„Egy 14-15 éves diákra ma iszonyú teher nehezedik” – néhány ok, amiért drogozik a gyerek
Mórocz Anikó a lányának, Annának a születését várva kezdte el írni a blogot, neki is ajánlja első bejegyzésében. Ahogy ígéri: izgalmas utazást kezd Nusival, és csalódik, aki egy pelenkaszagú "baba-blog"-ra készül, mert azt a terepet meghagyja arra jóval érdemesebbeknek. Ők ketten inkább kóstolgatják az élet ízét, és az élményekből Nusi is ki fogja venni a maga részét.
Kettecskén folytatják a Balaton környékének felfedezését: benéznek kis falvak girbe-gurba utcáiba, beleszagolnak a vasárnapi délutánok békésen hullámzó levegőjébe, betérnek a település végén lévő, vendégfogadásra is alkalmas pajtagalérákba, ahol külön helye van a házigazdának, és a családtagnak számító házi kedvenceknek. Tartson velük, akinek úri kedve ezt diktálja!
Nem az a kérdés, hogy miért van drog, mert mindig is volt. Az igazi kérdés az, hogy miért drogozik a gyerek? Vagy miért iszik a kelleténél több alkoholt? A tapasztalataim szerint a drog illetve alkoholfogyasztás mögött leggyakrabban szorongás áll.
A karrier hamis illúziója
Egy mai fiatalnak sokféle elvárásnak kell megfelelnie: a továbbtanulás, a jó nevű egyetemekre való bejutás, a státusszimbólumok megszerzése, a magas kereset elérése, a jövő megalapozása. Azt érzem, hogy a viszonylag könnyen elérhető karrier lehetőségét sok helyről hamisan, nagy illúziókkal táplálják. Azt próbálják elhitetni, hogy mindenhez könnyen és gyorsan hozzá lehet jutni, bármit meg lehet kapni, elérhető távolságba került a boldogság illúziója. Azt már kevesen osztják meg őszintén, hogy ennek nagy ára van. Paradox módon pont az, amit keresnek: a boldogság.
A képesség-profil
Annak, hogy „pénzt lehet keresni”, méghozzá nem keveset, a torzító motivációja a középiskolás korban teljesedik ki. Ebben az időszakban rajzolódik ki leginkább az a képesség-profil, amire reálisan lehet építkezni, amit a szülők viszont gyakran nem vesznek észre, vagy ami még gyakoribb, hogy nem akarják észrevenni. A szülő javarészt azt szeretné, hogy ami neki nem adatott meg, azt a gyermeke elérje. Sokszor elérhetetlen vágyaink beteljesülését látjuk gyermekeinkben. De egyáltalán nem biztos, hogy a gyermek erre vágyik, vagy a képességei mindezt lehetővé tennék.