„Rendes emberek úgy vágták oda a libát a földhöz, mint egy rongyot” – Tükröt tart és gyomrost ad Sár József Történetek az állatparadicsomból című könyve
Igen különleges egy olyan könyv, amelynek jó hangulatot sugalló címe Történetek az Állatparadicsomból, aminek borítójáról egy cuki kiskutya néz ránk, és amelynek történetei mégis annyira megrázóak és elgondolkodtatóak, hogy szinte lehetetlen egyben elolvasni az egyébként alig 100 oldalas kiadványt.
Pedig el kellene. Tulajdonképpen mindannyiunknak. Felnőttnek, gyereknek, városinak, vidékinek, állattartónak és állatvédőnek egyaránt.
A könyv ugyanis az állatokkal való bánásmódunkra mutat rá – kíméletlen őszinteséggel.
Mondhatnám, hogy az egyes történetek egy-egy állatkínzás történetét mutatják be, és nem is állnék messze az igazságtól, de a helyzet nem ennyire egyszerű. Az eredendően rovartani szakértő és hivatásos zenész Sár József összegyűjtött, remekül megírt és magánkiadásban megjelentetett sztorijai nem csak megvert, autó után kötött vagy felakasztott állatokról szólnak – azaz nem minden esetben arról, ami gyakran a sajtóban, médiában is visszaköszön.
Hanem olyan esetekről is, ami mellett magától talán egy mégoly állatbarát ember is szó nélkül elmenne, mint e sorok írója. Hiszen ki gondolna bele, hogy egy átlagos baromfiudvaron, vagy egy elsőre gondozottnak tűnő állattelepen is érhetik komoly bántalmazások két- és négylábú barátainkat. Nos, Sár József nemcsak belegondolt, de éles szemmel és az átlagnál érzékenyebb szenzorokkal ezeket fel is dolgozta, évek alatt történetekké formálta, és így született meg a Történetek az állatparadicsomból.
A szerző megmutatja nekünk azt, hogy - akár a gyermekbántalmazás esetében - az állatkínzás fogalma nem olyan tiszta és egyértelmű kategória. Az írásokban észrevesszük mindennapi életünk történeteit - és bizony ezekkel nem minden esetben olyan könnyű szembesülni.
Bár az apró sztorik (már-már novellák) átlagosan tényleg nem hosszabbak másfél-két oldalnál, vannak olyanok, amik ebben a kis terjedelemben is sokkolni tudnak, vagy akár könnyet csalnak szemünkbe.
Az állatok "élővé tételét" az egyes történetekhez tartozó szépen megrajzolt grafikák segítik, amik különösen éles ellentétben állnak a megrázó történetekkel.
A könyv címlapjaA könyvről a szerzővel, Sár József entomológussal beszéltünk.
- Te alapvetően ugyan állatokkal foglalkozol, de az egy speciális szakterület, a rovarok. Honnan jött az, hogy ennyire mélyen beleásd magad az állatvédelem kérdéskörébe?
- Én mindenféle állatnak barátja vagyok, mindig is volt, most is van kutyám. A környezetemben is alapvetés volt az állattartás – sok történet a közvetlen közelemben is történt. A könyv elején van egy hosszú lista azokról, akik támogatták, segítették a létrejöttét. Ők mind állatbaráti szeretetből tették, nagyon jó volt látni, hogy csak a környezetemben ennyi ember van, akinek ez ilyen fontos dolog.
A zoológia egyik szakterülete az entomológia, vagyis a rovartan. Negyven éve foglalkozom a rovarokkal, nyilván hozzájuk jobban értek, mint a többi állathoz. De a többi állat iránti szeretetem onnan fakad, ahonnan a rovarokhoz fűződő. Elmondhatom, hogy óriási az állatszeretet bennem – bevallom, az állatok szenvedése néha jobban fáj, mint az embereké. Mégpedig azért, mert az állatok kiszolgáltatottabbak, rajtunk múlik a sorsuk. Az ember tud dönteni, de a házi- és hobbiállatok élete a mi kezünkben van.
Én alapvetően az életet becsülöm sokra, azt tartom hihetetlen érdekesnek és gyönyörűnek. Ez a világ annyira szép, hogy az Avatar című film bármelyik jelenete a kanyarban sincs mondjuk egy brazíliai esőerdő változatosságához képest. Ezt tapasztalatból mondom, mert láttam mindkettőt. Egyáltalán nem biztos, hogy a végtelen világegyetemben van máshol is ehhez hasonló – az még kevésbé valószínű, hogy valaha tudjunk róla. Tehát a dolgunk „csak” annyi lenne, hogy erre a földire vigyázunk kicsit jobban...
Sár JózsefAz interjú a lapozás után folytatódik.
