Rémálom a Doktor Zsivágón: az előadás közepén romlott el a forgószínpad
Minden színész és rendező egyik legnagyobb rémálma a technikai hiba. Különösen kínos, ha egy nagy presztízsű előadáson történik mindez. Vasárnap este, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon a Doktor Zsivágó stábja számára valóra vált ez a rémálom. A Szeretlek Magyarország munkatársa, Kövesdi Miklós nézőként a szemtanúja volt a történteknek. Az ő beszámolója következik.
„Nagy izgalommal vártuk a nem mindennapinak ígérkező előadást. A darabot rendező, és Viktor Komarovszkij szerepét játszó Forgács Péter neve mindig jót ígér, és a szereplőgárdában volt egy-két személyes ismerősöm is, mint például Mohácsi Attila, akivel valaha együtt jártunk Csongrádi Marika néni színjátszó körébe. Ő szerencsére megmaradt a színészi pályán. Én szerencsére nem. A darabra a szakma is kíváncsi volt, feltűnt a kitűnő színkritikus, Bóta Gábor, valamint a Vidám Színpad igazgatója, Böröndi Tamás is feleségével, Götz Anna színésznővel.
Akkor még ők sem sejtették, milyen rendhagyó előadás tanúi lesznek.
Az est remekül indult. Nem csak a fülbemászó dallamok miatt, hanem Forgács Péter eredeti rendezői húzása miatt is: kalandvágyból a musicalbe olyan színészeket válogatott be, akik tudnak énekelni. Manapság, amikor nemhogy bocsánatos bűn a hamiskás éneklés, hanem lassan virtussá válik, ennek örülni kell!
A bajok körülbelül az első felvonás első harmadánál kezdődtek. Egy különösen tempós, vidám hangulatú dal után bejött a színpad közepére Forgács Péter, és udvariasan, sokat szabadkozva közölte, hogy egy kis technikai szünetet kell beiktatni. Az első pillanatokban még azt hittük, ez is a darab része. De aztán jött a hidegzuhany:
kiderült, hogy elromlott a forgószínpad.
Ez fölöttébb bosszantó, hisz a forgószínpadnak, mint neve is sejteti, egyetlen dolga van: forogni. Ha még ezt sem képes hozni, az érthetően idegessé tesz néhány embert. Együttéreztem szegény színészekkel, nincs idegölőbb, mintha egy jól felépített előadásba kényszerszünet áll be. Nagyon ki tud zökkenteni. Persze a nézők arcán sem volt őszinte a mosoly, de erőt merítettünk tudatból, hogy ami nekünk veszteség, az másoknak nyereség – konkrétan a büfére gondolok.
Körülbelül 10 percig nem történt semmi, ám ekkor a színpad hangos nyikorgással megmozdult: fordult egyet jobbra. Óriási taps!
Újabb 5 perc szünet. A színpad fordult egyet balra. Hurrá! Lelkünkben már-már halk rőzsedalok gyúltak, de amikor láttam, hogy a zenészek vadul lapozni kezdenek a kottájukban, rossz érzésem támadt. Forgács Péter visszajött, és bejelentette, hogy a forgószínpad megmakacsolta magát, úgyhogy megpróbálják a lehetetlent:
az éppen aktuálisan beforgatott díszlettel letolják az egész előadást.
Mi akkor már azt sem bántuk volna, ha a musical átváltozik felolvasó színházzá, csak történjen valami, úgyhogy lelkesen megtapsoltuk ezt a hírt is. Kárpótlásul pedig a szünet előtti utolsó dalt – emlékeznek még, a vidám, tempósat – megismételték. Ami ezután következett, az viszont igazi csoda, és valóban kárpótolt a bosszúságért. A társulat becsületére legyen mondva, kiválóan teljesítettek.
Szerintem, ha nem tudjuk, hogy hiba történt, senki sem jön rá, hogy nem eleve arra az egy díszletre rendezték a darabot.
Körülbelül olyan volt a teljesítményük, mint amikor a maratoni futót harmad távnál elgáncsolják, de ő talpra áll és a végén megnyeri a versenyt. Le a kalappal!”
Fotók: Gálos Mihály Samu (Szabad Tér Színház)
