Munkát remélnek a falvak az erdő szélére költöztetett fogyatékosoktól
Bár a nagy szociális intézmények kitagolásának pont az a célja, hogy elősegítsék a fogyatékkal élők önállósodását, integrációját, a program megvalósulása teljesen az ellenkezőjét eredményezheti. Hozhat-e bármi eredményt, ha a fogyatékossággal élők ugyan kisebb intézményekbe, de a falu szélére, erdők mellé, megközelíthetetlen telkekre költöznek majd?
“Legalább nem lesz itt ez a dzsungel!”
– mondta a kéthelyi Honvéd utca egyik lakója, amikor arról kérdeztük, mit szól hozzá, hogy a házával szemben lévő gazos, elhanyagolt telekre épül fel azoknak a lakóotthonoknak az egyike, ahová a Kéthelyen működő, 140 fős intézményből költöztetnek ki fogyatékos embereket. Az idős néninek nincs baja az intézmény lakóival, gyakran találkozik velük a faluban járva, a boltban vagy a templomban. “Rendesek, mindig köszönnek!”, mesélte. Úgy tűnt, hogy a költözés híre nem igazán rázta meg az utca lakóit. “Hallottuk, hogy valamit építenek, de többet nem tudunk. Talán 2019-re lesz kész, ugye?” – kérdezett vissza bizonytalanul a néni egyik szomszédja, amikor becsöngettünk hozzá.
A Marcalitól 7 kilométerre található Somogy megyei falu azzal került be nemrég a hírekbe, hogy több újság arról írt: Kéthelyen szennyvíztelep mellé építenek otthonokat fogyatékos embereknek. Szennyvíztelepet ugyan nem találtunk ottjártunkkor, de az való igaz, hogy a lakóotthon számára kiválasztott telek mellett egy szennyvízátemelő telep működik. Mindebből azonban nem sokat vehetnek észre az arrajárók; nem hatalmas szennyvíztartályokat kell elképzelni, az átemelő mindössze egy kerítéssel körbekerített aknából és egy póznából áll, néhány négyzetméter az egész.
Inkább tűnt problémásnak az, hogy a szóban forgó telek Kéthely központjától távol, az egyik településszéli utcában van, abban is utolsó telekként: két oldalról is mező határolja. A Honvéd utcán kívül a Május 1., a Sugár, és a Vár utcában is épülnek házak. Utóbbinál a telek a falu szélén, az utca végén található: ezt úgy kell elképzelni, hogy csak a telekkel szemben vannak lakóházak, oldalról és hátulról beépítetlen terület, illetve szántóföld fogja közre.
Tízezer ember fog kiköltözni
Többek között ezt kritizálta a most induló, 72 milliárd forint uniós támogatásból megvalósuló férőhelykiváltási programban az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége (ÉFOÉSZ). A tervek szerint 2023-ig összesen 10 ezer fogyatékkal élő ember (2018 végéig 2500, majd 7500) költözne a sokszor túlzsúfolt, leromlott állapotú intézményekből kisebb, az egyéni szükségletekhez jobban igazodó 7-12 fős lakóotthonokba. Így akarják elősegíteni társadalmi integrációjukat, és hogy a lehetőségekhez mérten minél önállóbb életet élhessenek.
Az ÉFOÉSZ szerint mindebből vajmi kevés fog megvalósulni. A szervezet kifogásolta, hogy az új lakóotthonok sok esetben a települések központjától távol, azok szélén, esetleg utolsó házként épülnek fel. Így a lakók kevésbé tudnak bekapcsolódni a tepelülés életébe, például nem tudnak önállóan elmenni a cukrászdába vagy a boltba, így fennáll a veszélye, hogy kicsiben újratermelődnek az intézményi viszonyok.
Kéthelyről két másik közeli faluba, Öreglakra és Somogyvárra is költöztetnek fogyatékosokat; ahogy ezek esetében is látni fogjuk, a településszéli telkek sokszor rosszul megközelíthetőek, illetve az elhelyezkedésből fakadóan nem feltétlenül a legjobb állapotú ingatlanok szomszédságában jönnek létre majd ezek az otthonok. Mindez azért is fontos, mert a legtöbb kéthelyi értelmi fogyatékos évtizedek óta az intézményben él, és ahogy a pályázatban olvasható, esélyük sincs, hogy visszakerüljenek családi környezetbe – jó eséllyel tehát életük hátralevő részét ezekben az házakban élik majd le.
Mindezeken felül alapvető problémának tartja az ÉFOÉSZ, hogy – mint Kéthely esetében is történik – a lakóotthonok sok esetben ugyanazokon a kis lélekszámú, kedvezőtlen demográfiai és gazdasági mutatókkal (pl. elöregedés, munkanélküliség, elvándorlás stb.) bíró településeken épülnek fel, ahol az intézmények is működnek. Kéthelyen például két otthon is a kiváltásra ítélt intézmény szomszédságában, attól alig 100 méterre épül.
Ez azért is lehet gond, mert a szolgáltatások (egészségügyi, kulturális, vagy szabadidős szolgáltatások) miatt a fogyatékosok a kiköltözés után is rá lesznek utalva az intézményre. (Különösen igaz lehet ez a kéthelyi intézményre, ahol munka rehabilitációs foglalkoztatás is működik.) A pályázat mindhárom település esetében is megemlíti, hogy hiányosak vagy nem érhetők el egyes szociális- és közszolgáltatások a falvakban, ezért ezeket ugyanúgy, ahogy eddig, az intézmény fogja biztosítani a jövőben is.
Fejlődést várnak a programtól
Kéthely polgármesterével, Molnár Balázzsal az egyik lakóotthon helyszínén beszéltünk. Nem igaz szerinte, hogy “a senki földjére” költöztetik a fogyatékos embereket; igyekezett úgy kiválasztani a telkeket, hogy azzal elősegítsék a lakók társadalmi integrációját. Ez abból is látszik, mondta, hogy mindegyik telek lakóházak közelében, környezetében lett kijelölve. A Május 1. utca legvégén található telket például külön értékesnek tartja a panoráma miatt.
Üres telket egyébként sem találni a falu központjában, indokolta a kéthelyi polgármester, miért nem a település központjában vagy ahhoz közelebb lesznek a lakóotthonok. A hat telekből így is négyet az önkormányzatnak kellett külön megvásárolnia, összesen 4 millió forintért, mert nem volt több olyan telek a település tulajdonában, ami megfelelt volna a célnak. (A telkek kiválasztásában a kéthelyi intézmény fenntartója, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság és az intézmény vezetője is részt vett.)
Kéthelyen immár 50 éve működik fogyatékos ellátás, sok kéthelyi család generációk óta ezen a területen dolgozik, tudtuk meg a falu vezetőjétől. Az intézmény lakói aktívan részt vesznek a falu életében, eljárnak templomba, fellépnek a karácsonyi ünnepségen, magyarázta Molnár.
“Nekünk ők nem fogyatékosok, hanem kéthelyiek.”
Nemcsak emiatt támogatták Kéthelyen az intézmény pályázatát: a falu polgármestere fejlődést vár a férőhelykiváltási programtól. A lakóotthonokban szükség lesz ápolókra, gondozókra, azaz új munkahelyek létesülhetnek, sorolta a lehetőségeket. Másrészt reményei szerint a lakóotthon hatására beépülhetnek a most még üresen álló telkek is. Az elmúlt években kevés új ház épült, tette hozzá, jelezve, hogy Kéthelyen tényleg nagy szónak számít a hat otthon felépítése.
A Kéthelyi Értelmi Fogyatékosok Otthonát is megkerestük, de az intézmény vezetője a riport elhalasztását kérte arra hivatkozva, hogy a pályázat nincs olyan állapotban, hogy érdemben tudjunk arról beszélni.
Nekik is kell valahol lakniuk, nem?
Megnéztük a projektben érintett másik falut, a Kéthelytől 30 perces autóútra található Öreglakot is: ott három lakóotthonban összesen 34-en élnek majd. A telkek Öreglak központjától messze, a falu egyik különálló részén, a Kossuth Lajos utcában vannak. Két ház egy évek óta beépítetlen szakaszon, a néhány éve lerombolt szeszgyár helyén épül majd fel. Míg a harmadik otthon a falu utolsó háza lesz, egy erdős szakasz szélén, ahol már rendes betonút sincs – pont úgy, ahogyan azt az ÉFOÉSZ több pályázatban is kifogásolta. Mint megtudtuk, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság (SZGYF) maga választotta ki ezeket a telkeket. “Jobbat nem tudtunk felajánlani”, mondta az Abcúg megkeresére Maczucza Miklós, a falu polgármestere.
Kéthellyel ellentétben, Öreglakon nem mindenki lelkesedett azért, hogy fogyatékos emberek költözzenek a faluba. Volt némi tunnyogás
– jellemezte a helyiek hozzáállását az a férfi, akivel az egyik presszóban elegyedtünk szóba az öregalki telkeket keresve. Sokan féltek tőlük: “minek hozzák ide ezeket a bolondokat?!, mondogatták a faluban. Jóval megértőbb volt az a férfi, akinek a házával szemben épülnek fel az otthonok. “Nekik is kell valahol lakniuk, nem? Nem hiszem, hogy az utcában bárkit is zavarnának” – mondta, amikor erről kérdeztük. A polgármester is elismerte, hogy voltak, akik nem örültek a költözésnek, és “fűtötték a lakosságot”, de igyekezett mindenkit meggyőzni, hogy nem kell félni a gondozottaktól.
Az öreglakiak ellenérzésénél végül erősebbek voltak a racionális szempontok. Az 1500 fős Öreglakon is probléma a munkanélküliség, pontosabban a lehetőségek hiánya: sokan járnak át a faluból Marcaliba vagy Kaposvárra dolgozni. Akárcsak Kéthelyen, itt is abban bíznak, hogy a lakóotthonok révén új munkahelyek jönnek létre. A férfi a presszóból is így kapott munkát; korábban traktoros volt, most az építkezéseknél dolgozik biztonsági őrként. Az öreglaki polgármester elmondása alapján minimum 12 állandó dolgozóra lesz szükség a házaknál, vagyis ennyi új munkahellyel számolnak. Szerinte a helyi viszonyokhoz képest “ez nem kevés”, főleg a nőknek lenne jó lehetőség, akik nem tudnak messzire eljárni, magyarázta. Képzések is lesznek, az első toborzást már meg is tartották, tette hozzá.
Fogyatékosok adhatnak jövőképet a falunak
Öreglak után az utolsó helyszínre, Somogyvárra mentünk át. Az 1800 fős faluban három otthont létesítenek, egyet az SZGYF tulajdonában lévő házból alakítanak ki, kettőt újonnan építenek fel. A kéthelyi és az öreglaki tapasztalatokkal összehasonlítva ezek a telkek vannak a legrosszabb helyen: az egyik településszéli utcában vannak, hátulról csak a szántóföld határolja azokat. Az oda vezető betonút alig látszott ki a sár alól, a valaha volt gyalogos járdát pedig teljesen benőtte a gaz. Öreglakhoz hasonlóan itt is az egyik otthon utolsó ház lesz, attól balról már az erdő kezdődik.
Az SZGYF tulajdonában lévő ház már jóval beljebb van a faluban, mint a két telek. Korábban is lakóotthonként funkcionált, körülbelül négy éve zárt be, tudtuk meg a szomszédban lakó nőtől. Nyolc lány lakott ott a gondozójukkal, őket szerette, mesélte. Hallott a költözésről, úgy tudja, hogy most idősebbek jönnek, – és ahogy ő fogalmazott – meg olyanok, akiket nem lehet egyedül kiengedni az utcára.
“Hát minek kellett ide hozni ezeket a hülyéket?”
– méltatlankodott. Mint elmondta, attól fél, hogy elértéktelenedik a háza, nem tudja majd eladni a fogyatékosok miatt. “Remélem, legalább építenek valami kerítést is, nehogy átjöjjenek a bolondok”, tette hozzá.
“Lépnünk kellett, ha fejlődni akarunk” – ezt már Gyurákovics László, Somogyvár polgármestere mondja, aki a korábbi otthon mellett lakó nőhöz képest jóval optimistábban tekint a férőhelykiváltási programra. Ahogy ő fogalmazott, “jövőképet adhat a falunak”: úgy számolt, hogy egy-egy otthonba 5-6 állandó ápolóra vagy szociális dolgozóra lesz szükség, így a beruházás révén 20 új munkahely jöhet létre helyben. “Ritka, hogy egy ekkora település ennyi relatíve jól fizető és szakképzettséget igénylő munkahelyet tud teremteni”.
Az is a kéthelyiek befogadása mellett szólt, hogy Somogyváron 1946 óta működik egy gyógypedagógiai intézet. Eddig úgy volt, hogy az ott nevelkedő gyerekeknek 24 éves koruk után el kellett hagyniuk a falut, de Gyurákovics szerint – aki maga is gyógypedagógus – a jövőben viszont átköltözhetnek a most épülő otthonokba.
