KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Ezer gyerek karácsonya: képriport Borsod szívéből

Fotósunk két napig, négy borsodi településen követte az Age of Hope Gyermekvédelmi Alapítvány önkénteseinek útját.


Az Age of Hope Gyermekvédelmi Alapítvány 2010-es megalakulása óta évről évre egyre ismertebb, kizárólag magán és céges adományokból tartja el magát. Feladatait fiatal önkéntesekből álló csapat végzi. A Tóth Ákos vezette alapítvány a hátrányos helyzetű gyermekek táboroztatását, szabadidejük hasznos eltöltését tűzte ki célul. Ezenkívül kapcsolatrendszerének köszönhetően számos katasztrófahelyzetre is gyorsan reagált, többek között jelen voltak eddig árvízhelyzetek, vagy a 2015-ös menekült krízisek alatt, számos táboroztatást, adománygyűjtést szerveznek. Az alapítvány megalakulásának közvetlen előzménye pedig maga a vörösiszap-katasztrófa volt.

Fotóriportunk az Ezer gyerek karácsonya elnevezésű adománygyűjtő kampányt követő téli turnét kísérte végig két napon keresztül négy borsodi településen.

Kronológiai sorrendben Fájra, Fulókércsre, Vissre és Szendrőre követtük az önkéntesek útját, megható találkozásukat, pillanataikat az ott élő rászoruló gyerekekkel, és a róluk végtelen odaadással gondoskodó tanítókkal, iskolai dolgozókkal, vezetőkkel.

Borsodba az alapítvány önkéntesei rendszeres visszajárók, erős kapcsolatot ápolnak számos ottani iskolával, intézménnyel, polgármesterrel.

Tóth Ákos nem ír pályázatot, ahogy ő fogalmaz, ”akinek van pénze óriásplakátra, annak igazából nincs szüksége az adód 1%-ára”. Viszont a magán, és céges támogatásokban, a valós, hiteles munkavégzésben annál inkább hisz: ez is hozzájárult ahhoz, hogy jövő év elején nyitják meg Viss községben az első olyan közösségi házukat, ahol táborokat, különböző ifjúsági programokat terveznek a közeljövőben.

Az ezévi karácsonyi ajándékosztást egy nagyon komolyan összehangolt csomagolás előzte meg egy budapesti raktárban, ahol az alapítvány önkéntesei Ákos vezetésével időt, energiát nem kímélve, elképesztő tempót diktálva válogatták a másnap induló szállítmány minden egyes kis csomagját, bennük tisztálkodószerekkel, élelmiszerekkel, plüssállatokkal, minden olyan földi jóval, ami a gyermekek karácsonyát egy kicsit is boldogabbá teheti.

Bár ebben az évben a koronavírus kitörése miatt az előző évekhez képest kb. 600-700 gyermeknek jutott minőségi, karácsonyi csomag (az előző évben ez számszerűsítve az ezret tette ki), de Ákos nagyon büszke arra, hogy saját forrásból 200 csomagot sikerült beszerezniük.

Egyik fő profiljuk és büszkeségük ez a karácsonyi akciójuk, de ugyanúgy nagy eredménynek könyvelik el az évente 100-110 gyermeknek térítésmentesen biztosított táborozási, kirándulási lehetőségeket különböző helyszíneken.

A vírus első hulláma idején 4,6 millió forint értékben tudtak több tíz tonna élelmiszert és tisztítószert biztosítani. Minden tavasszal van egy kifejezetten tisztítószereket szállító turnéjuk, csak ez évben már hat ilyen alkalmat sikerült összehozniuk.

Sőt, jövő januárra közel 700-800 ezer forint értékben tudnak több borsodi faluba tartós élelmiszereket küldeni. Ezeket a sikereket az alapítvány vezetője az erős kapcsolatrendszereiknek tudja be, ezen kívül az immáron több éve stabilan ugyanazokból a tagokból álló önkénteseinek önzetlen segítségét is, nem beszélve a csapat erős online jelenlétéről. Az alapítvány önkénteseinek igazi eltökéltsége, ambíciója, lelkesedése példaértékű, számos tagjuk többek között abban a kosárlabdacsapatban játszik, ahol Tóth Ákos sportmasszőrként, válogatott gyúróként dolgozik.

A karácsonyi ottlétünk alatt hosszabb időt töltöttünk el Viss és Szendrő településeken: előbbi község polgármesterével, Tamás Jánossal, és a helyi könyvtár vezetőjével, Mészáros Ágicával az alapítvány nagyon szoros kapcsolatot ápol, hasonlóan a Szendrőn található Abigél Alapfokú Művészeti Iskola és Gimnázium telephely vezetőjével, Kavalyecz Andrással, és kollégáival is. Ők mindannyian töretlenül hisznek a közösségépítésben, a fiatalok felzárkóztatásában, és ezért lehetőségeikhez képest mindent meg is tesznek. Az alapítvány vezetője hangsúlyozta, hogy egy jól működő helyi törekvést a fővárosból kutyakötelessége támogatnia, iskolaszerekkel, tárgyi adományokkal, tábori lehetőségekkel, vagy akár egy budapesti kirándulással.

Ottlétünk alatt számos olyan megrázó történettel, sorssal találkoztunk, amikről csak hallomásból tudunk, de szembesülni velük személyesen, ott helyben teljesen más, sokkal életszagúbb. A helyzetet szemlélteti, idézve Kavalyecz Andrást, miszerint -

„azért nem ment iskolába az egyik gyermek, mert apukája elvitte az egyetlen cipőt otthonról munkába”.



Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Annyit vártunk erre, és most itt van” – Leírhatatlan boldogságban él új családjában a kisfiú, aki születésétől kezdve évekig egy kórházi ágyban lakott
A pár második hete viszi bölcsibe, utána minden nap a játszótéren kötnek ki, mielőtt hazamennek Komlóra. Az ügyvéd közben az örökbefogadás lezárását várja.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. november 12.



Reggel bölcsi, aztán irány a közeli játszótér Komlón: Melinda és Jani második hete ezzel kezdik a napot a kisfiúval. A hinta a kedvenc, minden ülésre fel kell ülni. A bölcsiben is hintázott, ott Zsófi lökte, derül ki a Házon kívül riportjából, amit arról a kisfiúról készítettek, aki születésétől kezdve egy kórházi ágyban élt, majd újdonsült nevelőszülei hosszú küzdelem után fogadhatták örökbe.

A játszótéren találkoznak az ügyvéddel is, aki hónapok óta mellettük áll. Azt mondja, várják az örökbefogadási ügy lezárását és az illesztést, hogy a határozat kézhezvétele után a gyermeket családként magukhoz vehessék. Arról is beszél, hogy sok ember összefogása után nyitottabb lett a gyermekvédelem: megkérdezik a szakmai civil szervezeteket, az örökbefogadókat és a nevelőszülőket, és bevonják őket a gyakorlat alakításába.

Hazafelé a kocsiban Melinda felidézi, hogy minden egy puszival kezdődött a pécsi kórház gyermekosztályán. Éjszakás volt, játszottak, a kisfiú odahajolt, puszit akart adni. Az osztályon ez nem szokás, de ő sem bírta ki, és „szétpuszilgatta”. Ahogy ránézett, megfogta az arcát, egy pillanat alatt eldőlt benne: hazaviszi.

Ma már azon kapják magukat, hogy a hátsó ülésen ott szuszog valaki. Otthon a legapróbb dolgok is új élménynek számítanak. Este Melinda tízpercenként benéz a szobába, figyeli a gyerek nyugodt alvását.

Előfordul, hogy a kocsiban alszik el, mire hazaérnek. A ház új terep. Felfedezi az emeletet, megnézi a polcokat is. Az egyik polc azóta készült el, mióta utoljára járt itt.

„Amikor szomorú vagyok, vagy rossz napom volt, belegondolok, hogy mindjárt hazamegyek, és átölelhetem végre. Azt látom anyuékon, hogy boldogok nagyon” - mondja Nóri, a kisfiú új testvére.

A kisfiú még csak egy-egy szó mond, de gyorsan tanul. Mindent mond új családtagjai után, nincs olyan szó, amit ne próbálna kimondani, és szépen meg is jegyzi. Az étvágya is megjött, azonban sírni még nem tud. A kórházban hagyott gyerekek egy idő után nem sírnak. Ő több mint három évig lakott egy kórházi szobában. Most már azonban van kiktől várni a vigasztalást.

„Ha valamit nem lehet, legörbül a szája, főleg ha Nórihoz vagy Olivérhez szeretne felmenni és nem szabad, látszik az arcán, de nem sír. Tényleg meg kell tanulnia sírni tulajdonképpen” - mondja Melinda.

„Annyit vártunk erre, és most itt van. Megvan. Itt van, igen. Ez leírhatatlan boldogság”

– teszi hozzá az anyuka.

Jani az idősebb gyerekek nevelőapja. Arra a kérdésre, hogy ez a kisfiú a közös gyerekük lesz-e, a válasz: igen, igen. Szerintük meg volt írva, hogy oda kell menni dolgozni, meg kell ismerni a kisfiút, és haza kell hozni egy kicsit hétvégére. Sorsszerűnek látják, hogy ennek így kellett lennie.

A Házon kívül teljes riportját itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
100 nap után hazamehetett egy 690 grammal született baba a Honvédkórházból
Alexa 23 hét 4 napra született, több mint három hónapot töltött a koraszülött intenzív osztályon. Most végre eljött a nagy nap, amikor édesanyjával együtt hazatérhetett a családjához.


Örömteli hírről számoltak be a Honvédkórház Facebook-oldalán: több mint három hónap után hazaengedtek egy koraszülött csecsemőt.

A kis Alexa 23 hét 4 napos várandósság után 690 grammal született meg a kórházban. Édesanyjával kereken 100 napot töltött a Perinatális Intenzív Centrum (PIC) osztályon, ahonnan 2975 grammal mehetett haza.

A bejegyzés szerint szülei mellett két nővére is várta otthon a babát. A kórház jó egészséget és sok boldogságot kívánt a családnak.

A kislányról születéskori és mostani fotókat is megosztottak, így jól látható a fejlődése.

Az Észak-pesti Centrumkórház – Honvédkórház Perinatális Intenzív Centruma (PIC) a legmagasabb, 3-as progresszivitási szinten látja el a legkisebb, az életképesség határán született újszülötteket is. A kórház struktúrájához szervezetten kapcsolódik a koraszülött-utógondozás és a fejlődésneurológiai követés is, amely a hazaadást követően támogatja a családot.

Via 24.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Egy tanyán találták meg a 7 éves kisfiút, akit több száz önkéntes keresett Lajosmizsén
Drónokkal és kutyákkal is kutattak az autista gyermek után. A helyi rendőrség a Facebookon mondott köszönetet mindazoknak, akik valamilyen módon segítették a keresést.


Épségben előkerült az a 7 éves kisfiú, aki csütörtök délután tűnt el Lajozsmizsén. A Bács-Kiskun Vármegyei Rendőr-főkapitányság korábbi tájékoztatása szerint az autista gyerek egy tanyasi házból szaladt el 15 óra körül. A szülők bejelentése után a rendőrök nagy erőkkel, önkéntesek segítségével kezdték el keresni. Kutyákkal, hőkamerás drónnal is próbáltak a nyomára bukkanni.

Az összefogásnak meg is lett az eredménye: pár órával később már azt közölte a rendőrség, hogy épen, egészségesen előkerült a kisfiú.

A Bács-Kiskun Vármegyei Rendőr-főkapitányság pénteken a Facebookon számolt be a keresés részleteiről. A posztban, amit „Egy kisfiú eltűnésének margójára” címmel tettek közzé, megköszönték „a civilek, civil szervezetek, társszervek és szolgálaton kívüli kollégák azonnali segítségnyújtását.”

A rendőrség közlése szerint „a gyermek a lajosmizsei otthonából tűnt el pillanatok alatt, annak ellenére, hogy szerető szülei minden pillanatban vigyáznak rá.” A bejelentés után azonnal megkezdték a keresést, amihez segítséget kértek „a jó szándékú emberektől”.

A felhívásukra érkezett reakciókról azt írták: „Segítségkérő Facebook-posztunkra rövid időn belül több százan reagáltak: civilek, civil szervezetek, önkéntesek, kutyás keresőcsapatok és hőkamerás drónokkal érkező segítők indultak útnak az ország különböző pontjairól.” Hozzáteszik, hogy „akik pedig nem tudtak személyesen részt venni, bátorító, támogató üzenetekkel, megosztásokkal segítették a keresést”, amely végül sikerrel zárult.

„A kisfiú szerencsére néhány órán belül épségben előkerült; egy közeli tanyán találták meg, és jól van”

– írták a posztban, amelyben köszönetet mondtak mindazoknak, akik segítették a munkájukat.

Hosszú listában sorolták fel a keresésben részt vevők segítségét, melyek között polgárőrök, tűzoltók, családsegítők, önkormányzati dolgozók, vadásztársaság tagjai és különböző mentő egyesületek képviselői is vannak.

„Számunkra, rendőrök számára felemelő és megható volt átélni ezt a példátlan összefogást, és azt gondoljuk mindenki ugyanígy érzett. Az összefogásnak valóban teremtő ereje van. Hálásan köszönjük mindenkinek – annak a legalább 300-400 önkéntesnek, szervezetnek – a segítséget”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Új szerepet vállalt a „nyugdíjas” Zacher Gábor
Az ország toxikológusa ugyan már elérte a nyugdíjkorhatárt, de továbbra is dolgozik, sőt, most újabb feladatot vállalt el. Jószolgálati nagykövetként fogja segíteni az Országos Mentőszolgálat Alapítvány munkáját.


Nemrég írtunk arról, hogy Zacher Gábor, az ismert toxikológus elérte a nyugdíjkorhatárt, ebből az alkalomból pedig a mentős kollégák megható meglepetéssel köszöntötték. Egy álriasztással csalták a kedvenc kávézójába, ahol bajtársai és Csató Gábor, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója várták.

Zacher Gábor azonban még hallani sem akar a visszavonulásról. Mivel további szolgálatteljesítésének egészségügyi akadálya nincs, a mentőszolgálat engedélyével továbbra is gyakorolhatja hivatását a Központi Mentőállomás rohamkocsiján. A mentőorvos korábban már tisztázta a félreértéseket, és jelezte, hogy csupán papíron lett nyugdíjas, de a munkát nem hagyja abba.

„Abszolút minden megy tovább, csak nyugdíjasként. El nem tudnám képzelni, hogy otthon legyek heti hét napot. Egyelőre szellemileg és fizikálisan is bírom a történetet”

– mondta a Blikknek.

Ezt a szándékát a tettei is igazolták: egy október végi interjúban elmondta, hogy a hatvani kórház sürgősségi osztályán továbbra is vállal havi négy műszakot, és mentőorvosként is dolgozik. „Én nem ismerem a 8-tól fél 5-ig tartó munkaidőt, fiatal orvos koromban volt, hogy bementem péntek reggel és hétfőn jöttem csak haza” – jellemezte a munkabírását.

Most az is kiderült, hogy az orvos újabb feladatot is vállalt: ő lett az Országos Mentőszolgálat Alapítvány jószolgálati nagykövete.

Dr. Czakler Éva, az OMSZA alelnöke szerint Zacher Gábor hitelesen képviseli az egészségügyi témákat. Nagykövetként a jövőben az egészségtudatosság népszerűsítését, a lakosság tájékoztatását és a támogatók bevonását segíti. Az első közös akciójuk egy adventi jótékonysági kampány lesz, amellyel a mentők áldozatos munkájára hívják fel a figyelmet.

„Számomra nem is volt kérdés, hogy elfogadom-e a felkérést”

– mondta az új megbízatásáról.

Zacher Gábor emellett hamarosan új könyvvel is jelentkezik: november végén jelenik meg a Kálmán Norberttel közösen írt, Zacher 3.0 – Az én mentőszolgálatom című kötete, amely a mentőmunka hétköznapjait mutatja be az 1980-as évektől napjainkig.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk