Pokoli hőség, sírva összeomlás és eufória: egy magyar nő végigcsinálta a Badwatert
A Badwater Ultramaraton egy 135 mérföldes, azaz 217 kilométeres futóverseny az USA Kalifornia államában, amely a szervezők leírása szerint a „világ legkeményebb futóversenye”.
A verseny a Death Valley Nemzeti Parkból (magyarul Halál-völgy Nemzeti Park), a Badwater medencéből (85 méteres tengerszint alatti magasság) indul, és 2530 méteres magasságon, a Mt. Whitney csúcs lábánál, a Mt. Whitney Portalnál ér véget.
Már a számokból is kitűnik, hogy aki erre vállalkozik, annak emberfeletti elszántságra van szüksége.
Lubics Szilviában megvolt ez az elszántság, és amit átélt a maraton alatt, az egyszerre volt számára is hátborzongató és felülírhatatlan.
(...)
Májusban, amikor még nem volt meleg itthon, heti 3 – 4 alkalommal szaunában edzettem 45 fokon 30, majd 50 perceket futottam a sima, kinti edzés után. Épp egy akkora infraszaunánk van, amibe befért egy kis mechanikus futópad. Mértem a súlyomat futás előtt, után. 2 liter folyadékvesztés /óra volt az átlagom.
Az igazat megvallva elég durva volt, rosszabb, mint „élesben”, de utólag hasznosnak találom.
(...)
Vasárnap utaztunk el Death Valleybe. A legnagyobb parám a versennyel kapcsolatban az volt, hogy kiszállok a Halálvölgyben az autóból és olyan meleg lesz, hogy azt fogom érezni, nem tudok itt futni. Akkor ugyanis mi lesz? Gyakorlatilag végigmentünk autóval az útvonalon visszafelé, kivéve az utolsó nagy hegyet.
(...)
Tudni kell, hogy ez egy agyonszabályozott verseny. A leglényegesebbek: futónként egy kísérőautó lehet, 2-4 kísérő ember, akik között lehetőség szerint legyen egészségügyi dolgozó és BW teljesítő, vagy korábbi kísérő. A futó az úttest bal oldalán futhat, egyszerre csak 2 ember mehet át hozzá. (...) Kötelező mellények, villogók elől-hátul… Megannyi betartandó szabály, kiemelve, hogy ha nem tartod be, kizárnak.
Frissítőállomás nincs, mindent a versenyzőknek kell saját maguknak biztosítaniuk.
(...)
Egyébként szerencse volt, hogy az út mellett volt néhány parkolóban WC, így nem kellett használni azokat a speciális wc-s zacskókat, amiket a versenyre kötelezően előírtak - ezt a 4 fiú kísérőm miatt elég kellemetlennek éreztem volna, a folyóügyeket pedig az éj leple alatt simán el lehetett végezni.
A zuhanyzóba menet sírtam először, fogalmam sincs miért, csak úgy jött, ami tök furcsa, hiszen még épphogy 110 km-t futottam…
A fiúk szerint nagyon rosszul néztem ki fenn, falfehér voltam,remegtem. Én csak arra emlékszem, hogy menni akarok, elindulni futni, mert innen már egy futhatóbb rész jön. Naiv voltam, itt kezdődött csak az igazi kálváriám. A korábbi teljesítők részidőit nézve, szinte hihetetlen volt, hogy miért haladnak ilyen lassan a következő 70 km-en, ahol pont lehetne futni a terepviszonyok miatt - gondoltam, de innen már én is csak alig tudtam futni. Egyszerűen nem hittem el, hogy így marad, próbáltam újra és újra megindulni, de nem ment. Sok emlékem nincs az egészről, inkább csak Gyuri mesélte. Volt, hogy feküdtem a kocsi mellett 10 percet, volt, hogy ültem 5 percig. Egyszer lefeküdtem a második éjszaka közepén 20 percet aludni, de közben olyan hányingerem lett, hogy ki kellett szállnom a kocsiból. Egyébként a frissítés végig jól működött, csak egyszer fordult fel a gyomrom, és hánytam, a hasam végig nem fájt, hasmenésem sem volt.
(...)
Az, hogy feladjam, egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, csak az, hogy mennem kell, és minden egyes lépéssel kevesebb van a célig.
Szilvia a negyedik helyen végzett, ami elképesztő eredmény, és szívből gratulálunk neki érte. A teljes beszámolót ide kattintva olvashatod el.
Fotók: Lubics György
Balogh Levente és Keserű Balázs, Az álommeló 1. évadának győztese. Fotó: RTL
Fotó: Ujvári Sándor
