JÖVŐ
A Rovatból

Napelemek: semmi információ nincs a több mint fél éve beadott 43 ezer pályázatról

De közben elszállt az euró és az infláció is elszabadult. Hogy lesz ebből támogatás?


Lassan több mint egy éve húzódik a lakosság részére megnyitott vissza nem térítendő energetikai pályázat, köznapi nevén napelemes pályázat. Valójában sokkal komplexebb energetikai korszerűsítésre ad lehetőséget ez a pályázat, amely ráadásul jelentős előrelépés lenne az ország által vállalt karbonsemlegesség felé is. Hiszen a pályázattal, nemcsak napelem rendszerhez juthatnak a jogosultak, de nyílászáró cserével, illetve hőszivattyús fűtési rendszer telepítésével környezetbarát és olcsó fűtési rendszerhez juthatnának. Aminek további előnye, hogy a főleg szegényebb vidékekre jellemző kesernyés füst legalábbis mérséklődne telente.

Hiszen ez a pályázat kifejezetten az alacsonyabb jövedelműek számára lett kiírva, tehát pont ott mérsékelné az energiaszegénységet és adna kis fellélegzést a magas rezsiszámlák terhei alól, ahol minden forint számít.

A pályázat elbírálása azonban döcög. Igazából minden vállalt határidőből kifutottak a kiírók, ami a kisebbik baj. A nagyobbik baj az, hogy releváns tájékoztatás viszont nincsen. A türelmetlen és aggódó ügyfelek kérdéseire sablonválaszokat küldenek, elérhető illetékes, aki nagyobb kompetenciával rendelkezik, mint egy ügyfélszolgálatos, nem megismerhető. Aggodalomra pedig van ok, hiszen tavaly óta az árak is meglódultak és a forint is lendületeset gyengült. A tavaly költségvetett pályázati keretek idén biztosan nem elegendőek, márpedig a pályázat által megcélzott réteg nem fogja tudni kigazdálkodni a többletköltségeket. De a minisztérium hallgat, megnyugtató választ nem lehet kapni arra a kérdésre, adott esetben megnövelik-e a keretösszegeket úgy, hogy a vállalt pályázati célhoz hozzájuthassanak azok, akik felzárkóztatására a pályázat ki lett írva.

A tanácstalan pályázók facebook-csoportokban kérdezgetik egymást és próbálják tartani a lelket, mivel hivatalos megnyugtatás nem érkezik. És ahogy ilyenkor lenni szokott, fogy a türelem, szárnyra kapnak az összeesküvés-elméletek is, vagy ami rosszabb, a teljes apátia.

A fenyegető gazdasági válság árnyékában pedig nem kell túl nagy fantázia ahhoz, hogy az ember sötéten lássa a jövőt.

Az egyik kivitelezői Facebook-csoportban az egyik vállalkozó egy nyílt levelet tett közzé, amiben valódi kommunikációt követel az állami aktoroktól. A levél hosszasan taglalja, miben tudnának segíteni a kivitelezők, ha konzultálnának velük, például a hiánypótlások kiküldésekor.

Megkerestem pár pályázót, pályázatírót, kivitelezőt, hogy megtudhassam, hogy áll most a dolog, mire számítanak, mire számíthatnak, mik az aggodalmaik jelenleg. Sajnos, bár velem könnyen szóba álltak, de jellemzően mindenki tart attól, hogy amennyiben beazonosíthatóak lennének, annak negatív következményi lehetnének. Még inkább igaz volt ez a kivitelezőkre, akik nemcsak magukat, de ügyfeleiket is féltették, így ők még saját keresztnévvel sem vállalták a megszólalást.

Pályázók

Marianna pályázatírót vett igénybe, ami bizony borsos kiadás: előre száztizenötezer forintot kellett leszurkolnia, amit még sikeres pályázat esetén kétszázhúszezer körüli összeggel kell megfejelnie. Ráadásul a kivitelező is elkért ötvenötezer forintot, amikor kijött.

Edina szerencsésebb volt, minden segítséget megkapott a kivitelezőtől, de magának kellett beadnia a pályázatot. Az online rendszer kitöltése embert próbáló feladat volt, azt gondolja, egy egyszerűbb ember elvérezne rajta. Egyetlen hiánypótlást kértek, és azóta csend. Semmi visszajelzés. Összevissza csak az energetikai tanúsítványra kellett költenie, harmincezer forintot. Először a komplex pályázatot szerette volna beadni, de végül, mivel nem lett volna elég pontjuk, inkább csak a napelemes opciót választották.

Azután menet közben kiderült, hogy mindenki meg fogja kapni a pénzt, ha jogosult rá, eltörölték a pontrendszert,

de azért úgy gondolja, mégis csak jobb, hogy a kisebb összegre pályázott, mert így talán, ha elszállnak az árak, még van esélye kifizetni a különbözetet.

Zoltán amióta beadta a pályázatot, semmi visszajelzést sem kapott. Sem hiánypótlási felhívást, sem jogosultsági értesítést. Csak a napelemes támogatásra pályázott, nem nagy, mindösszesen másfél millió forint értékben, ha úgy adódna, rá is fizetne. Azt gondolja, hogy azért áll minden, mert üres a kassza. Azért húzzák a döntéseket szerinte, mert arra játszanak, hogy talán sokan visszavonják a pályázatukat. Testvére ugyanakkor adta be a hasonló pályázatát, ő már kapott jogosultsági értesítést, egy hónappal a beadás után.

Norbert önállóan pályázott. Harmadik hónapban kapott hiánypótlási felhívást, időben beküldte. Egy hétre rá el is fogadták. Azóta semmi. Ha tovább emelkednek az árak, már nem tudna belepótolni. Eddig tíz százalék önerőről volt szó, ami kilencmillió forint mellett kilencszázezer forintot jelentett, azonban az azóta romló gazdasági helyzet miatt már nem biztos, hogy ennyit elő tud teremteni. Sajnálná elengedni és nem is érti, hogy pont az alacsony jövedelműeknek kiírt pályázatnál hogy adódhat elő egy ilyen bizonytalanság.

„Ha ebbe nem avatkozik bele az állam, akkor nem értem, hogy miért így írta ki”.

Tibor maga is pályázatíró, neki így nem okozott különös nehézséget a pályázat beadása. Mivel ingatlanvásárlásban volt, kapóra jött neki egy ilyen lehetőség. Akkor még a jövedelmet a kiírás szerint elosztották az ingatlanban lakók számával, így belefért az alacsony jövedelmi korlátba. Később módosították a feltételeket, már nem lehetett elosztani a bent lakók számával, így kiestek. Viszont szülei és felesége szülei részére beadta. „Amikor a pályázatokhoz generálkivitelezőt kerestem, eléggé szórt a lista. Volt olyan, aki már a telefonbeszélgetésért is szinte pénzt kért volna, más meg világossá tette, hogy a pályázónak csak az energetikai tanúsítványért kell fizetni, ami alapból fizetős volt.”

A választások előtt azt ígérték, hogy március végéig megszületnek a döntések, és aki jogosult, az meg is kapja a támogatást.

A két pályázatból az egyik elég hamar megkapta a jogosultsági döntést, a másik még semmit sem kapott.

Tibor úgy gondolja, hogy azok, ahova rendesen kimentek a kivitelezők és kiszámoltak mindent pontosan, végül rosszul járhatnak, ha áremelkedés lenne. Akik viszont a maximális fajlagos költségeket pályázták meg, ott még jócskán lehet puffer, ami lefedheti az áremelkedéseket. Továbbá azok járhatnak még rosszul, akik csak napelemre pályáztak és nem a legnagyobbra, hanem kisebbekre. Itt az euró árfolyam elszállása jócskán megemelheti az árakat.

János (álnév, keresztnévvel sem vállalja a történetét). Két éve vették a házukat, nagyon megörültek a lehetőségnek, hogy a húsz éves gázkazánt lecserélhetik hőszivattyúra. Menet közben kiderült, hogy mivel egy évvel korábban önerőből kicserélték a nyílászárókat, nem pályázhatnak a hőszivattyúra sem, csak a napelemre. Elindultak egy céggel, amivel minden papírt elintéztek, és közvetlenül a szerződéskötés előtt a kivitelező visszalépett, arra hivatkozva, hogy a kormány annyit változtatott már a pályázati feltételeken, hogy ez nem éri meg nekik a továbbiakban.

Önnel, mint Megrendelővel Szándéknyilatkozatot írtunk alá, azért, hogy a „Lakossági napelemes rendszerek támogatása és fűtési rendszerek elektrifikálása napelemes rendszerekkel kombinálva” RRF-6.2.1 jelű pályázaton közösen indulhassunk.

Cégünk hónapok óta dolgozik azon, hogy a pályázaton való induláshoz minden szükséges segítséget meg tudjon adni és mint regisztrált kivitelező cég teljes körű szolgáltatást nyújtson ügyfeleinek. Vállalásunkhoz híven elsők között regisztráltuk a ... Kft-t a pályázatban résztvevő kivitelező cégek között, kapacitásainkat fenntartva, hogy nyertes pályázat esetén a pályázati kiírásnak megfelelően megvalósíthassuk az Ön projektjét.

(...)

Cégünk bízva az állami garanciákban, alapos megfontolás után mérte fel, hogy milyen típusú és hány pályázatot tudunk úgy megvalósítani, hogy az Önök projektje szempontjából mindvégig biztosítva legyen a kiépítendő rendszer határidőre való kivitelezése.

Mint, azt Ön is bizonyára tapasztalta, eddig is rendkívül sok bizonytalanság övezete a pályázatot.

Többször módosításra kerültek a pályázati feltételek, alig egy hónap leforgása alatt, alapjaiban változtak meg a pályázaton való részvétel és a lebonyolítás szabályai.

Ezt a bizonytalanságot tovább fokozta, hogy egy olyan pályázatról van szó, amelynek finanszírozására Európai Uniós forrásokat kíván a magyar állam felhasználni, amelyek azonban továbbra sem állnak rendelkezésre.

Legvégül pedig a napokban vált publikussá az alábbi döntés.

A kormány múlt héten bejelentett 350 milliárd forintos költségvetési kiigazító csomagja miatt, már lezárt uniós napelemes és energiahatékonysági pályázatban elvégezett munkák után, a kivitelező vállalkozók számára esedékes folyósításokat minisztériumi utasításra nem fizethetik ki. Ez a bejelentés, egy már 2 éve futó napelemes pályázatot érint, ahol a RRF-6.2.1 pályázati felhíváshoz hasonlóan szintén a magyar állam finanszírozza a szállítókat, azaz vállalkozóként a ... Kft-t is.

(...) Számos olyan projektünk van, ahol most hónapokon keresztül cégünknek kell megfinanszírozni az elvégzett munkálatok költségeit.

Mindezeket figyelembe véve, a mai napon úgy döntöttünk, hogy cégünk biztonságos működése, likviditásának biztosítása és alkalmazottainak védelmében, nem tudunk egy olyan pályázaton részt venni, ahol törvényes, megkötött vállalkozási szerződések birtokában, az elvégzett munka után sincsen semmilyen garancia arra, hogy annak ellenértéke részünkre megfizetésre kerül.

Ennek fényében a megkötött Szándéknyilatkozattól elállunk.

Nagy ijedtség után végül sikerült találni egy másik céget, akikkel sikeresen beadták. Március elején, még a választások előtt kaptak egy értesítést, hogy jogosultak igénybe venni a pályázatot, azóta semmi. Azt is írták előtte, hogy a támogatási iratot még március vége előtt megkapják, semmi ilyen nem történt. Két Facebook-csoportban benne van, ott is olvassa, hogy

próbálkoznak a pályázók kérdéseket feltenni, de kitérő válaszokat kapnak csak.

„Az egész pályázattal kapcsolatban nem értem, hogy például miért zártak ki minket a hőszivattyú telepítésből csak azért, mert az ablakaink már rendben voltak. Illetve, amennyiben valóban támogatni akarnák az elektromos átállást, akkor miért a meglévő fogyasztás alapján kalkulálják ki a napelemek teljesítményét? Hiszen egy hőszivattyúnak is van áramigénye, ami eddig nem jelentkezett. Tehát a továbbiakban sem fogja a napelemrendszer lefedni a háztartás teljes fogyasztását.”

Anita éppen egy olyan házat vett, amit teljes körűen fel kell újítani. Az energetikus, amikor a felmérést készítette, azt mondta: „na ez az a ház, amire kiírták a pályázatot”. A második pályázati kiírásban szerepelt, hogy márciusra kell döntésnek születnie. Arra gondolt, hogy akkor még időben lesz a házfelújítással. Azonban áprilisban csak egy jogosultsági értesítést kapott és azóta sem tud semmit.

A házfelújítás a pályázatra való tekintettel négy hónapja áll, ezért a lakását sem tudja eladni, mert nem tudja mikor költözhet, mivel a nyílászárókra vár. Addig a burkoló sem haladhat, akivel a korábban megbeszélt júliusi időpontot lemondta, most áttették októberre, de utána már nem tud burkolni, mert valószínűleg addig nem lesz fűtés a házban.

„A legnagyobb baj az, hogy teljes hírzárlat van. Meg kellene tisztelni annyival a pályázókat, hogy legalább valami hiteles információt mondjanak.”

Adrienn édesapjának segített, hogy a szülői házra tudjanak benyújtani pályázatot. Információt ő sem kap, holott kéthetente próbálkozik, de csak sablonszöveggel válaszolnak, hogy legyen türelemmel. Ami aggasztja, hogy az árak közben elszálltak, és szerinte a több mint negyvenezer pályázó jó része nem lesz képes zsebből kiegészíteni a szükséges forrást, ami azt jelenti, hogy ők mind elesnek a támogatástól. Azonban biztos benne, hogy az állam nem emeli meg a támogatás összegét. Két hete elege lett és felhívta az ÉMI-t, ahol azt mondták neki, hogy a Széchenyi Programirodát keresse. Adrienn erre azt mondta, legyen szíves kapcsoljon egy kompetens személyt, aki tud tájékoztatást adni, mert

nem azzal van a gond, hogy elhúzódik a pályázat, hanem, hogy nincs tájékoztatás.

Az ügyfélszolgálatos azonban közölte, hogy ő nem tud senkit kapcsolni. A Széchenyi Programirodánál viszont azt mondták neki, hogy az ÉMI tud tájékoztatást adni. „Ezután felhívtam a minisztériumot (ITM), hogy mondjanak valamit, elvégre ők a pályázat gazdái. Azt válaszolták, hogy keressem az ÉMIT. Tökéletesen körbe lehet pattogni a három fél között, nincsen senki, aki értelmes választ tudna adni a kérdésekre.”

Pályázatíró

Szilvia (pályázatíró) bizakodik. Ő ezt a munkát a pályázók részére díjmentesen végezte, kizárólag a kivitelezőktől vár majd díjat, sikeres pályázat esetén. Szerinte volt éppen elég példa arra, hogy akár visszamenőleg módosítottak pályázati kiírásokon. Azt gondolja,

nem hagyja majd az állam, hogy a megcélzott réteg az áremelkedések miatt elessen a lehetőségtől.

Bár a tapasztalata az, hogy más pályázatoknál is csak az ügyintézőkig lehet eljutni, nincsen külön tájékoztatás, de megérti, hogy ekkora csúszásnál jó lenne egy nyilatkozat, hogy megnyugtassa a kedélyeket. „Mi pályázatírók észre sem vesszük mennyi idő telik el. Van olyan pályázatom, amit tavaly áprilisban adtunk be és még semmi visszajelzés nem érkezett.”

Kivitelezők

Akikre a legtöbb munka hárul, és eltekintve néhány (rossz) kivételtől, mindezt minden előzetes díjazás nélkül végzik a leendő munka reményében. Emberfeletti munkát végeztek mind a pályázatbeadás segítésénél, hiszen nem volt túl felhasználóbarát a felület, és azóta is, mert a hiánypótlási kérdéseket is végül ők válaszolják meg.

Kata (megváltoztatott keresztnévvel): a kiírást megelőzően még voltak szakmai egyeztetések a minisztériummal, de amint átvette a lebonyolítást az ÉMI a kommunikáció inkább egyoldalúvá vált. Ők adták ki a hiánypótlásokat, vizsgálják a pályázatokat, adják ki a tisztázó kérdéseket. „Amikor kérdeztük őket, hogy mikorra várhatóak a támogatói okiratok, az alábbi választ adták: „A tartalmi értékelés időtartamára vonatkozó információt nem tudunk szolgáltatni, társaságunk erre nincs felhatalmazva.”. Közben telefonon többször kaptunk már határidőkre ígéretet, (május vége, június vége stb.), amik aztán szépen lassan elmúltak, a döntésekről pedig továbbra sincs semmi hír.”

A beadást követően egyszer csak elindult egy hullám, kimentek a hiánypótlások majd, amikor közeledtek a választások, akkor mindenki hirtelen elkezdett jogosultságit kapni, párhuzamosan ekkor ment ki egy közlemény, hogy mindenki nyer, aki jogosult, illetve ekkor törölték el a pontozást is.

Sok ügyfél már úgy hívott, keresett meg minket, hogy ő nyert, pedig ez az értesítés még korántsem ezt jelentette, hiszen volt, aki úgy kapott jogosultságit, hogy épp folyamatban volt a hiánypótlása.

Kata azt tapasztalta, hogy a hiánypótlásokat dömpingszerűen küldték ki, sok esetben értelmetlen kérdésekre kellett válaszolni maximum 10 naptári nap alatt és minden bíráló másképp értelmezte a felhívást. Lehetett érezni, hogy olyanokat is bevontak az elbírálási folyamatba, akik nem ismerték teljesen a kiírást, az időközben megjelent módosításokat, illetve magát a felületet, ahova a pályázatokat kellett feltölteni. „Volt olyan időszak, amikor már a saját levelüket küldözgettük vissza, hivatkozva arra, hogy más ügyfélnél már ezt tisztáztuk, amire aztán írásban jelezték 'Szíves elnézését kérjük, az ellenőrzés során tévesen került megállapításra a következő ellenőrzési pont'.” Ők is, mint sokan mások, egységesen generálták le a szerződéseket, ezért is próbáltak az ÉMI-vel kommunikálni, hogy a hiánypótlások is legyenek egységesek, mert ez mindkét oldal munkáját nagyban megkönnyítette volna, de erre azt a választ kapták, hogy minden ügyfél egyedi elbírálásban részesül. Sajnos így viszont sokkal nagyobb a hibalehetőség, ami majd a végső elszámolások során fog kibukni.

A választások után azonban leállt az egész. Egy-két hiánypótlás, jogosultsági jött, de korántsem annyi, mint korábban. Azóta bármit is kérdeznek, nem jön információ, csak általános levelek.

Az árakat megpróbálták úgy tervezni, hogy kimaxolják a költségvetéseket, hogy a megvalósítás során biztosan beleférjenek. Ez a komplex pályázatok esetében jobban lehetséges, a csak napelemes pályázatoknál sokkal kisebb a mozgástér, hiszen ahol az euró most tart, az már komoly áremelkedést jelent. Biztosan van olyan réteg, akik valamennyi önerőt bele tudnak majd rakni, ha drágul a pályázat, de voltak olyanok, akiknek már a huszonhétezer forintos energetikai felmérés díjának a kifizetése is gondot okozott. Ráadásul jelenleg a kisebb napelemes rendszerek kivitelezése már nem éri meg a legtöbb kivitelezőnek. Kiszámolták:

a jelenlegi árfolyamokkal, és ott tartanak, hogy a 4.1 kW alatti rendszerek kivitelezését lehet, hogy el sem tudják vállalni.

Úgy gondolja, hogy most még csönd van, de majd akkor borul minden, ha kijönnek a döntések, tegyük fel kisebb összegről, vagy valaki nyer, más meg nem, ugyanazokkal a paraméterekkel, stb. És amíg nincsenek átlátható szabályok és áramló információ, addig ez elképzelhető.

Zsolt (megváltoztatott keresztnévvel) (kivitelező): először arra gondolt, túlságosan nagyra tartják magukat az ÉMI munkatársai, azért nem kommunikálnak vele. De aztán belátta, hogy nem így van. Simán

a bírálók nagy részének fogalma sem volt arról, mit bírál.

Most mindenki vár. Nincs is más opció. Szerinte vagy árat emel a kiíró, mert például a mostani euró árakkal a négy és fél kW alatti rendszereket nem tudják elvállalni a kivitelezők. A jelenlegi kiírás rossz technikailag. Be lett tervezve egy olyan technológia, a hibrid inverter, amit jelenleg nem engedélyeznek az áramszolgáltatók.

„Ők dolgozhatnak a kiíráson három hónapot, aztán nekem három hónapot adnak arra, hogy mérjem fel a pályázókat, tervezzem meg mindenkinek az energetikai koncepcióját, adjak árajánlatot és azt tartsam másfél évig, miközben az euró megy huszonkét százalékot?”

A minisztérium

Természetesen a Technológiai és Ipari minisztériumtól is szerettem volna megszólaltatni valakit. Amint lehetőség nyílik rá, a cikket frissítjük. Addig is a kérdések, amikre választ várnék:

– Milyen szervezet bírálja el a pályázatokat, ki ennek a szervezetnek a vezetője?

– Miért nincs lehetősége sem a sajtónak, sem az ügyfeleknek kompetens személyektől információhoz jutni a pályázat konkrét állását illetően?

– Nem gondolják-e, hogy folyamatos, valódi tájékoztatással elejét lehetne venni az elégedetlenségnek és a találgatásoknak? Terveznek-e egy sajtótájékoztatót tartani ebben a témában?

– Amennyiben az infláció és a forintgyengülés miatt a megítélt keretösszegek már nem fedezik a pályázati célt, tervezik-e kiigazítani a keretet, hogy a leginkább rászorulók ne essenek el a pályázattól csak azért, mert vélhetően nincs saját forrásuk hozzájárulni beruházáshoz?

– Illetve, mivel az RRF támogatás az Európai Uniótól euróban érkezik, a forintgyengüléssel átváltás után magasabb forintösszeg áll eleve a pályázat rendelkezésére. Ennek megfelelően automatikusan megemelik az adott pályázatok keretösszegét?

– Ha nem, akkor mi lesz az eredetileg erre a célra szánt megmaradó forintösszeg sorsa?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


JÖVŐ
A Rovatból
Többmilliós fizetés helyett munkanélküliség: az AI összetöri a fiatal programozók álmait
Öt-tíz éve még mindenki sikerszakmának tekintette a programozást, de most friss diplomás informatikusok tömegei maradnak munka nélkül. Az AI-eszközök és a tömeges elbocsátások átírták a technológiai álláspiac szabályait.


Tavaly néhány hónap alatt zártak be Magyarország legismertebb programozóiskolái. Először a Green Fox Academy, aminek a diákjait átvette egyik versenytársuk, a CodeBerry. Nem sokkal később azonban bejelentették, hogy a CodeBerry is végleg lehúzza a rolót. Pedig az elmúlt évtizedben nálunk is sorra alakultak a programozóiskolák, amelyek azt ígérték, hogy a hozzájuk beiratkozó diákok a félmilliótól 2 és fél millió forintig terjedő tandíjért néhány hónap alatt megtanulhatnak alapfokon kódolni, és hamar jól fizető állásokhoz juthatnak. Sőt, olyan iskola is volt, amely állásgaranciát vállalt.

A Reuters most arról ír, hogy a mesterséges intelligencia világszerte végleg kivégezheti a még megmaradt programozóiskolákat. Sehol sem olyan szembetűnő az összeomlás, mint itt.

És nemcsak a gyorstalpaló programozóiskolák diákjait, hanem az egyetemekről frissen kikerülő programozókat is az fenyegeti, hogy az AI miatt nem kapnak állást. A New York Times szerint a mesterséges intelligencia miatt

pályakezdők tömegeit hagyják az út szélén ugyanazok a technológiai vállalatok, amelyek nemrég még a programozás felé terelték őket.

A milliárdos techguruk a 2010-es évek eleje óta folyamatosan azt hirdették, hogy a programozói tudás garantált jólétet és biztos karrierutat jelent. Mivel a technológiai cégek azzal csábították az egyetemi jelentkezőket, hogy informatikusként magas kezdőfizetés és számtalan juttatás vár rájuk, rengeteg csillogó szemű kamasz döntött úgy, hogy ilyen irányban tanul tovább. De a többségük hoppon maradhat.

A lap bemutatja Manasi Mishra történetét, aki még általános iskolás volt, amikor a közösségi médiában megjelent technológiai vezetők arra buzdították a generációját, hogy tanuljon programozást. A korszak minden irányból azt üzente a lánynak, hogy ha tud kódolni, szorgalmasan dolgozik és programozóként diplomát szerez, akkor már a kezdő fizetése több tízmillió forint lesz évente. A 21 éves lány most a Purdue Egyetemen szerzett programozói diplomával a zsebében úgy érzi, az ágazat cserben hagyta. A TikTok-videó, amiben sminkelés közben fakad ki a szakmája gyors elértéktelenedése miatt, rövid idő alatt virálissá vált.

A nemrég még szépreményű fiatal arról számolt be, hogy amikor elkezdett állást keresni, az álmai hamar szertefoszlottak. Egy teljes éven át próbált szakmai gyakornoki vagy kezdő programozói pozíciót szerezni, de hiába. „Most végeztem programozói szakon, és az egyetlen cég, amely behívott interjúra, a Chipotle volt” – mondta csalódottan Mishra, hozzátéve, hogy végül még ott sem kapott állást.

A techszektorban ígért szakmai kihívások és bőkezű fizetések helyett kénytelen volt irányt váltani. Miután egy online hirdetésben megpillantott egy értékesítői pozíciót egy techcégnél, jelentkezett, és hosszú hónapok óta először állásajánlatot kapott. És Mishra nincs egyedül. Nagyon nincs. A New York Times bemutatta a 25 éves Zach Taylor kálváriáját is, aki az Oregon Állami Egyetemen szerzett programozói diplomát, 2023-ban.

Kilátástalan helyzetét jól példázza, hogy egész pontosan 5762 technológiai állásra jelentkezett, de csupán 13 állásinterjúra hívták be, és egyetlen teljes munkaidős ajánlatot sem kapott.

Taylor elismerte: ez az időszak „az egyik leglelombozóbb élmény”, amin valaha keresztülment, és a folyamatos elutasítások miatt már nagyon nehéz megőriznie a motivációját. Most saját szoftverprojekteken dolgozik otthon, hogy bizonyítsa a tudását egy majdani munkaadónak – ha lesz ilyen.

Hasonló zsákutcába futott a szintén pályakezdő Audrey Roller is, aki a Clark Egyetem adatelemző szakán végzett. Mint mondta, tudatosan kerülte a sablonos, AI-val generált pályázatokat, és a jelentkezéseiben igyekezett kidomborítani a kreativitását. Ettől függetlenül előfordult, hogy alig három perccel a jelentkezése benyújtása után elutasító választ kapott – nyilván nem egy embertől.

„Nehéz motiváltnak maradni, amikor azt érzed, hogy egy algoritmus dönti el, lesz-e miből kifizetned a számláidat” – nyilatkozta.

Roller is a saját bőrén tapasztalta meg azt, amit egyre több pályakezdő érzékel: hiába próbálja emberi oldalról személyre szabni a pályázatait, a vállalati algoritmusok már azelőtt kiszórják a jelentkezők egy részét, hogy az önéletrajzukra akár csak egy ember is rápillantott volna.

Zuhan a programozók foglalkoztatottsága

A pályakezdők sorsát már a jelentkezés fázisában befolyásolja az AI, ami ráadásul pont a belépő szintű állások feladatait képes a leghatékonyabban automatizálni. Ha mindez nem lenne elég, a technológia adta lehetőségekkel élve egyre több IT-vállalatnál kezdenek spórolásba és hirdetnek például létszámstopot, vagy kezdik el kirúgni az embereket.

A pillanatok alatt több száz sornyi kódot generáló AI-eszközök és a nagy cégeken végigsöprő leépítési hullám mára óriási árnyékot vet az évekig nagy szavakkal hirdetett programozói pályára. A garantált siker víziója helyett ott tartunk, hogy csak 2022-től 2024-ig már több mint 660 ezer technológiai dolgozó veszítette el az állását világszerte.

A WeAreDevelopers.com szerint a karcsúsítás a legnagyobb vállalatoknál különösen szembetűnő: az Amazon, az Intel, a Meta és a Microsoft is több ezer mérnököt küldött el az elmúlt 1-2 év leforgása alatt, és ki tudja, hol a vége. A leépítések persze túlkínálatot teremtenek a piacon, ahol a friss diplomásoknak a leépítések miatt szabaddá vált, tapasztalt mérnökökkel is versenyezniük kell egy-egy állásért.

A munkaerőpiaci adatok egyenesen történelmi visszaesésről tanúskodnak: a The Washington Post szerint a ChatGPT széles körű megjelenését követő két évben az amerikai programozói állások egynegyede tűnt el, és ma kevesebb programozó dolgozik, mint 1980 óta bármikor. Ez példátlan fordulat egy olyan országban, ahol eközben a teljes munkaerő-állomány 75 százalékkal nőtt – vagyis a szoftveripar visszaesése kirívó ellentétben áll a gazdaság egészének növekedésével.

A pályakezdő informatikusok körében példátlanul magasra ugrott a munkanélküliségi ráta: a 22–27 éves számítástechnikai szakemberek és IT-mérnökök 6,1–7,5 százalékának nincs állása, ami több mint kétszerese a más területek, például a biológusok három százalékának – mutatta ki a Federal Reserve Bank riportja.

„Az egész ‘tanulj meg kódolni’ ígéret mára kegyetlen tréfává vált” – jegyezte meg keserűen egy pályázókat segítő tanácsadó. Jeff Forbes, az amerikai Nemzeti Tudományos Alapítvány számítástechnikai képzésért felelős korábbi igazgatója hozzátette: nagyon aggódik a pályakezdő informatikusok miatt, „akikért 3-4 éve a legnagyobb vállalatok harcoltak, de ma már küszködnek”, hogy bármilyen állást találjanak.

A techcégek által sokáig sulykolt jóléti mantrával szemben az új programozó-generáció kijózanító tapasztalatokkal szembesül: sokan érzik úgy, hogy a szektor félrevezette őket a karrierlehetőségeik kapcsán.

„A sajnálatos helyzet az, hogy éppen azok az állások automatizálhatók a legjobban, amelyek belépő szintű pozíciók, és amelyekre a friss diplomások pályáznának” – foglalta össze a jelenség lényegét Matthew Martin, az Oxford Economics vezető közgazdásza.

Most akkor elveszi a munkát, vagy új lehetőségeket teremt?

Nem csoda, hogy napjainkra fellángolt a vita: vajon a mesterséges intelligencia el fogja-e venni a programozók munkáját, vagy épp ellenkezőleg: új távlatokat nyit számukra? Az AI-fejlesztő cégek vezetői persze igyekeznek lenyugtatni a kedélyeket.

Arvind Krishna, az IBM vezérigazgatója például azt mondta, az AI valójában nem elvenni, hanem kiegészíteni fogja a programozók munkáját. A cégvezető egy idei szakmai konferencián rámutatott, hogy a következő néhány évben az összes kód legfeljebb 20–30 százalékát írják majd AI-eszközök – szemben azzal a merész jóslattal, amit korábban Dario Amodei, az Anthropic vezérigazgatója fogalmazott meg: szerinte egy éven belül gyakorlatilag minden junior fejlesztői feladatot átvesznek a mesterséges intelligencia-modellek, és ezek írják majd a szoftverek 90 százalékát.

Az IBM-vezér viszont úgy látja, az AI elsősorban növeli a programozók hatékonyságát és termelékenységét, nem pedig kiüti őket a nyeregből.

„Ha ugyanannyi emberrel 30 százalékkal több kódot tudsz megírni, akkor végül is több vagy kevesebb szoftver fog készülni?” – idézi Krishna költői kérdését a TechCrunch. Szerinte a történelem azt mutatja, hogy amelyik cég produktívabb, az piacot nyer, több terméket ad el – és végső soron bővül, vagyis több embert fog foglalkoztatni.

Az érvelés azzal folytatódott, hogy az AI csak egy olyan új eszköz a programozók kezében, mint anno a zsebszámológép, ami anélkül fokozta a mérnökök termelékenységét, hogy megszüntette volna a szakmájuk létjogosultságát.

Krishna optimizmusával szemben ugyanakkor ott állnak a fiatal programozók fent írt esetei és az aggasztó munkaerőpiaci adatok. Mark Muro, a Brookings Intézet közgazdásza szerint a programozói munkanélküliség utóbbi időkben tapasztalt meredek emelkedése legalább részben az AI munkaerőpiaci hatásainak korai, látható bizonyítéka. A szakértő hozzáfűzte: a becsléseik alapján az informatikai szakmák közül épp a programozók vannak a leginkább kiszolgáltatva az AI-folyamatoknak. Amennyiben viszont Krishnanak lesz igaza, akkor az informatikusok az AI segítségével nagyságrendekkel gyorsabban dolgozhatnak, és a rutinfeladatok helyett a kreatív, összetett problémákra összpontosíthatnak.

Teljesen megváltozik az informatikai munka világa

Felmerül a kérdés, hogy ha már rövid távon ekkora változást idézett elő az AI, akkor milyen következményei lesznek a terjedésének és további fejlődésének 5-10 éven belül, és hogyan alakul át a programozói munka világa 2030-ra. A mesterséges intelligencia térnyerése kapcsán megoszlanak a vélemények. Egyes szakértők úgy vélik, az AI által kiszorított állásokat hosszabb távon új pozíciók fogják ellensúlyozni – ahogy a korábbi nagy technológiai újítások is rengeteg új szakmát teremtettek. Mások viszont arra figyelmeztetnek, hogy a változás olyan gyors és átfogó lehet, amire társadalmi szinten nehéz reagálni.

És valóban: egyes becslések szerint akár több százmillió munkahely automatizálható – egy Goldman Sachs-jelentés például 300 millió munkahelyről állítja, hogy veszélybe került a generatív AI miatt.

A Világgazdasági Fórum közben azt jósolja, hogy 2027-ig 40 százalékkal nő az AI-val és a gépi tanulással foglalkozó specialisták iránti kereslet, és több millió új állás jön létre adatfeldolgozó, kiberbiztonsági és digitális technológiai területeken. Más szóval az AI nem eltünteti, csak átalakítja a munkát – legalábbis makrogazdasági szinten.

De merre tovább az informatikusoknak?

Akárhonnan is szemléljük az AI teremtette körülményeket, egyértelmű, hogy a programozók új generációja nehéz helyzetbe került. Fiatal éveik jelentős részét olyan szakma elsajátítására tették fel, amely nagyon ígéretes karrierrel kecsegetett, ám most azzal szembesülnek, hogy a megszerzett tudásuk jelentős részével egy náluk jóval olcsóbban hozzáférhető technológia is rendelkezik. A szakértők szerint a kulcsszó az alkalmazkodás.

„A legerősebb karrierstratégia az emberi és az AI-készségek kombinálása” – hangsúlyozzák elemzők.

Az eWeek elemzése rámutat: ahelyett, hogy versenyezni próbálnának az AI-val, a pályakezdők számára járható út lehet, ha megtanulják felügyelni és irányítani az AI-eszközöket. Aki ezen a területen mély szakértelemre tesz szert – például képes AI-modelleket fejleszteni vagy testre szabni –, az a jövőben is értékes maradhat a munkaerőpiacon.

Emellett érdemes olyan területekre specializálódni, ahol az emberi szakértelem továbbra is nélkülözhetetlen.

A Final Round AI szerint ilyen lehet a kiberbiztonság, a felhőalapú rendszerek üzemeltetése vagy például a nagyvállalati adatkezelés, hiszen ezekben az ágazatokban a domainismeret és a jó ítélőképesség megőrzése miatt még sokáig szükség lesz magasan képzett szakemberekre. Erre utal egy friss felmérés is, amely arra jut, hogy a specializált IT-állásokban 2030-ig biztosan tovább nő a kereslet, és a fizetések is emelkedhetnek, hiszen a humán döntéshozatal felelősségét nem veszi át a mesterséges intelligencia.

Aztán vannak friss diplomások is, akik az iparból kiszorulva a tudományos kutatás vagy a technológiai szabályozás felé fordulnak. Nekik – az AI működését és hatásait ismerve – lehet jövőjük a kormányzati és közpolitikai szférában, bár oda meg nem egyszerű bekerülni. Mások teljesen új terepre léphetnek, ahogy azt a fentebb írt Mishra esete is mutatja: átigazolhatnak technológiai marketing, értékesítés vagy ügyféltámogatás területére, és úgy kamatoztathatják az informatikai tudásukat, hogy a mindennapi munkájuk már nem a kódolásról szól. Olyanok szintén akadnak, akik saját vállalkozást indítanak: startupötleteken dolgoznak és kihasználják az AI nyújtotta lehetőségeket a fejlesztés gyorsítására – mivel, és ez nagyon fontos, a mesterségesintelligencia-eszközök ma már nem csak a nagyvállalatok számára elérhetők.

Bár a jelenlegi helyzet sok friss programozó számára kilátástalannak tűnhet, a szakértők összességében azt gondolják, hogy korai lenne temetni a fejlesztői karriert. A programozás nem tűnik el, csak evolúciós ugrás előtt áll, és még nézi a túlpartot, hogy hogyan érje el.

Ahogy a „komputer” szó évszázadokon át emberi foglalkozást jelölt – és csak a 20. század közepe óta jelent egyet a „számítógéppel” –, úgy lehet, hogy a jövőben a „programozó” szó jelentése is megváltozik, és egy eszközt értünk majd alatta, amellyel kapcsolatban új szakmák jelennek meg.

Az AI hatására a fejlesztők munkája a jövőben kevesebb monoton kódolásból és több kreatív tervezésből, rendszerszintű gondolkodásból és emberközpontú problémamegoldásból állhat. És várhatóan az fog nyerni, aki hajlandó folyamatosan tanulni és rugalmasan alkalmazkodni az új kihívásokhoz. A fiatal programozó-generáció számára most talán az a legfontosabb üzenet, hogy a vágyott szakmai kihívások és sokmilliós fizetések talán más formában, más szerepkörben, de továbbra is elérhetőek maradnak – csak időben fel kell ismerni, hogy merre tart a jövő informatikája.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
JÖVŐ
A Rovatból
Konténerekbe pakolják a hordozható atomerőművet – Magyarország is a kis reaktorok felé fordul
Hiú ábránd azt várni a kis moduláris reaktoroktól, hogy kiváltják a leszereléséhez közeledő Paks I-et, vagy az egyre csúszó Paks II projektet. Az SMR-ek ettől függetlenül ígéretesek, és hazánk csatlakozna is az új trendhez, a lengyelek viszont máris beelőztek minket.


A BWX Technologies virginiai üzemének egyik csarnokában különleges atomreaktor készül. A vállalat itt kezdte meg a Pele mikroreaktor reaktormagjának gyártását, 2025 nyarán. Ez a mindössze 1,5 megawatt teljesítményű kísérleti reaktor az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának megrendelésére készül, és várhatóan 2028-ban kezdi meg az áramtermelést.

Különlegessége, hogy gázhűtéses és szállítható: minden rendszerével együtt belefér négy darab, egyenként 6 méter hosszú szállítókonténerbe.

Ez a „zsebatomerőmű” előretolt katonai támaszpontokra vagy más létesítményekbe is elszállítható, hogy utántöltés nélkül akár három éven át megbízhatóan termelje az áramot, még extrém körülmények között is – állítja a gyártó.

A Pele reaktort egy speciális üzemanyag, az ún. TRISO fogja működtetni, ami magas tisztaságú, alacsonyan dúsított uránból készül, extrém hőt is elvisel, miközben minimális környezeti kockázatot jelent.

A projekt a BWXT mellett több ipari partner részvételével valósul meg. Az ikonikus brit gépgyártó, a Rolls-Royce az indianapolisi LibertyWorks létesítményében fejleszti a mikroreaktor energiakonverziós modulját, amely kulcsfontosságú a rendszer megbízható áramtermeléséhez, de dolgoznak a programon az űr- és hadiipari Northrop Grumman szakemberei is, akik a reaktor vezérlőmodulját biztosítják.

A szállítható mikroreaktorok legnagyobb előnye, hogy még szélsőséges körülmények között is képesek áramot biztosítani. Bár a fejlesztés tempóját leginkább a hadiipar diktálja, a rendszer polgári célokra is kiválóan alkalmas lehet, például katasztrófaelhárításban vagy távoli térségek energiaellátásában.

Nem csoda, hogy az SMR-ek iránt olyan államok is érdeklődnek, mint Magyarország, ahol a legtöbb áramot egy régi, meghosszabbított élettartamú, de végső leszereléséhez közelítő atomerőmű biztosítja, miközben az új létesítmény, a Paks II. építése óriási csúszásokkal küzd, és egyelőre senki nem tudja biztosan megmondani, hogy mikorra készülhet el.

És akkor még nem került szóba a Paks I-ben üzemelő szovjet reaktorok leállítása, ami ugyancsak elképesztően nagy összegeket emészt majd fel. Hogy mekkora nagyságrendről van szó, arra remek példa lehet északi szomszédunk, Szlovákia, ahol az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank beszámolója szerint nemrég százmillió eurós (kb. 40 milliárd forintos) projekt keretében szereltek le két darab VVER-440-es nyomottvizes reaktort – ugyanolyanokat, amelyekből Pakson éppen négy van.

A régi reaktorok leállítása, illetve Paks II befejezésének bizonytalan határideje miatt a magyar kormány is felszáll az SMR-vonatra, amit egy nyáron kötött megállapodás keretében szentesítettek. Az már más kérdés, hogy ez a – hangsúlyosan kísérleti – technológia tényleg lehet-e érdemi része az energiamixnek, pláne úgy, hogy a működése kapcsán egyelőre nem rendelkezünk tapasztalatokkal.

Mit tudnak a kisméretű moduláris reaktorok?

Először is: lényegesen kisebbek a hagyományos atomerőművi blokkoknál. Míg egy négyesblokkos nagy atomerőmű több ezer megawattos kapacitást nyújt, addig egyetlen SMR modul teljesítménye legfeljebb 300 MW körül lesz. A kisebb méret és a moduláris kialakítás számos előnyt ígér – ebből hazai szempontból valószínűleg az a legfontosabb, hogy az előregyártott reaktormodulok miatt az építési idő évtizedes nagyságrendről akár 2-4 évre csökkenthető.

Összehasonlításképpen: a Paks II projekt 2014-ben indult, és a reaktoroknak 2025-2026-ra már üzemi állapotba kellett volna kerülniük, de ott tartunk, hogy a kivitelező orosz Roszatom 2025-ben még el sem kezdte az építésüket.

Egy SMR-beruházás gyorsabban megtérül, a finanszírozási kockázatai pedig alacsonyabbak, mint egy nagy atomerőmű esetében, ráadásul kompakt reaktorokról van szó: nemcsak villamosenergiát, hanem ipari vagy lakossági célú hőt, mi több, akár zöld hidrogént is előállíthatnak. Aszódi Attila, a BME nukleáris szakértője erről azt mondta az Indexnek, hogy a modul „flexibilisen változtatva az egyes termékekre fordított energia arányát” képes váltogatni a különböző felhasználási igények kiszolgálására.

Bár az SMR-eket sokan a jövő energiatermelésének ígéretével azonosítják, a technológia egyelőre legfeljebb prototípus fázisban létezik. Világszerte 80 különböző SMR-koncepció fejlesztése zajlik, de eddig a napig csupán két ilyen reaktort indítottak be. Az egyik orosz, és 2020 óta egy északi-sarki kikötő települést lát el árammal, míg a másik kínai: 2023 óta termel energiát a Shidao-öbölben.

Ezen a ponton lényeges kiemelni, hogy ugyan úttörő példákról van szó, aligha kövezik ki az SMR útját a széles körű felhasználás felé. Első hullámban a hagyományos, könnyűvíz-hűtésű technológiára építő, kb. 300 MW teljesítményű moduláris reaktorok terjedhetnek el. És az első európai példány már biztosan nem Magyarországon épül fel.

A lengyelek kanyarban előznek

„Lengyelország ad majd otthont Európa első BWRX-300 kis moduláris reaktorának” – közölte Ireneusz Fąfara, az úttörő reaktor megépítésére a szintén lengyel Synthos Green Energy-vel szerződő ORLEN igazgatótanácsának elnöke. Az együttműködést augusztus végén jelentették be, azzal, hogy „közvetlen hozzáférését” kapnak az amerikai SMR-technológiához. A két vállalat 50-50 százalékban osztozik az új reaktor tulajdonjogán, amelyből 2035-ig kettőt akarnak üzembe helyezni, 600 MW teljesítménnyel.

A lengyelek, egyben a kontinens minden bizonnyal első kereskedelmi célú áramot termelő SMR-jét a Visztula partján fekvő Włocławek városában telepítik. Az Euronews úgy tudja, hogy ez csak az első a sorban, hiszen a brutálisan nagy szénfogyasztó ország (2019-ben ők fűtötték el az Európai Unió háztartásaiban felhasznált szén 87 százalékát) mindent megtesz a karbonkibocsátás csökkentéséért.

Nem véletlen, hogy hosszú távon 24 darab SMR-t akarnak telepíteni, összesen 7200 MW teljesítménnyel, ami több mint 3,5-szerese Paks I. teljesítményének.

Az első beruházás az Egyesült Államokban kifejlesztett BWRX-300 licencén alapul, amit a GE Vernova fejleszt és a világ egyik legfejlettebb SMR-technológiájának tartanak. A vállalatnál a Synthos Green Energy-n keresztül kopogtat a magyar külgazdasági és külügyminiszter is. Szijjártó Péter július végén jelentette be, hogy a Paks II. vállalatcsoport nukleáris technológiai fejlesztésekkel foglalkozó cége, a Hunatom megállapodást kötött az amerikai moduláris atomerőművi technológia hazai bevezetésének előkészítéséről.

A HVG a tervvel kapcsolatban emlékeztet: a GE Vernova a GE Hitachi Nuclear Energy nevű leányán keresztül érdekelt az SMR-ek fejlesztésében, és a világon elsőként, Kanadában szerzett engedélyt egy ilyen blokk létesítésére.

Magyarország persze ezt megelőzően is többször állást foglalt az SMR-ek mellett: januárban az Egyesült Királysággal állapodtunk meg stratégiai együttműködésről az SMR-ek mielőbbi bevonása érdekében, míg márciusban az amerikai Westinghouse-szal. Utóbbi cégről Szijjártó azt posztolta, „a nukleáris technológiák világpiacán a vezető vállalatok közé tartozik, és fontos szerepet játszhat abban az áttörésben, amely a rövidebb idő alatt megépíthető kis moduláris atomerőművek létrehozására irányul”.

A paksi bővítés elhúzódása és a növekvő áramszükséglet miatt a közeljövőben Magyarországnak új, alacsony kibocsátású áramforrásokra lesz szüksége. A külügyminiszter pedig rámutatott, hogy „egy Magyarország méretű ország számára nem reális több új nagy atomerőmű egymásutáni létesítése, a kis moduláris reaktorok viszont jó megoldást jelenthetnek”.

Ezzel egybecseng Lantos Csaba energiaügyi miniszter 2023-as nyilatkozata, amelyben kiemelte, hogy várhatóan legalább egy SMR-blokk beszerzésére szükségünk lesz, és ez optimális esetben 2029–2030 körül történhet meg. Aszódi Attila kijelentette: ezt az időkeretet ő is reálisnak tartja, mindazonáltal az, hogy Magyarországon valóban működhessenek moduláris reaktorok, még több akadályt el kell hárítani. Első lépésként a nukleáris biztonsági szabályozás átfogó átalakítására van szükség, hogy egy SMR-típus hazai engedélyeztetése egyáltalán lehetővé váljon.

Ezenfelül egy SMR-blokk építésének előkészítéséhez a hatályos atomtörvény szerint az országgyűlés elvi hozzájárulása is kell; továbbá ki kell választani a reaktortípust, biztosítani a finanszírozást, és kijelölni a telephelyet, majd el kell végezni annak részletes geológiai és biztonsági felmérését.

Verseny dúl a legjobb SMR-ek fejlesztéséért, de jobb óvatosnak lenni

Számos iparvállalat és startup versenyez, hogy minél jobb SMR-t építsen és elnyerje a technológia iránt érdeklődő államok, illetve persze a hadiipar bizalmát. Az Egyesült Királyságban a Rolls-Royce egy a GE Vernova reaktoránál nagyobb, már a paksi blokkok egyikének teljesítményével vetekedő, 470 MW-os SMR terveire kapott állami és magántőkét. A cég azt reméli, hogy világvezetővé válhat ezen a területen, de nem lesz könnyű dolga – még otthon, Nagy-Britanniában sem.

A The Guardian szerint a brit ipari programban a Rolls-Royce mellett amerikai (és kanadai hátterű) konkurensek is sorban állnak, köztük a Holtec, valamint a fentebb írt GE Hitachi és Westinghouse, amelyek szintén esélyesek állami támogatásra a szigetországban.

Az Egyesült Államokban eközben bukott projektet is találunk, ami intő példa lehet.

A NuScale SMR-terve sokáig tűnt befutónak, hiszen megkapta az amerikai Nukleáris Szabályozó Hatóság (NRC) tervezési engedélyét, kisebb teljesítményű, kb. 77 MW-os modulokra, amelyek egyenként 60 ezer háztartás ellátására lehetnek alkalmasak. Az első ilyen erőművet Idaho Fallsban akarták megépíteni, de úgy elszálltak a költségek és a várható megawattóránkénti ár, hogy törölni kellett az ambiciózus tervet.

Az SMR-ekkel kapcsolatos optimizmus mellett tehát érdemes óvatosnak is lenni. A The Economist elemzése alapján a következő 5-10 év dönti el az SMR-ek sorsát. A lap felhívja a figyelmet arra, hogy csak kevés kisebb reaktor tervezése van üzembevételi fázisban 2030-ig, ám az ütemezést könnyen késleltethetik a költségtúllépések, az engedélyezési procedúrák elhúzódása vagy épp az üzemanyag-ellátási nehézségek.

„A nukleáris ipar ígéreteit a kormány egészében véve készpénznek veszi – bátor vagy éppen vakmerő lépés, tekintve, hogy nem épült még egyetlen ilyen reaktor sem, és a nukleáris ipar késéseinek és túlköltéseinek rekordja párját ritkítja” – figyelmeztetett Dr. Doug Parr, a Greenpeace UK szakértője.

Reményteljes technológia, egyelőre sok-sok kérdőjellel

Ahogy a szakértők is kiemelik: az SMR-technológia életképességét még igazolni kell, így a következő években derül majd ki, hogy az első kísérleti reaktorok valóban képesek-e tartani a tervezett ütemezést, majd beváltani a hozzájuk fűzött reményeket.

Amennyiben a jogi és műszaki előkészítés sikerrel zárul, maga a kivitelezés már tényleg gyors és olcsó lehet. Egy sorozatban gyártott SMR blokkjainak moduljait a gyárban szerelik össze, így a helyszínen csak össze kell illeszteni őket. A gyors (ahogy fent írtuk: 2-4 éves) megvalósíthatóság a költségek és kockázatok leszorítását is jelenti, így a kis atomerőművek – sikeres nemzetközi példák esetén – valóban versenyképes alternatívává válhatnak a fosszilis erőművekkel szemben.

Mindent egybevetve az SMR-ek a nukleáris ipar egyik legizgalmasabb irányát képviselik. Az Egyesült Államokban 2028-ban már szolgálatba állhat az első mikroreaktor az amerikai hadsereg előretolt bázisainak áramellátására, sőt a válságkezelés és a távoli települések ellátása terén is bevethetik majd ezeket a hordozható mini atomerőműveket.

Ha a tapasztalatok kedvezőek lesznek, a civil energiaszektor ugyancsak profitálhat az SMR-ekből - főleg az energiát az AI-technológia miatt egyre mohóbban zabáló adatközpontok ellátása kapcsán. A következő évtizedben Magyarországon is működésbe léphet az első moduláris reaktorblokk, amellyel hazánk legalább részben kiválthatja a fosszilis termelést és javíthatja az energiaellátása biztonságát.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


JÖVŐ
A Rovatból
A mesterséges intelligencia képes lehet akár tíz évre előre megjósolni, hogy kinek milyen betegsége lesz
A modell névtelen kórlapok mintáit figyeli, és évekre előre megmutatja, hol nagyobb a kockázat. A fejlesztők szerint így hamarabb lehet beavatkozni, és még az is tervezhető, hány szívinfarktusra kell készülnie egy városnak 2030-ban.


A kutatók szerint a mesterséges intelligencia akár tíz évre előre jelezhet egészségi gondokat, írja a BBC. A rendszer az emberek egészségügyi adataiban keres mintákat, és több mint 1000 betegség kockázatát számolja. Úgy írják le, mint egy időjárás-előrejelzést: százalékban adja meg a valószínűséget. A cél, hogy időben kiszűrje a magas kockázatú embereket, és évekre előre segítse a kórházak tervezését.

A Delphi-2M nevű modell hasonló technológiára épül, mint a közismert MI-chatbotok, például a ChatGPT. A chatbotok nyelvi mintákat tanulnak, és megjósolják, milyen szavak követik egymást. A Delphi-2M névtelenített egészségügyi adatokból tanulta meg felismerni a mintázatokat, és így jelzi előre, mi következhet és mikor. Nem mond pontos dátumot, hanem 1231 betegség valószínűségét becsli.

„Ahogy az időjárásnál 70 százalék esélyt jelezhetünk az esőre, ugyanezt meg tudjuk tenni az egészségügyben is”

– mondta Ewan Birney professzor, az Európai Molekuláris Biológiai Laboratórium megbízott főigazgatója. „Ráadásul nemcsak egy betegségre, hanem egyszerre az összesre – ilyet még soha nem tudtunk. Izgatott vagyok” – tette hozzá.

A fejlesztők először brit, névtelenített adatokon tanították a modellt: kórházi felvételek, háziorvosi adatok és életmódbeli szokások (például dohányzás) több mint 400 ezer résztvevőtől a UK Biobank projektből. Ezután más Biobank-résztvevők adataival ellenőrizték az előrejelzéseket, majd 1,9 millió ember dániai egészségügyi adatán is letesztelték. „Ha a modellünk azt mondja, hogy a következő évben tízből egy az esély, akkor tényleg nagyjából tízből egy esetben következik be” - tette hozzá Birney professzor.

A rendszer azoknál a betegségeknél működik a legjobban, amelyeknek jól követhető a lefolyása, például a 2-es típusú cukorbetegség, a szívinfarktus vagy a szepszis. Az inkább esetleges fertőzéseknél gyengébben teljesít.

Az orvosok ma is írnak fel koleszterincsökkentőt annak alapján, mekkora valakinél a szívinfarktus vagy a stroke kockázata. Az MI-eszköz még nem áll készen a klinikai használatra, de hasonló módon tervezik alkalmazni: korán azonosítani a magas kockázatú embereket, amikor még van esély megelőzni a betegséget. Ez jelenthet gyógyszert vagy célzott életmódtanácsot – például akinek nagyobb az esélye bizonyos májbetegségekre, annak a szokásosnál jobban megérheti visszavenni az alkoholfogyasztásból.

Az MI a szűrőprogramok tervezésében is segíthet, és egy térség összes egészségügyi adatát elemezve előre jelezheti a várható igényeket,

például hogy 2030-ban nagyjából hány szívinfarktus várható egy adott városban.

„Ez egy újfajta megközelítés kezdete az emberi egészség és a betegséglefolyás megértésében” – mondta Moritz Gerstung professzor, a Német Rákkutató Központ (DKFZ) onkológiai MI-osztályának vezetője. „Az olyan generatív modellek, mint a miénk, egy napon személyre szabhatják az ellátást, és nagy léptékben előre jelezhetik az egészségügyi szükségleteket.”

A Nature tudományos folyóiratban ismertetett modellt még finomítani és tesztelni kell a klinikai használat előtt. Torzítást okozhat, hogy a UK Biobank adatai főként 40–70 éves emberektől származnak. A fejlesztők most bővítik a modellt képalkotó vizsgálatokkal, genetikai információkkal és vérvizsgálati eredményekkel.

„Fontos hangsúlyozni, hogy ez kutatás – mindent alaposan tesztelni, szabályozni és átgondolni kell, mielőtt használni kezdjük, de a technológia adott ahhoz, hogy ilyen előrejelzéseket készítsünk” – nyomatékosította Birney professzor. Úgy véli, a genomika egészségügyi bevezetéséhez hasonló utat járhat be a folyamat: a tudósok bizalmától a rutinszerű klinikai használatig akár egy évtized is eltelhet.

A kutatás az Európai Molekuláris Biológiai Laboratórium, a Német Rákkutató Központ (DKFZ) és a Koppenhágai Egyetem együttműködésében készült. Gustavo Sudre, a King’s College London kutatója így értékelt: „Ez a munka jelentős lépés a skálázható, értelmezhető és – ami a legfontosabb – etikailag felelős orvosi prediktív modellezés felé.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
Megkezdték a humanoid robotok tömeggyártását Kínában
A cég több ezer előrendelést említ, az ár körülbelül 11,5 millió forint. A mozgásnál emberi mintákat követnek: a végtagok összehangolását szimulációk és utánzásos tanulás segíti.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. szeptember 27.



A kínai Kepler Robotics elindította a K2 Bumblebee humanoid robot tömeggyártását, írja a Rakéta. A modellt logisztikai munkákra, gyártási feladatokban segítésre, kiállításokra és „speciális műveletekre” szánják.

A K2 hibrid architektúrával működik, ami energiahatékony üzemet tesz lehetővé. A gyártó szerint a humanoid egyhuzamban akár 8 órát is dolgozik.

Az ár a hasonló, általános célú humanoidokhoz képest kicsivel magasabb:

körülbelül 11,5 millió forint.

A robotra már több ezer megrendelés érkezett.

A cég a külalakot kevésbé, a mozgást viszont nagyon „emberire” tervezte. A K2 Bumblebee imitációs tanulással és szimulációkkal sajátította el a járás emberihez hasonló jellegzetességeit, beleértve a végtagok mozgásának összehangolását.

A humanoid robotról készült videót itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk