UTAZZ
A Rovatból

Távol a világ zajától: öt nap a Zempléni rengetegben

Ha eddig még nem terveztél ide túrát, akkor éppen itt az ideje! Csodálatos élményben lesz részed.


Szatmári Zsolték szinte mindig tömegközlekedési eszközöket igénybe véve utaznak túráik helyszínére, ezzel is védik a környezetet és tartják magukat a klasszikus országjáró hagyományokhoz. Túráikról részletes beszámolókat olvashattok, fotókkal illusztrálva. Így talán többen kedvet kaptok a természetjáráshoz... Most a Zemplénben kalandozhattok a Nomád a hegyek vándora bloggerével.

Tavaszi Zempléni túránk alkalmával már eldöntöttük, hogy az idén ősszel visszatérünk a Zemplén csodás hegyei közé. Terveink között szerepelt, hogy közel 10 év kihagyás után, ismét meglátogassuk a Regéci várat, amit - hasonlóan a Füzéri várhoz - szintén felújítottak, átépítettek, újjáépítettek, kinek hogy tetszik, vagy kinek hogy nem.

És azt is eldöntöttük, hogy egy olyan szálláshelyet keresünk magunknak október végére, amerre a madár se jár. Sikerült is ilyet találni, éspedig az Istvánkúti kulcsosházban.

kulcsoshaz1

Az Istvánkúti kulcsosház

Előző blogbejegyzéseimben írtam a hegységről, és egyébként is van róla bőven szakmai leírás, így most ebbe én nem is mennék bele mélyebben. A hegység különleges atmoszféráját nem is csak kizárólag a természeti vagy kulturális értékei adják meg, hanem még az is, hogy ide sajnos - vagy szerencsére - nem járnak nagy tömegek kirándulni.

Hazánk eldugott szegletének számít a Zemplén még ma is. Ide nem egy sétagalopp eljutni, akár egyénileg saját járművel, akár közösségi - tömegközlekedési- járattal próbálkozunk.

Első nap

Akkor lássuk csak... elindultunk hajnali 4.40-kor és megérkeztünk Háromhutára 13 óra után. Onnan még két óra gyaloglás volt a szállás. Egyszóval lényegében egész nap utaztunk. Hazafelé reggel 7-kor indultunk Istvánkútról és 18.15-re értünk haza. Ebben volt sorban: A PÁEV kisvonata, menetrendszerű volán járat, vonatpótló busz, IC vonat, gyorsvonat és személyvonat. És persze a két lábunk, mint fő közlekedési eszközünk. Döntse el mindenki maga, hogy ez sok vagy kevés, egy biztos, mi jövő tavasszal ismét jövünk.

És akkor néhány szó - és természetesen kép is - a házról.

Maga a szállás kulcsosház jellegű. Bár turistaháznak (is) nevezik, ez megtévesztő lehet, hiszen senki sincs aki fogadja a vendéget, és nem lehet csak úgy egyszerűen betoppanni, hogy itt szeretnék aludni ma este. A kulcsot Debrecenben lehet átvenni vagy postán küldik el, mint nekünk is. A ház bérleti díja 500 Ft/fő/éj. A ház minősége és felszereltsége - szolgáltatásai - ennek az összegnek megfelelőek.

Áram nincs, a világításról mindenki maga gondoskodik. Elektromos kütyükhöz tartalék elemek, és külső akkuk feltétlen kellenek. A hagyományos kis viaszgyertyák felejtősek, néhány óra alatt elégnek, a fejlámpa pedig hosszútávon bent kényelmetlen. Mi a paraffinolaj tartalmú mécsesekre szavazunk, ezek égési ideje több mint 48 óra. Petróleum vagy gázlámpát a méretei és sérülékenységük miatt nem hozunk. Gyertya általában van a házban, de illik legalább annyit otthagyni, vagy többet, mint amennyi volt.

Így van ez a tűzifával is, amit magunknak kell begyűjteni az erdőről, és összevágni is. Ehhez minden eszköz megtalálható a házban.

Vízért pedig a kb. 150 méterre levő István-kúthoz kell menni, ami természetesen nem kút, csak egy forrás. A vízhordásban néhány kanna lesz segítségünkre.

A házban van egy "konyha" elnevezésű helyiség is, amit mi nem használtunk, csupán az ott található vasszekrényt, amiben az ételeket tároltuk. Ez több okból is praktikus, hiszen abban a helyiségben mindössze +10'C volt, tehát hűtőszekrény helyett is jó, és érdemes tudni, hogy a ház nem rágcsálómentes... de a vasszekrénnyel ők sem bírnak.

Rusztikus hangulatú pottyantós budi a ház mögötti erdőben. Sötétedés után a félősebbeknek csak felnőtt kíséretében ajánlott a meglátogatása.

Ja, és természetesen térerő sincs... egyik szolgáltatótól sem.

Természetesen minden kaját mi cipeltünk fel a házhoz, a teljes 5 napi menüt, plusz egy napi tartalékot is. Mert nem szerettünk volna csak azért lemenni a faluba, hogy vegyünk egy kenyeret mondjuk. Már ha találunk nyitva boltot és kenyeret is boltban éppen akkor. Ennek a vidéknek ez a szépsége még ma is. És ezeknek a túráknak is. Ha bármit otthon hagytál, elfelejtettél, vagy csak úgy kellene, akkor bizony nagy sz@rban vagy mert nincs, és lehet, hogy nem is lesz! Egyébként az ételek melegítését, főzését, a tea és kávéfőzést, és a fürdővíz melegítését is a szobai kályhán oldottuk meg.

kulcsoshaz

Az összeállításban a ház látható, a forrás, és két belső kép a szobáról, egy este a gyertyákkal és egy ebédidőben... Mi jelentette a komfortot? Volt egy szobánk, amit lehetett fűteni. Fürdés lavórban a kályha mellett. Asztalnál ettünk főtt ételt, és volt sörünk is...

Az Istvánkúti kulcsosházhoz két út vezet a legpraktikusabban, Háromhutáról (buszmegálló) vagy a PÁEV Rostallói végállomásáról, persze abban az időszakban, amikor jár is a vonat. Mi pont az utolsó őszi hétvégi járatot fogtuk ki. Mindkét helyről egyaránt nagyjából 4km-es az út, de Háromhuta felől kissé több a szintkülönbség. A Mlaka rétig mindkét beindulási pont felől a sárga sáv jelzés visz fel. Ott aztán belecsatlakozunk az országos kékbe, és egy kb. 20 perces séta után már a háznál vagyunk.

A házba bejutni nem egyszerű, tekintve a zárak és a nyílászárók állapotát. Itt is érvényes, többet ésszel, mint erővel! Miután lepakoltunk a szobában, rögtön elkezdtük az ilyenkor szokásos műveleteket, begyújtás, szellőztetés /erősen ajánlott!/, takarítás. Ezek után jöhet a tűzifa és vízhordás, felkészülve az éjszakára. Vacsora kizárólag a hozott alapanyagokból. A konyhában van néhány alapvető általános célú edény, tányér, pohár, ezeket mindenképpen ajánlott elmosni használat előtt.

Miután mindennel megvagyunk, hallgatjuk a csendet, vagy éppen a tűz ropogását a kályhában, és azon gondolkozunk, vajon milyen lehetett az életük azoknak az embereknek, akik itt és ehhez hasonló helyeken élték le az életüket.... Aztán csend és nyugalom... lassan telnek az órák, megszoktuk, hogy otthon későn fekszünk.... sötét este van az erdőben, igazán sötét... felettünk éppen a Nagy Göncöl ragyog, rátelepszik az éjszaka a kis házra, amiben két elveszett lélek talált menedékre mindentől távol... aludni kell... bezárkózunk.

Második nap

Minden rendben van, jól telt az éjszaka. Mivel az időjárástól tettük függővé az útjainkat, reggel már igyekszünk kifürkészni azt, hogy mit hoz a nap további része. Csak délután indulunk el. Addig a szokásos ház körüli műveleteket csináljuk. Favágás, mert ugyebár szinte egész nap fűteni kell már, és ahhoz sok fa kell. Vízhordás, minden fellelhető edénybe. Kitakarítjuk a forrást a rengeteg falevéltől, behullott ágtól. Aztán ebédet készítünk. És jöhet a túra.

A háztól sokfelé el lehet menni, közel s távol több remek célpont is van. Most a csupán 4 km-re található Kerek-kő lesz a cél. Semmi több, mert nem terveztünk hosszú utakat, legalábbis távolságra hosszúakat nem. Egyszerűen nem illik a hely szelleméhez a rohanás, a teljesítményhajhász kilométer gyűjtés. A Kerek-kő közelébe az országos kék sáv jelzésen juthatunk, miközben előbb érintjük a Mlaka-rétet, majd a Szpalanyica-rétet. Aztán a kék háromszög /csúcs/ jelzésre letérve érhetünk fel a közel 500 méter magas csúcsra. Pazar a kilátás észak és kelet felé. Az idő is szép. Ja, és találkoztunk egy turistával!

kerekko

Kerek-kői panoráma

csucs

A csúcs

mlaka

A Mlaka-réti pihenő

Nagyon szépek az erdők. Megfogott a kilátás is, de igazából az őszi erdő színei. Rengeteg vörös és narancs, sok sárga, és még zöld is akad. És a hihetetlenül kék ég. Miután késő délután visszaértünk a házhoz, jöhetett a szokásos rutin, tűz, víz, kaja, stb. De az a csend és nyugalom... ritka kincs manapság!

Egyébként a Kerek-kő környékéről tudtunk telefonálni, de amúgy semmi kapcsolat a külvilággal. És jó is ez így, kellet most ez a pár nap. Derült az ég éjszaka, könnyedén felfelé száll a füst a kéményből, tudjuk, hideg lesz a hajnal, fagyni fog.

Harmadik nap

Csendes éj volt... mi is lett volna más. Fagyott és derült az ég teljesen. Halljuk, hogy a távolban kocsikkal mennek az erdészeti úton... pedig még sötét van. Lassan indulunk mi is. Ma hosszabb útra indulunk, de ez csak időben lesz hosszú igazából, mert nem sietünk sehova... Élvezzük az őszi erdő szépségeit. És amúgy meg... irány Regéc!

Regéc a házhoz nagyjából 12 km, legalábbis ha végig az országos kéket követjük, márpedig azt tesszük.Visszafelé a vártól a piros négyzet Háromhutáig, onnan pedig az első napról megismert kellemes emelkedésű sárga sáv jelzésen megyünk. Ez kb. 25 km és 800 méter szintemelkedés. Nem sok. De egy nézelődős, sétálós túrához nekünk pont jó.

virag

A deres fűben még jónéhány őszi kikericset találtunk. Mobilos fotó.

istvankut

Az Istvánkúti nyírjes /fokozottan védett terület!/ egy részlete

Az Istvánkúti nyírjes érdekes erdőrészen át vezet az OKT útvonala Regéc felé. A Nagy-Péter-mennykő 709 méter magas csúcsa csak egy 10 perces kitérő erről az útról, tehát nem szabad kihagyni, ha már arra jár az ember.

A kilátás miatt mindenképpen megéri azt a kis sétát, bár mire odaértünk, pont beborult az ég és szürke lett minden... És persze a csúcsról elmentünk egy kicsit jobbra-balra, így találtunk rá erre a szépséges sziklás-őszi erdős hegyoldalra.

nagypeter

A Nagy-Péter-mennykő 709 méter magas csúcsán

nagypeter2

A Nagy-Péter-mennykő oldalában

Mivel azért annyi időnk nincs, hogy megvárjuk amíg esetleg szebb idő lesz fent a csúcson, így tovább indulunk a Pengő-kő irányába. Az szintén egy rövid kb. 3 perces kitérő a kékről, úgyhogy persze felmászunk. Kilátás semmi, de itt is vannak eldugott érdekességek, kicsivel arrébb, mint a jelzett út.

Innen -ha lehet azt mondani- kicsit jellegtelen erdei úton haladunk tovább Regéc felé. Erdészeti utak vannak mindenütt, de hatalmas a sár. Már aránylag közel járunk a faluhoz, amikor erre a ritkán fotózott kőre, táblára, és kis völgyre találunk.

pengo

Méretes szikla a Pengő-kő oldalában

kemence

A Kemence-kő és környéke

Innen már nincs messze Regéc. Beérünk a faluba, sehol senki. A bolt csak 11-ig van nyitva hétköznap is, azt már éppen lekéstük.

Na, akkor hajrá, gyerünk fel, megostromoljuk a várat! És végre süt a nap is.

A régebbi, füzéri írásom is elég hosszúra sikerült. A várról sokat írtam, a kép is sok volt, ezért most nem fogok túlzásokba esni, mert a neten bárki rákereshet a vár történetére, felesleges kimásolnom nekem is már ezredjére ugyanazt...

regec

Kilátás a Regéci várhegy 639 méter magas sziklájáról. Háttérben a Zempléni-hegység tömbje.

A várhoz feljutni nem nehéz, jól jelzett utakon - pl. az OKT - nagyjából 2.5 km gyaloglás után érünk fel a várhoz. Természetesen mivel hétköznap van és még ráadásul október vége is... pangás van. Kb. 4 vendéggel találkozunk a várban az ott töltött bő egy óránk alatt.

Ez szerintem hangulatosabbra, eredetibbre sikerült felújítás, újjáépítés, mint a Füzéri. Szezonon kívül nagyon ajánlott telefonon érdeklődni a vár nyitvatartásáról! +36-20-231-9562 és tel/fax: 46/387-533 e-mail: [email protected]

regec2

Vajon a Rákócziak is gyönyörködtek a panorámában, és elméláztak-e néha az élet dolgain, lenézve az erdőkre, hegyekre?

regec3

Ilyen lett a torony belső kialakítása

regec4

A távolban Regéc vára sejlik az eltűnő fényben

A várbüfében vettünk két sört a vacsoránkhoz, mert boltba hat napig nem mentünk, így az már sajnos elfogyott... És aztán irány a Huták-völgye, Háromhuta környéke, melyet terveink szerint jövő tavasszal fogunk felderíteni, mert ez most idő hiányában elmaradt.

Visszaútban a Mlaka-rét előtt már ránk sötétedett, így vethettünk egy pillantást a lemenő nap fényével megvilágított Regéci várromra. Nem túl messze egy lövés dörren. Előkerülnek a fejlámpáink, kivilágítjuk magunkat, nem szeretnénk mi is célpontokká válni. Este a vacsoránál igazán jól esett a Regécről hozott sör, a fürdés, és a kellemesen füst szagú, de legalább jól befűtött szoba biztonságos nyugalma.

Eljött a negyedik nap reggele is. Vízhordás, favágás, begyújtás... stb. Ma is remek időnk lesz, ezt már reggel látni. El is indulunk, hogy kicsit szétnézzünk a ház körül, és egy rövid kis kirándulás keretében megmásszuk a Sólyom-bérc szikláit.

istvankut1

Az Istvánkúti vadászház, sajnos nagyon rossz állapotban

istvankut2

A vadászház és a kulcsosház közötti kis tavat az István-kút vize táplálja

istvankut3

A fokozottan védett nyírjes egy része, ahol egy mini tanösvény is található, mely azt gondolom, a Zemplén egy rejtett kincse

"A Zempléni-hegység 600-700 m magas hegyei nagyjából Hollóházától és Telkibányától délkeletre egészen Háromhutáig egy tömbben alkotják a hegyvidék kárpáti jellegű részét. Ezen belül az ún. Háromhutai-hegycsoport alkotja egyben a Zempléni Tájvédelmi Körzet legnagyobb területű fokozottan védett régióját, amelyeknek egyik nagyobb összefüggő egysége a délkeleti végen a Sólyom-bérctől kezdődően, a Mlaka-réten és az István-kúti Nyírjesen keresztül, a Bagolybérc-tető és a Kis-Péter-mennykő érintésével nagyjából a Nagy-Péter-mennykőig és a Pengő-kőig tart..." - Részlet Dr. Tóth Zoltán "Az Istvánkúti Nyírjes" című írásából.

Innen lényegében 1.5 km-es sétával a kék sáv, kék-sárga háromszög jelzésen elérhetjük a Sólyom-bérc remek panorámát nyújtó szikláit. És nem mellesleg csodaszép erdőn vezet keresztül utunk, tehát mindenképpen érdemes rááldozni egy délelőttöt vagy éppen délutánt, hiszen a Zemplén egyik legszebb kilátást nyújtó pontját vétek lenne kihagyni.

Nemsokára már a Sólyom-bércen vagyunk. Nem sietünk... élvezzük az erdő végtelen csendjét, a csodás napsütést, a langy meleg szellőt a fák között, a sárgák-narancsok-vörösök vibrálását az őszi lombokon, és a hegyet takaró avarszőnyegen. Igen, azt hiszem ilyen egy tökéletes nap...

nyir1

Csodás őszi színekben pompázik az erdő

nyir2

A nagylátószögű lencse ad egyfajta görbületet a térnek, de ettől talán még érdekesebb a látvány

solyom1

A Sólyom-bérc első sziklái

solyom2

A Sólyom-bérc 564 méteren

solyom3

A távolban a Regéci várat látjuk

Megpihenünk a bércen. Hihetetlen, hogy ebben csodás időben négy nap alatt csupán két kirándulóval találkoztunk. Így most is teljes csendben, nyugalomban élvezzük a kilátást. A tiszta kék égen felettünk varjak kergetőznek, nekik is tetszik a langyos szél. Az erdőben őzek futnak, nem sokkal később egy méretes vaddisznó széles hátát pillantjuk meg a sziklák alatt. Még jó, hogy nem tudnak sziklát mászni... így teljes biztonságban szemléljük az alattunk 10 méterre ballagó jószágot. Ráköszönünk... ő viszonozza... két röffentés, egy morgás... tudja, hogy itt vagyunk, de ő is nyugodt, nem aggódik. Megvárjuk míg elmegy, véletlenül sem szeretnénk zavarni, hisz ő van itthon, s mi vagyunk a vendégek...

Még nézelődünk kicsit, és visszaindulunk a házhoz. Eldöntjük, hogy mivel már rosszabb idő ígérkezik a továbbiakban, másnap inkább hazaindulunk. Rendet raktunk a házban és a ház környékén, szedtünk össze még egy kis tűzifát az utánunk jövőknek.

oszi_taj

Egy utolsó pillantást vetünk a tájra, érdemes még egyszer visszanézni

Az ötödik nap

Korán keltünk. Amit lehet, azt még rendbe raktuk a házban és a ház körül, ettünk néhány falatot és 7-kor már ballagtunk lefelé a PÁEV Rostallói végállomásához. Tudomásunk szerint a szezon utolsó menetrend szerinti vonatai még a hétvégén mennek, így azt válasszuk a hazaúthoz. A házhoz nagyjából 5 km a vasút, először a kék sávon, majd a Mlaka-réttől a sárga sávon megyünk lefelé. Tudjuk már most, hogy jövő tavasszal újra itt leszünk. Ide vissza kell jönni. A Zemplén a nyugalom szigete. S ez a belső, eldugott rész különösképpen az.

mlaka1

A Mlaka-réti elágazástól a Rostalló felé.... Az Ördög-völgy felett járunk

vonat

És igen, megjött a vonatunk...! PÁEV állomás, Rostalló

És innen még 9 órányi utazás várt ránk... de megérte!

Ha neked is úgy tűnik, hogy megérte, kattints a megosztásra!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


UTAZZ
A Rovatból
A legtöbben a Feszty-körkép miatt érkeznek, pedig sokkal több kincset rejt a hely – bejártuk az Ópusztaszeri Emlékparkot
Több mint 50 hektárnyi történelmi és természeti élmény, élő skanzen, jurták, különleges kiállítások és virágzó gyógynövénykert várja a látogatókat Ópusztaszeren. Megnéztük, mi minden fér bele egy napba Magyarország egyik legfontosabb nemzeti emlékhelyén!


Ha valaki meghallja azt a nevet, hogy Ópusztaszer, a legtöbben azonnal a Feszty-körképre gondolnak. Nem véletlenül: a monumentális panorámafestmény Magyarország egyik legismertebb történelmi látványossága, amelyet évente több mint 170 ezren keresnek fel.

A helyszínen járva azonban gyorsan kiderül, hogy a Feszty-körkép csupán az egyik eleme annak a hatalmas történelmi és természeti világnak, amely az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban várja a látogatókat. Május végén mi is bejártuk a több mint 50 hektáros komplexumot, és már a bejáratnál kézbe kapott térkép is sejtette, hogy itt nem egy hagyományos múzeumlátogatás vár ránk.

Megmutatjuk, mi mindent érdemes felfedezni!

Ahol a magyar történelem egyik fontos fejezete kezdődött

Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark jóval több egyetlen híres látványosságnál.

A több mint 50 hektáros területen múzeumok, történelmi emlékhelyek, egy élő skanzen, nomád park, gyógynövénykert és természetközeli sétányok váltják egymást, így könnyedén el lehet tölteni itt akár egy teljes napot is.

Már csak azért is érdemes időt szánni rá, mert Magyarország egyik legfontosabb nemzeti emlékhelyéről beszélünk. A hagyomány szerint ezen a helyen tartotta Árpád fejedelem és vezéreinek gyűlése azt a nevezetes tanácskozást, amelyet sokan az első magyar országgyűlésként emlegetnek. Anonymus krónikája is említést tesz Szer településről, amely a honfoglalás utáni időszak egyik fontos helyszíne volt. A területen később jelentős monostor állt, így évszázadokon át meghatározó szerepet töltött be a magyar történelemben.

Ma ezen a történelmi jelentőségű helyszínen működik a park, amely nemcsak kiemelt nemzeti emlékhely, hanem Magyarország hetedik leglátogatottabb muzeális intézménye is. A Natura 2000-es természetvédelmi területen fekvő komplexum Szegedtől alig 30 percnyi autóútra, Budapesttől nagyjából másfél órára található.

A történelem azonban itt nem csupán a könyvek lapjain vagy az emlékművek talapzatán él tovább. Az Emlékpark egyik legnagyobb erőssége éppen az, hogy a látogatók lépésről lépésre fedezhetik fel a magyar múlt különböző korszakait, miközben a kiállítások, a történelmi helyszínek és a természeti környezet szinte észrevétlenül kapcsolódnak egymáshoz. Mi is így vágtunk neki a bejárásnak, amelynek első állomása rögtön a főbejáratnál várt ránk.

Kligl Sándor életnagyságú alakokat formázó szobrát az emlékparkban az egykori Árpád-kori templom romjai mellett magasodó dombra állították föl. A kompozíció központi alakja a lovon ülő Árpád, akit jobbról és balról koszorúban fognak közre vezérei.

Innen indul az időutazás

A főbejáraton belépve rögtön a modern Látogatóközpont fogadja az érkezőket. Sok helyen ez csupán egy átmeneti állomás lenne, itt azonban már önmagában is érdemes időt tölteni. Itt található a Szeri Kávézó, a Hungarikum Tárház, a 3D mozi és vannak időszaki kiállítások is, amik könnyen megalapozzák a napot, mielőtt egyáltalán elindulnánk a park belseje felé.

Mi itt kezdtük a látogatást, és rögtön belefutottunk az Emlékpark egyik legújabb tárlatába. A „Dél-Alföld Mohácsa” című kiállítás a török hódoltság korának kevésbé ismert történeteit mutatja be. Miközben a legtöbben Mohács nevét azonnal ismerik, a Dél-Alföld hasonlóan súlyos veszteségeiről már jóval kevesebbet hallani. A kiállítás éppen ezeket a feledésbe merült történeteket hozza közelebb, és segít megérteni, hogyan alakította át a térség életét a hódoltság időszaka. A kiállítás október 31-og látogatható.

Ahol a történelem körbevesz – a Rotunda és a Feszty-körkép

A Látogatóközpontból balra fordulva már feltűnik az Emlékpark legismertebb épülete, a Rotunda, amely felé a legtöbb látogató elsőként veszi az irányt. Itt található ugyanis a Feszty-körkép, Magyarország egyik legismertebb történelmi alkotása. Amikor az ember belép a panorámafestmény terébe, nehéz nem megállni néhány pillanatra. A 120 méter hosszú körkép mérete még azok számára is lenyűgöző, akik korábban már számtalan fotón látták. A festmény előtt elhelyezett tereptárgyak, valamint a fény- és hanghatások együtt olyan különleges vizuális élményt teremtenek, amely szinte a honfoglalás korába repíti a látogatót.

Tipp: A Körkép megtekintése időponthoz kötött, ezért érdemes előre tájékozódni, különösen csoportos látogatás esetén.

Ami viszont sokakat meglephet, hogy a Rotunda korántsem csak a körképről szól.

Az épületben összesen húsz kiállítás kapott helyet, így könnyen előfordulhat, hogy valaki a tervezettnél jóval több időt tölt itt. Ahogy emeletről emeletre haladunk, végigkísérhetjük a magyar történelem különböző korszakait. A honfoglaló magyarok életét bemutató tárlatoktól kezdve az államalapításon és a középkori várakon át egészen régészeti leletekig, néprajzi anyagokig és a Feszty-körkép elkészítésének történetéig számtalan érdekesség várja a látogatókat. Külön kiállítás foglalkozik többek között Szer monostorának történetével, az Árpád-kori államszervezéssel és várépítészettel, valamint a középkori Magyarország emlékeivel is.

Árpád nyomában

A Rotundából kilépve az ember szinte ösztönösen az Árpád-emlékmű felé veszi az irányt. A monumentális alkotás az Emlékpark egyik legismertebb jelképe, amely már messziről magára vonja a tekintetet. Az emlékműhöz vezető úton a híres oroszlánszobrok fogadják a látogatókat, amelyek az Emlékpark ikonikus elemei közé tartoznak. Kevesen tudják ugyanakkor, hogy Árpád vezér eredeti szobra ma már nem itt, hanem a Rotundában látható, a szabadtéren annak hiteles másolata áll.

Az emlékművet a honfoglalás ezredik évfordulójára, az 1896-os millenniumi ünnepségekhez kapcsolódva emelték. A hagyomány szerint ezen a helyen tartotta Árpád fejedelem és vezéreinek gyűlése azt a nevezetes tanácskozást, amelyet sokan az első magyar országgyűlésként emlegetnek. A szobrász azt a pillanatot örökítette meg, amikor a vezér a jövőbe tekintve rendezi az ország ügyeit, szablyával a kezében, ülő helyzetben láthatjuk.

Az emlékmű környéke egyébként tökéletes példája annak, hogy az Emlékpark nemcsak történelmi, hanem természeti élményt is kínál. Hatalmas zöld területek, árnyas sétányok és gondozott park vesz körül bennünket. Egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy már jó ideje nem is kiállításról kiállításra járunk, hanem egyszerűen élvezzük a sétát.

Virágzó gyógynövények és egy középkori örökség nyomai

Az Árpád-emlékmű környékéről továbbindulva a park egyik legnyugodtabb részére érkezünk. A Szeri Gyógynövényház és a hozzá tartozó kert első pillantásra is teljesen más hangulatot áraszt, mint az Emlékpark többi része. Tavasz végén a virágágyások szinte a legszebb arcukat mutatták: minden zöldellt, virágzott, a levegőt gyógynövények illata lengte be és a madarak éneke szinte folyamatos háttérzenét adtak a sétához.

Ez a hely is szorosan kapcsolódik a történelemhez. A kert kialakításakor a középkori kolostorkertek hagyományait vették alapul, így nemcsak azt láthatjuk, milyen növényeket termesztettek évszázadokkal ezelőtt, hanem azt is, milyen szerepet töltöttek be a mindennapokban. A gyógynövények a szerzetesi gyógyítás fontos eszközei voltak, a kert pedig ma is ezt a tudást igyekszik közelebb hozni a látogatókhoz.

A Gyógynövényház közvetlen közelében találhatók Szer monostorának romjai is, amelyek emlékeztetnek arra, hogy ez a terület a honfoglalás után is jelentős szerepet játszott a magyar történelemben. A romok között sétálva könnyű elképzelni, milyen lehetett itt az élet évszázadokkal ezelőtt, amikor a monostor a térség egyik meghatározó központjaként működött.

Jurták között, ezer évvel ezelőtt

A középkori örökségtől néhány percnyi sétával újabb évszázadokat ugrunk vissza az időben. A fák között egyszer csak jurták bukkannak fel, és máris a Nomád Parkban találjuk magunkat.

Ez az Emlékpark egyik legizgalmasabb része, hiszen itt nem pusztán tárgyakat nézhetünk meg vitrinek mögött, hanem valóban közelebb kerülhetünk a honfoglaló magyarság mindennapjaihoz. Beléphettünk a jurtákba, megfigyelhettük a korabeli használati tárgyakat, miközben a hagyományőrzők meséltek az egykori életmódról, a hitvilágról és a különböző mesterségekről.

Különösen érdekes lehet látni, hogyan mutatják be a nemezkészítést, a gyapjú feldolgozását vagy éppen a korabeli fegyvereket. A szezon során rendszeresen tartanak lovas- és íjászbemutatókat is, amelyek még közelebb hozzák ezt a korszakot a látogatókhoz. Ettől a Nomád Park sokkal inkább élő történelemórának hat, mint hagyományos kiállításnak.

Ahol a múlt valóban életre kel

A Nomád Parkból továbbhaladva újabb korszakba érkezünk, ezúttal azonban nem több mint ezer évet, hanem alig egy-két évszázadot utazunk az időben. A Skanzen területe sokak szerint az Emlékpark legkedveltebb része, és néhány perc séta után könnyű megérteni, miért.

Az egykori dél-alföldi tanyavilágot bemutató gyűjtemény nem egyszerűen néhány régi épületből áll. A házak között sétálva valóban olyan érzésünk volt, mintha egy régi faluba csöppentünk volna.

A gondosan berendezett porták, a gazdasági épületek, a mezőgazdasági gépgyűjtemények, az iparos műhelyek, a tanyasi iskola és a kápolna mellett olyan jellegzetes épületek is megbújnak a skanzen utcái között, mint a Szentes-dónáti szélmalom, a Csongrádi halászház, Szatócsbolt vagy Községházában található Postatörténeti kiállítás.

Ahogy egyik udvarból a másikba sétálunk, fokozatosan bontakozik ki előttünk a Dél-Alföld egykori világa: hogyan éltek, dolgoztak és gazdálkodtak az itt élők a 19–20. század fordulóján.

A skanzen különlegessége ugyanakkor nem csupán az épületekben rejlik, hanem abban is, hogy valóban élet költözik közéjük. A népviseletbe öltözött hagyományőrzők nem egyszerűen jelen vannak a házak között, hanem beszélgetnek a látogatókkal, mesélnek a régi szokásokról és mindennapokról. Könnyű elképzelni, milyen lehetett itt az élet száz évvel ezelőtt, amikor a falusi közösségek mindennapjai a munka, a vallás és a közös ünnepek köré szerveződtek.

A skanzen egyik legkedvesebb pontja számunkra kétségtelenül a Szatócsbolt volt. Már kívülről is olyan, mintha egy régi magyar film díszlete lenne, bent pedig olyan édességek sorakoznak a polcokon, amelyeket sokan a nagyszüleink konyhájából ismerhetnek. A bocskorszíj, a krumplicukor és a korabeli boltok hangulatát idéző tárgyak miatt itt szinte mindenki hosszabban időzik. Mi is azon kaptuk magunkat, hogy a tervezettnél jóval több időt töltünk bent, miközben a polcokon sorakozó régi csomagolásokat és használati tárgyakat nézegetjük.

Nem messze innen található a Hódmezővásárhelyi tanyai olvasókör is, ahol jelenleg a „Puszták rajzolói. Faragás a Dél-Alföldön” című időszaki kiállítás látható. A tárlat a dél-alföldi faragóművészet hagyományait mutatja be, és szépen illeszkedik a skanzen egészének hangulatához. Az olvasókör épülete önmagában is érdekes állomás, hiszen egykor ezek a helyek jelentették a helyi közösségi élet egyik legfontosabb színterét: itt találkoztak, beszélgettek, szórakoztak, művelődtek a környékbeliek.

A skanzen utcáin sétálva könnyű beleélni magunkat a régi idők mindennapjaiba. Nemcsak azt látjuk, hogyan éltek elődeink, hanem egy kicsit mi magunk is részeseivé válhatunk ennek a világnak.

NÉZD MEG KÉPGALÉRIÁNKAT A SKANZENRŐL

Tóparti séta a nap végén

Ahogy tovább sétálunk a területen, újabb meglepetések várnak. A tó környéke például önmagában is megér egy hosszabb kitérőt.

A vízpart mellett álló hajó és a Tisza világát bemutató szabadtéri kiállítások különleges hangulatot teremtenek, a környező fák árnyékában pedig könnyen el lehet időzni.

A tó körül sétálva nemcsak a természet szépsége ragadja magával az embert. Itt található a Tiszai fafeldolgozás emlékhelye is, amely a folyó menti élet mindennapjait idézi meg, de itt kapott helyet a halászkunyhó és a Gátőrház is. Ezek az épületek bepillantást engednek abba, milyen szerepet játszott a Tisza a térség életében, és hogyan alkalmazkodtak az itt élők a folyó által formált tájhoz. A part menti ösvényeken sétálva több helyen is érdemes megállni nézelődni, hiszen a vízfelület, a nádasok és az öreg fák egészen más karaktert adnak ennek a résznek, mint a park történelmi helyszínei.

Miközben a Rotundában a honfoglalás eseményei elevenednek meg, a skanzenben pedig a századforduló falusi világa tárul elénk, itt egyszerűen csak jó megállni egy pillanatra, és élvezni a természet közelségét.

A nap végére pedig talán ugyanarra a felismerésre jut az ember, mint mi. A Feszty-körkép valóban megérdemli a hírnevét, de Ópusztaszer legnagyobb élménye valójában maga az Emlékpark. A hely igazi varázsát az adja, ahogyan a történelem, a természet, a hagyományőrzés és a családi kikapcsolódás szinte észrevétlenül kapcsolódik össze egyetlen hatalmas, bejárható történetté.

Éppen ezért érdemes úgy érkezni ide, hogy nem néhány órát, hanem egy teljes napot szánunk rá. A több hektáros területen ugyanis annyi látnivaló várja a látogatókat, hogy könnyen elszalad az idő, miközben egyik korszakból a másikba, egyik helyszínről a következőre vándorolunk.

Kevés olyan hely van Magyarországon, ahol ennyire kézzelfogható közelségbe kerül a történelem.

Nemcsak azért, mert itt elevenednek meg a honfoglalás legismertebb történetei, hanem azért is, mert a magyar múlt különböző korszakai szinte egymásba kapcsolódva jelennek meg.

Az Emlékpark egyszerre történelmi emlékhely, szabadtéri múzeum és természetközeli kirándulóhely, ahol a látogatók nemcsak megismerhetik, hanem át is élhetik a magyarság ezeréves történetének fontos fejezeteit.

Aki egyszer végigjárja, könnyen megérti, miért tartják az ország egyik legkülönlegesebb történelmi helyszínének.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
UTAZZ
A Rovatból
Meglepő magyar város került Európa legolcsóbb úti céljai közé
A Time Out magazin 2026-os listáján Miskolc a negyedik helyen végzett a legjobb ár-érték arányú európai városok között. A rangsor az élményfaktor és a helyi költségek alapján készült.


Nem Párizs vagy Róma vezeti 2026 legjobb ár-érték arányú európai úti céljainak listáját, a Balkán és Közép-Kelet-Európa városai tarolnak, a negyedik helyen pedig Miskolc végzett.

A Time Out 2026-os rangsorának élére Albánia fővárosa Tirana került, ahol a történelmi múltat, a gasztronómiai élményeket és az olcsó árakat emelték ki.

A második helyen Bosznia-Hercegovina fővárosa, Szarajevó végzett, amelynek történelmi utcái mellett az árai is kedvezőek. Kiemelik a természeti környezetét, a hangulatos kávézókat, és a híres bazárnegyedet is.

A dobogó harmadik fokára az angliai Hull került fel, főleg a történelmi belvárosa, és a brit átlagárakhoz képest kedvezőbb költségei miatt – írja a Time Out.

A top tízben a negyedik helyre került Miskolc , amelyről úgy vélik, hogy az egyik legkedvezőbb ár-érték arányú város az Európában utazók számára. A lap a belvárosi bárok mellett a lillafüredi kisvasutat és a Bükk közelségét is kiemelte. Azt írják, hogy Miskolc, amely egykor a háború utáni nehézipari központ volt, mára elvesztette iparának nagy részét. Ma egy közepes méretű város, amely Magyarország legjobb vidéki bárjaival, nyüzsgő havi bolhapiaccal és egy elegáns villamossal rendelkezik. Megemlítik a Bükköt, a gyönyörű tóparti üdülőhelyet, Lillafüredet és az erdei vasutat, a középkori Diósgyőri várat is, amely jelenleg rekonstrukció alatt áll.

A tizes listán szerepl még Zágráb, Belgrád, Szófia, Kaunas, Krakkó és Argosz.

A rangsor az élményfaktor és a helyi költségek alapján készült.

Tiranában egy egyhálószobás Airbnb-lakás átlagos éjszakai ára 52,5 euró, egy korsó sör pedig 1,65 euró. Szarajevóban ugyanez 40 és 2,30 euró. Miskolcon egy apartmanéjszaka átlagosan 55 euróba kerül, egy korsó sörért viszont mindössze 1,60 eurót kell fizetni.

Via RTL.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

UTAZZ
A Rovatból
Ezek a jelek buktatják le a turistacsapda éttermeket, amiket nagy ívben kerülj el a nyaraláson
A tökéletesen egyforma desszertek és asztalra kirakott fűszerek, ízesítők például arról árulkodnak, hogy nem fontos a minőség. Íme, a többi gyanús jel, amire érdemes odafigyelni.
SzE, Fotó: Pexels - szmo.hu
2026. június 14.



A képes, többnyelvű menü mindent ígér a pizzától a ramenig? A bejáratnál egy hoszt a „special offerről” győzköd?

Valószínűleg egy bűnrossz étterembe készülsz beülni.

Most eláruljuk neked azokat a biztos jeleket, amelyek lebuktatják a gyenge vendéglátóhelyeket, Így a nyaralásod alatt megmenekülsz a kellemetlen élményektől.

Az egyik jel a desszertpult, már ha van ilyen a vendéglőben. A tökéletesen egyforma szeletekre vágott sajttorták vagy csokoládés édességek sokszor nem helyben készülnek, hanem külső beszállítóktól érkeznek. Ez önmagában nem jelent rossz minőséget, de arra utalhat, hogy az étterem kevésbé épít a saját konyhájára és a kreativitásra.

Ha ketchup, majonéz és egy egész fűszerarzenál vár az asztalon, az arra utalhat, hogy a konyha számít a vendégek utólagos „korrekciójára”.

A legbeszédesebb jel mégis a forgalom, vagy annak hiánya.

Ha egy étterem a legforgalmasabb ebéd- vagy vacsoraidőben is kong az ürességtől, miközben a környékbeli helyek tele vannak, az komoly vészjelzés.

Hasonlóan árulkodó a vendégkör összetétele:

ha egy helyen kizárólag turistákat látunk, és egyetlen helyi lakost sem, érdemes gyanakodni.

Az autentikus, jó ár-érték arányú helyeket a környéken élők is rendszeresen látogatják.

Természetesen a régi, jól ismert jelek is érvényesek. A szakértők szerint az igazán autentikus helyeket érdemes a turistaközpontoktól néhány utcával távolabb keresni.

Constantina Demos utazási szakértő szerint „ha egy étterem fontos látnivaló vagy nevezetesség közelében található, akkor az jó eséllyel turistacsapda”.

Ezek az éttermek gyakran a magas bérleti díjat építik be az árakba, ami a minőségen nem mindig látszik meg. A kirívó túlárazás néha egészen extrém méreteket ölthet, ahogy az egy 2019 májusában történt esetben is látható volt, amikor a Vatikán melletti Caffè Vaticano nevű helyen két hamburgerért és három kávéért 81 eurót, akkori árfolyamon bő 26 ezer forintot számláztak ki. Ez a hely klasszikus turistacsapdát állított a gyanútlan vendégeknek.

A gyors döntéshez elég lehet egy párperces audit is: a vendégkör megfigyelése, az étlap átfutása, hogy lássuk, rövid és szezonális-e a kínálat, a  desszertpult ellenőrzése, majd gyors ár-összehasonlítás a szomszédos utcák kínálatával. Végül két perc alatt átfuthatjuk a legfrissebb online értékeléseket, különösen a helyi nyelven írtakat.

Ha a jelek rosszak, érdemes olyan helyet keresni, ahol rövid, szezonális az étlap, van napi ajánlat, a desszertek házi készítésűnek tűnnek, és az asztalokon nincsenek előre kihelyezett szószok. A legbiztosabb pontot azonban a helyi vendégkör jelenti: ahová ők is beülnek, ott valószínűleg mi sem fogunk csalódni.

A közelmúlt nemzetközi és hazai összeállításai is megerősítették, hogy a látványosságok közelében működő, többnyelvű, képes menüvel és utcai hosztokkal dolgozó helyek elsősorban az egyszeri vendégekre építenek. A gyűjtések az apróbb jelekre is rávilágítottak: a túl egységes, gyári desszertek és az asztali fűszersorok gyakran gyengébb konyhai fókuszt jeleznek, ezért érdemes a specializált, szezonális konyhákat keresni.

Via Házipatika


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

UTAZZ
A Rovatból
Fotók: Hogyan látja Máltát a szigeten élő magyar fotós, aki legszívesebben a sziklák tetején ül szemben az Alma Szemével
Képeken megmutatta azt is, hogy miért szeret a csöppnyi szigeten élni: mert a tenger elképesztő színekben pompázik, a természet fantasztikus látnivalókat kínál, a 7000 évre visszanyúló történelem pedig szó szerint kézzelfogható.
szs, fotók: Vas Gergely - szmo.hu
2026. június 15.



Málta egy igazi gyöngyszem azoknak, akik szeretik a különleges helyeket, a múlt emlékeit, a szikrázó napsütést, a kék tengert, az állandóan fújó szelet, a fűszeres illatokat. Az utóbbi évtizedekben a sziget sokat fejlődött, rengeteg új szálloda, szórakozóhely épült, miközben a régmúlt emlékeit is rendbehozták, eltűntek a régi nyikorgó buszok, elindultak a nagyméretű kompok és gyorshajók is a szigetek között.

Bevallom Málta nekem egyik kedvenc helyem lett még a nagy turista roham előtt. Azóta is vágytam visszajutni. Amíg pedig ez végre összejött, addig is tartottam a kapcsolatot a Máltán élő fotós barátommal, aki rendszeresen mesélt az ottani életéről, és küldte a csodás fotókat. Mikor pedig eljött a pillanat, hogy újra a sziget köveit koptathattam, akkor természetes volt, hogy Gergőt kérjem meg, töltsünk el együtt egy napot, mutassa meg az ő Máltáját, Gozóját. Igazán különlegesre sikerült a kirándulásunk, olyan helyekre vitt el, ahova átlagos turistaként jó eséllyel nem jutottam volna el – ezúton is köszönet érte (Beszámoló az utunkról hamarosan érkezik.)

És hogy ki is Vas Gergely (akit sokan csak Gregory Iron Photography néven ismertek)? A Máltán élő, dolgozó magyar fotós – túravezetővel beszélgettünk.

- Mesélj kicsit magadról, mivel foglalkozol és mióta élsz Máltán?

- Közel 20 éve foglalkozom professzionális fotózással, többnyire esküvők, rendezvények, portrék, természetfotók és gasztronómia találhatók a portfóliómban. Máltával 18 éves kapcsolatom van, jelenleg is itt élek, így elmondható, hogy jól ismerem az országot. Az első alkalmak még baráti látogatások voltak, de már akkor is végig fotóztam az országot, így rövidesen megnyílt az első fotókiállításom Magyarországon, amit még rengeteg másik követett a Máltai Idegenforgalmi Hivatal segítségével és felkérésével. Velük a mai napig jó kapcsolatunk van.

Képgaléria: Történelmi városok Máltán és Gozo szigetén

(A többi fotóért kattints a képre)

- Mi az, ami elvarázsolt a szigeten?

- Azt hiszem már az első képeken is tetten érhető, mennyire megfogott ez a szigetország, az élő és tapintható többezer éves történelem, a fantasztikus természet. Tetszett az emberek sokszínűsége, hiszen Málta mindig is egy befogadó ország volt, ahol sok nemzet van jelen. Elég, ha meglátogatjuk a fővárost, Vallettát, hogy mindezeket átérezzük.

- Mit kell tudni - nagyon röviden - Máltáról?

- Az ország Szicília és Afrika közt terül el, és itt 365 napból 300-on süt a nap. A tenger elképesztő színekben pompázik, a természet fantasztikus látnivalókat kínál, a 7000 évre visszanyúló történelem pedig szó szerint kézzelfogható. Területe Budapest méretével vetekszik, 316 km2, így könnyen bejárható.

Képgaléria: Tengeri hangulatok

- Mivel foglalkozol jelenleg?

- Sokféle dolog van az életemben. A fotózás a mai napig része ennek, bár a Covid időszakában ez nálam is kicsit megroppant. Mikor újra indult az élet, bizony kreatívnak kellett lennem. Elsőként kezdtem el privát túrákat szervezni úgy, hogy az ügyfeleim a legszebb helyeken, és a legérdekesebb kalandokban lettek megörökítve a kamerám által. A visszajelzések alapján ez egy jó kombó lett, hiszen 18 éves tapasztalatom igen hasznos, és a képeimet is nagyon szeretik. Sőt, vannak, akik ezek után visszatérnek még Máltára, ami azt bizonyítja, hogy a jelek szerint jól csinálom.

De nem hagytam abba az esküvői fotózásokat sem a csodálatos máltai természeti és történelemi helyszíneken. Ebben segítségemre van egy régi üzleti partnerem, akivel a világ több pontján is nagy sikerrel dolgozunk együtt. Szóval nem igazán unatkozom.

- Miben mások a te privát túráid, mint egy utazási iroda által szervezett út?

- Eleve kis létszámban gondolkodom, általában párok, vagy családok keresnek meg, akik már megtapasztalták, hogy milyen a tömegturizmus, és valami másra, személyesebbre vágynak. Így maximum 4 fővel indulok el. Azt szoktam mondani, hogy ezeken a túrákon én igazodom hozzájuk. A túrák 1 naposak, vagy Málta vagy Gozo szigetét látogatjuk meg. Nálam nem az óra mondja meg, hogy mikor van vége egy túrának. Miután nincs két egyforma út, ezért a repertoár is változatos. Igyekszem „rárezegni” a csapat hangulatára, érdeklődésére. Este pedig mindig garantált az alvás.

- Milyen specialitásokat tudsz nyújtani?

- Nagyon fontosnak tartom a reális tájékoztatást, és egy ország valós bemutatását. A legtöbb országban, így Máltán is már olyan sok a turisztikai lehetőség, hogy elvesznek benne a turisták, főleg azok, akik egy korrekt képet szeretnének kapni. Vagy például az igazi kézműves, ténylegesen itt gyártott értékeket felváltotta a máshonnan érkező bóvli. Csak egy példa: Marsaxlokk-i halászfalu piacán tömegével árulják a kaktuszfüge likőrt, ami meg sem közelíti az eredetit. Ha az igazit szeretné az ember megízlelni, azt nem ott kell keresni, hanem például kis farmokon, ha tudod hol keresd.

Az a hitvallásom, hogy amennyiben van lehetőség, mutassuk meg, milyen az igazi Málta. Az általam elmondott információk 18 évnyi tapasztalatból származnak. Ráadásul vannak olyan máltai partnereim, akik örömmel veszik, hogy megmutathatják termékeiket, így lehet a nemzeti értékeket közvetíteni, és megtartani.

Képgaléria: Vízparti romantika

- A weboldaladon sok információ, és pár túralehetőség található. Ezek közül melyik az, ami a legnépszerűbb, és hol lehet elérni téged?

- A piaci változásokat követni kell, ezért van többféle lehetőség is, de a legnépszerűbb túrám Gozo sziget, és a Gozo Extra túra. Ez utóbbi azért extra, mert a fotózás is benne van. Szerencsére az emberek még értékelik a jó minőségű, róluk szóló, egyedi képi emlékeket.

A weboldalamon megtalálható a foglalási rendszer, de célszerű legalább 1 hónappal a tervezett út előtt jelentkezni.

- Végezetül áruld el, hogy neked melyik időszak és melyik hely a kedvenced Máltán?

- Ha csak egy időszakot kellene megjelölnöm, akkor az ősz a legszebb időszak nekem, szeptember vége – egész október. Nálunk főszezon még a szeptember, így az október a favorit, amikor a kinti hőmérséklet és a tenger „összeér”, sőt még novemberben is szoktunk fürödni. Egyébként az ország turizmusa egész éves, hiszen a téli szezon is nagyon jól pörög, enyhék a telek.

Sok kedvenc helyem van Máltán, de ha csak egyet jelölhetek meg, akkor a sziklák tetején ülni szemben az Alma Szemével.

Ha nem tudod, hol van ez a hely, gyere el egy túrámra, ha Máltán jársz...

És néhány tipp, mit nem szabad kihagyni Máltán a "kötelező programokon" kívül:

- a helyi halételeket - mert isteniek

- a máltai édességeket - mert finomak

- a sólepárlókat - mert érdekes látvány

- a katonai vagy lovagi bemutatókat - mert ilyet máshol nem látni

- az esti tengerparti korzózást - mert hangulatos

- az aranyárusokat - mert...

- egy koncertet vagy fesztivált - mert sokszínűek

- a búvárkodást - mert sok szépség van a vízben

- a tűzijátékokat - mert ki sem tudod kerülni őket


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk