képeket eredetileg a vietnami Reddit felhasználó, MsBananaAnna készítette, melyek a filmrajongókat teljesen elbűvölték.
Harry karaktere Daniel Radcliffe-fel ellentétben világítózöld szemű, az egyik kommentelő „anime Harrynek” nevezte.
Legjobb barátja, Ron azonnal felismerhető lángvörös tincseinek és szürkés pólójának köszönhetően – ami feltűnően hasonlít Rupert Grint színészéhez az első filmben.
Hermione Granger is könnyen felismerhető sűrű göndör hajának köszönhetően, bár igaz, hogy sokkal dúsabb, mint ahogy a könyvekben ábrázolják.
Más diákokat is lenyűgözően jelenített meg a mesterséges intelligencia, mint például Luna Lovegoodot, aki sokkal gyerekesebben néz ki, mint az őt vásznon megszemélyesítő, Evanna Lynch.
Ez a baki elszomorított néhány Reddit-felhasználót, akik szerint a színész a tökéletes választás a szerepre, még azt is mondták, hogy a filmváltozat „illetékesebb”.
A technikus Neville Longbottom értelmezése a rajongókat is meglepheti, fényes szőke hajával, amely nagyon különbözik Matthew Lewis adaptációjától.
Bár a könyvek számára hitelesebb, a rajongók továbbra is vitatkoztak a hosszan tűrő diák megjelenéséről – az egyikük még azt is kifogásolta, hogy „túl aranysárga”.
Azonban kevés vita volt Draco Malfoy megjelenésével kapcsolatban, mivel a karaktert azonnal felismerték a Reddit-felhasználók, hiszen az szinte teljesen megegyezik egy fiatal Tom Feltonnal.
Ugyanez mondható el apjáról, Luciusról is.
Természetesen nem a diákok voltak az egyetlenek, akiknek élénk leírásai voltak a könyvekben.
A Roxfort öregdiákjai között volt Sirius Black is, az egykori azkabani fogoly, akit szintén megidézett a mesterséges intelligencia.
A rajongókat természetesen Voldermort is lenyűgözte, aki szinte teljesen megegyezett Ralph Finnes színésszel. Az egyik kommentelő még arra is ragadtatta magát, hogy az AI-verzió „jobban elkápráztatta” őket, mint a film.
Kíváncsiak vagyunk, hogy a Redditor melyik film rajongótáborával küzd majd legközelebb.
Majdnem meghalt egy motorbalesetben, szinte teljesen kivágták első nagy főszerepéből, és nem szégyelli a Ragadozókat – Portré Adrien Brodyról
A zongorista, A falu, a King Kong, a Szélhámos fivérek és A Grand Budapest Hotel magyar származású sztárja büszke minden eddigi filmjére, és már 21 éve ő tart egy nagyon fontos Oscar-rekordot. Adrien Brody 51. születésnapján megnézzük, hogy alakult eddig az élete és a karrierje.
Adrien Brody nevét akkor jegyezte meg a világ, amikor 21 évvel ezelőtt, 2003. március 23-án átvette a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat A zongorista című Roman Polanski-filmben nyújtott alakításáért (Wladyslaw Szpilmanként). Egyrészt, mivel teljesen megérdemelt volt a díjazása, másrészt, mivel csupán 29 éves volt ekkor…
Ezzel ő lett minden idők legfiatalabb férfiszínésze, aki ebben a kategóriában győzni tudott, sőt, máig tartja ezt a rekordot, hiszen azóta sem sikerült nála fiatalabbnak hazavinnie a szobrot a férfi főszereplők közt.
(2003 óta Eddie Redmayne volt hozzá a legközelebb, de ő is már 33 éves volt, amikor megkapta az Oscart 2015-ben A mindenség elméletéért.)
„Ez vicces. Visszatekintve tényleg nagyon fiatal voltam. De nem éreztem magam fiatalnak. Akkor már 17 éve színészkedtem, de sokak számára ez volt az a pillanat, amikor felfedeztek engem, mint színészt. Azt mondják, 15 év kell ahhoz, hogy valaki egyik napról a másikra sikeres legyen. Az enyém ennél két évvel később jött” – magyarázta Brody.
A magyar származású Brody fényes karrierje szerencsésen indult. 1973. április 14-én született New Yorkban (Queensben) Sylvia Plachy fotográfus és Elliot Brody nyugalmazott történelemprofesszor és festő fiaként. Elliot lengyel zsidó származású, Sylvia (vagyis Plachy Szilvia) pedig Budapesten született egy katolikus magyar arisztokrata apa és egy cseh zsidó anya lányaként. Brody ennek ellenére azt mondja, sem a zsidósághoz, sem a kereszténységhez nincs erős kapcsolata.
Gyerekként „A csodálatos Adrien" néven bűvészmutatványokat adott elő gyerekzsúrokon, az előadóművészet szeretete tehát korán jött. A szülei pedig részben ezért íratták be őt színjátszó osztályokba, részben pedig azért, hogy távol tartsák őt a veszélyes gyerekektől, akikkel kapcsolatba került.
A nyolcvanas évek közepén New Yorkban az apja elvitte őt egy gyerekszínészeket kereső nyílt felhívásra egy elhagyatott gyárba a város egyik zegzugos részén, és a kocsiban várakozott a sarkon, míg a 13 éves Adrient odabent meghallgatták. Akkor persze még ügynöke sem volt, mégis megcsípett egy kis szerepet az 1989-es New York-i történetekben, egy háromrészes antológiadrámában, aminek szegmenseit Woody Allen, Martin Scorsese és Francis Ford Coppola rendezték. Brody a Coppola-epizódban szerepelt, ami a filmes debütálást tekintve meglehetősen magasra tette a lécet. „Már az is hihetetlen volt, hogy egy napot dolgozhattam vele, pedig csak akkor kezdtem bele ebbe az egészbe.”
A színészi élet eleve bizonytalan, és Brody számára semmilyen korai siker nem jelentett garanciát arra, hogy ez a karrier örökké fenntartható lesz. „Csak A zongorista után éreztem úgy, hogy oké, talán kaphatok még munkát. De még azután sem dolgoztam egy teljes évig" – mesélte nevetve. A pályája elején, 1992-ben egyébként egy időre kiesett a munkából, mivel súlyosan megsérült egy motorbalesetben. Nekiszáguldott egy autónak, ő pedig az ütközés miatt átrepült a jármű felett, és fejjel előre esett az aszfaltra. Sokáig volt ezután kórházban, hónapok teltek el, mire rendesen felgyógyult. Emellett pedig háromszor is eltörte az orrát különféle kaszkadőrmutatványok közben, többek között az Egy sorozatgyilkos nyara forgatásán is.
Ő is az őrület határára került
Persze nem A zongoristában ismertük meg őt, hiszen korábban olyan ismert rendezők filmjeiben tűnt fel, mint Spike Lee (Egy sorozatgyilkos nyara), Barry Levinson (Szabad a szerelem), Ken Loach (Kenyér és rózsa), Steven Soderbergh (A hegyek ura) vagy Terrence Malick (Az őrület határán).
„Ez idő alatt nagyjából beutaztam a világot, csodálatos színészekkel dolgoztam és olyan direktorokkal, akiknek sokféle rendezési stílusuk volt. Nem feltételezi az ember, hogy több munkát fog kapni, de az biztos, hogy bátorító, amikor ezek az emberek, akiket óriási tisztelet övez, engem keresnek a projektjükbe” – magyarázta Brody.
Az első, széles körben szakmai, kritikusi és nézői szempontból csúcsfilmje Az őrület határán című, 1998-as monumentális II. világháborús eposz volt a zseniális és rejtélyes rendező, Terrence Malick rendezésében.
Először úgy tűnt, egy másik Ryan közlegény megmentése lesz (ráadásul egy évben jöttek ki), ám, aki látta Malick két korábbi filmjét, az sejthette, hogy ő másban utazik, Az őrület határán ezért inkább egy amolyan szerzői, művészi háborús eposz lett James Jones regényéből. Emellett Malick régóta várt visszatérését jelentette a filmkészítéshez több mint 20 év kihagyás után, amely idő alatt a Sivár vidék (1973) és a Mennyei napok (1978) című filmjei megingathatatlanul beépültek a modern amerikai filmes kánonba. Az akkor még viszonylag ismeretlen Brody kapta a regény hősének, Fife tizedesnek a szerepét, akinek története a szerző háborús élményeiből ered.
Ám bármit is várt a közönség, Az őrület határán végül nem az lett. És bár kétségtelenül remekmű, a „főhős” Adrien Brody alig szerepelt benne…
Színészünk 1998-ban egy este a családjával együtt megjelent a kész film vetítésén, amiről azt mondták neki, hogy zártkörű lesz, de kiderült, hogy egy sajtóvetítés volt, tele riporterekkel és kritikusokkal. Ő pedig teljes mértékben arra számított, hogy a film bátor főszereplőjeként láthatja majd magát a vásznon. Az elmúlt kb. 22 hónapot a dzsungelben töltötte, minden nap hajnali 4-kor kelt, elviselte a brutális guadalcanali páratartalmat és a kimerítő körülményeket a hitelesség érdekében, de úgy gondolta, mindez megéri a végeredményért. Épp ezért érte őt sokként, amikor a vetítésen azt látta, hogy Malick a jelenetei nagy részét kivágta, és sokkal inkább Jim Caviezel (A passió) Witt közlegényére koncentrált.
Persze Adrien ezt nem vette jó néven, legalábbis kezdetben: „Amikor először néztem meg a filmet, semmi jel nem utalt arra, hogy a szerepemet valahogy... nos, kizsigerelték" – nevetett Brody utólag. „A vetítés után mindannyian lementünk a földszintre, és teljesen kivoltunk. Gyakorlatilag kivágtak a filmből. De hát mit lehet tenni? Az ilyen dolgok sok mindenre megtanítanak" – viccelődött.
Holokauszttúlélő és űrlényekkel harcoló
Brodynak nyilvánvalóan azért is fáj ez az elvesztegetett erőfeszítés, mert ő mindig mélyen elkötelezi magát a mesterségének. A 2002-es Bábu című filmben játszott szerepe kedvéért például mindent megtett azért, hogy egy több hetes intenzív tréning keretén belül elsajátítsa a hasbeszélés tudományát. Tehát ő tényleg komolyan veszi a munkát, teljesen beleéli magát egy karakter elméjébe. „Ha találsz egy értelmes szerepet, akkor hatalmas mennyiségű munkát bele kell tenned. Pokolnak kell lennie. Ez benne az élvezet” – mondta Brody, aki ezt a kitartó, aprólékos hozzáállást a szüleinek köszönheti: „Anyámnak hihetetlen munkamorálja van. Ő a legkeményebben dolgozó ember, akit ismerek. Ő és az apám ezt már a kezdetektől fogva belém nevelték."
Brody pedig annyira komolyan veszi a munkáját, hogy semmit nem érez méltánytalannak, amin korábban dolgozott. Amikor szerepelt Antal NimródRagadozók (2010) című sci-fi-akciófilmjében, egyes kritikusok úgy érezték, hogy nem való ő egy ilyen szerepkörbe, nem hiteles akciósztárként.
„Adtam egy interjút, ahol az újságíró nagyon meglepődött, hogy elvállaltam ezt a szerepet. Teljesen előítéletes elképzelése volt arról, hogy nekem milyen karaktereket kéne játszanom” – mesélte Brody, aki szerint az ilyen emberek nem értik, hogy „a munka szépségének része az, hogy lehetőséged van arra, hogy különböző életeket élj, és túllépj azon, hogy ki, vagy mi vagy, és hogyan látnak az emberek", legyen szó akár egy zongoristáról a holokauszt idején, akár egy kíméletlen zsoldos katonáról, aki idegen lényekkel harcol egy távoli bolygón. Persze a Ragadozók nem kis teljesítmény volt a részéről. „Ezt a szerepet nem nekem ajánlották fel. Kihívás volt megszerezni" – emlékezett vissza nevetve a színész. Ráadásul nem is ez volt az első akcióhősszerepe, hiszen Peter Jackson is őt választotta a 2005-ös King Kong kalandorának…
Eltünedezőben?
A Ragadozók lövöldözős akcióját aztán a kritikusok által elismert független sikerek sora követte, amelyekben Brody ismét elismert szerzőkkel dolgozott együtt. Ezek közé tartozott A mintatanár (2011), egy nyers iskolai dráma, amely egy problémás belvárosi suli helyettesítő tanáráról szól, és amelyet az Amerikai história X rendezője, Tony Kaye készített; az Éjfélkor Párizsban (2011), Woody Allen bájos, nosztalgikus meséje, amelyben Brody egyetlen jelenetben Salvador Dalíként tűnik fel, és lopja el a show-t; vagy A Grand Budapest Hotel (2014), amely újra összehozta őt Wes Andersonnal, akivel korábban már együtt dolgoztak a 2007-es Utazás Darjeelingbe című mozgóképes pikareszken (később pedig A Francia Kiadásban és az Asteroid Cityben is folytatták a közös munkát).
Az viszont kétségtelen, hogy az utóbbi kb. tíz évben Brody már nem az a filmcsillag, aki korábban volt. Bár továbbra is folyamatosan forgat, a magyar mozikban ez idő alatt például csupán három filmjét mutatták be (A Francia Kiadás, Ecc, pecc, ki lehetsz?, Asteroid City), és mindegyikben csak mellékszerepe volt.
Rákapott viszont a sorozatokra, emlékezeteset alakított például a Birmingham bandája hat epizódjában, az Utódlás két részében, a tavalyi Poker Face-ben és a már két évadot megélt Győzelmi sorozat: A Lakers dinasztia felemelkedésében.
Legközelebb pedig Brady CorbertThe Brutalist című filmjében alakít egy magyar építészt, Tóth Lászlót Felicity Jones, Guy Pearce és Joe Alwyn partnereként, illetve ő lesz V. Károly német-római császár Lee Tamahori (A vadon foglyai, A pók hálójában, Halj meg máskor!) Emperor című történelmi kalandfilmjében.
Se oltár, se pelenka
Az 51 éves Adrien Brodyról főként a karrierje és a filmjei kapcsán cikkeznek, a magánélete szinte sosem volt terítéken. Az biztos, hogy eddig soha nem nősült meg, és gyermeke sem született még. Amiről tudni, hogy 2003 és 2006 között együtt volt Michelle Duponttal, és állítólag randizgatott Keira Knightley-val is egy évig. Eddig a magyar származású spanyol színésznővel, Elsa Patakyval (Halálos iramban-filmek) való kapcsolata kapta talán a legnagyobb publicitást. Pataky 31. születésnapjára 2007 júliusában például vásárolt neki egy 19. századi farmot New York állam középső részén, amelyet úgy alakítottak át, hogy úgy nézzen ki, mint egy kastély. Végül három év után, 2009-ben szakítottak, Pataky pedig a következő évben jött össze Chris Hemsworth-szel, akihez öt hónappal később hozzá is ment, és már három közös gyermekük van.
Brody ezután 2012-ben, 39 évesen szeretett bele az akkor 18 éves orosz modellbe, Lara Lietóba, akivel meglepően sokáig, hat évig együtt voltak, jelenleg pedig a korban sokkal inkább hozzáillő (értsd: csupán három évvel fiatalabb) divattervezővel, Georgina Chapmannel él párkapcsolatban, immár négy esztendeje.
A kérdés: vajon eljött-e az idő arra, hogy végre a magánéletében is révbe érjen, és kimondja a boldogító igent? Meglátjuk.
Az Interjú a herceggel Phillip Martin rendező dramatizált valós történeten alapuló drámája. A rendező eddig főleg sorozatok készítésében vett részt, de volt már egy-két nagyjátékfilmje is. Így beleillett a Netflix "megfizethető szakemberek"-elképzeléseibe. Ezek a közepes költségvetésű drámák teljesen eltűntek a mozik műsoráról, úgy, ahogy az 50 milliós rom-kom-ok is.
Mind átköltözött a streamingre, mert amikor moziban mutatják be őket, biztos az anyagi bukás, még akkor is, ha kritikailag sikeresek.
Gondolhatunk itt az amúgy jól felépített és kritikusok által elismert Azt mondtára, amely a Harvey Weinstein-féle botrányra épült. Hatalmas bukás volt a film, még alacsony készítési költségek és korlátozott marketingbüdzsé mellett is. Tisztelet persze a kivételnek, az Imádlak utálni hatalmas siker volt, pedig kisköltségvetésű romkom volt.
Így a streaming-szolgáltatók szívesen vásárolják meg ezeket a műveket, nem fektetnek sok pénzt a reklámokba, és várják a váratlan sikert egy-egy kiemelkedő filmmel. Itt az első probléma az Interjú a herceggel című filmmel: semmiben nem kiemelkedő.
Történetünk 2010-ben kezdődik, amikor is egy csapat lesifotós (Kate Fleetwood és Connor Swindells)
András, yorki herceget (Rufus Sewell), a királynő kedvenc fiát „vadássza”, hogy együtt lencsevégre kaphassák őt Jeffrey Epsteinnel.
András herceg egyik legjobb barátja Ghislaine Maxwell, Jeffrey élettársa. Epsteinnek már akkor is volt gondja a törvénnyel, el is ítélték kiskorúval történő szexuális kapcsolatért, amiben ő bűnösnek is vallotta magát. Miután Epstein célkeresztbe került, András herceg megszakította vele a kapcsolatot, legalább is azt állította.
Kilenc évet ugrunk, a Brexit időszakára, amikor már Nagy-Britannia gazdasági helyzete megingott, köszönhetően az EU-ból való kilépésnek. Így a BBC hírcsatornánál is elbocsájtások várhatóak. Az egyik riporter, Sam McAlister (Billie Piper) érzi, hogy valami nagy közeleg András herceget illetően, ezért felveszi a kapcsolatot a herceg asszisztensével, Amanda Thirskel (Keeley Hawes), egy mondvacsinált kifogással.
Majd kitör 2019-ben a Jeffrey Epstein-botrány, ami egyébként a mai napig tart, és az FBI még mindig komoly nyomozásokat folytat.
Sam ráveszi Amandát, hogy a herceggel készíthessen egy interjút a BBC egyik legmenőbb „háziasszonya”, Emily Maitlis (Gillian Anderson). Emiatt az interjú miatt készülhetett most el a film.
Azt gondolná az ember, hogy a címszereplő interjúja van a középpontba helyezve, mint például a remek Frost/Nixon című Ron Howard-filmben. Itt a BBC hercegig elvezető útjára, valamint az ebben résztvevő dolgozók kemény munkájára helyezik a fókuszt. Ez egy dolog miatt fontos: sokkal érdekesebb, hogy jutottak el az interjúig, mint maga a kérdezz-felelek. A beszélgetés a herceg és Emily között teljesen limonádé (ha úgy testszik, vanília), és emiatt érdektelen.
Értem, hogy ebbe „belebukott” a herceg később, de igazából ez a riport maximum a monarchián belül lehetett atomrobbanás.
Külső szemlélőként, főleg olyan véleménnyel, hogy a brit királyi család teljesen felesleges a 21. században, ez a beszélgetés teljesen ártalmatlan. Nem mondják ki, ahogy a való életben sem derült ki bizonyíthatóan, de mindenki érzi, mi az igazság, és András hercegnek valójában inkább hol lenne a helye. Valamiért mégis fizetett kártérítést egy pár áldozatnak. Aki a szexuális bántalmazásairól és visszaéléseiről hírhedt Epstein-szigeten „nyaralt” anno, illetve a lakásain tartózkodott, amikor fiatal lányok jöttek mentek körülötte, és semmit nem tett, az minimum bűnrészes.
Ez a legnagyobb probléma a filmmel. Nem érdemes foglalkozni a fő céljával. Hiába beszélik meg filmes szemmel látványosan az interjú minden pillanatát előre a sajtósok, állapítják meg a megfelelő stratégiákat, ha az egész közömbös a néző számára. Lehet, hogy a brit piacon megállná a helyét a Netflix filmje, de nemzetközileg nélkülözhető darab.
Pedig a szerkezete tényleg ügyesen felépített. Néha még izgalmat is varázsolnak bele,
amikor a lesifotósok követik a film elején Andrásékat, vagy amikor Sam nyomozása elindul, ilyenkor egészen magas szintre emelik a feszültséget. Tény, hogy próbálták dramatizálni a történetet, ezt az elején ki is írják, hogy ne lehessen őket perelni.
A színészek jók, az érdekes arcú Billie Pipert már a Ki vagy doki? óta szeretem, itt is remek a színész. András yorki herceg szerepében Rufus Sewell remekel egy mázsa maszk alatt. Sewell az az előadóművész, akit akkor hív Hollywood, amikor egy szimpatikus gonosz szerepére keresnek valakit. Ha visszatekintünk a filmográfiájára, rengetegszer játszott már főgenyót, és sok esetben olyat, akit lehetett sajnálni.
Mondjuk ennyire jó minőségű maszkok alatt még sose láttuk a színészt, minden elismerésem a maszkmestereknek.
Gillian Anderson játszi könnyedséggel hozza a kiöregedő nagyasszony szerepét, semmi kihívás nincs számára ebben. De találkozhatunk más Netflix-projektek mellékszereplőivel, Connor Swindellsszel a Szexoktatásból, vagy Kate Fleetwooddal a Végzet: A Winx Sagából.
Nem azt mondom, hogy jó szórakozás az Interjú a herceggel, mert a témája miatt inkább visszataszítóan hat. Kicsit úgy érzem, büszkék arra, hogy nem hurcolták meg eléggé a hercegüket, de sikerült eltüntetni a süllyesztőben.
Nem érzem megfelelő büntetésnek, és a filmet sem érzem méltónak, hogy foglalkozzon egy ilyen bagatell interjúval, inkább a herceg aljas tetteit kellett volna középpontba helyezniük az alkotóknak.
Persze azt nem lehetett, hiszen semmi sem bizonyított. Lehet, hogy sokaknak tetszeni fog a Netflix legújabb drámája, én időpazarlásnak érzem a remek színészek minden erőfeszítése ellenére. Az Interjú a herceggel megtekinthető a Netflix kínálatában.
