SZEMPONT
A Rovatból

Egyre tragikusabb a helyzet a napelem-pályázatoknál: a családoktól követelheti vissza az állam a csődbe ment kivitelezőknek kifizetett előlegeket

A Magyar Napelem Napkollektor Szövetség szerint az állam mondvacsinált okokkal húzza a kifizetéseket, egyre több kivitelező cég megy csődbe vagy tűnik el, és a pályázó családok nagyon rosszul járhatnak.


A három éve indult napelemes pályázatok kifizetései tragédia közeli helyzetbe kerültek, ami több ezer családot és vállalkozást érint - állítja a Magyar Napelem Napkollektor Szövetség.

A 33 ezer pályázatból mindössze 5000 teljesült, és ezek közül is csak a felét fizették ki.

Nagyon magas a hiánypótlások aránya, ami megakasztja a záró kifizetéseket, és a kivitelezők nem tudják befejezni a beruházásokat. A szövetség szerint a kialakult helyzet miatt egyre több cég megy csődbe, és nem tudják visszafizetni az előlegeket sem, amit így a pályázó családoktól követelhet az állam. Ők így nemcsak napelem nélkül maradnak, de az önrészt is bukják, valamint még az állam felé is tartozásuk keletkezik. Az egyre drámaibb helyzetről Szilágyi Lászlóval, a szövetség alelnökével beszélgettünk.

– Mi a legrosszabb, ami egy napelemes pályázaton elinduló családdal történhet?

– Az év elejétől egyre gyakrabban találkozunk azzal, hogy több napelemes pályázatban résztvevő kivitelező csődközeli helyzetbe került, vagy felszámolták őket, vagy egyszerűen bezárták a cégeiket. Ha a kivitelező felvette az előleget, majd eltűnik, akkor a pályázatokat csak úgy lehet folytatni, ha egy új kivitelező befejezi a beruházást és visszafizeti az előleget.

Ha a cég fizetésképtelenné vált, vagy nem hajlandó visszafizetni az előleget, akkor nem tudják megoldani a kivitelezőváltást, és ezek a pályázatok nem fognak teljesülni.

Emiatt sok pályázat határideje lejár, és nem fejeződhet be. Ezzel kapcsolatban mi kérvényeztük a kormánynál, hogy abban az esetben, ha egy céget kizárnak a pályázatból, például rendőrségi ügy van ellene, illetve felszámolták, fizetésképtelenné vált, ne vesszenek el ezek a beruházások. Ebben az esetben a minisztérium a cégtől próbálja meg jogi úton behajtani ezeket az előlegeket, de ez ne hátráltassa a kivitelezőváltást és a pályázat lebonyolítását. Azt is kértük, hogy

ne a pályázóktól, ne a családoktól követeljék vissza az előleget, mert jelen pillanatban, ha meghiúsul a pályázat vagy kivitelezőváltásra van szükség, és a kivitelező nem fizeti vissza az előleget, az addigi kifizetéseket visszakövetelhetik a pályázó családoktól.

Erre kaptunk egy szándéknyilatkozatot három hónappal ezelőtt a helyettes államtitkártól, hogy szándékában van a minisztériumnak ebben segíteni, és nem a családokat szeretnék ezzel terhelni. Azt akarják, hogy a beruházások befejeződjenek, és támogassák a kivitelezőváltást. Ez a szándék nagyon kedves volt, de nem született meg az a nyilatkozat, amelyben jóváhagynák a kivitelezőváltást anélkül, hogy az előleget visszafizetnék. Ez egy nagyon sok családot negatívan érint.

– Dehát itt végső soron az egyik szerződő fél a magyar állam, amelyik vállalt bizonyos határidőket a kifizetésekre, amiket rendre nem tart be. Ez ellen nem lehet jogilag fellépni?

– A pályázat kiírást menet közben módosították és kivették belőle azt a határidőt, ami rájuk vonatkozott volna. Jelenleg nincsen határideje dokumentációk elbírálásának. Korábban volt, 60 napon belül kellett feldolgozni. Ezt a részt kitörölték. Semmilyen határidő nem vonatkozik most a pályázatok feldolgozására és kifizetésére. Ugyanakkor a magyar államnak, mivel európai uniós forrásból vannak ezek a támogatási összegek, vannak határidői, amiket vállalt.

Hónapokkal ezelőtt kértük, hogy minimum egy évvel hosszabbítsák meg a pályázatot, hogy legyen idő adminisztratívan is és fizikailag is elvégezni ezeket a beruházásokat.

Szerintem a magyar államnak is az az érdeke, hogy megegyezzen európai uniós szinten a határidő-módosításról. Az állam elleni jogi fellépéssel az a baj, hogy a támogató arra hivatkozik, hogy a pályázatokban nagyon magas a hiánypótlások aránya. Mi viszont azt vettük észre, hogy nagyon durva adminisztratív akadályt gördítenek a sikeres teljesítés elé. Például a napelemek elkészültek, fent vannak a tetőn, a dokumentációkat a kivitelezők benyújtották, tehát elméletileg le vannak zárva ezek a projektek, viszont mondvacsinált hiánypótlásokat kérnek, ami miatt a kifizetéseket visszatartják. Mondok egy példát. 30 napnál nem régebbi NAV igazolást kérnek, ami rendben is van,

de utána további hiánypótlásokra szólítanak fel, mondjuk 60 nappal később, vagy 90 nappal később, azt is elküldi a pályázó, de közben lejár a NAV igazolás.

Azaz ők nem tartják be a határidőt, de új NAV igazolást követelnek. Van olyan cég, amely már négyszer-ötször elküldte a NAV igazolást, mert mindig 30 napnál nem régebbit kell beküldeni, viszont ők nem válaszolnak 30 napon belül. Mire a lebonyolító válaszol, lejár a dokumentumok érvényességi ideje. Nagyon bürokratikus a rendszer, és 95 százalék feletti a hiánypótlások aránya. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag szinte az összes befejezett pályázatnál kérnek valamilyen hiánypótlást. Gulyás Gergely miniszter egy februári vagy januári kormányinfón beismerte, hogy ez olyan magas arány, aminek egyértelműen a rossz pályázati kiírás lehet az oka. Ennek ellenére nem változtatnak rajta.

– Az Európai Unió illetékes szerveivel nem vették fel a kapcsolatot, hogy ugyan mondják már meg, mi történik itt?

– Mi még nem, mert nem mi vagyunk azon az oldalon, akinek ezt meg kell tenni. Véleményem szerint a támogatónak kellene ezt megtennie. Viszont mivel láthatóan ez nem történik meg, ezért a szövetség is keresi az európai uniós jogi fellépés lehetőségét,

mert itt ez az egész pályázat be fog dőlni.

Ami a szörnyű mellette, hogy elindult közben az új pályázat, a sajtóban már leginkább arról hallani, hogy az milyen szépen növekszik és milyen sok kifizetés történt, de az ugyanebből az alapból működtetett, évek óta tartó pályázat éppen csődbe megy, ami egy eléggé ellentmondásos dolog. Úgy gondolom, hogy először a futó pályázatokat kellene sikeresen lezárni, és utána új pályázatot indítani. Január 15-én jelent meg az új pályázat, mi azóta ezt hangoztatjuk és kérjük a minisztériumokat, hogy mindent tegyenek meg azért, hogy az előző pályázat lezáródjon. Január óta nem történt érdemi előrelépés.

Jellemzően, amikor van egy kis sajtóvisszhangja a dolognak, akkor néhány pályázat hirtelen átmegy.

Nem tudom, hogy összefügg-e vagy nem, de utána nem sokkal mindig újra leáll a kifizetési hajlandóság.

– Vannak olyan pályázatok, amiknek már lejárt a támogatói okirata?

– Igen.

– És akkor azt vissza kellene fizetni?

– Nem, mert kérelmeztük a halasztásukat központilag, amire azt a választ kaptuk, hogy a támogatói okiratok lejárata után három hónapi türelmi idő van még, hogy a kivitelezések befejeződjenek. A jelenlegi pályázati keretrendszer erre lehetőséget ad. Nagyon sokan most ebben a három hónapban járnak már. Tudok olyanról, akinek ebből a három hónapból már csak másfél hónapja van hátra.

– És hogy áll ezeknél a megvalósítás?

– Teljesen vegyesek a kivitelezések. Nagyon sok helyen egy kapavágás sem történt. Van, ahol a három fázis kialakítása történt meg, ami egy másik probléma, de a lényeg az, hogy kötelező a három fázis kiépítése a családi házaknál, amivel nem értünk egyet szakmailag. Sok helyen ez megtörtént. Van, ahol le lettek szállítva esetleg napelemek, van, ahol már fent vannak a tetőn,

de úgy gondolom, hogy többségében nem történtek meg a kivitelezések ezeknél a pályázatoknál.

Nagy arányban, akár 70-80 százalékban nem történt még fizikailag telepítés.

– És ha ez a három hónap türelmi idő lejár, akkor vissza kell fizetni az egészet úgy, ahogy van, és megszűnik a támogatás, a jogosultság is?

– Jelen pillanatban ez a helyzet, és azért küzdünk, hogy ez ne következzen be, mert ez elfogadhatatlan.

– Vannak-e olyan kivitelezők, amelyek már csődöt jelentettek és eltűntek a pénzzel?

– Ha a csődöt nem is jelentették, de olyan, hogy eltűntek a pénzzel, igen. Konkrétan is tudunk olyan cégről, melynek a károsultjai megbízták a szövetségünket. Ez közel 200 magánszemély,

ahol a cég úgy zárt be, hogy nemcsak az előlegeket vette fel, hanem még külön önrészt is kértek ezektől a családoktól. A cég ügyvezetőt váltott, egy ismeretlen új ügyvezetővel bezárta az irodáját, kihúzta a telefonjait, és teljesen elérhetetlenné vált.

Ellene rendőrségi feljelentések vannak, és sikerült elérni, hogy a pályázati rendszerből már kizárták. Tehát őt már nem lehet választani ebben a pályázatban, mint ajánlott kivitelező, és kaptunk egy nyilatkozatot is a helyettes államtitkárságtól és az EMMI-től, hogy engedélyezik az egyoldalú szerződésbontást ezzel a kivitelezővel és új kivitelezővel való szerződést.

Viszont amíg vissza kell fizetni a családoknak a korábban említett 40 százalék előleget, addig az új kivitelező nem tud semmit sem csinálni.

Tehát erre várnak ezek az ügyfeleink. Az elmúlt egy hétben további három-négy kivitelező neve is felmerült – hívogatnak a bajba jutott pályázók, és említik, hogy ők már tízen vannak, már ötvenen vannak, már százan vannak, és sajnos az elmúlt időszakban több cég is hasonlóan járt el. Nem olyan gyors egy cég csődeljárása, és be kell vallanom, nem mindegyik kivitelező járt el jóhiszeműen, és próbálja megoldani a helyzetet. Vannak, akik nyilván saját hibájukon kívül, de bezárták a céget. Mire végigmegy jogilag az a folyamat, hogy a céget tényleg felszámolják, és lezárul a csődeljárás, azt ezek a pályázók nem fogják tudni megvárni.

– Jelenleg átlagosan körülbelül mekkora önrészeket fizettek be ezek a családok?

– Az én tudomásom szerint, akikkel én beszéltem, ott 4-500 ezer forint körüli összegekről beszélünk.

Külön kiemelném, hogy ez az RRF pályázat kifejezetten az alacsony jövedelmű családokat támogatta volna 100 százalékos napelemes támogatással.

Tehát pont olyan emberekről beszélünk, akik amúgy sem a felső tízezerhez tartoznak, hanem kifejezetten egy szegényebb réteghez. Ezek az emberek azért vágtak bele ebbe a pályázatba, mert hittek a napenergia műszaki előnyeiben, és még a kis megtakarításukat is odaadták önrészként. Őket fenyegeti most az, hogy esetleg a csődbe ment vagy fizetésképtelenné vált vállalkozóknak az önrészét is tőlük veszik el úgy, hogy még napelemük sem lesz a végén. Szóval most nagyon jogos félelem a bajba jutott családok részéről.

A helyzettel kapcsolatosan elküldtük kérdéseinket a KTM illetékes államtitkárának. Amint válaszolnak, cikkünket frissítjük.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Nagyon szívesen meghívnám a miniszterelnök urat Stockholm belvárosába, nem fog semmi mást látni, csak boldog, elégedett embereket”
Svédországban élő magyarokat kérdeztünk Orbán Viktor állításáról, hogy valóban „kijelentkeztek-e a civilizációból.” Azt mondják, a bevándorlás okozta kihívások az oktatástól a bűnüzésig tényleg érződnek, de a svédek többsége elfogadó, és úgy érzik, biztonságban vannak.


„Egy ország, amely egykor a rendről és a biztonságról volt ismert, jelenleg éppen összeomlik: több mint 280 kiskorú lányt vettek őrizetbe gyilkosságért, családok élnek félelemben. Szívszaggató a helyzet, a svédek jobbat érdemelnek” - írta Orbán Viktor nemrég az X-en. A csatolt videóban pedig arról beszélt, hogy a maffia a gyerekekkel löveti fejbe az áldozatait, mert őket nem lehet elítélni. „Így mennek tönkre, minden szabály, minden rend felbomlik, és marad helyette a barbarizmus.”

„Nem arról van szó, hogy valamit elhibáztak, hanem ezek kijelentkeztek a civilizációból.”

Ez kiverte a biztosítékot a svéd miniszterelnöknél, aki szerint Orbán Viktor „felháborító hazugságokat” állít. Szerinte nem meglepő, hogy mindez „épp egy olyan ember szájából hangzott el, aki a saját országában rombolja szét a jogállamiságot”, és hozzátette: Orbán Viktor kétségbeesett a közelgő magyarországi választások miatt. A svéd sajtó szerint tavaly összesen 92 gyilkosság történt, ami 2014 óta a legalacsonyabb szám. Mindössze négy 15 és 17 év közötti lányt vádoltak meg gyilkossággal, 277-et pedig testi sértéssel.

Ugyanakkor az tény, hogy az Orbán Viktor által hivatkozott Die Welt cikk szerint a szervezett bűnözés egyre gyakrabban használ fiatalkorú lányokat gyilkosságokhoz és robbantásokhoz, épp ezért büntethetőségi korhatárt 13 évre szállítanák le, és már 15 év alattiakat is lehallgathatnának, hogy eljussanak a megbízókhoz. Svédországi magyarokkal beszélgettünk arról, milyennek érzik a közbiztonságot, a bevándorlás okozta problémákat, és mit gondolnak, valóban „kijelentkeztek-e a civilizációból.”

Hegedűs Zsuzsa a családjával több mint két éve él ott.

Azért hagyták el Magyarországot, mert annyira kilátástalannak találták a magyar oktatási helyzetet, és a közbeszéd eldurvulását.

„Jól érezzük magunkat, persze vannak nehézségek, nyilván” - fogalmaz arról, most hogyan élnek. Az iskola szempontjából szerinte mindenképp megérte a váltás. „Nagyon jó az iskola, nagyon jó az oktatás, most már azért van két önkormányzattól, két iskolától is tapasztalatunk.”

Az iskolában „az osztály fele körülbelül svéd, a másik fele a világ minden tájáról jött, tehát van mongol, bolgár, kínai, japán, szomáliai, szíriai és magyar.” A sokszínűség hétköznapi tapasztalata szerinte pozitív. „Ez a multikulti lét mindenféleképpen ad az emberhez. A svédek rendkívül elfogadóak, nincsen semmiféle megkülönböztetés.” Ugyanakkor elismeri, hogy a kultúrák befogadása és keveredése „nyilván okoz nehézséget is” hiszen a jövevények másként szocializálódtak, és idő kell a körülmények megszokásához. Ennek ellenére a fia „a saját bőrén tapasztalja a különbségeket, nem menne ő sem vissza.”

A közbiztonságról Zsuzsa így fogalmaz:

„nekünk nincsen semmiféle rossz tapasztalatunk.”

„Az elmúlt 10–15 évben ugyanakkor valóban megnőtt a bűnözés, ami jellemzően a bevándorlók körében van, bandaháborúk, drog.” Az is létező probléma szerinte, hogy ezek a bandák a kiskorúak büntethetetlenségét használják ki, amikor különböző cselekményekre bírják rá őket. Emiatt elkezdődött egy társadalmi vita a büntethetőségi korhatár leszállításáról. „Svédországban a büntethető korhatár az 15 év,” és „erőteljes diskurzus” zajlik a 13–12 évre csökkentésről.

Orbán Viktor állításaira reagálva ezt mondja:

„nagyon szívesen meghívnám a miniszterelnök urat Stockholm belvárosába. Nem fog semmi mást látni, csak boldog, elégedett embereket.”

A hétköznapi közbiztonsági állapotokról egy képpel él: „Svédország alapvetése a bizalom. Tehát itt kint hagyod a biciklidet, nyitva hagyod az autódat, és nem viszik el. Itt nincsen félelemérzésem, bármikor megyek, jövök.”

Juhász Ágnes a miniszterelnök szavaira elsőre csak ennyit mond: „ez egy baromság.” A 2015-ös menekülthullámot azért sokknak nevezi, mivel akkor hirtelen az addigi becándorlók mennyiségének többszöröse érkezett. „Befogadó állomások voltak, a kongresszusi központot megnyitották,” és az állam jelentős pénzt költött arra, hogy magánemberek albérletbe fogadjanak menekülteket.

A kulturális sokk persze nemcsak a többségi társadalmat érte. Ismer egy szír házaspárt, ahol a férj bármilyen munkát elvállalt, míg a nő „depressziója olyan mértékű volt, hogy az egész szituációt nagyon megalázónak érezte.” De akik elfogadták a helyzetet, szerinte kevés nyelvtudással is el tudtak helyezkedni, például idősgondozásban, takarításban.

A társadalmi légkörről Ágnes így beszél: „A svédek roppant fegyelmezettek, tehát nem mondanak semmit sem, félnek a konfliktusoktól.” Munkahelyi helyzetekben „sablon válaszok” jönnek, és hosszas egyeztetések után születnek döntések, még olyan ügyekben is, mint egy malmői sátortábor felszámolása.

„Nincs olyan, hogy odamegy a rendőrség, és akkor ledózerolja az egészet,” inkább egyenként tárgyalnak, akár éveken át.

„A dánok sokkal gyorsabban döntöttek, hogy maradhatsz, vagy menj vissza,” míg Svédországban a kivizsgálásokat „elhúzták évekig.”

Kulturális feszültségekről is beszél: a svéd lányok tinédzser korban kihívó megjelenése „egy muszlim ember számára eléggé sokkos lehet,” és előfordul generációs ütközés is, amikor egy muszlim családban felnövő lány már „a svédekhez akar hasonlítani”, miközben „a papa a szigort képviseli.”

Elmondása szerint „volt olyan, hogy kidobták az erkélyen a saját gyereküket,” illetve a fiú családtagok „őrmesteri szerepet” töltöttek be. Egy másik példája az egykori Jugoszláviából menekült bosnyákok esete, akik fegyverkereskedéssel, fegyvercsempészéssel foglalkoztak.

Az ilyen jelenségekre aztán rátelepül a szélsőjobb.

Ágnes szerint a svéd szélsőjobb „főleg göteborgi svédekből áll”, akik megteremtették a svéd jóléti államot, és keményebb fellépést várnak a politikusoktól. Arra a kérdésre, hogy a szélsőségeseket leszámítva mi az oka a svédek türelmének, Juhász a „svéd kollektív bűntudatról” beszél. A II. világháborúban ugyanis az elvileg semleges Svédország remek üzletet csinált, hogy sárgarezet exportált a náci Németországnak, ahol azt fegyverek gyártására használták fel.

A korábban emlegetett problémák ellenére azt mondja, ő soha nem érezte magát fenyegetve, bár „éjszaka nem vagyok olyan bátor, hogy egyedül mászkáljak.”

Cséti Attiláéknak Svédországban van egy házuk, és a tavaszi, nyári, őszi szezont többnyire ott töltik, a téli szezonban pedig Magyarországon élnek. A költözés motivációja az esetükben szakmai volt.

„Én építészmérnök vagyok, és szerettem volna megtanulni a svéd építési technológiát. Vettem egy lakókocsit, és kiköltöztem Svédországba, és felépítettem a házunkat.” Attila azt mondja, Magyarországon van egy jól prosperáló építészirodája, Svédországban is „próbálkozok vállalkozóként,” főként épületenergetikában. „Teljesen mindegy, hogy hol vagyok, tudok dolgozni”, online egyeztet amerikai és svájci ügyfelekkel is.

A hétköznapi közbiztonságot egy mozzanattal ragadja meg:

„Nincs kerítés például. Vagy ha kiteszek bármit az utcára, vagy a telekre, az ott van akkor is, amikor mi Magyarországon vagyunk két hónapig. Amikor visszamegyünk, az ugyanott van.”

A „no-go zónák” kapcsán hozzáteszi: „Ezt egy magyar újság írta. Mi direkt kimentünk oda, megnéztük, és semmi attrocitás nem ér bennünket. Baromi jó a kaja, úgyhogy mindig oda járunk.” Erről videót is forgatott.

Cséti Attila tudósítása egy „no-go zónából”

Közösségi szerepvállalásukról elmondja, a házukat „migránssimogatónak” nevezte el, mert egyik felét 1–3 hónapra olyanoknak adják ki, „akik Svédországba akarnak jönni, és nehézségbe ütköznek” (a szállás–munka–adószám „22-es csapdája”), majd amikor „találnak munkát, akkor költöznek tovább.”

„Az utcánkban a fele az migráns külföldi, USA-ból, Lengyelországból, Szíriából, Szaúd-Arábiából, Litvániából, Erdélyből”, mégsem tapasztalt problémát. Orbán Viktor állításaira röviden reagál: „Jót mosolyogtam rajta.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Mehringer Marci: Van sok Marika néni meg Pista bácsi, aki Facebookon leírja, hogy dögöljek meg
Mehringer Marci rengeteg támadást kapott kormánykritikus dalszövege miatt, de szerinte generációjának többsége hozzá hasonló dühöt érez. A 23 éves énekesbe Nagy Feró is beleállt, akiről azt mondja, csak egy megvezetett idős ember.


Mehringer Marcit az X-Faktor 10. évadában ismerhette meg az ország. A fiatal énekes akkor a negyedik helyen végzett. A műsor után zenekart alapított, több dalukkal is szép eredményeket értek el, az igazi sikert számára a 2025-ben megjelent Szar az élet című száma hozta meg. A 23 éves zenész ebben a saját magát és a kortársait érintő problémákról, érzésekről énekel.

A dallal hamar a kormánypárti sajtó célkeresztjébe került, és a közösségi oldalakon is sokan kritizálták részben a szöveg, részben pedig amiatt, hogy egy előadó miért foglalkozik politikai kérdésekkel. De Nagy Feró is többször beszólt neki. Marcival most arról beszélgettünk, hogyan élte meg a negatív kritikákat, és számított-e egyáltalán ekkora visszhangra. De a fiatal zenész azt is elárulta, hogyan látja ma Magyarországot és a saját generációját.

– A Szar az élet című számotok eléggé megosztó, hozzád milyen visszajelzések jutottak el?

– Ennek a dalnak valóban olyan ereje van, ami korábban más számunknak nem volt. Sokkal inkább a figyelem középpontjába kerültünk.

A propagandát leszámítva összességében inkább pozitívak a visszajelzések.

Sokan elmondják, hogy ők is ugyanígy gondolják a dolgokat. De azért van sok Marika néni meg Pista bácsi, aki Facebookon leírja, hogy dögöljek meg.

– Ilyeneket is írnak neked?

– Persze. A Facebookon mostanra azért már az idősebb korosztály van jelen, és talán ez az a platform, ahová leginkább beférkőzött a politika. Sőt, a Facebook kb. már csak politika... tele van a hírportálok cikkeivel. Egyébként a hírekkel többnyire én is ott találkozom, ott olvasok politikai, közéleti tartalmakról. Illetve Facebookon van talán a legtöbb negatív komment is. Az már természetes, hogy mondjuk másfél-kétmillióan megnéznek egy videót, van alatt 3-4 ezer komment, aminek a fele az biztos, hogy ilyen.

– Hogyan kezeled ezeket a negatív kommenteket?

– Őszintén szólva engem ezek nem érintenek meg. Nem tudok most már ezeken izgulni, nem húzom fel magam rajtuk. Az az igazság, hogy az ilyenekhez az ember egy idő után hozzászokik. Másfelől mindenkinek szabad véleményt nyilvánítani: ha valakinek nem tetszik az, amit csinálok, az is teljesen rendben van.

– Mennyire számítottál arra, hogy ekkorát fog menni ez a dal, és hogy ilyen megosztó lesz?

- Nyilván reméltem, hogy nagyot fog menni, de arra nem számítottam, hogy ekkorát. A hatását illetően abszolút nem számoltam azzal, hogy gyakorlatilag mindenhová el fog jutni, és hogy ekkora port kavar majd. Azt gondoltam, hogy azért lesz sok-sok fiatal, aki ezzel rezonálni fog. És abszolút beigazolódott számomra, hogy ami ebben a dalban van, ez a fajta düh, az nem kizárólag bennem él, hanem ez tényleg egy valid érzés a fiatalok többségében. Az az igazság, hogy

nemcsak én, de a legtöbb barátom is ugyanazt éli át: nincs hol laknia, nagyon drága az albi, rossz az oktatás, szar az egészségügy... Igazából ez a dal kigurult belőlem, szóval nem kellett sokat gondolkoznom rajta, könnyen jöttek a szavak.

A legnehezebb része inkább az volt, hogy mi az, amit kiveszünk belőle, merthogy van legalább 50 sor, ami nem került bele, hiszen túl hosszú lett volna. De ezek megvannak, és talán majd egy másik dalban még előveszem. De egyébként most úgy érzem, hogy nem feltétlen szeretnék több hasonló jellegű, kimondottan politika tartalmú dalt.

– Miért?

– Elsősorban azért, mert nem akarom, hogy ez öncélúvá váljon.

Én nem pénzt akarok ezen keresni. A zene számomra a művészetről szól, meg arról, hogy elmondjam, amit érzek, és nem arról, hogy felüljek erre a hype-vonatra.

Egyszer elmondtam, amit akartam, meg ami bennem volt, de számomra egy kicsit furcsa lenne, ha innentől újra és újra arról írnék dalt, ami szar az életben.

– Mondtad ezt a hype-vonatot, és az tény, hogy az utóbbi időben egyre több olyan előadó van, akik akár a zenéikben, akár a színpadi megnyilvánulásaikban foglalkoznak a politikával. A propaganda ezekre művészekre rendre reagál. Te is így jártál. Sőt, téged a nyíltan fideszes Nagy Feró is bekóstolt. Benned hogyan csapódott ez le?

– Az ő esete elég érdekes...

Nem akarom megbántani sem őt, sem a korosztályát, de ő végső soron egy idős ember, akinek a korát szépen kihasználják. Kicsit olyan, mint egy báb, és rossz ezt látni.

Én találkoztam vele, és ő egyáltalán nem egy rosszindulatú figura, csak egy megvezetett idős ember, aki ráadásul valószínűleg még pénzt is kap azért, hogy hülyeségeket beszéljen a tévében. Egy eseményen előttük léptünk fel, és mondtam neki, hogy nyugodtan nézze végig a koncertünket. Ott állt a színpad szélén végig, láttam rajta, hogy amúgy meg élvezi a zenéinket... és közben a médiában meg tök mást kell mondjon, vagy csináljon. Persze ettől még nem akarom az ő felelősségét tompítani ebben az ügyben, de baromi szomorú ezt látni. És

az a legrosszabb az egészben, hogy ő olyan ember, aki egy időben szép dolgokért és nemes célokért lázadt, és most egy nagyon hasonló rendszernek a katonája.

– Egyébként szerinted egy zenésznek mennyire dolga az, hogy politikával foglalkozzon?

– Szerintem egy alkotó embernek mindig kritikusnak kell lenni, hogy képezzünk valamilyen fajta ellenpólust. Én azt gondolom, hogy egy jó zenész örök ellenzéki, akkor is, hogyha egy olyan kormány van éppen hatalmon, akiknek az irányítása alatt jól működik az ország.

Szerintem Magyarországon egy kicsit el vannak csúszva a dolgok, mert azt gondolják az emberek, hogy a politikusok a mi főnökeink. Holott ez pont fordítva van, mert a politikusokat az emberek választják meg, tehát ők vannak értünk, és az volna a feladatuk, hogy azokat a dolgokat, amiket a társadalom szeretne, vagy ami a társadalom számára jó, megtegyék.

A politikusok nem azért vannak ott, hogy majd ők megmondják, mi legyen, ők az átlagembert kellene, hogy képviseljék. De az a probléma, hogy mi magyarok nem ebben szocializálódtunk, és szerintem nekünk, fiataloknak az az egyik fontos feladatunk, hogy ezen a gondolkodásmódon változtassunk.

– Milyennek látod a saját generációdat?

– Alapvetően nagyon fekete-fehérnek. Van az egyik oldal, a teljes nihil, akiknél azt látom, hogy amit érzékelnek a világból, az arra sarkallja őket, hogy semminek semmi értelme, és belecsúsznak ebbe a minden szar állapotba. Ezzel ők elvannak. Emellett pedig ott a másik oldal, akik nagyon ambíciózusak, céljaik vannak, amikor meg akarnak valósítani. Tenni akarnak, jobb emberekké válni és egy jobb helyet csinálni az országból, a világból. Szóval szerintem a mi generációnk ilyen, két véglet, és nem igazán van átmenet. De azt gondolom, hogy az ambíciózus fiatalokból, az akaraterőből szerintem sokkal több van. Illetve

mi fiatalok talán sokkal inkább abba az irányba húzunk, hogy valamiféle kollektív egyetértésben tudjunk majd együtt létezni. Szerintem sokkal kevésbé vagyunk önzőek már, kevesebb az egyén, és sokkal több a kollektíva a fiataloknak a fejében.

Szerintem többet törődünk egymással, szociálisan érzékenyebbek vagyunk, elfogadóbbak és, sokkal jobban érdekel minket környezetük.

– Te, mint Mehringer Marci, egy 23 éves zenész, milyen országban szeretnél élni, milyen Magyarország lenne számodra az ideális?

– Elég egyszerűen meg tudom fogalmazni: egy olyan országban, ahol mindenki embernek érezheti magát, teljesen mindegy, hogy honnan jön, hogy milyen a bőrszíne, milyen a vallása, milyen a szexualitása. Egy olyan szép és szabad Magyarországon szeretnék élni, ahol mind egymásért vagyunk. Ez egy nagyon egyszerű, meg nagyon klisés gondolat, de közben azt gondolom, hogy ennél tényleg semmi sem fontosabb.

Mostanra magyar ember lett, magyar embernek farkasa, ez így nem járja.

Mi nem fideszesek, meg tiszások, meg mi hazánkosok, meg nem tudom, kik vagyunk, hanem a hogy egytől egyig mind magyarok vagyunk. Mindannyian ugyanabban az országban élünk, és bárki is van kormányon, mindenkiért felel. Szomorú, hogy ennyire szét lett szakítva ez a kis ország, ez a kis nép. Szóval egy olyan országban szeretnék élni, ahol ez nincs jelen. Egy szabad Magyarországot szeretnék, ahol mindannyian embernek számítunk.

– Mik a terveid a következő időszakra, várhatóak például új dalok?

– Idén még biztosan kiadunk két dalt, és tervezünk egy nagykoncertet is, de erről egyelőre nem szeretnék többet elárulni. Jövő tavasszal pedig tervben van egy fullos nagylemez is, amit télen fogok tudni befejezni, mert akkor lesz rá időm. Számomra az a legfontosabb, hogy ezzel a lemezzel össze tudjam foglalni az elmúlt időszakot, meg mindent, ami bennem van, az érzéseimet. Hogy ez pontosan mit takar, vagy, hogy lesz-e benne még társadalmi kérdésekkel, problémákkal kapcsolatos gondolat is, az egyelőre maradjon titok.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Aki embernek hitvány, az politikusnak is” - Civil demonstráció volt a Parlament előtt
A rendezvényt Felföldi József és Tóth-Beeri Szilvia szervezte, felhívásukban jelezve, hogy nem pártpolitikai eseményről van szó.


Nagyjából 60-80 érdeklődő gyűlhetett össze a parlament előtt a szombaton 15 órára meghirdetett demonstrációra. A rendezvényt Felföldi József, a néhány éve még a Fidesszel országos szinten is szimpatizáló debreceni nagyvállalkozó és Tóth-Beeri Szilvia operaénekes, civil aktivista szervezte.

Felhívásukban leírták, hogy az esemény nem pártpolitikai rendezvény, hanem közös kiállás azok mellett az ügyek mellett, amelyek minden magyar embert érintenek.

A tiltakozók többek között a gyermekek jövőjének veszélyeztetését, az iskolák rossz higiéniai állapotát, az állam által ki nem fizetett devizahiteles kártérítéseket, a földmutyikat, az akkumulátorgyárak terjeszkedését és a hazai vállalkozások háttérbe szorítását kifogásolták. A rendezvényen több közéleti szereplő is felszólalt.

A demonstrálók között akadt olyan, aki egy

„Aki embernek hitvány, az politikusnak is” feliratú papírlapot lobogtatott.

Másvalaki azt írta a pólójára, hogy „Tüneti helyett HOLISZTIKUS OKI kezelést!”. A legkarcosabban talán az a férfi fogalmazott, aki egy jókora táblára írva üzent: „Inkább vagyok balsors a Himnuszban, mint balfasz a PEDOFIDESS-ben!”

A rendezvényről fotósunk több képet is készített, amiket itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Egy kicsit bolondos, de kedves srác volt” – Templomba járó, Trump-rajongó mormon család kiválóan tanuló gyereke Charlie Kirk merénylője
A 22 éves Tyler gyerekkora óta templomba járt, okos volt, kedves és csendes az ismerősei szerint. Most egész Amerika róla beszél – és a különös üzenetekről, amiket a golyókra vésett.


Egészen más jövő várt volna Tyler Robinsonra, ha minden a tervei szerint alakul. Charlie Kirk 22 éves merénylője Utah államban, St. George közelében nőtt fel, és már középiskolásként is kitűnt tanulmányi eredményeivel: a közösségi médiában megosztott posztok szerint nagyon jó tanulmányi átlaggal zárt. A Pine View középiskola elvégzése után a Utah Állami Egyetem négyéves ösztöndíjat ajánlott neki, amit egy videóban büszkén fel is olvasott.

Azonban csak egyetlen félévet töltött az egyetemen. A tanulmányi szünet után már nem tért vissza, ehelyett a Dixie Műszaki Főiskolán tanult tovább, ahol az elektronikai képzés harmadéves hallgatója lett. 2022-ben megszerezte a villanyszerelői engedélyt is. Legutóbb egy st. george-i lakóparkban lakott, ahol szomszédai szerint visszahúzódó, csendes fiatalemberként élt, és nem igazán beszélt politikáról.

Robinson korábban a Utah Technológiai Egyetemen is szerzett kreditpontokat középiskolás évei alatt, 2019 és 2021 között. A Utah Valley Egyetemre, ahol a lövöldözés történt, nem járt.

A nyilvántartások alapján pártonkívüliként regisztrált szavazó volt, de soha nem élt szavazati jogával. Szülei, Matthew és Amber Robinson a Republikánus Párt tagjai, és a helyiek barátságos, segítőkész családként ismerték őket. Az apa konyhapultokat és szekrényeket szerel be, az anya szociális munkás. A család aktív tagja a mormon egyháznak.

Egykori ismerősei szerint Robinson mindig csendes volt, de jó fej, aki főleg a videojátékok világában érezte otthon magát.

Egy volt osztálytársa így emlékezett rá: „Nagyon-nagyon benne volt a videojátékokban”, és érdekelte is a játéktervezés. Elmondása szerint ebédidőben kártyázni szoktak az iskolában, és Robinson „egy kicsit bolondos, de kedves srác volt”.

A szomszédságában élő Kristin Schwiermann – aki iskolai takarítóként és egyházi tagként is ismerte a fiút – így emlékezett vissza: „Azt tudom, hogy [Tyler] mindig rendesen viselkedett. Nagyon kedves volt. Okos volt. Úgy hallottam, teljes ösztöndíjat kapott a főiskolára… Teljesen megdöbbentem, hogy ezt tényleg ő tette.”

A rendőrség szerint Robinson szeptember 11-én lőtte le Charlie Kirket a Utah Valley Egyetem egyik rendezvényén. A konzervatív aktivista épp a mormon egyházról beszélt, amikor a tragédia történt. A rendezvényen többek között ezt mondta: „Imádom, hogy a mormonok misszionáriusokat küldenek a világ minden tájára, imádom, hogy milyen udvariasak... a csapatom fele mormon.” Hozzátette: „A mormonok nagyszerű emberek. Hadd mondjam el, hogy én evangéliumi keresztény vagyok, de nem vagyok olyan, aki gyűlöli a mormonokat.” Tyler Robinson és családja az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza mormon közösség tagjai.

A lövöldözés után a rendőrök egy csavarzáras puskát találtak az egyetem közelében, egy erdős területen. A fegyverben lévő lőszerhüvelyeken több felirat is szerepelt. Az egyiken ez állt: „Hé, fasiszta! Kapd el!” Egy másikon az olasz antifasiszta dal sora: „Oh bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao ciao.” Egy harmadik hüvelyen ez volt olvasható: „Ha ezt olvasod, meleg vagy LOL.” A hatóságok szerint a feliratok videojátékokra és mémekre is utaltak, köztük a Helldivers 2 és a Far Cry 6 játékokra, valamint egy Netflix-sorozatra.

Spencer Cox, Utah kormányzója elmondta, hogy a nyomozók egy családtagot is kihallgattak, aki szerint Robinson az utóbbi években egyre inkább a politika felé fordult. Egy nemrég tartott családi vacsorán szóba hozta Charlie Kirk közelgő rendezvényét, és a családtag elmondása szerint azt is kifejtette, miért nem ért egyet az aktivista nézeteivel. A hozzátartozó szerint „Kirk tele van gyűlölettel, és gyűlöletet terjeszt”.

Robinson egykori iskolatársa arról számolt be, hogy korábban ő és a családja is Donald Trump támogatója volt: „Amikor ismertem őt és a családját, igazi Trump-rajongók voltak. Amikor ez történt, azt se tudtam, mi változott meg.”

Pénteken az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházának vezetői közleményt adtak ki: „Elítélünk minden borzalmas erőszakos cselekedetet világszerte, beleértve a mostani gyilkosságot is Utah államban. Ismételten arra kérünk mindenkit, hogy a különbségek ellenére is a békét és az egységet keressék.” A közlemény zárása így szólt: „Arra buzdítunk mindenkit, hogy utasítsa el az erőszakot, és inkább a megértésre törekedjen. Mindannyian Isten gyermekei vagyunk – ennek tudatában több méltósággal, együttérzéssel és tisztelettel kell bánnunk egymással.”

(via BBC, CNN, New York Post)


Link másolása
KÖVESS MINKET: