Ezer gyerek karácsonya: képriport Borsod szívéből
Tóth Ákos azt a bizalmat tartja alapítványa működése egyik elsődleges jellemzőjének, amelyet a fent említett emberekkel sikerült az évek alatt kiépíteniük. Sajnos viszont számos rászoruló gyerek szülei akadályt jelentenek, holott van nem egy olyan tehetséges gyerek, akinek a felzárkóztatásáért Ákosék és a helyi vezetők mindent megtennének, de a szülők a bizalmatlanságuk miatt ezt nem engedik, így ezen a ponton a segítők sokszor tehetetlenek.
Az alapítvány vezetője emiatt is nem a közmunkában látja a megoldást, hanem sokkal inkább a taníttatásban. Fontosnak tartja azt is, ahogy ő fogalmaz -„az empátiának is vannak szintjei”-igazán az adott helyi sorsok mögé látni, nem pedig egydimenziósan, elsőre ítélkezni felettük.
Kavalyecz András radikálisabban igyekszik a felzárkóztatásban segíteni: a szendrői diákokat többek között helyi börtönökbe és bírósági tárgyalásokra is elvitte már, elrettentő szándékkal, hogy számoljanak azzal: mi lesz, ha erre az útra tévednek.
Maradandó élmény volt azt a sok mosolyt látni azokon a fiatal kis arcokon, akik már csak egy tusfürdő látványán is meghatódtak, az önkénteseknek adott táncos, verses előadásaikról nem is beszélve. Ez az összetartó önkéntes akció is megmutatta: az ilyen boldog pillanatokért cserébe minden egyes ajándék a lehető legjobb helyre került.