Csak normális hétköznapokra vágynak a kunyhólakó hajléktalan emberek
Van, akinek egy szerencsétlen baleset miatt leégett a társasházi lakása és eladósodott a kártérítési igények miatt, van, aki spórolni akart a lakhatáson, hogy vidéken maradt gyerekének több pénzt küldhessen haza. Különböző utak vezették a budapesti vagy környéki erdőkbe azokat a hajléktalan embereket, akik saját maguk építette kunyhóba költöztek életük egy pontján. Huszonhárman közülük az Utcáról Lakásba Egyesület egy frissen megjelent interjúkötetében beszélik el élettörténeteiket, minden eddiginél közelebbi képet mutatva a városi erdőkben tengődő emberek valóságáról.
A főváros széli parkokban, ligetes erdőkben saját maguk építette kunyhókban élő hajléktalan emberekre 2018 végén, “a közterületen való életvitelszerű tartózkodást” betiltó hajléktalantörvény bevezetése idején irányult legutóbb figyelem.
Már a törvény hatályba lépése előtti napokban rendőrök jelentek meg az erdei kunyhóknál, hogy figyelmeztessék az ott élőket: nekik is szállóra kell menniük, ha nem akarják, hogy szabálysértési eljárás induljon ellenük. Annak ellenére is, hogy a hajléktalan emberek jogvédelmével foglalkozó szervezetek, például az Abcúgon is bemutatott Utcajogász Egyesület, már előre figyelmeztetett: a saját kunyhójukban, tehát lényegében nem közterületen lakó emberekre nem vonatkozhat ez a törvény.
Mindez nem akadályozta meg az állami tulajdonú erdőgazdálkodó Pilisi Parkerdő Zrt-t, hogy épp a törvény életbe lépése utáni hetekben, előzetes figyelmeztetés nélkül leromboljon 15, hajléktalan emberek lakta kunyhót a kispesti Köki bevásárlóközpont melletti kiserdőben.
Az Abcúgon akkoriban videóriportban mutattak be egy hajléktalan párt, Lászlót és Máriát, akik szintén egy dél-pesti erdőben élik mindennapjaikat. Már az ő elmondásukból is jól kirajzolódott, mit jelent a mindennapi életben ez a létforma.
Egy frissen megjelent, huszonhárom fővárosi hajléktalan emberrel készült életútinterjúból álló kötet azonban minden eddiginél közelebbi képet mutat az erdőben tengődő emberek valóságáról.
Az írásban a hajléktalan élet különböző aspektusait körüljárva mutatja be az Abcúg az Utak az erdőben című könyvben szereplő történetek közül néhányat.
Hogyan lettem hajléktalan?
A könyvben bemutatkozó emberek nagyon különböző okokból kerültek az utcára. A 61 éves Török János például azért, mert egy szerencsétlen balesetnek köszönhetően porig égett a 8. kerületi Teleki téren álló lakása. Egyedül otthon hagyott kutyája rálökött egy törölközőt a bekapcsolva maradt villany hősugárzóra, ami kigyulladt. A leégett lakás akkorra már János sajátja volt: összespórolt pénzén vette meg az eredetileg “tanácsi lakásként” használatba kapott ingatlant, amint lehetett, a rendszerváltás után. A tűzben oda lettek azok a lomtalanításokból, gyűjtögetésekből szerzett tárgyak is (megjavított tévékészülékek, régiségek), amiket János a piacon árult. Ezután zúdultak a gondok a nyakába.



