A hazai havazások száma az utóbbi 10 évben kezdett igazán csökkenni

Címkép: MTI/Czeglédi Zsolt - szmo.hu
2022. február 08.

Az elmúlt 40 év alatt 15 napról 11 napra csökkent a havas napok (amikor legalább 1 cm hó hullott) éves száma, azonban a csökkenés pont az elmúlt 10 évben lett látványosabb. Országos átlagban utoljára 2013-ban volt példa az egész országot érintő nagy havazásra. A legnagyobb csökkenés az összes havas napok számában épp az eddigi leghavasabb országrészben, Északkelet-Magyarországon történt. Ha a modellszimulációkba belevesszük az emberi kényszerhatást (üvegházhatású-gázkibocsátásokat), akkor csak 50%-os bizonyossággal állíthatjuk, hogy a csökkenésért az emberi tevékenység a felelős. Ha azonban az eddigi mértékben folytatjuk a légkör üvegházgázokkal való telítését, és a pesszimista forgatókönyv érvényesül, akkor a század végére kétharmaddal csökkenhet, és évi 5 nap alá mehet országos átlagban a havas napok száma. A területi eloszlás változékonysága miatt ez azt is jelentheti, hogy egyes országrészekben akár évekig nem lesz jelentős havazás. Szabó Péter és Pongrácz Rita elemzése a Másfélfokon.

Hazánk éghajlatának szerves része a havazás, ami elsősorban a téli hónapokban jelentkezik. Különösen a fehér karácsonyok érdeklik az embereket, mivel sokak számára a kinti havas táj fokozza az ünnepi hangulatot. Az utóbbi időben, főként a hónélküli teleken gyakran felmerül, hogy régen többször esett a hó, és a nagyobb havazások sem voltak ritkák. Ezeket a szubjektív megállapításokat vajon alátámasztják-e a számok? Ha igen, akkor netalán a globális felmelegedés felelős a változásokért? Mire számíthatunk a jövőben egy fokozódó, vagy egy mérsékeltebb éghajlatváltozás esetében?

Jelen elemzésünkben a havazásokra fókuszálunk, és az összes havazásos nap mellett a jelentősebbeket (amikor 10 mm a hóként hulló csapadék, azaz ~10 cm hó hullik egy nap alatt) külön is vizsgáljuk hazánkra. Megjegyezzük, hogy a hó a hőmérsékletnél nagyobb térbeli és időbeli változékonyságú, s ezért jóval nagyobb bizonytalanságot tartalmazó változó. A feldolgozás során a múltra és a jövőre vonatkozó, legújabb éghajlati modellszimulációkat, valamint megfigyeléseken alapuló adatsorokat használtunk.

Látványos csökkenés az elmúlt 10 évben

Tekintsük először az elmúlt 40 év változásait. A havazások a 2011-2020 évtizedet megelőzően országos éves átlagban, közel változatlanul, 14-15 nap körül voltak, azonban ez napjainkra 11 napra csökkent. A legtöbb havas napunk általában észak-északkeleten fordul elő, ugyanakkor itt történt a legnagyobb mértékű változás is az elmúlt 40 év alatt (1.a ábra): az ország északi-északkeleti részén jelentősen, a harmadával csökkent a havas napok száma, azonban a nagy évek közötti változékonyság miatt csak kis területre korlátozódik a statisztikai értelemben is igazolható szignifikáns változás. Ezzel szemben délen alig történt változás.

Ezért ebben az esetben nem éves átlagokról érdemes beszélni, hanem többéves összegekről – az idősorok ábráját kivéve ilyeneket mutatunk be a jelen tanulmányban is. 1981-től nézve az adatokat, a legtöbb nagy havazás 1999-ben fordult elő: országos átlagban több mint 3 nap. Ami a területi eloszlást illeti, a 10 centimétert meghaladó havazások leginkább az ország délnyugati-nyugati részén fordultak elő, ugyanakkor az ország északnyugati-nyugati részén találjuk a szignifikánsan, az utóbbi két évtizedre a felére csökkenő értékeket is (1.b ábra). Ezzel szemben az ország legkeletibb részén még nagyon gyenge növekedést is találunk.

1. ábra: A havas napok átlagos évi számának trendje (a) és a jelentős havazások számának változása (b) a megfigyelések szerint az 1981-2020 időszakban. Szürke pöttyözés jelöli a statisztikailag szignifikánsan változó területeket. A szerzők ábrája.

Ha kicsit korábbra is visszatekintünk, és 1960-tól indulva korrigált modellszimulációk eredményeit vizsgáljuk, az összes havas nap esetében a megfigyeléseken alapuló eredményeknél kissé gyengébb trendet kapunk, mely országos átlagban szintén nem szignifikáns (2. ábra szürke sáv). A jelentős havazásoknál hasonló következtetésre jutunk (3. ábra szürke sáv), azaz

Az emberi tevékenység miatt csökken a havas napok száma?

Ennek megválaszolásához összehasonlítottuk az elmúlt évtizedekre vonatkozóan azokat az éghajlati szimulációkat, melyek csak természetes kényszereket vesznek figyelembe, és azokat, melyek a “valóságot”, azaz az emberi tevékenység hatására növekvő üvegházgáz-koncentrációt is tartalmazzák. A megfigyelésekhez hasonló gyengén negatív trendet az emberi tevékenységgel meghajtott szimulációk viszonylag jól visszaadják az összes havazás és a jelentősebb havazások számában egyaránt, viszont a természetes kényszereket tekintő szimulációktól statisztikailag eltérő trendet csupán a rendelkezésre álló modellszimulációk fele eredményez.

Ez azonban a jövőben változni fog, ha így folytatjuk

A havazások alakulását alapvetően két tényező befolyásolja: az egyik az azok számát csökkentő téli felmelegedés, míg a másik a téli csapadék várható növekedése. A havazások e két ellenkező hatás eredőjeként fognak változni, és úgy tűnik, hogy

A klímamodellek optimista jövőképe szerint (vagyis amennyiben jelentősen csökkentjük a kibocsátásainkat) a század végéig még így is mérsékelt csökkenésre számíthatunk a havazások számában (2. ábra). A pesszimista, ún. RCP8.5 forgatókönyv szerint (vagyis ha a jelenlegi ütemben folytatjuk a kibocsátásokat) a változás jóval nagyobb lesz, és

Az ország egyes területein a század végén akár évekig sem lesz hó

A jelentős havazásokból országos átlagban jelenleg is kevés van évente, azonban úgy tűnik, hogy az optimista forgatókönyvet követve nagy változékonyság mellett előfordulnak majd nagy kiterjedésű és nagy mennyiségű havazást hozó évek (3. ábra), hiszen a növekvő téli csapadék egy mérsékeltebb melegedéssel társul. A pesszimista jövőkép szerint a jelentősebb felmelegedést már nem tudja kompenzálni a növekvő csapadék, és statisztikailag is szignifikánsan csökken a jelentős havazások országos száma a század végére,

2. ábra: A havas napok gyakoriságának az 1981-2020 időszakban megfigyelt (kék), az 1960-2005 időszakban, historikus kényszerekkel szimulált (szürke), illetve az optimistább RCP4.5 (narancs) és a pesszimista RCP8.5 (piros) forgatókönyvet a 2006-2100 időszakban követő jövőbeli szimulációk éves idősorai Magyarországra. A szürke sáv 5 globális szimulációt, míg a narancs és a piros sáv 6-6 regionális szimulációt tartalmaz, a vastagított vonalak a szimulációk átlagát jelölik. A szürke és kék vonal trendje nem szignifikáns, míg a narancs és a piros vonal teljes időszakon vett szignifikáns trendje rendre -8,2 nap, illetve -11,4 nap. A szerzők ábrája.

3. ábra: A jelentős havazások gyakoriságának az 1981-2020 időszakban megfigyelt (kék), az 1960-2005 időszakban, historikus kényszerekkel szimulált (szürke), illetve az optimistább RCP4.5 (narancs) és a pesszimista RCP8.5 (piros) forgatókönyvet a 2006-2100 időszakban követő jövőbeli szimulációk éves idősorai Magyarországra. A szürke sáv 5 globális szimulációt, míg a narancs és a piros sáv 6-6 regionális szimulációt tartalmaz, a vastagított vonalak a szimulációk átlagát jelölik. Egyedül a piros vonal trendje szignifikáns. A szerzők ábrája.

A területi kitettséget illetően azt állapíthatjuk meg, hogy a következő 20 évben az országban sehol sem fog a jelenlegihez, a 2001-2020-ban átlagos 13 naphoz képest változni a havazások száma, és 2040-től is inkább csak a pesszimista forgatókönyv szerint, északkeleten várható 5 nap feletti csökkenés az átlagos éves gyakoriságban (4. ábra).

Olyannyira, hogy ami a század közepére várható a pesszimista forgatókönyv szerint, azt inkább csak a század végére jelzik a modellszimulációk az optimistább jövőképet követve. A pesszimista forgatókönyv szerint 2081-2100-ra az Északi-középhegységben és a Bakonyban – ahol egyébként is a legtöbbször fordult elő havazás – évente átlagosan 10-15 nappal kevesebb havazásra számíthatunk.

4. ábra: A havas napok átlagos évi számának változása 2021-2040, 2041-2060, 2061-2080 és 2081-2100-ra az optimistább RCP4.5 és pesszimista RCP8.5 forgatókönyvet figyelembe vevő 6-6 szimuláció átlagára. Referencia-időszak: 2001-2020, amely alatt a megfigyelések országos évi átlaga: 13 nap. A szerzők ábrája.

A jelentős havazásokra vonatkozó eredményeket a kis esetszám miatt továbbra sem éves átlagban, hanem a teljes időszakra összegezve közöljük. Itt a klímamodellek azt jelzik, hogy a következő 40 évben a délnyugati és az északkeleti határvidéken a nagy havazások számában csökkenésre számíthatunk, viszont az ország nagy részén nem várható változás, sőt, a Dunántúl északi részén és a Bükkben még kisebb növekedésre is számíthatunk (5. ábra).

Várhatóan azért, mert a domborzat miatt itt alacsonyabb hőmérsékletekkel társul majd a téli növekvő csapadékhajlam. Hasonló területi eloszlásra számíthatunk a század második felében: az ország középső részén nem várható a jelentős havazások gyakoriságában jelentős változás, azonban mind a délnyugati, mind az északkeleti határvidéken a csökkenés kissé tovább erősödik. Az emberi tevékenység hatása igazán csak a század végére jelentkezik: ekkor a pesszimista forgatókönyv szerint vett szimulációkban a délnyugati területeken (ahol egyébként a legtöbb nagy havazás fordult elő 2001-2020-ban) 10-15 nappal – azaz kb. 60%-kal – is csökkenhet a 20 év alatt előforduló nagy havazások száma. A legtöbb jelentős havazás végül így a Bakonyban várható.

5. ábra: A jelentős havazások összes számának változása 2021-2040, 2041-2060, 2061-2080 és 2081-2100-ra az optimistább RCP4.5 és pesszimista RCP8.5 forgatókönyvet figyelembe vevő 6-6 szimuláció átlagára. Referencia-időszak: 2001-2020, amely alatt összesítve a megfigyelések országos átlagos száma: 12 nap. A szerzők ábrája.

A cikkünk elején megfogalmazott kérdéseket tekintve ugyan a múltra vonatkozóan nem jelenthetjük ki, hogy az emberi tevékenység okozta akár az összes, akár a jelentősebb havazási napok országos csökkenését, ugyanakkor elsősorban a legutóbbi évtizedben, egyes területeken már jelentkezett szignifikáns csökkenés, tehát ott helyes lehet a szubjektív megítélésünk.

Amennyiben az előttünk álló évtizedekben a kibocsátásokkal tovább fokozzuk a globális felmelegedést, akkor a havazások előfordulási gyakoriságában további erőteljesebb csökkenésre kell számítanunk az évszázad végéig. Egyes térségekben akár évekre elbúcsúzhatunk a havazástól.

Ha viszont gyorsan megkezdjük az antropogén kibocsátás mérséklését, a zöldítést, ezzel pedig elérjük a koncentráció-változás lassulását (2100-ra akár a megállítását is), akkor a havazások esetén a várható csökkenés csak kisebb mértékű lehet. Az eddigi trendek visszafordulása csak abban az esetben lehetséges, ha az emberi kényszerhatást minél hamarabb és minél gyorsabban visszafogjuk, így unokáink is élvezhetik majd a havas táj szépségét.